Szolnok Megyei Néplap, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-05 / 284. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. december 5 AZ AMERIKAI TÁRSADALOM ATKA pax»blémájén£&f' me^cöae­A „hatok“ hűlügyminmsterei befejezték tamáe»kozá»ukat A New York-i Ameri­cana szálloda nagy­termében a minap mód­felett lesújtó vélemény hangzott el a „második ipa­ri forradalomról”. Az AFL —CIO nevű szakszervezeti szövetség kétévenként ese­dékes kongresszusát tartot­ták, s itt mondta George Meany főtitkár az automa­tizálásról, hogy az valóságos isten csapása, amely előbb utóbb nemzeti katasztrófá­ba dönti az Egyesült Álla­mokat. A vállalkozók szé­dületes iramban gyorsítják a termelést, kiszorítva a termelés menetéből magát az embert. A legszerényebb adatok szerint hetente negy­venezer munkást tesznek fölöslegessé a gépek. A mű­szaki fejlődés, az automa­tizálás, amelynek az a ren­deltetése, hogy megszaba­dítsa az embert a munka kínjától, a tőkés világban a kínnal együtt a munkától is megfosztja Áldás he­lyett átka a társadalomnak. A Time november 22-1 szama mindebből semmit sem akar észrevenni, g ar­ra hivatkozik, hogy abban az országban, amelyben hetven millióra rúg a fog­lalkoztatottak száma, „rop­pant különös” Meany ok­talan siránkozása. Holott a probléma sokkal súlyosabb annál, semhogy álszent ér­tetlenkedéssel el lehessen intézni. Elvégre maga né­hai Kennedy elnök fogal­mazott úgy, hogy munka­nélküliség az Egyesült Ál­lamok első számú problé­mája, márpedig őt a Time sem vádolhatta azzal, hogy rosszh iszern ű az amerikai társadalom berendezkedésé­vel szemben. A hivatalos statisztika szerint a bérből élőknek 5,7 százaléka van munka nélkül, vagyis jó négymillió embernek nincs megélhetése, Meany kong­resszusi beszámolójában hosszan fejtegette, hogy a hivatalos statisztika volta­képpen még meg is szépíti a tényleges helyzetet. Nem veszi ugyanis számításba a részleges munkanélkülisé­get. akik a munkahétnek csak néhány napján dol­goznak. Nem szerepelnek benne azok, akik a hiába való várakozás miatt már nem is regisztráltatják ma­gukat a közvetítő iTódákban (körülbelül 800 000-re teszik az ilyenek számát.) Végül nem tünteti fel azokat a fiatalokat sem. akik kilép­ve az iskoláitól most elő­ször szeretnének elhelyez­kedni. E gy szóval a munka­piac helyzete jóval tragikusabb a hivatalos adatokból kivehet» képnél. A Time mégis alkalmas­nak véli a pillanatot a gú­nyolódásra. Táncsab nem arra gondol Meany, hogy szét kellene rombolni 02 átkozott gépeket?! — kérdi ironikusan. Nos, ha őszin­ték akarunk lenni, a szak­szervezeti szövetség főtit­kára nem sokkal konstruk­tívabb megoldást javasolt: a varázsszer a közmunka és a rövidebb munkahét. Ami az előbbit illeti, az valóban segítene, de az utóbbi legfeljebb csak el­osztaná a munkanélkülisé­get az összes dolgozók kö­zött. A kormányzat képvi­selői azonban még ezzel a két elgondolással is mere­ven szembeszálltak. A Kenn edy-adminÍ8Zt rá­ció mindent egyetlen lapra tett fel. Ez a lap az adó­reform. A gazdasági szak­értők szerint, a jövedelem- adó csökkentése megnöve­kedett vásárlóerő formájá­ban jelentkeznék, s ez, va­lamint a vállalati jövede­lemadó leszállítása a vállal­kozóknak nagyobb kedvet csinálna a beruházásokhoz, azaz új munkaalkalmak te­remtődnének. A törvény­javaslat azonban elakadt a törvényhozás útvesztőiben. Ráadásul a Rockefeller- esoport és jcméhámy nagy- monopólium óriási lármát csapott, hogy a kormány az államháztartás egyensú­lyának felbontásával lehe­tetlen helyzetbe hozza az amerikai tőkét a nemzet­közi pénzpiacokon. De ha el is tekintünk ettől a nyílt ellenállástól, valamint a törvényhozók csendes sza- botálásától, a kormány el­képzelésének gyengesége abból is kiderít], hogy soha olyan magasak a profitok nem voltak, miírt az idei évben (a harmadik negyed­évben 15,2 százalékkal ha­ladták meg a tavalyi esz­tendő azonos időszakának profitjait), ennek ellenére a tőke egyáltalán nem sie­tett újabb munkaalkalmak létesítésével felszívni a munkanélküliek seregét, sőt a kikötői munkák automa­tizálása folytán ötezer, dokkmunkás^ a vasutak ddeselesítése miatt hetven­ezer vasutas veszítette « kenyerét M utassunk rá az ame­rikai munkanélküliség három nagyon lényeges sa­játosságára: 1. állandósulá­sára (hetven hónapja nem esett öt százalék alá!) 2. a ciklustól való függetlene­désére (noha az ipari ter­melés 1963 első felében negyven százalékkal emel­kedett, mégis körülbelül háromszázezer fővel meg­nőtt a számuk!) S. végül arra, hogy a — négereket leszámítva — legérzéke­nyebben az idősebb gene­rációt és a fiatalságot sújt­ja. A kormányzatot főként választási meggondolások­ból aggasztotta ez a hely­zet, no meg a növékvő munkanélküliség nyomában járó szociális feszültség miatt. De a „tűzoltással” egyenértékű közmunka- programnak is az lett vol­na a feltétele, hogy a köz­pénzeket erre, se pedig fegyverrendelésre fordít­sák, márpedig ilyen mesz- sfóre a Kennedy-kormány- zat nem ment eL Amivei viszont pénzügyi síkon pró­bálkozott, az a nagytőke ellenállásán futott zátonyra. Voltaképpen tehát két ellentétes felfogás ütközött össze egymással „az Egye­sült Államok első számú A napokban olvastam a latin-amerikai országról, Bolíviáról, amely olyan sze­gény, hogy még a levegő­nek is híjával van. Bolívia a Pöld legmagasabban fekvő és egyik legszegé­nyebb' országa. A Time szerint 114 dollár az egy főre eső évi jövedelem, alig valamivel több, mint Haitiban, a világ legnyo­morúságosabb pontjainak egyikén. Felföldje, a híres Altipla- nó 3 500 méterre fekszik a tengerszint felett. Levegő­je ritka, — köves, mosto­ha földdel küszködnek az indián parasztok, akiknek átlagos életkora 32 év. Szü­letnek, szenvednek és meg­halnak, anélkül, hogy tud­nának arról, mi az ágy, milyen az emberhez mél­tó legegyszerűbb ház, vagy a jóllakás. Csak néhányuk- nak van primitív ekéje. a többi fémvégű botokkal szurkálja a földet, hogy megadja az éhen hálástól ütésében. Az egyik, ame­lyiket az elnök és a kor­mány képviselete, az auto­matizálás társadalmi követ­kezményeit kívánta csök­kenteni, » bizonyos áldo­zatok árán is szerette volna megakadályozni a munka­nélküliség mértéktelen fel­duzzadását. A legnagyobb tőkés monopóliumok vezetői ezzel szemben azt a felfo­gást vallják, hogy miután a profit szempontjából ki­fejezetten jó, ha a növekvő munkanélküliség nyomást gyakorol a munkavállalókra és lehetővé teszi a bérek leszorítását, szó sem lehet semmiféle „áldozatról”. — Hiba volna persze egyedül ebben a konfliktusban ke­resni a nagytőke Kermedy- veJ szembeni ellenszenvé­nek okát, de kétségtelen, hogy a profitért mindenre képes ultrák és a Kerenedy- féle politika ellentéte is ott van az elnökgyilkosság in­dítékai kÖZÖtt; A nyugatnémet háborús károsultak (hadirokkantak, hadiözvegyek, hadi^rvák) szövetsége szerdán nagy­gyűlést rendezett a bonni Beethoven-halleban. A nagygyűlés szónokai élesen támadták a kormányt és különösen Erhard kancel­lárt azért, mert nem haj­landó felemelni rendkívül alacsony járadékaikat. A nagygyűlésre meghív­ták Erhard kancellárt is, ő azonban nem volt hajlandó elmenni és beszédet mon­dani és arra hivatkozott, hogy „külső nyomás alatt nem -tárgyal”. A nagygyű­lés résztvevői heves fütty­koncertet rendeztek, mikor felolvasták előttük Erhard- nak ezt az üzenetét Közben a bonni pária­mentben kompromisszumos megoldás kezd kibontakoz­ni a járadékok kérdésében, amely most elsősorban fog­lalkoztatja a nyugatnémet belpolitikát A parlament megbízta a költségvetési megmentő krumplit ami­nek egyrészét már a sze­déskor, frissen megeszik. Róluk eszembejutott, hogy Földünk 350 millió, mező­gazdasággal foglalkozó csa­ládjából 250 milliónak csu­pán egyetlen talaj művelési szerszáma van: kézikapája, vagy faekéje Tehát a me­zőgazdasági népességnek több mint 70 százaléka — az űrrakéták korában! — még csak a nyomorúságot te­remti újra meg újra. Indiának rendkívül ter­mékeny területei vannak, de milliók halnak éhen rajté Hatalmas földeket borít be a kans-fű, mely­nek hüvelykújj vastagságú gyökerei méternyi mélyen nyúlnak a talajba, s olyan magasra nő, hogy a tigris elrejtőzhet benne. Ha nagy léptekkel is fejlődik India, nagyon kevés még a meg­felel * erejű gép, traktor, hogy ezeket u területeket termővé tegyék. Az európai gazdasági kö­zösség miniszteri tanácsá­nak kétnapos értekezlete kedden este véget ért Brüsz- saelben, amennyiben a kül­ügyminiszterek befejezték tanácskozásaikat. A délelőtti ülésen igen heves ügyrendi vita folyt, amely mögött valójában politikai jellegű nézeteltéré­sek húzódnak meg. Couve De Murville francia kül­ügyminiszter ugyanis sür­gette, hogy a miniszterek érdemben vitassák meg a közös mezőgazdasági politi­ka finanszírozásának gya­korlati módozatait. A nyu* gatnémet és holland kül­döttség ellenezte ezt Végül abban egyeztek meg, hogy megbízzák a földművelésügyi miniszte­reket — aicik külön tanács­koznak —, foglalkozzanak soron kívül a kő»45“ mező- gazdasági politiiKa finanszí­rozásának kérdésével és le­gyenek jelentést a minisz­teri tanácsinak. A külügyminiszterek ez­után elhatározták, hogy nyilatkozatban fejük ki ál­láspontjukat a jövő évben sorra kerülő vámtarifa- csökkentésá tárgyalások — az úgynevezett Kennedy- menet — kérdéséről, de "a nyugatnémet küldöttség él­bizottságot, vizsgálja meg annak lehetőségét, vajon lehetne-e úgy „átcsoporto­sítani” a költségvetési ki­adásokat, hogy a kiadások végösszegének emelése nél­kül is teljesíthetnék a ha­dirokkantak követelését Erhard legutóbbi nyilatko­zataiban azt hangoztatta, semmiképpen sem járul hozzá a 60,3 milliárd már­kában megállapított költ­ségvetési kiadások bármi­lyen emeléséhez, vétót fog emelni, ha a parlament esetleg ilyet határozatot hozna. A kormánypárti képvise­lők jórésze azonban túlsá­gosan merevnek tartja Er­hard magatartását s vala­milyen kompromisszumos megoldást sürget, hogy le­csillapíthassák a háborús károsultak elégedetlenke­dését és ugyanakkor Er- hardnak is lehetővé tegyék a presztízsveszteség nélküli visszavonulást (MTI) Két éve hallottam öve­ges József professzornak, az ismert Kossuth-díjas tudósnak egy előadását az energia-, gépesítés- és a jó­lét összefüggéséről. Futtá­ban írt jegyzetemben meg­találtam néhány számot, amit a tudós akkor felírt a táblára. Külön felhívta a figyelmet a következőkre Egy 1 lóerős gép napi munkája egyenlő 40 rab­szolga (csak testi erejét használó ember) munkájá­val. Az ó-kori kultúra csúcs­pontjának tekintett athéni korszakban két szabad em­berre jutott egy rabszolga. Egy rabszolga tehát három ember létfenntartását biz­tosította. így — a profesz- szor szavaival élve — 1/3 emberes jólét volt a társa­dalomban. Ma, a gépesítettség je­lenlegi fokán, egy emberre 0.2 lóerő jut a Földön. Mi­vel egy lóerő 40 ember munkáját adja, a 0.2 lóerő lenvetését figyelmen kívül hagyva elhatározták azt is, hogy külön megvitatják majd a Kennedy-menet me­zőgazdasági vonatkozásait, s mindenekelőtt az ezekkel a kérdésekkel kapcsolatom Mansholt-tervet. A délutáni ülésen a kül­ügyminiszterek folytatták a vitát a vámcsökkentéssel kapcsolatos kérdésekről és röviden foglalkoztak a „ba- romfihá'ború” problémájá­val is. Mint ismeretes, no­vemberben egy öttagú dön­tőbizottság évi 26 millió dollárban állapította meg azt az összeget, amelynek alapján az amerikai far­merek kártérítésre jogosul­tak annak következtében, hogy a közös piachoz tar­tozó országok felemelték a fagyasztott baromfi behoza­Havanna (TASZSZ). Mint a Prensa Latina hírügynökség tudósítója je­lenti Rio de Janeiróból, a brazil reakció leplezetlen támadást indított a Gou- lart-kormány ellen, mert vörös posztó a szemében az elnöknek minden olyan kezdeményezése, amely az ország szuverénitásának és gazdasági függetlenségének megszilárdítására irányul. Újabban a reakció azért kezdett támadást, mert • a Bécs (MTI). A Komen-Zeitung című bécsi napilap szerdán fel­tűnést keltő interjút kö aölt Otto SköTzemyvél, az SS hajdani hírhedt külön­leges osztagának parancs­nokával. Madridban adott interjújában Skorzeny ki­jelentette: a nácik a hábo­rú utolsó periódusában az­zal a tervvel foglalkoztak, hogy egy tenegralattjáró fedélzetéről kilőtt V—2 ra­kétával elpusztítják a New York-i Wool worth felhő­karcolót. „Célzási kísérle­teink azonban nem vezet- ; tek a kívánt eredményre” 8 emberes átlagjólétnek fe­lel meg. Az úgynevezett bankár- fölét mai viszonyok között 0.5 lóerős, azaz 20 emberes jóléttel biztosítható. Már a századforduló tá­ján megállapították a világ tudósai, közgazdászai, s er­re a következtetésre jutott Lenin is, hogy a maximális jólét, melynél az ember egyetlen ésszerű igénye sem marad kielégítetlenül, a gé­pesítés olyan fokán valósul meg, amikor egy emberre 2 lóerő jut Ez majd azt je­lenti, hogy 80 ember mun­kájával felérő gépesítettség gondoskodik egy-egy ember jólétéről. Ha a mai 0.2 ló­erős életnívó — persze ez az egész Föld lakosságára nézve átlag, s az arányta­lanságok, mint Bolívia ese­tében is láttuk, rendkívü­liek — 8 órás munkaidő át­lagot tesz lehetővé például a civilizált országokban; gondoljuk el, hogy tízszer kevesebb kötelező munka­idő elegendő lesz a 80 em­beres jólét mellett Akkor aztán lesz szabadidő pihe­nésre, művelődésre, sportra, szórakozásra, tudományos, búvárkodásra, kísérletezésre — kedvtelésből is. Ennek megvalósításához azonban az egész Földön a javak igazságos elosztásá­«aß vámját. A külügymi­niszterek most felkérték áss EGK bizottságát, tájéko­zódjék az amerikaiaknál, hogy milyen formában óhajtják ezt a kártérítést. Elvben elképzelhető ugyan­is, hogy Washington egy hasonló volumenű, a közös­piaci országokból származó exporttételt sújt magasabb vámokkal. A küliigymámszterék vé­gül felkérték az EGK bi­zottságát, hogy december 16-ig tegyen javaslatokat a Kennedy -menetben sorra kerülő tárgyalások összes­ségére vonatkozóan. A „hatok” földművelés­ügyi miniszterei folytatják tanácskozásaikat a közös mezőgazdasági politika fi­nanszírozásának kérdéséről. (AFP) kormány . határozatot ho­zott, amelynek értelméből korlátozzák az országban eléri nyereségek kivitelét külföldre. A határozat ter­vezete a köztársasági elnök élőtt fekszik aláírás végett. A monopóliumokat szolt gáló jobboldali sajtó éles kampányt indított, a kor­mány ellen. A reakció nem leplezi, hogy államcsínyt szándékozik végrehajtani és így próbálja megszün­tetni a nép vívmányait — tette hozzá Mussolini egykori kiszabadítója. — A Toplitz-tónál működött né­met haditengerészeti kuta­tóállomás egykori beosz­tottjának vallomása szerint egyébként a tófenéken ma is egy V—2 rakéta fekszik. Figyelemre méltó, hogy az osztrák állampolgárságú Skorzeny, aki a háború befejezése óta üzletember­ként működik, hosszabb ideig az államosított, világ­szerte ismert linzi nagy­üzem, az Egyesült Vas- és Acélművek spanyolországi vezérképviselője volt. nak, a kizsákmányolás, el­nyomás megszűnésének keli bekövetkeznie. Az USA-ban van olyan rádiógyár, ahonnan 3 má­sodpercenként kerül ki egy készülék ... Bolíviában fém­végű botokkal „munkálják meg” a földet Bolívia exportjának 33 százalékát az ónbányák ad­ták. 1952-ben államosították a bolíviai ónbárók ameri­kai érdekeltségekkel átszőtt bányáit Most ugyanaz az államfő, aki lelke volt az államosításnak, Washington­ban tárgyalt. 1956-ban már szerződést írt alá Washing­tonnal, s abban megígérte, hogy semmit nem államosít többé, és teljesen szabad utat enged a külföldi tő­kének. Bolíviában még az őnbá- rók, a Patino, Aramayo és a Hochschild famíliák ke­zében van a hatalom. Az ő jólétük bankár-jólét. AzAl- tiplano parasztjai még für­dőkádat sem láttak, mezít­láb tapossák két héten át a krumplit, hogy — miután megfagyott — a nedvesség eltávozzon belőle. Ext eszik télen... Ez a „jólét” még Athén- korabeli... A legfejlettebb kapitalista állam, az USA árnyékában. Táti» Mate FÖLDMŰVELÉS FÉM VÉGŰ BOTOKKAL Fütty koncert Erhard ellen A reakció támadása a brazil kormány ellen Skorzeny: „V-2 rakétát akartunk New Yorkra lőni”

Next

/
Thumbnails
Contents