Szolnok Megyei Néplap, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-24 / 301. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. december 24. Nem tanult a tavalyi leckéből az építőipari vállalat Az ÉM. Szolnok megyei Építőipari Vállalata az erre az évre megállapított 264.9 millió forintos építési, szerelési tervét előreláthatóan csak 90 százalékra teljesíti. A 10 százalékos lemaradásban át nem adott lakásokat, befejezetlen üzemeket, mezőgazdasági épületeket kell látnunk. A gazdasági év befejezéséhez való közeledés egyben az 1964 évi tervek kovácsolását is -jelenti. Már most indokolt tehát azt is vizsgálnunk, hogy ez az építőipari vállalat hogyan készült fel 1964. első negyedévére. Az állami építőipari vállalat az 1964. első negyedévére kirótt 49 millió Ft-os - tervét optimális viszonyok között is csak 30 millió Ft- i*a teljesítheti. Március végén tehát 19 millió forintos lemaradással fognak küszködni. Ha így megy, kilenc hónap alatt kell a 300 millió forintos évi terv döntő százalékát teljesíteni, illetve az első negyedévi lemaradást is behozni. Ez pedig az elmúlt évek tapasztalatai alapján majdnem lehetetlennek látszik. A karcagi kórház építésénél jól felkészültek a télre: a jövő év első három hónapjában ötmillió forintos tervet teljesíthetnek, átlagosan százötven munkást foglalkoztathatnak. Működnek a fűtőkazánok gőztűk, megszervezték az ütemes anyag- szállítást. Egyszóval: jöhet a hideg, dolgozhatnak. Vajon ez jellemző-e a vállalat többi munkahelyeire is? —• Nem. Két héttel ezelőtt László János igazgatóval folytatott beszélgetésünk alapján megírhattuk volna, hogy a vállalat téli terve elkészült ugyan, de megvalósítására nincsen semmi biztosíték. „Ha nem kapunk kavicsot, munkásaink nagyrészét ha- zaküldhetjük” — modta ak- -----------— ko r az igazgató. Időközbe« többoldalú tárgyalást folytattak helyzetük megjavítására. A MÁV budapesti igazgatóságával a szállításokban igyekeztek zöldágra jutni. A vasárugyáraktól ipari kályhákat próbáltak beszerezni. Jártak a főhatóságuknál is. Azt remélték, hogy sikerül eredményt elérniük. Nem így történt. Kavics még most sincs, kályha sem — pedig úgy mondták akkor: ez létkérdés. Hiányzik több mint száz ipari kályha, mert beszerzéséhez októberben láttak1 hozzá. Ha idejében gondoskodtak volna a kályhák beszerzéséről, akkor más lenne a helyzet. Megállapítható az is, hogy nádpadlót és egyéb szigetelőanyagot sem tartalékoltak előre a szükséges mennyiségben. A harmadik negyedé v végén és a negyedik elején megkezdett építkezések zöme az úgynevezett „szab- ványtéliesítés” kategóriájába tartozik. Ilyenek például a szolnoki tűzoltólaktanya, " ' mív..----44s a »Tiszamenti Vegyiművek kénsavgyára, stb. A téli program 15 millió forintos tervet állapított meg erre a csoportra. — Lesz-e belőle valami? Nem, mert nincs kavics. Ebben részben a minisztérum is hibás, de u MÁV budapesti igazgatóságát is konkrét ígéret megszegése terheld. A főhatóság építési íuuaZ- tálya jól ismeri a szolnoki vállalat nehézségeit, nevezetesen azt, hogy a megkezdett munkák folytatásához 15 000 köbméter kavics kell, ennyi jár nekik. Amikor a vállalat vezetői ezügyben ott jártak, ilyen választ kaptak: anyag van, a szállítást intézzék el a vasúttal. Ujjúkat sem mozdították tehát, pedig ők maguk is tudhatták, hogy egy vállalat igazgatósága ahhoz azért kevés, hogy ennyi kavics szállításához kocsit szerezzen a MÁV-tól. Ugyanakkor az elsőnegyedévi tervek elfogadását is javasolták a vállalatnak, annak ismeretében, hogy a teljesítés feltételei nincsenek meg. a MÁV sem tett — —.................. > i i. —I... ■■■ e eget annak az ígéretének, hogy egy héten át kétnaponként 200 kocsit irányít Szolnok félé. A vállalat próbálkozott előszállítással. Még júliusban feladták a rendeléseket a bányáknak, bár azoknak akkor több mint négyezer köbméter kavics adósságuk volt a válla'attal szemben. ■ * rv Ha az ősszel a szállítás folyamatos lett volna, most kellő tartalék állna rendelkezésre, s a vállalat nem kényszerülne arra, hogy a kavicshiány miatt 18 millió forintos anyaghitel után kilenc százalékos büntető- kamatot fizessen. Kiegyenlítésére kötbérigénnyel léptek fel a bányákkal szemben. Ez is bizonyíték arra, hogy az előzetes kavicsbeszerzésben nem követtek el mulasztást. A hármas kategóriába sorolt, kiemelt és külön dotált építkezéseken lesz munka télen is. Persze, amint már említettük, nem azonos feltételek között. És ebben a ,vállalat a hibás. . Néhány napja a vállalat vezetői noha jól ismerték ezeket a körülményeket, még mindig amellett kardoskodtak, hogy alakulhat másképp is a dolog. Indoklásukban csupán esetlegesség szerepel: ha lesz kavics, kályha és így tovább. Az igazság az, hogy már nincs esetlegesség. — Anyag nélkül és a már jelzett munkafeltételek hiánya miatt nem lehet télen dolgozni. A 49 millió forintos első negyedévi tervből jó, ha 30 megvalósul. (A műszaki osztály vezetője szerint még ez is elsősorban fűtőanyag-kérdés.) Tanult tehát az építőipari vállalat a tavalyi leckéből? Nem eleget. Mert a téli felkészülést nem az őszi hónapokban, hanem már áprilisban, a legnagyobb körültekintéssel és felelősséggel kell megkezdeni. Ez az, amit nem »anult meg a tavalyi leckéből az ÉM. Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat. Megítélésünk szerint a helyzet feltárásán túl most a tennivalókra kell irányítani a figyelmet. Sürgősen rendet kell teremteni ennél a vállalatnál. Fábián Péter A nagy lakodalom múltán Pápai Károly anyakönyvvezető felüti a matrikulát a túrkevei tanácsháza földszintes kis szobájában. — A dátumot felírta? — Ezerkilencszázötvennyolc december hatodikén szombaton délután tizenhárom órakor. Bár később kezdtük meg, hideg volt akkor nagyon, majdnem megfagytak a menyasszonyok. To- porgott addig a násznép. No, mondom a neveket. Kipillant szemüvege mögül és sorjázza. — Kerekes Imre — Farkas Rózával. Borics István —- Farkas Eszterrel. Őket ismerem, sokat tudnék be-. szélni róluk. Iparkodó, rendes munkásemberek. Na, írja? Gyenge Imre — Szabó Erzsébettel, Bácskái Imre — Szabó Juliannával. Ezeket is ismerem, özvegy édesanyjukkal laknak. Nagy család ez, vannak öten-e vagy hatan, de mind jó dolgosak. Aztán Balogh Zsigmond — Gara- guly Krisztinával. Ez volt köztük a juhász, csuda kis ember volt. Pusztai Károly — Balogh Eszterrel. Sose felejtem el, ezeknek a lakodalmán vettem részt a kultúrotthonban. Na, Koós Béla — Szilágyi Reginával. Takács József — Szőke Zsuzsannával. Kovács György Takács Emiliával. Megpihen, összecsukja a nagykönyvet. — Ennyien. Kilences esküvő volt. Na, Nézzük a családot. Űj aktafüzetet húz elő. — Kerekeséknél egv lány idáig. Boricséknál két gyerek. Balogh-ék... Aha, van egy fiuk. Gyengéék... Mondom, úgyis megkeresem a nagy lakodalmas családokat, s ezt megtudom. Válás, van-e köztük szétválás? Lapozgat újfent. , —■ Nincs válás egyáltalán. Akár hol lenne, engem értesítenének. De nem is tudok róla, pedig' figyelem nagyon. Meg a köznép is annyira figyeli őket. A túrkevei kilencesek öt esztendeje kerülték az érdeklődés közepébe. Sőt országos, még több világvisszhangja volt akkor az eseménynek. Kínai, szovjet újságírók, nyugat-német, belga laptudósítók a Budapestre akkreditált diplomáciai képviseletek, dr. Münnich Ferenc, a kormány képviseletében, Czi- nege Lajos akkor a megyei pártbizottság első titkára, Tisza József képviselő, Vá- czi Sándor megyei párttitkár, Oláh György megyei tanácselnök, és sok más közéleti vezető jött el szerencsét kívánni az új útra indulóknak. A lakodalmat a Vörös Csillag állta. Akkori — valamennyi magyar sajtó orgánumban publikált — adatok szerint négyszáz tyúk, nyolcvan birka, húsz sertés, három- ezreötszáz liter bor fogyott el. A Vörös Csillagnak két- százharmincezer forintjába került a kiházasítás. Három helyen vigadott a násznép. A lányiskolában, a művelődési otthonban, az Ipartestületi székházban. Boricsné, valahai Farkas Eszter szeriét: — Az esküvő is nagyon szép volt. Virágokon mentünk, azt lehet mondani. Szőnyegen jártunk mind. Münnich elvtárs is megtáncoltatott Elhalmozták ajándékkal őket. Valamennyien egyenlő értékben kaptak. így tehát elegendő, ha csak egyikük idézi, s legyen az ’smét Bostoné, —- Kaptam három szép selyempaplant. Akkor a tsz-től ezer forintot a férjem is, én is. Garnitúrát is két csapatot. Kávéskészletet párjával. Szőnyeget, ebédlőkészletet, lábasokat is sorozatban. Fényes dáridó volt. Reggelig tartott, nyolc óráig. Éppen öt évvel ezelőtt. És másnap reggel mind a tizennyolcuknak elkezdődtek a lakodalom-mentes esztendők. Kivágták a laptudósításokat, eltették emlékül. Hallgatták még néhány napig az áradozást és a rosszalást, aztán elcsitult minden. Ami ettől kezdve történt velük, az már nem szenzáció, s így megszűnt a figyelem irántuk.- Most. hogy csendben — kj-ki családon belül — megülték az ötödik évfordulót, már azt sem kérdezte senki tőlük: na mire vittétek, azóta mi van veletek? Sőt, amikor a szövetkezet párttitkáránál érdeklődöm címük után, tanyai részeket emleget sorba. Bácskái Imrétől hallom aztán, hogy: — A Balogh Zsigmond? Dehogy tanyán lakik már. Házat vett az a Sóskút- nál, a Nagytaknyos-közben. Baloghné pedig: — Kerekes Imréék? A hétháznál laknak, saját otthonukban már. Pedig sorra járva legtöbbjüket látom csak igazán, a nagy lakodalom utáni fénytelenebb napok históriája, életküzdelme mennyivel igazabb, szebb mindennél. Borzák Lajos (Folytatjuk) Sok szerencsét, boldogságot! Erre igyunk. Négyen a tizennyolcból: Borics István, Farkas Eszeter, Farkas Róza és Kerekes Inure TANYÁRÓL A FALUBA Mesterszállás lakossága alig több másfélezemél. A Körös-parti faluban a fel- szabadulás előtti években a belterületen mindössze hat- van-hetven ház állott, s az emberek nagy többsége a* tanyán élt. A faluban hiányzott a villany, a járda, és víz is csak a módosabb gazdák házában folyt. A faluban alakult víztársaság 25—30 mázsa búzáért kötötte be a vízvezetéket. S erre csak keveseknek tellett. A falu képe 1945 után sokat változott. Villanyt, tör- pevízművet, járdát, tanácsházát, mozit kaptak a mesterszállásiak. Az 1960. január 1-i népszámlálás adatai mégis elszomorító képet mutatnak. A statisztika szerint a népesség 64,5 százaléka ekkor még tanyai lakos. A kiterjedt tanyavilág Mezőtúr, Szarvas alá nyúlik, a község központjától tizenhat kilométerre. Szabó Péter tanácselnökkel és Bárdos Sándor tanácstitkárral meleg szobában beszélgetünk. Kint csikorgó a hideg, a szél dombokat épít a sűrűn hulló hóból. önkéntelenül is eszünkbe jut, hogy a hatnyolc éves csöppségek talán éppen most bandukolnak haza a nyolc kilométerre lévő alsórészi tanyasi i iskolából. Naponta oda-visz- sza, 16 kilométer. Még m felnőttnek is sok. Vajon nen> temeti be őket a hó? őszintén sajnáljuk őket, megszenvednek a tudásért. És ha távolmaradnak az iskolától? Igazságos-e a mulasztásért megbírságolni a szülőket? A jogszabályok szerint igen, de az élet ellentmond ennek. A tanyák lakói tiltakoznának legjobban, ha valaki azz'aí vádolná őket, hogy nem szeretik a kultúrát. A tanács vezetői ezt tényekkel, számadatokká! is bizonyítják. Az alsórészi tanyák kultúrtermében az ag- regátorral működő mozi mindig zsúfolt. A fiatalok tanulni akarnak. Ä tanyán is működik a felnőtték iskolája a petróleum- lámpa „fénye” mellett. Sokan bejárnak a faluba a szántóföldi öntöző-, az öntöző gépész szakmunkás tanfolyamra. A gépállomás traktorosképző tanfolyamára pedig nyolcvanan jelentkeztek. Ennél jóval többet mond a népességi arány megváltozása. Az emberek a faluba igyekeznek. Otthagyják a régit, a megszokottat. Jelenleg 165 ház áll a faluban. A legutóbbi népszámlálás óta a tanyán lakók száma 20,1 százalékkal csökkent. A belterületen él az emberek 56,6 százaléka. Óriási lépés ez. Évenként 10—12 ház ép !lt, az idén 15. Két szoba összkomfortosak. Vajon hogyan sikerült ez? A község vezetői a közművesített falut, a kultúrát, az előnyös telekcserét, az olcsó típusterveket és a kedvező építési lehetőséget ajánlják a tanyai életmód helyett A tanács ötéves községfejlesztési tervet hagyott jóvá 1961-ben. Ebben a teljes közművesítés szerepel. A terv nem marad papíron. Az ; ’.én teljesen kiépült a vízvezetékhálózat, jövőre a villany, 1965-ben pedig a betonjárda. A belterületen csupán néhány házban nincs még villany, s az utcák nagy többségében járda van. Csupán az idén 1450 méter vízvezeték és 570 négyzetméter járda épült. Mesterszálláson előbb közművesítenek, s azután építenek. A ^parcellázott telkek előtt már kiépült a villany- és vízvezetékhálózat. A helyi patrióták ezt vonzó hatásnak szánják és nem is eredménytelenül. Építkeznek, méghozzá a leendő belterületi lakosok segítségével. Bárdos Sándor mutatja a listát, hogy huszonnyolc tanyasi ember 57,5 ezer forint társadalmi munkát végzett az idén. Az Ady Endre, a Zöldfa és a Lenin út déli végén a leendő háztulajdonosok ásták és temették a vízvezetékárkot saját portájuk előtt. A Szolnok megyei Víz- és Csatornaművek illetékesei tizenkét házba már három hónapja ígérgetik a víz bekötését. Az itt lakók már türelmetlenkednek, a tanács vezetői pedig nyugtalanok, mert a vállalat sokat rontott szavahihetőségükön. Az idén ötvenkét család határozta el, hogy házat épít, s beköltözik a faluba. A tanács vezetői a tanyasiak szándékának megvalósulását előnyös telek juttatással segítik elő. Azt mondják: „Bontsd le a tanyádat, ajánld fel a portát, s helyette 300—400 négyszögöl telket kapsz ráfizetés nélkül a faluban.” A külterület lakói szívesen cserélnek. Huszonnyolc ilyen házhelyet parcellázták fél 1962-ben. Az új telektulajdonosok közül az idén már sokan építkeztek volna, ha a bürokrácia ezt nem akadályozná. Tisztázatlanok a tulajdonviszonyok.' Pontosabban: a telkek állami tuljadonban vannak, de... A tanácselnök egy aktatáskára való iratot mutat. Ezzel ingajáratozik az ÁFTH és a telekkönyvi hivatal között. Keserűen jeevzi meg: „Szinte hetenként felkeresem ebben az ügyben a földrendezőket”. Az idő telik, az építkezés marad. Senki sem vitatja a hivatalos elintézés szük- -ség ességét, azonban a késedelmességet igen. Mesterszálláson olcsó az építkezés. A termelőszövetkezet építő brigádja ötezer forintért készít el kétszoba összkomfortos családi házat. Ezeknek együttes költsége sem haladja meg a 60 000 forintot. A szövetkezet megengedte, hogy a földjén vályogot verjenek, pelyvát ad hozzá, s kedvezményesen szállítja az építési anyagot. „Szabadságot” engedélyez tagjainak az építkezés idejére. Az idén 28 tanyahelyet — 14 holdnyi földet — szántottak fel és vontak termelésbe Mesterszálláson. Csökken a tanyák száma a Körös-menti kis faluban< A tanács vezetői úgy látják, hogy 1980-ban a lakosság kevés kivétellel már a faluban fog élni. A fejlődés meggyorsult, bár még gyorsabb is lehetne. S ez nem csak a falu vezetőin és a tanyák lakóin múlik. Máthé íjász)A Megjelent a Tudomány és emberiség Pénteken az év egyik legérdekesebb tudományos kiadványa hagyta el a sajtót. Az új könyvet a Magyar Tudományos Akadémián sajtófogadáson ismertették. Szalay Sándor akadémiai levelező tag, a szerkesztő bizottság elnöke elmondta, hogy a Tudomány és emberiség című könyv, amely 1962. végéig bezárólag a tudományos kutatások legfrissebb eredményeit ismerteti, első része egy tervezett sorozatnak. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának felkérésére az öt világrész legnevesebb tudósai — hat Nobel-díjas, 12 Lenin és állami-díjas, összesen 36 kiváló tudós — számolnak be kutatásaik eredményeirőL A most megjelent magyar kiadás az első idegen nyelvű kiadása a munkának, de a legtöbb szocialista országban is megkezdték a fordítást. Az Akadémiai Kiadó nyolcezer példányban bocsátotta közre az értékéé munkát
