Szolnok Megyei Néplap, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-10 / 263. szám

> SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963 november 10. ÍJ DU/ DUDÁSOK íiT oromsötét őszi este volt, zuhogott az eső. Az egyik kunsági vasútál­lomás várótermében szuny- nyadoztak az utasok. Né­melyik már az álom mély lr' .ában horkolt. Csak a világosabb sarokban ele- venkedett két fekete cső- nadrágos, sárgacipős sihe- der, egy köztük álló jókora üveg társaságában. De hiá­ba volt minden igyekeze­tük, csupán ketten figyel­tünk néha rájuk: én meg eg" galambősz öreg, akinek kezeügyében régimódi ki­szolgált súlyos pásztorbot nyugodott. Az egyik ifjonc vadonat­új harmonikát nyaggatott, a másik meg a saját hang­ját Azt dúdolta, hogy az ő apukája híres bohóc volt, piros haja volt és krumpli­ból volt az orra. Az öreg keserűen csóválta a fejét, majd rám intett a szemé­vel: — Hallja ezt? ... Szeret­ném a botomat a dereká­hoz nyújtani ennek a ha­szontalan fattyúnak... — Űj ember, új nóta... — próbáltam engesztelni a2 öreget. — De az idesapja derék, becsületes ember volt ám! Jól ismertem, a kezem alatt bojtárkodott ilyen idejű korában. Télen, nyáron sok h-sszú esztendőn át, Bán­halomnál, kinn a mostoha pusztán. Miért gyalázza hát?... — Jókedve van .. — Nekünk is volt a ma­gunk idejében, de azért a nótát is megválogattuk. Azt mondom, hogy még el se fújtak volna nekünk akár­mit azok a régi dudások... Mert mikoriban én neve- kedtem, legénykedtem, az- időt még jobbára dudások zenéltek a csapszékekben meg a kinti csárdákon. Mint határban élők, inkább csak ezekben forgolódtunk a bajunkkal, kedvünkkel, ezekben az útszéli csárdák­ban. El is mondanék most magának egy esetet, ha nem unná. em is lettem volna 1 ^ néprajzos, ha unnám az ilyesmit — gondoltam magamban, közelebb hú­zódva az öreghez. — Hát tudja, annak már igencsak több hetven esz­tendejénél, amikor ez tör­tént. Forgó Barna Ferenc bátyám — nyugodjék — ak­kor még nevezetes ember volt, híres jó számadó. Bá­lán, Csorbán, az Ördögár­ka mellett számadóskodott. Osztány, annak senki se kaparászhatott a becsületé­ben. Egyszer valami kun- hegyesi embereknek, akik olyan jövőmenők voltak, a gulyából eladott két jó te­henet. Hiszen megesett ez­előtt az ilyesmi, nem lett abból senkinek rövidülése. Tudta a pásztor a maga kötelességét, osztány ide­iére mindent szépen elsi­mított. Igenám, de volt egy hitvány nyargaló bojtárja, hol itt, hol ott élő, aki ki­adta a dolgát. El is kísér­ték őkéimét a gulya mel­lől. Nem jutott ideje, hogy intézkedjék, szegény feje... — Na, osztány, hogy fel­említsem, azidőt a vén Hajrá Béni dudált a Cifra­csárdában. Jóhangú dudája vo’*- kutyabőrből csinálták a tömlőjét Ez a semmire való Teke Binci meg elébe állt — mármint az öreg Forgó bojtárja — osztány azt mondja neki: Azt fújja el kend, hogy 'r .ncut a számadóm, nem ha<"" boldogulni, Sok közül egy tinót vásárra hajtani! Fáj a szíve tenni bojtárja kedvére, Inkább kereskedik a maga kezére ... — Felgerjedt erre a vén Béni: Hát, öcsém. Én ezért meg nem nyomom a du­dám bőrét, nyomják meg érte a tiédet! Meg is nyom­ták! Ismerték már a dolgát, osztány a csárdabeli nép, pásztorok, legények úgy el­verték, végtére felmarkolni is alig tudták az ivó föld­jéről. Hát csak arra mondom ezt, ho- azok a régi dudások el se fújták volna senkinek azt a nótát, ame­lyik nem illette meg. Min­denkinek csak azt, amelyik ráillett. — Járogatott errefelé ak­koriban egy bizonyos Zsí­ros Banda Gerzson neveze­tű nagy kupec. Mindig tele volt bankóval. A kucori- ban, Túr meg Törökmiklós közt, azt mondja egyszer a vén Hajrá Béninek: Hall­ja-e, kend, vén huncut! Ha pénzem volna, százforintost ragasztanék a homlokára, hogy fújja el érte a nótá­mat! Szelíden szólt vissza néki az öreg: Elfúvom én, vám, ingyen is. Azt kezdte rá: Járjad lába, járjad lába, Míg össze nem tekeredik... A karva-akaratlan úgy járta a táncot a nagy dalmahodott kupec, hogy az inge alól kipottyant a tö­mött bukszája, széjjel ások széles bankó, rúgta a csár­da pádimentumán, mint ka­kas a szemetet. Akár a ros­tából a pattogatott kukori­ca, úgy pergett, görgött a zsebéből az arany, ezüst forint. De senki sem kap­kodott utána. Hadd szedje csak össze ő maga, az övé! — Hát csak azért mon­dom — magyar*- ta az öreg —, hogy ezelőtt beleszóltak ám az ember mulatozásába, azok a régi dudások, meg osztány a népek is!... 17 kkor már a csőnadrá- gos fiú is táncban rángatódzott. De hiába: sen­ki se .hederített rá. Az öreg régi történeteit mesélgette, én ezt figyeltem, a többi utas meg aludt Már pedig — úgy látszik, csak akkor érdemes legénykedni, ha akad, aki nézze s aki bele­szóljon. Egyébként kárba- veszett fáradozás. A fiú is abbahagyta s leült búsla­kodni. Tehát így, szelíden is végét lehet szakítani a nem illő mulatozásnak. Szűcs Sándor Rendőrnek öltözött banditák hajtották végre a gyémántrabiást New York, (AFP, Reuter) A New York-i rendőrség, amely minden erejét moz­gósította „az év rablásának” mesteri végrehajtói ellen, közölte, hogy a gengszterek délutáni gyémántzsákmá­nyának egy részét sikerült visszaszereznie. A bejelen­tést tevő rendőrfelügyelő azonban hozzáfűzte, hogy csupán olcsó, kisebb értékű gyémántokról van szó, s nem volt hajlandó részle­teket közölni. Feltehető, hogy a „selejttől” maguk a rablók is szabadulni akar­lak. Az FBI, a szövetségi nyo­mozóhivatal rendőrei elis­merik, hogy a rablás „ki­tűnő munka” volt, hivatásos banditák műve. A támadók Manhattanban, a város szi­vében, az erősen őrzött ék­szerész negyedben, a 41. és 12. utca sarkán tartóztatták fel a gyémántszállító pán­célkocsit. A két bandita rendőrnek öltözve jelt adott egy fekete gépkocsiból és az ékszerszállító páncélgép­kocsi vezetője azt hitté, hogy a „rendőrök” közle- kediési kihágásért állítják ie. Közelebb érve azonban a „közrend őrei” géppisz­tolyt rántottak elő, ugyan­akkor a gépkocsi másik ajtajában egy fantasztikus álarc jelent meg és közöl­te: „rabiók vagyunk!” Ez­után a szállítmány hat őrző­jét megbilincselték, bete­relték egy másik kocsiba. Azt egy negyedik ember parkírozó helyre vezette és otthagyta. Az ékszerőröknek 10 perc múlva sikerült ki- törniök a kocsiból, értesí­tették a rendőrséget, de a négy bandita már eltűnt. Az ékszerszállító kocsit né-, hánvszáz méterrel távolabb találták meg. természetesen rakománya nélkül. A New York-i rendőrség szerint, csak hetek múlva lehet megállarntani. müven érték rejtőzött a 12 vászonzsák­ban lévő 2000 borítékban. A támadást kitűnően elő­készítették: a gengszterek ponto'an ismerték a körül­ményeket. A szállítmány őrei közül kettő elmondot­ta a nvomozóknak: hogv a két álrendőr két héttel korábban már ieazo'tatta őket. de akkor beégték az- zal, hogy ellenőrizték a ra­kományt és továbbengedték a kocsit. New Yorknak e negyedé­ben az idei összes bandita­támadások során raboltak | összesen annyit, mint a j pénteki „holdup” végrehaj- i tói 10 perc alatt. (MTI) | I2S0 természettudományos szakkör A Művelődésügyi Minisz­térium és a Magyar Úttörők Szövetségének illetékesei elmondták, hogy a legutób­bi adatok szerint az iskolai szakkörök száma már meg­haladja a 9500-at, a tagok száma pedig közel jár a 230 000-hez. A gyermekek sokirányú érdeklődésére jellemző, hogy az iskolákban több mint hatvanféle szakkör működik. Többségük — kö­rülbelül 3000 — a művé­szetek különbpző ágaival foglalkozik, 1500 sport, 1250 természettudományos, 1060 technikai, 400 irodalmi, 360 mezőgazdasági, 200 nyel­vész, 1600 pedig egyéb szakkör. Ez utóbbi kategó­riában szép számmal van­nak fényképész, filmes, híradó, szakács, erdész, gyógynövénygyűjtő, térké­pész, űrkutató, meteoroló­gus és idegenvezető körök is. (MTI) „4 pétt zcsístálő“ című fÜM eiőkészü fefci A Hunnia filmstúdió mű­termeiben Bán Frigyes ren­dező vezetésével „A pénz­csináló” című fűm előké­születein dolgoznak. A for­gatókönyv Tolnai Lajos azonos című novellájából készült. A történet a szá­zadfordulón játszódik. Megválasztották az MTS Szolnok Városi Tanácsát Fcdcii uszoda épül Szolnokon 4 KALAU Korunk embere állan­dóan utazik. Utazik: éjjel és nappal, télen és nyáron. Utazik: munkahelyre — dolgozni, Budapestre — ér­tekezni, vidékre — ellen­őrizni, külföldre — világot látni, belföldre — rokont látogatni, MÁV-meccsre — mérgelődni, nászúira — csa­ládot alapítani... Felsorol­ni is hosszú a sokféle célt és indokot. Korunk embere a saját édesapjával nem találkozik annyiszor, mint a kalauz­zal. A kalauz mindig ve­lünk van. Jóban és rossz­ban. Kánikulában és fagy­ban, Mindegy, hogy légi vagy szárazföldi kalauzról van szó. Ha tetszik, ha nem. a kalauz mindig „le­kezel’” bennünket utazás közben. Évekkel ezelőtt teli vol­tak az újságok a különféle mérges és egetrázó pana­szokkal: az ilyen és ilyen rendszámú busz kalauza ek­kor és ekkor lemarházori; vagy: ez meg ez a kalauz elfelejtett a megállónál csöngetni s ráadásul azt mondta, miért tátom a szá­mat! Ha a kalauz bal láb­bal kelt fel és ráadásul go­romba volt, a fél város munkakedvét elrontotta. Pláne, ha érzékeny lelkü­letű utasokkal találkozott. Az utasok kisírt szemekkel kezdtek munkához és egész nap a kalauzokat és kenyér­adó gazdáikat, az AKÖV-öt szidták. Mindez a múlté. Ma már (és a jövőben méginkább) az alábbi eset a jellemző: Munkásvonat indul a Nyugatiból. Szolnokig jó­formán meg sem áll. Éjfél van, de az utasok nem pi­hennek. Pedig kényelmes helyük van. Mindenki szom­jas és a büfés kocsit kere­si. Nagyobb szükséglet ez, mint sok más. Az emberek az ital mámora nélkül, bosszúsan visszatérnek s álomra szenderülnek. (Va­laki, valahol lezárhatta az ajtót.) Belép a kalauz. Ba­rátságos, mosolygós fiatal­ember. Udvariasan mond­ja: — A jegyeket kérem, ke­zelésre. Mindenki süket. A han­gulatvilágítás helyett a ren­des világítást kapcsolja most kalauzunk, hátha erre felébrednek az utasok. Ez sem segít. Nem veszti el türelmét. Hangosabban szól: — Szabad a jegyeket? Az eredmény nem sok. A mellette ülő kamasz illedel­mesen adja át jegyét. A ka­lauz tétova tekintete mint­ha azt mondaná: ne viccel­jünk, emberek... A pácien­sek csak nem jelentkeznék ■a jeggyel. Kalauzunk még mindig nem veszti el türel­mét. Senkinek nem szidja a közismert le- és felmenő rokonait és nem is ordibál. Inkább széles mosollyal, színészi hévvel szónokol: — Bort, fröccsöt, pálin­kát tessék! Csőd sc-csodája, minden­ki pillanatok alatt felébred és többen törtetnek a hang irányába. Hatalmas hahota az egész kocsi, amikor kiderül, hogy a büfés kosár kalauzi tás­kává változott. Hát így lehet az utasokat becsapni. És így lehet jó hangulatot csinálni a kupé­ban. D. P. A Budapesti Vasutas Sport­klub Szőnyi-úti fedett uszo­dájának és lelátójának ter­veit Siraki Lóránt és Stro- mayer Ferenc tervező mér­nökök készítették. A lelátó 1,500 személyes. Ilyen lesz a szolnoki fedettuszoda is. melyet a tervek szerint jö­vőre építenek fel. gyei küldöttek megbízására; A városi tanács feldíszí­tett termében lezajlott kül­döttválasztó konferencia el­nökségében többek között helyet foglalt Sípos Károly a városi párt-végrehajtó­bizottság első titkára, Csé- nyi László, a városi tanács titkára, Závodszki Sándor, n megyei TST elnöke, Bo­ros Ottó olimpikon, Császi Katalin válogatott atléta. Koncz Tibor, a Vörös Meteor sportkör elnökének megnyitó szavai Után Sár­kány János, a városi TST elnöksége nevében beszá­molt az eddig végzett mun­káról, a jövő feladatairól. Bevezetőként elmondotta, hogy a vezetőségválasztás ez alkalommal nem az ed­digi szokásos kinevezést forma szerint történik, ha­nem a magyar sportmozga­lom történetében először demokratikus módon. a meghívott és delegált tagok választják szavazatukkal az új elnökséget. Ezután beszámolt a városi TST munkájának eredmé­nyeiről. Arról, hogy a sportegyesületek száma az elmúlt évek alatt 21-ről 24-re, a szakosztályoké 123-ról 167-re, a szakosz­tályokban sportolók száma pedig. 4890-ről 6016-ra emel­kedett. Jelentős eredményként ' említette, hogy a Kilián­többsége a munkában és a tanulásban is helytáll. A beszámoló után igen sok résztvevő jelentkezett hozzászólásra. Többen bí­rálták a város sportlétesít­ményeinek elhanyagoltsá­gát és azt, hogy a város sportolóihoz viszonyítva, igen kevés a létesítményi Nagy László, a Szolnok megyei Állami Gazdaság dolgozója a megszüntetett lovaglóiskola újbóli megin­dítása érdekében szólt Ki­fejtette, hogy ez lehetne az alap a város öttusa sportjá­nak megindítására. Javas­latával Pázmány Kálmán, a városi TST tagja is egyet­értett Sípos Károly elvtárs fel­szólalásában arra hívta fel a sportkörök figyelmét, hogy a választásokon ta­pasztalt nagy munkakedvet és lendületet tartsák meg a . további munkában is. így lehet az átszervezés a to­vábbi fejlődés alapja. Eh­hez módszerül ajánlotta, hogy a vezetésbe minél na­gyobb létszámmal vonják be a sportköri tagságot. Ez­után a gazdasági kérdések­ről szólva elmondotta, hogy a közeljövőben megkezdik a város fedett uszodájának építését. A felszólalások és a vita lezárása után került sor a Magyar Testnevelési és Sportszövetség Szolnok vá­rosi tanácsának megválasz­tására. A tanács harminc­egy tagú lett, elnökévé Sár­kány Jánost választották. Negyvenegy küldöttet sza­vazati joggal, húszat pedig tanácskozási joggal jelöltek az MTS megyei küldött konferenciáiéra. mozgalomban résztvevők száma eléri a négyezret és a sportoló fiatalok döntő előtt Szolnok * város Test- nevelési és Sport Tanácsá­nak új jáválasztásóra, a me­A községi és járási ve­zetőségek megválaszt á sa után került sor tegnap dél-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents