Szolnok Megyei Néplap, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-10 / 263. szám

1963. november 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A »rettenetes esztendő jubileumán « Bizony rettenetes lehe­tett. A túrkevei öregek egy század múltán is azzal fe­nyegetik a pazarlókat: lát­szik, te még nem éltél hat­vanhármat. A szolnoki fe- rencrendi zárda latin nyel­vű háztörténete pedig azt jegyzi fel: „A nép tehát oly nagy szükségben szenvedett, hogy a nád beléből (bengyele, sás) készült lepényekkel táplálkozott, sőt döglött ál­latok húsával is. Ebből kü­lönféle betegségek származ­ván, sokan elhaltak. Az is méltó az említésre, hogy oly nagy serege özönlött az éhe­zőknek naponta a zárda ajta­jához, hogy gyakran, főleg ebéd idején, háromszáznál is többen voltak, kik vhgy kenyérben, vagy fazekocs- kánként ételmaradványok­ban részesültek. Napközben pedig reggeltől estig szaka­datlanul jöttek a zárdába, kenyeret kérvén, kik majd éhen vesztek.” Mi történt hát száz évvel ezelőtt, 1863-ban Túrkevén és a Nagykunságban, mi volt, miért volt az emléke­zetes „nagy Ínség” éve? Hallatlan méretű aszály pusztított. Január 18-tól augusztus kö­zepéig „a nyári túri vásár utánig” nem esett eső. S előtte még a téli hó is el­maradt. A kukoricát el sem tudták vetni, mert nem vette be a föld. A mező ki­égett, a Berettyó teljesen kiszáradt Túrkevén; Kis­újszálláson „a roppant sze­lek a 33 ezer holdas határt a legfinomabb fekete por­ral vastagon bevonták, hogy fűnek, vagy más vélemény­nek még színét sem lehet látni, ahol a közkutakat .s azoknak vályúit a fúvósok betemették, aligha mutat­hat fel siralmasabb képet egész nagy Magyarország a mai napon...” (Gazdasági Lapok.) Túrkevén május 3-án már kezdik visszaterelni a legelőre kivert jószágot. Szomorúan szól az ecsegi pásztor imádsága: „...Adj Vram, Istenem egy jó csendes esőt, A szegíny baromnak jó legelő mezőt." A „Pesti Hírnök” híradá­sa szerint egy ló ára egy dinnyével egyenlő, azaz hu­szonöt garas. Karcag 70 ezer holdas határa úgy fest, mint az afrikai sivatag. S elkeseredett túrkeveiek aló nyakába akasztják a járlat- levelet és isten hírével út­nak engedik. A megrendítő szárazság a nagy romanti­kus regényíró, Jókai Mór tollára is kívánkozik. A „Szerelem bolondjai”-ban írja: „Egy porrá vált éden, melynek fekete hamvát a forgószél végig táncoltatta a síkon, por-oszlopokkal ostromolva a kérlelhetetlen eget, melyen madár sem járt egyéb, csak keselyű, hullák vendége. Az ég pe­dig kérlelhetetlen marad.” A jószágállományban el­képesztő pusztítást végzett a szárazság. A hat nagy ku».városban (Túrkeve, Kis­újszállás, Karcag, Kunma­daras, Kunhegyes, Kun­hegyes, Kunszentmártoni 24 ezer szarvasmarha, 6 ezer ló, 197 ezer birka, 19 ezer sertés múlt ki éhségében. A legsúlyosabb állatveszteség Túrkevét érte. A város szarvas? rhaáliományánaK 88, juhállományának pedig 93 százaléka lett martalék­ká. S a termés? „Az arasznyi gabonát kézzel nyűtték tel és talicskán szállították haza. Karcagon egy 200 hol­das tanyán 5 véka búza termett.” Mi került hát akkor az asztalra, abban az eszten­dőben? Mindéz kiderül — én is onnan tudom — dr. Győrffy Lajos A nagy ínség 1863- ban című helytörténeti mo­nográfiájából és a Túrke­vén megnyílt nagykunsági Vándorkiállítás anyagából. Ezen az „aszálytárlaton” láttam egy vitrint, amely­nek nyomasztó hatásától sehogy se tudok szabadul­ni. Az üveggel fedett asz-> tálkákban bengyeléből (nád belsejéből), vízi súlyomból, ocsúdarából, földi mogyo­róból, fakéregből sütött kenyerek és lepények bor­zadtattak el. Ezt ették a szárazságtól kifosztott ku­nok. Feljegyzések szerint, az éhezők úgy hagyták az utókorra, hogy a tölgyfa kérgének volt a legjobb íze! A túrkevei reformét is egyház matrikulája viszont azt tanúsítja, hogy négy- százhetvenketten haltak meg a városban. Többen azért nem, mert a túrkevei­ek ezrei menekültek el Er­délybe, Nagyváradra, Dés- re, Szamosfalvára, Kolozs­várra .és máshová a pusztí­tó éhség elől. Végülis a helytartó tanács 60 000 po­zsonyi-mérő búzával enyhí­tett valamit a helyzeten, amelyből Tűrkevének 4270 köböl jutott Emlékeztetőnek is retten­tő dokumentumok ezek. Az összegyűjtése pedig egy em­beröltő munkásságát kíván­ta az alkotótól, dr. Győrffy Lajostól, a nagy etnográfus Győrffy István leszárma­zottjától. A túrkeveiek sze­retett Lajos bácsija fiatal éveiben hozzákezdett a té­ma kutatásához. Akkor még élő szemtanúktól — Márki Imrétől és Endrédi Lajos­tól — is készíthetett fel­jegyzést. Bújta a levéltára­kat, rótta a Széchenyi- könyvtárat, két monográ­fiát publikált róla, s most a jubileumi kiállítást ren­dezte meg. Mondhatni tár­sadalmi alapon, dr. Győrffy Lajos ugyanis félfüggetle­nített múzeumigazgató, de munkatársai Iván Sándor- né és férje, Nagy Kálmán pedagógusok: segítői Simon Sándor tanácselnök. Vári Györgyné népművelő egé­szítették ki Győrffy doktor gondolatait. Szinte az egész város ösz- szefogott a kiállítás sikere érdekében. Nem is csodál­ható, hogy már a megnyitó előadásra igen sokan — száztízen — jöttek el. A mindössze három szobában elhelyezett, s csak húsz tablóból álló kétrészes ki­állítás a nagy asztályt mu­tató részében a teljességet adja. Sajnos, az öntözéstör­téneti részlege jóval halvá­nyabb, szegényesebb. Nem a túrkeveieken múlott, nem kaptak hozzá anyagot a megyei múzeumtól. Mire azonban a Nagykunság mú­zeumaiba, művelődési há­zaiba útrakél a kiállítás, a megyei tanács mezőgazda- sági osztályának anyagából ezt is kiegészítik. Ami viszont az öntözés­történeti anyagból hiány­zott, azt Kasza Béla meg­nyitója nagyszerűen pótol­ta. Tőle tudhatta meg a kiállítás hallgatósága, hogy milyc.. méretű öntözés tör­ténik most a nagy aszály­sújtotta vidékeken. 1951- ben 2z ezer holdat öntöz­tek megyénkben, 1363-ban pedig 100 ezer holdat men­tesítettünk már öntözővíz­zel az aszály csapásától. S nagyrészt éppen a nagy­kunsági öldeket rendezték be locsolásra. A húszéves öntözésfejlesztési terv sze­rint a Tisza II. vízlépcső megvalósulásával Túrkevén szinte az egész határ öntöz- hetővé válik, s a Nagykun­ságban is 136 ezer hold mesterséges csapadékolását jelenti a vízlépcső megépí­tése. Mindent egybevetve: rop­pant érdekes, izgalmas, „földbegyökereztető” szóra­kozva tanulással, tűnődhet­nek el múlton, jelenen és jövőn a kiállítás eddigi és ezutáni látogatói — a túr­keveiek jóvoltából. Borzák Lajos A növekvő igényekhez igazodva Nem is olyan régen — egyikét éve lehet — az egyik községi pártvezetőségi tag, aki egyben az okta­tásért is felelős volt, azt mondta: Nem elég eredmé­nyes nálunk a pártoktatás, mert ebben nincs meg az egymásra épültség, amit más oktatási formáknál megtalálunk. A hallgatók szinte mindig ugyanazon a szinten, csaknem körbe- körbe járva tanulnak. Ez az év meghozta azt, amit annak idején az em­lített elvtárs is. és sokan mások is hiányoltak. Ez év­ben a pártoktatásnak olyan összefüggő láncolata alakult ki, amely lehetővé teszi, hogy a hallgatók szorgalmas tanulással akár a marxiz­mus—lenimizmus esti egye­temére is eljussanak. A pártoktatásnak ez a rendszerezett formája meg­nyerte az embereket. Vagy talán még helyesebb mon­dani azt, hogy megfelelt a párttagok várakozásának, mert a szervezeti formákat is a növekvő igényekhez igazította. Hetenként 16 mázsa töpör- tyűt ad a ke­reskedelemnek a szolnoki Vá­góhíd és húsfel­dolgozó Vállalat A képen: Horváth Lajos zsírt süt. Tanácstagi beszámolók Szolnokon Szörnyű bányaszerencsétlenség Japánban Hétfőn délután ötkor Ecse- ki András (113. sz. választó- j kerület) a Lenin Tsz 2. sz. üzemegységének irodájában, : Csík Béla (66. sz. választó- j kerület) és Vásár József (72. I sz. választókerület) a Rákó- ; czi úti iskolában, hatkor j Mondok Sándor (56. sz. vá- j lasztókerület) a KIOSZ Ság- j vári Endre úti helyiségé- j ben, Szigeti László (55. sz. választókerület) szintén a KTOSZ-ban. Szép Gábor (76. sz. választókerület) az KM. üzemház szállásán, Csényi Jánosné (46. sz. választóke­rület) és özvegy Lévai Já­nosné (47. sz. választókerü­let) a Délibáb úti iskolában; kedden délután hatkor Zagyva Ferenc (11. sz. vá­lasztókerület) a Sípos téri iskolában. Imre Károly (59. sz. választókerület) a Költői Anna úti iskolában. Császár István (104. sz. választóke­rület) a Nvúl utcai iskolá­ban, Abel Józsefné (48. sz. választókerület) a Délibáb j úti iskolában tanácstagi be­számolót tart. Ké< hét mn?va Békekölcsön Nyugati hírügynökségek gyorsjelentésben közük, hogy szombaton délelőtt szörnyű bányaszerencsétlen­ség történt Dél-Japánban. Fukúoka közelében egy szénbányában gázrobbanás következtében a lejárattól 720 méterre beomlott az akna. Első jelentések sze­rint legalább ötvenötén meghaltak és nyolcvanén megsebesültek. A robbanás­kor 1100-an voltak lenn a bányában, s közülük körül­belül hatszázan bennreked­lek. További részletek még nem ismeretesek, de tarta­nak tőle, hogy a halottak és a sebesültek száma jó­val nagyobb lesz a jelen­legi becsléseknél. A mentő­osztagok megkezdték mun­kájukat. (MTI) Megjelenik Serfőző S mon kötete-orsolás Az Országos Takarék- pénztár két hét múlva, no­vember 25-én és 26-án Bu­dapesten, a Nádor utcai művelődési termében ren­dezi a II., III. és a IV. Békekölcsön 1963. második félévi húzását, ami egyben az idei utolsó államkölcsön- I sorsolás lesz. A II. Békekölcsönből ! 143 000 kötvényre 28.2 mil- ; lió forintot, a III. Béke- j kölcsönből 200 000 kötvénv- i re 51.5 millió forintot, a ; IV. Békekölcsönből pedig I i 146 000 kötvényre 31.5 mii- ■ lió forintot sorsolnak ki ; nyeremény és törlesztés formájában. Így az idei j utolsó államkölcsön húzá- i son a három békekölcsön- I bői összesen 489 000 köt- ! j vényre 111.2 millió forint j jut a szerencsés kötvény- tulajdonosoknak. (MTI) I Az Állami Könyvterjesz­tő Vállalat hivatalos köz­lönyében olvastuk, hogy a Magvető Könyvkiadó Űj Termés sorozatában meg­jelenteti Serfőző Simon el­ső verses kötetét. Megyénk költő szülöttjének első gyűjteménye a jövő • év elején lát napvilágot^ és kerül az olvasók kezébe. Serfőző Simon zagwaré- kasi születésű fiatal költő. Iskoláit Szolnokon végezte, s' már az irodalmi önkép­zőkörben feltűnt tehetsé­gével. Első versét a Szol­nok megyei Néplap publi­kálta, majd Budapestre kerülése után az Űj írás mutatta be ő+. Serfőző mos­tanra már népszerű és ol­vasott köHői ígéret, verseit a Kortárs. az Élet és Iro­dalom, az Űj írás és a rá­dió irodalmi fórumai köz­ük rendszeresen. Első kötetét szeretettel várjuk és jó szívvel ajánl­juk olvasóink figyelmébe. Szolnok megyei sertés fény;sz<ők nagyszabású továbbképzése Szolnok megye legjobb sertéstenyésztő termelőszö­vetkezeteinek állattenyész­tői egyhetes továbbképzé­sen vesznek részt a hátén. A program színvonalasnak, nagyszabásúnak ígérkezik. A továbbk’ aző tanfolyamot Törökszentmiklóson nyitják meg hétfőn. Itt tartja beve­zető előadásét Virág István megyei főállatteny "sztc, maid Lakos Ferenc: Szol­nok megye sertés enyésze­tének fejlődése címmel tart nagy előadást A neves előadók között szerepelnek: dr. Berek Gé­za, dr. Kertész Ferenc, dr. Ferenczy Géza, az Állatte­nyésztési Kutató Intézet szakemberei. Előadást tart még dr. Tóth Bálint me­gyei főáilatorvos, dr. Ment- ler László, dr. Bajor Fe­renc, Z. Szabó Zol+ár. tudo­mányos kutató. A tovább­képzésen szakfilmeket vetí­tenek. majd Báes-Kiskun, Heves és Pest megyékbe 'á- togatnak el sertéstenyész­tőink, ahol a dunapataji, íz atkári és a monori terme­lőszövetkezetekben szerez­nek tapasztalatokat a nagy­üzemi sertéstenyésztésről. A párt Központi Bizott­sága és a megyei pártbizott­ság álláspontja az volt az idén, hogy a puszta szám­szerűséget, a látszateredmé­nyeket a lehető legmesszebb kerüljük el. Inkább keve­sebb, de „dolgosabb” tan­folyam működjön minden­felé. Inkább kevesebben, de eredményesebben tanul­janak. S most mi a helyzet? A minőségi követelmé­nyek felemelése és betar­tása mellett is növekedett a szemináriumok és az azo­kon résztvevő hallgatók száma. Legyen bár fordított a sorrend, kezdjük így: a marxizmus—leninizmus esti egyetemére az előző évek­hez viszonyítva a hallga­tók többszöröse jelentke­zett. Az ez évben először szervezett és az alsó- és felsőfok között az eddig éppen hiányolt összekötő kapcsot betöltő marxista— leninista esti középiskolából is több indult, mint vártuk. 760 hallgatója van össze­sen. S ha már róluk szó­lunk, említsük meg azt is: • közülük közel négyszázan érettségizettek, vagy ennél Is magasabb iskolai vég­zettségűek. A marxizmus—leninizmus alapjai másodéves tanfolya­mon is 33 szemináriummal kezdődött meg az oktatás, több ez az első időkben tervezettnél. Az eddig le­zajlott foglalkozásokon mind a propagandisták, mind a hallgatók nagy szor­galomról és tanulniakarás- ról adtak tanúbizonyságot. A korai dicsérgetés, ára- dozás azonban nem tenne jót. S nem is volna indo­kolt, mert a tanulók derék­hada, az összesen 654 idő­szerű kérdések és gazda­ságpolitikai tanfolyamok kis híján 14 ezer hallga­tója ezekben a napokban kezdi meg a munkát. S a jó indulás még nem teljes siker. Akik tanultak, tud­ják, hogy az igazi sikerért naponta végzett, rendszeres tanulással kell megküzdeni. Akik most vállalkoztak er­re, azok is hamarosan meg­értik ezt. A szervezeti lehetőségei tehát most már megvannak annak, hogy minden évben egy lépéssel élőbbre jussa­nak. egy fokozattal feljebb tanuljanak azok, akik be­léptek a pártoktatásban résztvevők. immár me­gyénkben is tízezreket számláló táborába. Hogy ez így legyen, az csak rajtuk és pártszerveinken műük. (B. E.) fs •• «■ H •• rr iiryiiuioScsozo kapcsolatok A magyar és külföldi egyetemek, főiskolák kö­zött egyre több formája ho­nosodik meg az együttmű­ködésnek, a közös munkál­kodásnak. A miskolci Ne­hézipari Műszaki Egyetem például már három külföl­di társintézménnyel — a freiburgi, a magdeburgi és a krakkói egyetemmel — kötött szerződést a profesz- szori kar tagjainak és a diákok egy-egy csoportjá­nak rendszeres cseréiére. Az Eötvös Lóránd Tudo­mányegyetem a bukaresti és a íiéeef egyetemmel tart szoros baráti kapcsolatot. A debreceni Kossuth Laios Tudományegyetem többek között a lübiini Curie- Sklodowska tudományegye­temmel és a iasi-i tudo­mányegyetemmel írt alá megállapodást tapasztalat- cserére. eayü+tműködésre. A közelmúltban írták alá a gödöllői és a varsói ag­rártudományi égye+em szer­ződését. amelynek érteimé­ben a két felsőoktatási in­tézmény a cserelátogatáso­kon kívül megtárgyalta és egyezteti kutatási terveit.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents