Szolnok Megyei Néplap, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-24 / 275. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. november 24. BABITS MIHÁLY ggzekszárdon született, s ** bár nincs rá adat, hogy ifjan ott — mint egyik nevezetes alliterációs versében írja — tényleg „színésznőt szeretett” volna, halála pillanatáig nosztalgiával gondolt vissza Szek- szárdra, Tolnára, a „mély kutakból zengő” Dunántúlra. A „Timár Virgil fiá”- ban kritikával, de szeretettel szól diákkora színhelyéről, Pécsről (a regényben szintén egytagú sző, Sót a ' város neve) és a „Hatholdas ró- zsakert”-ben szintén „Sót”- ra emlékezik. Szerette a tájat, az illatokat, a műemlékeket és főleg az embereket, kedvelte a „zamatos” tolnai beszédet, a „sompolygó somogyi szó”-t, a „keszthelyi” dialektust. A századforduló úgynevezett „fnélybéké”-je azonban mély békétlenséggel töltötte el. Látta —• és átélte — egyes rétegek pöfögő és böfögő nyugalmasságát, de látta azt is, hogy a vékony máz mögött nagy ellentmondások és indulatok for- ronganak. Az ifjú filozop- ler, az ország különböző részeibe helyezgetett tanár, a latin és görög versek tudós fordítója, a „Holnap” című antológia részvevőiéként, majd a „Nyugat” munkatársaként ismertté lett költő soha nem lett forradalmárrá, mint kortársa, Ady Endre. De a forradalmak nem váratlanul érték- Már 1912-ben megírta a „Május huszonhárom Rá- kospalotán”-t, s az imperialista öldöklés ellen olyan leglelkéből fakadt versekkel tiltakozott, mint a „Húsvét előtt”, vagy a „Fortissimo”. Humanista kulturáltsága, független szelleme, a magyar tájból és a magyar nyelvből táplálkozó, de öt világrészt átfogó érdeklődése nem engedte, hogy megbékéljen testet és lelket nyomorító, reakciós hatalmakkal. Várta a forradalmat, ám ugyanakkor szorongott is attól. És bár a proletárforradalom — minden fenntartásával együtt is •— vállalta és, méltóan tudásához, egyetemi tanári székbe ültette az akkor már híres poétát, Babits — az ellenforradalom győzelme után — egy Ideig nem vállalta a forradalmat. £ zZel kapcsolatban nem volt nehéz felhozni több olyan írását és ténykedését, amely azt mutatja, hogy Babits Mihály nem az Ady-hoz mindig hű Móricz Zsigmond és Juhász Gyula útját járta. A Petőfit iés Aranyt (durván Petőfi kárára) összehasonlító tanulmány a huszas évek „Nyugat”-iának néhány súlyos tévedése, a Baurrlgar- ten-díj anomáliái, Babits megnemértése József Attila iránt... Ez a szikár férfi azonban — akinek költészetéről mégis a dúslakc- dás, a gazdagság jut először az ember eszébe — a kétarcú magyar liberalizmus sajátos és legmagasabb színvonalú képviselője volt. Nem tudott eljutni odáig, hogy Ady lázadó Parasztjai ne csak imponáljanak neki, hanem velük egy sorban küzdjön a holnapért. De igaz az is, hogy a méltatlan és tétova kísérletek után végülis nem tudott belenyugodni Horthyék rendjébe és különösen abba, amit okos tekintete már Hi tier uralomraj utása után és:..evett: a joggal pusztulásra ítélt hódító háborúba. Már 1935-ben felismerte és le is merte írni, hogy „a magyar, akarata és érdekei ellenére, egy szörnyűséges hadiszekérhez kötoztetett”, s még jóval a „Jónás könyve”, e nagyszabású antifasiszta hitvallás előtt Babits minden módon kifejezést adott annak a meggyőződésének, hogy a magyar népnek szembe kell szállnia a fasizmussal. Gyönyörű Vö- rösmarty-tanulmányóban, amelyet — szokása és mind rosszabbá váló gégéje ellenére — többször is felolvasott, hogy az élőszó erejével is tiltakozzék a fokozódó fasiszta demagógia ellen, többek között a következőket mondotta: „Vörös- martyé aktuális tanítás ... Mi lehet ma nagyobb bűn és veszély, mint az a sötét megnyugvás a rosszban, amely kajánul és csüggedten ismételgeti: ez mindig így volt és mi.-dig így lesz! Talán ez a megnyugvás teszi lehetővé a világ új katasztrófáját ... Vörösmarty szenvedélyes lelke lázadni és kétségbeesni tud, de megnyugodni a rosszban egy pillanatra sem. S minden kétségbeesésen túl újra és újra fölvillan benne a leküzdhetetlen, nagy remény, mely a vér és gyász özöne fölött is egy új Noé- bárkáját ígéri s önnön sugaraiból már építi is.” A „Jónás könyve” ennek a Vörösmarty-s kétségbeesésnek és lázadásnak remeke. A költő — mint Jónás a cethalba — leszállt „a kínoknak eleven, süket és forró sötétjébe”, hogy mindenki szenvedését és az elképzelt háborút és tömeg- pusztítást is átérezve, az értelemhez, az emberséghez, a rosszal szembeszállni tudó erőkhöz forduljon. *1 yolcvan éves lenne, ha '* élne még, ha nem ölte volna meg 1941-ben a több évét pokollá tevő gégerák Babits Mihályt. Nincs módunk rá itt, hogy akár csak lajstromozzuk: mi mindent is írt életében és hogy milyen elemekből tevődött össze magasrendű írásművészete? Annyi bizonyos, hogy — elsősorban, mint költő, de mint széppróza-, sőt esszéíró is — Babits valóságos virtuóza volt a formának. Voltak korszakai, amikor a forma némileg öncélúvá lett kezében, „henye játék”-ká, amit később maga is elítélt. De bámulatos nyelvi leleményét, sokféle ismeretanyagot elegánsan, könnyedén felhasználó kulturáltságát, nagyszerű Zenei érzékét legtöbbször úgy alkalmazta, hogy a remek forma azt a bonyolult mondanivalót, azt az árnyalatos tartalmat fedte, amit ki akart fejezni. A „Mozgófénykép”-ről szóló, híres hexameterei nem azért — legalábbis: nemcsak azért — születtek, hogy a költő bebizonyítsa bravúros formaérzékét, hanem hogy visszatükrözze azt az élményt, amit a némafilm megjelenése jelentett. Legnagyobb versei azonban azok, ahol már észre sem venni a formai teljesítményt. Ahol a mély megrendültség szinte háttérbe szorítja (vagy legalábbis úgy tűnik, hogy háttérbe szorítja) a míves mestert. Például a „Petőfi koszorúi”, — „Kelj magyar ifjúság, légy te virág magad!” — vagy a már említett „Jónás” poéma, amelyben a halálát érző és a halálon győzni akaró költő arról beszél, hogy hozzá „már hűtlen lettek a szavak”, de hű maradt az éber, a cinkosságok ellen tenni sürgető lelkiismeret. Babits Mihály végső és legigazibb ars poétikája az el nem hallgattatható lelkiismereté. Antal Gábor CIKKÜNK NYOM A N „A főmezőgazdász megütött” című, november 3-án megjelent cikkünk nyomán dr. Bartók István elvtárs, a jászberényi városi és járási ügyészség vezető ügyésze értesített bennünket, hogy a jászfelsőszentgyörgyi Ü,i Hajnal Tsz vezetőségének a cikkben szereplő határozata ellen az 1959. évi 9-es számú tvr. 9. §-a (1) bekezdéAkik nem akarnak maradni Beszélgetés a tiszafüredi gimnáziumban Egy-egy ilyen csendes délelőtti beszélgetésen sokminden szóba kerül. Gondok. bajok, nehézségek. Persze eredmények is. Manapság azonban már egyre i többen vallják azt a nézetet, hogy arról kell elsősorban beszélni, ami nem mego’dott, ami még fáj. így került sor arra, hogy a zsúfoltságról beszéljünk, ami égető problémája az eredetileg négyosztályos polgári iskolának épült öreg gimnáziumnak. Nem nélkülözhetjük a tiszafüredieket sem. se alapján óvást nyújtott be. Ezzel egyidőben a határozat végrehajtásának felfüggesztését indítványozza, ami a rendelet értelmében kötelező. Indoklásában a vezető ügyész közli, hogy az óvással megtámadott vezetőségi határozat több okból is törvénysértő. Egyrészt azért, mert Demeter Istvánná vezető beosztású egyénnek tekintendő a szövetkezetben, így leváltására csak a tsz közgyűlése jogosult, a vezetősége nem. Törvénysértő a határozat azért is, mert Demeterné részére nem biztosították a fellebbezési jogot, így kizárták őt törvényes jogainak gyakorlásából. Mindezekre figyelemmel a vezető ügyész indítványozza, hogy az Üj Hajnal Tsz vezetősége vonja vissza határozatát és az ügyben a rendeletek értelmében járjon el. Tanterem — haszna hatatlan állapotban Reggel ötkor nagyot nyújtózik a szegődményes; fel- cihelődik, a kis tanyasi tanteremben berakja a tüzelőt, lángra lobbantja az alágyújtóst. Nemsokára kezdődik a tanítás, ne fázzanak a gyerekek. A kályhaajtó nyitva, ömlik a füst. A kályhaajtó csukva, ömlik a füst. Ömlik a füst, mert hiába tiszta a kályhacső, ha a kéményseprő azon a kéményen három évvel ezelőtt gyakorolta utoljára mesterségét. A Kunhegyesi Kéményseprő Vállalatnál legelőbb augusztusban ígérték a kéményseprő látogatását. Aztán minden maradt a régiben; csupán a kéménybe rakodott koromréteg lett még vastagabb ... S most választhatunk: széngázos, füstös melegben tanítsuk-e a gyermekeket, vagy tiszta levegőben, de — hidegben. Ügy mérgezést kapnak, így megfáznak. Persze, oktathatnánk jő levegőben, melegben is, ha a Kunhegyesi Kéményseprő Vállalat végre kitisztítaná a kéményt. Csík István nevelő Kisújszállás Göröngyös Iskola NAGYON NEHÉZ tanítani az olyan teremben, ahol dobogót be sem lehet állítani és az első pad súrolja a falat. Jó megoldás lenne a kabinet-rendszer, de hol és hogyan? Hiszen a kabinetet be is kellene rendezni szaktárgynak megfelelően. Itt meg olyan problémák is vannak, hogy egy osztály latint tanuló diákjai egy-egy órára a tanári szobába húzódnak, ahonnan arra az időre a tanároknak kell eltávozniuk. Kaptak is tekintélyes összeget arra, hogy az igazgató és helyettese számára lakást vásároljanak, vagy építsenek és így a szolgálati lakások helyére három tanterem kerülhessen. Ez azonban húzódik már a múlt év óta. Állítólag most lesz belőle valami. Akkor jövőre kicsit javul a helyzet, de csak kicsit. Az igazi megoldás a már kiszemelt helyen az új gimnázium megépítése. Akkor a szakközépiskola is megindulhat, amit már nagyon várnak. Sok mindenről szó esik. Hivatástudat, pedagógus fizetés, új tanterv. De egy pontra makacsul, újra. meg újra visszatérünk és ez a politechnikai oktatás. Az eredmények iskolán belül igen szépek. Jó szakoktatók vannak, Faragó Ernő- né mezőgazdasági mérnök, aki öt osztály szakmai oktatását végzi és két lelkes szakember a ■ gépállamá- son, akik a mezőgazdasági gépszerelő szakmát tanuló fiatalokat patronálják. LÄTSZÖLAG TEHAT minden rendben van. Az órákat pontosan megtartják, a szövetkezetekben, a Hárnán Katóban és a ti- szaörvényi Dózsában szeretettel várják a diákokat. El is járnak szorgalmasan. És mégis... A mégis-t jelen esetben egy statisztika jelenti. Eszerint az elmúlt évben ötvenegy végzett negyedikes közül harmincegy jelentkezett pedagógiai pályára, húszán egyéb szakmákra. mezőgazdaságra egy sem. A tanév elején megejtett előzetes felmérés szerint a IV'b-ben, ahol gépszerelést tanulnak, húszán jelentkeztek különböző műszaki pályákra, nyolcán—kilencen pedagógusnak, agráregyetemre egy kislány, aki kutató szeretne lennh A IV/a-ban sem jobb a helyzet. Miért van ez az ellentét? Gondos előkészítés szeretetteljes foglalkozás egyfelől, e mezőgazdaság iránti teljes közömbössáp másfelől. Beszélgettünk iskolaigazgatóval, tanárral, diákkal. És a csendes töprengő me- ditálsatísr,».- során szinte egységes vélemény született: a diákok nem látják, mert nem láthatják a mezőgazdaság biztató távlatait. Idézem az egyik negyedikes kislányt: — Mi kapálunk, meg gyomlálunk a tsz-ben. Ezt, és ugyanilyen módszerrel csinálta már a nagyanyám is. Nekünk, fiataloknak a gépesítés hiányzik. Egy másik diák megtoldotta: — Mióta kijárok, még nem láttam vegyszeres gyomirtást, csak hallottam róla. Pedig érdekel. Talpraesett, értelmes kislány Pintér Erzsébet, az iskola KISZ titkára. Ö is megerősíti ezt a véleményt és még azt is hozzáteszi, jó néhány diák lógási dél- eiőttnek nevezi a gyakorlati foglalkozást, nem mintha nem dolgozna odakint, de nem érzi produktívnak a munkát. Faragónénak meg azt mondta az egyik leány: — Juliska néni, ez nem fiatalnak való! NÉHÁNY NAPPAL ezelőtt érdekes látogatója volt az iskolának. Egy volt diákjuk érkezett hozzájuk, aki jelenleg Kecskeméten, a Felsőfokú Mező- gazdasági Technikumban tanul. Értelmes, világos okfejtéssel magyarázta meg milyen tanulási, szórakozási, művelődési lehetőségek vannak az iskolán, emellett jövője is van azoknak, akik ott végeznek. A felvilágosító szó hatására a KISZ titkár szerint hárman—n-'gyen nyilatkoztak úgy, hogy: Nem is lenne bolondság oda jelentkezni. Nem a termelőszövetkezeteken. nem a génállomá- son múlik tehát. Talán a felvilágosító szó kevés, talán nem elég meggyőző, talán a vonzó példa hiányzik. Nem lenne hiábavaló, ha egy szép napon felpakolnák a negyedikeseket egy autóbuszra és elvinnék a karcagi Leninbe. Biztos, hogy kicsit többet látnának a nagyüzemi termelés jövőjéből, mint odahaza. JŐ SZELLEMŰ ISKOLA a tiszafüredi. Élénk a KISZ élet. izgalmas politikai kerekarztal-viták zajlanak le. Jól működő irodalmi színpad, sokoldalú sportolók jelzik a diákok mindenirányú érdeklődését. Ilyen lelkes fiatal gárdánál igen alapos elemző j munkával kel] felderíteni, mi az oka az idegenkedésnek. Hallottunk olyat Is. hogy Tiszafüred kétségtelenül sivár és lanos kulturális élete' is hozzájárul ahhoz, hogy elvágynak innen. Azért mégsem ártana ezt a problémát napirendre tűzni. A mezőcT7rtn<.^gnak fiatal. le’kes t -1''-.-.-„utánpótlásra van szüksége. Jegyzet' Csontváryról budapesti kiállítása alkalmábSI I ellemezhet-e egy — bármily találó — anekdota egy alkotó művészt? Kétségtelen, hogy az anekdoták is sok mindenre rávilágítanak, de igen nagy hiba elsősorban anekdóták- ból ítélni meg valakit, akinek alkotásai maradtak fenn. Ez a hiba történt meg — sajnos, elég sokáig — Csontváry Kosztka Tivadarral, a XIX. század bégének és századunk elejének patikus-segédből lett, nagy autodidakta festőjével kapcsolatban. Az anekdó- ták — amelyek főleg abnormális lelkiállapotokra utaló kijelentéseire és tetteire vonatkoztak — önmagukban igazaik voltak, mint ahogy igaz is, hogy Csontváry orvosilag bebizonyított betegsége hatással Volt több képének természetlátására, a képeken látható emberi alakok és tárgyak arányaira stb. is. És nem lehet vitás az sem, hogy j korunk művészete az értelmes, tudatos, teljes ember- ; ség, a testi-lelki egészség hitvallása, az őrület elleni j tiltakozás legyében fejiŐ- ' dik. ^ sontváry azonban min- den lelki ficama és több képének könnyen kimutatható aránytalanságai ellenére mérhetetlenül több volt, mint anekdóták és orvosi szakkönyvek hőse. asi a maga sajátos szimbólumokat teremtő mesét és Valóságot egybeötvöző erejével nagy egyéniség volt Amikor mintegy félévvel ezelőtt — Székesfehérváron megnyílt Csontváry Kosztka gyűjteményes kiállítása, tíz és tízezrek „zarándokoltak” el Fehérvárra az ország minden részéből, és külföldről is. S amikor most, a budapesti Szépművészeti Múzeum nagy márványcsarnokában lett láthatóvá (az egy technikai okokból ki nem állított „Balbeék” című vászon kivételével) a fehérvári Kiállításnak a művész — mennyiségileg nem nagy — termését átfogó anyaga, már az első napokban ezrek és ezrek nézték meg I azt. Többek között az em- j lékkönyv bejegyzései bizo- I nyitják, mennyire tetszik a l legkülönbözőbb korú és foglalkozású nézőknek a „Tátrai táj” álomittas lírája, a Csontváry olaszországi „apostoli bolyongásai”-t megörökítő „Taovminai dörög színház romjai” nem nyomasztó monumentalitása, a Van Gogh drámai művészetével — nem tudatos — rokonságot tartó „Sé* tatovaglás a tengerpartión”. Nem kell megismételni — ellenkező előjellel — a már említett „anekdótaszemlélet” hibáját és azt állítani, hogy Csontváry minden alkotása remekmű, hogy furcsaságai soha nem ütköznek kd, Vagy hogy nincs különbség csodálatos önarcképei (a gyermeki gátlástalanság és a rejtett, egészen finom szellemesség egyaránt jellemzi e képeket!) és néhány zsenialitást, de torz vonásokat is mutató kompozíciója, például a már említett „Balbeek” között. A lényeg az, hogy äft- nak a folyamatnak a tanúi vagyunk, amikor széles tömegek érdeklődése és szeretete szentesíti kiváló festőknek és műblrálóknak azt az ítéletét, hogy Csontváry Kosztka Tivadar, a különc anekdótahős, a „dilettáns” festő kora er ik legnagyobb magyar művésze volt. Olyan nemzetközi hírnévre is jogot tartó festő volt ő, aki egyszerre tudta felidézni egy furcsa vágású női szem, egy fiatal fa, vagy akár egy ruhadarab megragadó Különösségét és azt a rettenetét, amit a2 elnyomással és háborúkkal terhes korával való szembenézés váltott ki belőle. Amíg kortársai közül sokan — képességes művészek is — olcsó idilleket festettek, Csontváry a tisztaság és a harag, az ember felé forduló áhítat és h veszélyre figyelmeztető dráma festője volt. A. Bőrkabátok, irhakabátok, bundák elkészítését javítását, tisztítását, festését. — gepkocs. vezetői bundák tisztítását, lavitasat rövid határidőre vállaltuk. Jászberény Felsőruha RTSZ szűcs tesz- lege Lehel vezér tér t9.
