Szolnok Megyei Néplap, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-24 / 275. szám

1963. november 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s A jászberényi szőlő- telepítés és rekonstrukció Nyolcezer hold futóho­mok. Egy része bucka, ki­használatlan terület, másik része új telepítésű erdő. A zöme azonban szántó, illet­ve kipusztult, vagy pusztu­lófélben lévő szőlő. Mindez Jászberény város határá­ban. Nem számítva a Jász­ság községeit, melyekben szintén sok ezer hold a fu­tóhomok. A város határában 19 000 hold szántót, 1312 hold sző­lő-gyümölcsöst és 703 .hold zárt. kertet (mely szintén szőlő-gyümölcsös) tartanak nyilván, az állami gazdaság földjein kívül. Jászberény­ben hagyományai vannak a szőlőkultűrának. A zamatos, könnyű homoki bor külföl­dön is keresett cikk. Az idei termés zömét . export céljaira vette át az állami pincegazdaság. Ám a herényi szőlők többsége az egyéni gazdál­kodás utolsó éveiben erősen leromlott. Különösen az 1943-ben kiosztott, és a ké­sőbbi kényszerhasznosításra kiadott területek. A közös gazdaságok tehát ilyen sző­lőket örökölték 1949-ben. A A különbség tehát óriási. Termelőszövetkezeti és nép- gazdasági szempontból is káros a futóhomok terüle­téle külterjes művelése. A tennivaló szinte önként adó­dott, szőlőt keli telepíteni a szántóföldiként hasznosí­tott futóhomokba, és re­konstruálni a meglévő és pusztulófélbem lévő tőke­állományt. A jászberényi határ ar­culatának megváltoztatása azonban nem ilyen egy­szerű. A szőlőtelepítéshez gépek, felszerelési eszközök kellenek és sok millió fo­rintos beruházási összeg. Mindenekelőtt, alaposan át­gondolt, megfontolt, a rész­letkérdéseikre is választ adó tudományos terv. A jászberényiek nem kés­lekedtek. A városi tanács irányításéval 1961-ben ki­dolgozták a szőlő- és gyű­rnél estét építés és a rekon­strukció távlati tervét. —* Eszerint 1975-ig 2273 hold szőlőt és 3843 hold gyümöl­csöst akarnak tdenítenl, il­letve feJúiítani. Először 400 holdas évenkénti ütemet A forgatás és a terepren­dezés visszatérő probléma a városban. Sem a tsiz-ek, sem a gépállomás nem ren­delkeznek gépekkel Ezeket a munkálatokat ugyanis a talajjavító vállalat gépei végzik, csak késedelmesen. A Lenin-nél már befejező­dött a forgatás, a Március 15-ben most folyik. Félő, hogy későn végeznek, s a vesszőt már nem tudják a földbe tenni. Az is baj, ha friss forgatásba, ülepedés nélküli, talajba telepítenek. Ha viszont a tervezett be­ruházási összeget az idén nem használják fel — visz- szavoniák. A város és a Lenin Tsz vezetői legutóbb az Ültet­vénytervező Vállalat egyik mérnökével vitatkoztak. A mérnök azzal érvelt, hogy a iobb gépkihasználás ér­dekében a dűlővel párhu­zamosan telenítsék a soro­kat. ísy ritkábban kel1 for- dulniok a géneknek. Ám a dülőútra merőlegesen eső somoknál könnvebb a mű­velés. a szállítás. Pontosab­ban szólva, csak így lehet­séges. A megegyezés nem sikerült, s a mérnök sza­vai szerint veszélyben van a telepítés sorsa. Ennél azonban jóval na­gyobb gondok is foglalkoz­tatlak a város és a tsz-ek vezetőit. A szőlő- és gyü- mö1 est elépítést nem követik a iárulékos beruházások. A 22flx50-es sorokat géni mű­velésre telepítenék, viszont gép nincs. Önkéntelenül is felvetődik: nagyüzemi «építés, kisüzemi művelés? jelenlegi állomány 30 száza­léka közepes termőképessé­gű, 70 százaléka ’alig hozza meg a ráfordítás költségeit. Jócskán akad olyan szóló is, melynek művelését még részes arányban sem vál­lalják el a szövetkezeti gaz­dák. A jászberényi tsz-ek az idén 1500 holdon rozsot termeltek. Az átlagtermés 6.36 mázsa volt. Ez is na­gyon kevés, de a futóhomo­kon csak 4—5 mázsát taka­ríthattak be. A mostoha körülmények között a hol­danként! bruttó jövedelem még az ezer forintot sem érte • el. Ha a termelési költséget leszámítjuk, még elszomorítóbb statisztikát kapunk. A futóhomokon termelt rozs szánalmasan fizet. Gyakorlatilag jövede­lem nélküli. Ugyanakkor .a közepes termést hozó szőlőről holdanként 40 má­zsát szüretelhetnek. Ebből mázsánként 75 liter mustot préselhetnek. A jelenlegi átvételi árak mellett egy hold szőlő bruttó jövedel­me meghaladja a 20—22 000 forintot. hagytak jóvá. A kivitele­zés során azonban kitűnt, hogy a jelenlegi körülmé­nyek között ez megvalósít­hatatlan. A terv — ha lassúbb ütemben is — a megvaló­sítás felé halad. Eddig 510 hold új szőlő és 630 hold új gyümölcsös van a jászbe­rényi tsz-ekben. Az idén a 300 holdra tervezett szőlő­ből 230 holdat telepítenek a város termelőszövetkeze­tei, a Lenin Tsz 120, a Március 15 Tsz 70, a Rá­kóczi Tsz pedig 40 hold szőlőt ültet. Az 5 368 000 fo­rintnyi beruházási összeg­ből november 15-ig csak 41 százaléknyit használtak fel. A telepítési és rekon­strukciós terv megvalósítói­nak rendkívül sok nehéz­séggel kell megbírkózniók. Kevés a gép, a szaporító­anyag. Az idei tervfeladatot részben a szanorítóanvag hiánya miatt kellett csök­kenteni. Az Ültetvénvter- vező Vállalat csak kövidin- kát akart szállítani, holott a herényiek ri zl inget és nemeskadart kértek; Hiányoznak a kutak, me­lyék a permetezés víz- szükségletét biztosítják. A Törökszentmiklósi TÖVÄLL elmaradt a fúrással. Csupán a jelenlegi for­gatáshoz négy-öt Sz—100- asból álló gépcsoport kel­lene, a hozzátartozó szkré- per-ládákkal, forgató-ekék­kel és simítőkkal. Az ed­dig telepített szőlők műve­léséhez is jóréhány erőgép, szállítógép, magasnyomású permetezőgép, nyitó, fedő ekék és műtráevaszórók kellenének. A génhiány a telenítések növekedésével csak tovább fokozódik. A zajos városi utcák la­kásaiban, laboratóriumok­ban és tervezőirodákban a csendet biztosítaná az a módszer, amelyet A. Bihov- szkij szovjet feltaláló *«•”'>­sol. A közönséges rádióvevő- készülékhez egy kis „tolda­lékot” illesztenek, amely felfogja az összes alacsony- frekvenciájú utcai zajokat és megfelelő frekvenciájú és erősségű elektromos je­lekké alakítja át őket A rádió reprodukálja ezeket a jeleket és ugyanolyan frek­venciájú hangokat kezd ki­Egyet lehet érteni a vá- los vezetőivel: nem kíván­ságlista ez, hanem reális igény. Nem lehet elképzel­ni nagyüzemet kisüzemi művelési módszerekkel. — Költséges, ráadásul kézierő- igényes. Jó lenne, ha az FM és a megyei tanács il­letékesei mérlegelnék a jászberényiek kérését és beruházással, szőlőművelő gépek juttatásával segíte­nék elő a rekonstrukció si­kerét. A teiv nagyobb figyelmet érdemel örvendetes, hogy a sző­lőfeldolgozás megoldásáról már tárgyalások voltak Jászberényben. Az Élelme­zésügyi Minisztérium Bor­forgalmi Igazgatósága ígé­retet tett egy korszerű fel­dolgozó-üzem építésére. En­nek tervei már elkészültek, sőt a helyét is kéjelölték a vasút mellett, a borpince közelében. Méltánytalan a jászberé­nyi és a környék borainak besorolása is. A Il-es kate­góriába tartozó borvidéken 61 fillérért, a III-as ban 49 fillérért veszik át a bort fokonként. Ez literenként 1.49 forint különbséget je­lent. Jászberény városban részben rendeződött a do­log — a kadarka kivételé­vel, de a környező közsé­gek termelőszövetkezeteinél továbbra is fennáll ez a helyzet. A jászsági borok minősége nem marad el az egyéb homoki borok minő­ségétől. — Ezért indokolt, hogy a borforgalmi igazga­tóság ismételten vegye fon­tolóra a jászsági borok li­es kategóriába való beso­rolását. A városi tanács vezetői a távlati fej lesztési terv rea­litásának ellenőrzésére kér­ték fel a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Agrárgaz­dasági Kutató Intézetét. Az intézetben elkészült a mun­kaerő-mérleg, s a terv vég­rehajtóinak figyelmét a fo­kozott gépesítésre hívták fel. Túlzottnak tartják az évenkénti 400 holdas tele­pítési ütemet. A város termelőszövet­kezeteit a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola taná­rai patronálják. Segítik el­terjeszteni a korszerű sző­lőművelési eljárásokat. — (Kordonművelés. vegysze­res gyomirtás, tetejezés el­hagyása.) A tanács vezetői felkérték őket — a koráb­bi tervek, tapasztalatok fej­használásával — egy reá­lisabb minden részletre ki­terjedő terv kidolgozására. Ez februárban készül el. A terv és a szándék na­gyobb figyelmet érdemel. Jól tudjuk, hogy a népgaz­daság nem bővelkedik anyagi eszközökben. A jász­sági szelőtelepítés és re­konstrukció azonban az ed­digieknél hathatósabb tá­mogatást igénvel. Máthé László bocsátani, de ellentétes fá­zisban. A rádió-hangtompító hanghullámai „ráfeksze- neik” az utcáról érkező hanghullámokra, de úgy, hogy a „házi” hullámhegy egybeesik az „utcai” hul­lámvölggyel. A hullámok kölcsönösen elfojtják egy­mást és beáll a csend. Bihovszkij berendezése csaknem teljesen kiküszö­böli a szobába behatoló, ut­cai zajt, de nem fojtja el az emberi beszédet, amely­nek magasabb a frekven­ciája. A rozs rosszul, a szőlő iól fizet A telepítés útjában álló akadályok Hogyan leitet > csendet teremteni ? Jóska tornászik — Egy ... kettő! Most megfogjuk a cipőnk orrát, azután felemelkedünk. Ügy j ni, magasba a karokat! Még magasabbra! És a két kis barna kéz óvatosan, bizonytalanul föl­emelkedik a buksi fej fölé, de csak egy pillanatra. A másikban — mintha meg­ijedt volna ettől a rendkí- i vüli teljesítménytől, vagy j éppen pihenne a nagy fá­radság után — már rá is simul a rövidre nyírt sötét­barna hajra. Azután kezdő­dik minden élőiről... Egy... kettő... Most megfogjuk a cipőnk orrát... j A kis Józsi 1958. augusz­tus 22-én sírta magát erre ! a világra — egy cigányasz- i szony tizenegyedik gyere­keként. Nem volt valami jó sora, az bizonyos. Béna volt keze, lába, s amikor abba a korba cseperedett, amikor nyílni kezd egy em­berpalánta értelme, csak a szeme volt beszédes. A szá­ja szótlan maradt. Anyja nem sokáig gon­dozhatta. Beteg lett. s az­óta az újszászi tüdőszana- tórimban várja kétségek és remények között gyógyulá­sát. Apja dolgozni jár az egyik jászberényi gyárba. A testvérei — nagyságban egymás után, mint az orgo­nasípok — sem sokat tö­rődtek Jóskával. Amikor a szociális gon­dozónő betért hozzájuk, lát­ta: a magával tehetetlen gyerek némán tűri, hogy ar­cán üssön tanyát egy népes légy-család. Ám ezután valami tör- ' tént. Kérés, kilincselés! Ak­ták íródtak a béna kis ci­gánygyerek érdekében. És 1983. augusztus 13-án Jóska | beköltözött új otthonába. Egy magára maradt idős házaspár — Lengyel Imré- ék — fogadta magához a gyermeket. Milym sok sze­retet van egy idős asszony és egy idős férfi szívében, i Ezt csak Jóska, a kis véde­lembe vett gyerek érzi iga­zán. — Mi vagy te mamád­nak? — kérdezi ki tudja hányszor egy nap az öreg­asszony a gyerektől. A béna nyelvek lám meg­tanulnak engedelmeskedni az akaratnak, mert a kis száj, a furcsán húzódó nyelv már formálja a szót: — É... des... Jós... ka. Nem nagy pénz hatszáz forint. Ennyi nyugdíjat kap az öreg Lengyel. Felesége egészíti ki ezt a csekélyke jövedelmet itt-ott vállalt takarítás bérével. Azután meg magot is árulnak a pia­con, ez is hoz valamit a konyhára, Ám mégis, ebből a kevéske pénzből most tt- ven forintért egy járókát csináltattak Jóskának, s a konyhában abban lépegetve tanulja a járást két ki­csinyke láb. Még almára is futja az idős emberek jövedelméből, amit Jóska élete eddigi öt esztendejéig nem is ismert. Jóska valójában most ismerkedik a világgal, he­lyesebben a világnak azzal a kicsinyke darabjával, ami körülötte zajlik. Ül a kis kézi piaci kocsiban — sport­kocsit most kaptak a neve­lőszülők a Vöröskereszttől —, s utazik benne a piacra. De csak addig ebben, amíg a „papája” — az idős Len­gyel — újrafesti a sportko­csit, szép fehérre. Azután majd abban utazik piacra, sétálni és orvoshoz. Mert az öregek gyógyíttatni akarják Jóskát. Lengyel mama a napokban útrakelt: beuta­zott Jászberénybe, hogy el­kérje a szülőktől Jóska kór­házi zárójelentését. Soványka volt bizony Jós­ka, amikor Lengyelékhez került. Ma erős, kemény a húsa, pufók az arca. — Hány csirkét vágott mama tegnap? — E...gyet... — felel a gyerek. Kialakult a család meg­szokott rendje: reggel tor­na, délután séta, este torna. Azután fekvés az új ágy­ba, amit Lengyel papa esz- kábált össze Jóskának. S ki tudja, hány puszi egy nap Lengyel mamától arra a kis kerek képére. Egy hónappal ezelőtt tör­tént: két testvére látogató­ba jött Jóskához. Nem is­merték meg. ö ott állt a gangon, míg azok a kapu­ban tanakodtak: — Nézd, a Jóska... — Ugyan, menj már.:. Jóska nem tudott állni. — Mégis a Jóska lesz... olyan a formája, meg a szeme. Lengyel mama hívta be őket: — Gyertek csak nyugod­tan, tényleg a Jóska ez a gyerek. Járt itt az anyja is és sírva bizonygatta: gyorsab­ban gyógyul, mióta bizton­ságban tudja magzatát. Varga Viktória Aki megírta Romeo és Julia „sztoriját” A lombardiai Castelnuovo i Scriviában megünnepelték i a 400. évfordulóját Matteo | Bandeiio püspök halálá- ) nak. A püspök arról neve- I zetes, hogy nélküle Shakes- j peare Romeo és Júliája so­I hasem született volna meg. Matteo Atya nagybátyjá­val, a dominikánus rend­főnökkel. beutazta Európa i nagy részét és közben ér- j dekes. fordulatos története- j két írt. 214 története isme­retes. egyrészük csak halá­la után jelent meg. Óriási sikert arattak. Nem Shakespeare volt az egyetlen Erzsébet-kori író, aki Bändel!ótól merített té­mát. Lope de Vega szintén kiaknázta a dominikánus barát történeteinek kincses­házát: „Ugo és Parisina’1 : című darabjának „sztori- i ját” tőle kölcsönözte.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents