Szolnok Megyei Néplap, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-16 / 242. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. október 16. Óránként továbbra is 40 centiméter Súlyos veszélyben három falu Valón In ál Gino Pállotta jelenti: A ma reggeli olasz lapok aggasztó híreket közölnek: a Toc-hegy, amelynek egy része a Vaiont-víztárolóba zuhanva, a szörnyű ka­tasztrófát előidézte, újabb omlással fenyeget, és sú­lyos veszélyben van három kis falu. A mérések szerint a hegynek a víztároló felé tartó mozgása óránként vál­tozatlanul 40 centiméterrel halad előre. A három köz­ség lakosságát riadókészült­ségbe helyezték, köztük a katasztrófa sok száz mene­kültjét is. A Vaiont-víztárolóba zu­hant szikla- és földtömeget legalább 60 millió köbmé­terre becsülik, de vannak olyan vélemények is, ame­lyek szerint félmálliárd köbméternyi szikla nyomta ki az óriási víztömeget a medencéből. ALGÉRIA: a határkérdés békés megoldása lehetséges LEMONDOTT ADENAUER Bouteflika algériai kül­ügyminiszter hétfő esti saj­tóértekezletén közölte, hogy marokkói kormány csapa tok légierőd és páncélos támo­gatással hétfőn 50—100 ki­lométer mélységben beha­toltak Algéria területére. A Colomb Bechar-tól dél­nyugatra fekvő Beida és Tinjoub katonai őrhelyek­nél egész nap állt a heves harc, de az algériai katonák kitartották állásaikban. Ma­rokkói részről a támadás­ban — közölte a külügy­miniszter — több ezer ka­tona vett részt. A marokkói akciót Bouteflik1. az ENSZ alapokmány, a bandungi alapelvek. az arab liga alapokmány és az afrikai egység kartája súlyos meg­sértésének nevezte. Hangsúlyozta, hogy Algé­ria változatlanul reméli, bé­késen meg tudja oldani a viszályt arab testvéreivel. Elismerően nyilatkozott a külügyminiszter Burgiba tunéziai elnök közvetítési kísérletéről, s kijelentette, hogy Algéria Buraiba ja­vaslatának megfele'ően kész részt venni Marokkóval egy külügyminiszteri értekezle­ten. Algéria a marokkói tá­madás kérdését az ‘afrikai vezetők Addisz Abebs-i értekezletén életre hívott Afrikai Egység Szervezete elé terjeszti, s egyelőre el­tekint attól hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsához for­duljon. Ha azonban a ma­rokkói invázió tovább tart, s minden békülési kísérlet csődbe jut. Algéria meg­teszi a szükséges intézke­déseket — hangoztatta a kiilü gyminiszter Márokkő hétfőn azt állí­totta, hogy a két említett szaharai katonai őrhelyet — amit egyébként az algé­riai tájékoztatási miniszté­rium is megcáfolt — csa­patai elfoglalták. A ma­rokkói határtól délre fekvő övezet gazdag érc-, s állító­lag olaj-lelőhely. Emellett összekötné Marokkót Mau­ritániával, amelyet a rabatt kormány saját területének tekint. A kérdéses körzetet valamennyi francia térkép Algéria területének tünteti fel. II. Hasszán marokkói ki­rály hétfőn este rádióbe­szédet mondott. Több bel­politikai kérdés mellett, mintegy mellékesen, nyilat­kozott az algériai—marok­kói határviszályról is. Azt hangoztatva, hogy kormá­nya kész közvetlen tárgya­lásokba bocsátkozni Algé­riával. s békésen megoldani a ..gyarmatosítóktól örö­költ” határkérdést. Erősebb hangot használt Bekfredzs marokkói külügyminiszter, aki hétfőn — állítólag nem a határvi=zály miatt — New Yorkból hazaindult. Kijelentette, hogy Marokkó türelmének . megvannak * a határai”. (AP, Reuter) (MTI) A bonni színpadon tegnap legördült a függöny egy hosszú felvonás után, amely 14 évig tartott: a parla­mentben délben rendkívüli ülésen búcsúztatták Ade- nauert, aki délután ötkor felkereste Lübke köztársa­sági elnököt és átvette tő­le az elbocsátási okmányt A köztársasági elnök fel­kérte őt, hogy az új kan­cellár megválasztásáig ve­zesse tovább a kormány ügyeit. Adenauer azonban nem sokáig lesz ügyintéző kancellár, mert ma délelőtt 10 órakor már összeül a parlament, hogy a kancel­lári székbe emelje Ludwig Erhard Erhard megegyezésre ju­tott a szabad demokrata­párti vezetőkkel is az eddig vitás személyi kérdésekb jn. Beavatott körökben úgy tudják, hogy a megállapo­dás szerint Erich Mende, az FDP elnöke az összné­metügyi minisztérium ve­zetője lesz az Erhard kor­mányban. Adenauer , tegnapelőtt egy fogadáson, amelyen a nyugat-német újságíróktól búcsúzkodott, gondterhel­ten nyilatkozott: „Ha most távozok is, nem vidáman és nem könnyű szívvel te­szem.” Hozzátette: sokkal könnyebben válna meg a hatalomtól, ha azt abban a tudatban tehetné, hogy Bonn nyugati szövetségesei az általa ajánlott gazdasá­gi blokád politikáját alkal­mazzák a Szovjetunióval szemben. Ehelyett azonban búzát szállítanak a Szovjetunió­nak... kesergett a távozó kancellár. A nyugat-német újság­írók egy arany töltőtollat nyújtottak át Adenauemek emlékiratai megírásához. Adenauer ugyanis koráb­ban azt a szándékát közöl­VÁLTÁS te, hogy megírja emlék­iratait Politikai körökben azonban azt mondják, hogy egyelőre nem „temetkezik bele” emlékiratai megírá­sába, s nem teszi meg Er- hardnak azt a szívességet sem, hogy rhöndorfi villá­jába visszavonulva rózsatői ápolásának szentelje idejét Ellenkezőleg, négyszobás külön lakosztályt rendez- tetett be magának a bonni parlamentben, hogy mint legutóbb mondotta, bármi­kor megjelenhessék a „po­litikai arénában”, ha annak szükségét érzi, vagyis, ha úgy látja, hogy az Erhard- kormány letért a „politikai testamentumában” megje­lölt útról. „Az öregúr — jósolgatják ezzel kapcsolat­ban — még sok kellemet­len pillanatot fog okozni Erhardnak.” De arra is rá­mutatnak Bonnban, hogy az Adenauer-korszak vég­érvényesen a múlté. D. L * Erhard, a CDU kancel­lárjelöltje hétfőn egész nap tanácskozott az FDP veze­tőivel és végül megállapo­dott velük a még vitás személyi kérdések megoldá­séiban. Kiszivárgott hírek szerint Erhard elfogadta az FDP-nek azt a követelését, hogy Mende, a párt elnöke az alkancellári tisztségen kívül az össznémetügyi minisztérium vezetését is átveszi az új kormányban. Az eddigi össznémetügyi ' miniszter, a CDU-párti Barzel az áttelepültek ügyeivel foglalkozó minisz­tériumot vezeti majd és az eddigi áttelepülésügyi miniszter, az FDP-hez tar­tozó M'rchnick kiválik a kormányból. A szöuli „választások“ Phenjan, (TASZSZ) A Szöulban megkezdő­dött elnökválasztásokkal kapcsolatban Ivan Hramov* a TASZSZ kommen táitora a következőket írja: Dél-Koreában azért tarta­nak most elnökválasztáso­kat, hogy az alkotmányos hatalom látszatát keltsék, a katonai vezetést polgári vezetéssé alakítsák át és valahogyan stabilizálják a politikai helyzetet. Augusztus utolsó napjai­ban lejátszották a komédia első jelenetét: Pák Csöng Hi vezérezredes, a katonai junta vezetője polgári ru­hába öltözött. Szöulban az 5. és 6. hadsereg vezérkara előtt egy egész hadosztály jelenlétében dobpergés kö­zepette Pák Csöng Hi hi­vatalosan bejelentette, hogy kilép a hadseregből. Ezt megelőzően a dél-koreai dik­tátor ismét terrort alkal­mazott, csapást mért poli­tikai ellenfélleire, akik közül sokan rács mögé kerültek. Az utóbbi más­fél hónapban a délkoreai börtönök ^megteltek volt miniszterelnökökkel, mi­niszterekkel, a Li Szín Man és Csang Mjun korszak tá­bornokaival és tisztjeivel. Augusztusban például rács mögé került Szong Jo Csan tábornok, volt miniszterel­nök, aki már a cellában ült, amikor „elhatározta”* hogy visszavonja elnöki je­lölését. Ily módon Pák Csöng Hi- nefc egyetlen vetélytársa marad: a 66 esztendős Jun Po Szun elnök, a polgári igazgatási párt egyik ve­zetője. Jun Po Szun jelen­téktelen figura, akire lát­hatólag csak azért van szükség a választásokon, hogy bebizonyítsák az „al­kotmányos és demokratikus jelleget”. Póker játszma a Downing Street 10-ben Egyelőre mély titok fedi hogy kinek a kezében vol­tak a legerősebb aduk: a bennfentes kíbicek szerint Butler miniszterelnökhe­lyettes mellett szól, hogy a miniszterek többsége kezé­Az ENSZ közoyűles megszavazta a Dél Rhodesiáról szóló határozati Javaslatot N ew York (REUTER, AP) Az ENSZ-közgyűlés hét­főn délután — magyar idő szerint a késő esti órák­ban — 90 szavazattal 2 el­lenében elfogadta a dél- rhodesiáról szóló határozati javaslatot, amelyet Tuné­zia nyújtott be 44 afrikai ázsiai és latinamerikai or­szág nevében. A határozati javaslat szérzői felszólítják Angli­át, mindaddig nem adja át a fegyveres erők feletti el­lenőrzést a dél-rhodesiai kormánynak, amíg nem lesz Dél-Rhodesiában olyan kormány, amely a lakosság minden rétegét képviseli. Ha Anglia — hangzik a határozati javaslat — a je­lenlegi fehér kisebbséget képviselő kormánynak ad­ná át az ellenőrzést a fegyveres erők felett, ak­kor méginkább kiéleződne a már amúgy is feszült helyzet. A határozati ja­vaslat sürgeti Angliát; ha­ladéktalanul léptesse élet­be az ENSZ-közgyűlésnek Dél-Rhodesiával kapcsola­tos korábbi határozatait, amelyek kimondták, meg kell szüntetni a most ér­vényben lévő fajüldöző al­kotmányt. Tizenhárom ország, köz­tük az Egyesült Államok, Franciaország, Kanada, Tö­rökország, Görögország, Uj-Zéland és Argentína tartózkodott a szavazástól. Az angol küldött, jóllehet, jel-n volt az ülésen, közöl­te, nem vesz részt a sza­vazáson, és tekintsék úgy, mintha nem volna jelen. A ghanai küldött éles sza­vakkal bírálta az angol küldöttség magatartását s hangoztatta, Nagy-Britan- nia ezzel ismét bebizonyí­totta, hogy a továbbiakban sem kíván tudomást venni a Dél-Rhodesiáról szóló ENSZ-határoza tokról. esélyeinek komoly javulá­sát. de lemorzsolhatja But­ler többségét, olyannyira, hogy csak kompromisszum vezethet ki a zsákutcából. A „kompromisszum embe­rek” Lord Home, Macmil­lan legközelebbi bizalmasa lehetne. Egyes megfigyelők utalnak rá, hogy Macmil­lan, aki láthatólag beteg­ágyán is kezében tartja a helyzet kulcsét, voltakép­pen külügyminisztere szá­mára egyengeti az utat, amikor Lord Hailshamet támogatja. Londonban köz­ismert, hogy Macmillan és Butler kölcsönös ellenszenv­vel viseltetnek egymás iránt, amióta 1957-ben Antony Eden örökéért ví­vott harcban Macmillan csupán oirhosszal előzte meg jelenlegi helyettesét. Az angol fotóriporterek nagy fájdalma, hogy ma délután nem fényképezhetik le a nagy jelenetet, amikor a sorsdöntő kabinetülés után Butler felkeresi az Edwards kórházban Mae- millant, hogy tájékoztassa a fejleményekről. Az utolsó szót azonban alighanem Macmillan fogja kimonda­ni, amikor a Buekhingham palotában átnyújtja lemon­dását a királynőnek és ki­fejti elgondolásait az utód­lás megoldásáról. „Semmi több, mint csa­ládi viszály a tory pártban” — állapította meg találóan a konzervatív Evening Standard. Ez a családi vi­szály azonban még inkább valószínűsíti azt a jóslatot, hogy a toryk voltaképpen csak hat-nyolc hónapra vá­lasztanak „ügyvivő” minisz­terelnököt, akinek az álta­lános választások után bele kell mari tanulnia az ellen­zéki vezér szerepébe. Az Ki«r»<om Költségvetése Az európai gazdasági kö­zösség miniszteri tanácsa szokásos kétnapos értekez­letének első napján, hétfőn, az éjszakai órákban nyúló vitában foglalkozott az Euratom — az EK tagjait az atomenergia felhasználá­sára tömörítő szervezet — 1964. évi költségvetésével. öt tagország küldötte ke­rült szembe Franciaország képviselőjével, aki órákon át ellenezte a többségnek azt az álláspontját, hogy helyes a 94 millió dollár végösszeggel összeállított költségvetési tervezet. Fran­ciaország képviselője mind­végig hangoztatta, hogy csupán 80 millió dollárral kell biztosítani az Euratom munkájának folytatását 1964-ben. Az éjfél után két órakor nyilvánosságra hozott ered­mény szerint a szavazati arány 5:1 volt, így a mi­niszteri tanács a 94 millió dolláros költségvetést fogad­ta eL Nincs béke Kongóban A kongói demokratikus erők ellen intézett újabb durva elnyomó akciókkal kapcsolatban Zenovics a következőket Írja a Prav­dában: Bár több, mint három esztendő telt azóta, hogy kikiáltották Kongó belga gyarmat szuverenitását, az imperialista hatalmak — az Egyesült Államok; Belgium és Anglia — egyre durváb­ban beavatkoznak a fiatal köztársaság belügyeibe. Érdekeik védelmében gyak­ran felhasználják az ENSZ csapatokat, amelyeket bár­mi áron is, de ott tartanak Kongó területén. Az Egye­sült Államo1', Anglia és Belgium kormánykörei szá­mára a kongói ENSZ-appa- rátus — amelyben a leg­több tisztséget az imperia­lista megbízottak töltenek be — olyan megfelelő spa- n olfal, amely mögött sze­mérmetlenül megsérthetik a fiatal afrikai köztársaság szuverénitását. Ezideig sem szüntették meg végérvényesen az or­szág kettészakítottságát. — A katangai probléma még távolról sincs megoldva. Kongó gazdasági helyzete továbbra is siralmas, Természetesen — írja a cikk szerzője — ilyen kö­rülmények között a kongói nép egyre nagyobb támo­gatást nyújt azoknak az erőknek, amelyek kezdet­ben Lumumba vezetésével majd Lumumba ' zászlaja alatt harcoltak az imperia­lista mesterkedések ellen* küzdöttek azért, hogy Kon­gó élvezhesse a kivívott függetlenség gyümölcseit. A demokrácia ellen foly­tatott hadjáratban minden rendű és rangú reakciósok egyesültek. Nem véletlen, hogy Csőmbe az egykori katangai „diktátor” — aki jelenleg Franconak, a spa­nyol nép hóhérának védő­szárnyai alatt melegszik —■ sietett kifejezni hogy „tel­jes mértékben helyesli” a parlament két házának fel­oszlatását, és hajlandó *,együttműködni” a kongói kormánykörökkel. Nem le­het véletlennek tekinteni azt a tényt sem, hogy a de­mokraták ellen folytatott megtorló hadjáratokban főszerepet játszanak az ej­tőernyősök, akiket nemrég képeztek ki Izraelben és akik amerikai fegyverekkel vannak felszerelve. (MTI) A Downing street 10 frissen renovált épületében, ahonnan egykor minden idők legnagyobb világbiro­dalmát kormányozták, kedden délelőtt 11 kor őfelsé­ge kormányának 20 minisztere foglalt helyet a kopor­sóalakú értckezleti asztal körül. A hivatalosan kö rölt napirend: folyó ügyek. Valójában azonban — a Daily Express szerint — a brit kabinet miniszterei vérremenő politikai pókerjátszmára ültek össze. A tét — a Tory párt vezérsége és a miniszterelnöki bár­sonyszék. re játszik. Az idő tényező ugyancsak Butler oldalán dolgozik. Az ő kinevezése oldhatná meg ugyanis a leggyorsabban a miniszter­elnök-válságot. Lord Hail- sham és Lord Home eseté­ben, akiket Butler mellett a legesélyesebb jelöltek­ként emlegetnek, legalább két-három hétig elhúzódna még a konzervatív őrség­váltás. amíg főrendi rang­jukról lemondva visszatér­hetnének az alsóházba. Az idő pedig , a választások közelsége és a kormány teljes bénultsága miatt — gyors döntésre sürgeti a történetének legádázabb hatalmi küzdelembe elme­rült Tory pártot. Általános várakozás sze­rint 48 órán belül eldől a nagy versenyfutás a mi­niszterelnöki hatalomért. — Megfigyelők szerint egyál­talán nem lehet bizonyos­ra venni Butler győzelmét, mivel a kabineten belül a Churchill-család és a Mac- millan-család tagjai <— Duncan Sandys gyarmat­ügyi miniszter, Christopher Soames mezőgazdaságügyi miniszter és Julian Amery repülésügyi miniszter — Lord Hailshamet támogat­ja. A bonyolult hatalmi játszmában még ez nem jelenti Lord Hailsham, pol­gári nevén Quintan Hogg,

Next

/
Thumbnails
Contents