Szolnok Megyei Néplap, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-06 / 234. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. október 6. ÖT EV társadalmi munkában öt esztendeje annak, hogy megyénk városainak, községeinek fejlesztését társadalmi munkájával se­gíti a Hazafias Népfront megyei bizottsága mellett működő műszaki aktíva- csoport. Az elmúlt fél év­tizedben évenként átlag egymillió forint értékben készítették el az utak, tör­pevízművek, villany- és vízhálózatok, gazdasági épületek tervdokumentu­mait, de volt olyan eszten­dő is, mint a tavalyi, ami­kor kétmillió forintot tett ki a szakembergárda tár­sadalmi tevékenysége. Az idén is aktívan segí­tik a községfejlesztési prog­ramok megvalósítását. A műszaki aktívacsoport szakemberei részt vettek a tavaszi árvíz által súlytoü Jászdózsa újjáépítésének tervezési munkáiban. Ez­zel hatvan ezer forint ér­tékű támogatást nyújtot­tak az elemi csapást szen­vedett községnek. Jelentős szerepe van a szolnoki úttörőváros terve­zési és építési mun­káinál is a társadal­mi munkacsoportnak. Elké­szült a háromezer személy­re tervezett úszómedence, s befejezés előtt áll a me­legvizű medence kivitele­zése is. Most dolgoznak a fürdőhöz szükséges meleg­víz csőrendszerének a ter­vezésén. Nagyarányú mun­kát végeztek az úttörővá­rost védő magasgát terve­zési és kivitelezési mun­káinál. A szakemberek arra törekednek, hogy az uszo­dát és a csaknem másfél kilométer hosszúságú úttö- rővasutat, valamint a töb­bi létesítményt jövő év májusában átadják rendel­tetésének. A műszaki aktivacsoport öt albizottsága a megye fejlesztésének egyéb prog­ramjában is részt vesz Műszaki szaktanácsokat adnak például a község­rendezési tervek gyakorla­ti végrehajtásához Ezzel elősegítik, hogy minél egy­szerűbb eszközökkel, gaz­daságosan váltsák valóra a község rendezések távlati tervének esedékes részét. Az építészeti munkacso­port megkönnyíti a terme­lőszövetkezetek férőhely­gondjait' is. Az elhagyott, vagy csak részben kihasz­nált gazdasági épületeket baromfinevelés céljaira ter­vezik át. Ebben az évben nyolc közös gazdaságnak készítették el a bekötő út terveit A karcagi Novem­ber 7 Tsz például három, a kisújszállási Kinizsi ket­tő, a Búzakalász két és fél, a kengyeli Mező Imre Tsz két kilométer hosszúságú bekötőutat épít a társadal­mi tervek alapján. Ezen kí­vül még hat községben ké­szítették el az útépítési tervdokumentumokat. A műszaki aktivacsoport tagjai negyedévenként rendszeresen találkoznak, szakmai továbbképzésen vesznek részt, ahol részle­tesen megvitatják a gya­korlati munka kérdéseit, és foglalkoznak a közvetlen feladatokkal. ÓCEÁNIA MŰVÉSZETE" a túrkevei múzeumban A túrkevei múzeum vál­tozatos programmal készül a múzeumi hónap megren­dezésére. Ma délelőtt 11 órakor nyitják meg az ,,Óceánia művészete” című néprajzi kiállítást. Október 13-án dr. Győrffy Lajos múzeum-igazgató „A rettenetes esztendő” címmel tart, előadást az 1863. évi nagy aszállyal kapcsolatos éhínség száza­dik évfordulóján. Október 20-án nyitják meg a „Sá­mánizmus” néprajzi kiállí­tást, amellyel kapcsolatban Diószegi Vilmos néprajzi kutató tart előadást „A sá­mánok nyomában” címmel. A múzeumi hónap záró rendezvénye november 5- én Csalog Zsolt múzeológus előadása a Kúnság régésze­ti emlékeiről. Restaurálnak egy műemlékbizottságot ANNO 1957. Emlékezet­ben nem maradt fenn, ki­nek kezdeményezésére, de megalakították a megyei műemlékvédelmi bizottsá­got. Nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy régebbi korok megmaradt értékeit meg­védje újabb korok számára. Az alakuló ülés furcsán kezdődött. Tudniillik, a leg­illetékesebbet, Kaposvári Gyulát, a Damjanich Mú­zeum vezetőjét kifelejtet­ték a meghívottak listájá­ról. Egyéb változás nem történt. A bizottság egyszer és utoljára találkozott. Az elmúlt tanácsciklus ideje alatt egyetlen alkalommal sem vált szükségessé ösz- szehívása. Valamikor régebben Si­mon Ferenc szobrászmű­vésszel, e papíron lévő kol­lektíva egyik tagjával ezek­ről a dolgokról beszélget­tünk. Talán sikerült idéz­nem akkori szavait: „Egy­szer összeültünk. Soha töb­bet nem hívtak. Ah, gitt­egylet az egész.” Valóban így volt. S a megállapítás még mindig helytáll. ANNO, 1963. Megkezdték a műemlék bizottság resta­urálását. Megalakult a szol­noki tanács építési osztálya mellett működő műemlék-' védelmi albizottság. E hírt az újságíró vitte el a megyei tanács népmű­velési csoportjához. Horváth Ferenc, az illetékes előadó. meglehetősen csoőőiknzott rajta. — Nem értem Hiszen még a megyei bizottság sem alakult meg. Nemrégen voltam a Művelődésügyi Minisztériumban, ahol há­rom napon át erről a mun­káról tanácskoztunk. Az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség és főhatósá­gunk rövidesen kiadja e bi­zottságokról szóló új irány­elveit. A szervezési mun­kával mindaddig várnunk kell. Erről a szolnoki kez­deményezésről semmit sem tudok. Két—három hónapja már voltak nálam ilyen bizottsági tagok ez ügyben, de aztán később nem jelent­keztek. Egy biztos, hogy csak az irányelvek közre­adása után dolgozhatunk tovább és szüntethetjük meg az évek óta tartó hu­zavonát, tétlenséget. Nos, nem a ma alakuló szolnoki albizottságot akar­juk bántani, hiszen végre mégis csak történik valami. Legalább a szervezeti for­ma létrejön. Az irányelvek alapján végzett munka majd megadja a tartalmat is. De az bizonyos, hogy megfontolandó: vajon he­lyesbe a műemlékvédelem ügyét ismét kockára tenni azzal, hogy az illetékes szervek együttműködése nélkül „ma itt, holnap ott” módon nyúlunk hozzá? Aligha. HAT ÉVI viszontagság után már joggal remélhet­jük, hogy a műemlékvéde­lem poros dolgait tervsze­rűen restaurálják. Méghoz­zá legelőször meevpi szin­ten. Fábián Péter Hogy állunk fiatal ember? JEGYZETEK EGY ÜJ MAGYAR FILMRŐL Nálunk lassan már ha­gyományossá válnak azok a filmek, amelyek a fiata­lok, a serdülők lelkivilágé­val foglalkoznak. Olyan elődökkel dicsekedhet tehát az új magyar film, a „Hogy állunk, fiatalember?” is, mint a Valahol Európában, melyhez hasonlót azóta egész filmgyártásunk sem tudott felmutatni, nemhogy az ifjúsággal foglalkozó filmek. A „Hogy állunk fia­talember?” mégis a kategó­ria jobban sikerült filmjei közé sorolható. Azzá teszi lélektani motiváltsága, a problémákon átcsillanó em­beri derűje a kitűnő ope­ratőri munka, amely tökéle­tesen simul a hangulatok­hoz. A film Somogyi Tóth Sándor: Gyermektükör cí­mű kisregényéből készült és nagyjából hű maradt a regény mondanivalójához. Az érzelmek zilált világá­ban őrlődő, szeretetre szom­jas és mégis érdes kamasz hiteles képét rajzolja meg Somogyi Tóth, és tegyük hozzá, a film Andrása (rendkívül tehetségesen ál­lította elénk a kis Koszto­lányi Balázs), hűen követte az író elképzeléseit. Egyéb­ként az eredeti cím sokkal inkább kifejezi a mondani­valót, mint a szerencsétlen és unalmas filmcím, akár arra gondolunk, hogy a gyermekiélek tükrét, akár arra, hogy saját cselekede­teink tükrét láthatjuk a gyermekek őszinte és min­den képmutatástól mentes megnyilvánulásaiban. Ez esetben például a szocialis­ta morál és a kispolgári elvtelenség, gyávaság közöt­ti harc tükröződik egy nyíltszívű becsületes kisfiú szemének kifejező tükrében. Az író rendkívül élő roblémát ragadott meg. A orrupció és a cinkos hall­atás egyfelől, a bátor le- eplezés igénye másfelől, indrás apja ilyen helyzet- e kerül. Leplezze-e le a állalatnál található kor- upciót, vállalva ezzel az setleges súlyos kellemet­lenségeket, vagy pedig ken­je el a dolgot, mert így kényelmesebb? Ez az alapkérdés és az igazságra, helytállásra szomjazó nemes hevületű kamaszgyerek lesz végül az a katalizátor, amely a he­lyes folyamatot megindítja. A filmnek kétségtelenül az erényei dominálnak. Mértékkel és helyesen al­kalmazza a belső monoló­gokat s a regénybeli esemé­nyek sűrítésével gördülé­kennyé teszi a cselekményt. Sőt egy jól megírt jelenet­tel, amely az osztályban játszódik, többletet is ké­pes adni a regénnyel szem­ben. Bár éppen ez a jelenet egy-két helyen túlságosan is beállítottnak tűnik. Sajnos a film, minden erénye mellett sem képes néhány dramaturgiai hibá­tól megszabadulni. A film végefelé az ellentétektől és kétségbeeséstől hajszolt apa fián tölti ki bosszúját, ösz- szevissza verve őt. Az apa jelleme nem ilyen. Egysze­rűen érthetetlennek tűnik, miért volt erre szükség? A közönség részvétének fel­keltésére? Hiszen az úgyis együttérez a szereplőkkel! Ezt a megoldást el lehetett és el is kellett volna ke­rülni. Van egy régi színházi mondás: Ha az első felvo­násban egy puska kerül a színre, azt a puskát a harmadik felvonásban fel­tétlenül el is kell sütni. Ez a puska ebben a filmben nem sült el. Azaz szerepel ä filmben a fiú osztályfő­nöke, aki rendkívül jó pe­dagógus, de a házasélete szerencsétlen. A regényben ez a szál végig legömbö­lyödik. Itt azonban csak megindítják a cselekményt, bemutatják a tanárt, de a fiú problémáját ez nem érinti, és a tanárnak az utolsó előtti jelenetben való feltűnése nem old fel sem­mit, kielégítetlenül hagyja a nézőt. Ezt a cselekmény- szálat elejtették, és a film­ből éppen az a jelenet ma­radt ki, amelyben a tanár és a tanítvány problémáik­ra közösen keresik a vá­laszt Kár. H. T. Megjelent a Jászkunság idei 3. száma Megyénk népszerű folyó­irata érdekes, sokoldalú számmal reprezentálja Szolnok megye tudományos életét. Dr. Mezősi Károly rendkívül érdekes doku­mentumokkal alátámasz­tott cikket írt az 1848. évi szabadszállási események­ről, a követj elölt Petőfi Sándor megbuktatásáról. Két cikk is szolgálja a mezőgazdasági termelést. Az egyik Szöllősi János dolgozata: „Az önköltség­számítás eredményei, prob­lémái és feladatai Szolnok megye termelőszövetkeze­teiben”. A másik dr. Sipos Sándor: „A mezőgazdasági termelést szolgáló biológiai munka tapasztalatairól”. Külön érdekessége a har­madik számnak a Fórum­rovat, amelyben Ferenczy Károly a Valóság-ban meg­jelent nagy vitát kiváltott tanulmányának, az „Élet­forma, lakáskérdés’’ című­nek vitáját kezdte meg a szerkesztőség. A most meg­jelent számban Ferenczy Károly megismétli a cikk lényegesebb tételeit és el­ső hozzászólóként Varga József „Nem a nadrágszár­ról van szó” című cikké­vel vitatkozik Ferenczy- vel. Dr. Völgyi László „Kő­olaj és földgáz Szolnok megyében” címmel tartott előadást a szolnoki földta­ni napokon. Az előadás szövegét közölte a folyóirat. löRTÉNETE „...Hadzsi Aga nekifeszí­tette lábát a földre tepert ember hátának, két csapás­sal levágta a fejét és óva­tosan, nehogy bev érezze vele a csizmáját, elrúgta’’ — írja le hév Tolsztoj Hadzsi Murat kivégzését. Hadzsi Murat egyik ve­zéralakja volt a cári gyar­matosítás elleni küzdel­meknek és taktikából állt át a cári sereghez, hogy megszerezhesse a további küzdelmekhez az avarok legjelentősebb erődítmé­nyét. 1852-ben azonban el­lenfelei elfogták és megöl­ték. Tolsztoj szemtanúk le­írása és a nép száján élő legenda nyomán ábrázolta regényében hőse alakját, külsejét, mert maga nem találkozott vele a Kauká­zusban. A fényképezés ak­kor még nem jutott el oda, hogy hiteles arcképét őriz­hetné az utókor. Mihail Geraszimov tör­ténettudósnak már világ­hírt szereztek a rendelke­zésére bocsátott koponyák alapján rekontsruált arc­másolatai. Az ő nyomozá­sának köszönhető, hogy márvány mellszobor készül Hadzsi Murat — elveszett fejéről. Geraszimov doktor elő­ször is öreg avar hegyila­kók segítségével felkutatta Hadzsi Murat sírját. Egy bokrokkal benőtt, szinte járhatatlan völgyben talál­tak rá. Az ásatást nagy gonddal végezték, mert a legkisebb csont te értékes adatot nyújthat a halott testalkatának Izomrendsze­re sajátosságainak kikövet­keztetéséhez. A hagyomány szerint a fejet nem helyezték annak Idején a sírba, ezt azonban egyetlen történelmi okmány sem említette, így tehát remény lehetett rá, hogy a sírban megtalálják az egész csontvázat. — Sajnos, a ha­gyomány nem tévedett. De a megcsonkított csontváz­ból is fel lehetett fedni a testalkat jellegzetességeit: a hatalmas mellkas, széles vállak és keskeny csípő erőre és ügyességre, mozgé­konyságra vallott. El lehe­tett hinni, hogy ez az em­ber puszta , kézzel megra­gadta a szilajon száguldó A Tiszántúli Re­formátus Egyház­kerületi nagy­könyvtár kiállító '* termében kollégiu­mi történeti kiállí­tást nyitottak. Be­mutatják az 1700- as évekből szárma­zó fizikai szemlél­tető és kísérleti eszközöket. 1859- ből származó Watt-gőzgép mo­delljét nézik a lá­togatók Lovat és mint a zerge futott fel a meredek, sziklás hegy­oldalakon. A történettudós megtalál­ta a csontvázon a sérülé­seket: golyó nyomát a kulcscsonton és egy jobb­oldali bordán, sebek helyét a bal oldalában és vállán. A sántaság Is felfedezhető volt A nyakcsigolyán ott volt a kard okozta roncso­lódás. Valóban Hadzsi Mu­rat sírját bontották fel. Hol találják meg azon­ban a fejet? Átkutattak tömegsírokat. Magányos fe­jet nem találtak bennük. A néphagyomány azt is mondta, hogy Hadzsi Aga elégettette a fejet, a ha­mut puskából kilövette,- hogy még annak se ma­radjon nyoma. Mihail Geraszimov ekkor a XIX. századi hadisebé- ezek emlékirataiban pró­bált nyomra akadni. S így bukkant rá egy Ismeretlen hadifelcser — hadisebész — feljegyzésére: „...Hadzsi Murat fejét nekem adták át a kozákok, hogy az or­vos szemével vizsgáljam meg” — állt a naplóban. Itt volt az értékes nyom. Mihail Geraszimovot sok­szor hívták már törvény- széki szakértőnek is, volt tehát elképzelése arról, ho­gyan lehet elindulni egy nyomon. Végül a tbiliszi hadtörténelmi múzeumban talált rá a koponyára. — Gyöngybetűkkel állt alatta az írás: „Hadzsi Murát. 1852.” Geraszimov az arc és a koponya részeinek a mére­teit, az izmok tapadáshe­lyét számbavéve, viaszból rá tudta rakni az arcra a „porcrészeket”, az „izmo­kat”, a „bőrt”. Erről a viaszbevonatú fejről készült a gipszmásolat, amelyet márványba mintáznák. Az erős áll, a sasorr, a fejforma szösletes körvona­la szilárd akaratra, jellem­erőre. a szemtávolság el­gondolkozó, megfontolt, nyugodt emberre vall. A tudós mintázta arcról pon­tosan az a .jellem olvasható le, amilyen jellemet Tol­sztoj, az író raízolt ” •—a- gikus hősről. Georgij Jurjev

Next

/
Thumbnails
Contents