Szolnok Megyei Néplap, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-06 / 234. szám
IMS. október 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Egy nap alatt 120 holdról hordták le a szárat Éjjel már dől sózhattak a traktorok A jásziványi tanácsházához közeledve megelőztünk egy vontatót, amely kisebb kazalnak beillő rakományt szállított. Kévébe kötött kukoricaszárral pakolták meg a Zetor vontatta pótkocsit. Kökény István Zetoros csak úgy a gép nyergéből nyújtott kezet, mert nem időzhet sokáig, várják a határban. Annyit azért megtudtunk tőle, hogy délig hármat fordult, s ezer kévét szállított haza a tagoknak, illetve egy rakomány szárat a tsz egyik majorjába vitt. — Estig még két fordulót megteszünk — bizonygatta a kerékpárral érkező Bagi Bertalan. — Hazaszaladtam ruhát váltani, mert reggel 5 óra óta többszór is meg- paskolt bennünket az eső. De most már indulhatunk tS. — Várjon még egy percet. Maga a rakodó? — Én. De csak most, a szárhordásnál. Különben brigádírnok vagyok. — Ma, az elnök, a párt- titkár, a főkönyvelő, a brigádvezetők, egyszóval minden függetlenített ember ezt a munkát végzi, — erősítette meg társai szavait Tóth János, a gépműhely anyagkönyvelője. — Nekem is volt S hold részes kukoricám. Most már a szár behordását is letudtam, s délelőtt hoztunk egy fuvart Budai Balázsnak is. A Ló- czi-partnak nevezett részen már nem sok szárkúp van. Oda indulunk rögtön, hogy éjjel már szánthassanak a gépek. — A szárbetakarítási kampánynak az a célja, hogy a két növénytermesztő brigád területén ma 60—60 holdat, összesen tehát 120 holdat szabaddá tegyünk. Tizennégy gépjármű és negyven fogat hordja most a szárat. Tíz gép áll rendelkezésünkre a szántáshoz, talajelőkészítéshez, s éjjel, a most letakarított földeken is dolgozhatnak a traktorok, — újságolták a tsz irodában. Ezen a napon hiába kereste volna bárki is a jász- rványi Szabadság Tsz irodájában Kalmár Andrást, az elnököt, Nagy Lászlót a helyettesét,' vagy Habán Lászlót, a tsz párttitkárát. Kint dolgoztak egész nap a kukoricaföldeken a szövetkezeti gazdákkal együtt. Rakták a szánk évéket a kocsikra, vontatókra, hogy a szárkúpok ne gátolják a szántó-vető gépek munkáját, s idejében földbe kerüljön a kenyérgabona vetőmagja. N. K. Újító-mozgalom a vendéglátóiparban A megyei tanács kereskedelmi osztálya, a megyei KPVDSZ és a MÉSZÖV szeptember közepétől október közepéig újító hónapot szervezett a kereskedelmi, földmű vessző vetkezeti és vendég) átóipari dolgozók részére. A félhívás hatására igen sok érdekes, hasznos javaslat érkezett be a Szolnok megyei Ven- déglátóipaTi Vállalat vezetőihez is. Ezek elbírálására a napokban került sor. A beküldött újítások többsége kapcsolódik a feladattervhez. Így például a megoldandó feladatok közt szerepelt, hogy a dolgozók tegyenek javaslatot a raktár- területek kihasználására, az áruk megóvására, egyszerű konyhai gépekre, —melyek növelik a termelékenységet és csökkentik a vendéglátó- ipari alkalmazottak igény- bevételét. Azok között a dolgozók között, akik elfogadható javaslatot nyújtanak be az újítási hónap idején — függetlenül az előző díjazástól —, értékes tárgyjutalmakat sorsolnak ki. JUBILÁLOK /Némi változást hozott a szolnoki munkanélküliek életébe az 1938-as esztendő. A szenvedésteli hetek, hónapok után végre résnyire megnyüt a gyárkapu. A háborús készülődés miatt. Megnövekedtek a szállítások. Több vasúti kocsi rótta a pályákat. Kopott az alkatrész. Gyorsabban. — Gyorsabban kellett a beteg vagonokat gyógyítani, mint azelőtt A szolnoki MÁV műhely munkát kínált. Sokan léptek be ekkor. S ha mégoly átkos hét esztendőt bírtak is ki, valahol a lelkűk, mélyén örök hűséget fogadtak a gépnek, a kalapácsnak, összenőttek a zajjal, kerekekkel, az alvázzal, a munkával. 1945-ben az elsők között voltak ők, akik újra gyárat akartak csinálni a romokból. Közülük kerestünk fel olyanokat, akik éppen egynegyedszázada vették fel a munkát akik azóta minden reggel megbökik a sapkájuk szegélyét, amikor a portás előtt bemennek az üzem kapuján... II. A VIII. osztály esztergaműhelyében B. Nagy Sándort keressük. Innen a művezető szobájából az üvegajtón át bepillanthat az ember a gépek, a forgács, az ügyes drehus-kéz hétköznapjainak titkaiba. Miközben a látogató szemlélődik, belép az ajtón a jubiláns. Otthonos megszo- kottsággal helyet keres. — ahová leülhetnénk. Mikor megtudja, — mit akarnak tőle, úgy érezni, zavarban van. Simléderes sapkája ott pihen a térdén, egyik kezét azon nyugtatja. Enyhén ősz hajába túr a másikkal. Az elmúlt idők emlékeiben kutat. Szavai nyomán kirajzolódik Engel Mór műhelye. Nála volt tanonc. — Majd amikor felszabadult, néhány hónapra a cukorgyárba került. Onnan az utcára. Később a fűtőház esztergapadja engedelmeskedik a rajzokat követő kezének, tudásának. Aztán megint az utca. És hónapokig tartó létbizonytalanság. Mesél halk hangon, el- elrévedezve. — Huszonnyolc éves koromban vettek fel a járműjavítóba. Végre munkám volt. Kocsik, mozdonyok százait hoztuk rendbe. — Akkor is az volt a cél, mint ma: minél többet kiadni a forgalomnak. SzeA mezőtúr] párt végrehajtó bizottság több mlqt kétszáz emberre] való beszélgetés alapján beszámolt a városi pártbizottságnak arról, hogyan érvényesült és hogyan alakult a párt szövetségi politikájának néhány alapvető vonása a városban. A gyakorlati élet ismerete, az emberek őszinte véleménynyilvánítása alapján reális, hiteles képet vetítettek a városi pártbizottság elé. A végrehajtó bizottság felmérte, hogy a városban a kereső lakosságnak közel fele a mezőgazdaságban dolgozik. 1960-ban a keresők abszolút többsége dolgozott szocialista szektorokban. A mezőgazdasági üzemekben dolgozók létszáma az 1949. évihez viszonyítva 386 százalékra emelkedett. Ez az adat azt is bizonyítja, hogy a más városokban lévő üzemekbe, munkahelyekre járók közül sokan visszatértek - a városba és mindenekelőtt a termelőszövetkezetekben dolgoznak tovább. Növekedett ez idő alatt a szocialista kereskedelemben foglalkoztatottak száma is. Ugyanakkor a régebben engedéllyel működő kisiparosok többsége ma a ktsz- ékben építi további boldogulásának útját. A számok alakulásának figyelembe vételével megvizsgálta a pártbizottság azt is, hogy a különböző rétegekből összetevődő szövetkezeti parasztság hogyan szokott össze, hogyan alkalmazkodott egymáshoz. A különbség nagy volt, hisz a több mint kétezerháromszá2 családból kilencszáz volt földnélküli, hétszáznak hét hold alatt, száznegyvenhatnak pedig tizenöt kh felett volt a birtoka. A tsz-ekben dolgozó családok 60 százalékának volt földje, 40 százaléka pedig anélkül lépett a közös gazdaságba. Ez a különbség a teljes átszervezés után hosszabb időn át zavarta az emberek ej?yet értését, szoros együttműködését. Sokan még a vezető beosztású egyének közül is értet-, lenül álltak például a lenini hármas jelszó előtt és tanakodtak, mit lehet most tenni. Keresték annak további igazolását, nem törődve azzal, hogy a megretteni dolgozni. Kerestem. Éltem. — Ennyi az egész. Aztán az újjáépítés napjait idézi. — Romokban volt a műhely. Eltakarítottuk. Felépítettük. Munka után téglát pucoltam a többiekkel. Jó kedvvel. Béke volt, levegő volt. És újra megindultak a gépek. B. Nagy Sándort nagyszerű szakembernek ismerik. Többszörös újító. Okleveles szocialista brigádnak a vezetője. Büszke társaira. — A munka hozott ösz- sz_ bennünket. Szeretjük egymást. A nyáron hárman építettek közülük házat. Kijártunk segíteni. Hadd legyen meg nekik mielőbb. Jó brigád ez én mondom. Húdák már máshova is. Legutóbb a gépgyárba. Magasabb órabért kínáltak. Nem ment. — Újra kezdhetnék mindent. Nagyon, szeretem ezt a gyárat. Huszonöt év — nagy idő. Ezt nem lehet csak úgy felrúgni. Igaz? — sűríti össze a negyedszázados jubileum titkát. III. Izzik a vas. Dong a lég- kalapács. Csilingelés. Siető léptek. Hőség. Vezényszavak. Ez a kovácsok birodalma. Petrányi Sándor nincs a műhelyben. Az egyik munkás útbaigazít. — Menjen át az idomla- katosokhoz. Ott dolgozik Sanyi bácsi. változott körülmények között a további merev hangoztatása megosztja, megtépázza a kollektíva erejét, nem segíti előre a közös munka megszilárdítását. Ahhoz, hogy e kérdésben a zűrzavar megszűnjön az MSZMP VII., majd VIII. kongresszusa adott nagy segítséget, mind a város, mind a szövetkezetek vezetőinek. Ma is van még sok tennivaló. Még sok és sokrétű nevelő és szervező munka kell ahhoz, hogy a város szövetkezetei bő árutermelő, tagjaiknak kulturált életet biztosító gazdaságok legyenek. De a folyamat megindult, tart. Azok a mélyreható változások, amelyek a város szövetkezeti parasztjainak , életét átformálják, aránylag rövid idő alatt következtek be. Az például amiről Rácz Lajos, a Petőfi Tsz elnöke beszélt felszólalásában: — Nálunk — mondotta — megvan a szövetkezeti tagok lehetősége a művelődéshez is. S hogy ezt nem hagyják parlagon, arra bizonyság: Ez év nyarán 14 tagtársunk végezte el az általános iskola VII. és VIII. osztályát, tizenheten pedig az öntözési szakmát tanulták. A termelőszövetkezeti tagok között egyaránt van agrárproletár, közép és szegényparaszt, sőt az annak idején a kizsákmányoló osztályhoz tartozók közül is jónéhányan. Most mégis számot adhattak arról a pártbizottságnak, hogy a vagyoni különbségek határai elmosódtak és csak ritkán vetődnek fel erre alapozott szektás nézetek. Mindenkit az emberi érték »liapjéis híréi mik ÜT” aszerint hogyan dolgozik, mit tesz a közösség javára, hasznára. Ez nem valami ösztönös, hanem tudatos, kiA szomszédos kis épületben is csak felvilágosítással szolgálnak. Beteg az öreg. Németh László brigádvezető elmeséli, hogy vasárnap történt a baj. Egy autó leszorította az útról. Biciklivel volt. Alaposan összetörte magát. — Megadja a címét. Amikor búcsúzunk még hozzáteszi: — Végtelen bohémlelkű ember a Sándor. És most itt ül vendégével szemben. A Véső utcai kis ház konyhájában. A karján, az arcán még árulkodnak a sebek. Mintha kicsit, lázas is lenne. A homlokán gyöngy-verejték. Feltűnően izmos. Kovács. Az asztalra könyököl. Az ablak előtt varrógép. A hokedlin télig kész a ruha. A felesége varrogat. — A tűz tönkretette a szememet. Pedig tizennyolc évig kopogtattam odaát az üllőt. Nehéz munka. Hát még régen. Mindent kézzel csináltunk. Bizony a feleségem a megmondhatója, hányszor nem volt kedvem még. enni sem a fáradtságtól. Most, mikor már könnyebb. Lekapja a szemüvegét. — Milyen melegbama. forró a tekintete. Kezefejével megdörgöli a szemhéját. — S ahogy az felnyílik újra, — csupa vidámságot tükröz az a barnaság. — Azért a szerszámosoknál is kovács munkát végzek. Más. Finomabb. Talán szebb is. Ha szabadságon vagyok, vagy ha betegszámított dolog. Mert az emberek — bármely réteghez tartozhattak — a jövőben együtt akarnak dolgozni. Ezzel azonban még koránt sincs minden rendben. Ha egymás tiszteleténél, a társadalmi és gazdasági megbízatásoknál egyre inkább a végzett munka alapján döntenek is, az egyes emberek gondolkodásában, szokásaiban fel- fellobbannak, előtérbe kerülnek a régi paraszti élet szokásai. Ahogyan a beszámoló és a pártbizottság egyik tagja, K. Kovács Sándor elmondta: Sokan méltánytalannak tartják, hógy a tsz tagok nem kapnak annyi családi pótlékot, mint azjpa- ri munkások. Az idősek nyugdíja is kevesebb, mint azoké, akik az iparban húztak le néhány évtizedet. Nehezen fogadják el azt például, hogy az ipari munkások évtizedek óta gyűjtögetik nyugdíjalapjukat, míg a mezőgazdaságban csak nemrég van erre lehetőség. Ugyanakkor jobban is szorgalmazhatnák ennek az alapnak az erősítését, mindenekelőtt a még jobb termeléssel. Bizonyságul lehet említeni azt is, amit a hozzászólások közül főleg Takács Sándor említett: vannak, akik most is alkudoznak, hogy nem aratják a rizst 800 forintért, mert azt keveslik. Ezek az emberek mind a közös gazdaság, mind a kollektíva gondjaitól is távol esnek. A mezőgazdaság gépesítésével a munkásosztály nagymértékben leveszi a nehéz fizikai munka terhét a dolgozó parasztok válláról. Ezt ők sokra is becsülik. Sokra értékelik azt is, hogy gyermekeik tanulhatnak, elhelyezkedhetnek az iparban. Az áruellátással — noha arról azt vélik, lehetne választékosabb — alapjában elégedettek. Mindezek elismerése mellett azonban a kérdezettek körül többen kifejezték méltatlankodásukat a munkagépek, a munkaeszközök ség haza köt, szinte alig bírom ki. Otthonon} a műhely. Négy év múlva nyugdíjas leszek. Tudom, hogy közeleg az idő, amikor felszólítanak: tegyem le a kalapácsot. Na, nem baj. majd bejárok én azután is. Annak, aki a helyemre kerül segítségére leszek. No, de messze van az még. Addig meg várja nap mint nap a kovácsműhely. Huszonöt év hívsége irányítja lépteit. Már az ajtó előtt vagyunk. A kézfogás pillanatában még egy mondatot szán a látogatáshoz. — Tudja, nem hittem, hogy ennyit érek. Hogy ezért... Hogy huszonöt év után felkeresnek. Pedig én csak dolgoztam. IV. ...Sokan dolgoznak még a gyárban harmincnyolcasok. ök, akik több ezer napot töltöttek ezekben a műhelyekben. Életek története. Negyedszázad. — Ilyen egyszerű lenne az egész? Igen. Mert nem lehet másként elmondani. Nem színpad a gyár. Élet. S az a munkásembernél így történik. ha szavakat várunk tőlük. Ami ott legbelül van, az más. Az hús-vér- gondolat. Életérzés. Az öntudat szemérmessége nem engedi kicifrázni. fabián Péter i minőségének gyakori ki- fogásolliatósága miatt., Szinte egyhangúan emlegették a különböző gépekhez szükséges alkatrészek beszerzésének buktatóit is. Ez érthető, mert sokszor érzékenyen kihat a termelésre. Ahogyan szintén Rácz Lajos, a Petőfi Tsz elnöke hangsúlyozta, sok bosszúságot okoz, hogy a G—7 féle erőgéphez külön- külön gond az alkatrészek beszerzése. A gépek jórésze addig „harcképtelen”. A párt végrehajtó bizottság ezeket a gondokat véleményeket mind nyílt szín elé vitte. Érdekesen — csaknem mintegy önbírálatként — merült fel a pártbizottsági ülésen az is, hogy sokan a tsz-tagok gyermekei közül , is megjátszák az „új úr”-at. Tanulnak, aztán otthagyják a várost. Ennek két ellenhatóját említett a párt- bizottság. Azt, hogy mind’ealii lanalion. A másik ellenható pedig a fiatalokkal való fokozott foglalkozás lehet. A sok közös, az embereket összetartó kapocs kialakulása ellenére is sokszor van vita a szövetkezeti tagok között. Ezek olykor nagyon is elevenek, élesek. De ezeknek az alapja elsősorban a gazdasági kérdésekben alkotott vélemények összeütközése. A termelés aránylag lassú emelkedése, a régebbi építkezési, beruházási hitelek törlesztése kétségtelenül befolyásolják a jövedelem alakulását. Vannak. szövetkezetek, amelyekben ez évben a visszafizetendő hitelek ösz- szege két és fél, háromszorosa az 1960. évinek. A termelőszövetkezetek pártszervezetei igen sokat dolgoznak azért, hogy e kérdések megítélésében mindenki reálisan, és tisztán lásson. Ezek az erőfeszítések azonban nem mindig hozzák meg a remélt eredményt. A pártbizottság nagyon őszintén feltárta ezeket a nehézségeket is. Kereste, s hosszabb távon is keresi a lehetőségeket, amelyek a termelés gyorsabb növekedését, végsősoron pedig a tagok jövedelmének emelkedését segíti. Különös figyelemmel értékelte a pártbizottság a különböző társadalmi rétegek közül a pedagógusok, nevelők munkáját is Hangsúlyozta, hogy nagyon sokat segíthetnek és segítenek is abban, hogy a származásbeli különbségek minél kevésbé érződjenek a tanuló fiatalság körében. Elismeréssel szólt a pártbizottság arról a törekvésükről, hogy mes irentenoUiíj setsíjik a munkás és paraszt származású tanulók előrehaladását. Nem restek felkeresni a szülőkét, s egyben ezúton is közvetítve a különböző társadalmi osztályok és rétegek egymáshoz való közeledését. A pártbizottsági ülés sok, az itt említetteknél is sokkal több kérdésre kitért. Időszerű volt, ez az elemzés, mert a termelőszövetkezeteknek hamarosan számot kell adni gazdasági eredményeikről. S azok mögött nagyon sok olyan tényező van. amit az értékelésnél nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ugyanakkor az őszinte nyílt vita sok jó tanácsnak is utat nyitott
