Szolnok Megyei Néplap, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-27 / 252. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. október 27 Ea (nct'S&d'ilc lakodalom Három asszony dél óta a kacsákat pucolta. Nem könnyű munka ez, az bizo­nyos, mert a fiatal kacsa igen-igen tokos. Dehát meg­éri a fáradságot, mert ilyen ünnepnap, mint amilyenre ezeket a kacsákat készítik, nem mindennap akad. Igaz, ötven esztendővel ezelőtt egy egész ökröt sü­töttek meg Szegediék por­táján A szülők kereken száz ház népét hívták meg három gyermekük meny- nyegzőjére. Szegedi István, Antal és Mária ekkor eskü­dött örök hűséget választott párjának a jászfényszarui templomban. S ma, amikor délelőtt nagymisére harangoznak a faluban, ismét elindul a há­rom Szegedi testvér az öreg házból, ki-ki élete párjá­val, gyermekeivel, unokái­val, hogy megünnepeljek az aranylakodalmat. En a három Szegedi-test­vér közül csak Antalt, he­lyesebben Antal bácsit, meg hites feleségét, szüle­tett Rimóczi Máriát isme­rem. Biz’ az egykori kac- kiásbajszú huszárból töpö­rödött apóka lett az ötven esztendő alatt, s az egykori Mariska arcát is apró pók­hálóként szövik át a rán­cok. De hiába múltak el az évek, arra azért még em­lékszik, hogy öt évtizeddel ezelőtt lóheremintás fehér selyemruhában állt ő az ol­tár elé Antal bácsival. — öt évig vártam én er­re az emberre... — magya­rázta. — Ez bizony nem rövid idő, és megérte, Mari néni? Erre már közbeszólt An­tal bácsi is: — Nem volt mi köztünk baj soha... Emlékszem, ami­kor megismertelek, éppen a születésnapom ültük, a Raj- ner-féle kocsmában... Igaz, nem akartam én menni se­hová se, nagyon szerettem a jószágokat, örültem, ha ott lehettem a közelükbe... Hát egyszer csak beállítot­tak a barátaim... Ott volt a Egy köpeny és egy stóla. E két kellék segítségével varázsolta, elénk e nagy- tehetségű művésznő hol a kényeskedő puccos dámát, hol a párizsi kintornás­lányt, hol pedig a férje mellett szeretetben megöre­gedett John Andersonnét. örvendetes, hogy a csü­törtök délutáni irodalmi kávéház műsorai egyre színvonalasabbak. Valóban művészi élményt és magas­fokú művészi igényt elégí­tett ki a legutóbbi műsor is, amikor Neményi Lilit, a Magyar Népköztársaság érdemes művésznőjét kö­szönthettük. Ismét gyönyör­ködhettünk csengő, tiszta hangjában, kultúrált elő­adásmódjában, s nem utol­sósorban újra meggyőződ­hettünk kiváló színészi ké­pességeiről. Nehéz lenne kiválogatni, me'yek voltak a másfélórás műsor legkiemelkedőbb számai, hiszen Petőfi Szep­tember végén című költe­ménye (Huszka Jenő zenéje) vagy Burns: John Ander­son, szívem John című cso­dálatos lírai alkotása éppen úgy magával ragadta a né­zőt. mint a műsor többi száma. Reméljük, hogy az iro­dalmi kávéház dobogóján máskor is megjelenik majd Neményi Lili. Bízunk ab- Uan. hogy a további mű­sorok is nagyszerű élmé­nyeket hoznak még a szol­noki közönségnek. Sós Paja is... lehet, hogy őt is ismerik... — Mán hogy ismernék... — vágott közbe Mari néni —, hiszen több mint húsz éve meghalt. — No, mindegy... szóval értem gyüttek, oszt elmen­tünk áldomást inni a szüle­tésnapomra... emlékszem, január 17-én volt... ott is­mertem meg Mari nénite­ket... a születésnapomon lett a szeretőm... — Egy hagyott kabát volt magán, aztán alula meg ki­lógott egy másik viseltes... — De azért azon az éj­szakán megegyeztünk .. igaz-e... haza is kísértette­lek... — Puszit is kapott, An­tal bácsi? — Á... csak egy év múl­va... de akkor is nagyon nehezen ment... Nem is néztem én többet más lány­ra... — Nem-e? Kísértett ma­ga haza más lányt is, oda ment, ahun hasznot látott... — szólt szigorúan Mari né­ni, majd enyhültebben hoz­zátette: — De ha valami baja volt, igaz, mindig hoz­zám jött. — Es öt év múlva volt a lakodalom? — Akkor is katona vol­tam, csakhogy a testvéreim mondták, esküdjünk meg egyszerre... hát mink is be­leegyeztünk... mondtam, gyere hozzám, Mariskám... — Azóta se szólított így... Mariskám — buggyant ki a nénéből a megbántottság. Az öreg azonban nem za­vartatta magát, tovább me­sélte életük történetét. Lát­szott rajta, maga is öröm­mel emlékezik vissza, s szinte vidul a lelke: végre, van valaki, akinek mesél­het. — Csakhogy kitört a há­ború.,. — Aztán nem, engedték magát haza... a kislány már tizenhat hónapos volt, ami­kor először meglátta... — Úgy bizony... amikor hazatoppantam, ép^en ka­rácsony este volt, ott ült a bölcsőben és ahogy meglá­tott, mindjárt nyújtotta fe­lém a karját... — és erre az emlékre kicsordult a könny is az öreg szeméből. Később előkerültek a csa­ládi képek: az egyikről Má­ria lányuk, a másikról An­tal fiuk — aki sofőr Buda­pesten — tekintett vissza ránk családjuk köréből. Az­tán sorra Ilonka képe kö­vetkezett, az ő ura is gép­kocsivezető, majd utoljára a legfiatalabb Szegedi-gye­rek, István fotográfiája került az asztalra. Termé­szetesen ezeken a felvétele­ken is ott volt a férj, il­letve a feleség és az uno­kák. — Nagyon rendes gyere­kek a mieink... józan éle­tűek... — ók is itt lesznek az aranylakodalmunkon... vár­juk is őket kacsával, csir­kével... — A tanács is, a párt is, meg a termelőszövetkezet is megtisztelt bennünket, mi­vel tsz-tag vagyok, én is, meg a testvéreim is — vet­te át ismét a szót az öreg Szegedi. — Ünnepséget ren­deznek a mi tiszteletünkre, a művelődési házban. Úgy bizony: én magam tanúja voltam ezen ünnepi készülődésnek is. Hallot­tam, mint tanakodtak a köz­ség vezetői azon, milyen szendvicseket készítsenek, s milyen borral koccintsa­nak az ünnepeltek és azok családjai egészségére. Az út­törők verset tanultak és szí­nes virágokból kötöttek csokrot a köszöntő mellé. Ünnep ez a nap Jászfény- szaruban. S hiszem, hogy minden egyes köszöntő tisz­ta szívvel kívánja az ötve­nedik házassági évfordulón: éljenek még nagyon soká e kedves öregek, hogy együtt ünnepelhessék még a gyé­mánt mennyegzőt is. Varga Viktória A halál völgye ßeJ/una\ YeJence _ Pírago ■^OmFaéo. C* Casfellő. .. tavazzo Cos Codissago Re Rivalta ■ Őszi könyvhetek Mikorra azonban ez a Je­lentés Rómába ért és az ENEL központjában a ve­zérigazgató íróasztalára Ke­rült — megfogalmazói kö­zül sokan már halottak vol­tak. A szerencsétlenség nap­ján Vaiontból még egyszer sürgős távirati összekötte­tést kerestek Rómával. A telex működésbe lépett s a helyszíni szakemberek kö­zölték feletteseikkel, hogy a föld mind veszélyesebben csúszik. Nem kérték, ha­nem követelték, hogy jöjjön a helyszínre azonnal Pentn professzor. Most már gyorsan pereg­tek az események. Este fél hatkor az ENEL központ sürgős telefonkapcsolást kért Szardíniába, ahol Pen- ta tanár pihenőjét töltötte. Rövid beszélgetés után úgy egyeztek a tudóssal, hogy egy másik szakember kísé­retével másnap indulnak a helyszínre. Közben Vaiontban óriás földdarab — egy egész hegy — csúszott a mester­séges tó felé- Múltak az órák — semmi intézkedés nem érkezett Rómából. Be­esteledett — a gáton álmat­lanul figyelték az egyre kö­zelgő veszélyt a műszaki személyzet tagjai. Korom­sötét éjszaka lett Aztán há­romnegyed tizenegykor Iszonyatos csobbanás a Víz­tükrön, nyomban utána százméter magasra felszök­kenő óriás hulláim s a tó átloccsant a gát tetején* amit csak maximális 25 méteres hullámverésre mé­reteztek. A völgyben — aki éb­ren volt még — csak egy­re erősödő zúgást hallott, de egy percen belül már elvitte feje fölül a háza* a szennyes ár, maguk alá temették a leszakadó ge­rendák — sárba, iszapba nyomva lelte a halálát többezer ember. Akik életbei maradtak, most gyászban járnak és eszelősen keresik hozzátar­tozóikat, vagyonuk marad­ványait. Rómában megin­dult a vizsgálat. A kom­munisták az igazságot ke­resik, felelősségre vonást követelnek. A kormány­párt igyekszik elkenni a dolgot. A jobboldaliak azt bizonygatják, hogy az ál­lamot terheli a felelősség — és az államosítást —•, mert a katasztrófa idején már állami vállalkozás volt a gát. P. I. A • tavalyihoz hasonlóan megyénkben ismét megren­dezik az őszi könyvheteket. Az előkészítésre a városok­ban operatív bizottságok alakultak. A program szerint ismét több írót és költőt látha­tunk vendégül. Októberben Móricz Virág, Tóth Judit, Bihari Klára és Dékány András írók a martfűi Ti­sza Cipőgyárba, Szolnokon a Lomb utcai iskolába, az úttörőházba és az Abonyi úti iskolába látogatnak el. Novemberben Cibakházán, Csépán, Öcsödön megyei írók, a Karcag Tilalmast Állami Gazdaságban, Jász- fényszarun és Jászberény­ben Bede Anna és Baranyi Ferenc, Szolnokon a Kert­városban és a Délibáb ut­cai általános iskolában Té- nagy Sándor és Urbán Ernő találkozik az olvasókkal. Decemberben Szolnokon a MŰM. ipari tanulói és a gyermekkönyvtár olvasói az úttörőházban ismerkedhet­nek a fizikával öveges Jó- Rombadolt házai;, szeretteiket elveszített menekülők zsef professzor előadásában. ■— ez maradt a katasztrófa után. ülepedett sarat szeretteik teteme után kutatva. A tragédiát a Vaiont-gát szakadása okozta, mely Európa egyik legnagyobb vízduzzasztó műve volt, Olaszország büszkesége. A közvéleményt igyekeztek az esemény bekövetkezése után illetékesek úgy tájékoztat­ni, hogy előre nem látható okok, földcsuszamlás idézte elő a katasztrófát. Az igaz­ság azonban az, hogy a völgy lakossága már a gát elkészültének pillanatától kezdve nyugtalansággal fi­gyelte a hegymagasságba emelkedő víztömeget s több­ször szóvá is tették, mi lesz, ha előre nem látható ter­mészeti erők megbontják a tervezők által kiszámítolt egyensúlyt? A válasz ter­mészetesen mindannyiszor megnyugtató volt, merthi- szen a gátat üzembentartó tőkés csoport semmi szín alatt sem akart újabb ösz­helyszínre. Penta, a római műszaki egyetem tanára nem volt még eléggé hatá­rozott abban a kérdésben, lesznek-e a jövőben is ve­szélyes földcsuszamlások. Egy év múlva a professzor újabb jelentést készített. Ebben azt javasolta, hogy a mesterséges tó medrét fo­kozatosan töltsék meg, hogy elkerüljék az esetle­ges földcsuszamlást. A javaslatot elfogadták a mű üzembentartói és a víz magassága^ fokozatosan emelkedett? Szeptemberben elérte a 653 méter tenger­szint feletti magasságot, ok­tóberben pedig a 709 mé­tert. A mesterséges tó szint­jének emelkedésével — mint Penta professzor je­lentéséből is következtetni lehet rá — növekszik a földcsuszamlás veszélye is. Ezt jól tudták az illetéke­sek. Lehet, hogy a szeptem­döntésbe — újabb jelentést küldtek Rómába — a ta­pasztalati tényeket vetet­ték ellen az akadémikus : számftécoknsk béri 709 méter kritikus víz­állás volt az oka, hogy a magántársaság — mely ad­dig üzembentartotta a duz­zasztóművet — lemondott jogáról, átadta tulajdonát az ENEL elnevezésű állami vállalatnak. A tőkés csoport tehát minden bizonnyal számí­tott a bekövetkező esemé­nyekre és amellett, hogy igyekezett pénzét kivonni a vállalkozásból, hátat fordí­tott a várható felelősségre- vonásnak is. Valójában azonban csak a cég elnevezése változott. Az ENEL ugyanis mind megtartotta a régi üzem­bentartó szakembereket és vezetőket. Közben a tó szintjét to­vább emelték — most már állami felelősséggel. Penta tanár jóslata bevált, mert fokozatosan megkezdődött a földcsuszamlás is — egy hegy megindult a tároló fe­lé. A szakemberek jelentet­ték az esetet az ENEL köz­pontjának. Bizottság szállt ki a helyszínre és megálla­pította, hogy egy esetleges káros földcsuszamlás ese­tén is a tóban legfeljebb 25 méter magas hullámverés keletkezhetik, amit még ki­véd a gát. A helyszíni üzembentar­tók nem nyugodtak bele a Észak-Olaszországban, a Piave-folyó völgyét neve­zik így, amióta egy iszo­nyatos szerencsétlenség megharmadolta az embere­ket, néhány perc alatt el­pusztított mindent, amit ember teremtett évszázado­kon át szorgalmas fárasztó munkával, igyekezettel. Egy hónapja még termé­keny földű, virágzó város­kák álltak azon a helyen, ahol ma szikkadt iszap, tó­csa és sziklatörmelék teszi szegeket áldozni a további biztosításra. A tragédia után a közvé­lemény nyomására az olasz kormány kénytelen volt vizsgálatot elrendelni. S ennek során az is egyre vi­lágosabbá válik, hogy nem­csak a környékbeli lakos­ság, hanem maguk a szak­értők, tudósok sem voltak elégedettek a gát biztonsá­gával, sőt számítottak a bekövetkezhető katasztró­fára. A vaionti duzzasztómű a felavatás után. lehetetlenné a közlekedést. A lakosság túlnyomó része óriás méretű tömegsírok­ban pihen. Akik megma­radtak, fekete ruhában jár­nak s sokan még most is eszelősen kaparják a meg­A gát tervét 1948-ban hagyták jóvá, az építkezést 1960-ban fejezték be. Az első csuszamlás még ugyan­ebben az évben megtörtént. Ekkor szakértők utaztak a VAIONT-GÁT

Next

/
Thumbnails
Contents