Szolnok Megyei Néplap, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-27 / 252. szám
1963. október 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az Eötvös Ló- ránd Tudomány egyetem botanikus kertjében most bontogatják szirmaikat a déli féltekén honos trópusi növények virágai. A harminc fokos párás üvegházi levegőben nyílik a Viktória Regia, az óriás tündér tavirózsa, a rovarfogó kancsóka és a pelikán virág. Képünkön virágzik aNymh- phea Gigantea, az azúrkék virágú óriás tavi tündérrózsa. A vita fél garancia Idézetek egy taggyűlés jegyzőkönyvéből Nem gyakori szokás cikkben jegyzőkönyveket idézni. Mégis úgy gondolom, hogy a TITÁSZ szolnoki üzletigazgatósága alapszervezetének taggyűléséről nem adhatna más hitelesebb képet, mint néhány idézett szakasz a vezetőség beszámolójából és a hozzászólásokból: „Az MSZMP VIII. kongresszusának határozatairól egész évben beszéltünk. Ez nem is volt nehéz. De most nézzük meg közelebbről, hogy mit dolgoztunk azóta.” — Ez a „nézelődés” igazán alapos volt. Az országos helyzet áttekintése mellett elemezték a vállalat körülményeit. „A hálózatszerelési terveket nem teljesítettük. Ez év szeptemberében 1959 túlóradíjat fizettünk ki. Szolnokon vasoszlop, Karcagon betongyám és kereszttartó hiány és — még legalább húsz helyen — hasonló okok miatt késtek az építkezések. Legalább ennyire tehető azoknak a létesítményeknek a száma is, amiket az előző negyedévekben kellett volna átadni rendeltetésüknek”. Ebben a negyedévben szintén van olyan munkafeladat, amihez eddig hozzá sem fogtak. „A különböző szervezeti és technikai hibák miatt a harmadik negyedévi tervét a vállalat is 98,2 százalékban teljesítette.” Mi okozta a késedelmeket? Ezt is alaposan kutatták a pártvezetőség beszámolójának összeállításakor és ilyen válaszokat találtak: „Sok igazgatói rendelkezést — melyek a tervek végrehajtását segítenék — nem érvényesítettünk...” Néhány osztályvezető elhanyagolja az ellenőrzést, vagy csak felületesen kérik számon utasításaik végrehajtását. Munkájuk így nem is lehet eléggé segítő...?” „A régi munkásainkat sem becsüljük meg kellőképpen. így igen nagy a fluktuáció. Ebben az évben is hetvenen mentek el a vállalattól.” „Nincs kellő türelem, segítségadás, egymás iránti megbecsülés sem, A munkaverseny szervezését, értékelését a tervosztályra bíztuk. Mondjuk meg őszintén, hogy a brigádok munkájának értékelése, a szervezés szinte semmi. Ezzel jóformán senki nem törődik. Egyszóval kevés mindaz, amit a kommünis- ta embertípus kialakításáért tettünk.” „így aztán nem feltűnő, hogy a munkások kezdés után, ebédidő meghosszabításával, A vetés idején kitűnőre vizsgázott A KISÚJSZÁLLÁSI Dózsa Tsz gépműhelyében egy kétkszínű Zetor mellől egyenesedett fel neve hallatára a sudár termetű fiatalember. Csuklóig olajos, fekete kezét nyújtotta volna is. meg nem is üdvözlésként. Pillanatnyi zavarában arcán kisfiús mosoly futott át, kék szemével fürkészve nézett rám, s szavak nélkül is kérdezte: miért keresem? Amikor megtudta jövetelem célját, nem várt további bíztatásra, el kezdte sorolni, hogy s mint teltek napjai az utóbbi hetekben. Vetett árpát, takarmány- keveréket és búzát. Szeptember 14-én tette az első fordulókat, s jó egy hónapig csak rövid pihenőkre hagyta abba ért a munkát A hajnal már a gép nyergében találta, s ott köszöntötte a késő este is. Szombat délután és vasárnap gyakrabban jutott eszébe, hogy sok fiatal már pihen, vagy szórakozik, de aztán rögtön arra gondolt: semmi sincs most olyan fontos, mint- az, hogy idejében és megfelelő minőségben földbe kerüljön a kenyérgabona vetőmagja. Szatmári Károly hűséges társa volt ebben a nagy munkában, a hetekig tartó hajrában. Pedig állandóan nyújtott műszakban dolgoztak, s a farosnak 14—16 órán keresztül kéllett vigyáznia a vetőgép működését, hogy kellő mélységbe, s elegendő mennyiségben tegye földbe a maigot. Harminc-negyven hold volt a napi teljesítményük, s ugyanennyi forint a prémium, amit minden nap kifizettek. Jól jött az ■ kk pénz, bár enélküi is csak olyan szorgalmasan dolgoztak volna, így diktálja a traktoros becsület. Tóth Elemér, a Dózsa Tsz ifjú Zetorosa nagyon sokat ad erre. Hiszen már gyermekkorában az volt az álmai netovábbja, hogy gépre, traktorra ülhessen. S éppen csak iskolahagyott volt, amikor a Kisújszállási Gépállomáson tanulgatta a mesterség alapjait. Majd 1957-ben Kenderesen jeles eredménnyel végezte el a traktorvezetői tanfolyamot. Gépállomási dolgozóként is a Dózsa Tsz-ben szántott, vetett, szállított. Tavaly nyár óta pedig szövetkezeti tag, csak úgy, mint az édesapja, aki 1950-ben írta alá a belépési nyilatkozatot. Tóth Elemér egyike azoknak, akik a hetekig tartó kemény munkában helytállásból, szorgalomból kitűnőre vizsgáztak. Ez a fiatalember segítőtársával 760 holdba vetette el az ősziek magját, s ebből a kenyérgabona "*570 hold. Derekas munka volt, amiért joggal jár elismerés. Az ifjú traktoros azonban szerényen elhárítja a dicsérő szavakat, mert természetesnek tartja, hogy bármit bíznak is rá, art a legjobb tudása szerint végezze el. Szereti a szakmáját, ismeri, tiszteli az embereket, akikkel esztendők óta együtt dolgozik a tágas határban. MOST A GÉP karban- 1 tartása után ismét nyeregbe pattan. Van még kint a földeken cukorrépa, kukorica, szükség lesz a szállító- járműre. S Tóth Elemérre ennél a munkánál is számíthatnak. N. K. A KGST kísérleti műhelye Jászberényben Műszaki szemlék jegyzőkönyvvel Egységes javítási techno ógia Meglepő és megtisztelő hír érkezett nyárom az AKÖV jászberényi üzemegységéhez. Az Autóipari Tudományos Kutató Intézet (ATUKI) közölte, hogy a KGST Gazdasági Bizottságának felkérése alapján hazánkban néhány gépkocsijavítással foglalkozó műhely kísérleti munkában is részt vesz. A választás többek között a jászberényiekre esett. Hogy miért, arra idézzük az ATUKI szakembereinek véleményét: A jászberényi javítóműhelyben a gépkocsi javítási százalék országos szinten is kimagasló A két javítás közötti kilométerteljesítmény alakulása egyre kedvezőbb. A teherautók két műszaki szemléje között futott kilométert ezerről ezerkétszázra, a MA VAUT buszok kilométerét ezerötszázról kétezerötszázra emelték. Végül, mint igen lényeges szempontot vették figyelembe, hogy az itt dolgozók többsége hosszú évek óta összeszoikottan jól, szocialista brigádokban dolgozik. Ezt a kísérleti munkát július 1. óta végzik és a végső cél a KGST-ben résztvevő országok részére olyan gépkocsi javítási technológia kidolgozása, amellyel minél kevesebb ráfordítással, minél jobb üzemképességű gépkocsik nyerése. Tiszajenő határában a bemocsarasodott patakot tisztítja a Szolnoki Vízügyi Igazgatóság kotrógépe. Vizével a helyi szövetkezetek, valamint a Helvéciái Állami Gazdaság újbögi üzemegységének kertészetét öntözik. Az adatokat féléves kísérlet után összesítik és értékelik. A műhelyekben a kísérleti jelleg észre sem vehető. Mibenlétéről Vajda Miklós mérnök, a helyi kísérleti munka irányítója ad felvilágosítást. — Az egyes és kettes műszaki szemlék elemzése a feladatunk. Art vizsgáljuk, hogy átlag hány kilométert tesz meg egy billenő vagy fixplatós tehergépkocsi a két szemle között. Minden gépkocsi szemléjénél értékelés készül, hogy szükséges-e a fékberendezés állítása, kormányberendezés igazítása, vagyis végső soron azt vizsgáljuk, hogy a munkafolyamatok közül mit szükséges feltétlenül elvégezni és mit lehet elhagyni. — Mik az eddigi tapasztalatok? — A munka feltétlenül hasznos és eredménye valóban egységes technológia kidolgozását teszi lehetővé. A részvizsgálatok is ezt bizonyítják. A jászberényi műhely eredményei a kísérleti időszak alatt is változatlanul jók. Ez pedig önmagában is biztosíték, hogy módszerüket általánosítva máshol is gyorsabban és jobban javítják majd a teherautókat, autóbuszokat. — e — sőt a munkabefejezés előbbrehozásával is sorozatosan megsértik a munkafegyelmet. A kőművesek néha egy óra hosszával a munkaidő letelte előtt is nyugodtan leállnak.” És még egy bekezdés a vezetőség beszámolójából: „Megvizsgáltuk a munkaidő alatti eltávozásokat. Kiderült, hogy július 31- től szeptember 30-ig a szolnoki üzletigazgatóságnál lévő dolgozók munkaidő alatti eltávozása több mint 200 munkaórát, azaz egy embernek az egész havi munkaidejét tette ki. Az osztályvezetők aláírnak kilépőcédulákat anélkül, hogy megnéznék, ki mikor és hová, milyen indokkal távozik. így jutottunk el oda, hogy egy közelmúlt vasárnapon egyik gépkocsivezető két és féltonnás kocsival, „rakományként” halász felszereléssel, menetlevél és forgalmi engedély nélkül járkált a városban.” Legtöbb hiba a szállítással van. Jelenleg a gépkocsi kihasználása mindössze 46,3 százalékos. A beszámolóban összeszedett adatokat még a hozzászólók is megtoldot- ták. Elismerésül legyen mondva, első hallásra megértették, milyen kéréssel fordul hozzájuk az alapszervezet vezetősége: Az évi terv teljesítése, a nyereségrészesedés léte vagy nemléte függ az év kimenetelétől, ök is nyíltan, kereken elmondták véleményüket. Faragó István, a kisegítő üzem vezetője így beszélt: „Tizenöt éve vagyok a vállalatnál, de így még nem bíráltuk egymást...” Égner Károly kérdést tett fel: „Hogyan lehet attól a csoporttól munkafegyelmet. követelni, amelynek nem tudnak megfelelő anyagot, munkafeltételt biztosítani? Sehogy. Ezért javasolom, hogy a jövő negyedévi anyagmegrendelést már most készítsük elő. Jelenleg az anyaghiány sokszor arra is rákényszeríti az embereket, hogy megsértsék a technológiai fegyelmet.” Takács Ferenc szállítómunkás mondotta: „Cibakházára is Csongrádról szállítottunk sódert. Pedig közelebb is volt... Az építőcsoportok sokszor nem tájékoztatnak bennünket egy-egy szállítani való anyag hollétéről. Sokszor keresgetni kell és három fuvar is annyi időt és utat vesz igénybe, mint útbaigazítás esetén négy. Sülé Béla szerint: „Azzal is lehetne takarékoskodni, ha a kinti telepeken is vállalnák az érkező anyagok kirakását. Nem kellene Szolnokról, rengeteg üresjárattal és rengeteg túlórával kijárni például Szentesre.” Simon László javaslata: „Kössünk olyan szerződést a szállító vállalatokkal, hogy vagonírozáskor már értesítsenek minket az anyag várható érkezéséről. Jelenleg ha a fogadó állomásról küldött értesítés után azonnal indulunk is, mire odaérünk, már három-négy órás vagonállés is van.” Balogh János sza- joli rakterületi munkás: „Nézzenek szét a telepeken. Náluk is van sok olyan anyag, amit nem használtak fel, sőt már el is felejtettek.” És jegyzőkönyvön kívül: amiket ezen a taggyűlésen elmondtak, az a hibák vastaga. A dicséreteket, elismeréseket messze elkerülték. így van igazuk. Mert az elismerés, a dicséret úgysem marad el, ha év végéig mégis teljesítik a tervet. Erre pedig az őszinte, keresetlen beszéd, a sok javaslat fél garancia. A másik fél pedig az, hogy a megbeszéltek szerint dolgozzanak. B. E.
