Szolnok Megyei Néplap, 1963. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1963-08-19 / 194. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. augusztus 19. Az atomcsend-egyezmény hívei és ellenzői Moszkva, (MTI) A Pravda vasárnapi szá­mában cikket írt Linus Pauling Nobel-díjas ame­rikai fizikus. A világhíres tudós cikkében megállapít­ja, hogy az atomcsendre vonatkozóan kidolgozott egyezmény a történelem egyik igen fontos eseménye. Amennyiben a moszkvai szerződésnek semmi más eredménye nem volna, csu­pán az, hogy végetvet a jégkor további szennyező­désének, a szerződés akkor is fontos esemény lenne. A további lépések során létre kel] hozni az Egyesült Nemzetek által szavatolt demilitarizált övezeteket. Kö2ép-Európát, Afrikát, Dél-Amerikát, Ázsiát és a világ más körzeteit nem­zetközi szerződések tévén demilitarizált övezetekké kell alakítani — írja Pau­ling. • A Rrasznaja Zvezda va­sárnapi számában foglalko­zik azokkal az izlandi saj­tó jelentésekkel, amelyek szerint az izlandi kormány és a NATO parancsnoksága között tárgyalások folynak haditengerészeti támaszpont létesítéséről az egyik izlan­di öbölben. A lap felveti a kérdést, miként lehet összeegyeztet­ni az izlandi kormány e veszélyes cselekedetét az­zal, hogy Izland augusztus 12-én aláírta a moszkvai szerződést, amelynek egyik célja, hogy kedvező feltéte­leket teremtsen a nemzet­közi légkör megjavítására. Chicago A Chicago Tribune va­sárnapi számában a genfi leszerelési tárgyalásokkal kapcsolatban támadja a Kennedy-kormányt. azt ál­lítva. hogy az Egyesült Ál­lamok javaslata, amelynek értelmében a nagyhatalmak a rendelkezésükre álló ha­sadó anyagokat békés fel- használás céljából megosz­tanák egymással. ..holdkó­ros” cselekedet, amely ..ma­gának az Egyesült Álla­moknak a létét kockáztat­ja”. A lan ezután azzal vádol­ja a Kennedy kormányza­tot, hogy „nemzeti öngyil­kosságot akar elkövetni, vagy talán előre megfontolt szándékkal kapitulálni akar a kommunizmus előtt”. (MTI) Tüntetések a bonni kormány politikája ellen Berlin (TASZSZ Az ADN jelentése szerint szombaton nagyszabású tüntetéseket rendeznek Északi- Rajna-Vesztfáliában a bonni kormány hideghá­borús és fegyverkezési po­litikája ellen. A tüntetők végigvonultak Bonn utcáin s a következő feliratú táb­láikat vittek: A nukleáris kísérletek betiltásáról szóló szerződés az első lépés az általános leszereléshez: a következő lépés — atom­mentes övezet Közép-Euró. pában; Számos felírat fi­gyelmeztette a nyugatné­met kormányt, ne engedjék vissza a hatalomra Strauss volt hadügyminisztert, aki az NSZK militarista körei­nek legdühödtebb képvise­lője. Az egyik nagygyűlésen felszólalt Wemer. a Német Béke Unió egyik vezető személyisége, aki hangoz­tatta, hogy a bonni kor­mány csak kényszerűségből csatlakozott a moszkvai szerződéshez. A szónok megjegyezte, hogy miközben Moszkvá­ban megkötötték az atom- csend-szerződést, a nyu­gatnémet kormány számos intézkedést hozott az NSZK további militarizálására. Ez pedig ellentmond a moszkvai megállapodás szellemének és nem a fe­szültség enyhülését, hanem az új háború előkészítését szolgálja. Wemer végezetül han­goztatta Bonn politikai irányvonalának kilátásta- lanságát és követelte: a kormány vegye tudomásul a világon végbement vál­tozásokat és támogasson minden olyan lépést, amely enyhíti a nemzetközi fe­szültséget. (MTI) November 7-én avatják fel a Barátság Olajvezeték lengyel szakaszát A Szovjetunió légiflottájának napján Rugyeitko Marsall cikke Varsó (MTI) Varsóban szombaton be­fejeződött a szovjet—len­gyel és NDK szakemberek tanácskozása a Barátság Olajvezeték építése utolsó fázisának műszaki problé­máiról; Az olajvezeték építőinek Saigon (AFP) Saigon egyile pagodájá­nál vasárnap reggel mint­egy tízezer főnyi tömeg gyűlt össze, hogy a hely­színen tartott 12 órás éh­ségsztrájkkal tartsa ébe­ren emlékét azoknak a buddhista szerzeteseknek, akik önmaguk elégetésé­vel tiltakoztak a katolikus Ngo Dinh Diem diktátor Moszkva, (TASZSZ) A szombati Izvesztyija közli Ahmed Szeif Haruszi- nak, a zanzibári nacionalis­ta párt végrehajtó-bizottsá­ga tagjának levelét. A levélíró megállapítja, hogy az Üj-Kína-hírügy- ség anyagaiban gyakran ol­vasható bizonyos Miradzsi M. Ali és Ajsa Ali szultán neve. Az előbbi zanzibári vezetőként, Ajsa Ali szultán pedig a nemlétező „Zanzi­bari Nők Országos Demok­ratikus Szövetsége” főtitká­raként szerepei. A zanzi­bári hazafiak képviselőjé­nek feltüntetett személyek a valóságban senkit sem képviselnek. Miradzsó M. Ali 1959. végén, vagy 1960- ban tűnt fel Pekingben. Ajsa Ali szultánt sem is­merték Zanzibárban politi­kai vagy társadalmi szemé­lyiségként. Férje ugyan a zanzibári nacionalista párt­áldozatos munkája révén lehetővé vált az építkezés kitűzött határidő előtti be­fejezése. A tervezett ha­táridő 1964. tavasza he­lyett az ősszel feltöltik a vezetéket. A szovjet olaj november 7-én „lépi át” a lengyel határt. vallásüldözése ellen; A legújabb hírek szerint Saigon katolikus érseke sem támogatja a diktátort. Az AFP értesülése sze­rint VI. Pál pápa is „bizal­mas diplomáciai úton” azt tanácsolta Ngo Dinh Diem- nek, „igyekezzék mérsékle­tet gyakorolni0 a buddhis­ták kérdésében. (MTI) ban dolgozott, de szakadár tevékenysége miatt kizár­ták a pártból. Ezután került Aisa Ali szultán Pekingbe, ahol természetesen öröm­mel fogadták. Elküldték a moszkvai nőkongresszusra, majd a hiro&imai atom- és hidrogén fegyver-ellenes ér­tekezletre. Felszólalásai, amelyek állítólag Zanzibár képviseletében hangzottak el, homlokegyenest ellenté­tesek voltak a kongresszu­son résztvevők túlnyomó többségének álláspontjával és zanzibári hazafiak néze­teivel is. Ahmed Szeif Haruszi le­vélében hangoztatja, hogy az említett két személyt egyetlen felelősségteljes zanzibári szervezet sem küldte Pekingbe, nem ha­talmazta fel, hogy nemzet­közi értekezleteken Zanzi­bár nevében felszólaljon. (MTI) Moszkva (TASZSZ) Az Izvesztyija szombati számában Rugyenko légi marsall cikket írt a Szov­jetünk) légiflottájának nap­jára. A szovjet marsall cikké­ben megállapítja: jogos büszkeséggel jelenthetjük ki, hogy a szovjet légiflotta még az elmúlt esztendőhöz viszonyítva is fejlődött é® tökéletesedett. Utal arra, hogy a különböző típusú rakéta- és nukleáris fegy­verek bevezetésével rend­kívül megnövekedett a lé­gierők harci ereje. De erre a katonai erőre nem azért van szüksége a szovjet államnak — szöge­zi le a cikk szerzője —, hogy megtámadjon vagy megijesszen más népeket. A szovjet emberek a kom­munizmus építésével van­nak elfoglalva, s nincs szükségük háborúra. Ezzel kapcsolatban a légi marsall utal a moszkvai részleges atomcsend-szerző- dés aláírására és arra, hogy ehhez a szerződéshez újabb Port Anprimce Súlyos veszteségeket okoztak a kormánycsapa- toknak azok a haiti felke­lőik, akik augusztus 5-én szálltak partra a szigetország földjén, hogy megdöntsék Duvalier diktátor uralmát Szkopje (Tanjug) Vasárnapra virradó éj­jel újabb két földrengést jegyeztek fel a szkopjei földrengésjelző állomás műszerei. Az egyik közü­és újabb országok csatla­koznak. A cikkíró ugyan­akkor figyelmeztet a „ve- szettek”-re akik az újabb háború veszedelmébe sze­retnék belekergetni az em­beriséget. Ilyen körülmények között *— szögezi le Rugyenko légi marsall — a szovjet nép­nek mindent el kell követ­nie, hogy országa, mint a világbéke védőbástyája, ka­tonai viszonylatban ne ma­radjon le, hanem fölénybe kerüljön bármely agresszív országgal szemben. A há­borús gyújtogatókat nem a figyelmeztetések özönével, hanem a béke megvédésére képes reális erőkkel fékez­hetjük meg — jelenti ki a légi marsall. Rugyenko a légi flotta napjára írt cikke végén ki­jelenti, hogy az űrrepülé­sek tovább fejlesztették a szovjet légiflottát és remé­nyét fejezi ki, hogy nincs messze az az idő, amikor az űrhajó, fedélzetén szov­jet emberrel, útnak indul más égitestek felé. — jelenti az AP hírügynök­ség. A harcokban Duvalier. nak állítólag 125 katonája esett el, míg a partizánok­nak csak 5 halottjuk van. (MTI) lük 5 erősségi fokú volt. A július 26-i katasztrófa óta Szkopjéban a mai napig összesen 313 földrengést re­gisztráltak. (MTI) Jelképes éhségsztrájk a budhista szervezetek emlékére Zanzibári levél az Izvesztyijában Sikereket érnek el a haiti felkelők 1 Ifjabb földrengések Szkopjéban Aki önmagát ítélte börtönre Igaz történetet mon­dok el. Hősei itt élnek az egyik Szolnok me­gyei faluban, csak a nevek költöttek. Kita­láltak, mert nem aka­rom. hogy ország-világ előtt kelljen szégyen­keznie a történet főhő­sének. aki hiszem azóta megtanulta: ha az ember életében el is tántorodik az egyenes útról, mindig vállalnia kell tettének következ­ményeit. • Ki gondolta volna, hogy ez az istenhátamögötti kis falu egyik napról a másik­ra olyan lesz. mint a fel­bolygatott méhkas. A rádió négy nap óta, minden háznál bömböl — már ahol van. Ahol meg nincs, oda Pólus néni sza­lad a hírrel, ingyen vállal­va a gyalogpostás munká­ját: — Hallottátok? Aszongya a rádió, hogy lövöldöznek Pesten... Az emberek meg a hozzátartozójukat kere­sik... Az utcákon az óvá­sokat, akasztják... Mondjá­tok mán minek? Édes iá istenem micsoda világot élünk. Aztán előkerült a kisbi- ró is, aki az utcán dobszó mellett, fennhangon hir­dette: „Tudtára adatik Tisza- madaras minden lakójának, hogy községünkben tegnap este megalakult a forradal­mi tanács. Ma délelőtt a hősök emlékművénél nagy­gyűlés lesz. Aki tud, men­jen el!” Benke Ignác tanácselnök a szoba ablakában hallgat­ta a hírt. Aztán szépen, lassan, óvatosan becsukta az ablak két szárnyát és elhúzta a függönyt. Később bejött hozzá Asztalos József három em­berrel... Eddig jóformán nem is tudta, hogy Aszta­los a faluban él. Igaz, az­előtt minden ügyben a fe­lesége járt a tanácshoz he­lyette... Azelőtt. ...Csendes embernek hit­te és most tessék! Egysze­rűen beállított hozzá, hogy adja át a kulcsokat, mert mától fogva ő a forradalmi tanács elnöke. Még jó, hogy egyes iratokat eldugott, és így azok nem kerültek Asz­talosék kezébe... De mi lesz ezután? — Barátaim! Drága ma­gyar testvéreim! Elérkezett végre az igazság napja, le­ráztuk magunkról az óvá­sokat... Miről beszél ez? — zúg­tak az emberek. Háború lesz? — rebbentek ijedten össze az asszonyok. Azután csend lett. Né­hány nap múlva karhatal- misták érkeztek Tiszama- darasra... És ismét egyhan­gúan teltek a napok... És ennek az „egyhangúságnak” most már mindenki örült. ♦ „A törvény nevében nyis­sák ki!” Az erélyes zörgetésre ne­hezen nyílt ki az ajtó. A karhatalmisták, meg két parasztember beléptek a lakásba. — Asztalos József, maga az? önnél fegyverrejtegetés gyanúja miatt házkutatást fogunk tartani... — * Monoton hangon kopogott az írógép. Asztalos József, született 1913-ban... Fegy­verrejtegetésért és ellenfor­radalmi felforgató tevé­kenységéért őrizetbe vesz- szük. A parancsnok hangja ke­ményen csattant: Kísérje az őrizetbe vett személyt a teherautóhoz. Néhány perc múlva lövés zaja ébresztette fel álmából az utca lakóit. — Parancsnok elvtárs, a sötétben Asztalos József megszökött. Riasztólövést adtam le. — Vizsgálják át az egész környéket! „A törvény nevében nyis­sák ki!” Gyors motoszkálás a ház­ban. s aztán megjelent az ajtókerethez Asztalosné alakja. — Újra házkutatást tar­tanak? Úgyse találják meg az uram. Mondtam, hogy még ötvenhatban disszidált. — Mondja, hogy lehet az. több mint öt esztendeje elment és magának egy sort sem írt azóta... Az asszony vállatvont. — Lehet, hogy akadt ne­ki valakije. — Aztán félre­állt az ajtó mellől, figyelte a nyomozók munkáját. — Ez itt micsoda? — kérdezte az egyik és egy kis dobozt mutatott az asz- szonynak. — Ha nincs férfi a háznál, minek ez magá­nak? — Minek! — csattant idegesen az asszony hang­ja. — Szeretőt tartok és nem akarom, hogy gyere­kem legyen. — Ki a szeretője? — Azt nem mondhatom meg... Nős ember. Családja van... Mea gyerekei. — És ezt a képeslapot ki irta? — Sebők Imre... A sógo­rom. .. — Az aláírást értem... De ki ez az apróbetűs „én is?” • — Sebók Imrét keressük. — Tessék, én vagyok az. — A rendőrségtől... — Mi járatban vannak itt az elvtársak? A megszólaló hang, mintha kissé ijedt lett vol­na, nyoma sem érződött benne, az előbbi magabiz­tosságnak. — Mikor volt itt magá­nál utoljára a sógora, Asz­talos József? — Nem... — Ne tagadja. Tudjuk, hogy itt volt. nem is régen. Most már kétségbeesetten vibrált Sebők Imre hangja. — Honnan tudják? — Az mellékes. Hol van? — Visszament a rejtek­helyére. Titokban utazott ide, néhány napra. — Hol a rejtekhelye? — Odahaza, a lakásán... A pincéjében van egy hor­dó, annak hiányzik a fene­ke... Amögé búiik, nem jön ki onnan csak éjsza­ka. levegőzni. Ezért nem ta­lálták mea a házkutatáskor sem. Több mint öt. éve. horru ott bújkál... Fél ma­guktól, hogy nem bocsáta­nak meg, hogy nem iraal- maznn.k, mivel ellenforra­dalmár volt... Meg a múlt rendszerben katonatiszt. • Az ítélethirdetésre Tisza- madarasröl majdnem min­denki elment a bíróságra. Alig fértek egymástól az emberek. „A Magyar Népköztársa­ság nevében Asztalos Józse­fet ellenforradalmi felfor­gató tevékenysége miatt másfélévi szabadságvesztés­re ítélem...” őrnagy elvtárs, mi járat­ban van nálunk? — Magához jöttem. Hal­lottuk, hogy itt az erdőgaz­daságnál munkásokat ke­resnek most, a tavaszi idényre. Szeretnénk, ha fel­vennének egy embert. — Ki az? — Asztalos József a neve — Már kiszabadult? — Ismeri? — Nincs messzire ide Tiszamadaras. — Igen. kiszabadult. Am­nesztiát kapott... Pár hóna­pot ült csak... Most szeret­ne elhelyezkedni... Keli a pénz a családnak. — És pont maguk segí­tenek ebben neki? A rend­őrség? Akik elől öt évig bujkált, akiktől félt? — A társadalom bízik abban, hogy az emberek megbánják bűneiket, meg­változnak. • ...és az új ember mun­kához látott. Varga Viktória

Next

/
Thumbnails
Contents