Szolnok Megyei Néplap, 1963. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1963-08-19 / 194. szám
1963. augusztus 19. SZOLNOK megye: néplap s Hárman A második generáció a fél évszázadról A Szolnoki Cukorgyár 1963. augusztus 19-én ünnepli fennállásának ötvenedik évét öt évtized — egy emberöltő — nem kis idő érv gyár életében sem. Sok ember sorsa formálódott ebben a szolnoki gyárban, és sok ember élete vált igazán részévé a gyár történelmének. tlőmunkás — harminchét évig Budapesten a Vadászkürt Szállóban 1913. augusztus 21-én írta alá szerződését a Szolnoki Cukorgyárhoz a most nyolcvanegy . éves Nagy Ágoston bácsi. Az akkori „Vorarbeiter” — előmunkás — szanda- szöllősi kertjében kapálgat, amikor keresem. Letelepszünk a présház előtti pádra és a régi időkről beszélgetünk. — Milyen volt a gyár ötven évvel ezelőtt? — Nagyon szép. Oj gépekkel szereltük fel. Csak a berendezése majd egy évig eltartott. Összesén hárman voltunk magyarok, a többiek csehek meg németek. Sokat veszekedtünk velük, mert féltették tőlünk a szakmát. — Nem mondom, azért nagyon sok szép emlékem van a gyárról. Például egyszer kaptam 150 korona jutalmat, mert egy műszak alatt — akkor még 12 órát dolgoztunk — 300 mázsa cukrot csináltunk. Az előttünk dolgozó parti csak jóval kevesebbet. — Hány ember ismerte meg a szakmát Nagy bácsi keze alatt? — Hát azt össze se tudnám számolni, de talán még a rokonságot se. A fiam a Selypi Cukorgyár igazgatója, az unokám a szolnoki gyárban mérnök. Ugyanitt dolgozik a másik fiam és a vejem is. — Remélem, a jubileumi ünnepségre eljön, Nagy bácsi is? — kérdem. — El én. Szeretnék még egyszer körülnézni a régi falak között, meg ha lehet, a régi cimboráimmal egy kicsit elbeszélgetni. Szeretem ezt a gyárat — Hívtak már engem máshova is dolgozni. ígértek nekem tíz forinton felüli órabért is, mégsem mentem. Azt hiszem, engem már el sem lehetne kergetni innen. Tizenötéves koromban, siheder gyerekként jöttem ide, azóta rtt vagyok. Valahogy úgy. érzem, hogy együtt nőttem, fejlődtem a gyárral. — Nem mondom, dolgozni, azt kell. Különösen így kampány előtt. Ilyenkor minden évben úgy látszik, hogy elkésünk az előkészítéssel, aztán ráverünk és mégiscsak időre végzünk. Van persze kampány alatt néha olyan hajrá, hogy az csuda. Gyere már Fogarasi Béla, nézd meg, mi itt a baj — kiabálnak néha két- három helyről is. De én ezt is szeretem. Érzem ilyenkor, hogy számítanak rám, fontos a munkám. — Persze sokat is tanultam, amióta itt vagyok. Másként nem is menne. Kitanultam a szakmát, KISZ iskolát végeztem, szakmai továbbképzésekre, előkészítőkre jártam, most meg elvégeztem az elektromos telepkezelői tanfolyamok Jóformán minden évre jutott valami. — Azt hiszem nemcsak én vagyok elégedett, hanem a vezetőség is velem. Kaptam kiváló dolgozó jelvényt, tavaly lettem a szakma kiváló dolgozója. Valahogy én már érzem, mit jelent a gyár törzsgárdájába tartozni. Itt lakunk a telepen, ide köt engem minden. Itt vannak a barátaim, munkatársaim, ftt telnek a hét- köznapajim és ünnepeim. — Mit mondhatnék még? — Szeretem ezt a gyárat. Egyre több a fiatal műszaki Sokvári Béla üzemtechnikus fiatal még, de ős-cu- korgyárinak számít. Édesapja már a gyár alapköveinek lerakásakor itt dolgozott, ő pedig tizenegy évvel ezelőtt az iskolapadból egyenesen idejött. Amikor említem, hogy az évforduló miatt keresem, „kapásból” válaszol: — Öreg már ez a gyár, nagyon megérdemli a fiatalítást. Még az idén megkezdik az energia rész bővítését. Aztán folyamatosan az egész gyár rekonstrukciója következik. Rövidesen a mostam napi 35 vagon cukor helyett közel 50 vagonnal készítünk. — Hallottam, hogy újítással is foglalkozik? — A fiatal műszakiak tanácsának vagyok az elnöke és most is egy érdekes problémával foglalkozunk. A mésziszapvezetéket hosz- szabbítjuk meg, de nem a2 eredeti elképzelés szerint, hanem kevesebb anyagiból, rövidebb idő alatt. — Sok a fiatal a gyárban? — Igen és az a jó, hogy a műszaki gárdában kaptak helyet. — Ezek szerint kivü 1-be- lül fiatalodik a gyár. — Érdemes is fiatalítani. A környezet eszményi. Mellettünk a Tisza. Innen a vízkinyerés szinte korlátlan. És ez a döntő, hiszen percenként 120 000 liter víz a szükségletünk. Egyébként személy szerint én is nagyon várom az évfordulót. Ügy terveztük, hogy apámmal együtt ünnepelünk. E. Gy. Tizennyolc év a tőrté- * nelemben nem hosszú idő. Ám annyira azért nem rövid, hogy megfelelő viszonyok között ne tudna változásokat előidézni. Az 1945 óta eltelt több mint mósíé] évtizedben új társadalmi rend, a szocializmus bontakozik ki. A fel- szabadulástól napjainkig az emberek is megváltoztak. A szocializmus e változást elősegítette, ösztönözte. Hogy csak néhányat, a legszembetűnőbb változásokat említsük: ezrével sajátították él a kétkezi munkások a technika és a vezetés tudományát, Ma a termel ő- szövetkezetékben dolgozó parasztság egészen más. mint az 1945 előtt cselé- deskedő, kisparcellán kínlódó falusi ember. A tények bizonyító ereje ellenére akadnak olyanok, akik a körülmények, a technika és a társadalmi rend változásával együtt nem ismerik fel az emberek változását. Ügy vélekednek, hogy a társadalom egyes rétegei megrekednek és nem változnak. Ezt a felfogást erőteljesen táplálja az a körülmény, hogy nálunk az osztályokról és az osztály- harcokról az 1950-es években hibás, szektás elmélet is elterjedt. Ennek hatása még ma is tapasztalható. A hibás szemlélettel és a jóinlul attól áthatott tévedéseikkel is vitatkozunk. A marxista csak úgy tekinthet az emberekre, mint olyan lényekre, akikre hat a társadalom változása, fejlődése. A munkásosztályra és különösen a parasztságra is hatott és hat a bur- zsoá társadalom ideológiai tevékenysége. A szocializmus emberformáló ereje pedig természetesen nemcsak a munkásosztályra és a parasztságra, hanem az egykori uralkodó osztály maradványaira is hat. A marxizmus olyan tudomány, amelv nemcsak arra figyelmeztet, hogy a volt uralkodó osz- tálv sokáig ellenállást tanúsít, és ezért éberségre, erős proletárdiktatúrára MINDENKI SZOMJAS EZEKEN A MELEG NYÁRI NAPOKON. ENNYI SÖR. BAMBI FAGYI TALÁN SOHASEM FOGYOTT, MINT AZ IDÉN. MÉG SZERENCSE, HOGY A VENDÉGLŐK CUKRÁSZDÁK FELKÉSZÜLTEK A »CStJCSFORGALOMRA”. S UGYE EGY-EGY KORTY JEGES ITAL UTÁN MINDJÁRT JOBBAN ÉREZTE MAGÁT AZ EMBER? Az öreg gazda js jóízűt húz a söröskorsóból, aztán megtörli bajuszát: Ez jól esett! Kedves bácsi — egészség éré — Nem tudom kinyitni a kutat — alaposan elzár. ták a felnőttek. Én pedig nagyon szomjas vagyok. Nem baj! Azért is megmutatom, hogy vizet „fakasztok" — azaz kinyitom az elzárt csapot. van szükség. A marxista képes felismerni azt is, hogy a népi demokrácia megfelelő sikerei esetén az egykori nem proletár osztályok maradványainak kisebb vagy nagyobb része is felfeded a szocializmus felsőbbrendűségét, A volt uralkodó osztály maradványainak mind nagyobb része — mert a szilárd népi hatalmat felismerte, másrészt mert tapasztalhatta, hogv becsülete«? munkával a szocializmusban mindenki megélhet — lemondott rendszerünk megdöntéséről. A volt uralkodó osztály tetemes része igyekszik rendszerünk termelő tevékenységének mechanizmusába belekapscolódni. Az MSZMP marxista politikát alkalmaz, amikor a volt uralkodó osztályból valók felszabadulás utáni tevékenységét értékelve, nem mindenkinek és nem feltétel nélkül bizalmat ígér. hanem azt. hogy a nép! demokrácia a becsületesen dolgozókat, még ha azok egykoron tőkések is voltak, tiszteletben tartja. Ezt egyesek a népi demokrácia gvengeségének tekintik. Pedig az igazság az. hogy hatalmunk erős. és aki visszaél a bizalommal, az szilárd rendszerünkkel találja magát szemben. A szocializmus sikeres építése tehát hatással van az emberek gondolkodására. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. és XXTT. kongresszusa a tények alapján tette azt a bíztató megállapítást. miszerint az osztálynélküli társadalom győzelmes felépítése nem távoli cél és nem igényel emberöltőket magába foglaló évszázadokat. A Szovjetunióban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta 46 év telt el. Ez egy emberöltőnek nem egészen a háromnegyed része. És a Szovjetunió máris a kommunizmus küszöbén áll. máris látótávolságra érkezett az osztálynélküli társadalomhoz. A z ipar fejlődésével a ' * mezőgazdaság szövetkezeti átszervezésével a dolgozók műveltségének növekedésével hazánkban is leraktuk a szocializmus alapjait. A VIII. kongresz- szus határozata az új társadalom alapjai lerakása után a népi egység szélesítésével a szocializmus teljes felépítését tűzte célul. E ragyogó perspektíva indokolttá teszi, hogy a volt uralkodó osztálv második generációiévá] külön is foglalkozzunk. A ténvek is igazolják, hogy a népi demokrácia eredményei a volt uralkodó osztály jelentős részét meggyőzték arról, hogy számúkra az egyetlen járható út: beleilleszkedni rendszerünk termelő merharíizmusába. Ez a megállapítás sokszorosan áll a második generációra. A volt tőkések gyermekei. a munkás-paraszt szülők gyermekeivel együtt tanulják a népi demokratikus államunk által megszabott tananyagot. A fiatalok éles felfogóképességével látják szocialista társadalmunk naponta megismétlődő sikereit. Nem kivétel ez alól a volt uralkodó osztály gyermekeinek jelentős része. Szabad-e azt a második generációt, amelynek nagyobb része feltétlenül közeledik hozzánk, ellenségnek bélyegezni és eltaszítani? Ezt nem szabad tenni. Engednünk kell, hogy közeledjenek hozzánk, hogy belekap csolódjanaik a szabad haza építésébe. A volt uralkodó osztály második generációjának a szocializmus építésébe való belekapcsolódását szolgálja pártunknak és kormányunknak ama megállapítása, hogy a közép- és a felső- iskolai felvételeknél meg kell szüntetni a származás szerinti kategorizálást. „A tanuló ifjúság származás szerinti kategorizálása helyes és igazságos volt fejlődésünk korábbi szakaszán. Történelmi késést kellett behoznunk, hogy a munkásosztály és a parasztság fiai, akik nemzedékeken át el voltak zárva a művelődés lehetőségétől, megfelelő arányban jussanak be a főiskolára. Ez kommunista álláspont volt, és javára vált, használt a nép ügyének. Most azonban arról van szó, hogv ennek a korlátozásnak további fenntartása nem használ, hanem egyenesen árt a szocialista építésnek. A jövő tanévben középiskolai vagv főiskolai felvételt kérő fiatal már a felszabadulás után, a mi rendszerünkben született. Igazságtalan volna fiatal embereket a továbbtanulás lehetőségeiben korlátozni szüleiknek egykori, az ő világrajöttük előtti osztályhelyzete miatt. Arra is gondolnunk kell, hogy ezek a fiatalok már a szocialista társadalomban élik jövőjüket” — mondotta Kádár elvtárs a VIII. kongresszuson. A második generáció ** szerteágazó problémája nemcsak a volt uralkodó osztály, hanem a munkás- osztály gyermekeivel is összefügg. A munkásosztály gyermekei a legkülönbözőbb iskolákban. intézményekben, munkahelyeken hatnak a volt tőkés és földesúri osztály gyermekeire. Ilyen módon is mutatkoznia kel] a munkásosztály vezető szerepének. A munkásosztály fiai élenjáró szerepe érvényesüléséért sokat tehetnek a pedagógusok. A tanárok, tanítók, pedagógusok nevelőmunkájukkal já, rulhatnak hozzá, hogy a munkás és parasztgyermekek maeas értelmi képessége mindenütt kibontakozzék. Ez a szocializmus teljes felépítése az osztálynélküli társadalom megvalósításának egyik legfontosabb feltétele. Arra törekszünk, hogv ne csak a munkás, a szövetkezeti paraszt, hanem esész Ifjúságunk ismerje fel s szocializmus építésének helyességét. A népi demokrácia hí- veinek látniuk kell. hogy a proletárdiktatúrában elsőrendű feladat a dolgok olyan módon történő intézése, hogy az idősebbek és a fiatalok magukévá tegyék pártunk marxista—leninista szövetségi politikáját. E bonyolult feladatot semmiképpen sem lehet hizelgéssel. elvtelen kompromisszumokkal, üres jelszavakkal megoldani. Mint mindent, az ifjúság egészéneik nevelését is nyílt beszéddel, hozzáértéssel lehet végezni. Lónyai Sándor Javult a pengeellátás A belkereskedelem engedélyt kapott ötmillió külföldi penge behozatalára, ugyanakkor a külkereskedelem átadott hárommillió 6uper dragon Tievtl, klzáró- lag exportra gyártott pengét is a hazai ellátás megjavítására. A Pen nevű osztrák pengéből hárommillió már beérkezett és 1.60 forintos áron megjelent a boltokban. A fennmaradó kétmilliót szeptember végéig várják folyamatosan. A Figaro penge gyártásának újbóli megindulás őszre várható. (MTI)
