Szolnok Megyei Néplap, 1963. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1963-08-11 / 187. szám
MBS. augusztus 1L SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Gabonaosztás A tíszaroffi Aranykalász Tsz-ben 45 vagon búza a szövetkezeti családok évi szükséglete. Ennek a 60 százalékét most mérik ki, a többit majd a zárszámadáskor. A közös gazdaságban az aratás kezdete óta a vasárnapokat is munkával töltötték. A múlt vasárnap tartottak pihenőt, de azért ez a nap sem tétlenkedéssel telt el. Mérték a gabonát a szövetkezeti gazdáknak. Azóta is közvetlenül a cséplőgép mellől szállítják a járművek a búzát a tagok portájára. Illetve az 1-es üzemegységből egyenest a cseretelepre. Szerencsi Miklós üzemegység vezető kezdeményezte ezt a módszert, amely fuvarmeg- takairítást eredményez. Az Aranykalász Tsz-ben az idős emberekről sem feledkeznek meg. Külön listán sorakozik a kétszázihet- venháram nyugdíjas neve, s az, hogy kinek mennyi a gabonaszükséglete. A nyugdíjasok közül még többen dolgoznak, erejükhöz mérten segítenek a növényápolásban, a termés betakarításában. A tsz vezetői megbecsülésüket fejezik ki az idős szövetkezeti gazdák iránt azzal is, hogy számukra az elsők között mérik ki a kenyémekvalót. Képeink is erről tanúskodnak. A Jakab portán 346 kilogramm búzát tettek ]e a tsz járművéről. Jakab néni belemarkol a zsákba, s lassan pergeti vissza ujjaj között a súlyos búzaszemeket. A minőségi ellenőrzésnél aszisztál István bácsi a férj. aki a nyugdíj összegét a munkaegységre járó jövedelemmel is gyarapítja, és Kacskó László a tsz üzemgazdásza Magda Imre magtáros a cséplőgép mellett méri a ke* nyérgabonát Fülekj József nyugdíjas szövetkezeti gaz--* dánok Fotó: V. V. Szöveg: N. K. Hasznos tanfolyam Hétfőn kezdődött, szombaton fejeződött be a szolnoki Ságvári Endre Művelődési Házban a megye függetlenített művelődési otthon igazgatóinak és művészeti előadóinak tanfolyama. A huszonnyolc igazgató és a tizenkét művészeti előadó minden nap hasznos, érdekes előadásokat hallgatott, konzultációkon vett részt, s amj a legfontosabb: megkapták azokat a legfontosabb elvi. gyakorlati útmutatásokat, melyek alapján el kelj készíteniük a soron következő népművelési évad tervezetét. Ha kissé későin is került megrendezésre (a tervek végleges elkészítéséhez ugyanis már nem sok idő van hátra) a tanfolyam, hasznos voltát a tematika gyors, vázlatos áttekintése is bizonyítja. Hangzott itt el előadás a mezőgazdaság és a népművelés kapcsolatáról, illetve a termelésből adódő népművelési feladatokról, az 1963/64. évi művelődés- ügyi feladatokról. — a megyei pártbizottság 1963, márciusi határozatának a tükrében. A résztvevők alapos bel- és külpolitikai tájékoztatót is kaptak; Konzultáció, vita, vagy előadás formájában szóba- kerüitek még olyan témák, mint az idei kulturális szemle tapasztalatai, az ön-, tevékeny művészeti csoportok belső nevelő munkája, a művelődési otthonok területi munkájának jelentősége, feladatai. Mivel foglalkoztak még a résztvevők? Az ifjúság kulturális nevelésével kapcsolatos tennivalókkal, a művelődési otthonok bázisának szélesítésével, a társadalmi vezetőségek irányításával, működtetésével, ” a művelődési házakban létrehozott klubok szerepével, tevékenységével, s azzal, hogy e klubok milyen feladatot töltsenek be a közösségi nevelésben. Színvonalas konzultáció zajlott le művészeti életünk mai problémáiról, majd előadás a szocialista eszmeiség érvényrejuttatá- sáról a népművelési munkában. A művelődési otthon igazgatók megvitatták az iskolai rendszerű felnőtt oktatással kapcsolatos népművelési feladatokat, a művészeti előadók pedig konzultáción tárgyalták .a film felhasználásáról " népművelésben. Az utolsó előadást, mely a szocialista munkabrigádok és bejáró munkások kulturális nevelésének feladatairól szólt, konzultáció, összefoglaló, végül a tanfolyamzáró előadás követte. Ügy véljük, a tematika vázlatos áttekintése .is mutatja: bonyolult, sokoldalú feladatok várnak megyénk kultúrotthonainak vezetőire. S e feladatok eredményes végrehajtásához magasfokú elméleti tudás. megfelelő tárgyi, módszertani felkészültség is szükséges. A népművelés módszerei formái kidolgozottak, s most már a feladat: e formák megtöltése korszerű, hatásos tartalommal. Ennek érdekében a népművelők szabadon kísérletezhetnek, akár a társadalmi vezetés, áz ismeretterjesztés. akár a területi munka, a klubok, vagy az öntevékeny csoportok, stb irányításáról van szó. Fontos teendő az is, hogy az igazgatók, művészeti előadók tudják alkalmazni a film, a televízió adta űj lehetőségeket is az eszmei offenzíva sikeréért vívott harcunkban. Illúziókat kergetnénk, ha azt gondolnánk, hogy ez az egyhetes tanfolyam minden részletkérdésre választ adott, s ezek után nincs szükség az elméleti, módszertani kérdésekkel való foglalkozásra. Ellenkezőleg! Ez az egy hét csak az alapokat adta meg az új népművelési évad terveinek kidolgozásához, és a gyakorlati végrehajtáshoz. Az itt tanultak további „finomítása”, alkalmazása, az elméleti és gyakorlat} tapasztalatokkal való bővítő, se, gazdagítása ugyancsak fontos és elkerülhetetlen. Akárcsak’ a felső népműve-, lesi szervek tanácsadó, segítő, irányító és ellenőrző munkájának még hatásosabbá. még eredményesebbé tétele. Ha ezt sikerül megvalósítani — amire minden lehetőség megvan — akkor elmondhatjuk a tanfolyamra is, hogy elérte célját.' — bubor — ESZTI, ESZTER, ESZTIKÉM Az asszonyok egymásnak adták a kilincset. Ki szatyorral, ki meg kosárral karján köszönt jónapet Azután szép sorban óvatosan egymás mellé rakosgatták a friss, egészséges tojásokat az asztalra. Mikor megkapták a pénz járandóságot, még beszélgettek néhány szót arról, hogy tojnak-e a tyúkok eleget, meg- hogy Erzsi néninek megint fájnak az ízületei, úgylát- szik, időváltozás lesz. Demeternének, vagy ha úgy tetszik, Esztikének — s jobbára csak ekként ismerik őt a faluban — mindenkihez volt néhány jó szava. Meglátszott, hogy több ö Tiszaburán, mint a földművesszövetkezet tojás-, baromfifelvásárlója. — Eszti, kevesebb háztáji földet kaptam, mint ameny- nyi járna ... — Eszter, intézd el, hogy kapjunk járművet, amivel kimegyünk dolgozni kertészetbe . „. — Mór megint iszik az uram, nem adja haza a keresetét. Segíts, Esztikém! És Demeterné intézkedett, tárgyalt az asszonyok ürves-bajos dolgában. Ö maga is sokszor csodálkozik ezen a nagy bizodal- mon, amit iránta tanúsítanak, mivel csak hat esztendeje él itt. Akkor költöztek ide, amikor az anyósa beteg lett, akinek a lányai között ő volt a legkedvesebb. • — Nagyon szerettem az anyósomat — mondja Eszter, ha szó kerül erről, aztán még hozzáteszi: — Szegényke meghalt még abban az évben, amikor ideköltöztünk, az uram, a három gyerek, meg én. Ö elment, mi meg ittmaradtunk. De én már nem mennék el innen sehová sem. Megszoktam, megszerettem itt. Amikor ebbe a faluba költöztek, ő a termelőszövetkezetbe jelentkezett dolgozni — fejős lett száz tehén mellett. Aztán beteg lett, s kénytelen volt köny- nyebb munkát vállalni. De a sors csapásai még tovább sújtották a családot Beteg lett a férje is. Csak könnyű munkát végezhet — így az ember a MÁV-ná) vállalt segédraktárnoki állást Eszter azonban mindennek dacára fáradhatatlan. Napi munkája mellett társadalmi murikéra szervezi az asszonyokat. Azt tervezik, ha befejeződik a faluban az iskola építése, ők takarítják majd ki az épületet ,hogy a nebulók tiszta, fényes ablakszemű termekben kezdhessék a tanulást. Azután a szövetkezetnek segítenek majd a szüretelésnél, épp úgy, mint tavaly. Most, hogy hallották a szkopjei katasztrófa hírét, fejükbe vették: nem mennek el kirándulná, hanem a kétezer forintot elküldik a macedóniai asz- szonyoknak segítségképpen. Eszter fáradhatatlanul szervez, tervez, intézkedik. Amikor .nála jártam, éppen azt vitatta: miképpen leli etne már jövőre napközis óvodát — legalábbis idényjellegűt — létesíteni Tisza- burán. Még most is magam előtt látom mosolygós arcát s hallom szavát: — Meg kell csinálni! Ez nagyon fontos az asszonyoknak. Így rendszeresen kijárhatnak majd a szövetkezetbe dolgozni. És elhiszem neki, hogy így van. Ö tudja — mert hozzá vannak bizalommal az asszonyok. Ő a falu nőtanácsának titkára. Varga Viktória KRIZSÁN FERENC ASCHAFfEN Német Szövetségi Köztársaság KEDVES HONFITÁRSUNK! Nagy érdeklődéssel olvastam levelét, melynek megírására az Űj Hungária egy cikke' késztette. Köszönöm a figyelmességét, hogy kivágta. és elküldte az említett cikket és a választ is, amit az Űj Hungáriához eljuttatott. Biztos vagyok benne, hogy az ön őszinte sorait nem teszik az ablakba, különösen nem újságjuk hasábjaira. Javasolja, hogy közöljük mi is a válaszcikkét. Bármennyire érdekes írása, e kérésnek nem teszünk eleget. Ugyanis az Üi Hungáriát és a köréje tömörült iirakat nem tartjuk erre érdemesnek. Sohasem állítottunk olyat, hogy nálunk már nincs semmi bírálni, javítani való, ezért jóindulatú bírálóink észrevételeit mindig elfogadjuk. Még akkor sem haragszunk meg, ha netán tévedések is vannak benne. Hisz az elmúlt években oly sok rosszat összehordtak rólunk a nyugati országokban, hogy nem csodálkozhatunk azon, ha a tájékozatlan emberen néha még ostobaságokat terjesztenek rólunk. Aki jóindulattal közelít hozzánk és úgy állít valótlant, azzal szívesen vitatkozunk. De az Űj Hungáriával? Nevezett urak megítélésében teljesen egyetértek önnel, amikor ezt írja nekik szóló levelében: „Nekem ehhez annyi a hozzászólásom, hogy előbb söpörjenek el minden szemetet a házuk elől, utána menjenek a szomszédba, önök itt kiadják magukat magyarnak, de nem azok, mert nem is lehetnek, önök idegen pénzért gyalázatot szítanak honfitársaikra, azokra, akik otthon élnek. Pedig ők az igazi magyarok, nem úgy mint mi, akik elhagytuk hazánkat, délibáb után szaladtunk. Igaz, önök megtalálták amit kerestek, hazudnak, s ezért jól megvannak fizetve...” Az ön által kivágott cikk is bizonyíték arra, amit az Új Hungáriáról ír. Szokásukhoz híven azt tették, hogy riporterünk írásából a mintegy ötven mondatból kivettek négyet üagy ötöt. Azt írták meg egy kis körítéssel. Node, mit tehetnek egyebet? Ha az igazat nem írhatják meg — hazudnak. Nem írhatják meg, hogy nálunk mindenki, a szó szoros érteimében minden érettségizett fiatal jelentkezhet főiskolára. Jelentkeznek is sokan. Mert hazánkban a tanulók iskoláztatási költségeinek nagyrészét az állam vállalta magára. A szülők anyagi hozzájárulása oly csekély, hogy azt a legtöbb, alacsony keresetű munkás- vagy parasztszülő is fedezni tudja. Bizonyára arról sem irt az Új Hungária, hogy a sok jelentkező közül hogyan történik a kiválogatás? Egyetlen szempont dönt: a legrátermettebbeket veszik fel. Azokat, akik a felvételi vizsgán a legnagyobb tudásról tesznek bizonyságot. (Nem tudom, az Űj Hungária írt-e már arról, hogy kenyéradó gazdáinak országában beengednek-é mindenkit a főiskolákra, mennyi ott a tandíj stb. Nem akarom részletezni ezt, hisz a nyugati sajtó tárgyilagosabbja is elismeri, hogy az Egyesüli Államok törvényei, sőt Kennedy elnök személyes presztízse is kevés ahhoz, hogy egyes főiskolákra bizonyos fiatalokat felvegyenek. Csupán azért, mert bőrük színe nem olyan, mint a többié.) Már az eddigiekből is ejtheti, kedves honfitársunk, hogyan történt a dolog. Riporterünk a főiskolai felvételi vizsgák tapasztalatairól irt. Megemlítette, hogy egyes jelentkezők történelmi tudása hézagos. Erre példákat is idézett. Természetes, hogy akiknek a tudása ilyen alacsony, nem lesznek a főiskola hallgatói. De mit törődik ezzel az Űj Hungária. Akiket a cikkíró negatív példaként használ, kinevezi tanítójelöltnek. Holott abban a kérdésben, ki került a sok jelentkező közül felvételre, csak egy héttel a cikk megjelenése után döntött a felvételi bizottság. Ez az igazság. De ha az igazsághoz ragaszkodik az Űj Hungária, akkor nem érdekes a cikk. Mármint a kenyérnekí gazdáknak nem érdekes. És ha nem érdekes — nem fizetnek. Bizony, nehéz a júdások sorsa. Nem. könnyű kenyér ez, higgyei el, kedves honfitársunk. Ön bizonyára sokkal kevesebbet keres, mint azok, akik az Űj Hungáriát szerkesztik. De emberi becsületét, tisztességét megőrizte, s erre mindig büszke lehet. Keserű az a kenyér — mégha kalács is — amit úgy keresnek meg egyesek, hogy szülőhazájukat mocskolják. önhöz hasonlóan sokan elhagyták hazánkat, engedve csalogatni magukat a mindent megszépítő, csalfa délibábtól. De ez nem ok arra, hogy azonosítsák magukat az Űj Hungária és hasonló lapoki szervezetek hazaárulóival. Mintahogy a szülőhaza is különbséget tesz az idegenbe szakadt, megtévedt emberek és az árulók; a nagyobb darab koncért becsületüket árubabocsájtók között. Azt hiszem, egyetért velünk abban, hogy az Űj Hungária urait nem méltatjuk válaszra, mert ön is úgy fejezi be levelét: „kár az időt pazarolni rájuk”. Ismeri azt a közmondást: ebugatás nem hallatszik a mennyországba. Az egész üggyel csak azért foglalkoztunk, mert olyan ember hívta fel rá figyelmünket, aki ha el is hagyta hazáját, becsületéi nem adta el. Honfitársi üdvözlettel: VARGA JÓZSEF főszerkesztő U. i.: Ne feledje, ha már végleg nem tudja majd leküzdeni a szívében. örökké égő honvágyat, bármikor hazajöhet.
