Szolnok Megyei Néplap, 1963. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1963-08-04 / 181. szám
A nagy titok — A maga férje se árulja panaszkönyvet. el, hogy hol tartja a A barlanglakok szigorú törvénye Negyvenezer évvel ezelőtt a Nagy Sötét Erdő körzetében csak két futballcsapat volt — a„Dyno- saurus” és a „Pterodacty- lus”. Azon az emlékezetes napon a „Pterodactylus” csapata fogadta pályáján a „Dinosaurust”. A Bölcsek Bölcse vezetésével mindkét törzs elfoglalta helyét a környező fákon és sziklákon. A Nagy Sötét Erdő bajnoki címe volt a tét. A „Dynosaurus” csapata piros, a „Pterodactylus” kék bőrben futott ki a pályára. Az Igazság Nagy Bírája középre helyezte a mam- mutbőrből varrott és száraz fűvel kitömött labdát. Majd belefújt a barlangi medve odvas fogából készült sípjába. Elnyújtott hang hallatszott és megkezdődött a mérkőzés. Kezdetben minden úgy ment. ahogy az a nagykönyvben meg vagyon írva. A „Pirosak” rúgtak egy gólt a „Kékek” kapujába, mire azok is válaszoltak eggyel a „Pirosaknak”. De hirtelen a „Rend Őreinek figyelmét megragadta egy ismeretlen, kockás bőrrel borított fiatalember, aki csíkos nadrágot viselt. Hanyagul elterpeszkedett a sziklán és egy ismeretlen növény magvait rágta. — Ó, ismeretlen! — szóltak hozzá halkan a Rend Őrei. — Nem tudjuk, ki vagy, de a stadionban szemetelni tilos. — Én vagyok a szurkoló! — felelte büszkén az ifjú. — A huszadik századból. Ez pedig napraforgómag. A mi stadionjainkban minden szurkoló ezt rágja. És senki nem tiltja meg nekik. — Ö, szurkoló, — mondták csendben a Rend őrei. — Mi tiszteljük az Idegen Sötét Erdő törvényeit. Nem tudjuk, mit jelent önöknél a „szurkoló”. De a mi törvényeink tiltják a szemetelést nyilvános helyen, — tiltják a környék csendjének zavarását illetlen kiáltozásokkal, a játékosokra követ és edényeket dobálni, hogy élénkebbek legyenek. Tiltja, hogy beszaladgáljanak a pályára és ott ütlegeljék az Igazság Nagy Bíráját kőbaltával és esetleg Titokzatos Habzó Követ főzzönek belőle, amit önök szappannak hívnak; ugyancsak tilos döglött pterodactylus farkát hozzákötni ahhoz a dynosau- rushoz, amelyiken az ellenfél csapata utazik el. Te udvarias vagy! Mi visszavonulunk. De a magát a huszadik század szurkolójának nevező fiatalember nem hallgatta meg a bölcs tanácsokat. Fülsiketítő füttyel töltötte be a környéket és ehhez hasonló illetlen kiáltásokkal; „Szappant a bíróból!” Aztán hozzávágott az Igazság Nagy Bírájához tizenöt követ és edényt, befutott a pályára, püfölni kezdte kőbaltával és a Rend Néhány őrét menetközben főbecsapta, majd igyekezett eltűnni a közelből, hogy a „Dynosaurus” csapatának útján néhány döglött pterodaclytust helyezzen el. Mikor megkötözték és a Bölcsek Bölcse elé vezették, a fiatalember megvetően így kiáltott: — Sötét, vademberek! Ti nem értitek a szurkoló lelkének felbuzdulását. Sok évszázad telik még el addig, míg a ti ostoba fejeteket is meghódítja az igazi civilizáció. — Ö, szurkoló — mondta szerényen a Bölcsek Bölcse. Nem értjük szavaid értelmét, de a közös hely bemocskolásáért megeszünk téged, előbb azonban megsütünk a tűzön ... Ez negyvenezer évvel ezelőtt történt... A Kakas nyári divattanácsa Dolgozó nőknek munkába. 1. Elegáns viselet a halásznadrág, állig gombolt ujjatlan blúzzal, változatos színekben. a) Hófehér vászonnadrág, narancsszínű blúzzal. Munkába célszerű viselet. A nadrág egészen testhez simuló, a blúz karkivágása enyhén kacér. Előnye, hogy a szoros nadrágból nem jut a nyári forró levegőből,, még akkor sem, ha a férfi munkatársak lázasan nézik. b) Sötétvászon halásznadrág teltkarcsú alakra. Fenékrészét kicsit bőre hagyjuk, úgy slankít. A hozzá készülő blúz lehet elől vagy hátul derékg kivágott.- Elől- hátul kivágni nem tanácsos, mert akkor leesik. 2. Strandruhák munkába. a) Divat a kombinéváll — vagyis ujja nincs, nyaka nincs, háta nincs ruha. Ez hosszúhajúaknak előnyös, — ugyanis ha a főnök netán kifogásolja, hol hátra, hol előre dobják haj sátrukat, tehát betakaróznak. b) Ugyanez rövid haj esetében. Haj takaró nem lévén, hátunkat, nyakunkat bronz- színűre süttetjük, rátetová- lunk két-három fércet, s dicsekszünk: két ócska ruhából egy új lett — s nem is feltűnő a „betoldás”! c) Ugyanez rágombolható gallérral. A strandruha hatalmas körgallért kap, amely egy gombbal felerősíthető: ha a gomb leszakad esetleg megkérünk valakit, öltse fel pár öltéssel. Vigyázat a valakire: csak nőtlen, jobb sorsra érdemes agglegényt kérjünk, mert az biztosan tud varrni és régi igazság, hogy a házasságok gombokon köttetnek . i . EBÉDSZÜNET A KANIKUéABAN Gyerekektől hallottuk... — Ide figyelj, Anyu! — Amikor én születtem, honnan tudtad meg, hogy én Évácska vagyok? * — Anyu, ha tudtam volna, hogy ilyen csúnya vagy, nem születtem volna nálad. * — Amikor én születtem, Anyu és Apu színházban voltak. Mikor megérkeztek, én már itt voltam. ßarackszüretkor — Na látja elnök elvtárs, ez export minőség! (Endrődi István rajza) Tragédia az Úttörő-utcában Megrohanta csatornánkat Ellenőrök garmada, Egyrészt öreg, másrészt ifjú, Pipázott a harmada. Mint a régi közmondásban: „Nagymise, meg kismise ...” Nem érdekelt a munkánkból - Jó néhányat — semmi se... ...Ahány ember, annyi fajta. Csöndesebb, meg hevesebb. ...Nem lehetne ez a létszám „Pórdekával — kevesebb?” Beküldte: Fehér T. Szolnok A gólyamese és a következmény Fejlődik a főnök A minap így szólt hozzánk szeretett főnökünk és osztályvezetőnk, Sramek. — Azt szeretném, ha a kartársak most az osztályértekezlet befejezéseként bátran és kertelés nélkül rávilágítanának az én hibáimra is, mert bírálat nélkül, ugye az ember nem fejlődhet. Remélem, hogy gerinces és segítőkész kollégákkal vagyok körülvéve, akik nem rejtik véka alá véleményüket. Megdöbbenten néztünk össze. Valami történheted ezzel a szegény emberrel, bár semmi külső elváltozás nyomait sem fedeztük fel széles ábrázatán. Senki sem akaródzott kötélnek állni, végülis a kis Szedlákné bírta legkevésbé a főnök sürgető szúrós pillantásait. — Én csak azt akarom mondani — kezdte félősen hunyorgatva —, hogy «z osztályvezető kartárs időnként gyengekezű velünk. A T úlóra — De osztályvezető kartárs, már vége a munkaidőnek. — Nem baj Giziké, majd felszámoljuk túlórában. Én is mindig így járok a fényképezőgépemmel... múltkor sem szidott össze, mikor tíz perccel később jöttem vissza a szoptatási idő után, pedig ez a munka rovására megy. Csabina Ödön csatlakozott az előtte felszólaló Szedláknéhoz s eldadogta, hogy a fegyelem megszilárdítása nem tartozik a főnök erényei közé. Újabban nem vágja fejbe az aláírókönyvvel, ha a hatodik inkasszómásolat halványabb, mint az első. Ennyi pipogyaság láttán kénytelen voltam én is szót kérni, nehogy a főnök első emberi megnyilatkozása is kudarcba fulladjon kollégái gerinctelenségén. Elmondtam, hogy lényegében nem is osztályvezető, hanem zsoké, aki a mi nyakunkon ül és hajszol, hogy mindenen áttiporva mielőbb célba érjen. Ez a cél pedig nem más, mint a főosztályvezetői szék. Bír kétségtelen, hogy az eltöltött 25 év szolgálati időt és a szamárlétrát figyelem.be- véve ő következne erre a posztrai mégis piszokság volna, ha az osztályos mérnököt átugorhatná pont 6, aki, háromszor fogott neki az első technikumnak s onnan nem is jutott tovább. Néhány kiemelkedő baklövését ecseteltem még, aztán megnyugodva leültem, így legalább nem mondhatja a szegény ürge, hogy nem kapta meg a fejlődéshez szükséges segítséget. Több hozzászóló nem volt. Az osztályvezető kartárs pillanatnyi zavarában még a '.pnyaló Ecsekinek sem adta meg a szót, holott az igyekezett a legtragikusabb pofát vágni és már hozzászólásom alatt is állandóan félhangos megjegyzéseket tett aljasságomra vonatkozóan. Salamon kartárs vésztjósló hangon kiáltott fel: „így van az, ha az ellenség keze beteszi a lábát". Ettől függetlenül a főnök megköszönte az elhangzott véleményeket, s azt, hogy elősegítettük fejlődésében. Másnap megkaptam a felmondást. Az egyeztető bizottság első fokon azzal utasította el fellebbezésemet, hogy az osztályvezető fejlettségét bizonyítja, miszerint meg tudja válogatni munkatársait és nem igyekszik megjátszani a jó fiút, ha a fejlődésre képtelen beosztottadtól meg keli vál~ ni.
