Szolnok Megyei Néplap, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-14 / 163. szám

1963. július 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tisztelt Szerkesztőség! £ gy termelőszövetkezeti elnöknek mindig megvan a gondja-baja még akkor is, amikor rendes me­derben folyik az élet Nem beszélve arról, hogyha valami nem várt esemény jön közbe, akkor aztán duplán kijut a gondból és bajból. így voltam én is március első hété­ÉPÍTŐ IPARUNK A „MÁSODIK FÉLIDŐ“ ELŐTT ben. Szövetkezetünknek hétszáz holdja a tiszai árterületen fekszik. E területen van egy birkahodály, amelyben akkor háromszáz anyabirka volt ellési állapotban, s egy istálló­ban hatvan tenyészüsző. A vízállásjelentés még 30—40 centiméter áradást jelzett, a védtöltés már erős védeke­zés mellett is csak 15—20 centimétert bírt. Ha betör a víz, veszélyben az állatállomány. Mentési munkálatokat rendeltem el: az állatokat át kell hozni a védett terü­letre. A szövetkezet tulajdonát képező komp forgalmi engedélyét a megyei tanács és a révkapitányság már az elmúlt ősszel bevonta a komp rossz állapota miatt. Egyet­len csónak állt rendelkezésünkre, ami összekötött ben­nünket a Tiszán-túli területtel. Azon az egy csónakon bonyolítottuk le a takarmány szállítását, valamint a gon­dozók átkelését. A védekezésnél is erre az egy csónakra voltunk utalva. Nem számíthattunk sehonnan segítségre, mint az előző esztendőben, mivel a honvédség is a Zagyvánál segédkezett, mert ott is nagy volt a veszély. Saját magunkra voltunk utalva. Éppen a megoldáson gondolkoztam, mikor a vb-elnökhelyettes üzent, hogy a megyei tanács utasítására a csónakot adjuk oda védeke­zésre, a gépkocsi már itt is van, ami viszi. Vázoltam a helyzetet, hogy nekünk is pontosan a vé- kezésre kell, mert lehet, hogy az összes állatot át kell hozni, s az az egy csónak áll rendelkezésünkre. A községi tanács vb elnökhelyettese az utasításra hivatkozva, a csónakot erővel el akarta vitetni A sok vita vége az lett, hogy felhívtuk a járási tanács mezőgazdasági osztály- vezetőjét, Komjáti elvtársat és jelentettük neki az esetet, ö nagyon helyesen, úgy intézkedett, hogy a csónak maradjon nálunk, s amennyiben veszélyt látunk a men­tést kezdjük meg. Ez meg is történt Az összes állatállo­mányt át kellett menteni a Tiszán, mert a víz betört az árterületre. Ügy gondoltam, hogy az ügy lezárult, de tévedtem. A községi tanács pénzügyi csoportja a következőképpen járt el: Az általunk kényszervágásra leadott állatok el­lenértékéből levonta annak a gépkocsinak a fuvarköltsé­gét, amely Szolnokról jött ki a csónakért és csak a kü­lönbözeiét utalta számlánkra. Természetesen én ezt helytelennek találtam. Az ügyről levélben értesítettem a járási tanács pénzügyi osztályát, de azt a választ kap­tam, hogy a községi tanács pénzügyi csoportjának intéz­kedése helyes. Az ügy sértette igazságérzetemet, személyesen men­tem el a járási tanács illetékes osztályához, s Létai elv­társnak elmondtam panaszomat. Kijelentette, hogy jogos volt a községi tanács intézkedése, miért nem adtam oda a csónakot, amikor érte jöttek. Megkérdeztem, hogy az elvtársnak ha a háza égne, elmenne-e akkor a szom­széd községbe tüzet oltani. Erre ő nevetve válaszolt, hogy az utasítást mindenkor végre kell hajtani. De azért adott egy atyai jótanácsot: ne kereskedjek, örüljek, hogy nem büntettek meg, amiért a csónak kiadását megtagadtam. Végül is azzal váltam el tőle, hogy forduljak a bíróság­hoz és ott keressem az igazam. Mivel nekem sem időm, sem kedvem nincs ilyen f,fülemüle”-perrel foglalkozni, ezt az utat választottam: Nyilvánosságra hozom az ügyet, hogy többen is lássák, milyen furcsa dolgok történnek az életben. Bozsó Sándor a kőtelki Ezüstkalász Tsz elnöke *|* ALÁLÖAN „második ■ félidőinek” nevezik a munkások és gazdasági szak­emberek a népgazdaság második ötéves tervének hátralévő részét. Ugyanis június utolsó napján nem­csak az idei naptár feléhez érkeztünk el, hanem egy­ben a tervidőszakot is fe­leztük. Ennél a jelentős határkőnél érdemes egy pil­lanatra elidőzni: előre és hátra is nézni. A két és fél esztendő alatt megtett út eredmé­nyeit talán semmi sem mutatja szemléltetőbben, mint az új építkezés: a földből kinövő gyárak, modern lakónegyedek, köz­épületek. De a panoráma­hatáson túl a szocialista iparosítás, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének és megszilárdításának fel­adatai a szó szoros értel­mében is építést jelentenek. Emeliet szól az is, hogy az új tervidőszak indulásakor — 1960-ban — pártunk Központi Bizottsága külön határozatában szabta meg az építőipar feladatait. A VIII. pártkongresszus után a megyei pártértekezlet fog­lalkozott ezzel az iparággal és most a hét végén a megyei pártbizottsági ülé­sen tárgyaltak róla. Érde­mes megnézni a „második félidő” kézdetén, hogyan teljesítette feladatát az ipar, a Központi Bizottság és a pártkongresszus hatá­rozatait Megyénkben is csak büszkeséggel és elismerés­sel szólhatunk az építőipar, az építőipari munkások, technikusok, mérnökök, számviteli és ügyviteli dol­gozók társadalmunk nem­zeti vagyonát gyarapító ál­dozatos munkájáról. Az idén egymdlliárd forintot meghaladó megyei beruhá­zásaink felét ők alkotják, meg tudásukkal, szorgal­mukkal, kezük munkájával, C SZÁMOK mögött mind- “ annyiónk által meg­becsült, nagyjelentőségű, élet és munkakörülménye- imket befolyásoló olyan lé­tesítmények vannak — ami az elmúlt két és fél eszten­dőt illeti — mint a TVM új kénsavgyára, a fehérje­Az üzemszervezés a gazdasági vezetés fontos eszköze v. A vállalaton belüli anyagmozgatás szervezése Ha az üzemekben végigkísérjük egy-egy gyártmány elkészítésének útját az anyag feldolgozá­sának megkezdésétől az utolsó állomásig, különö­sebb számítások és elem­zések nélküli is tapasztal­hatjuk, hogy a nyersanyag­tól a készáruig milyen sok­szor kell az anyagot meg­mozgatni. Gondoljuk csak végig, ha például 10 kg nyersanyagot többször is mozgatunk, az esetek ösz- szeadásával a megmozgatott anyag súlya mázsákat te­het ki, amíg készgyártmány lesz belőle. Azt is tapasz­talhatjuk — s ma még a legtöbb helyen így van — hogy a gyártásban felhasz­nált anyagok ide-oda moz­gatása jórészt kézi erővel történik, hol a segédmun­kásokkal, hol — és ez is gyakori — magasan kép­zett szakmunkásokkal. Te­hát a ma még viszonylag nagyszámú szállítómunká­son kívül, 9—10, vagy 12 forintos órabérű szakmun­káik is sok időt töltenek a 480 perces munkaidőből, 5—6 forintos órabért érő, egyszerű segédmunkával. Kétségtelen, hogy maga a termelési folyamat. megkö­veteli az anyagok mozga­tását, a technológia által előírt úton történő szállí­tást. A fő kérdés itt csak az, hogy mennyit tesz ki üzemeinkben ma az át nem gondolt, a rosszul szerve­zett technológiai folyama­tok, raktározási és anyag­gazdálkodási okok miatt bekövetkező felesleges anyagmozgatás. Hányszor fogják meg és szállítják sok-sok kilométeren keres z- tül-kasul üzemeinkben az elmondott hiányosságok miatt az anyagot. A felesleges anyag- mozgatással járó többlet- költségek mellett, ez a szervezetlen anyagmozgatás igen káros a termelés fo­lyamatossága (hogy idejé­ben és megfelelő anyagot kapjanak), a termelésben lekötött felesleges forgó­eszközök nagysága stb. szempontjából is. Ezért valljuk: a belső anyagmoz­gatásnak ma igen fontos szerepe van, s a jelenlegi állapot megjavítása össze­tett, szervezési, technoló­giai feladat. Ma még sok vállalat ve­zetősége nem ismerte fel a jól szervezett belső anyag- mozgatás fontosságát, je­lentőségét, a költségek, a folyamatos termelés szem­pontjából. Bizonyos mérté­kig a megszokás miatt a hagyományok konzerválód­tak és egyesek a mainál ésszerűbb anyagmozgatást el sem tudják képzelni. Ezért nem fordítanak meg­felelő gondot, figyelmet a szállító eszközök helyes megválasztására, gépesíté­sére, a szállítási útvonalak lerövidítésére sitb. A belső anyagmozgatás megjavításával kapcsolat­ban az alábbi főbb szer­vezési feladatok állnak előttünk a szállítási útvo­nalak feltérképezése éa le­rövidítése, s ezzel együtt a technológiai folyamatok alapján a munkahelyek ész­szerű sorrendjének kialakí­tása, a szállítóeszközök he­lyes kiválasztása, az anyag- mozgatás rendjének és ügy­feldolgozó üzem, a baromfi- feldolgozó rekonstrukciója, a szolnoki ipari tanuló in­tézet, kultúrházak, iskolák, sok millió értékű mezőagz- dasági létesítmény, tárhá­zak, raktárak, modem la­kótelepek. És a második félidőben hetvenhat nagy volumenű beruházást kell megvalósítani. Hőgy csak a legfontosabbakat említsük azok közül, ami a megyei építő vállalatára vár: A korábbi évek 400—500 lakás- átadási átlagával szemben ebben az évben 717 lakást leéli befejezni. Az idén kezdődő nagyobb beruhá­zások közül meg kell em­líteni a TVM új „százas” kénsavgyárát, a szuperfosz- fátgyár bővítését, a megyei pártszékház megkezdését, ÁFOR szajoli telepén^v bő­vítését, a szajoli közúti fe­lüljárót, a MÁV kórházat, a karcagi kórházat. A feladat tehát igen je­lentős. Kérdés, megyénk minisztériumi, tanácsi és szövetkezeti építőipara megtudja-e valósítani? — Számszerint háromezer építőmunkás, mérnök és gazdasági dolgozó. Feltét­lenül meg. Ehhez azonban néhány olyan átgondolt in­tézkedésre van szükség, mely az eddigi hibákat csökkenti, Illetve megszün­teti. A monumentális épüle­tek, impozáns lakótömbök ugyanis nem takarhatják el azt a sajnálatos tényt, hogy építőiparunk nem tudja teljesíteni előirány­zott feladatait. Az ok egy­részt objektív, a szigorú tél, mely három hónapos kényszerű szünetet hozott. Másrészt — és erről kell bővebben szólni — nagyon is szubjektív. Semmi sem indokolja, hogy ezeket el­nézzék, megtűrjék, szemet hányjanak felette. A MEGYEI építőipart az utóbbi években az egyenletes ütemes ter­melés hiánya, s az átadási terveiktől való állandó le­maradás jellemezte. A sok példa közül, amit itt emlí­teni kellene a lakásépítés talán a legfájóbb. Tavaly az elkészült lakótömbök vitelének ésszerűbb kiala­kítása. Nézzük meg kissé köze­lebbről az itt felsorolt fel­adatokat. A szállítási útvonalak ki­alakításánál a lehető leg­rövidebbre kell törekedni, úgy, hogy a nyersanyagrak­tárakat, termelő üzemeket, valamint a készáru-raktá­raikat az anyagmozgatás legésszerűbb szempontjai szerint alakítjuk ki. Jelen­tős anyagmozgatási költsé­geket takaríthatunk meg, ha a technológiai folyamatot vesszük alapul az üzemen belüli munkahelyek sor­rendjének kialakításánál. Fontos, hogy a technológiai sorrend felülvizsgálatakor a szükséges anyagmozga­tást anyagféleségként néz­zük meg, hiszen a legtöbb esetben nem egyféle anya­got kell mozgatni. Termé­szetesen, bizonyos adott kö­rülmények folytán az is előfordulhat, hogy nem biz­tosítható a legésszerűbbnek tartott munkahelyi sorrend kialakítása, akkor is azon­ban gondolkodni kell a ter­melési folyamatok ész­szerűbb módosításán. A szállítóeszközök megválasztásánál a műsza­ki-technológiai megfontolá­sok mellett (mint például az anyag fizikai állapota — cseppfolyós, szilárd, stb.) a szervezési szempontoknak is érvényesülniük kell, vagyis figyelembe kell ven­ni a termelés tömegszerű- 6égét, a termelés ütemét, stb. Olyan szállítóeszközö­ket kell beállítani, ame­lyekkel biztosítani lehet a felét október után, a késő őszi és téli hónapokban adták át. A kiemelt két lé­tesítmény elkészülési ideje tavaly 100—300 nappal volt hosszabb a beruházá­si kódex . előírásainál. A gyakorlatban ez nemcsak azért rendkívül káros, — mert növeli az építőipar amúgy is magas inproduk- tív költségét. A többek kö­zött olyan hátrányokkal is jár, hogy a létesítményt a népgazdaság nem veheti határidőre használatba. — Amennyiben termelőegy­ségről van szó, mindennap késés százezres kieséseket jelent a nemzeti jövede­lemből. Nem kétséges, hogy az építőiparban tapasztalható szervezetlenség, a folya­matos munka hiánya ve­zetett a mamuttá terebé­lyesedő határidőkig s en­nek szoros Velejárója a drága építkezés, a költség- vetési keretek gyakori 3—6 millió forintos túllépése. Az elmúlt két esztendő tapasztalatait elemezve kétségtelen, hogy elsősor­ban is a munka folyama­tosságának megtörése okoz­ta a bajokat. A munkahe­lyi organizáción túl most már vállalati szintű orga­nizációra is szükség lenne, - hogy pl. elkerülhető le­gyen a mostanihoz hason­ló probléma. Tudniillik nem lépcsőzetesen, hanem közel azonos készültségi tokkal befejezéshez köze­ledik többszáz lakás. Par­kettások, festők, burkolók és más Iparosok állandó létszámának öt-hatszorosá­ra lenne szükség az elkö­vetkezendő hetekben, ha folytatni akarnánk a mun­kát. Ennyi szakember per­sze nincs — s szükségtelen is ha tavasztól folyamato­san dolgozhatnak. Ügy­szintén probléma az anyag- ellátás is, mert sem az anyagipar, sem a közleke­dés nem tud egyszerre a kívánt hatalmas ütemben nyersanyagot szállítani. — Következésképpen „sorba- állnak” szakiparosokért a munkahelyek — s a laká­sok zöme késő észre készül el — egészségtelenül, s szükségtelenül megnyújtott határidővel. termelés folyamatosságát, ütemességét, el lehet ke­rülni az anyagtorlódást, s az anyaghiányt, stb. stb. Így például a folyamatos gyártási rendszerben a szól- lítókocsis anyagmozgatás már igen korszerűtlen, aka­dályozhatja az anyagellá­tást. Ugyancsak fontos szempont, hogy a lehetőség szerint mentesítsük a dol­gozókat a nehéz fizikai munkától és a balesetve­szélyt a minimálisra csök­kentsük. A szervezett anyagmoz­gatást nagymértékben elő­segítheti, illetve akadályoz­hatja a jó, vagy rossz nyil­vántartási rendszer. — A megfelelő ügyviteli nyilván­tartási rendszerrel elkerül­hetők, hogy az anyagokat téves, rossz helyre irányít­suk, illetve szállításuk, el­kerülhetők a felesleges ide- oda való szállítások. Különösen üzemek közötti szállítások esetében kell a szállításokat jól meg­szervezni, úgy, hogy a szál­lítóeszközök jó kihasználása mellett az üzemek, üzem­készek időb'n kapják meg a szükséges anyagokat. Ez csak úgy érhető el, ha az anyagmozgatás irányáról (mikor, hová, mit szállí­tunk) idejében megfelelő, használható nyilvántartáso­kat vezetünk, csak így ér­hető el, hogy az anyagmoz­gatás szerves részévé válik a termelési folyamat irá­nyításának. Kahulits István, az MSZMP KB államigazgatási osztályának munkatársa E HIBA kiküszöbölését nagyban elősegíti a tanulmányterv, melyben a műszaki és gazdasági szak­emberek — a megyei pártbizottság javaslatára — kidolgoznak egy gya­koroltba átvihető vállalati szintű organizációt. Egyébként ez az alapve­tő feltétele annak is, hogy valóban nagyiparrá válja­nak a vállalati munkahe­lyek, amit ma még csak túlzással lehet elmondani az elkészülés idők, a költ­séghányad és termelékeny­ségi mutatók alapján. Az elkövetkezendő egv-két év­ben ugyanis kétszeresére kell növelni az építés vo­lumenét 20 százalékos lét­számemelkedéssel. Hogy lehet ezt megolda­ni? A lehetőségek adottak. Megyénkben a munkaerő- helyzet jobb az országos átlagnál. Sokan járnak el szak- és segédmunkások a fővárosba, más megyékbe dolgozni. Az" utánpótlás is gondos. Az állami építő­iparban 728, a szövetkeze­tekben 153 tanulót képez­nek ki. A mérnökök és technikusok száma 41-ről 69-re emelkedett. A gépesí­tés — a befejező munkála­tokat kivéve — csaknem minden munkanemre kiter­jed. Az állami iparban egy munkásra 2,7 lóerő gépierő jut, s körülbelül ennek fe­le a tanácsi és szövetkezeti iparban. Az alapfeltételek: mun­kaerő, szakértelem, gép, anyag tehát rendelkezésre állnak. Mi kell még? Olyan vezetőapparátus, mely moz­gatni tudja ezeket az erő­ket, amely olyan feltétele­ket képes teremteni, hogy ember, gép harmónikus egységben dolgozhasson. S e tekintetben bizony hat­hatós intézkedésre van szükség. Nemcsak gazdasá­gi, műszaki szinten — ez önmagában kevés. A pártszervezetek megerősí­tésével egyidőben aktívab­bá kell tenni a szakszerve­zetek és az ifjúsági szerve­zet tevékenységét. Olyan hangulatot kellene elérni a háromezer építőmunkás kö­zött, hogy minden brigád* munkahely kollektívája is­merje a felelősségét, felada­tát, mely rá vár. Követke­zésképpen szűnjék meg az ácsorgás, anyagpazarlás, lé­lektelen, rosszminőségű munka. Fegyelem, jószán­dék, tudás nélkül ugyanis hiába a jó igyekezet. Példa erre talán a szolnoki Zagy­va-parti lakóház-építkezés is, mely az alkalmazott technikát tekintve a legmo­dernebb eljárással közép blokkokból készül. A ter­melékenység mégis csak a felét éri el annak, amit ha­sonló módszerrel budapesti munkahelyeken kihoznak. JAVÍTANI kell még a ** tervező és a kivitele­ző szervek kapcsolatán is. A munka egyik legnagyobb kerékkötője — s az építő­ipar egyes vezetői szerint — minden baj okozója, hogy a tervezőirodák nem előre* hanem abban a negyedév­ben készítik el a dokumen­tációk 80 százalékát, mikor a létesítményhez hozzá is kellene fogni: ugyanakkor anyagot, alvállalkozói ka­pacitást — munkaügyi, s pénzügyi terveket egy fél­évvel előbb kellene biztosí­tani. Tervdokumentáció hí­ján ezt persze csak gondo­lom módra lehet. S akik ezt mondják, nagyrészt iga­zuk van. Növelni kellene a tervezőirodák kapacitá­sát — gyorsítani munkáju­kat. Most, a második félidő elején, a pártbizottság ülé­se nyomán, remélhetőleg hasznos intézkedések szü­letnek, melyek az eddiginél jobb irányba terelik e fon­tos iparág munkáját. p. k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents