Szolnok Megyei Néplap, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-28 / 175. szám
1983. július 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 tm A második félév gondjai a Szolnoki Papírgyárban (Tudósítónktól.) A napokban beszámoltunk arról, hogy a Szolnoki Papírgyár II. negyedévi jó munkájával az I. negyedév lemaradását pénzügyileg teljesen pótolta, papíreellu- lóz mennyiségi lemaradását pedig 23,7 százalékkal csökkentette. A vállalat műszaki és gazdasági vezetői kidolgozták a II. félévi intézkedési tervet. Előkészítették a termelési tanácskozásokat, melyeken azt a dolgozókkal megbeszélik. Ennek legfontosabb témája a papír- cellulóz gyártás folyó évi előirányzatának biztosítása. Ez csak úgy lehetséges ha a II. félév tervteljesítésén túl az I. félévről fennmaradt 443 tonna papír- cellulózt terven feliül legyártjuk. A feladat megoldását nehezíti, hogy a cellulóz üzem generál javítását augusztusban kell elvégezni. Ez a munka az előzetes felmérés szerint három hétig tartana. Ezt újból megvizsgálták és felhasználva a nagy vállalattá történt átszervezés előnyeit — itt a papírgyárak egy papírgyári vállalattá történő összevonásáról van szó — a javítás idejárt két hétre rövidítették le. Ezt részben a munkák pontosabb ütemezésével, részben pedig a Papíripari Vállalat központi javító- műhelyének segítségével érik el. Augusztus ötödikén - leáll és tizenkilencedikén kezdődik újra a termelés. Az időpont megválasztásánál azt a sokéves tapasztalatot vették figyelembe, hogy az ipari gabonaszalma ellátásában mindig augusztus volt a kritikus időszak; Régi szalma már nincs, az újnak préselése és szállítása még nem kezdődik meg, Amennyiben a folyamatos nyersanyag ellátás biztosítható, az összesített éves tervet a szalma cellulóz gyártásban december 25-re, a fehérített cellulózét pedig december 31-re teljesítik. Ehhez azonban a tervezett javítási időn kívül egyetlen napot sem szabadna állni. A munkát sajnos több tőlük független tényező is befolyásolja. A gyár szalmával történő ellátása már július első felében is akadozott. A gyár területén összekotorható laza hulladékszalmát dolgozták fel, ez is csak 50 százalékos kapacitás kihasználást tett lehetővé. Hogyan segítik a megye földművesszövetkezetei és állami gazdaságai a papírgyárat? Felhívtuk telefonon a MÉK-nél (Mezőgazdasági Értékesítő Központ) Keresztfalvi elvtársat. aki közölte, hogy a problémával ők is foglalkoznak. A megyében régi szalma sajnos már nincs, új cséplési szalmára pedig augusztus előtt nem lehet számítani. Kombájn szalmával akarják megoldani az átmeneti nehézségeket. Több községben már megkezdték ennek préselését és teherautókon szállítják a papírgyárba. Sajnos ennek ellenére ebben a hónapban öt napot állt a cellulóz üzem. A 110 tonna papírcellulóz termelés kiesés megszüntetése fi- gyelembevéve az előző félévi lemaradást is, a hátralévő időben már szinte lehetetlennek látszik. Növeli a á gondokat a papírgyárban az is. hogy folyamatos szalmaellátás esetén sem tudják vegyszerhiány miatt a tervezett mennyiségű papírcellulózt legyártani. A főzéshez szükséges »1- szulfit lúgot a Budapesti Vegyiművek Illatos úti telepéről egyetlen negyven tonnás vasúti tartálykocsi szállítja. Ez negyedévenként tizenkétszer képes megfordulni Budapest és Szolnok között. Ez négyszáznyolcvan tonna vegyszer, a 800 tonna szükséglettel szemben. A gyár vezetőségének mindezideig nem sikerült elérni a Vasútnál azt, hogy még egy ciszterna kocsit kapjanak. A MÁV illetékeseinek olyan szempontból is felül kellene vizsgálnia e kérdést, hogy a népgazadság- nak minden tonna papírcellulóz termeléskiesés 150 dollárjába kerül, A későbbiek során végső megoldás az lenne, ha a papírgyár most felterjesztett és a Könnyűipari Minisztériumból a Nehézipari Minisztériumhoz továbbított javaslatát megvalósítanák. Énnek lényege az, hogy a szolnoki Tiszámén ti Vegyiművek telephelyén kis beruházással egy biszulfitlug gyártó üzemet építsenek, ahonnan egy tíztonnás tartálygépkocsival szállíthatnák a vegyszert a papírgyárba. Bohuczky János Az aratás már nem, a szalmalehúzás, a tarlómíívelés annál nagyobb gond Ved födi/ Gusztáv megyei föagronómus nyilatkozata Megyénk állandó határ járója*. Vedrődy Gusztáv, a megyei tanács főagronómusa friss élményekkel „tért haza’’ Szolnok megyei kiruccanásairól. Ezért kértük meg tájékoztassa olvasóinkat, hol tart a megye a nyári nagy munkában. — Ügy érzem, az aratásról már nem kell külön beszélnem, hiszen a hét elején az egész megyében befejeződik. Lemaradott szövetkezetek ugyan — mint a jászladányi Szabadság Termelőszövetkezet, s a j-aszfoerényi szövetkezetek is — lehet, hogy megtoldják még egy-két nappal az aratást, de ez mitsem változtat azon, hogy a 215 000 hold gabonából legalább 210 000 holdon már elvetettük a betakarítás gondját. — S azit is hozzátehetem, nem is akármilyen minőségben. A Földművelésügyi Minisztérium által megszabott tarlóprémium éreztette hatását. Nagyon szépen levágták a gabonát a kom- bájnosok, s azt hiszem, legalább kétezer vagon szalmát nyertünk csak ezen a módon. Tapasztalatok szerint ugyanis holdanként legalább egy mázsa szalmával többet takarítottak be a kombájnosök. — Mindjárt folytatnám is azzal, ami ugyancsak szalma-ügy még, de már nem lehet elégedett hangon szólni róla. A szalmalehúzásról van szó. A télen nem egy szövetkezetben — többek között a tiszaroffi Aranykalászban, s még Karcagon is — a szalmatetőzetet használták fel al- mozásra. S mégsincs kellő becsülete most sem a szalmának. A megyében becslésem szerint még legalább 30 000 holdon úgy van a szalma, ahogy a kombájn otthagyta a tarlón. A mezőtúri Béke Termelőszövetkezet például csütörtökig még egyetlen négyszögölről sem takarította el a szalmát. A fegyvernek! termelőszövetkezetek szintén a mezőtúri Béke rossz példáját követik. Bár a mezőtúri eset nem általános a kun városban. hiszen ugyanott az Űj Élet Termelőszövetkezet szépen be iskazlazta a szalmatermést. — És rátérnék egy olyan gondunkra, amely ugyan már nem a betakarítás témakörébe tartozik, de nagyban befolyásolja azt, hogy jövőre mennyit takarítunk majd be. Pontosabban: a jövő évi termés megalapozásának egyik folyamatáról, a tarlóművelésről beszélnék. Szolnok megyében 210 000 holdon kellene augusztus 31-ig tarlóművelést végeznünk. Vagyis az aratástól számított tíz napon belül a tarlón történni ken valaminek, vagy tarlóhántásnak, vagy szántásnak. — A tarlóművelés egyébként a vízgazdálkodás fonLegalább a beosztásnak megfelelően A Tisza Cipőgyár párt- bizottsága ez év első negyedében megvitatta az üzem különböző kisebb-na- gyobb beosztású vezetőinek iskolai végzettségéről szóló statisztikát. A felmérés kimutatta, ' hogy százkilencvenhat vezető közül száz- kilencnek nyolc általános osztály a legmagasabb iskolai végzettsége, harminc- hármuknak pedig ennél is alacsonyabb. A művezetők közül huszonötén nem végezték el az általános iskola felsőbb osztályait. A ‘legutóbbi oktatási év* befejeztével se sokat javult a helyzet, mert az általános iskolába iratkozóknak több mint .50 százaléka lépett vissza. A cipőipari technikum első osztályából is sokan kimaradtak. A pártbizottság és a gazdaságvezetés a fogyatékosságok láttán határozatot hozott, hogy akiknek az életkora megengedi, azokat beosztásuknak megfelelő iskola elvégzésére kötelezik. Az üzemen belül társadalmi bizottságot alakítottak, amely a személyzeti osztállyal együtt segíti a tanulókat. Fogadó napokat ;s tartanak, ahol a vezetők közvetlenül értesülhetnek a „diákok” felmerülő gondjairól. A beiskolázási teendőket július végén és augusztus első napjaiban újból megtárgyalja az üzemi párt-végrehajtó bizottság és a vállalat illetékes osztálya a közvetlenül érdekeltekkel. — Gőz Mari! —- A kiáltást a vén Tisza fodrozó vize messze vitte. S a nevetgélő, sikongó lányok csoportjából ■< vízben gázolva felénk közeledett M ÍJ T*1 Vo — ö" a KISZ titkárunk, és az egyik ifjúsági munkacsapat vezetője — mutatta be a közeledőt a barátságos, beszédes Dajka Eta. A kíváncsiság csakhamar közelebb csalta a für- dőző lányokat, s ők is bekapcsolódtak a beszélgetésbe. — A héten még mindig itt dolgoztunk, közel a Tiszához, s a déli pihenőben jókat fürödtünk, lubickoltunk— újságolták. Aztán a munkára terelődött a szó. — Tavasszal harmincötén dolgoztunk együtt, de aztán az iskolahagyott lányokkal fiúkkal szaporodott a létszámunk. Néhány héttel ezelőtt három leány és két fiú munkacsapatot alakítottunk — sorolta Gőz Marika. — Jobb így? — Jobb. Tíz—tizenkét fiatallal könnyebb boldogulni, mint mikor mind az ötvennégyen egy csapatban dolgoztunk. Természetesen a vállalt területen továbbra is együtt végezzük el a munkát. — Mennyi ez a terület? — Kukoricából harminc, silókukoricából, napraforgóból tizenöt, cukorrépából tizenhat, borsóból tizennyolc és burgonyából tíz hold. Most is részt veszünk az ifjúsági munkacsapatok versenyében. Reméljük, hogy a tavalyihoz hasonló eredménnyel — válaszolt a KISZ titkár. — Tavaly 40,5 mázsa kukoricát termeltünk holdanként. Elnyertük a járás legjobb munkacsapatát megillető versenyzászlót, s a megyei harmadik helyezettnek járó oklevelet lés ezer forintot. A tsz-től kétezer forint jutalmat kapMOST IS VERSENYEZNEK tunk — újságolták a lányok? — Az idén is megtartják a járási első helyet? — Szeretnénk. Gondosan megkapáltuk a növényeket, s meghagytuk a megállapított tőszámot. A cukorrépát most öntözik a fiúk, Kéri László. Bugány Attila, Czeglédi Zsigmond és a többiek ott segítkeznek. Nagyon szép a répa, igaz a gazolókapálást is elvégeztük, s hogy vizet is kap, biztosan kétszáz mázsa fölött lesz a termésátlag. — A növényápolás befejezése óta mit dolgoztak? — Segítettünk az aratásban. A fiúk közül többen most is a kombájnoknál dolgoznak. Vagy nyolc napig mindig éjfélikor volt az ébresztő, mert csak éjjel és kora hajnalban szedhettük a borsót. A 90 hold burgonya gazolókapálása is az ifjúsági munkacsapatokra várt. Mit is végeztünk még? Segítsetek! — Fordult Marika a többiekhez. — Az exportra termelt 275 hold jfajtaborsót szelektáltuk. A tarlón összeszedtük a kaparékot. Délután pedig szénát gyűjteni megyüqk — hangzott a válasz. — Szórakozásra jut-e idő? — Kevesebb, mint télen, de azért vasárnap délutánonként most is táncolga- tunk a klubszobában. Szépen kifestettük, kitakarítottuk azt a helyiséget, télen majd ott tartjuk a klubdélutánokat, a politikai tanfolyamot és a kézimunka szakkört. Sok lány megkedvelte a múlt télen a kézimunkázást, amiben nagy része van Andrási néninek, az agronómus feleségének. ő tanítgatott bennünket horgolni, hímezni. A tiszaderzsí lányok egy kivétellel családtagként dolgoznak a jól gazdálkodó Kossuth Tsz-ben. A „kivétel” Vcna Juliska, az abádszalóki Lenin Tsz-ből lépett át tagnak a tiszader. zsi tsz-be. Ö, s a többiek is megtalálják számításukat. Szorgalmasak, dolgosak, s KISZ tagokhoz illően példát mutatnak abban is, hogy évről évre részt vesznek a magasabb termés- eredményekért folyó versenybe^ Nagy Katalin tos tényezője. Ezzel őrizhetjük meg a talaj Vízkészletét. Nos, az agro- technikailag legideálisabb tíz napot nem tartják be a termelőszövetkezetek. Ed-, dig mindössze 80 000 holdon történt még tarlóművelés. Kevés. Nincs olyan kikötésünk, hogy a kombájnt azonnal eke kövesse. Nem is győznénk gépekkel. E2ért azt ajánljuk — különösen azoknak a szövetkezeteknek, amelyekben kevés a gép —, Végezzék el a tarlóhántást. Ha nem csinálják, a későd szántás már a talajszerkezet rontását jelenti. Ezért vetjük el a jászladányi Szabadság, a mezőtúri Alkotmány szövetke- 2ieti gazdaság vezetőinek azt a nézetét, hogy ők megtakarítják a tarlóhántás költségeit, s majd szántanak csupán. — Aztán az sem mindegy, hogy a szántást, a tarlóhántást követi-e talaj- lezárás. Az a jó, ha minden tarlóművelési folyamatot a hengerelés fejezi be. A zagyvarékasd Béke Termelőszövetkezetben láttam olyan szépen lezárt táblákat, hogy az aszitallap simaságához hasonlíthatnánk szinte. Nagyon elcsodálkoztam, hogy a megye másik jóhírű szövetkezete, a szajoli Vörös Csepel viszont lezáratlanul hagyja földjeit. A talajlezárás pedig nem is jelent külön munkát. Az erőgépek akár szántás, akár tarlóhántás esetében nagyszerűen elbírják még a talajlezáró eszközöket. S mégsem élnek vele. Az egész megyében egyetlen helyen sem találtam ilyen módon kapcsolt munkagépet. Még az élőbb dicsért zagyvarókasi Béke Termelő- szövetkezetben is, az történik, hogy külön erőgépekkel végeztetik a talajlezárást. — Apropó, erőgépek. Sajnálkozva állapítottam meg, hogy a Jászberényi Gépállomáson legalább harminc, a Szolnoki Gépállomáson mintegy ötven G—35-ös traktor áll. Azt mondják, drágán dolgoznak, s hogy kevés a pénzkereseti lehetőség a G—35-ösökön. Mindez igaz. Dehát kevés az Sz— 100-as gépünk, s a G—35-ös is jó munkát tud végezni. Az újszászi Szabadság Termelőszövetkezetben például igen elégedettek e géptípusok munkájával. A gépállomási igazgatóknak különben joguk van normaigazításhoz, s így elérhetik, hogy a G—35-ösre kerülő traktorosok is jobban keressenek. — Két évben egymás után már azzal nyertünk csatát, hogy idejében elvégeztük a nyári talajmunkálatokat. Nem értem hát, miért feledkezik meg erről a Kunhegyesi járás, Jászberény, Túrkeve. Sőt a nyári talajmunkálatok érthetetlen lebecsüléséről is vannak tapasztalataim. A mezőtúri Béke Termelőszövetkezet például úgy rövidíti meg önmagát, hogy kölcsön adta lánctalpas erőgépét az ottani Űj Élet Termelőszövetkezetnek. A ti- szaszöllősi Szarvas Sándor Termelőszövetkezet gépe pedig a Középtiszai Állami Gazdaságba ment át dolgozni. — Ilyen jó és rossz tapasztalatokat szereztem határjárásom közepette — búcsúzott el Vedrődy Gusztáv megyei főagronómus. B. ^
