Szolnok Megyei Néplap, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-09 / 133. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. Júnh* ». NazimHikmet 1902-1963. A születési évszám: fikció. A költő ellenőrizhetetlen emlékeire támaszkodik. — Mert az ő feudális hazájá­ban ismeretlen volt ekkor az anyakönyv, de ismeret­len volt a hatalmas vidékek szápára az orvos, a higié­nia és még a burzsoá társa­dalom által engedélyezett kismértékű jog és szabad­ság is. Volt előkelő családból származó tengerésztiszt­jelölt, harcos egyetemi diák, börtönlakó, akit a szabad­ságért vívott harcai juttat­tak osztályának börtönébe, ahonnan a népek szolidari­tása szabadította ki. S a rá­rótt összes börtönbüntetés többre rúgott évei számánál is. Szabadon járt-kelt közöttünk az utolsó évtizedben. Halá­losan beteg szíve nem akadályozta meg, hogy résztvegyen szóval, tettel, tollal a béke védelmében. Hiába óvta a nagy­szerű lírikust orvosa az izgalmaktól, versben felelt neki és ez a vers — Beszélgetés orvosommal — egész életének hitvallása lett. S utolsó soraival a maga sorsát írta meg, mint ő előtte sokan a nagy költők közűi: „Hiába is ígérném, meg úgy sem tartom, , hogy úgy élek majd, mint egy hires s közömbös sziklaszál a tengerparton. Hagyjon hát. Hiszem ez az én szivem. Hallja, hogy verdes, doktorasszony? És ha dühében bánatában vagy örömében megszakad — . hát csak szakadjon. A szív megszakadt. Az ének, Nazim Hikmet dala a sza­badságról és a békéről száll tovább, örökké. RETTEGÉS Nem engedik, Robeson, hogy énekeljünk, villogó fogú fekete testvéri sasszárnyú kanárim, nem engedik, hogy énekeljünk. Rettegnek, Robeson, Rettegnek 6k a hajnaloktól, rettegnek a látástól, hallástól, tapintástól, az esőként csupaszra mosó sírástól, a harsogó birsalmába harapó fogak kacagásától. Rettegnek a mi Ferhádunk izzó szeretetétől. — Von nektek is ilyen Ferhádotok, Robeson, mondd ki la nevéti — Rettegnek ók a magtól és a földtől, rettegnek a folyóktól, az emlékezettől, mert baráti kéz, amely nem kér se hitelt, se kamatot, sose pihent még a kezünkben, mint a madár. A reménytől rettegnek, a reménytől rettegnek ők, la reménytől. Rettegnek ők, sasszárnyú kanárim, rettegnek a mi dalainktól. Somlyó György fordítása. 1 giárga fények. Mindenütt X ** sárga fények. Amikor 2 belépsz, rádborul a gólria- J szín. Mintha sütné valami X bőröd, pedig hideg van: hi- X degek e sárga fények. De X azért csak lépj be. A falak- % ról rádmosolyognak a szé- X lespofájú napraforgók. Az ♦ áttetsző, remegő neonban ♦ úgy érzed, megcsap a ♦ boldogság. Ülj le valame­♦ lyik tenyérnyi asztalhoz; ülj ♦ le addig, amíg van hely. X Perceken belül úgyis hiába X ülnél. Sokan járnak ide. X Amikor belépsz a bárba, X érzed: szemek reflektora sze- | geződik rád. De csak úgy i érzed. Mert senki sem vesz « észre. Jobban törődik itt mindenki magával. Nézd csak, ott közel a zenekar­hoz van még szabad hely. Ülj oda, addig ülj oda, amíg rád nem kiabál a szmokin- gos pincér: „Hé, fiatalúr, az a hely már foglalt!” A kecsketekintetű férfi már ül a nagydob mögött. Zöld szemei rámerednek a lányokra; senki sem tudja, mi járhat az eszében... He­lyén a zongorista is, a nyá­pic öreglegény. Magadban mormogsz: mivégre ily sze­gényes, csak kétszirmú a zenekar egy ilyen fényes mulatóban? Nem is gondo­lod, hogy magaddal kerülsz §- majd ellentétbe, mihelyt megszólal a zenekar. Mert azok ketten is többet érnek, mint akár egy tíztagú banda. 4 bárpult sarkán jókora virágváza. Feketeszír- mú margaréták, halovány- sárga pipacsok nőnek ki az oszlopos váza öbléből. A füst felkacskaringózik a vi­rágok ágbogáig és könnyű felhőként körüllengi a fe- kete-pipitért, meg az absz­trakt-pipacsokat Hirtelen jókedv kereke­dik. Partnemődre nézel, de csak egy villanásnyit, mert a szőke szépség elvonja fi­gyelmedet. Ott áll a bejá­ratnál, ráhullanak a sárga fények, t ebben a keretben olyan, mint egy madonna; szertelen szőkesége vonzza a férfiszemek pillantását. Bosszankodsz, hogy a szmokingos pincér éppen most áUt eléd, szorosan az asztalodhoz simul, kimért mozdulatokkal rakogatja eléd a nyakas palackokat. A „Mohai Ágnes” szerényen eltörpül a két hosszúnyakú borosüveg mellett De kell a „Mohai Ágnest”, nem sze­reted tisztán a bort S mire megszabadulsz a szmokin­gos pincértől, a szőke szép­ség már nincs sehol. Elnyel­ték a tenyérnyi asztalok. Csak a kecske-tekintetű do­bos zöld szemeit látod, me­lyek most egyenest rád sze- geződnek. Mintha monda­Horváth János: TWIST 7iának valamit, azt: „tetszik a szőke, miT 4 m ekkor a nyápic öreg­legény végigfuttatja ujjait a zongora billentyűin. Gyors futam, észre sem ve­szed, hogy a kecsketekinte­tűnek is megmozdulnak az izmai, önkéntelen mozdula­tok ezek. Az ütem felpezs­díti a véred, szórakozottan nyúlsz az üvegért; kicsorga­tod az aranyszínű nedűt. Közben dúdolsz valamit a zene ütemére, gusztálod a lányokat, akik pipiskedve kocognak a bár kocka­kövein, beleolvadnak a fér­fiak ölelkezésébe, s csak a szemük ragyog, mely plasz­tikus szint kap a sárga ne­onban. Koccints, igyál! Ne figyelj át oda az osz­lop melletti társasághoz. A dobos jól ismeri a sötét­ruhás férfit, aki most éppen a zsebében kotorász, igazol­ványt vesz elő, s tört ma­gyarsággal magyarázza: mi­lyen a tenger, hogyan hány­kolódnák a hullámok, do­bálják a hajót, amíg az átér a túlsó partról, Amerikából. A lány, akinek smaragd szoknyája közben felcsúszik a térde fölé, elbűvölve fogja az igazolvány-hamisítványt, ajka megmozdul... betűzi a férfi nevét, aztán pillantása a fényképre siklik: a férfit ábrázolja, háttérben a felhő­karcolók impozáns szédüle­tével. Sóhajt a lány, mert ez már nem is valóság, mindez álom; maga sem hitte, hogy egyszer egy ilyen igazi gentlemannal sodorja egybe az élet, s egyáltalán nem érti, hogy az ügyes montage trükk, eszköz csu­pán az álom-lovag szolgála­tában... Érzi, hogy egy kéz lefut a válláról, le egész a csípőjéig, de nem bánja. Miért is tiltakoznék; a ké­pet bámulja, majd akit áb­rázol, s aki eljött a felhő­karcolók árnyékából, átutaz­ta a tengert, hogy megtalál­ja őt. A zene hirtelen vad pen­gésbe csap. Megmozdulnak az asztalok körül. A dobos veri az ütemét, jár keze, lá­ba, s néha belekurjant a hangzavarba: — Próbálják meg embe­rek! A mosoly végigszalad az arcokon, mint mikor egy pillanatra kitör a felhőkből a nap. S a ringás magával ragad. Partnernődet hívod, aki egyáltalán nem tiltako­zik, hogy táncolni menjetek, hiszen szívesen ment volna már előbb is. Beleolvadtok a forgatagba, mintha közé­jük tartoznátok, mintha nél­kületek nem is volna teljes a boly. Azt már nem is hal­lod a vad hangzavarban, amit a dobos mekegve kia­bál: — Rúgd el a bokáját! — Harapd el a nyakát! — Próbálják meg embe­rek! A ritmus egyre sűrűbb lesz, meg a levegő is. Vil- lódznak az arcok, hirtelen feltűnik a szőke madonna. Partnere fehér vívóruhához hasonló öltözetben ropja a táncót. Vézna, semmitérő fickó a madonna partnere. Legszívesebben ellöknéd, s magad állnál a helyébe, mert még nem tudod, hogy a vívóruhás mire képes. dobverő pereg, a do­bos pedig egy szoli­dabb öltözetű, éltes nővel alkudozik, aki rosszalását fejezi ki e vad ritmus mi­att. — Sose bánja — kiabálja a zöldszemű. — Aki bírja, azé. De ha nagyon akarja, egy tízesért eljátszom magá­nak az Ave Máriát Akik hallják, „dőlnek’ a kacagástól. A kecske-tekin­tetű néz mereven, csak néha billen bele az ütembe. Most olyan az arca, mint egy fá­raóé. Vékonyszálú, piros erek sűrűsödnek arcdombo­A LEVEL a megyei műemlékvédelmi bizottsághoz Megjelent az Alföld júniusi száma Ismét érdekes és gazdag tartalommal jelent meg a Tiszántúl irodalmi és mű­vészeti folyóiratának, az Alföldnek legújabb száma. A szépirodalmi részben há­rom új, s változatos témájú elbeszélés kapott helyet, szerzőik: Mocsár Gábor, Jávor Ottó és Moldova György. A közölt vers­anyag is színes és magas színvonalú. A költők közül ezúttal Boda István, Bódás János, Csukás István, Erdé­lyi József, Konczek József, Pákozdy Ferenc és Stetka Éva szólalnak meg. A tanyakérdéshez most Veres Péter szól hozzá. A Református Kollégium tu­dományos gyűjteményéről az előző számokban lefoly­tatott vitára most a kollé­gium főigazgatója, Módis László reflektál. Julow Vik­tor Egy XVIII. századi for­mabontó címmel Laurence Sterne angol regényíróról ír születésének 250. évfor­dulója alkalmával. A Kite­kintő-rovatban Bényei Jó­zsef olaszországi verses úti­naplóját és Erdélyi Ildikó Camus-ról szóló tanulmá­nyát közlik. A Művészet rovatban Tóth Béla számol be a Hajdú megyei képző­művészek II. tavaszi tárla­táról, Újhelyi János pedig a Csokonai Színházban bemu­tatott új drámáról, László Anna: Tizennyolcéves című darabjáról. A Kritikai ro­vatban Simon Zoltán For­gács László tanulmány-kö- í tétéről, Tóth Béla a Bán • Imre által »válogatott A t barokk című kötetéről, t Borbély Sándor Soós Zol­tán Napébresztő c. verses­kötetéről, Székely Gusztáv Fekete Gyula Az orvos ha­lála című regényéről, RENDKÍVÜL megörültem a múltkoriban, amikor ol­vastam, hogy él, tervez és programot is ad a közönség elé. Nagyon régóta vártam ezt a híradást, mert műem­lékekben igen szegény vá­rosunk néhány épülete, vagy ilyen jellegű építmé­nye is jeltelen és szinte is­♦ meretlen a múzeum épüle­tét kivéve. Különben ezzel sem vagyok elégedett. Másfél éve már, hogy rendkívül sikerültén re­konstruálták ezt a Kossuth teret oly kiemelkedően dí­szítő klasszikus épületet, de fedetlenül ásító kapukerete bántóan rontja a jelentős X áldozatokkal megszépített I tér hangulatát. Nemrégiben ♦ érdeklődő kérdésemre olyan » választ kaptam, hogy a ♦ múzeumi technikai munká­AKVÁRIUM Bokros László rajza. latokhoz szükséges ipari áramot „ide tervezték be” és e villamos szerelési probléma akadályozza a ka­pu végleges elkészítését. Megdöbbentett ez a válasz. Hogyan? Hát nem gondolta a tervező és kivitelező, hogy éppen ez a legrosz- szabb megoldás? Az épület hátsó részein helyezkednek el azok a helyiségek, ahová az ipari áram szükséges, ki engedte hát ezt így tervez­ni, merül fel sokunkban a kérdés? Ha bármikor zavar támad a vezetékben, újra ki kell bontani a kapubol­tozat borítását? Kérem e tárgyban a tisztelt bizott­ság szíves közbelépését. Na­gyon sokan kívánják a ka­put készen látni! Egyetértek a két jelentős megyei műemlék ezidei helyreállításával, főként a kengyeli szélmaloméval. Két évvel ezelőtt Bokros Lászlóné ‘nagysikerű rádió­riportja országszerte figyel­met keltett a pusztuló szél­malom iránt. Illő és termé­szetes, hogy a gazdái, mi Szolnok megyeiek is érté­keljük saját ritkaságainkat. DE LEGYEN SZABAD javasolnom, hogy a megye­székhelyi értékes műemlé­kek feltárásával és helyre­állításával intenzívebben foglalkozzék a bizottság. A napokban Pesten tudtam meg a török hódoltság ügyeivel foglalkozó szak­emberek beszélgetéséből, hogy tíz évvel ezelőtt Mol­nár József építész, a ma­gyarországi török műemlé­kek szakértője és leírója a bizottság kérésére elkészí­tette a mű v^tei éppel szemben lefedett török ere­rulatain. A borvirágok piros szirmai. Szeme foszforesz- kál, valósággal extázisba tör ki, aJiogy veri a dobot. — Twist — üvölti. — Próbáljuk — rikoltja. Már minden eleven. Az élettelen tárgyak is mozog­nak. Lábaid megmerednek, nem győzöd az ütemet Nem baj, többet ér a látnivaló. Ott szorongsz a tömegben, ha­gyod, hogy lökdössenek, összeszorongassanak. Megéri a látvány. Már csak két pár tekereg a kör közepén. Vonaglanak. Jár a keztik-lábuk; dere­kuk, mint a kígyó ver­gődik a kínban. Kín ez a szenvedés. A szőke ma­donna kipirul, lángol az Kín ez a szenvedés. A szőke madonna kipirul, lángol az arca. Búzavirág szemén éles fény táncol. Ez már majd­nem a téboly. Térdei meg­roggyannak, karcsú, szép teste roppanásig hajlik, kar­jai kalimpálnak a levegő­ben, mint a ventillátor ágai. A másik pár kidől. Csak a madonna marad a vívó- ruhással. A hangzavar foko­zódik, vad ritmust bömböl a bár, a sárga fények resz­ketnek a fénycsövekben. A bárpulton az oszlopos váza absztrakt virágai imbolyog- nak a részeg őrületben. A szőke szépség blúza kibom­lik. Hófehér keblei ki-ki- bújnak~. rulladásíg tart a tánc. * A madonna beleha- nyatlik partnere karjába. Zihál a melle, arcát kék­piros foltok árnyékolják. A zene hirtelen elhallgat, sü­ketítő a csend. Szemed nem tudod levenni madonnáról, bámulod, pedig már azt sem bánnád, ha nem találkozol vele ma este. Keresed benne; a szép szőke lányt, aki nincs már, aki belefulladt a tánc őrületébe. A boly megindul, kiki a maga asztalához. Ma­donna ott megy el előtted, neked dönti a tolongás. Ke­zed hozzáér meztelen karjai­hoz. Érzed, hogy meleg a teste. Egy perctöredéknyit összevillan a szemetek is, de már nem süt úgy a parázs. Szédülsz, alig várod, hogy leülhess. Émelyeg a gyomrod. detű várkút kávatervét. Kérem vegyük elő a fiók­ból ezt a tervet és valósít­suk meg, mert szerintem egy értékes műemlék rög­tön előterem a föld alól. (Alig van párja ilyennek hazánkban.) Egy másik, jelentős kul­túrális intézményünk múlt­ját, a „kis gimnázium” fel­avatását és átadását doku­mentáló vörösmárvány em­léktábla jelenleg MŰM. 605. sz. Iparitanuló-intézet régi kollégiumának homlokzatán körülbelül 6—8 centiméter vastag vakolatréteg alatt pi­ronkodik lefedői nevében. Ha már az épületet ment­hetetlenül elbarkácsolták, az emléktábla gondos feltá­rása és a „műemlék” táb­lácska valamit szépíthetne a dolgon... TÁBLA kívánkozik ugyané kollégium udvarán lévő, kívül jelentéktelen, de belül szép barokk boltoza­tó tanműhelyi épületre is. A Rákóczi szabadságharc után tíz évig lakatlan Szol­nok újjáépülése során az 1730-as évek elején, itt in­dult meg a szervezett elemi oktatás... ÍGY VARJA TEHAT a bizottság remélhető gyors intézkedését városunk igen elmaradt műemlékvédelmi ügye. Annál is inkább szor­galmazom e közbelépést, mert éppen ez évben fon­tos törvényerejű rendelet is napvilágot látott: az El­nöki Tanács 1063. évi 9. sz. törvényerejű rendelete a műemlékek v-'Mméről. Bors Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents