Szolnok Megyei Néplap, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-30 / 151. szám

1963. június 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 0 Hírek az ipari üzemekből A pártmunkáról, a pártmunka módszereiről írta: CSÁKI ISTVÁN A Szolnoki Járműjavító- bein június 25-én megnyílt eszperantó kiállítás , nagy látogatottságnak örvend. Az üzem munkásad közül töb­ben bejelentették, hogy a jövőben részt vesznek az eszperantó tanfolyamokon. Az üzemből eddig huszon­haton végezték él jó ered­ménnyel a tanfolyamot. * A Szolnoki Papírgyár tel­jesíti második negyedévi tervét, sőt az előzetes ada­tok szerint bizonyos meny- nyiséget pótol az első ne­Kecskemét közelében, a szőlőtermeléséről híres Hel­vécia határában egy érde­kes, gyorsan mozgó gépre lettünk figyelmesek. Az ál­lami gazdaság új telepítésű szőlőjében végezte a kapá­lást Botschner Jánosnak, az Országos Mezőgazdasági Gépkísérletá Intézet izsóki telepvezetőjének irányítá­sával. — Mit tud a taQajmaró? — Nyolcszáz kataszteri holdon figyeltük* hogyan dolgozik az MR-talajmaró — mondja a telepvezető, s mér invitál is, ismerked­jünk meg közelebbről a géppel. — Látják ezt a tóidig érő gazt? Csupán ennek az új konstrukciónak a ked­véért hagyták meg ekkora darabon, de pár perc múl­va hírmondót sem talál­nak belőle. És valóban igaza volt. A gép — amellyel nem lehetett lépést tartani —* amerre csak elhaladt, mil­lió darabra szabdalta a gazt és betakarta földdel. — Hogy mit tud ez a talaj maró? — mondja kér­dezés nélkül is Botschner János. — Amint látják, szőlőt kapál, s ugyanezt a munkát elvégzi a gyümöl­csösökben, azután zöldtrá­gyát takar, és jól lehet vele tarlóhántást is végezni. A gép egyébként jó felszín­alakító, mert az Sz—80-as traktorok által szőlő alá forgatott területeken elsi­mítja a talaj egyenetlensé­geit. gyedév nagy lemaradásából is. Különösen örvendetes az, hogy ez * a pótlás első­sorban cellulóz-gyártásban mutatkozik, his2en az első negyedév lemaradása ebből volt a legnagyobb. * A szolnoki Mezőgazdasá­gi Gépjavító Vállalat jú­nius 26-én teljesítette fél­éves tervét. A hátralévő három munkanap alatt pe­dig több mint 2 millió forint értékben termelt az előíráson felül pótalkatrészt és végzett motorjavítást. A 2.4 méter sortávolságú nagyüzemi szőlőkben a tő­kéktől jobbra és balra 20— 20 centiméteres biztonsági sávot hagy ki, hogy ikárt ne tegyen a nemes növény­zetben. A gép elvégzi a munka 85 százalékát, s a többi területet könnyűszer­rel gyorsan megtisztítják a gaztól kézikapával. A talaj- maró naponta 15—16 hold szőlőt kapál meg: Az MR talajmaró öt centimétertől huszonkét centiméteres mélységig ál­lítható be. Harminchat for­gókéssel szecskázza fel a gazt, illetve porhanyítja a földet. A kísérleti Idő alatt több módosítást végeztek rajta. Megszüntették többek közt a kormos kapcsolókat, mert melegedett az erőát­vitel! tengely/ A duplex­lánc is sokszor elszakadt, ezért azt ki is: hagyták. Most már minden tekintet­ben jól működik a gép és elkészült róla a kísérleti telep véleményezése. A Mezőgépfejlesztésí In­tézet tervezői jó munkát végeztek, s büszkék lehet­nék a gépre, a konstruk­ciót kivitelező Törökszent­miklósi Mezőgazdasági Gép­gyár szakemberei is — mondja a telepvezető. — Értesüléseink szerint még ez évben megkezdik az MR talajmaró szériagyár­tását, s ezzel újabb nagy­szerű géppel gyarapodik szocialista mezőgazdasá­gunk. Pártunk VIII. kongresz- szusa azt a lelkesítő célt tűzte párttagságunk, dol­gozó népünk elé, hogy az elkövetkező években te­gyük teljessé a szocialista forradalom győzelmét, épít­sük fel hazánkban a fejlett szocialista társadalmat. Ez a feladat — bár nem jelent a párt tevékenységében, a szocialista építőmunkában valamiféle „fordulatot”, az eddigiektől eltérőt — a tár­sadalmi, politikai, gazdasági és kulturális élet területein számos új igényt, új köve­telményt állít a pártszerve­zetek és az egyes kommu­nisták elé. A fejlett szocialis­ta társadalom építése folyta­tása és egyben továbbfej­lesztése annak a nagy mun­kának, amit a szocializmus alapjainak lerakásáért, a szocialista iparosításért, a mezőgazdaság szocialista át­szervezéséért, a termelőszö­vetkezetek megszilárdításá­ért, a kulturális felemelke­désért végeztünk, de széle­sebb fronton, magasabb szinten és nagyobb követel­ményekkel. Az új és nagyobb köve­telmények a vezetés min­den ágazatában és minden szintjén jelentkeznek, de különös súllyal jelentkez­nek a pártvezetésben, a pártmunkában. A kongresz- szus ezt ki is fejtette, hang­súlyozva, hogy: trA párt szerepe a szocialista építés előrehaladásával növekszik, mert sokasodnak, bonyolul­tabbá válnak a gazdasági és kulturális feladatok, s a politikai . küzdelmek is Pártmunka alatt azon te­vékenységek összességét értjük, amit a párt vezető szervei és szervezetei, az egyes kommunisták és az őket támogató dolgozók vé­geznek a párt politikájá­nak, a szocialista építés so- ronlévő feladatainak való- raváltásáért. A munkában kialakulnak a megoldás legjobb formái, módszerei, s ezek a módszerek együt­tesen adják meg a párt­munka egész arculatát, stí­lusát. A pártmunka stílusa — a kommunista munka­stílus — nem más, mint azoknak az elveknek, szer­vezeti, vezetési és szerve­zési módszereknek összes­sége, amivel biztosítani tud­juk a párt politikájának gyakorlati megvalósítását. A pártmunka módszerei — és együttesen a párt- munka jellemző tulajdonsá­gai, a pártmunka stílusa — nem önállóan, mindentől függetlenül alakulnak ki. Általában a jó módszer­nek — és a hibásnak is — van eredője, valami, ami­ből következik. A pártmun­ka módszerei, a munkastí­lus függvény, a párt álta­lános politikájának függ­vénye, abból következik és arra hat vissza. Ismeretes, hogy a kapita­lizmusból a kommunista társadalomba való átmenet egész korszakot felölelő, hosszú és küzdelmes út. A marxista—leninista párt történelmi hivatása, hogy ezen az úton a munkásosz­tály, a néptömegek harcát vezesse. Ennek — a szinte korszakot felölelő — küz­delemnek vannak fontos szakaszai és állomásai. Ilyenek: — a hatalom meghódítása, a munkásosztály ■ számá­ra proletárdiktatúra ki­vívása; — a szocializmus alapjai­nak lerakása: mindinkább ideológiai kön­töst öltenek. Társadalmunk szocialista egységének ki­alakulása, egész népünk összefogása, erkölcsi és po­litikai összeforrása a szo­cializmus felépítésében csak a munkásosztálynak és for­radalmi pártjának vezetésé­vel valósulhat meg.” A kongresszus anyagát feldolgozó konzultációkon és konferenciákon — fon­tosságának megfelelően — nagyon sok szó esett a ve­zetésről, a pártvezetés és a pártmunka „hogyan”-járói, a munkamódszerekről, a párt- munka stílusáról. Ez érthe­tő is. Az ellenforradalom leverésével pártunk kiala­kította a marxizmus—leni- niznius elméletének, a szo­cialista építés követelmé­nyeinek megfelelő, reális politikáját, amelynek tala­ján megszülettek az ismert eredmények. Ez a politikai vonalvezetés a kongresszus által újra megerősítésre került A helyes politikai vonal adva van, s most a politikai, gazdasági és kul­turális előrehaladás üteme és sikere attól függ, hogyan tudjuk a mindennapi mun­kában a helyes politikát megvalósítani. E cikk keretében a kon­zultációkon, konferenciákon elhangzottak alapján — a teljesség igénye nélkül — azokról az elvekről, szerve­zeti és szervezési kérdések­ről szólunk, amelyek befo­lyásolják — vagy éppen meghatározzák — a párt­munka jellegét, módszereit, a pártmunka stílusát — a fejlett szocialista tár­sadalom teljes felépíté­se; — áttérés a kommunista társadalom építésére. Ezekben a szakaszokban megvannak a sajátos jel­lemző feladatok, tenniva­lók, amelyek sorjában kö­vetkeznek egymásból. A proletárdiktatúra kivívása a kapitalisták hatalmának szétzúzása, a kapitalista ál­lamgépezet szétverése útján valósulhat meg. Ez robba­násszerű összeütközéssel, kemény harccal jár. A ké­sőbbiekben, az egyik sza­kaszról a másikra való át­térés nem jár ilyen robba­násszerű változással. A mi helyzetünkben pl. a szocia­lizmus alapjai lerakásának befejezésével a fejlett szo­cialista társadalom felépí­tésének időszaka követke­zett be, ez folyik máris, összességében azonban a kapitalizmusból a kommu­nista társadalomba való tör­ténelmi időszak nagy tár­sadalmi, gazdasági és kul­turális feladatok megoldását követeli, s nem mindegy az, hogy a néptömegek ho­gyan járják be ezt az utat. Jezsuita képmutatás volt az a meghatározás — amit a kommunisták soha nem fo­gadtak el —, hogy „A cél szentesíti az eszközt!" A kommunista párt munkájá­ban a nagyszerű cél — az osztálynélküli társadalom megvalósítása — és a hozzá vezető út harmonikus össz­hangot kell hogy alkosson. Nem mindegy, hogy a nép­tömegek ezt az utat zökke­nőkkel, kitérőkkel — és ezekből következően nehéz­ségekkel — járják végig, vagy azok nélkül. A marx­izmus—leninizmus elmélete az a hatalmas tényező, amelynek birtokában a párt képes ezt a harcot úgy ve­zetni, hogy az egyes felada­tok megoldása a dolgozó tö­megek közvetlen igényeivel összhangban történjen. Az ellenforradalom előtti idő­szak példázza, milyen ne­hézségek és károk származ­hatnak a politikai vonalve­zetés hibájából, mint ahogy az ellenforradalom leveré­se óta eltelt időszak igazol­ja, hogy a helyes marxis­ta—leninista vonalvezetés­sel nagy társadalmi felada­tok szinte zökkenő nélkül megoldhatók. Ha hasonlítjuk az ellen- forradalom előtti és utáni időszak politikáját, látjuk a kettő közötti óriási kü­lönbséget. Ma népgazdasá­gunk tervszerű arányos fej­lődése, s ezzel együtt a dol­gozó tömegek életkörülmé­nyeinek javítása az élet- színvonal tervszerű és rendszeres emelése biztosí­tott. Nincs kapkodás, elő- reugrás, de nincsenek visz- szakozók sem. A munká­sok, szövetkezeti parasztok, értelmiségiek és alkalma­zottak — társadalmunk minden dolgozója — előtt világosan és egyértelműen tisztázott, hogy a magasabb életszínvonal, a jobb élet- körülmény a népgazdaság helyzetének, a termelés fej­lesztésének függvénye. A kettőnek az üteme össz­hangban kell hogy legyen, s a párt gazdaságpolitiká­jában ez az összhang bizto­sított is. Az elért sikerek­nek ez egyik fontos ténye­zője. A két időszak — ellen- forradalom előtti és azóta — összehasonlítása kereté­ben ugyanez a különbség a pártvezetésben, a pártmun­kában, a pártmunka mód­szereiben is kifejeződik. A párttagság létszma is,, a függetlenített apparátus is kisebb, mint az ellenforra­dalom előtt volt, a munka mennyisége, minősége és hatékonysága viszont jóval nagyobb. Ez összefügg a párt politikai vonalvezeté­sével. Ha a politikai vonalban hiba van, ha az eltér a realitástól, akkor baj kö­vetkezik be a vezetés, a pártmunka módszereiben is. Nagyon emlékeztetők az 1950-es — különösen pedig az 1950—54-es — esztendők. Tervteljesítésért mozgósíta­ni, ha annak nincs meg a tényleges realitása, felvásá­rolni sokat, ha ennek nem teremtjük meg a feltételét a termelés oldalán, kilátás­talan, s csak természetes, hogy a hibás politika .hibás módszereket szül, azok el- harapódzva visszahatnak a Két kongresszus volt pár­tunkban az ellenforradalom leverése óta. Mindkét kongresszus — a VII. és a VIII. is — jelentős eredmé­nyekről adhatott számot dolgozó népünk előtt. A számvetést és a megjelölt feladatokat a dolgozó töme­gek magukénak vallják, s bár még rövid idő telt el a VIII. kongresszus óta, érezhetően szélesedik a küzdelem ezek megvalósítá­sáért. Nemcsak szavakban, hanem mindennapi tettek­ben juttatják kifejezésre a dolgozó emberek egyetérté­süket azzal, hogy most az élet minden területén, a gazdaság és a kultúra min­den frontján előbbre kell jutnunk, ezzel alapozzuk meg az életkörülmények to­vábbi javítását. A politika — benne a jövő perspektí­vája — kialakított, érthető és világos. A helyes — a szó teljes értelmében vett marxista— leninista politikai vonal — nem zökkenő és főleg nem harc nélkül alakult ki a ml politikára és méginkább torzítják magát a politikát. Ellenkező a helyzet he­lyes, marxista—leninista politikai vonalvezetés ese­tén. A helyes módszerek természetes ekkor sem automatikusan alakulnak ki. A módszerek alakítása, formálása, tökéletesítése is tudatos, célirányos tevé­kenységet feltételez, de hogy ez minden szempontból si­keres legyen, marxista- leninista politikai vonalve­zetésen kell nyugodnia. A helyes politika talaján ki­alakulnak a megoldásért folyó harc jó módszerei, ami azután szintén vissza­hat a politikára, szinte egy sor biztosítékot teremtve a helyes vonal megtar­tásához. így jellemezhetjük az MSZMP helyzetét, a ' pártmunkát, a pártmunka módszereit az ellenforrada­lom leverése óta, napjaink­ban is, és az a feladat, hogy ez így maradjon a jö­vőben is. A kölcsönhatás a politi­kai vonal és a módszerek között tehát mindenkor fennáll. A marxista—leni­nista politikai vonal az alapvető feltétel a párt­munka jó módszereinek ki­alakulásához és fejlődésé­hez. A pártmunka módszerei­ben sincsenek örökké érvé­nyes sablonok. Fő követel­mény az, hogy igazodjanak az adott időszakhoz, a hely­zethez és biztosítsák a cé­lok megvalósítását. Az elő­rehaladással, a kitűzött cé­lok elérésével, újak megje­lölésével, a szocialista fej­lődéssel együtt szinte a módszerek is változnak* módosulnak, bővülnek* újakkal egészülnek ki. A kommunista munkastílus­nak fontos jellemzője ez, s nagyon lényeges, hogy a pártszervek, pártszerveze­tek és az egyes kommunis­ták képesek legyenek az új feladatok, új célok kitűzé­sével együtt a megoldás módszereit is újakkal bőví­teni. Szocialista építőmunkánk most fontos határvonalat lépett át azáltal, hogy meg­történt, befejeződött a szo­cializmus alapjainak lera­kása, s napirendre került a fejlett szocialista társada­lom építése. A széles fron­ton folyó gazdasági szerve­ző, ideológiai és kulturális nevelőmunka — tehát a szocializmus teljes felépíté­séért folyó harc vezetése — a pártmunka módszereinek fejlesztésében is követel­ményeket állít. pártunkban sem. Az ellen­forradalom után — amikor eléggé zavarosak, kószál­tak voltak a dolgok — a Központi Bizottságnak és a párt egészének el kellett határolni magát a régi ve­zetés szektás, dogmatikus hibáitól és ezzel egyidőben a revizáonizmustól annak érdekében, hogy mind a két irányzatra csapást mérve kialakulhasson és megszi­lárduljon a helyes vonal. A kétfrontos harc nem új és nem valami speciális ma­gyar sajátosság. A forradal­mi munkásmozgalom egész történetét végig kíséri a kétfrontos küzdelem. Nagy eredmények ott és akkor születtek a munkásmozga­lomban, ahol ezt a harcot következetesen megvívták, s viszont nehézségek, ku­darcok következtek be, mindenütt, ahol akár egyik, akár másik fronton csök­kent, vagy nem folyt a harc. Lenin elvtárs egész (Folytatás a, *• oldalamé Nagy Ottó Munkában az MR talajmaró. A gép jobboldalán még • térdig érő gaz látszik, utána azonban már homok takarta a szétszabdalt haszontalan növényt ÚJ GÉP a nagyüzemi szőlőtermelésben A politika és munkamódszer összefüggése, kölcsön« hatása A marxista-leninista politika összetevőiről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents