Szolnok Megyei Néplap, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-12 / 109. szám

1963. május 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hova tűnt a tizenharmadik hónap? /Miért nem kaptak nyereségrészesedést a Ruházati Vállalatnál 1 A szolnoki Ruházati Vál­lalat dolgozói tavaly — 1961-es évi munkájuk ered­ményeképpen — egy hóna­pi fizetésnek megfelelő nye­reségrészesedést kaptak. Ez évben pedig — 1962-es munkájuk „eredményeként” — egy fülért sem. Két egymást követő év és mégis mekkora különbség. A szöveges mérlegbeszámo­lók, amelyek alapul szol­gálnak az okok felderíté­séhez, sok mindent elárul­nak. 1961 ben 22 millió fo­rintos termelési tervüket több mint 1 millióval túl­teljesítették. 1962-ben a 23 milliós tervtől közéj 2 mdlillóval elmaradtak. Ugyancsak lényegesen el­maradtak az előírt alap­­rentabilitás teljesítésében. A 7.1 százalékos előírással szemben csupán 3.5 száza­lékot teljesítettek. Magas volt a mérce? A vállalat igazgatója és főkönyvelője külső okokra hivatkozik. Kétségtelen, hogy a nagyon jól sikerült 1961-es év után sok objek­tív tényező is akadályozta, hogy 1962-ben is elérjék az önmaguk szabta mércét. Az előző évihez képest fele mennyiségű maradékot dől-Az idei május elseje kettős ünnep volt Zagyvaré­­kason. A Béke Tsz a 4500 holdon felüli kategóriában első lett a megyében, s elnyerte a megyei pártbizottság, a megyei tanács és a szakszervezetek megyei tanácsa vándorzászlaját és oklevelét. A járási elsőségért pedig a járási pártbizottság vándorzászlaját. HOGYAN GAZDÁLKO­DOTT ez a közösség? Mi­lyen eredménnyel zárták a múlt évet? Egyszóval, mivel érdemelték ki a megtisztelő kitüntetést? Ezekre a kérdé­sekre kerestem válásét a vezetőkkel folytatott beszél­getés alkalmával; Budai Kálmán tsz elnök néhány szóval, de nagyon a lényegre tapintva vázolta azt a változást, amely az utóbbi esztendőkben tör­tént a zagyvarékasi tsz-ben, s amely máris ilyen szép sikert eredményezett. — Szót értettünk az em­berekkel, bíztunk bennük, s ők ezt szintén bizalommal viszonozták; A tagság fe­gyelmezett. jó munkája nélkül nem érhettük volna el azt az eredményt, amely­­lyel elnyertük a két ván­­dor zászlót. — A zászló nevében az van, hogy vándor. Mi még­sem szeretnénk, ha tőlünk tovább vándorolna — szakí­totta meg mondandóját, az­tán így folytatta: — Tavaly hatszázegy dolgozó tagunk volt, ennek csaknem fele egész pontosan kettőszáz­nyolcvanhat nő, főleg ipari dolgozók, vasutasok felesé­gei. Most harmincnyolccal szaporodott a dolgozó tagok száma. Mint tényt említette ezt Budai elvtárs, nem fűzött hozzá kommentárt, pedig ide kívánkozik: ez az egy adat is igazolja, hogy a fa­lubeliek más szemmel né­zik a közöst, másként véle­kednek a tsz-ről, mint akár­csak néhány évvel koráb­ban. S ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen néhány esztendő alatt nagy válto­zás történt Az addig sok bajjal, gonddal küszködő gyenge tsz megerősödött, jövedelmező gazdasággá vált. A helyes vezetés, irá­nyítás, a gazdák szorgal­mával párosulva olyan anyagi alapokat teremtett, amely már a jelenben is jó jövedelmet, nyugodt életet biztosít. Ennek igazolására is soroltak adatokat a tsz vezetői: — A tagság közösből származó jövedelme 1960- ban 4 508 000, 1961-ben 6 954 000, 1962-ben 9156 000 forint volt. Az egy mun­kaegység értéke is eszerint növekedett 21, 34 és 42 fo­­rintrav A termelőszövetkezet összvagyona 1961-ben 25 020 000, 1962-ben 33 616 000 forint volt. A kö­zös gazdaság az előbbi évben 12 985 000. az utóbbi­ban pedig 20 095 000 forint tiszta vagyonnal rendelke­zett. DICSÉRETREMÉLTÖ az is, hogy nemcsak a saját boldogulásukra gondolnak a Béke Tsz gazdái, hanem arra törekednek, hogy mi­nél több gabonát, húst, te­jet, stb adjanak a népgaz­daságnak; Tavaly például 121,9 százalékra teljesítet­ték áru értékesítési tervüket, 14 854 000 forint értékű árut adtak az államnak. A hústermelés 1961-hez vi­szonyítva duplájára emel­kedett. Tavalyi hústerme­lési tervük 2837 mázsa volt, ezt 129,2 százalékra telje­sítették, vagyis 3660 mázsa húst adtak. Gál Lajos fő­állattenyésztő és az állat­gondozók szaktudását, jó munkáját dicséri a fenti eredmény, s az is, hogy egy tehénre 3000 liter tejterme­lés esik. Tejből is túlszár­nyalták, 118 százalékra tel­jesítették éves előirányza­tukat. — A tavaszi munkákkal sem maradtunk el — mon­dotta Nagy Lajos, foagro­­mus. — Idejében földbe­került a vetőmag, s már befejeztük 200 hold mák sarabolását, egyelését, s mintegy ezer holdon a ga­bona vegyszeres gyomirtá­sát. Naponta négyszázan is kint szorgoskodnak a föl­deken, a 300 hold cukor­répa egyelése is befejezés­hez közeledik. NEM ÉRDEMTELENEK tehát a Béke Tsz gazdái a megtisztelő kitüntetésre, s jogosan bíznak abban, hogy a két vándorzászlót idei eredményeik alapján to­vábbra is megtarthatják. N K. goztak fel és ez magasabb forgalmi adót is jelentett. Rendszertelen és késedel­mes volt az anyagellátásuk — ez is bizonyítható tény. Az anyag, míg készáruvá változott több mint 12 ki­lométeres utat tett meg. Ez Is költségtöbbletet jelen­tett. Mindezek azonban nem jelenthetnek ekkora válto­zást. Nyilvánvaló, hogy bel­ső okok is közrejátszottak az ilyen nagymérvű válto­zásban. A mérlegek ez eset­ben is bizonyítottak. Egy év alatt 47 500 forint ér­tékű anyaghiányuk volt. Ellopták? Nem — „csupán” eladminisztrálták. Ugyanis az egyenruhát készíttető rendelők utalvánnyal fizet­nek. Ezeket az utalványo­kat elfelejtették inkasszóra benyújtani 1961 ben 21 000 forintot fizettek ki 9 szá­zaléknál magasabb kamat­ra, 1962-ben ez az összeg 43 700 forintra emelkedett. Nőtt tehát a normafeletti készlet és erre bármilyen mentséget is keresnek, je­lentősen csökkenti a nye­reséget. A tervteljesítéshe2 viszonyítva béralaptúllépé­sük is volt. Ezek voltak tehát a „vezetés” hibái. De vajon a gépek mellett dolgozók teljesen ártatlanok a végső eredmény kialaku­lásában? Nézzük tovább a statisztikát Csökkenő termelékenység, romló minőség 1961-ben a vállalat 183 termelő munkásából 84 volt szakmunkás. 1962-ben 170- ből 122-en szakmunkások voltak. Arra számítottak, hogy ez a munkában javu­lást hozott. Nem így tör­tént. Az egy munkaórára eső termelési érték 2.59 fo­rinttal csökkent. Ugyanígy az egy főre eső teljes ter­melési érték a 61-es 126 612 forint helyett 123 605 forint lett. Emellett romlott a minőség is. A férfiingek készítésében a teljes meny­­nyiség 78.6 százaléka lett első osztályú, míg 1961-ben 82.6 százalék volt hibátlan. A férfiöltönyöknél is több mint 4 százalékos a minő­ségi visszaesés. Azt hiszem több adatra nincs is szükség. A dolgo­zók elsősorban magukat okolhatjk a gyenge ered­mény miatt. A kétségtele­nül sok külső gonddal küsz­ködő vállalatot jó szinten tartani csakis becsületes, odaadó munkával lehet. Ez pedig, mint a tények is bizonyítják, hiányzott ta­valy. És ezért hiányzik most a „tizenharmadik hónap” is. Erdélyi György Ami többet ér egy mázsa cementnél Pártunk VIII. kong­resszusa óta mind több szó esik a pártszerveze­tekben az ideológiai mun­káról, a tanulásról, a pártmunka módszereiről, a kádermunkáról, általá­ban olyan dolgokról, amit — talán nem is helyes kifejezéssel — a belső pártáiét kérdéseinek szok­tak nevezni. Téved, aki emögött valami olyan ki nem mondott jelszót lát, miszerint „elég volt a gazdasági munkából”, jöj­jön a „tiszta”, az „igazi” pártmunka. Az MDP idejében meg­voltak a maga ismert, objektív okai annak, hogy a pártszervezetek jórészében öncélú, a kon­krét feladatokkal össze nem függő pártmunka folyhatott. Az utóbbi éveikben nemcsak a poli­tikai munka tartalmát illetően sikerült a lenini elveket helyére állítani, hanem a párt munkastí­lusában is. Pártszerveze­teink munkájában általá­nosan ismert és elismert alapelv, hogy mindig a gazdasági építőmunka, a kulturális forradalom cél­kitűzései állnak előtérben, a pártszervezetek és a kommunisták minden te­vékenysége ezt szolgálja. A tiszta pártmunka el­mélete és módszerei ellen különösen akkor hada­koztunk erőteljesen és eredményesen, amikor a mezőgazdaság szocialista átszervezése, ez a nagy társadalmi, forradalmi változás erőpróba elé állította pártszervezetein­ket. Az ismert eredmé­nyekben benne van a vizsgabizonyítvány: párt­szervezeteink megállták a próbát. Ebben az idő­szakban talán egy kicsit j óbban is belelendültünk — ez nem is volt baj! — és direkt módon, közvet­lenül te beleavatkoztak pártszervezeteink a gaz­dasági irányításba. A termelőszövetkezetek kezdeti, botladozó lépé­sei idején nem nagyon volt idő arra, hogy elmé­letileg tisztázzuk, majd tanfolyamokon megtanít­suk, kinek mi a feladata a közös cél érdekében a nagy mechanizmuson be­lül. Ha kellett, szervezett, utasított, vetőmagért, gé­pért szaladgált az elnök, a párttitkár, az agronó­­mus egyaránt. A járási titkár mintegy hadvezér, gépek csoportosításával, műtrágya, bankhitéi fel­osztásával foglalkozott. Hiba lett volna ez, hibás munkastílus? Nem. Poli­tikád munka volt ez a «javéiból. A legfőbb dolog akkor az volt, hogy jól induljon meg a termelő­­munka, legyen meg en­nek minden feltétele. Ä szocialista brigádmoz^alom fejlődését bemutató kiállítást rendez Szolnokon a MÉSZÖV Megyénkben 1960. január­jában alakultak a földmű­vesszövetkezeteiknél az első szocialista címért küzdő kollektívák. Jászárokszállás, Szolnok és Törökszentmik­­lós földművesszövetkezetei voltak e téren úttörők. Meddig jutottak, hol tarta­nak ma? — Ezt vizsgálta a napokban megyebizottsá­gi ülésen a KPVDSZ. Ma már 34 fmsz-<nél mű­ködnek szocialista brigádok. Munkájuk egyre tartalma­sabb, mind jobban érvé­nyesítik a „szocialista mó­don élni. dolgozni, tanulni” hármas elvet. Miben nyil­vánul ez meg? A termelé­kenység növelése érdeké­ben újítások bevezetésével, munkamódszereik megjaví­tásával élenjárnak a kar­cagiak és a mezőtúriak. Egyre több az olyan eset, mint a mezőtúri Szabó La­jos brigád tagjainak ösz­­szefogása, kik égjük társuk düledező házának lebontá­sánál nyújtottak segítséget. Hasonló tettekről adhatnak számot a kunszentmártoni, tiszasasi. egyes karcagi szo­cialista brigádok tagjai is. örvendetes, hogy egyes fmsz-ek vezetőségi tagjai, igazgatósági elnökei fonto­sabb feladatok végrehajtá­sa előtt kikérik a munka­brigádok véleményét (pél­dául Szolnokon) és segít­ségükre támaszkodnak a munka végrehajtásában is. Ez az egészséges szellem még nem alakult ki kel­lően. A brigádmozgalom számszerű és főleg minősé­gi fejlődésének sokhelyütt glátja, hogy a gazdaságve­zetés és a szakszervezeti bizottság között hiányzik az összhang. Így van ez például Jáskiséren, Tisza­­sülyön. Másutt csak az SzB foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, a gazdaságve­zetés nem. Számos lehetőség kínál­kozik arra, hogy a föld­művesszövetkezetek kibon­takozó szocialista brigád­mozgalmát erősítse. A töb­bek között a MÉSZÖV igazgatósága még ebben a hónapban értekezletre hív­ja össze a me'nre szocialista brigádvezetőit s a megbe­széléssel egyidőben meg­rendezik a szocialista bri­gádok mozgalom fejlődését berrvifn+ő kiállítást is, amely azoknak is határozott fel­adatokat mutat, akik eddig még nem tudták: voltakép­pen merre is halad-'-nok, hogyan közelítek meg a kitűzött célokat. Mert bizonyítani kellett. És ennek az operatív munkastílusnak nagy ré­sze van abban, hogy a bizonyítás sikerült. A termelőszövetkezeti moz­galom gyökeret vert, meg­erősödött. A pártszerve­zetek konkrét gazdasági szervező tevékenységének tehát nagy része van ab­ban a nagy politikai győ­zelemben. amelynek nyo­mán végül is kimondhat­tuk, hogy leraktuk ha­zánkban a szocializmus alapjait. Felmerül a kérdés: túl­jutva egy hősi korsza­kon, a szocializmus teljes felépítésének időszakában, szükség van-e hasonló módszerekre, egyáltalán használhatóké az ilyen módszerek? Az senki előtt nem kérdéses, vita tárgya sem lehet, hogy foglalkozzanak-e a párt­­szervezetek gazdaságszer­vező munkával. Mi más­sal foglalkoznának? A módszerekről azonban kell vitatkozni. Sok jel mutat arra, hogy egyik-másik párt­­szervezetünkben még mindig túltengenék a di­rekt módszerek, s azok ma már nem előre viszik, hanem akadályozzák a munkát. Az egyik járási pártbizottság instruktora három napig utazgatott, járkált azért, hogy a te­rületén működő termelő­szövetkezeteiknek tavaszi árpa vetőmagot szerezzen. Ezt az elvtársat a leg­nagyobb jószándék, segí­teni akarás, a közösért való felelősségérzete ve­zette, de mégis meg kel­lene tőle kérdezni: mit csináltak ez idő alatt a termelőszövetkezeti elnö­kök, a járási tanács me­zőgazdasági osztálya, mindazok, akiknek ez hi­vatali kötelessége? Bizo­nyára ők sem lógatták a lébukat az íróasztal mö­gött. de mégis azt kell mondani, jobban menné­nek a dolgok, ha minden­ki a maga munkáját vé­gezné. Akadnak anakroniszti­­kusabb példák is. Az egyik tsz-elnök május el­seje előtt elküldte a tsz párttitkárát a városba piros krepp-papírt vásá­rolni. Mintha ezt az írnok nem tudta volna elintéz­ni. Amíg a párttitkár krepp-papirért járkált, vajon ki foglalkozott a proletárinternacionaliz­mus ünnepének politikai előkészítésével? Talán az írnok? Eszembejut, amit az egyik városi pártérte­kezlet előkészítése idején, az értekezlet előtti napon láttam. Az instruktorok fúrtak, faragtak, ácsolták a színpadon az emel­vényt. Akkor nem kér­deztem tőlük — hisz olyan tiszteletreméltó buzgalommal csinálták — miért nem bízzák ezt a hivatásos dekoratőrökre, asztalosokra, akik között sok, társadalmi munkát szívesen vállaló kommu­nista akad. Nemcsak a termelőszö­vetkezeti pártszervezetek­ben, hanem üzemekben is tapasztalható, hogy nem mindig találják meg a termeléssel való foglalko­zás helyes módszereit. A pártmunka stílusa hason­lít a gazdasági vezetés módszereihez. Sokszor semmi különbség a párt­vezetőségi ülés, vagy az üzemi osztályvezetői ér­tekezlet, a taggyűlés, vagy a termelési tanácskozás között. A pártvezetőségi ülésen, taggyűlésen nem elég, ha tartalmas, jó be­számolót hallunk a tit­kártól, vagy valamelyik gazdasági vezetőtől a tervteljesítésről, a műsza­ki fejlesztés, az önkölt­ségcsökkentés adott fel­adatairól. Ez szükséges, de mindaddig csak tájé­koztató jellegű beszámoló marad, amíg nem teszik hozzá, hogy az adott kér­désben mi a pártszerve­zet feladata. A tapaszta­lat szerint többnyire ép­pen ez az utóbbi marad el. És ilyenkor keveredik össze a gazdasági vezetés és a pártvezetés munká­ja. Sokszor a gazdasági vezetés is ilyen irányba szorítja á pártvezetőséget. Előfordul, hogy konkré­tan megbízzák őket, jár­janak el az illetékesek­nél, szerezzenek ilyen vagy olyan gépeket, nyersanyagot. Kérdezhe­tik, mi baj származik ab­ból, ha összeköttetéseik révén tényleg meg is szerzik? A termelést se­gítik ezzel, a tervek tel­jesítését. Az egyik igaz­gató még azt is hozzátet­te, minden szép szónál többet ér egy mázsa ce­ment, vagy egy fontos gép. Ö aszerint becsüli is az embereket. Ez viszont már egészen furcsa ál­láspont, talán azt is le­hetne mondani, demagó­gia. Az üres szócséplés­­nél tényleg többet ér még egy marék cement is — de nem is tartja senki pártmunkának a szócsép­­lést. Az adott esetben az lett volna a hasznos, ha a gépek megszerzésére az illetékes gazdasági veze­tők, vagy az anyagbeszer­zők vállalkoznak. Ehhez azonban a megfelelő lég­kört a pártszervezetnek kell megteremteni. A felsorolt példák mind azt kívánják bizonyítani, hogy a pártszervezetek­nek a jövőben is foglal­kozni kell gazdasági, ter­melési kérdésekkel, de a mai kor színvonalán. Egy pillanatra sem vehetik le a szemüket a termelésről, de Semmi szükség arra, hogy az illetékes és arra alkalmas gazdasági veze­tők helyett dolgozzanak, kisajátítsák a termelő­munka irányítását. Ez a munkastílus nem csgk a termelésben okoz zavaro­kat, de megrekeszti a fej­lődésben a pártszerveze­teket is. A pártszervezetek gaz­daságpolitikai tevékeny­sége mellett, azzal egyen­értékű feladatként jelent­kezik a marxizmus—leni­­nizmus eszmei offenzivá­­ja. Egyenértékű, de nem külön feladat, mert eddig is ezer szál kötötte össze a gazdasági szervezőmun­kát az eszmei, politikai félvilágosító munkával. Ha a pártszervezetek a termelést annak társadal­mi oldaláról közelítik meg, máris az eszmei of­­fenzíva legfontosabb csa­taterén harcolnak. A termelés társadalmi oldalával foglalkozni azt jelenti: a pártszervezet az üzem, a termelőszövetke­zet, az intézmény dolgo­zóinak eszmei-politikai nevelésével foglalkozik; megteremti a kommunis­ták példamutatását; a dolgozókat a „szocialista módon élni és dolgozni” eszméjének megfelelően neveli; harcol az üj mód­szerek elterjesztéséért. Ezzel nem egyszerűen ki­segítője, „egyik karja” a gazdasági vezetésnek, ha­nem a pártellenőrzés és felvilágosítás eszközeivel élve, annak is serkentője, előbbremozdító j a. A mai kor színvonalán dolgozni nem könnyű. Magasabb követelménye­ket jelent a pártszerveze­tek, a kommunisták felé. De ismerve pártszerveze-f teinket és tapasztalva a számtalan jó példát, nyu­godtan állítjuk: párt­­szervezeteink képesek er­re, ha a — különösen a vezetőségekben dolgozó — kommunisták nem feled­keznek meg szakmai és politikai képzettségük ál­landó gyarapításáról. Varga József Egyszerre két zászló birtokosai lettek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents