Szolnok Megyei Néplap, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-05 / 103. szám

s SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. május 5. A VILÁG BALRA TART NEMZETKÖZI SZEMLE Május 1. fénye ragyogta be az elmúlt hét nemzet­közi életét. A szocializmus eszméjének évről évre nö­vekvő térhódítását, az ese­ményeik menetét döntően befolyásoló súlyát, jelentő­ségét tükrözte a munkás­osztály nagy nemzetközi ünnepe, amelyet öt konti­nensen, lenyűgöző méretek­ben ünnepeltek meg a világ dolgozói. Világszerte mun­kasikerek, béketüntetések adtak hatalmas jelentősé­get az idei május elsejének. A moszkvai ünnepséget Fidel Castro jelenléte tette emlékezetessé. Az a forró barátság, egetverő lelkese­dés, amellyel a szovjet nép fogadta a kubai nép vezé­rét, szinte jelképpé nőtt: egy magasztos, nagy eszme hogyan forraszt egybe nagy és kis népeket. A verőfényes tavaszi na­pon a Vörös teret elöntő színes emberfolyam egy békés életét építő boldog nemzedék viharos lelkese­dését ujjongta. A szovjet hadsereg különböző egysé­geinek impozáns parádéján eldiibörgő tankok, ágyúk, óriásrakéták pedig azit a megnyugtató érzést árasz­tották, hogy a béke védel­me olyan kezekben nyug­szik, melynek ereje vissza­­riasztja az agresszorok sö­tét szándékait. A szocia­lista országok gazdasági és katonai ereje akkora mére­tekben növekedett, hogy megfékezi azokat az impe­rialista köröket, amelyek pusztító termonukleáris há­ború szakadékéba akarják taszítani az emberiséget. Az of asz választások eredménye, az elmúlt hét nemzetközi eseményeinek egyik legjelentősebb moz­zanata, szinte kínálkozik a szocializmus világszerte nö­vekvő erőinek, egyre széle­sebb tömegeket meghódító eszméinek illusztrálására. A világ balra tart — ezt dokumentálta Olaszország­ban is a baloldal pártjai­nak; a kommunista, a szo­ciáldemokrata és a szocia­lista pártnak előretörése, melynek legjelentősebb té­nyezője a kommunista párt­nak a szenátusban elért 85 és a parlamentben szerzett 166 mandátuma. Kiemelke­dő jelensége az olasz vá­lasztásoknak, hogy a kom­munista párt a szavazat­nyereségeit lényegében azoknak a katolikus dolgo­zóknak a támogatásával érte el, akik eddig a ke­reszténydemokratákra sza­vaztak. Ezek a kisemberek, munkások, parasztok, ér­telmiségiek, most kitörve a kommunista-ellenes jel­szavak ámító, hazug pro­pagandájának bűvköréből, reményeik, óhajaik kifeje­zőit, a békéért, demokrá­ciáért, szocializmusért folyó küzdelmük győzelemre ve­zetőit látják a kommunista pártban. Az olasz választási ered­mények azt mutatják, hogy Olaszország politikailag leg­aktívabb tömegei a válto­zást tényleges balrafordulás formáidban képzelik el. Tehát, mint Togliatti kije­lentette: az olasz politika új vonalának kialakításában a kommunista párt és más baloldali erők kezdeménye­zése döntő szerepet játsz­hat. Most pedig vessünk pil­lantást a világ lázas felére, ahol a háborúira uszítok be­avatkozása élezi a helyze­tet, s tartja a népeiket dik­tátorok uralma alatt. A Haiti és Dominika között feszültté vált helyzet a hét elején komoly konfliktus­sal fenyegetett. Dominika azt állította, hogy Haitiben a megbukott Trujillo ural­mának visszaállítására ösz­­szeesküvést szőnek. Haiti­­ban pedig felforgató tevé­kenységgel vádolták Domi­nikát, hangoztatva, hogy a Duvalier elnök meggyilko­lására szőtt összeesküvés szálait ők bonyolítják. Haiti fővároséiban előzőleg véres zavargások törtek ki, amelynek hátterében állító­lag Duvalier uralmával szembenálló katonatisztek álltak. Duvalier katonái be­hatoltak a Dominikai Köz­társaság nagykövetségére, s több embert — politikai menekülteket, akik ott me­nedéket nyertek — elhur­coltak. A dominikai kor­mány ezután megszakította a diplomáciai kapcsolatait Haitival, s már úgy lát­szott, hogy megismétlődik a két kis ország között az 1937-ben véres összeütkö­zésbe kirobbant ellentét. A hét végére azonban Haiti engedményeiket ajánlott fel Dominikának, s hajlandó kiengedni az országból a nagykövetségen foglyul ej­tett 22 ember közül tizen­ötöt. A helyzet egyelőre még áttekinthetetlen, s újabb bonyodalmak lehető­ségét rejti. A pillanatnyi csend inkább látszatnyugal­mat takar. Haitiban Duva­lier diktatúráját megelégel­te a nép, de az Egyesült Államok állandó gazdasági segélye egyelőre még inga­dozó pozíciójához erősíti a diktátort. A helyzetet a Haiti népi egységpért nyi­latkozata jellemzi, mely szerint „Haiti olyan puska­poros hordó, amely közéi ál] 'a robbanáshoz”. A nép elégedetlensége egyre foko­zódik Duvalier elnyomó kormányával szemben. Laoszban folynak a megbeszélések A laoszi helyzetben sem hoztak jelentős fordulatot az utóbbi napok. A Kő­edény síkságon nem csen­desült a helyzet, a feszült­ség tovább tart. A Patet Lao jelentései sizerint a semleges csoport reakciós elemei hadiállásokat építe­nek ki Cammon tartomány­ban és támadásra készül­nek. A reakciós egységek­ben Nosavan csapatainak katonád is részt vesznek. A laoszi tájékoztatásügyi miniszter újabb lépéseket sürgetett az amerikai im­perialistáik és lakájaik mes­terkedéseinek megakadályo­zására. Szufanuvang pedig elhatárolta magát a laoszi kormánynak attól a nyilat­kozatától, amely szerint nincsenek Laoszban sem dél-vietnami, sem csangkaj­­sekista katonák. • Ha végigtekintünk a hét további nemzetközi ese­ményein, megállapíthatjuk: Jordániában változatlanul fennáll a fordulat lehető­sége. Abu Navar tábornok áll az élén a változást elő­készítő forradalmi parancs­nokság tanácsának, s a Jordánia Köztársaság né­ven adó titkos rádióállo­más fegyveres felkelésre hívja fél a népet a Husz­­szein-kormámy ellen. Genfben Brazília és Me­xikó hivatalosan tájékoz­tatta a tizennyolchatalmi leszerelési bizottságot a latin-amerikai atomfegyver­mentes övezet létrehozásá­ról Bolívia, Brazília, Chile, Ecuador és Mexikó között kötött megállapodásról, melyhez valószínűleg más latin-amerikai országok is csatlakoznak. Végül emlékezzünk meg néhány mondatban az eviarü egyezmény módosí­tásáról kiadott közös köz­leményről. Két héttel az­után, hogy a francia kor­mány hivatalosan elutasí­totta Ben Bella javaslatát az evianí egyezmény mó­dosítására, meglepetéssze­rűen hatott, hogy Jean De Broglie, az algériai ügyek­kel foglalkozó miniszterel­nökségi államtitkár algíri tárevalásai után közös köz­leményt adtak ki, melyből kiderül, hogy a francia kor­mány mégis hozzájárult az egyezmény egyes pontjai­nak módosításához, ha a leglényegesebb kérdések egyikében, a szaharai atom­­robbantások beszüntetésére vonatkozólag még nem is jött létre megegyezés. Statárium, éjszakai kijárási tilalom Haitiban Duvalier, Haiti diktátora pénteken kelt rendeletével, amelyet egy helyi rádió­állomás sugárzott, megha­tározatlan időtartamra sta­­táriális állapotot rendelt el és éjszakai kijárási tilalmat vezetett be az ország egész területére. A diktátor-elnök hivatali helyiségének ka­pujára nagy táblát függesz­tettek ki, ezziel a felírással: „A hadsereg tagjai csak fegyvertelenül léphetnek be!” Letartóztatások a Dél afrikai Köztársaságban Johannesburg (UPI). Mint ismeretes, a Délafrikai Köztársaságban új törvény, lépett életbe, amelynek ér­telmében bírósági tárgya- ' lás nélkül börtönözhetők be mindazok, akik vétenek a kormány faji megkülön­böztetésére vonatkozó ren­delkezései ellen. Pénteken a törvény alapján 61 afri­kait tartóztattak le. (MTI) Brazil utasszállító repülőgép tragédiája Sao Pauló belvárosa fö­lött szombaton hajnalban lezuhant egy Convair típu­sú brazíliai utasszállító re­pülőgép. A gépen 44 utas és öt főből álló személyzet tartózkodott. A repülőgép Rio de Jane­iro felé tartott. Rövidesen Nasszer Algírba érkezett Algír (AP—Reuter—MEN) Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke szom­baton délelőtt Algériába ér­kezett. Az elnöki jacht ki­kötésének Algírban száz­ezer ember volt szemtanú­ja. Nasszert Ben Bella al­gériai miniszterelnök és a kormány tagjai melegen üdvözölték. Az Egyesült Arab Köz­társaság elnökének hivata­los algériai látogatása az előre kitűzött program sze­rint május 8-ig tart, az ál­lamfő azonban tovább ma­rad a baráti országban. — (MTI) A latin amerikai alomfegyvermentes övezetről szóló nyilatkozat az ENSZ-ben New York (TASZSZ). Bo­lívia, Brazília, Chile, Ecua­dor és Mexikó ENSZ-kép­­viselője megküldte az ENSZ dokumentumaként a tagál­lamok képviselőinek az em­lített országok kormányai­nak közös nyilatkozatát. A nyilatkozat, mint ismere­tes, latinamerikai atom­fegyvermentes övezet meg­teremtésének tervét tartal­mazza. Az említett öt latin­amerikai ország kész olyan többoldalú egyezményt alá­írni, amely szerint az alá­írók nem gyártanak, nem szereznek be, nem helyez­nek el saját területükön és nem próbálnak ki sem atomfegyvert, sem pedig az atomfegyverek célbaj uga­tásához szükséges eszközö­ket. Az említett öt ország ENSZiképviselője — mint kijelenti — reméli, hogy a nyilatkozathoz csatlakozik a többi latinamerikai or­szág is. (MTI) azután, hogy felszállt a Sao Paulo-i repülőtérről, a gép visszafelé fordult, mert a pilóta motorhibát észlelt Leszállni azonban nem tu­dott, mert a gép kigyulladt, majd felrobbant. Az égő roncsok egy három épület­ből álló háztömbre zuhan­tak. A halálos áldozatok szá­máról ellentmondó jelenté­sek érkeztek. Az AP sze­rint a repülőgépen tartóz­kodó 49 személy életét vesz­tette. Más hírügynökségek szerint viszont a gép utasai közül csak 35-en estek ál­dozatul:« Az sem ismeretes, hogy az épülettömb romjai alatt hányán haltak meg. A szerencsétlenséget be­tetőzte, hogy egy tűzoltó­autó a katasztrófa színhe­lyét körülvevő tömeg közé rohant. Az autó négy sze­mélyt halálra gázolt. Sokan megsebesültek. (Reuter— AP—AFP—DP A—MTI) Amerikai kalózkodás a Sárga-tengeren A Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság partjai közelében április 25-én ka­lóztámadást intéztek észak­koreai halászok ellen. A tá­madók két halászt megöl­tek, egyet pedig erőszakkal Dél-Koreába hurcoltak. Az amerikai támadás sú­lyosan sérti a koreai fegy­verszüneti megállapodáso­kat. (MTI) Az Amerikai Egyesült Államok kormánya az el­múlt órákban újabb tanú­jelét adta annak, hogy egy­szer s mindenkorra le akar számolná a kis ' diktátor neki nem tetsző hatalmával. Lincoln White, az ameri­kai külügyminisztérium szóvivője péntek esti sajtó­­értekezletén szokatlanul éles hangnemben nyilatko­zott a Haitiben végbement véres eseményekről, s egye­bek között jelezte, hogy az Egyesült Államok nagy­követe „normális jelentés­­tételre” a közeljövőben el­hagyja állomáshelyét, min­denképpen úgy azonban, hogy nem vesz részt a Du­valier első elnöki beiktatá­sának 6. évfordulója alkal­miéiból május 15-én rende­zendő ünnepségeken. Kü­lönböző magasrangú ame­rikai körök eközben nyíltan arról panaszkodnak, hogy — mintha ez csak most tör­tént volna meg — Fran­cois Duvalier terror-rend­szert vezetett be Haitiban, gyilkosságokkal, kínzások­kal, tömeges letartóztatá­sokkal] tartja fenn hatal­mát. Washingonban arról beszélnek, hogy „földalatti akciócsoportok” május 15- én Duvaliert meg akarják buktatni. Félsorol ják azo­kat a különböző eseteket, amelyek során Duvalier emberei kiirtották az ellen­zék vezetőit. Az Egyesült Államok időközben öt til­takozó jegyzéket intézett Haitihoz amiatt, hogy a hatóságok „fizikai kény­szert” gyakoroltak ameri­kai állampolgárokkal szem­ben. Pénteken már Dominiká­ba érkezett az amerikai ál­lamok szervezetének vizs­gáló bizottsága. A csoport tájékoztatása szerint Duva­lier elnök megígérte: mind­azok, akik a külföldi követ­ségeken kaptak menedék­jogot, bántaflanul elhagy­hatják az országot. Bosch dominikai állam­elnök sajtóértekezletet tar­tott. Kijelentette: országa fel fogja kérni az AÁSZ-t, hogy a szervezet 21 tagál­lama szakítsa meg Haitival a diplomáciai viszonyt. Amennyiben Haiti legköze­lebb ellenséges cselekményt hajt végre Dominika éllen — mondotta Bosch — Do­minika megtámadja a szomszédos országot és vé­get vet Duvalier rendsze­rének. (AP, Reuter) (MTI) 9. — Mert ha valaki nem érzi meg, hogy egy másik... De kivette észre? És mi­kor? Melyik volt • az a perc, amelyik megdöbben­tette attól a tudattól, hogy szereti a lányt? S ha volt is ilyen perc, — mert volt — nem benne élt már előtte is, mint szén sarjában az évmilliók?” Bizonytalan léptekkel ment az ablakhoz. A rab légy előbb mellének, majd ki, a szabadba repült, víg döntéssel. Követni akarta tekintetével, de beleveszett a tarkaságba. Az elmúlt napok emlékei visszatódultak a dús Illat­tól megrakott légárammal. — Bialik elvtárs — szó­lította meg a főosztályve­zető, — Jártak nálam a a lányaid. Dicsértek. Hoz­zám jöttek, mert neked szégyellték elmondani. Bialik az alacsony, kö­vér embert figyelte, a pár­­nás ujjait, amelyet zsebébe akasztott. Hidegen érték a szavak. ...— Arra gondoltunk, beszélünk is erről az igaz­gatóságon, kellene valaki, aki a gyárban politechni­kával foglalkozna. A tíz hónappal azelőtti telefonbeszélgetés nyájas­ságával beszél a főosztály­­vezető, — állapította meg Bialik. —... Szóval rád gondol­tunk. A lelkeden viselnéd a sorsukat. Nem közömbös, hogy... Tudom, — gondolta végig pillanatok alatt a szok­ványt — hogy a munkát meg kell szerettetni a diá­kokkal, satöbbi... — Vállalod? — „Vállalod? Vállalha­tod?” — kérdezte 6 Is. „El tudsz tőlük válni? Nem, nem Ilditől. Tőlük! A cso­daemberkéktől, a tizennyolc­évesektől, akik Moszkvában éppúgy otthon vannak, mint Pesten, vagy Miskol­con. Akiknek egy túrós­csusza nagyobb élmény, mint egy költőismeros". A légy zümmögése még ott verte, körülzsongta a nem-et, Nem? Miért? „Ildi nem jön több. Ildi már nem jöhet többet,” — tudta. De jönnek Ildik, kik gyerme­kek és emberek, kiknek költő ismerősük van; Meg kell nevelni őket, hogy tisz­telettel beszéljenek mind­arról és mindazokról, akik tiszteletet érdemelnek. ”De lesz erőd minderre? — kér­dezte önmagától. — S arra marad erő, hogy bemenj abba a szobába nap mint nap. ahol először meglát­tad? Leülni ahhoz az asz­talhoz, ahol együtt ültetek?” — Vállalod? — hallotta Ismét a főosztályvezető kérdését. Felriadt; Nem tudta, hogy másodpercek, vagy percek óta vár a kérdés fe­leletre. Bágyadság uralta akaratát. — Sápadt vagy. — hal­lotta s vállán erős kezet érzett. — Jobban izgulsz, mint a gyerekeid. Iga* pedagógus jellem vagy. An­nak születtél. Pályát tévesz­tettél. Fehér blúzok, matrózgal­lérok sorakoztak mellette; Sötétkék és fehér csíkok; Vége volt a szünetnek, s már csak az együgyű for­maságok következtek, ö jól felelt, kitűnőre. „Pálya­­tévesztett ember vagyok." Valóban elhibázta az életét. Vagy az életet hibázták el mások? „...Moszkva? Csuda érde­kes dolgokat mesélt róla a szomszéd fiú. Indonéz lánvnak udvarolt...” Ildi mellette ment eL Fe­léje is hajolt egy pillanatra, közel érezte az arcát. Aztán Piri jött és a ked­vesen, szemtelenül fecsegő Eri. „Civis húgára gondolt talán éppen, akinek egy költő udvarol.” És sok kedves fehérblú­­zos lány jött még, moso­lyogtak. összesúgtak, gye­rekek voltak. „Ha Vera nem fél... Ha Vera emlé­keiben nem élt volna három sápadt kis testvér, egy tü­dőbeteg anya és egy ron­csolt testű apa. akkor most köztük jöhetne az én lá­nyom is, matrózgalléros, fe­hér blúzban.’’ S szerette őket mind, kik eljöttek mel­lette, összesúgtak, nevettek. A lányok helyet foglal­tak, a tanárok és nevelők is befelé indultak. A fő­osztályvezető ott állt mel­lette; — A teremben nehéz a levegő. Elfelejtettünk ab­lakot nyitni. Egy pilla­natra megszédültem. Ne haragudj. — mentegetőzött Bialik. — Majd holnap vá­laszolok: Vera nem számíott a ko­rai hazajövetelére. Nem ké­szített ebédet. Egy kisven­déglőben mentek át ebé­delni. Délután lefeküdt, s csak reggel ébredt fel, Vera te­jért ment. Friss napsütéses reggel volt; Szerette a fényes reggeleket; Elhatározta, hogy még délelőtt felkeresi a főosztályvezetőt és elvál­lalja új beosztását. (Véget

Next

/
Thumbnails
Contents