Szolnok Megyei Néplap, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-31 / 125. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. május 31 Szolnok megye mezőgazdaságának helyzete és további feladataink (Folytatás az 1. oldalról) zetőszervek azt az álláspontot alakították ki, hogy a termelőszövetkezetek megszilárdításában a kulcskérdés a termelőszövetkezeti vezetés megerősítése. A példák tömege bizonyította ugyanis, hogy a legjobb lehetőségek is kiaknázatlanul, a legjobb szakmai tanácsok is felhasználatlanul maradtak ott, ahol a vezetés gyenge volt. Élve a 3004-es kormányhatározatokban biztosított lehetőségekkel is, a megyei vezetés a járási és városi vezetéssel együttesen határozottan hozzálátott a szövetkezetek vezetésének megerősítéséhez. Szervezetté tettük az alkalmas tsz-vezetők szakmai és politikai képzését. Évenként 30—40 főt küldtünk a zsámbéki tsz vezetőképző iskolára, szerveztük a közép- és főiskolai levelező oktatásban való részvételt, évenként továbbképző tanfolyamokat szerveztünk. Említésre méltó, hogy amíg 1960-ban 85 olyan tsz-elnök volt, aki semmilyen képzettséggel nem rendelkezett, addig jelenleg 33-nak nincs végzettsége. A számvitelben a képesítésnélküliek száma 101-ről 55-re csökkent. Ezzel párhuzamosan a 3004-es kormányhatározatok alapján 84 termelőszövetkezeti elnököt, 84 vezető mezőgazdászt és 13 főkönyvelőt helyeztünk a termelőszövetkezetekbe. Ezeknek többsége becsülettel megállta helyét, jól ellátta feladatát, hozzájárult a termelőszövetkezetek megszilárdításához. Jelenleg' a termelőszövetkezetek vezetése többségében megfelelő, képes a szövetkezetek életének, tevékenységének megfelelő irányítására. Az előrehaladás ellenére a termelőszövetkezetek vezetésében még jelenleg is számos komoly probléma van. Még mindig vannak szövetkezetek, amelyekben a vezetés nem megfelelő, ezért változatlanul tovább kell folytatni a vezetés megerősítésére irányuló munkát. Nagy gondot okoz a szövetkezeti vezetők gyakori változása is. Elég megemlíteni, hogy a szövetkezeti elnököknek 47 százaléka, a vezető mezőgazdászoknak 50 százaléka, a főkönyvelőknek 52 százaléka, csupán néhány éve van jelenlegi beosztásában. És hogy a kontraszt még élesebb legyen, elmondom, hogy legalább 10 éve, tehát gyakorlatilag a szövetkezeti mozgalom kezdete óta az elnököknek 5,5, a vezető mezőgazdászoknak 1,7, a főkönyvelőknek másfél százaléka van jelenlegi beosztásában. Az állami gazdaságok vezetésében a helyzet lényegesen jobb, mint a termelőszövetkezetekben, mind a vezetők szakmai felkészültségét, mind az egy szakemberre jutó átlagterületet illetően, ennek ellenére a helyzet ott sem kielégítő, mert a fluktuáció elég nagy és a brigádvezetők képzettségének színvonala is alacsony. A termelőszövetkezetek megszilárdítása szervezetileg is nagyot haladt előre. A szövetkezetekben egyre hatásosabban funkcionál a közgyűlés, mint a szövetkezet irányításának legfelsőbb szerve, szemben a néhány év előtti helyzettel, amikor a szövetkezetek jelentős részében hónapokig nem hívtak össze közgyűlést, vagy összehívás esetén sem terjesztették eléje a legalapvetőbb kérdéseket Sajnos, még ma is előfordul, hogy a vonatkozó jogszabályok értelmében a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdéseket nem terjesztik döntés végett a közgyűlés elé, azonban szerencsére ez ma már kirívó példaként, egyedi esetként jelentkezik. Szövetkezeteink túlnyomó többségében azt tapasztaljuk, hogy a vezetőségek is kezdik betölteni szerepüket. Nemcsak rendszeresen üléseznek, hanem minden lényeges kérdést meg is tárgyalnak, határoznak és hozzáértéssel intézik a szövetkezetek ügyeit. Túljutottunk azon az időszakon, amikor a termelőszövetkezetek elnökeinek nagy része még a vezetőséget is mellőzve vezette a szövetkezetei. Vitathatatlan az előrehaladás a termelőszövetkezetek különböző választott szerveinek működésében, tevékenységében is — mindenekelőtt az ellenőrző bizottságokéban — azonban meg kell állapítani, hogy ezeknek a bizottságoknak a munkája még távolról sem felel meg a követelményeknek. A szervezeti megszilárdulás jellemzője és bizonyítéka az is, hogy minden szövetkezetben kialakult a munka szervezésének, végzésének, irányításának megfelelő formája a munkacsapatok, brigádok — vagy ahogyan egyes szövetkezetekben nevezik üzemegységek — formájában. A termelőszövetkezetek megszilárdításában meghatározó szerepe van a politikai megszilárdításnak. A gyakorlatban mindannyian tapasztaltuk, hogy a dolgozó paraszt azzal, hogy a termelőszövetkezetbe belépett, még nem vált a szövetkezet, a közös gazdálkodás meggyőződéses hívévé. Állandó, következetes politikai munka szükséges ahhoz, hogy a dolgozó parasztok a termelőszövetkezetet, a közös gazdálkodást véglegesnek tekintsék, törekvéseiket, gondolataikat a közös gazdaság erősítése, a szövetkezeten belüli munka javítása, eredményességének fokozása vezérelje. A végrehajtóbizottságok úgy értékelik, hogy a szövetkezetek megszilárdításában a legnagyobb előrehaladás politikai értelemben történt. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy 1959-hez és 1960-hoz viszonyítva gyökeres fordulatról van szó. Jól mutatja ezt a közös munkában rendszeresen résztvevők számának alakulása, a családtagoknak a szövetkezeti munkában való részvétele, és ezt bizonyítja a szövetkezeti tagoknak a közgyűléseken történő felszólalása és állásfoglalása. Ezt bizonyították a választások előtti jelölőgyűlések is, melyeken még a gyenge termelőszövetkezetek tagjainak túlnyomó többsége sem a szövetkezésben, a közös gazdálkodásban kereste és látta a hibát, hanem a vezetésben és a tagokban. És talán mindennél hatásosabb és döntőbb bizonyítékát adják a szövetkezeti tagok politikai állásfoglalásának az ez év február 24-én lezajlott választások eredményei. Ugyanakkor utalni kell arra, hogy a termelőszövetkezetek politikai megszilárdulása távolról sem teljes mértékű. Akadnak még a szövetkezeti tagok között, akik megszokták ugyan a közösben végzett munkát, de nem érzik magukat a szó valódi értelmében a szövetkezet gazdájának, viszonyuk a szövetkezethez egy kissé a munkaadó és a munkavállaló viszonyának vonásait tartalmazza. Különösen azokban a szövetkezetekben találkozunk még ilyen jelenségekkel, amelyek gyengék. A termelőszövetkezetek politikai megszilárdításában igen fontos tényező a politikai munka bázisainak. a pártszervezeteknek a létrehozása. A megyei párt végrehajtó bizottság, a járási és városi végrehajtóbizottságok figyelme a termelőszövetkezetek létrehozása után elsősorban arra irányult, hogy ezek a politikai bázisok létrejöjjenek. Azokban a termelőszövetkezetekben, ahol a pártszervezetek létrehozásához elegendő számú párttag volt, hamarosan megalakultak a pártszervezetek. Gondot jelentett azonban, mi történjék ott, ahol egyáltalán nincs párttag, vagy 'kevés a számuk a pártszervezet alakításához. Az utóbbi években a termelőszövetkezetek pártszervezetei és a területi pártszervezetek több mint 2600 tsz-tagot vettek fel tagjelöltnek, akiknek többségét azóta párttaggá nyilvánították. Jelenleg minden termelőszövetkezetben és állami gazdaságban működik pártszervezet, sőt néhány termelőszövetkezetben és állami gazdaságban több pártalapszervezet is van pártbizottság irányításával. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok pártszervezeteinek munkájában számos pozitív vonás van. Nagyrészük ténylegesen politikai vezető, irányító szerepet tölt be. Rendszeresen foglalkoznak a termeléssel, ismerik és elemzik a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok termelési terveit és azok teljesítését, foglalkoznak a termelőszövetkezeti tagok politikai nevelésével, a fiatalság, a nők problémájával, a szocialista közösségbe való bevonásukkal. Általában a mezőgazdaságban működő pártszervezetek életét is a rendszeresség, folyamatosság jellemzi. Mindezek ellenére a pártszervezetek egy részének munkája nem kielégítő, főleg a munka tartalmát, politikai színvonalát illetően. Egyes pártszervezetek tevékenységében túlsúlyba került a termeléssel való közvetlen foglalkozás, ami elkerülhetetlenül háttérbe szorította a termelőszövetkezeti tagok az emberek politikai nevelését. Az ilyen pártszervezetekben a politikai agitáció az egyes párttagok öntevékenységére van bízva, gyakorlatilag nem összefogott, nem céltudatos. Helyenként e pártszervezetekben is fellelhető a volt középparasztokkal szembeni bizalmatlanság. Egy-egy pártszervezetben a munka meglehetősen formális, tartalmatlan, mindennel foglalkoznak, de érdemiben nem sok kérdés megoldását segítik elő. A járási és városi pártbizottságoknak az eddiginél hatékonyabb segítséget kell nyújtaniok e pártszervezeteknek ahhoz, hogy a munka rendszeres legyen, politikai tartalma és színvonala megfeleljen az alapvető követelményeknek, képesek legyenek a párt politikájának a tsz-tagok közötti állandó magyarázására, a tsztagok politikai nevelésére. A pártszervezetek mellett gondot fordítottunk a KISZ szervezetek létrehozására is. Megyénk mezőgazdaságában 222 KISZ alapszervezet működik 7300 taggal. A KISZ-szervezetek munkája nyomán állandóan növekszik azoknak a fiataloknak a száma, akik rendszeresen bekapcsolódnak a KISZ különböző akcióiba, érdeklődnek a bel- és külpolitika kérdésed iránt. Az utóbbi években fokozatosan emelkedett a szocialista munka versenyben résztvevő fiatalok száma is. 1961-ben 6500, 1962-ben 9100 fiatal kapcsolódott be a KISZ országos, megyei és helyi jel legű termelési versenyébe. Fiataljaink becsülettel helyt álltak. 15 országos első, második, harmadik helyezést szereztek és számos kiemelkedő eredményt tudnak felmutatni a baromfitenyésztésben, a kukoricatermesztésben, a traktoros munkában. A KISZ falusi munkájával még sem lehetünk elégedettek. A mezőgazdaságban dolgozó 17 000 fiatalnak több mint a fele nem KISZ-tag, mintegy fele nincs bekapcsolva a termelési versenybe és magától értetődően nem képesek elvégezni a KISZ-szervezetek a KISZ-en kívüli fiatalok rendszeres politikai nevelését. A termelőszövetkezetek gazdasági megszilárdításában is vitathatatlan az előrehaladás, bár nyomban meg kell jegyezni, hogy kisebb mértékű, mint a politikai és szervezeti megszilárdulás. Termelőszövetkezeteink gazdasági helyzetük szempontjából négy csoportra oszthatók: az egyik csoportba azok a szövetkezetek tartoznak, amelyek szilárd anyagi bázissal rendelkeznek, hogy úgy mondjam a saját lábukon állnak. Ezekben a termelőszövetkezetekben a beruházott vagyon — álló és forgóeszközökben egyaránt — ossz mennyiségében és az 1 kh-ra eső értékben lényegesen magasabb az átlagnál, kielégítőnek, vagy éppen jónak mondható a gazdálkodás eredményessége, az átlagnál magasabbak a terméseredmények és az állati termékhozamok. Ezekben a szövetkezetekben évről évre emelkedik a tagság átlagjövedelme, amelynek szintje meghaladja az ipari munkások átlagkeresetét és elérte, vagy túlhaladta az egykori középparaszt átlagjövedelmét is. Ezzel együtt e szövetkezetek minden évben jelentős összeget fordítanak saját erőből beruházásra és számottevő pénzösszeget tartalékolnak. Az ilyen szövetkezeteink helyzetét — ha nyilvánvalóan nehezíti is — nem teszi bizonytalanná egyegy előre nem látott kiesés, még az olyan kedvezőtlen esztendőkben sem, mint az 1962-es volt. A termelőszövetkezetek másik csoportjába azok a szövetkezetek sorolhatók, amelyek már szintén túl vannak a kezdeti nehézségeken. Ezeknek a vezetése is képes arra, hogy durva hibák nélkül, eredményesen irányítsa a gazdaságot. E termelőszövetkezetek szin-A mezőgazdasági termelés nagyüzemi kereteinek kialakítása. a vezetés, valamint a termelés számos feltételének javítása kedvezően hatott a mezőgazdaság termelési színvonalára, előnyösen befolyásolta a termelési eredményeket. Az 1957—1959-et magába foglaló három év, tehát a megye egészének átszervezése előtti 3 év és az 1960— 62. éveket magában foglaló 3 év termésátlagait összehasonlítva megállapítható, hogy a legtöbb növérlyféleségben a termésátlagok emelkedtek. Egyes növényféleségeknél ez a növekedés jelentős, másoknál kevésbé számottevő, de a tendencia emelkedő. Ez vonatkozik a termelőszövetkezetekre és állami gazdaságok növénytermesztésére és állattenyésztésére egyaránt. Az emelkedő tendencia ellenére megállapítható hogy rendkívül nagy az egyes gazdaságok által elért eredmények közötti különbség, az u. n. szóródás, valamint jelentős hullámzás van egy-egy gazdaságon belül is. A termelési eredmények szintjéről nem lehet anélkü] beszélni, hogy ne állapítanánk meg egy számunkra rendkívül nagyjelentőségű tényt: a mezőgazdasági termelés biztonságosabbá vált. A kezdeti nehézségeket alig maguk mögött hagyó termelőszövetkezetek és méginkább az állami gazdaságok már a legkedvezőtlenebb körülmények között is elérik. legtöbb esetben pedig túl is haladják a megye mezőgazdaságában. az átszervezés előtti években a legkedtén képesek a közös vagyon évről évre történő növelésére, tudnak összegeket fordítani saját erős beruházásokra és tagjaiknak a megyei átlagszint körüli évi jövedelmet biztosítják. Az e csoportba tartozó szövetkezeteket azonban egyegy nem várt kiesés sokkal nagyobb mértékben befolyásolja, mint az előző csoportba tartozó legjobb szövetkezeteket, és elég egy olyan esztendő, mint az 1962-es ahhoz, hogy a felhalmozás mértéke a minimumra essen, a tagok jövedelme erősen csökkenjen, a szövetkezet gazdasági helyzete meginogjon. Ezek a termelőszövetkezetek igénylik a rendszeres támogatást, segítséget. A III. csoportba azok a termelőszövetkezetek sorolhatók, amelyek ú. n. határesetesíek. Ezek az 1 kh-ra eső gazdálkodási eredmény alapján, az FM kategóriái szerint a gyengék csoportjába volnának sorolandók. A gazdálkodás és a gazdasági helyzet egészét tekintve azonban a II. kategóriába is sorolhatók, mert ha szükségük is van a rendszeres támogatásra, a gyenge szövetkezetek részére nyújtható dotáció és hitel prolongálást nem, vagy csak igen kismértékben igénylik. Az 1962-es igen aszályos év eredményei alapján egyébként sem célszerű a kategorizálást így elvégezni. A termelőszövetkezetek gazdasági szilárdsága szempontjából a IV. csoportba tartoznak azok a szövetkezetek, amelyeket a „gyenge” jelzővel látunk el. E szövetkezetek gazdasági alapjai gyengék, a gazdálkodás eredményessége alacsony, egy részük esetenként mérleghiány küszöbén áll. Magától értetődik, hogy ezekben a szövetkezetekben a tagok közösből származó átlagjövedelme alacsony. E szövetkezetek okozzák a járási, városi és megyei vezetésnek egyaránt vezőbb időjárás mellett elért eredményeket. A mezőgazdasági termelésnek növénytermesztésben és állattenyésztésben egyaránt egyik jellemző vonása az új agro- és zootechnikai módszerek tömeges alkalmazása. Az átszervezés befejezése után a nagyüzemi keretek kialakulásával a mezőgazdasági termelés fellendítésére irányuló munkában jelentős helyet foglalt el az új termelési és tenyésztési eljárások alkalmazására irányuló törekvés; Az elmúlt négy év alatt ebben is nagy előrehaladást értünk el. A módszerek felsorolására, alkalmazásuk részleteire és előnyeire e beszámoló kereteiben nincs lehetőség kitérni, mégis szükséges, hogy néhányat megemlítsek: vegyük például a mélyszántást. Ez korábban őszi mélyszántás volt. Az utóbbi években új elnevezés: nyári mélyszántás terjedt el. ami azonban nemcsak elnevezésbeni változást jelent, hanem azt, hogy valóban nyári, — tehát nyomban az aratás után kezdődik a szántás — ugyanakkor valóban mély is, hiszen egyre általánosabb a 40—50 cm-es mélység. Nagy léptekkel haladtunk előre az új intenzív növényfajták termesztésében. Az intenzív búzafajták, a hibridkukorica. az igényesebb állatfajták elterjsztésében megyénk a jobbak közé tartozik. Ugyancsak említésre méltó az előrehaladás a növényállomány tekintetében. Búzánál, kukoricánál, cukorrépánál stb. lényegesen nagyobb növényállománynyal találkozunk, mint a korábbi években. A mezőgazdasági termelésben véglegesen helyet kapott a vegyszerek tömeges alkala legnagyobb gondot. Az elmúlt években megtett erőfeszítések, intézkedések eredményeként évről évre csökken az e csoportba tartozó tsz-ek száma. A politikai, a gazdasági és a szervezeti megszilárdulás szerves egységet képeznek, egymásra kölcsönösen visszahatnak. Ebből származik a következtetés: további rendszeres, következetes, céltudatos politikai munka, a vezetés megjavítása, a gazdaság további erősítése, a termelés növelése, valamint a vezetés és a munkaszervezés formáinak állandó tökéletesítése szükséges ahhoz, hogy a termelőszövetkezetek megszilárdítását minden szövetkezetben, minden vonatkozásban véglegessé tegyük. Néhány szót az állami gazdaságok gazdasági helyzetéről. stabilitásáról. Az elmúlt öt év alatt állami gazdaságaink is jelentősen erősödtek; Néhány évvel ezelőtt még az jellemezte őket hogy szinte kivétel nélkül veszteséggel zártak az évet. Az állami gazdaságok vezetésének erősödése, szakember ellátottságának javulása, a technikai eszköz ellátottság javulása eredményeként a gazdaságok egymás után léptek be a nyereséggel zárók sorába. Legjobb eredményüket megyei összesítésben az 1961-es évben érték el. amikor igazgatósági szinten mintegy 25 millió forint nyereséggel zárhatták le az évet. Ezen belül még megtalálható volt az egyes gazdaságok közötti különbség, abban az évben is voltak gazdaságok, amelyek veszteséggel zártak. 1962-ben az állami gazdaságok eredményei jelentősen alatta maradtak nemcsak a tervezettnek, hanem az 1961. évi eredményeknek is. Ez arra figyelmeztet bennünket, hogy a gazdálkodás még nem elég stabil, a várhatónál lényegesen nagyobb nehézségeket okozott az egyébként közismerten rossz 1962-es év* mazása i®. különösen a növény véd elem ben. Ugyancsak újdonságnak számítanak. de egyre tömegesebb mértékben kerülnek alkalmazásra a koncentrált takarmányok. az u. n. takarmánytáP; Nagymértékben elterjedt a mesterséges termékenyítés. itatásos borjúnevelés stb. Sajnos, e módszereket nem minden gazdaságban alkalmazzák, ami mutatja mezőgazdasági propagandánk hiányosságát is. Az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben az utóbbi években kezdetét vette a gazdaságok termelési irányának kialakítása. Kezdetben a termelőszövetkezetek meghatározott termelési irány nélküli gazdaságok voltak, amelyek nem árutermelésre, hanem önellátásra törekedtek, ami a kisparaszti szemléletből fakadt. Az utóbbi években megkezdődött a termelés koncentrációja, a gazdaságok termelési irányának kialakítása növénytermesztésben és állattenyésztésben egyaránt. A gazdaságok egy része már rendelkezik távlati tervekkel, de legalábbis kialakult, vagy kialakulóban van az elgondolás a gazdálkodás perspektívájára vonatkozóan. és ennek megfelelően készítik éves termelési tervüket, alakítják évről-évre fokozatosan a vetésszerkezetet és az állatállomány szerkezetét; Ezt a folyamatot egyelőre számos tényező zavarja, amelyeknek egy része a gazdaságon belül jelentkezik, más része a gazdaságon kívül, az irányító szervek munkájában található meg. (Folytatás a 3. oldalon) A mezőgazdasági termelés eredményei és biztonsága
