Szolnok Megyei Néplap, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-31 / 125. szám

1963. május 3í:

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Szolnok megye mezőgazdaságának helyzete és további feladataink

(Folytatás a 2. oldalról)

A gazdaságok profiljának kialakításánál tovább kell folytatni az egyes gazdaságok termelési szerkezetének ésszerű ütemben és mértékben történő egyszerűsítését, — a termelés koncentrálását, a fejlődés irányának — szakmailag megalapozott meghatározását, — a gazdaságon belül a gazdálkodás ágazatai közötti arányok kialakítását. Mindezt úgy kell végeznünk, hogy a kialakított profilok alkalmazkodjanak a tájelleghez, ne haladják túl az egyes gazdaságok lehetőségeit, ne vezessenek monokultúrás gazdálkodáshoz, biztosítsák a rendelkezésre álló munkaerő állandó foglalkoztatását, a beruházások kihasználását és végső soron fokozzák a gazdaságok jövedelmét és jövedel-Kétségtelen, hogy a termelőszövetkezeteinkben alkalmazott munkaegység rendszer egyrpagában nem alkalmas a tagok közvetlen anyagi érdekeltségének megteremtésére. Javasoltuk a termelőszövetkezeteknek, hogy a munkaegység mellett milyen anyagi ösztönzési módszereket alkalmazzanak. A kezdeményezés eredményesnek bizonyult. Alig telt el két év és a termelőszövetkezeti tagok munkafegyelmében, — a munkák végzésének ütemében és minőségében gyökeres fordulat történt. Énnek oka rendkívül egyszerű, minden szövetkezetben alkalmazzák az anyagi érdekeltség, az anyagi ösztönzés módszereit.

E módszerekről szükséges elmondani, hogy rendkívül változatosak. Szinte ahány termelőszövetkezet, annyi változatát találjuk az anyagi ösztönzésnek. — Igaz, akadnak közöttük hibásak, kifogásolhatók is, — túlnyomó többségük — azonban alkalmas arra, hogy érdekeltté tegyék a tagokat a munka idejében és jóminőségben történő elvégzésében. A módszerek közül a legjellemzőbbekre utalok csupán: az egyik módszer a végzett munkáért meghatározott munkaegység jóváírása, plusz a terven felüli termés meghatározott százalékának prémiumként kiadása. Alkalmazzák szövetkezeteink az ú. n. nádudvari módszert is. amelynek lényege, hogy a munkáért meghatározott munkaegységet írnak jóvá és ezen felül a tagok részesednek az összes termésből, meghatározott arányokban. — Termelőszövetkezeteink jelentős része alkalmazza a legmunkaigényesebb növényeknél a százalékos részesedési módszert, vagy ahogyan röviden nevezik, a részes művelést. Lényege, hogy a tagok munkaegység jóváírása nélkül, az összes termés előre meghatározott százalékát kapják a végzett munkáért. Szövetkezeteink alkalmaznak célprémiumot is, különösen olyan esetekben, amikor meghatározott minőségi követelményeket keli kielégíteni, vagy záros határidőn belül kell bizonyos munkát elvégezni.

Az anyagi ösztönzés módszereinek kidolgozása eléggé előrehaladott a növénytermelésben, de az állattenyésztésben — bár ott is alkalmaznak már ösztönzést — korántsem annyira alaoosan kidolgozottak és kialakultak ezek a módszerek.

Az eddigi tapasztalatok alapján azt javasoljuk a termelőszövetkezetek vezetőinek. hogy az anyagi ösztönzés módszerét továbbra is megfontoltan, de bátran alkalmazzák.

Alkalmazásra javasoljuk mindenekelőtt a növényttrmelésben az ú. n. nádmezőségét, emeljék a tagok életszínvonalát.

Ha összehasonlítjuk megyénk mezőgazdaságát abból a szempontból, hogy mindenekelőtt termelőszövetkezeteink milyen ütemben és milyen minőségben végzik a mezőgazdasági munkákat, a néhány évvel ezelőttihez viszonyítva — alapvető változást tapasztalunk. Az átszervezés befejezése után a párt- és állami vezetés egyik legfontosabb feladatául tűzte ki: megkeresni és kidolgozni a módját a munkafegyelem megszilárdításának. Világos volt, hogy kényszerítő eszközökre gondolni sem lehet, s az is. hogy a politikai meggyőzés, az agitáció egymagában nem lesz elegendő. A megyei vezetés a párt Központi Bizottságának és a Minisztertanácsnak útmutatásaira támaszkodva a helyzet elemzése alapján arra a következtetésre jutott, hogy

udvari módszert, valamint a munkaegység nélkül az összes termésből történő százalékos részesedést; az állattenyésztésben a munkaegység jóváírást, plusz a terven felüli termékből történő részesedést, valamint itt is meghatározott munkaegység — jóváírása mellett az összes termékből történő részesedést forint értékben. Mind a növénytermelésben, mind az állattenyésztésben célszerű továbbra is alkalmazni a célprémiumot

A vezetés előtt álló egyik megoldandó feladat: kidolgozni azokat a javaslatokat, amelyek alkalmasak a tsz vezetők anyagi érdeeredményesen a kettős

A megye mezőgazdaságának átszervezése a termelés növelésével, ennek alapján a felvásárolt, tehát a népgazdaság rendelkezésére bocsátott áruk mennyiségének növekedésével járt.

Igen jelentős mértékben növekedett a felvásárolt árumennyiség és növekedett a különböző terményekből és termékekből az árutermelés foka, százaléka is. 1958-hoz viszonyítva a legfontosabb árucikkekből a következőképpen alakult a felvásárlás: kenyérgabonából 135, napraforgóból 131, vágósertésből 122, vágómarhából 166, tejből 129, tojásból 128, baromfiból 213 százalékot tett ki a bázisidőszakhoz képest.

A felvásárlásról adott képhez hozzátartozik, hogy 1962-ben jelentősen elmaradtunk a kenyérgabona felvásárlási tervünktől, de teljesítettük, sőt túl is teljesítettük a tervet vágott sertésből (114,3 %) és vágómarhából (125,7%), valamint baromfiból (110,5%). A felvásárlásnak egyetlen ága van, amelyben 1958 és 1961 között alig haladtunk előre, 1962-ben pedig rendkívül mértékben visszaestünk, ez a kukoricafelvásárlás, ami azonban szorosan összefügg gyors ütemben növekvő állatállományunkkal, meglévő takarmánygondjainkkal.

Ha megyénk mezőgazdasági termelésének helyzetét vizsgáljuk, a kép teljessé tételéhez az is hozzátartozik, hogy a termelés gazdaságossága és ennek előfeltételeként a gazdaságosság vizsgálata, tényezőinek elemzése, a közgazdasági elemző munka terén még csak a kezdet kezdetén tartunk. Állami gazdaságainkban előbbre tartunk a termelés költségeinek nyilvántartása, a gazdaságosság elemzése terén, ennék ellenére mégis egyértelműen lerögzíthetjük: a jelenlegi szint az állami gazdaságokban sem megfelelő, ezért az

kéltségének megteremtésére. Jelenleg ugyanis a vezetők jövedelme összefügg ugyan a gazdaság eredményeivel, de nem elsősorban az eredményektől, a minőségi mutatóktól függ, hanem a gazdaság méretétől, állatállományának létszámától stb.

Szükséges hangsúlyozni, hogy a jövedelemelosztás, az anyagi ösztönzés minden olyan módja alkalmazható, amely az alábbi követelményeknek megfelel: mindenekelőtt az elosztás szocialista elvének, tehát a végzett munka mennyiségével és minőségével legyen arányban. — Legyen egyszerű, a tagok számára könnyen érthető: feleljen meg a termelőszövetkezeti vezetés színvonalának, valamint a gazdaság erejének. Fogadja el a termelőszövetkezeti tagok túlnyomó többsége; ösztönözzön több termelésre és jobb munkára; szolgálja a közös és az egyéni érdeket egyaránt, a közös vagyon fejlesztésének elsődlegessége mellett.

Az 1958-as együttes tanácskozáson elfogadott határozatunkban a következő mondat szerepel:

„A mezőgazdasági termelés további fellendítéséért és a szocialista átalakításért fo'yó munka

— a »árt és kormány politikájának szellemében

— a megyében egységes

feladhtot képezzen”.

Másik helyen a következő mondat szerepel: „A mezőgazdaság szocialista átszervezését az alapvető feladat a termelés fokozása eszközének, éspedig fő eszközének tartja.” A végrehajtóbizottságok jelentik az együttes tanácskozásnak, hogy hibákkal és nehézségekkel ugyan, de végső soron

oldottuk meg feladatot

irányelvekben az önköltség csökkentésére vonatkozó rész teljes mértékben alkalmazandó az állami gazdaságokra is. Lényegesen rosszabb e téren a helyzet a termelőszövetkezetekben, bár igaz, hogy termelőszövetkezeteink is kezdenek foglalkozni a termelés gazdaságossági mutatóinak elemzésével. Az idén már a termelőszövetkezetek többsége végez bizonyos önköltségszámítást. Az önköltségszámítás jelenlegi módja azonban legfeljebb arra alkalmas, hogy a termelőszövetkezetek eredményeit gazdaságosság vonatkozásában is össze lehessen egymással hasonlítani, de csak megközelítőleg alkalmas az előállított termények és termékek tényleges önköltségének, végső soron tehát a termelés gazdaságosságának kimutatására.

A nehézségek ellenére joggal és szükségszerűen kell állítani azt a követelményt a termelőszövetkezeti vezetőségek iránt, hogy rendszeresen mérjék és értékeljék a termények és termékek meghatározott egységeire ráfordított élő és holt munkát és költségeket, keressék a lehetőségét mindenekelőtt a helyenként igen magas élőmunka ráfordítás csökkentésének. Elemezzék rendszeresen a munka termelékenységét mutató adatokat és a munka jobb megszervezésével, a munkaidő jobb kihasználásával, a gépi és technikai feltételek javításával teremtsék meg a munka termelékenysége fokozatos növelésének feltételeit. Ugyanakkor igényként támasztjuk a termelőszövetkezetek üzemszervezésével foglalkozó tudományos intézetek és szervek iránt, hogy segítsenek kimunkálni elfogadható módszert a gazdálkodás elemzéséhez.

A termelés helyzetének általános jellemzéséhez hozzátartozik az állami gazdaságok és termelőszoa legcélravezetőbb eszköz a tsz-tagok közvetlen anyagi érdekeltségének megteremtése

vetkezetek termelési eredményeinek összehasonlítása. A helyzet e téren is változott. Legjobb termelőszövetkezeteink termelési eredményei számos vonatkozásban elérték a legjobb állami gazdaságok termelési szintjét is, bár gépesítésben, műtrágya-ellátásban, stb. lehetőségeik elmaradnak az állami gazdaságokétól. Érdemes figyelmet fordítani a Statisztikai Hivatal Megyei Igazgatósága által az 1962-es év eredményeit tartalmazó kiadványának a mezőgazdaságra vonatkozó részében szereplő következő mondatra: „Az utóbbi két évben azonban a szövetkezetek mind jobban felzárkóztak, sőt egyes növényeknél jobb eredményeket értek el, mint az állami gazdaságok (pl. a rizs, a dohány, a napraforgó termésátlaguk magasabb volt).” Itt már a szövetkezetek egészéről és nem egyes szövetkezetekről van szó Szükséges röviden foglalkozni a háztáji gazdaságok helyzetével annál is inkább, meri; helyüket, szerepüket sokan még ma sem értik és ismételten tapasztalunk törekvéseket a háztáji gazdálkodás visszaszorítására. A helyzet egészében nem kielégítő. Termelőszövetkezeteink tagjai megkapják

ugyan a háztáji területet, a háztáji gazdaság számottevő jövedelemkiegészítés a szövetkezeti tagoknak, különösen a gyenge termelőszövetkezetekben, ahol a közösből származó jövedelem alacsony. Igen komoly probléma, hogy tovább csökken a háztáji állatállomány, minden állatfajban, még a baromfiállomány is. A csökkenés okait a következőkben látjuk:

egyes tsz-vezetők téves szemléletében, az igen magas szabadpiaci takarmányárakban és a tsz-tagok egy részének kényelesm-szeretetében. Nem használjuk fel megfelelően a háztáji gazdaságokat arra sem, hogy zöldségfélékből a helyi igényeket legalább részben kielégítsék és nincsenek kihasználva a lehetőségek a háztáji gazdaságok árutermelésében sem.

Az utóbbi években a mezőgazdaságban is egyre nagyobb méreteket ölt a szocialista munkaverseny. Az állami gazdaságokban és a gépállomásokon a verseny előbbre tart, mint a termelőszövetkezetekben, de eredménynek könyvelhetjük el, hogy 1962-ben már 126 termelőszövetkezetünkben is volt szocialista munkaverseny. A verseny formái eléggé változatosak. A brigádok közötti verseny, a

gazdaságok közötti verseny csak úgy megtalálható, mint a „szocialista brigád” címért folyó verseny és a KISZ ifjúsági versenye. A verseny értékelése folyamatos, végleges értékelésére minden évben egyszer kerül sor, amikor a versenybizottságok a különböző mutatók alapján megállapítják az eredményeket. E versenyeredmények alapján ítéli oda évenként egyszer a megyei pártbizottság és a megyei tanács a közösen alapított vánd orzás zlót a legjobbaknak.

A mezőgazdaságban folyó versenynek több hiányossága van. Egyrészt még koránt sem fogja át a mezőgazdaságban dolgozók túlnyomó többségét, sőt a versenyben résztvevők egy részének részvétele is formális. Alapvető fogyatékossága, hogy egyoldalú, főleg a mennyiségre irányul és nem foglalja magában a mennyiség növelése mellett a költségek csökkentését és a munka termelékenységének fokozását. Ebből adódik, hogy feladatunk is kettős a mezőgazdaságban folyó szocialista munkaversennyel kapcsolatban: tömegessé kell tenni és ugyanakkor a feltételeket úgy keli kidolgozni, hogy a legfontosabb mutatókat magában foglalja.

A mezőgazdaság fejlesztése társadalmi üggyé vált

Az 1958-as együttes tanácskozás hangsúlyozta — a mezőgazdasági termelés növelésének és a mezőgazdaság szocialista átszervezésének feladatát kitűzve — hogy: „ezen feladatok végrehajtásában számítunk megyénk minden, a népi demokráciához hű, a szocializmus építésében részt venni kívánó lakójára, függetlenül attól, hogy párttag, vagy pártomkívüli, fizikai munkán, vagy vezető beosztásban, az iparban vagy mezőgazdaságban, állami üzemben, vagy szövetkezetben dolgozik; számítunk minden becsületes munkás, paraszt és értelmiségi támogatására.” Az azóta eltelt 5 év alatt végzett munka e szempontból is sikeres volt, a mezőgazdaság szocialista átszervezése és a mezőgazdasági termelés fellendítése, a termelőszövetkezetek megszilárdítása társadalmi üggyé vált. Szükséges megemlíteni e társadalmi méretekben folyó munka jellemző vonásait.

Mindenekelőtt a munkásosztály, a megye munkásainak állandó és nagymérvű segítségéről kell megemlékezni. Amikor 1959 februárjában a helyzetet alkalmasnak . ítéltük meg a tömeges szervezés megindítására, elsősorban a megye munkásaihoz fordultunk. Kérésünkre a munkások százai jelentkeztek és vettek aktívan részt a szervezésben. Jórészt az ő érdemük, hogy alig néhány hét alatt döntő fordulat következett be az átszervezésben. Az átszervezés után az üzemi munkásokat nagy számban helyeztük ki időlegesen a létrehozott új termelőszövetkezetekbe, elnöknek, pérttitkámak, vagy egyszerűen csak segítségül a szövetkezet életének megindításához, a politikai munka végzéséhez. Ezenkívül 1959-től nagymértékűvé vált az ipari üzemek termelőszövetkezeteket patronáló tevékenysége, amely patronálás mindenekelőtt politikai segítséget jelentett, de az esetek túlnyomó többségében igen számottevő gazdasági segítséget is.

Ez önmagában véve is jelentős segítség volt, őszinte elismerés, köszönet és hála illeti érte munkásosztályunkat, megyénk és a budapesti XIV. kerületi üzemek dolgozóit. Az alapvető segítség azonban, amelyet a szövetkezetek kaptak, az a több száz millió forintot kitevő hitel és támogatás, amelyet a kormány a termelőszövetkezetek rendelkezésére bocsátott gépekben, vegyszerben, műtrágyában, építési anyagokban, gyenge szövetkezeteknek dotációban, átcsoportosított káderek fizetésében, a különböző termelési kedvezményekben stb. Ez a rendkívül nagymértékű segítség a magyar munkásosztály munkájának eredményéből származik. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a mezőgazdaság átszervezésének és megszilárdításának fő anyagi terhét a munkásosztály vállalta. Teljes mértékben érvényesülnek Leninnek „A szövetkezetekről” c. munkájában írott szavai: „Minden társadalmi rendszer csakis egy bizonyos osztály pénzügyi támogatásával jön létre.”

A mezőgazdaság szocialista átszervezése új tartalmat adott a munkásosztály és a parasztság szövetségének is. Ez a szövetség eddig kettős gazdasági bázisra, egyfelől a szocialista nagyüzemre (iparban és részben a mezőgazdaságban), másfelől a kisárutermelő parasztgazdaságra támaszkodott. Most a szövetség gazdasági alapjának ez a kettőssége megszűnt, mivel a mezőgazdaság is szocialista jellegűvé vált. Ezen az egységes gazdasági alapon már közvetlenül kapcsolódik, sőt egybeesik a munkásosztály és a dolgozó parasztság érdeke: a szocializmus minél előbb történő teljes felépítése, a kommunista társadalom építésének megkezdése. Ezen az egységes gazdasági alapon válik csak lehetővé, hogy politikai és kulturális szempontból egyaránt megszűnjön a lényeges különbség a falu és a város között, a tudománynak és a technikának a mezőgazdaságban történő egyre _ fokozottabb felhasználásával csökkenjen a különbség az ipari és a mezőgazdasági munka között, a mezőgazdasági munka is egyre inkább ipari jellegűvé váljon.

Elismeréssel kell szólni a gépállomások dolgozóinak és vezetőinek az utóbbi öt év alatt végzett munkájáról is, amelyet a szervezésben és a termelőszövetkezetek

megszilárdításában végeztek. Az átszervezést követően nem lehetett nyomban hozzáfogni a termelőszövetkezetek gépesítéséhez, mert egyrészt az új gazdaságilag még meg nem erősödött

szövetkezetek számára a géppel történő ellátottság olyan nagyfokú megterhelést jelentett volna, ami gátolta volna a szövetkezetek gazdasági megszilárdítását, másrészt a termelőszövetkezetek jelentős része olyan kis területtel rendelkezett kezdetben, ami nem tette volna lehetővé a gépek megfelelő kihasználását. A megyénkben lévő gépállomások betöltötték és ma is beöltik szerepüket, egészében véve sikerrel oldották meg feladatukat, eredményesen végezték el a termelőszövetkezetek gépi munkáit és hathatós eszközei voltak — és jelenleg is azok — a termelőszövetkezetek megszilárdításának.

A termelőszövetkezetek megszilárdításában elért eredmények, a véglegesnek nevezhető termelőszövetkezetek kialakulása megteremtette a lehetőségét annak, hogy megkezdődjék a termelőszövetkezetek gépesítése. Jelenleg a mezőgazdaság gépesítése — tanácsi szektorban — két vonalon folyik. A gépesítésnek ez a kettőssége átmeneti jellegű, mert a termelőszövetkezetek gépesítésének, helyzetük megszilárdulásának megfelelő fokán megkezdődött a gépállomások átalakításának folyamata, amelynek eredményeként a gépállomások gépeiket fokozatosan átadják a termelőszövetkezeteknek és gépjavító állomásokká alakulnak át; A jelenlegi helyzet az, hogy a tanácsi szektorban lévő gépeknek már közel 40 százaléka van a termelőszövetkezetekben. Néhány termelőszövetkezet teljes gépesítése megtörtént, ezzel párhuzamosan megszűnt a karcagi, túrkevei és kisújszállási gépállomás.

Megyénk mezőgazdaságának átszervezésében és a termelőszövetkezetek megszilárdításában jelentős részt vállaltak a megyében lévő állami gazdaságok is.

Ezirányú tevékenységük sokoldalú és hatékony volt. Kezdetben egyedüli bázist jelentettek a mezőgazdasági nagyüzem eredményeinek bizonyításában annak megmutatásában, hogy a termelés fellendítésének — ami elengedhetetlen az életszínvonal emeléséhez — a mezőgazdaságban is egyedül járható útja a nagyüzemi gazdálkodás. lsen számot(Folytatás a 4. oldalon)