Szolnok Megyei Néplap, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-31 / 125. szám
Ma: Vízilabda rangadó Szolnokon Rádióműsor Szolnok megye mezőgazdaságának helyzete és további feladataink A megyei pártbizottság, a megyei tanács és a Hazafias Népfront megyei bizottságának együttes ülése Tegnap délelőtt 9 órakor Szolnokon, a Ságvári Endre Művelődési Ház színháztermében megkezdődött a megyei pártbizottság. a megyei tanács és a Hazafias Népfront megyei bizottságának együttes ülése. Csáki István elvtárs. a megyei pártbizottság első titkára üdvözölte a megyei pártbizottság tagjait, póttagjait, a revíziós bizottság tagjait, a megyei tanács és a népfront megyei bizottságának tagjait és az országgyűlési képviselőket, közöttük Kiss Árpádot, a párt Központi Bizottságának tagját, Nánási Lászlót s Tisza Józsefet, Fórján Gyulát, a Minisztertanács tanácsszervek osztályának képviselőjét és a meghívott vendégeket. Az együttes ülésen Oláh György elvtárs, a megyei tanács vb elnöke terjesztett elő jelentést a megyi párt-vb, a megyei tanácsvb és a Hazafias Népfront megyei elnöksége nevében Szolnok megye mezőgazdaságának helyzetéről és a további feladatokról. Oláh György elvtárs beszámolója Tisztelt Megyei Pártbizottság, Megyei Tanács és Hazafias Népfront-bizottság! Kedves El/vtársak! 1958 február 20-án és 21-én — mint emlékezetes — együttes ülésre ültünk össze, hogy megtárgyaljuk a megye mezőgazdaságának helyzetét, megvizsgáljuk fejlesztésének lehetőségeit és együttes határozatban rögzítsük a feladatokat. A tanácskozásnak az volt az alapgondolata, hogy az országban végbement politikai és gazdasági konszolidáció alapján lehetséges és szükséges megyénk területén újabb lépéseket tenni a mezőgazdaság fejlesztésében. A határozat ezt a következőképpen rögzítette: ,Ái együttes tanácskozás abból indul ki, hogy Szolnok megyében a mezőgazdasági termelés fellendítéséhez és ezzel öszszefüggésben a mezőgazdaság szocialista átalakításához a kedvező feltételek megvannak. Szükségesnek tartja részleteiben meghatározni azokat a tennivalókat, amelyek a párt, állami szervek, tömegszervezetek, párttagok és pártonkívüliek előtt állanak, s amelyek megoldásával — ezeket az aránylag kedvező feltételeket jól ki lehet használni”. Az azóta eltelt fél évtized meggyőzően bizonyítja, hogy az értékelés hesága szocialista jellegűvé és nagyüzemivé vált. A szocialista jelleget bizonyítja, hogy amíg 1958- ban az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, termelőszövetkezeti csoportok és községi kezelésű gazdaságok az összterületnek 52.9 százalékát tették ki és a 47.1 százalékot képviselt egyéni gazdaságok száma 86 600 volt, addig jelenleg az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek megyénk földterületének 97,8 százalékát teszik ki. A nagyüzemi jelleg az 1959 tavaszán végbement átszervezést követő első hónapokban viszonylagos volt. A kisparcellához viszonyítva nagyüzemnek lehetett minősíteni a néhány száz holdas termelőszövetkezeteket is, de mivel jelentős számban alakultak mindössze néhány száz holdas területtel rendelkező termelőszövetkezetek, — kezdetben a nagyüzemi jelleg nem volt határozott, egyértelmű. Az 1959 óta eltelt négy év alatt azonban kialakult és ma már határozottan érvényesül megyénk mezőgazdaságának nagyüzemi jellege is. Ennek számos mutatója van: Legjellemzőbb mutatója a szövetkezeti gazdaságok mérete. Amíg 1959-ben 317 szövetkezet volt a megyében és az egy szövetkezetre eső átlagterület a 2000 kh alatt volt, addig jelenleg 173 termelőszövetkezetünk van, az egy gazdaságra eső terület pedig átlagban meghaladja a 3600 kh-at. Az átlagon belül meglehetősen nagy a legkisebb és legnagyobb termelőszövetkezetünk területe közötti különbség. A legkisebb szövetkezetünk a tiszafüredi Üj Úton Tsz 756 kh területtel, a legnagyobb szövetkezetünk á mezőhéki Táncsics Tsz pedig 12 000 kh területtel rendelkezik. A jelenlegi méretek kialakulásának üteme meglehetősen gyors volt. Ezzel összefüggésben felmerül néhány kérdés: az egyik, hogy a változásnak ez az üteme a termelés és a szövetkezetek megszilárdítása szempontjából — előnyös volt-e, vagy sem? A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kérdésre igenlő választ adhatunk. Ez nem azt jelenti, hogy minden lépés helyesnek bizonyult. Sajnos egyes esetekben előfordult, hogy termelőszövetkezetek egyesülése korai volt, vagy az egyesüléssel létrejött nagyméretű gazdaságok vezetését nehezen tudtuk kialakítani. A másik kérdés: milyen alapon, kiknek a kezdeményezésére történtek az egyesülések? A válasz: a termelőszövetkezeti tagság kezdeményezte és birta rá (nem egy esetben rákényszerítette) a vezetőségeket az egyesülésre. Más esetekben a kezdeményezés a termelőszövetkezetek vezetőségétől indult ki. — Az egyesüléseknek közös vonásuk, és ez a döntő tényező, hogy a szövetkezeti tagok többségének egyetértésével, jóváhagyásával történtek. A tagok többségének akarata ellenére egyesítés nem történt. Mivel a termelőszövetkezetek egyesülésének folyamata jelenleg is tart, felmerül a kérdés, hogy e folyamat mikor ér véget. A kérdésre egyértelmű válasz nem adható, hiszen ezt előre megállapítani lehetetlenség volna. — Tény azonban, hogy az egyesülések üteme évről évre kisebb, mivel többségében kialakultak azok a gazdaságok, amelyeknek mérete és adottsága megfelelő, amelyek újabb változást nem igényelnek. Az előttünk álló években tehát a termelőszövetkezetek számának és átlagterületének számottevő módosulásával nem számolhatunk a Jászság kivételével. A gazdaságok kialakulásával együtt új probléma jelentkezett, éspedig az, hogy alig van termelőszövetkezet, amelynek területe nem nyúlik át a szomszéd község, vagy város határába. Megyénkben nincs egyetlen község és város sem, amelynek államigazgatási és gazdasági határai egybeesnének. Ez a helyzet nem előnyös és ha nem is alapvető tényező, de mégis nehezíti mind a községi, mind a városi szervek, mind pedig a termelőszövetkezetek vezetésének munkáját. Mivel a szövetkezeteink többségének területe kialakult, hozzákezdhetünk — és úgy vélem hozzá is kell kezdenünk — az államigazgatási határoknak a gazdasági egységek határaihoz történő igazításához. Nyilvánvaló, hogy ezt körültekintéssel, megfontoltsággal kell végezni, a sietést semmi sem indokolja, a kapkodás pedig egyenesen káros volna. A nagyüzemi jelleget bizonyítja a termelés mérete is. 1959-ben valamennyi szövetkezeti gazdaságban igen nagy számban termeltek növényféléket. Ez még a nagyobb szövetkezetekben is meglehetősen elaprózta a termelést, a kis szövetkezetekben pedig nem egy esetben kimondottan kisüzmi jellegűvé tette. A megfogalmazás egyáltalán nem túlzás, hiszen gyakori jelenség volt, hogy az 5— 600 holdas termelőszövetkezetekben 30—40 féle növényt termeltek. Jelenleg szövetkezeteink többségében 15—20 féle növényt termelnek fő növényként, és az egyes növényfélék vetésterületének átlaga többszörösére emelkedett. A növénytermesztés ilyen módon történő koncentrálásának számos előnye van. Az állattenyésztés is egyre inkább nagyüzemi jellegűvé válik. Amíg 1959 előtt a tanácsi szektorban lévő állatállomány túlnyomó többége az egyéni gazdaságokban, vagy a szövetkezeti tagok háztáji gazdaságában volt található, (a szarvasmarhának 75.1%-a, sertésnek 82.8%-a, lónak 81.2%-a, juhnak 30.4%-a, a baromfinak 100%-a), addig jelenleg az állatállomány nagy részét a termelőszövetkezetek közös állatállománya és az állami gazdaságok állatállománya jelenti, éspedig a szarvasmarhának mintegy 65%-a, sertésnek mintegy 65%-a, a lónak 98%-a, a juhnak 92%-a, és a baromfinak 65%-a. Az állami gazdaságok területe 1958-hoz viszonyítva lényegesen nem változott azonban jelentős változás van az egy gazdaságra eső átlagterület, állatállomány, erőgépek és eszközokjnenynyiségében, mivel az elmúlt évek során az állami gazdaságok vonalán is koncentráció ment végbe. A 23 állami gazdaságot 13 nagyobb egységgé vonták Öszsze és ez is fokozta megyénk mezőgazdaságának nagyüzemi jellegét A termelőszövetkezetek megszilárdításának helyzete 1959 tavaszáig a mezőgazdasággal kapcsolatos feladataink kettős irányúak voltak: a mezőgazdasági termelés növelése és ezzel egyidőben, ennek érdekében állandó politikai és szervező munkát kellett kifejteni a mezőgazdaság átszervezése, a nagyüzemi gazdálkodás megteremtéséért. 1959 óta a feladat egységes, minden erőt és eszközt a mezőgazdasági termelés fellendítésére kell fordítanunk. Elsődleges feladat volt a termelőszövetkezetek megszilárdítása. A végrehajtó bizottságok jelentik, hogy az elmúlt négy év alatt jelentős lépést tettünk előre a termelőszövetkezetek megszilárdításában. A termelőszövetkezetek megszilárdításának egyik alapvető része a megfelelő vezetés kialakítása. 1959-ben politikai szilárdság és szakmai felkészültség tekintetében egyaránt igen vegyes volt a kép. Termelőszövetkezeteink jelentős részének vezetősége egészében, vagy részben alkalmatlan volt az előtte álló bonyolult szakmai és politikai feladat megoldására. A helyzet ismeretében a megyei párt- és állami ve(Folytatás a 2. oldalon) * * ■> * T lyes volt. Ez alatt az öt év alatt a megye mezőgazda- lil,ll,M,l|,||,ll,ll,ll,ll,M,ll,u,ll,n,ll,ll,,l,ll,M,ll,ll,ll,li,ll,ll,ll*ll,ll,ll,ll,M,ll,ll,l,,ll,ll,ll,ll,H,ll,ll,ll'll,ll*ll,11,,ll*l',H,ll,ll,ll,ll,ll,ll,ll,ll,ll,ll,ll,ll,||,||*||*i|*)|*|1>iiiiiiiiiiiiii«iiiiiíii«iiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiir sága, mindenek előtt a me- | gye dolgozó parasztsága | nagy utat tett meg, nagy 1 változáson ment át. Akkori = célkitűzéseink sokak sze- | mében merésznek tűntek. ? Néhány év kellett ahhoz | csupán, hogy bebizonyo- | sodjon, célkitűzéseink bá- | tortalanok voltak. Megyénk § dolgozó parasztsága alapo- “ san rácáfolt a kétkedőkre, Z a hitetlenkedőkre, mind- - azokra, akik maradinak = tartották. Kiderült, hogy | dolgozó parasztságunkban | — bár valóban fellelhető | volt a régihez, a megszo- ? kotthoz való ragaszkodás = — nagymértékű a politikai | fejlettség, a párt politiká- = jába vetett bizalom, vala- | mint a bátorság az egész 1 addigi életmódot megvál- Z toztató nagy lépés megté- - telére. ” Az elmúlt fél évtized I alatt megtett útnak, me- | gyénk mezőgazdaságában | végbement változásnak f számos jellemző vonása " van. § Az alapvető jellemző vo- f nás, amiben e változás leg- | inkább tükröződik az, — § hogy megyénk mezőgazda- * ARANKAIRTÁS a SZAJOLl VÖRÖS CSEPEL TSZ-BEN VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZOLNOK J / ' m XIV. évfolyam, 125. szám. Ara 50 fillér 1963. május 31., péntek.
