Szolnok Megyei Néplap, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-26 / 121. szám
1963. május 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Május 30-án és 31-én együttes tanácskozást tart a Magyar Szocialista Munkáspárt Szolnok megyei Bizottsága, a megyei tanács és a Hazafias Népfront megyei bizottsága. Napirenden a megye mezőgazdaságának további fejlesztésével, az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek termelési, gazdálkodási színvonalának emelésével kapcsolatos kérdések szerepelnek. A pártbizottság és a két fontos állami, illetve mozgalmi szerv együttes ülésének, fontos kérdésben egységes álláspont ilyen mádon való kialakításának már van hagyománya. Legutóbb 1958 februárjában volt ilyen tanácskozás és akkor is a mezőgazdaság kérdései alkották a napirendet. A két ülés tárgyköre, tárgyalási témája azonos, mégis óriási a különbség közöttük. — Akkor — 1958 februárjában — a megye mezőgazdaságilag művelt területének még csak egyrésze tartozott a szocialista szektorhoz. A meglévő termelőszövetkezetek gazdálkodása is — a mai helyzetet tekintve — kezdetlegesebb volt. Kevesebb volt a gép, a műtrágya, a vegyszer, a szakember, s a falu lakosai között még nagyon sokan voltak, akik nem határozták el magukat a szövetkezeti gazdálkodásra. ]Ez azonban a felszín volt. A falusi emberek körében — mélyen bent, az érzelem és értelem világában forrt a gondolat, zsendült, érlelődött az elhatározás. Erre kellett építeni és ezt kellett segíteni. A párt, a tanács és a Hazafias Népfront megyei vezető szervei helyesen alakították ki javaslataikat, irányelveiket a falu nagy társadalmi átalakulásának időszakára. Azok az irányelvek megféleltek pártunk agrárpolitikájának, az élet követelményeinek, szolgálták, segítették a mezőgazdaságban jelentkező kettős feladat egyidejű végrehajtását. Azóta a megyében, az egész országban végbement a nagy történelmi átalakulás, győzött a szocialista termelési, gazdálkodási forma s ez új helyzetet teremtett a falvakban. A mezőgazdasági termelés kimozdult a kisparcellás gazdálkodást jellemző állapotából, fejlődésnek indultak a termelőerők, a termelés egyes ágazatai, amit gátolt, fékezett ugyan a három esztendőben egymás után bekövetkező súlyos aszály, de visszatartani nem volt képes. Szocialista mezőgazdaságunk megbirkózott a nehézségekkel, s már kezdeti fejlődést is ért el, amelyre támaszkodva az elkövetkező években minden eddiginél gyorsabban lehet előrehaladni a mezőgazdasági termelés minden ágazatában. — A most soronlévő ülésen a párt megyei bizottsága, a tanács és a népfront bizottság a helyzet sokoldalú vizsgálata és elemzése, a VIII. kongresszus határozata alapján törekszik olyan gyakorlati útmutatások, irányelvek, javaslatok kialakítására, amelyek segítséget, támogatást jelenthetnek falun a széleskörben kibontakozott küzdelemben. Erről van szó és nem többről. Az együttes ülés nem az állami gazdasági, szövetkezeti kommunisták, gazdasági és szakvezetők helyett akar valami „mindenhova érvényes tervet” kidolgozni. Mezőgazdaságunk szocialista mezőgazdaság, az egyes nagyüzemek jellemző tulajdonságai azonosak, de a termelés adottságai, üzemen belüli feltételei, a belső arányok, a munkaszervezés, a munkarend — és még sok minden más — eltérhetnek és el is térnek egymástól. Tanácskozásunk a jellemző tulajdonságokra építve szándékozik a helyzetről tárgyalni, javaslatokat kialakítani. Az egyes gazdaságok fejlődésének üteme, a termelés, a gazdálkodás színvonalának és a tagság jőve-A megye szocialista mezőgazdaságának további fejlesztéséért Gondolatok az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága, a megyei tanács és a Hazafias Népfront megyei bizottságának együttes ülése előtt írta: Csáki István delmének emelése — miután a fejlődés iránya, az állami támogatás mértéke és rendszere tisztázott —a gazdaság vezetésén, a tagság összeforrottságán, munkafegyelmén alapszik. Ezt sehonnan, semmivel helyettesíteni nem lehet. Ezért továbbra is legfontosabb feladat a vezetés, a pártmunka, a gazdasági munka színvonalának emelése, a szövetkezeti demokrácia szélesítése, egység, fegyelem, összeforrottság biztosítása — és mindezekkel együtt a termelési eljárások korszerűsítése, a növénytermelésben, állattenyésztésben a fejlettebb termelési módszerek bevezetése, a gép, a műtrágya, a vegyszer célszerű felhasználása — minden mezőgazdasági üzemben. Ugyanakkor lehet — és feltétlenül szükséges is — a jó tapasztalatokat összegezni, általánosítani és felhasználásra ajánlani. A most sorrakerülő együttes ülésen is ezt szándékozzuk tenni. Közel félesztemdős munkával készítettük elő ezt a tanácskozást — amellett, hogy az 5 év főbb tapasztalatai rendelkezésre állnak. Felhasználásra kerültek a zárszámadási és terv jóváhagyó közgyűlések tapasztalatai és ezen túl mintegy 7—800 politikailag, szakmailag hozzáértő — mezőgazdász, technikus, szakmunkás, növénytermelő, állattenyésztő — gazdasági, állami és más területen dolgozó heteket töltött el az üzemekben, tsz-ekben s az így összegyűjtött javaslatokból, gazdag tapasztalatokból alakultak ki a „hogyan tovább” alapgondolatai. A három vezető testület nem az egyes kollektívák helyett akar dolgozni, nem azok fejtörését, elemzését, tervezését akarja helyettesíteni, hanem csupán szerény segítséget szándékozik nyújtani a nagy és nemes küzdelemben. Ezért volt a sokirányú előkészítés, a törekvés a sokoldalú elemzésre, ami a helyzet felmérésének elengedhetetlen feltétele. Mik a fő jellemzők •ma Szolnok megye mezőgazdaságában? Mi az az alap, amelyen pártunk Vili. kongreszszusának nagyszerű célkitűzéseiért falun harcolunk ? 1. A megye összterületének közel 98 százaléka tartozik a szocialista szektorhoz. A kívül lévő földterület túlnyomó többségében 1 kát. holdon aluli kertföld, házkörüli gazdaság. A magas terméseredményekért a harc a szocialista üzemek keretein belül — az állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben — folyik, ahol más erők, más tényezők hatnak, mint a régi kisparcellén. Hatalmas gépi bázis áll rendelkezésre s ez évről évre gyarapszik, tökéletesedik, tehát mind több munkafolyamatban kap szerepet a gép, a technika. 2. A legfontosabb gazdasági központok, gazdasági üzemi épületek az elmúlt 4—5 év során kiépültek. Csak a szövetkezetek nagyüzemi épületeinek értéke meghaladja az 1 milliárd forintot. Igaz, hogy sok helyen még hiányoznak azok a járulékos létesítmények, amelyek a nagyüzemi épületek korszerű és gazdaságos kihasználását biztosítják, de ezek megvalósítása már könnyebb' lesz és fokozatosan meg is történik. 3. Az állami gazdaságok az átszervezés időszakában is 'lépesek voltak és most is képesek — produkálni a nemesített vetőmagtermelést, tenyészállat ellátást s ez mellett a példamutató, segítő, támogató, valamint árutermelő feladataiknak is eleget tesznek. Jellemző a fejlődésre, hogy 100 kh. szántóra számítva 1959-ben 60,7 q, 1962-ben pedig mái 105,18 q áruhúst adtak a népgazdaságnak. 4. Az átszervezés éveiben igen jelentős értékek halmozódtak fel a gazdaságokban, amelyek célszerűen szolgálják a termelés általános és gyors fellendítését. A termelőszövetkezetek minden kh. közös földterületére közel 5 ezer forint álló- és forgóalap jut, amivel gondos, tervszerű gazdálkodással, a bővített újratermelés évről évre fokozható. Az állami gazdaságokban az az összeg nagyobb, ami helyzetünkből, fejlődésünkből adódik, és ez alapot jelent ahhoz, hogy az állami gazdaságok az elkövetkező években is az átlagosnál gyorsabban fejlődjenek, következésképpen magasabb eredményeket érjenek el. 5. Az állatállomány létszámban ma nagyobb a megyében, mint az átszervezés előtt volt. Ez egymagában is jelentős, mert mutatja, hogy az átszervezés tervszerűen, célirányosan, a dolgozó parasztsággal egyetértésben ment végbe. Itt azonban nem a mennyiségi növekedés a lényeges. A termelőszövetkezetek közös állatállománya minőségben, fajtaösszetételben, hozamképességben össze sem hasonlítható az átszervezés előtti vegyes, fajtajelleg nélküli — nagyszámban korcs — állománnyal. Ma a tsz-ek közös állatállománya egyre értékesebb, íagyhozamot hajtó egyedekből tevődik össze, ami nemcsak fogyaszt, de egyre több hasznot hoz. A nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés célszerűségét és eredményességét mutatja az is, hogy az 1957- es esztendőt véve alapul évről évre nő az értékesített áru mennyisége. 1960- ban már 23,6, múlt évben pedig már 36.2 százalékk i /olt több az áruértékesítés n.int 1957-ben. Es ezen oelül nagyon lényeges, hogv az állati termékek — tei tojás, hús — értékesített mennyisége több mint 87 zázalékkal nőtt. Ez az utóbbi szám mutatja az állatállomány minőségében hozamképességében bekövetkezett változást is. 6. A termelésben egy so. új eljárás máris meghonosodott, terjed s ez általában emeli a mezőgazdasági termelés kultúráját. — Ma már általánosan elismert, bevált és alkalmazott a talaj mélyművelése, csapadékbefogadásra alkalmassá tétele, a nyári és őszi mélyszántás, az altalajlazítás, a különböző savanyú szikes talajok fizikai és kémiai eszközökkel való javítása és sok minden más. Ezekről 1958-ban jórészt mint tervekről szólhattunk. — Az öntözés folyamatosan a termelési eljárások szerves tartozékává lesz Szolnok megyében. 1959- ben az öntözött terület nem érte el a 40 ezer Kát. holdat, 1962-ben pedig már 97 ezer kát. hold felett volt az öntözött terület. Az átlagos 20—40 százalékos termésnövekedés — ahol pedig az összes feltételeket megteremtik az öntözéshez, az eredmény megkétszereződése — nyomós és meggyőző ért' hasznosságáról. — Terjednek a védőszerek, a növényi és állati kártevők elleni védekezés, műtrágyák széleskörű és komplex alkalmazása , és sok minden olyan, amiről a kisüzemi gazdálkodás viszonyai között nem, vagy alig lehetett szó. — A talajerő növelésével és más termelési feltételek megteremtésével lehetővé vált — s ma a mezőgazdaság dolgozói részéről elfogadott — egyes növényféleségek tőszámának, tősűrűségének emelése. Nem volt könnyű ezt mint termésfokozó tényezőt elismertetni, elfogadtatni. De a tények itt is erősnek és meggyőzőnek bizonyultak. Sok új eljárás került a termelésben meghonosításra, de ebben mégis el vagyunk maradva. Már többről lehetne szó, már meszszebb mehettünk volna előre, ha ezekben tervszerűbb munka alakul ki. 7. A gazdasági alaptényezőkkel együtt, hatalmas erőként jelentkezik az emberek, a falu életében, a szövetkezetek belső életében végbement változás. A régi elkülönülés, az egyéni érdekek mindenekfölé helyezése helyett a közösségi érzés, az összetartozás, az egymásra utaltság magasztos gondolata terjed. És ez alapvetően meghatározza a falu életét, életrendjét, emberi kapcsolatait, egész társadalmunkhoz való viszonyát. Lehet vitatni, hogy hol tartunk ebben. De az nem vitás, hogy ez a folyamat megindult, tart s hogy máris sok formában produkálja a falu lakosainak új, szebb, emberibb, bensőségesebb, tartalmasabb életét. És ez a tény mindjárt utal arra is, hogy a termelőszövetkezet szocializmust építő társadalmunkban nemcsak gazdálkodási, üzemi forma, hanem elsősorban emberek közössége, a nagy közösség egy kis része, amelyben szinte tükröződnek egész társadalmunk jellemző tulajdonságai. Ebben az irányban fejlődik a szövetkezeti élet, ezen az úton alakul, formálódik ki a mai szövetkezeti parasztságból a szocialista társadalom egységes, szocialista, paraszti osztálya. Sok mindent felsorolhatnánk még a falu, a mezőgazdaság mai jellemzőiből, jót, előremutatót és visszahúzó tényezőt is. A leglényegesebb, hogy megtörtént a nagy forradalmi átalakulás, sőt az átalakulással, a kezdettel járó nehézségek egy jelentős részén is túl vagyunk, a még meglévők leküzdéséhez erőnk megvan, s most ebből a helyzetből amiben vagyunk, tovább, előre akarunk menni. A szocialista forradalom győzelmének teljessé tétele, a fejlett szocialista társadalom felépítése a mezőgazdasági termelésben, a falu társadalmi életében egyaránt sok-sok követelményt állít fel. Nem kétséges, hogy az átszervezésnek, a megszilárdítás, a termelés megszervezésének eddigi munkájában a kommunisták, a pártszervezetek, a küzdelem élvonalában haladtak, az állami szervek, társadalmi és tömegszervezetek támogatták, segítették ezt a munkát, s az sem, hogy a falu lakosai — szakemberek, állami gazdaságok, gépállomások dolgozói, szövetkezeti gazdák — bizalommal fogadták, magukévá tették, mindennapi küzdelmükben valóraváltották az útmutatást. A termelés, a gazdálkodás eredményei, az időjárás viszontagságaival való sikeres küzdelem, továbbá az a sokezer javaslat, elgondolás, terv, amiből a tanácskozás elé beterjesztésre kerülő anyagok kialakultak, mindezt kellően példázza. A tanácskozás iránt az érdeklődés igen jelentős. Nem vár a falu közvéleménye valami különlegeset — az eddigi irányelvektől, tervektől eltérőt —, de várja, hogy most a további nagy feladatok időszakában, a szocialista mezőgazdaság általános fellendítésének időszakában együtt alakítsuk ki a „hogyan tovább” gondolatát és minden fontos lépését. Bizonyos, hogy a párt, állami és társadalmi életünk három fontos vezető szerveiben dolgozók az összegyűjtött, rendszerezett javaslatokat saját gazdag tapasztalataikkal bővítik, termékenyítik, s az így kialakított irányelvek az elkövetkező években fontos útmutatást adnak az egységes cselekvéshez. Ezt szándézunk tanácskozásunk alapgondolatává tenni. Milyen fontos problémák vetődnek fel napjainkban a mezőgazdasági termelésben, a gazdálkodásban a falvak életében ? 1. Előrehaladt a gépesítés a mezőgazdaságban. Ez a gépesítés döntően az alapvető talajmunkák és a szállítás területén érezteti hatását. Ez természetesen nem elég. Olyan mennyiségű és olyan összetételű technikai bázis szükséges, amely fokozatosan egész munkafolyamatok gépesítését teszi lehetővé. Különösen fontosként jelentkezik a növényápolás, betakarítás az állattenyésztés gépesítése. Az egyes termelési folyamatok gépesítése az egész gépesítés hatásfokát, termelékenységét lényegesen emelni fogja. A probléma országos, de megoldásában helyileg, üzemenként nagyon sokat lehet tenni máris. És itt vetődik fel a kérdés: hogyan, miképpen, mi módon? 2. A közös állatállomány mai létszáma mellett is lényegesen nagyobb jövedelmezőség lenne elérhető, ha egy sor üzemen belül jelentkező részkérdést sürgősen még tudnánk oldani. Ilyenek: — Arányha hozni az állatlétszámot, férőhelyet és takarmányalapot, nem állatlétszám csökkentéssel, hanem kiegészítő beruházásokkal, a takarmánytermelés és felhasználás színvonalának lényeges emelésével. — Az állatfajok ésszerű elosztása, csoportosítása, az üzemek ilyen jellegű szakosításának megkezdése. Tartósan nem helyes és nem gazdaságos minden üzemben minden állatfaj egyenesarányú növelése, mert ez a növénytermelés szakosítását is nehezíti, sőt akadályozza. — Nem elkapkodva, hanem nagyon is megfontoltan, tervszerűen ki kell alakítani az állattenyésztés ágazatait üzemen belül is és ezzel együtt a nagy állattenyésztő, hús- vagy tejtermelő gazdaságokat, összhangban az egyes növények területi elhelyezésével, a növénytermelés szakosításával. — Az állattenyésztésben a tenyészanyag és árualap tartási, gondozási, takarmányozási eljárásának szétválasztása, és ennek megfelelően a tenyésztési, tartási, hízlalási eljárások — gondozás, takarmányozás, egészségügyi biztosítás — célszerű kialakítása. Más az ■ igénye a tenyészanyagnak és más pl. sertéshízóalapanyagnak. Lé(Folytatása a i. oldalon^ X