Szolnok Megyei Néplap, 1963. április (14. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-04 / 79. szám
1963. április 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ÜZENET A VOLGA PARTRÓL SZOLNOKRA Elhangzott a moszkvai rádióban április 2-án A kétpói Szabadság Tsz gazdái januárban éves versenybe szólították a község többi termelőszövetkezetét. Alig várták az idő nyílását, hogy készíthessék a magágyat a tavasziaknak. Nem késlekedtek, amint lehetett a gépeket is munkába állították. Az igyekezet eredményeként április 3-án jelenthették: befejezték a kora tavasz iák vetését. A cukorrépa 185, a borsó 97, a tavaszi árpa 43, a zab 48, az új lucerna 58 holdon került földbe. Az 55 hold takarmánykeverék és a 8 hold takarmányrépa vetését is letudták. Felülvetéseket is végeztek. A fagykárt szenvedett őszi árpára 130 holdon tavaszi árpát vetettek, lucerna rá vetés 97 holdon történt. Az őszieket is nagy gonddal ápolják a szövetkezeti gazdák, eddig 1130 holdra szórtak fejtrágyát. Néhány na* alatt népyezer facsemetét ültettek e A jászberényi Március 15 Tsz-ben nagyobb ütemben most kezdődik a tavaszi növényeik vetése. Eddig 200 hold somkóró vetőmagja került földbe. Ezt követi az árpa és a borsó vetése. Jól szervezték meg a brigádok a tavaszi fásítást is. Néhány nap alatt a majorok környékén 'j fasorokat létesítettek, négyezer gyorsan növő kanadai nyárat öltettek. A közös gazdaságban az idén 30 holdon termelnek dohányt. 100 holdon diny- nyét, 40 holdon paradicsomot, 20 holdon paprikát. A szükséges palántát saját maguk nevelik, 1880 ablakalja kész palántanevelésre. Jó ütemben halad a tavaszi munka Zagyvarékason Szorgalmas emberekként ismerik megyeszerte a zagyvarékasi Béke Tsz gazdáit Hogy nem ok nélkül, azt a tavaszi munkákban felszabadulását? Nem ringatjuk-e a háború elkerülhetőségéneik gondolatával az önök béke csalóka Illúzióiban a népeket? A helyzet az, hogy a Szovjetunió a békepolitiika, a fáradhatatlanul kezdeményező diplomácia mellett nem feledkezett meg az agresszorok elrettentésére alkalmas fegyverzet megteremtéséről sem, és rendkívül éberen, szemmel tartja a lehetséges Imperialista támadókat. A Szovjetunióé a világ legkorszerűbben felszerelt, legerősebb hadserege A gyarmati rendszer széthullása azt b zonyítja, hogy a megváltozott erőviszonyok megteremtették a lehetőséget a leigázott népek fel- szabadulására. Az erőviszonyok tudat ban. azok árnyékában, a Szovjetunióra és a többi szocialista országra számítva, azokban bízva fognak fegyvert a gyarmati népek. Minden fegyveresen küzdő nép tudja. hogy a szoc'alista országok megadiák számukra a szükséges támogatást A legfőbb kérdés az. hogyan hozz közelebb a békés verseny a szocializmus világméretű győzelmét. Mindenekelőtt azonban le kell szögezni: abból, hogy az erőviszonyok a béke és a szocializmus javára változtak meg, wnem következik. hogy a szoc'alista országok feladják eddigi bé- kepolltikájukat. A kommunista, pártok politikája elvi pol'tiíka és nem változik. Az erőviszonyok eltolódása megnöveli e b^ker.^ntika •ikerének esélyeit. A komeddig elért eredményük is igazolja. Nagy Lajos, a közös gazdaság főagronómusa sorolta, hol tartanak jelenleg, mennyi iga, gép dolgom zik. A 200 hold mák után 100 holdon került földbe a tavaszi árpa vetőmagja, 200 holdba lucernát, 150 holdba pedig cukorrépát vetettek. Tizennyolc lófogatos vetőgép, 3 univerzál traktor dolgozik a határban, s a három DT is kétműszakban üzemel, készíti a magágyat a tavaszi növényeknek. Még 150 hold cukorrépa, 100 hold lucerna és 250 hold borsó vár vetésre. Számításuk szerint hat munkanap alatt ezek vetőmagja is földbe kerül. Hazánk felszabadulásának 18. évfordulója alkalmából a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Országos Elnöksége Elek Lajost, a megyei tanács vb népművelési csoport vezetőjét, Zsarnai Györgyöt, a Szolnoki Papírgyár párttitkárát, az MSZBT megyei elnöksé- génes tagját és Garadnai Györgyöt, az MSZBT kunszentmártoni titkárát a magyar—szovjet barátság ápolásában végzett kiemelkedő munkájukért AranykoszoÜnmepségen emlékeztek meg a Szolnok megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói hazánk felszabadulásának 18. évfordulójáról. Az ünnepi megemlékezésen megérdemelt kitüntetéseket és jutalmakat vettek át a vállalat dolgozók Pintér Gábor, a szolnoki 47-es számú Ságvári körúti húsbolt vezetője a „Belkereskedelem kiváló dolgozója” jelvényt kapta. Tizennégyen „Kiváló dolgozó” jelvényt és két heti átlagkerestnek megfelelő összeget, harminckilencen munlsták nem félnek a békétől, mert tudják, hogy a békés versenyben Is övék a győzelem. Amíg nem létezett a Szovjetunió, a munkásnak aranyi volt a bére — ahogyan a költő mondja — „amennyit maga ki csikart’'. A munkások jogai, életkörülményed attól függtek, milyen volt szervezettségük, öntudatuk, harcuk. Amióta van Szovjetunió, a tőkések ezt nem hagyhatják többé figyelmen kívül és a munkások is ennek tudatában harcolnak. Amióta van szocialista világrendszer, a tőkések még jobban félnek, és úgy Is védelmezik a kapitalista társadalmi rendet, hogy a forradalomtól félve, több engedményt tesznek a munkás- osztálynak mint tennének akkor, ha nem lenne szocializmus a világon. E folyamat végpontja az lesz. hogv a szocialista országik — és azok közül elsőnek a Szovjetunió — elhagyják a leg(e:leltehh tőké*« országokat az egy főre eső termelésben, vagyis anyagiakban is többet nyújtanak majd, mint a legfejlettebb kapitalista ország. Ez lesz a győzelem a békés versenyben. Ha ez bekövetkezik, védhetetlen- né válik a tőkés rendszer Minden marxista számára teljesen világos, hogy a békés egymás mellett élés politikája által biztosított béke teremti meg az építés, a gyors politikai, gazörömmel nyugtázhatják a szövetkezeti gazdák, hogy a 2020 hold intenzív búzájuk — Bezosztaja — igen jól telelt. Fejlődését, növekedését most a fejtrágyázással serkentik, ötven szövetkezeti gazda szórta kedden is a műtrágyát. Ebben az évben 25 holdon kertészeti növényeket termelnek a Béke Tsz-ben, főiként a község ellátására. A három hold zöldség magját már elvetették. A me- legágyi ablakok alatt pedig a paprika, paradicsom, karalábé, kelkáposzta, karfiol, zeller és gyepkockába ültetve a dinnyepalánta fejlődik. rús jelvénnyel tüntette ki. A kitüntetéseket rövid ünnepség keretében Szigeti László, a Szolnoki Városi Tanács vb elnökhelyettese, az MSZBT megyei alelnöke adta át. A kitüntetés átadásánál jelen volt Váczi Sándor, a megyei pártbizottság titkára, Árvái István, a megyei pártbizottság osztályvezetője, a tömeg- és társadalmi szervek képviselői és az MSZBT Intéző bizottságának tagjai. „Kiváló dolgozó" oklevelet és egyheti keresettel egyező pénzjutalmat vettek át 26 ezer forintot osztottak ki a jó munkát végzők között. Hat szocialista brigád vándorzászlót, tizenhat brigád pedig oklevelet nyert. A vállalatnál 400 ezer forintnál nagyobb összeget fizettek ki a közelmúltban nyereségrészesedés címén. A vállalat dolgozói együtt- érezve az árvízsújtotta jászsági lakosokkal, eddig már 22 ezer forintot gyűjtötték össze megsegítésükre. dasági és kulturális fejlődés lehetőségeit a szocialista országok számára. És minél tovább tart a béke. annál világosabban bontakozik ki a szocializmusnak a kapitalizmussal szembeni fölénye. Minél inkább lesz ez így, annál rokonszenvesebb lesz a szocializmus a népek szemében. A kommunizmus eredményeivel forradalmasítja a világ népeit. Ilyen értelemben tehát a békés egymás mellett élés politikája, a békés verseny, a kapitalizmus feletti világméretű győzelem fő eszköze. Emellett, mint békepolitika. természetesen a világ valamennyi népének legsajátabb érdekeit szolgálja. Úgy is mondhatjuk hogy noha egy pillanatra sem mondunk le katonai erőink fejlesztéséről és semmiféle engedményt nem teszünk az imperializmusnak, ma mindenekelőtt a békés egymás mellett élés és a békés verseny politikájának segít ségével, alkalmazásává vívjuk a nemzetközi méretű osztáljdi arcot. Már ma is bízhatunk ab ban. hogy el tudjuk kerülni a háborút. Ha piedig a szocialista világrendszer a termelés abszolút volumenében is túlszárnyalja a kapitalista világot, ha tovább nő az imperializmustól független politikát folytató országok száma, ha tovább nő a tömegek öntudata, akkor végleg átbillen a mérleg nyelve és az emberiség egyszer s mindenkorr? megszabadul <x háború veszélyétől. A szolnoki Szemjonov kapitány úttörőcsapat tagjai rendszeresen leveleznek a hősi halált halt szovjet tiszt szüleivel. Személyes ismeretség alapján született ez a kapcsolat. Akkor találkoztak, amikor Szemjonov kapitány szülei Szolnokon jártak. Ezen a nyomon indultam el Kalinyinba, megkeresni a Szemjonov családot. A város egyik régi kerületében, közel a Volga partjához áll Szemjonovék háza. Hosszú évtizedek óta él itt a család. Itt töltötte gyermékkorát Nyma Sztye- panovna. Itt ment férjhez. Itt születtek gyermekei. Itt élnek ma is. Csak két hónapra hagyták el az ősi házat, amikor a fasiszták megszállták a várost és a lakosság a front közeledtével evakuált. Most ragyogó napfény olvaszt gat ja a jégcsapokat, de arra még kevés az ereje, hogy feloldja az úton terjeszkedő vastag jégréteget. A házban egy fürge moz gósú asszony nyitott ajtót: Nyina Sztyepanovna. Szin te egy percig sem tud nyu god tan ülni. Amikor elmondtam, hogy miért jöttem, egy pillanatra elborul a tekintete. De rögtön azt kérdi mint háziasszony: ugye, megiszik velünk egy csésze teát? Es begyújtja a régi kis szamovárt. Amíg halkan duruzsol a víz, a kezembe adja a fényképalbumot. Az első oldalán Anatolij fényképe. Huszonegy éves. Édesanyja, Nyina Sztyepanovna szemét elfutja a könriy. Szé- gyellősen fordul el, pedig az édesanya könnye inkább tiszteletet és együttérzést parancsol. Kicsit nehezen indul a beszélgetés, az Ismeretség. Fényképe ott van a szoba falán. Az utolsó képről nagyíttatták. Ilyen volt 1945 januárjában, Magyarországon. Budapesten, a harcok egyik p'llanatnyi szünetében készült a fénykép. Huszonegy éves volt és — százados. Mennyit tervezgettek ezekben a napokban is — Nyina Sztyepanovna és férje, Borisz Arszenyevics itthon, a háromszögletű tábori postai leveleket olvasgatva. Milyen is lesz, ha majd véget ér a háború? Ha ismét béke lesz, ha újra eeyütt lesz itthon az egész család. „Édesanyám! — . írta egyik levelében Anatolij — ne nyugtalankodj, a korábbi sebesülésem már nem érzem. És különben is, nem olyan hosszú már az út. Csehszlovákia. Berlin, és már visz is haza a vonat.” Néhány nap múlva újabb levelet hoz a posta. A kézírás ismeretlen. A parancsnok írta... Nyina Sztyepanovna most már szabadjára engedi a könnyeit. Április 2-án halt meg. Huszonegy éves volt. Még szinte gyerek... Közben hazaérkez.'k Borisz Arszenyevics is. A háziasszony gyorsan megtérít Aztán befut Verocska is, a lányuk. A beszélgetés során egyre többet tudok meg Anatoliiról. Ismerték őt ezek az utcák, a közeli Volga part. A legtöbbet azonban természetesen mégis szülei, testvérei tudnak róla. Itt nőtt fel, ezekben a szobákban. Itt tervezgették, mi lesz belőle, ha majd bevégzi a tizedik osztályt. Még itt döntötték el, hogy Anatolij, a technika szerelmese Len-'ngrádba megy a repíü"motor mérnöki kar- | ra. Oda húzia szive, hiszen gyermekkorában már ő volt a család házi szerelője. Aztán a terveket szétzúzta a háború. Anatolij tizenhét éves volt, amikor bevonult. 1942 telén már, a második világháború egyik legszörnyűbb csatájában vett részt Sztálingrádnál. Azután egyre messzebbről hozta a tábori posta Anatolij leveleit. Sokszor szóltak ezek a levelek kis húgához, Verához. Vera idézi most a sorokat, hiszen ma is úgy emlékezik rájuk, mintha előtte volnának. Szülei is bólogatnak iá. Annyiszor elolvasták az utóbbi tieznnyolc évben is, hogy kívülről tudják. ..Tanulj jól, hugocskám. Majd ha vége lesz a háborúnak és otthon leszek, segítek neked mindenben. Tanulj jól, tudod, hogy szeretnék nagyon büszke lenni rád.” És válaszként ment az értesítés: „Sikeresen leérettségiztem, beiratkoztam az állattenyésztési technikumba.” — A Volga parti házban nap m'nt nap izgatottan várták a postást. ..Kivertük a fasisztákat az országból” — írta egy levelében Anatolij. Fájdalmas az emlékezés. Most is úgy sajog a lélek sebe. mint tizennyolc évvel ezelőtt. Az idő a jó orvos sem tudta begyógyítani. Pedig az élet megy tovább. Vera már régóta dolgozik, férjhez ment. Most két kisfia, Borja és Jura járnak naponta a na gyms má ékhoz. Borisz Arszenyevics újra kezembe adja a fényképalbumot. — Látja, ez a kép Szolnokon készült, 1959-ben. Akkor voltunk ott először. Annyit tudtunk korábban már, hogy ott a Tisza partján temették el Anatolijt. — 1958-ban küldtem Magyarországra, Szolnokra egy levelet, a városi tanács elnökének. Megkérdeztem benne, megvan-e a fiunk sírja És azt kértem ha lehet, tegyenek november 7- én egy koszorút a síriára — mesélte Borisz Arszenyevics. — A városból megírták, hogy fiunk földi maradványait á Tisza partról átvitték egy másik temető!*», ahol együtt nyugszik többi bajtársaival. Sírjukat emlékmű díszíti, rajta van az 6 neve is. — Fájdalmas volt a sírjánál járni 1959-ben. Menynyi tervet, reményt, örömet zártak magukba a ,e- mető rögei Anatolij fiatal életéből. S a többiekéből. akik vele együtt vannak, őket is ugyanúgy várták haza, ugyanúgy féltették, ugyanúgy szerették, mint Anatolijt. — Bátyámra gyermekkoromból emlékszem — vette át a szót Vera —, amikor iskolában tanult. Nagyon jó barát volt és különösen szerették iskolatársai, az úttörők, akiknek őrsvezetője volt. Az iskola tanárai !s nagy szeretettel emlegetik Mos4 már csak az »miéVeK élnek testvéremről, akit annyira szerettem. Ma !s előttem vannak jellegzetes mozdulatai. A Szemjonov család kétszer járt Szolnokon. 1959-ben ott volt Vera is. Az emlékek kitörölhetetlc- nek. Hiába szövi át őket a szolnokiak irántuk megnyilvánuló szeretete, ragaszkodása. Az első út után köszönő levelet írtak Kádár János elvtársnak, hogy edmehettek fiuk sírjához. Kádár elvtárs válaszlevélét is olyan becsben őrzik, mint fiuk leveleit. Másodszor 1960-ban utaztak a szülők Magyarországra. Az egyik szolnoki úttörőcsapat ugyanis felvette Szemjonov kapitány nevét — A Rákóczi úti iskola úttörői, az 1347-es számú úttörőcsapat, amelynek háromszázötven tagja van, ekkor avatta zászlaját — emlékezik Borisz Arszenye- vics. — Az állomáson ott várt bennünket az egész út- 'örőcsapat. Nagyon óvtak termünket Szolnokon, ahol ! izénkét napot töltöttünk. Az asztalra ismét odakerül a szamovár. Édesanyja helyett most már Vera kínálja a gőzölgő teát Ezekre a napokra derűsebb az emlékezés. Nyina Sztye- panovna is legyűrte köny- nyeit. A pajtásokról beszél, akik csak úgy kezdik a leveleiket: Daragije Mama i Papa! — Kedves Mama és Papa! Igaz, néha döcögnek oroszul a mondatok, de annyi szív és szeretet van a levelekben. Egyetlen fiukat temették el Szolnokon, ahol a Bala- tankömyéki harcokban kapott sebeibe halt bele Ana- tolij Szemjonov. És most Anatolij helyett sok-sok gyermekük van Szolnokon, akik mindig visznek virágot a szovjet katonák sírjára. — Szolnok és a szolnokiak nagyon közel kerültek hozzánk — szövi a szavakat elgondolkozva Borisz Arszenyevics. Ezt megerősíti Nyina Sztyepanovna is. — Annyi szeretettel vettek bennünket körül, úgy beszélnék Anatolij ról is, mintha mindnyájan jól ismerték volna. Mondla csak — kérdi hirtelen Borisz Arszenyevics —, üzenhetnék nácik? — Kedves Szolnokon élő barátaim! Engedjék meg, hogy a felszabadulás közelgő ünnepe alkalmából köszöntsem önöket — mondta Borisz Arszenyevics. — Kérem, adják át Csáki. Kapás, Győri elvtársaknak. Gáli Mihályné- nak és minden barátomnak a legjobb kívánságainkat. Tolmácsolják ezt Pásztor Józsefnének is. neki köszönhetjük. hogy ilyen jó a levelezési lcapcsolatunk és a gyerekek is leveleznek magyar barátaikkal. Sok boldogságot kívánunk Önöknek. — Szeretném megköszönni a magyar elvtársaknak, és különösképpen a magyar kormány vezetőjének, Kádár Jánosnak, hogy lehetővé tették nekünk, hogy elmehessünk a fiam sírjához. Szeretném köszönteni őt és gratulálni abból az alkalomból hogy újra megválasztották és a legjobbakat kívánom Magyarország félszabadulásának 18. évfordulóján. Feleségem is köszönti öt. Kérem az elvtársakat, adják át neki legjobb kívánságaimat és nagy-nagy köszönetünket. Szem jón övék ma nyugdíjasok. Ott élnek a Volga- parti kis házban és emlékeznek huszonegyéves fiukra. Anatolij Szemjonov most volna harminckilenc éves. Aranvkoszorús jelvényt kaptak Megérdemelt jelvények, oklevelek, jutalmak Április 4-e tiszteletére befejezték a vetést
