Szolnok Megyei Néplap, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-03 / 52. szám
4 smyliHok Misemet néplap iS», már&m *, WOLtGANG BORCHLRTs Azon a kedden Wolfgang Bordiert 1931-ben született, 36 éves korában halt meg Hamburgban. Fiatalemberként került as orosz frontra, húsz éves volt ekkor. A nürnbergi fegyházban várta a reá váró halálos ítélet végrehajtását, mert felismerve a fasiszta háború lényegét és céljait, megírta véleményét, megírta az igazságot a fasiszta rendszerről. Fiatal korára való tekintettel megkegyelmeztek neki, s 1945 tavaszán egy megkínzott beteg, agyonroncsolt testű ember érkezett Hamburgba, Ez is Wolfgang Bordiert volt, a. börtönök és barakkok lakója, aki így betegen is írt, dolgozott. Hiába volt azonban a baráti összefogás, legyűrte ; a betegség. Egész életében, s írói munkásságában ta- (tadta a szörnyű háborút, amikor az emberelőnek Öl- ’< ciök kellett és meg kellett öleim magukat. A jövőt ; nem tagadta meg sosem. S művei vállalhatják majd j helyette azt a jövőt, melynek eljövetelében reménykedett. így írt erről: A holnapot, ha hoz is bánattá Én vállalom. Wolfgang Borchert most között novellája az író Az ajtón kívül című leötetében jelent meg. Hetenként: egy kedd teát. Évente félszáa, A háborúban sok a kedd. zom a kedden a nagybetűket gyakorolták az iskolában. A tanítónőnek vastag szemüvege volt. Keret nélkül. Olyan vastag volt az üveg, hogy a szeme csak elmosódottan látszott. Negyvenkét kislány ült a fekete tábla előtt, s csupa nagybetűvel írták: AZ ÖREG FRITZNEK BÁDOGPOHARA VOLT. A KÖVÉR BERTÁVAL PÁRIZSIG LEHETETT LŐNI. A HÁBORÚBAN MINDEN ÉDESAPA FEGYVERT FOG. Ulla egészen az orráig kidugta a nyelvehegyét. Akkor megbökte a tanítónő. — K-val írtad, hogy fog. Ulla. Fog, azt g-vel írják. G, mint gödör. Hányszor mondtam már. — A tanítónő elővette az ősz íálykönyvet, « megjelölte Ulla nevét — Holnapra tízszer leírod a mondatot, de szép rendesen, megértetted? — Meg — mondta Ulla, s azt gondolta: Szemüveges kígyó! Az iskolaudvaron varjak áalták az eldobott kenyérmaradékot. Azon a kedden Ehlers hadnagyot a zás/, lóaljparancffliokhoE rendeltek. — Nem hordhatja többé a piros sálját, Ehlens úr =— őrnagy úr? — Bizony, Ehlers. A második századnál nem kedvelik az ilyesmit — A másodikhoz terülök? — Oda, és azok nem se®- sietik az ilyesmit Ott i®1 isem boldogul — A második század megszokta a kifogástalan öltözetet Nem lesz tekintélye, ha piros sáli visel; «esse százados nem hordott iyesmit =— Hesse megsebesült? — A, beteget jelentett .Nem érzi jól magát” — mondta. — Mióta százados, kissé lagymatag ez a Hesse. Sem is értem. Azelőtt olyan korrektül viselkedett. Na, Ehlere, igyekezzék megbarátkozni a századdal. Hesse Jó katonákat nevelt, ta a ■afitet ne viselje, rendben? =— Tesmészeíesesb 6* aagy úr, = És vigyázzon, hogy a* emberek ügyeljenek a dohányzásra. Hisz minden Üszfcességea mesterlövész» iaek viszketni kezd a mutatóujja, ha meglátja azokat a kóválygő szentjánosbogarakat, A múlt héten öt fejlövésünk volt Hát vigyáz- «ca egy kicsit jó? =• Igenis, őrnagy úr. M iközben & második századhoz ment. Eh- Stem hadnagy levette a piros sálat. Rágyújtott. — Ehlens század parancsnok —■ mondta hangosan. Akkor dördült ti a lövér. Azon a kedden Hansen úr így szólt Se» (Terin kisasszonyhoz: —> Kellene már megint küldeni valamit Hessének, geverinke. Egy kis dohányt egy kis rágnivalót. Valami könyvet Egy pár kesztyűt, vagy ilyesmit Kutya kemény telük van kint a Búknak. Ismerem. Köszö- Böm szépen. => Talán Höüderlint, Hangs® úr? — Ostobaság, Severinke, Ostobaság. Dehogy, inkább valami vidámabbat Wilhelm Buscht vagy valami ilyet Hesse jobban kedvelte a könnyebb olvasmányokat Szeret nevetni, hisz tudja. Uramisten, milyen lókat szokott es 4 Hesse ©evetni! — De még milyen jókat mondta Severn teisasfs- mony Azon a kedder* Hesse századost hordágyon vitték a fertőtlenítő- Á& ajtóq tábla lógott; TÁBORNOK VAGY KÖZLEGÉNY: NEM MARAD HAJ A FEJÉN. Kfopaszra nyírták. A saa- ni lécnek hosszú, vékony ujjal voltak. Akár a póklábak. Az ízületeknél kissé vörösek. Hessét valami paükaszagú szerrel dörzsölték be. A póklábak aztán megtapintották az érverését s beírták egy vasi- kos könyvbe: „Hőmérséklet 41,6, Pulzus 116. Eszméletlen. Tífuszgyanús". A sza- niatée becsukta a vaskos könyvet. „Szmolenszki járványkórház”, ez állt rajta, S alatta; (»ezemégyBzáz ágy.1« A betegszállítók felemelték a hordagyat A lépcsőin takarók alól kibillent a feje, • minden lépcsőfoknál ide-oda billegett. Kopaszon. Azelőtt mindig ő nevetett az oroszokon. Az egyik betegszállító náthás volt Azon a kedden Hessóné beesömgietett a szomszédasszonyhoz. Mikor kinyílt az ajtó, meglobog- fcatta a levelet — Százados tett Azt írja, százados és századparancsnok. És több mint negyven fok hideg van. Kilenc napig jött a levél. Hesse századosné úrasszonynak, így címezte. Megdobogtatta a levelet. A szomszédasszony azonban nem figyelt oda. — Negyven fok hideg — mondta. — Szegény fiúk. Negyven fok hideg. Azon a kedden a törzsorvos megkérdezte a szmolenszki járványkórház főorvosát: — Hány van naponta? %aW Zoltán; Fák télen Láttad a juhart, láttad a füzet, az akácot a társat és a szilt? Asszonnyá érett testüket az ősz. a bosszúálló, gonosz kerítőnő meztelanítve vezette a Tél jégcsillagoe palotája felé, s a vén parázna fagy-ujjaival csupasz ágaik közt bujálkodott Csak a fenyő állt szűzi, zöld ruhában Kecses Diána, szép elérhetetlen: az erőszakos, durva szeleket pofonnal űzte messzire magától, s tiszta hűsége drága ékszeréül hódiadéra ragyogott homlokán Szeberényi Lehet; OLAJ Móré tim&r büszke vótt a maganevelte jócskára, Most már kezdett a kis jelleme is lombot hajtani. Móré tanárnak kedvére való lombocskát. A kislány egyáltalán nem hasonlított a mai ifjoncokra, lös kortársaira, az apró huligánokra. Nemhiába, Móré tanár hermetikusan elzárta őt a korszellemtől, melytől mint kétségbeejtőtől, valósággal reszketett. Be nem engedett házába semmi olyat, amin csak a szaga is érzett a mai hóbortoknak. Félt tőle, mint ördög a szentelt víztől. Ártatlan semmiségnek látszó dolgok nyomában — akár egy divatos szájbiggyesztés, nem is szólva holmi köszöntésformulákról — a romlás egész felhői tódulhatnak be a ház résein és lyukain. Halásznadrág és hugi frizura — huh! Ezek még csak az ész ágába se tehették be a lábukat. A kis Emőke, a hatodik általános szín- jeles és példás magaviseletű tamdója mkottsaaésnyócahét és tisztességes nyakig áró hajat hordott, csattal. «— Lám — mondta magában Móré tanár elégedetten —, most mutatkozik meg pedagógiai módszerem helyessége. Itt van ez a leány példás jellem, kötelességtudó, szorgalmas, jómagaviseletű, csendes gyerek, S az erkölcseivel se lesz baj, rá se néz a fiúkra. Mindez pedig — folytatta a gondolatot — annak az eredménye, hogy a holmi „ártatlan apróságokban” sem engedtem a hetvennyolcból! Hogy az én házamban te szia, se csau nem megy, de még húlar hula se. Való igaz, Emőke még barátnőkhöz se járt. Ha leckéjét elvégezte, kézimunkázott. komoly könyveket olvasott, vagy édesanyja körül sürgőit: eltöröl- gette a konyhaedényeket, a szobában letörölte a port, zongorázott A tanárnő, ki tanította, házhoz járt. A kis Emőkének csak két útja rir7!t«rtf n ScfsHS!,' — Hat — Szörnyű — mondta a törzsorvos. — Bizony, szörnyű — mondta a főorvos. Ss közben nem nésstefe egymásra. Azon a kedden a Varázsíuvolát adták. Hessóné kifestette a száját Azon a kedden Elisabeth nővér azt írta a szüleinek: „Isten nélkül nem tudnám elviselni”. De amikor az alorvos arra jött, felállt. Az orvos olyan görnyedtem járt, mintha egész Oroszországot cipelné a kórtermen keresztül. — Adjak még valamit néki? — kérdezte a nővér. — Nem kell — mondta az alorvos. Olyan halkan mondta, mintha szégyellne magát. • Azután kivitték Hesse századost. Kintről tompa puffanás hallatszott. Mindig ilyen zajt csapnak. — Miért nem tudják óvatosabban letenni a halottakat? Mindig csak úgy ledobják a földre — mondta valaki. A szomszédja pedig halkan dúdolta: Ttralla lala trallala Helyre legény a baka. Az alorvos minden ágyhoz odament. Mindennap. Éjjel-nappal Minden éjjeL Mindennap. Görnyedjen járt. Egész Oroszországot cipelte a kórtermen keresztül. Kint két betegszállító botladozott egy üres hordággyal. — A négy® számú — mondta az egyik. Náthás volt Azon a kedden U lla este nekiült » csupa nagybetűvel rajzolta a füzeiébe; A HÁBORÚBAN MINDEN ÉDESAPA FEGYVERT FOG. A HÁBORÚBAN MINDEN ÉDESAPA FEGYVERT FOG. Tízszer leírta. Csupa nagybetűvel. És azt, hogy fegvert fog, G-vel Mint gödör. Indul a Filmbarátok Kör« Szolnokon A Saoünoítí Ságvári Endre Művelődési Házban a film kedvelőinek nagy őrömére ismét megindul a „Filmbarátok Kőié” előadássorozata. Akik megvásárolták a ITT által kibocsátott, harmincöt forintos tagsági igazolványt, március 8-tól hetenként a következő régi, immár klasszikusnak számító filmeket tekinthetik meg: isten hozta; Imádlak, de eíválok; Incognitó; Tavasz a Brodway-on; Csintalan asz- szonyok; Szivek szimfóniáin; Zünsava® a meanyoissághaa. Gábor Zoltán: Mindenki nyelvén , minél több jelzőt ddbtmMa.zd m úp’a Értette» mámorba fojtani » «aór És képet És képet szörnyüség-mlta* Nem Semmit se ér vagyok emlőért ordító Nekem tej kell édes anya-tej Nőni a fákig Átnyúlni felhők fölé Tíz ujjal csillagok között motozni S aeélhágcsóko-n zúdítni le a hangom Széttörni üveg-lépcsőknek cincogásait Mindenki nyelném Tisztám Meztelenül NOTESZ-LAP Statisztika bizonyítja, — hogy a legtöbb idegnyugta» tót vasárnap délután sze- dik a televíziónézőik. Harminctól hetven év« korig így készülnek a Teli Vilmos ifjúsági íümsorooatrs. Még egyszer a Tell: A legkisebb korosztály kéri« hogy az esténkénti TV mese helyett naponta vetítsék a népszerű sorozatot. Szerintük is jobb. • A filmeken a szereplők, ha bekapcsolnak egy rádiót rögtön szól a zene vagy a beszéd. Vajmi honnan veszik ezeket a különleges készülékeket? Az enyémnek és a többi közönséges halandó hálózati rádiónak keli egy kis idő míg ..bemelegszik”. Mi ez, pro tekció vagy svindli? • Az utóbbi három napban ugrásszerűen megnőtt a karikás szemű, fáradt, kial- vatlan emberek száma, a hivatalokban, gyárakban, utcákc» — közvetítették « műkorcsolya világbajnokságot. » Példa arra, hogy napjainkban is születnek örökéletű igazságok: Két köny<= velő veszekszik, a dühösebb mondja végső tromfként? —« Kérlekszépen, a te szemtelenségednek: csak alsó határa van. • Az. újságoldal felső részén olvasom, hogy háromezer fölötti kalóriaérték to gyasztással a világranglista előkelő helyén állunk étke* zésben. Az oldal alján hte detés: A BICSKI halkonzerv kiadós 3—t tagú családnak elegendő vacsorára. Felnézek újra az első hírre és gyorsan a halkonzerv mellé képzelek egy csomag vajat, 20 deka kolbászt, sajtot, rumos teát így mindjárt megvan a kért hír k#« zött az összhang, • Javaslat a Kilián sport« mozgalom népszerűsítéséhez: Kapjon bronzjelvényt az, aki 15 percig egyfolytában szabályosan twistéi • Párbeszéd a folyosón. «— Mit hallottál a trősa töltésről? — Semmit — Mégis, valamit — Annyit hogy a diet titkárnője marad, — És még? — Nem less fizetésemé* lés. — Mást nem? — Mást? Éz a kettő a lényeges, a többi már csők részletkérdés. egyik az iskolába, másik a templomba, hol a loórusnak tagja volt. De egyik útja után se maradt el soha, A fiúkat szinte hideglelősen zavarta el magától, I csak a felnőttek társaságát kedvelte. így nevették Emőkét négy tömör fal között, légmentesen elzárva a külvilágtól, mint ama egyszeri szülők, kiket a példabeszédből ismerünk, és akik a jóslattól rettegvén, hogy leányukat virágjában magához veszi az Űr, vasajtó mögött vasházban őrizték, melynek még ablalsa se volt. Emőkének se nyílóit ablaka a külvilágra, annyira nem nyílott, hogy már maga se igényelte, eszébe se jutott a vaspántos ajtót feszegetni, de az is lehet, bogy egyszerűen csak apja természetét örökölte. Történt azonban, hogy az iskolába», hová Emőke járt. és ahol apja is tanított, farsangi bált rendeztek. Ez alól pedig nem volt kibúvó. Móré tanár kézenfogta hát Emőke lányát, s kivezette a négy fal közül — a bálba. Hanem még ilyen lányt ki látott? Ez bizony nem táncolt az égadta világon senkivel. Csak ült az apja nadrágja mellett feszesen, a rakott szöknyácskában, és csattal a nyakig érő hajában. Igaz, a fiúk se igen mertek odajönni, hogy felkérjék, Már maga a tanár- papa is riasztóan hatott, mintha madárijesztönek szúrták volna a féltett kukoricacső mellé, amely aranysárgán virít rá a szemtelen madaraidra. Egy csönadrágos emberke mégis kísérletet tett. Amolyan rockisan odacsellengett, s a lány felé hajította a kezét. — Csau! — vihogott; az egészséges fogazatát, melynek sűrű bokrában úgylehet még tejfogak is ke- rülköztek, mind kiterítette a leányra. S Emőke — apja nagy rőkönyödtére — amolyan bugi-vugis közönnyel végigmérte a legénykét, mutatóujjával blúzocskáia anyagát oakargatva a válla tálán, mint ki azt a portól tisztogatja, ekként szólt cseresznye szájának csücskéből: — Kopj le. Majd hogy a legényke még tétovázott a vigyori fogazatával, tett egy elbocsátó legyintést is e sző kíséretében: — Olaj. A fiú távozott, s az apa ott ült, mint egy összeszaladt harmonika.
