Szolnok Megyei Néplap, 1963. március (14. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-03 / 52. szám

íSÍS. máreíus 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Unnep'ő fiata'oX Kétszáz fiatalt látott ven <L„ui tegnap a KLSZ MB a termelés: versenyek díj­kiosztó ünnepségén a Sag- vári Endre kuiturotihon- ban A rendezvényen meg­jelent Kökény István, a megyei pártbizottság titká­ra, Molnár György, a KISZ MB titkára, Bozsik Tibör, az állami gazdaságok, Sassi István, a gépállomások igazgatóságának vezetője is. Kovács Béla KISZ pa­rasztifjúsági felelős meg­nyitója után Molnár György szólt a résztvevőkhöz Rész­letesen értékelte az ifjúsági versenyek eredményeit A KISZ nagyhatású meg­mozdulása, az Ifjúság a szcalizmusért mozgalom a múlt évben már több mint 27 ezer embert tömörített. Ezek a kiszesek nagysze­rűen megáll iák a helyüket — a mozgalom négy alap­vető követelményének meg­felelően — a termelőmun­kában. a tanulásban, a sportban és a kultúrmun­kéban Megyénk fiatal dol­gozói a tavalyi kedvezőtlen időiárás. az árvíz és az aszály ellenére is teljesí­tették célkitűzéseiket, a a tsz ek, gépállomások és ál­lami gazdaságok átlagos eredményeit szinte minde­a tavasz, rövid idő "esz a sürgős munkák elvégzésé re. Különösen a traktoro­sokra vár nagy feladat, mert még 40 ezer ho d szántónon terület von a me->y bei. A jószágállomány kondíció­jának megőrzése pedig az állatgondozókra hárít sok felelősséget. Beszéde befejeztével Molnár elvtárs sok sikert kívánt az idei feladatok el­végzéséhez, majd Kökény István elvtórs üdvözölte a fiatalokat. Utána a legjob­bak átvették a verseny­zászlókat, okleveleket és pénzjutalmakat, összesen nyolcvanezer forint került kiosztásra. Az ünnepély hi­vatalos része ezzel véget ért és a továbbiakban hosszú, színes kultúrműsor szórakoztatta a verseny győzteseit, majd a rendező bizottság ebéddel látta ven­dégül a megjelenteket Dél­után a fiatal növényter­mesztők. traktorosok és ál­lattenyésztők legjobbjai a modern táncokban való jártasságukról is tanúbi­zonyságot tettek P. M. Restauráltak Lehel l*npljéi Jászberény rétién Kincse: Lehet Kürtje rOvid Ideig a fővá­rosban volt. Baki Győzd, a Magyar Nemzeti Múzeum resiau- rárlős osztályának vezetője vetie «ond aiba a történelmi ér­téket s tette úiabb századokra időállóvá. A kürtről a restau­ráció«: osztály munkatársai egyidejűleg portos másolatot ké­szítettek. Fzt láthatják majd az érdeklődők ,.A magyar nép története a honfoglalástól 1848- V rítnő kiál'f••'«on. — lehet kürtje« már hazaszál tották Jászberénybe Sza'ma'iiíny miatt küszöbön áll a eeHu'óznyár leállítása Sejtsen a rrezőpa-daság A S»«1noW Papírgyár nalmafclInlAz fizetne mel­lett lévő hatalmas. — több vagon befogadóképességű — szalmatároló majdnem üresen áll. Mindössze egy­két napra való — silány minőségű — nyersanyag áll a gyár rendelkezésére. níitt túlszárnyalták. Mezőgazdasági nagyüze­meinkben egyre tSbb a szocialista versenyben ré'Ttvevdk száma. I960 ben csak négyezren azután hatezren és az 1962-es évben már kilenc­ezren kapcsolódtak be a termelési vetélkedőbe. A megtisztelő JSzocial’sta munka brigádja" címet leg­utóbb tizenhat kollektíva szerezte meg. míg az előző évben csak négy. Rajtuk kívül 54 brigád 450 fiatal­ja versenyez ezért a rímért Hasznosak voltak az év közben megtartott termelési tanácskozások, bemutatók, tapasztalatcserék, melyek­kel az élenjáró módszere­ket sikerült népszerűsíteni és a versen vmozgalmat ki­szélesíteni Sok munkacsa­pat egész évben együtt ma­radt — ami külön ered­mény — és szakmai okta­tásokon, mezőgazdasági akadémián vesznek részt. A falusi fiatalok orszá­gos vetélkedésben is nagy­szerűen helyt álltak a Szol­nok megyeiek. M'ntegy 15 országos I—II—III. helye­zést értek el. Köztük Ecsédi Magdolna, Koczha Katalin és Sz. Nagy László a KISZ Központi Bizottság kitün­tető vándorzász’óját is el­nyerte a kitűzött több ezer forintos pénziutalom mel­lett. A legjobbak kiváló eredményeihez csak gratu­lálnunk lehet. A KISZ MB azonban felhívja a figyel­müket arra. hogy ne csak magok dolgozzanak nagy- C7or,"on hanem adiák át hasznos tapasztalataikat terjesszék tovább a moz- ga'rnat Fhhen a feladatban az íinnonélven megjelent kó+csá? élenjáró ki«zi«tára elsöso»*han számítanak. A most Induló gazdasági év igen sok nehézség elé á”ítia a szövetkezeteket, akarni gazdaságokat. A hosszú tél takarmánvh’ányt okozott. a hirtelen olva­dást várhatóan árvíz kö­veti majd. s ha megjön Érdekes gólyahírt hallot­tunk: a tiszaföldvári Sza­bad Nép Tsz Kati tehene pénteken három borjút el­lett. Bencsik István a tsz fő­állattenyésztője tegnap a következőkkel egészítette ki a nem mindennapi hírt: — Nálunk ilyen eseménv még nem volt. Az ikrek vteoot már megszokottá Aziran Erről tárgyal a gyár ve­zérkara is Juhás? Mihály igazgató Irodájában. " r '* — Az első negyedévben ötezer tonna rizsszalma szállításra kötöttünk szer­ződést a megyei MÉH Vál­lalattal. A mai napig mind­össze ezernégyszáz tonna érkezett Ez a mennyiség sem rizsszalma volt hanem vegyes- búza. árpa. rozs sőt még cirok is. Szol nők megye tette a legnagyobb erőfeszítéseket a szalmabe. válnak. A Kati Is másod! < ellésekor két borjút hozott a világra. Harmadszorra még jobban kitett magáért a hármasikrekkel. A borjak egyenként 25—30 kilogram­mosak, virgoncak, életképe­se?. Táplálásukat „pótma­ma szolgálattal” oldjuk meg. A Kati kettőt szoptat , a harmadikat pedíf dajka I ságba adtuk egy kis borj as j tehénnek, ii lesz 7 gyűjtésben Ennek ellenére az utóbbi napokban a te­hergépkocsikon érkező szal- ma-szállftmányok is meg szűntek. A Szolnok megye MÉH Vállalat sürgetésünk­re kijelentette- nincs több szalma, nem tudna* szállí­tani — mondotta Juhász Mihály — Tehát nyersanyag- hiány miatt leállftlák a cell gyárat? — kérdeztük az igazgatót Füsti Pál főosztályveze­tő • mindössze ennyit mon­dott: — Nehéz a helyzet A Földművelésügyi Miniszté­riumnak és a SZÖVOSZ- nak szívósan kell kutatnia az után. hogy melyik tsz- ben és állami gazdaságban van szalmafelesleg. E mun­ka támogatáséban mi is minden erőfeszítést megte­szünk Meg kell monda­nom- sajnos, a zavartalan termelés feltételeinek meg­szervezése nem volt a leg­jobb. A SZÖVÉRT (a SZOVOSZ felvásárló és értékesítő részlege) szálas­takarmány osztályának fő­előadója. Toronyi Rezső a szál ma-helyzetről a kővet­kezőket mondotta: — Szerdán a Gazdasági Bizottság utasította a Föld­művelésügyi Minisztériu­mot hogy ezer-ezerkétszáz vagon szalmát bocsásson a két feldolgozó — a dunaúj­városi és a szolnoki — üzem rendelkezésére. A felvásár­lási munka megkönnyítésé­re tudomásuk van arról is, a szalma ára lelentősen emelkedett. — Mást nem mondhatunk, ml mindent elkövettünk... Végül is az üzem felettes szervével, a Papíripari Ipazgatósáp-al létesítettünk telefonössze­köttetést — Halló igazgatóság? A Szolnok megyei Néplap munkatársa beszél. — Itt Béres László, a Pa­píripari Igazgatóság mű­szaki osztályvezetője. — Béres elvtárs. a dél­előtt folyamán jártunk a Szolnoki Papírgyárban, — ahol az a veszély fenyeget hogy egy-két napon belül szalmahiány miatt le kell állítani a cetigyárat Mi­lyen Intézkedéseket tesznek énnek elkerülésére? — Állandóan az FM-be és a tervhivatalba járunk, de ebből még nem lesz szaluja. A kllátásc* nem jók. Most kellene a mező­gazdaságnak segíteni az iparon. Bognár János Napi 20 tpnna cel'uózzal kevesebb Ami már rém ti*ok a főzőüstnél hogy a dolgozók keresete a termelés leállítása után csökkenni fog. Emellett drága valutáért import fá­ról kell gondoskodnunk a szalma helyett. Közel száz dolgozó esik ki a produktív termelő munkából, ezáltal romlani fog az üzem termelése — és gazdasági eredménye is — ez Juhász Mihály és az üzem műszaki- és gazdasá­gi vezetőinek véleménye. vékonyabb lesz a boríték, ha nem dolgozunk Minden oldalról jól megrágtuk a dolgot. Halljuk innen Is, onnan Is, hogy az intenzív búzafaiták kisebb szalmát adnak és mivel ezek na­gyon elterjedtek, erősen csökken az ország szalma­készlete No meg a termés sem volt a legjobb De az szeget üt az ember fejébe, hogy ott ..fönt” erre nem gondoltak előbb. Pedig az igazi vesztes nem mi le­szünk a ml nár száz forint­tal kevesebb fizetésünkkel, hanem az ország. Ott ..fönt” alatt a dolgo­zók a felső ipari és mező­gazdaság! szerveket értik és méltán várnak segítsé­get azoktól. Több telefonbeszélgetést folytattunk. Először az Orizáoos Tervhivatalt hívtuk fel és aziránt ér­deklődtünk. milyen intéz­kedést tesznek a súlyos problémát okozó szalma- hiány megszüntetésére Harmasilirek a teliéirstá'lóban — Mást nem tehetünk. Ahány napi terméskiesés lesz, annyiszor húsz tonná­val kevesebb szalmacellu­lózra számíthat népgazdasá­gunk. Ez az egyik súlyos probléma, amely fenyegető­en tornyosul felettünk. A másik: mi lesz a dolgozók, kai. Attól nem kell félnie senkinek, hogy valakit is elbocsátunk. Erről szó sincs. De szó van arról, — Az utolsókat rugjulk — volt a válasz érdek’ődé- sünkre Ardó Sándor főző­mestertől. mikor a súlyos szalma-helyzetet szóba hoz­tuk. — Legfeljebb két na­pig főzünk még, azután... — Azután? — Azután majd csak lesz valahogy. Bízunk a gyár vezetőiben, hogy találnak valamilyen megoldást Tud­juk bőszé'nettünk egymás között arról is, hogy bizony MAI VICCÜNK a 7. osztályon vihar tört ** ki. Olyan vihar, mint for-ó kánikulai napok után amikor megnyílnak az íg csatornái és öntik, ön*ik a drága jó hűsítő esőt (Meny­nyivel jobbak az ilyen vi­harok, mint a jeges széllel cifrázott hideg téli napok egyhangú, konok némasá­ga.) Már napok óta gyanús csend volt. A kollégák mé­regették egymást, főként azt ki melyik oldalon nyit­ja ki a Néplapot, vagy egy­általán oda téved-e a sze­me. Nem tudni, ki törte meg a néma küzdelem csendjét Talán az a kol­léga, aki egyik nap — meg­feledkezve az ellen táborról — amint oda pillantott, hangosan fe1nevetett. Nem tudta többé magábafojtani, csendes mosollyá szelídíteni kacagása ingerét E perctől nyiltan is két táborra szakadt az osztály. Az egyik tábor mélységes felháborodással ítélte el — mondjuk ki már, miről van szó — a Néplap Mai vic­cünk rovatát Micsoda do­log az. a párt lapiának ilyen léhaságokkal foglal­kozni — mondták —, el­veszti az újság a komolysá­gát Hogy jön az ki: jelen­tős politikai termelési, kul­turális cikkek mellette meg egy vicc Ki veszt komo­lyan az ilyen újságot? A másik tábor változat­lanul jót kacagott a vicce­ken, de nem mulasztották el megjegyezni: szektás né­zeteket vall az, aki így vé­lekedik Emezek sem ma­radtak adósok A revizio­nista bélyegzőt sütötték rá a viccpártiakra. Mindez nem vice. Való- oan megtörtént Pedig joggal hihetné az ember, hogy már a messzi múlt csendes homályába vesztek azok az idők. ami­kor bűn volt nevetni Ügy látszik, egyeseknek kevés az egy évtized Kis ügy ez, de bizonyítja, hogy néha előbukkan még valamely szegletből egy satnya kísér­tet — álcázásként vörös szegfűt tűzve a szellemek kötelező fehér egyenruhá­jára Egykor magunk la hit­tük. hogy nagy forradalmi céljainkhoz, hősi — való­ban hősi! — küzdelmünk­höz képest amelyet a mun­káshatalomért majd a szo­cializmus alapjainak lera­kásáért folytattunk, méltat­lan dolog, szinte árulás a viccelődés. Ügy mondták, és egy ideig hittük is, hogy öntudatos ember más mó­don fejezi ki életörömét. Az öncélúsóg, a dekadencia át­kát szórták a humorra, de a magyar nép leikéből so­ha nem lehetett kiölni. Ak­kor sem. Akkor is mondtak vicceket egymásnak az em­berek — legfeljebb egymás fülébe súgták. Még őró/ais Voltak viccek — de milyen jók — pedig internálás járt érte. A játék, a tréfa, a lélek önfeledt kitárulkozása a modernkori farizeusok sze­mében szörnyű bűn volt. Mint hívők előtt az oltár megszentségtelenítése. A vicclapok csak Truman el­nököt és a kulákokat kaxi- kírozták. Esetleg .terme­lésre mozgósító” csasztus- kákat közöltek — amelye­ket a kanásznóta dallamára még énekelni is lehetett de nevetni nem lehetett raj­tuk. Végignézhettük a ka­baréelőadást anélkül, hogy bárkinek is mosoly fakadt volna az arcán. Ha mégis akadt egy jó bemondás, az óvatos ember körülnézett, nincs-e közel a személyzeti osztályvezető, csak azután mert nevetni. Kár a szót vesztegetni azokra, akik egy vicctől fél­tik a politikai lap tekinté­lyét. De idesorolom azokat is, akik oly éktelenül fél­háborodtak és 1956-ot em legették, amikor párt és állami vezetőink karikatú­ráját látták az újságokban. 4 rímben ígért Mai vic­cünk változatlanul la­punk utolsó oldalán talál­ható. Ha e cikk olvasása­kor mégis mosolyogtak, az sem baj. Mert nem is ér­demel többet a dolog eny­he mosolynál. Bizonyos, hogy aki tegnap még félhá­borodva revízlonizmust ki­áltott egy vicc olvasásakor, holnap maga is viccként meséli ezt a dolgot De va­lahogy így kezdi majd: — Egyszer egy albán funkcio­nárius meg akarta tiltani a* embereknek, hogy ne­vessenek.,. Y. h A szolnoki Ruházati Vállalat fehérnemű részlegében egy műszakban 200 férfi inget készítenek el. Képün­kön Burján Ilon«, a vál'nlat egyik dolgozója lát*—tt munka közben

Next

/
Thumbnails
Contents