Szolnok Megyei Néplap, 1963. február (14. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-10 / 34. szám
*<; 1963. február 10. SEOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Viaskodnak hideggel, széllel Nem téved, kedves Olvasónk, ... igen, a dermesztő tél ellenére is viruló salátafejekre mutat Hajnal Gyula túr- kevei kertész. Természetesen nem a szabad főidőn nevelték. Ilyen fedett ágyakban nőttek fel, ahol Pékár Teréz és Gulyás Ilona porha- nyítja a paprikapalánták földjét Munkás-képviselőjelölt a munkások között ' Pirosra csípi arcunkat a hideg. A tejsűrű ködben alig látunk ált a Tisza jobb partjára. De még itt, a baloldali gátépítésnél is csak a gépek egyhangú zakatolásán át fülünkkel érzékelhetjük: ismét megkezdődött a munka a kényszerű szünet után. A Középtásza- vidékd Vízügyi Igazgatóság földgyalúi, doserjei ismét hozzáláttak a gátépítéshez, már most megkezdték a preventív intézkedéseket az esetleges árvíz elleni védekezésre. Dacolnak a kegyetlen időjárással, a mínusz nyolc-tíz fokos hideggel, a tejszínű köddel Nagy Tibor főgépész és Donkó Rajmund brigádvezető éppen azon tanakodik, jó lesz-e, ha szombat délutánra és vasárnapra, a munkaszünet idejére a frissen sajtolt földet hóval takargatják le... — Remélem, így nem fagy meg a talaj... — mondja az idős főgépész. — Talán nem lesz erős hideg... — Az kéne még csak! — szól a fiatalabb. — Akkor megint megakadnánk, az meg semmiféleképpen nem lenne jó... Már az igazgatóságon hallottam: szinte ember- fafetti munkát végeznek ezek a „gépesék” itt; a Tis2a-gáton. Még akkor is dolgoztak, amikor a hőmérő higanyszála közéi mínusz húsz fokot mutatott, g a jeges szél a legvastagabb vattás kabátot is átjárta. Húsz-huszonkét foknál aztán leálltak egy időte, de karácsony és újév között találtak még egy darabka főidet, ami engedte magát karcsúbbra gyalulni. Újból néldálltak! Donkó Rajmund éppen szabadságon volt ekkor, de amikor meghallotta, hogy az 6 brigádjának gépel ismét neki veselkedtek _ ne m tudott otthon maradni. Te Rajmund, hátra arc, indíts hazafelé! — mondták neki akkor. Szabadságon vagy, eriggy pihenni. Akkor elsomfordált, de pár óra múlva visszatért és él sem mozdult addig innen, amíg az időjárás miatt újra le nem álltak a gépék. Rajmund most huszonhat éves és már tizenegy esztendeje a vízügynél dolgo- ' zik. Suttyó legényke volt, amikor ismerkedni kezdett á földgyaluval. Sámlit tettek alá, hogy jobban felérje a gépet, s lám, most már brigádvezető. Miután alaposan megvitatták az üzemeléssel járó problémákat, csak azután fordultak hozzám. — Az a mi jelszavunk most, hofey megállás nélkül dolgozni... — magyarázták. — Ha lefagy a föld, lefagynak a gépek és akkor... kampec. Várhatunk, míg újból fölenged. — Nem éppen kellemes ebben a hidegben dolgozni itt kint... — jegyzem meg szerényen. — Ez még nem is hideg! Jött volna csak az éjjel... de mi már megszoktuk. — Sürgős a munka... — Sürgős! Emberi számítás szerint márciusban meg kell kezdődnie az olvadásnak... s ha addig nem lesz készen a gát... hát történetesen árvíz idején már nem tudnánk mit csinálni. — Igen! Inkább most vállalják a hideget, a metsző széllel való viaskodást, mint akkor a kétségbeesett védekezést. ' — Milyen magas lesz itt a gát? — Kilenc méter... az eddig észlelt legmagasabb vízállásnak is ellenáll majd. — Sok főid kell még ide. — Sok? Rengeteg. Egy kisebbfajta hegyet is csinálhatnánk belőle. Hatvanegyben, meg hatvankettőben több mint százezer köbméter földet építettünk be. S most márciusig közel Hatvanezer köbmétert kell még megmozgatni. Egymás után ballagnak Kint még csikorgó® a tél, de itt a 2000 négyzetmér ternyi területen, a virágok birodalmában már tavasz van. A szolnoki Kertészeti Vállalat üvegházaiban több mint négyezer cserép ciklámen, primula, jácint, begónia díszük teljes pampájában. A ciklámenek között itt-ott csodálatosan szén szegfűk is virítanak. A virágokat egyenletes fűtéssel sikerült a tél hidegétől megóvni. Az üvegfelületek alatt ezekben a napokban már komoly munka folyik. el előttünk a hatalmas szknóperek, töltik bendőjü- ket az agyagos földdel. Amott egy doser viaskodik a fagyos talajjal. És hétfőn hozzálát a kotró is. Hordhatják majd a billenős kocsik a gáthoz valót. Tizenöt gép két nap óta ismét felvette a harcot a szeszélyes természettel. Gépek? Emberek! Dankó Rajmund, Bálint Károly, Mácsai Lajos, Nagy József, Réti Mihály — meg a többiek. Emberek! Hősök! A min- denapok hősei. Varga Viktória Válaszol az illetékes Huszonkilenc jászjáfcó- halmi olvasónk tavaly októberben közös levélben megírta, hogy tiltakozik a község egyik útszakaszának személyi tulajdonba adása ellen. A kívánságot a jászberényi járási tanács vb- heat továbbítottuk. Levelünkre a tanács vb építési és közlekedési csoportjának vezető főmérnöke, Szöllősi János, válaszolt. Megírta, hogy a jászjákó- halmi községi tanács vb nem járult hozzá az említett utcarész eladásához; így az — olvasóink óhajának megfelelően — továbbra js forgalmi célokra szolgál. A Kertészeti Vállalatnál megkezdték a tavaszi városszépítéshez szükséges palánták előkészítését. Az idén minden eddiginél szebb lesz Szolnok. A városi tanács mintegy 1 mil- üó 300 000 forint értékű parkosítási munkára nyújtotta be igényét a vállalathoz. Ezenkívül a vállalatok, intézmények további másfélmillió forintot költenek ebben az évben parkosításra. Mi újságot ígér az idei esztendő? A kertészek eredeti formájában állítják vissza a város egyik nyári „gyöngyszemét", a tiszaparti sétányt. A hajóállomástól az új Ti- sza-hídig a sűrű. kevésbé szép bokrokat megritkítják, üdezöld parkot, vi rags óvókat létesítenek. A város másik jelentős parkírozását a Kossuth téren és annak környékén végzik el Itt a zöld pázsitot sokszínű tarka virággal, rózsa bokrokkal élénkítik. A kertészek bíznak abban, hogy ebben az évben már megépül a régóta húzódó Kossuth téri szökőkút is, amely a tervek szerint hű mása lesz a debreceni zenélő szölcö- kútnak. Ezen kívül parkosítják a Körösi út, a Mártírok útja. a Vörös Hadsereg utat és környékét. Pázsittal, virágokkal díszítik a Bercsényi, a Rákóczi utcát, a Verseghy utat és a város több útvonalát. A Kertészeti Vállalat mindent megtesz annak érdekében, hogy az egyre épülő Szolnok a nyári hónapokban a virágok városa legyen. Szükségessé teszi ezt a lakosság növekvő igénye mellett p megyeszékhely egyre növekvő idegien forgalma i& A képviselőjelölt látogatása a gyár igazgatójánál kezdődik. Tulajdonképpen már ismerik egymást, hiszen két szomszédos gyár vezetőjéről van Szó. A különbség talán az, hogy a képviselőjelöltnek megválasztása után a saját gyárán kívül a többiekkel is törődnie kell. Száz munkás helyett több ezernek a gondja, jövője van rábízva. Választóit, azok munkahelyét akarja megismerni és minden érdekli, ami ezzel összefügg. A cukorgyár „vezérkara” fogadja a képviselőjelöltet. A gyár igazgatója az üzem munkájáról, az eredményekről, szavait közvetlen munkatársai a főmérnök, főkönyvelő, fővegyész, párt- titkár egészítik ki. A baráti beszélgetésből szinte észrevétlenül tolódik át a hangnem szenvedélyes vitává, kérdések özönévé. — Milyen lesz az átszervezés, mi az ésszerűbb az országos vállalat, vagy a tröszt? Miért nem tájékoztatják a felsőbb szervek a munka menetéről az érdekelt gyárat, azok munkásait? A hasznos apróvadak tenyésztéséről híres fegyvernek! Vörös Csillag Termelőszövetkezet kiváló szakembere Lelovits György', a sólyomtenyésztést is meghonosította gazdaságában. Az ősi magyar Wep sportot, a solymászatot a termelőszövetkezet határain túl is ei akarja terjeszteni. A nyáron több híres társával együtt Dániába utazik, ahol számos bemutatót tartanak, hogyan kell a lóhátról sólyommal vadászni. Ezt követően, az ídegenA közel egy órás rögtönzött tárgyalás után a jelölt „tarsolyába”, illetve noteszébe kerül az első megbízatás: Az ipari átszervezésről tájékoztatást az érdekelteknek. • Kőrútján, amikor az üzemrészek munkásaival beszélget, feltűnően sok az ismerőse. — Jónapot Német elvtárs, szervusz Károly — köszöntik esztergályosok, lakatosok. — Nevetve jegyzi meg: naponta találkozom Velük autóbuszon, a szomszédos kis moziban, vagy a kantinban egy pohár sör mellett. Sokan, bár eddig is sűrűn látták, .most személyesen is megismerik. A forgácsoló műhelyben fiatal szakmunkások veszik körül. Varga Illés már mondja is: — Jó, hogy képviselő jött hozzánk. A helyi vezetők minden igyekvése kevés néha «a segítséghez. Nézze meg a műhelyt — mutat körül. — Ósdi ötven éves épület, veszélyes transz- missziók, minden olyan, mint félévszázaddal ezelőtt, amikor épült. A betonpadforgalmi szempontból egyre jelentősebb Hortobágyon is gyarapítják az érdekességek számát. Az» ősi magyar pusztán népszerű csikós produkciók' helyett, a látványos és izgalmas sólymó- szatot akarjál; meghonosítani. Hazai és külföldi érdeklődőnek bemutatják majd, hogy a sólyom hogyan hozzá le a „fellegekből” a vadludat és egyéb szárnyast. A termelőszövetkezet az idén megkezdi a sólyomtenyésztést és a kiváló egyedeibői külföldre is szállítanak majd. lón pedig új gépek, fiatal szakmunkások dolgoznak. A gyár külső képe nagyon elmaradt a fejlődésben. A műhelyünk öltöző és mosdó is egyben. Ezen változtatni kell. Ha nincs rá keret, engedjék, hogy társadalmi munkában mi kezdjünk hozzá. A hegesztők is szociális berendezéseket hiányolnak. Juhász Béla a törzsgárda felelősségét említi az időszaki dolgozók nevelésében. A villanyszerelők, akik többségében mind fiatalok (a legidősebb a fiatalos kinézésű Mateicska bácsi, akinek az apja már 50 évvel ezelőtt is itt volt villanyszerelő) arról beszélnek, hogy a régi típusú gépek mellett új típusú emberek dolgoznak. • Gyűlnek a noteszba a feljegyzések. Igaz, sok közöttük az olyan is, amit a helyi vezetőknek kell megoldaniuk, de a látogatás végére leszűrődnek a gyár munkásságának közös gondjai, amik szinte azonosak az egész környék és iparnegyed problémáival. Rossz az autóbusz közlekedés, mert az esti órákban a malomtól kezdve a vegyiművekig az egész városrész el van zárva a város központjától. A több száz család lakta cukorgyári telepen gyenge a kereskedelmi hálózat. . Csak kiesi, választék nél- ktíü üzlet van. Szüntessék meg a rosszhírű „kantint” és létesítsenek presszót, cukrászdát a munkásnegyedben. A rövidre tervezett látogatásból, délutánba nyúló tanácskozás lett. Az eltöltött időt senki sem sajnálta. A dolgozókból láthatóan és nyílt beszédükből hallhatóan is érződött a bizalom képviselőjelöltjük iránt. A jelölt pedig megérezte ezt a bizalmat. A „tarsolyban” gyülekező megbízatások szinte előzetes szavazatokká váltak a munkáslégkörben. ö közül Karcagon élénk a zenei élet. S a sikeres hangversenyek szervezője, élesztője a zeneiskola lelkes tanári és tanuló gárdája. Képünkön az egyik tehetséges kis növendéket, Kalocsai László IV. éves csellószakos növendéket láthatjuk gyakorlás közben. B sszú a? út a sikerig. Háromszázötvenezer tő virágpalántát nevelnek Szolnok szépítésére (Tudósítónktól.) Dániába készülnek a fegyvernek! soíymászok
