Szolnok Megyei Néplap, 1963. február (14. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-10 / 34. szám
4 SUEOiUKW MEG kite stm^aer mm. s. iw» ait || MUVESZTE LEP—1963 Ä tíz műteremben tizen- Sét művész (kilenc festő és bárom szobrász) ei- alkot, dolgpzik esztendők óta. Hogyan élnek, dolgoznak, milyen gondjaik, problémáik vannak — enrí?l fszó? írásunk, EGZISZTENCIA A telep művészeinek ma már nem kell a létbizonytalanság szörnyű poklában dolgozni, élni az ország legnagyobb vidéki művésztelé- pén. Chiovini Ferenc, a legidősebb festőművész saját életéből is sokat tudna mesélni a múlt rendszerben induló, alkotó festők, szobrászok sorsáról. A telepen élő művészek tisztes életszínvonalát rendszeres munkával biztosítani lehet. A Képcsarnok Vállalat átlag kéthavanként vásárol a festőktől, esetenként két-hár rom művet. Ez azonban hu. rom-négysaer ennyi festményt feltételez, mivél a vásárlás egyik alapja a válogatás. A Képcsarnok Vállalaton kívül megyei, országos, esetleg külföldi kiállításokoin is gazdát talál néhány alkotás, megyénk vezető szervei szintén vásárolnak időnkén t képeket . A fő anyagi forrás: a‘ művek eladásából származó jövedelem mellett többen tanári, szakkörvezetfb állást is vállalnak, szükségük volna az állandó kiállítási csam<k megépítésére Szolnokon. A Damjanich Múzeum épületének egy része i&sn alkalmas 'nme erre MIT JELENT MŰVÉSZI FEJLŐDÉS, IGÉNYEK A telepe® élő művészek többségének véleménye az, hogy van lehetőség a művészi fejlődésre, csupán az idő kévé® a kísérletezésre, egy-egy eddig járatlan út kipróbálására, a különböző egyéni elképzelések realizálására. Ezért igen hosszú és nehéz a „kifutás”, az önálló, egyéni kifejezésmód teljes kiérlelése. A pillanatnyi szükségletek és szempontok, sajnos, nem osztó- hoznék minden esetben a helyes kibontakozás irányárba, a magasabb művészi igények felé. Sokszor kényszerül egy-egy művész egyéni elképzelésének feladására, a .konjunkturális termelésre”. Ezért az alkotásnál többnyire a meny- nyiségi, a vásárlásnál pedig az üzleti szempontok dominálnak. A Képcsarnok Vállalat szeretí a „biztos üzleteket”. Elsősorban olyan képeket vásárol, amelyek az általános keresletnek, a képvásárlók pillanatnyi ízlésének, igényének megfelelnek. Faként tájképeket, csendéleteket, vesznek. A figurális kompozíciók vásárlása már ritkább, mert néhány üzemen és intézményen kívül ilyen jellegű 'alkotásokat jóformán senki sem igényéi Véleményünk szerint a tömegek általános képzőművészeti kultúrájának, igényének. ízlésének formálódása oldja meg végleg a dolognak ezt az oldalát De ebben gyorsan élőre kell és 'lehet lépni. Igaz, csak akkor, ha a közízlés formálásában maguk a művészek is jobban résztvesznek. Az említettek mellett bizonyos fokig érthető, hogy a Képcsarnok Vállalat arra i* gondol, hogy a vásárolt képeket él is kell adni — hisz az eladott, képek árából tud csak újakat venni A különböző intézményeket viszont ilyen meggondolások nem befolyásolják a vásárlásaikban. A középületek részére vett képek, megrendelt szobrok kiválasztásánál mégis tapasztalható bizonyos konzervativizmus, a modernebb hangvételű művektől yaló idegenkedés. Ennek éppen az ellenkezőjére volna szükség, hogy a vásárolt és sokak által látható helyen kifüggesztett képekkel segítsék a tömegek képzőművészeti ízlésének fejlesztését, segítsék a festészetben és szobrászatién is bejárni műiéi gyorsabban azt az utat, amit az irodalom Petőfitől, Jókaitól a mai írókig, költőkig mag- tett. VILÁGNÉZET ÉS MŰVÉSZET A Szolnoki Művészfelep tagjai realista alkotók. Többségük munkás-paraszt szülők gyermeke, kik tehetségükkel, rendszerünk, államunk támogatásával indultak útnak, s érkeztek el fejlődésük mai fokára. Kivét l nélkül népünk életének művészi megjelenítésére, a szocialista realista gazdagítására -törekednék. Hogy eme alapköve td mény ekhez ki-ki a maga egyéni látásmódját is hozzá akarja adni, s mondanivalóját a maga formálta, egyéni kifejezési eszközeivel akarja közölni — ez természetes. Ezért művészet, amit tesznek. Érthető, hogy egyéniségükből fakadóan modem hangvételre, új. a mai ember világát kifejező, annak problémáira választ adó müvek alkotására törekednék. Ebben az irányban kell segíteni művészeinket mind a Képzőművészeti Alapnak, mind a kritikának, mind a különböző irányító szerveknek. És ezt a célt kell szolgálnia az anyagi ösztönzést jelentő vásárlásoknak m. A SZOBRÁSZOK GONDJA A „VIDÉK“? Festőink, szobrászaink önként, örömmel jöttek Szolnokra, és többségük otthonának vallja a várost De sokszor elkeserítő, hogy a hasonló életkorú fővárosi művészek, akiknél a telep lakói semmivel sem képviselnek alacsonyabb művészi színvonalat, aránytalanul előnyösebb helyzetben vannak. Nem egy esetből okkal vitatható a Képzőművészeti Alap zsűrijének döntése. Művészeink többsége nemcsak az öröksaép témát, hanem a megfelelő élet- és munkastílust is megtalálja Szolnokon. Mindemellett felmerül a kérdés, hogy a rangos művésztelep létezése nem eléggé érezhető még Szolnok. és a megye kulturális életében. Ügy véljük, az eddi (feléd jóval többet tehetnének a jövőben a megye képzőművészeti kultúrájának általános emeléséért a telep művészei — és mindazok, akiken ez múlik. Babot Gyula Harc a választójogért Szolnok megyében 50 évvel ezelőtt világháború ** előtti úri Magyarország belpolitikái életének egyik legizgatóbb, legtöbbet vitatott kérdése a választójog volt A földesúri-tőkés hatalom a szavazásba csak nagyon kevés embernek — az akkori Szolnok megyében például a lakosságaiig öt százalékának — adott beleszólási lehetőséget. A haladó erők, a szocialisták és a polgári demokratikus csoportok viszont általános, egyenlő, titkos választójogot követeltek. Ütvén évvel ezelőtt, IMS elején az akkor hatalmon lévő, szélsőségesen reakciós kormány törvényjavaslatot terjesztett elő ebben a kérdésben. Ez még jobban megszilárdította volna a választójog akkori népellenes jellegét A javaslat felháborodást keltett az egész országban, Szolnok megyében ie. „Ilyesmit nem fogadhatunk ét?* — írta a szolnoki Haladás 1919 januárjában. ^Nekünk be- esületes választójog kellf1 — így foglalt állást a hely beli haladé Független Lap is. Az akkori Jász-Nagykun Saioinpt megyében a haladó erők nem voltak gyengék. A városokban már hosszú ideje szociáldemokrata szervezetek tevékenykedtek. A földmunkások mozgalma is erőteljes volt a megyében. A kisbirtokos parasztság jelentős része a Justh—Károlyi-féle függetlenségieket támogatta. Így érthető, hogy a kormányzat választójogi csalása ellen széleskörű mozgalom bontakozott ki a megyében. A január 12-i gyűlések jelentették a kezdetet Szolnok munkássága aznap impozáns megmozdulást rendezett A szónokok éles hangon tiltakoztak Tiszáék választójogi csalása éllen. „Abcug Tissa!” Választó- jogotr — ilyen követelésektől volt hangos a város. Hasonló jellegű megmozdulásra került sor aznap Jászberényben is. A január 12-i szolnoki gyűléseken már felvetődött olyan gondolat, hogy általános sztrájkra lenne szükség a reakció« kormánnyal Nemben, A z ország más részein ie felmerült az általános sztrájk követelése. A munkásság körében futótűzként terjedt a jelszó. Mar említettük, három .szóbrásssrnűvéstz dolgozik a telepen. Gondjaik megegyeznek a festőkével, de tálán főproblémájuk az, amiért már lapunk is többször szót emelt: a megye és a megyeszékhely igen szegény szobrokban. A jelenleginél jóval több megrendelésnek tudnának eleget tenni, s emellett az újonnan épülő házakat is képzőművészeti díszítőelemekkel tudnák gazdagítani. Díszítő jellegű alkotásokat néhány festőművész is szívesen vállalna (mozaik, sgrafitto), A festőkkel együtt a szobrászoknak te Hortobágyi László * A líra partján Be egy ifjú peeáafc, a botjára soványt« teasege kacsint, akarva-akaratlante. mosolyra boraolódik az agg halászok bajszs az egyiké azért, naert szikkadó markába hajdanában-danában pufók ponty is pottyant aem csak parti béta; a másiké azért, mert harcsa-lesbe® (öltött éjt s napot, a rozoga mühargára egyetlen friss, izgága csuka sem csücsült még csak ihlet harmadnapján egy-kót maroknyi, kába, kásujjnyi vékony durtsme* A life® partján kelek-fehraean én m, gyönyörködöm a véghetefcten-tágas bár alant zátonyos, medrében lankadatlanul élűre, az óden-tenger óriás ölébe habtáncot ropva lejtő, serény-szerény lelkek szakadatlanul csdilámló-csiklándó, törhetetlen-tiszta tükörébe» A ggódom is, akár a józan gátőr, id féltve őrzi kisdedeknek álmát« ha a hullámzó-vad, titán! ár a szépség kopár sziklái közt a téboly kietlen-kies rétjére emp vagy szivárog át, F agylaltom-fcsávéaa még ha lábam vét m. a szelíd poén®; (1963) . MLsS'Kot&M Kórház. Az ember felett névtelenül és számtalanul elröppenő napok. Súlytala iml suhanó napok alatt eltávolodó élet. A megszo- kottság: minden valami tó. voli köd mögé bújik, mintha soha igaz se lett volna. Kórház. Egy külön világ. Felfokozott érzékenység; az érzékszervek kifinomulnak, az ember állandóan önmagára és a kórterem kis világára koncentrál. Mint a napraforgó, úgy fordul feje az orvos után hiszen itt ő az Élet, a Biztonság, a kinti világhoz kapcsolódó ideg szál. amelyen keresztül érzékeljük, hogy... Hogy visszajutunk-e még ? Mindenkinek eszébe jut Tudva, vagy tudatlanul mindenki eljut oda, hogy két életet él. Az egyiket kifelé. Ez a világ a fehér ko pengek, a gyógyszerek, <’ beteg test viaskodásának c világa. A másikat befelé éljük Ez a számvetések világa Hogyan éltünk? Mit tettünk jót és mit csinálnánk másként? A hétköznapok sűrű egyhangú özönében alkottunk-e valamit, ami, mint parányi, de szem .. alk ‘tórésze az egésznek, halhatatlanná teszi halandó életünket? Azért a nagy számvetések idején ez az egyet- ' len, ami megnyugvást tud adni. Mit tettél az emberekért ? — kérded önmagodtól. Nem, nem kell ehhez géniusznak, lángelmének lenni! — Tehetségedhez, képességeidhez mérten adtad-e a legtöbbet, a legjobbat, amit adni tudtál? Szeretted-e társaidat, biztál-r- bénnük? Ha találsz ilyet, magadban, életedben, jön a meg nyugvás. És akkor érzed, biztosan tudod: a halál nem fáj, csak azoknak, akik iP maradnak. Aztán a műtő étergőzös, morfium-mámoros világában már minden eltávolodott tőled. Csak a reflektorok maradtak a való világból, s valahol, egészen mélyen, szinte különállóan iltakozik benned az életösztön. Valami ellen, amit magad akarsz, amibe már belenyugodtál, aminek megadtad magad, As utolsó pillanatokban úgy érzed, átlépted a mezsgyét. Talán már kár is lenne visszajönni, hiszen lebegsz, nem köt a fódhoz többé semmi... És akkor megszólal a sebész. Talán azt kérdi: félsz-e, vagy azt mondja: számolj. Teljesen mindegy. .4 hangja határozott, meleg és hirtelen önálló lénnyé imlik. Benne sűrűsödik, össze a valóság. Az, hogy ez u hatalmassá nőtt Valaki megért, és meg fog gyógyítani. Ebbe a hangba kapaszkodsz öntu fejőd utolsó villanásával, és jó belekapaszkodni, mint erős kötélbe a sodró hullámokon, mint az anyák kezébe, mikor először elindultunk. S mikor belezuhansz u nagy Semmibe, már tudod, hogy vissza fogsz térni. Az ágyadban ébredsz. És a kórterem — ébredésed világa — csodálatos melegséggel telik meg. Jó és rossz természetek, odaadó és önző emberek hangtalan csatározása eldőlt as új ébredő javára. Közösség vesz körül, s első értelmes szavadnál; úgy örülnek, mint sírásodnak, amikor megszülettél. Milyen szép ez! Mindig, mindenhol terem egy Szabóné, ki szeretc szigorral húzza elő akaraterődet a tehetetlen öntudatlanság alól. S a többiek segítenek neki. Még az is. aki maga minién tehetet- ; len. Aztán bejön a kórterembe Fodor Juliska, VI. osztályos kengyeli úttörő. Mi súgja neki, hogy az ágyad szélére üljön, és hűvös, kis kezével órák hosszáig fogja nyirkos, meleg kezedet? Mélyről jön, világít a mosolya, s míg révedezve nézed, benne látod a saját gyermekeidet, az egész iskolád sok-sok szelíd-pajkos, nevető-síió Idcsinyét, kamaszát. Mind-mind ott ül az ágyadnál egy személyben; a Juliska szemében, mosolyában benne van és azt mondja: gyógyulj meg, élj, siess, akarod te is! Amikor legközelebb ébredsz, észreveszed, hogy odakünn hull a hó és a piszkosszürke égen varjúcsapat kering. Valahol zúg az autóbusz, a nővérkék haja zúzmarás reggelenként, arcuk piros a hidegtől, mikor kedvesen beköszönnek. Az Orvos mosolyog,' újra ember lett belőle, érted dolgozó, fáradó ember. Az élet szakadatlanul adja le egyre sokasodó hívó jelzéseit. Eszedbe jut a munkád, a félbeszakadt lecke a történelem órán, egy megkezdett írás az üres íróasztalon. Hogyan is lesz a folytatása? Visszatértél! Kislaki Gyuláné Január 26-án Budapesten rendkívüli szociáldemokrata pártkongresszust hívtak: össze, melyen nagy lelkesedéssel kimondták, hogy március elején általános sztrájk lesz az országban a választójogért. Ehhez a határozathoz csatlakoztak a szocialisták mindenütt Szolnok megyében is megindultak az előkészületek a nagy erőpróbára. A szociáldemokrata pártszervezetek megkezdték a szervező és agitációs munkát. Nemcsak a munkásmozgalmi központokban: Szolnokon és Jászberényben indultak februárban komoly előkészületek. A megye kisebb városaiban: Mezőtúron, Turkevén, Törökszent- miklóson, Karcagon, Kisújszálláson is a közelgő nagy sztrájkról folytak megbeszélések a földmunkás-körökben és — ahol volt — a helyi szociáldemokrata szervezetekben. A vélemény mindenütt egyöntetű volt: minden becsületes munkás leak küzdeni kell as i&as ságos választójogért Akárcsak országos viszonylatban, a megyébe* sem volt azonban ez a nagy küzdelem kizárólag a proletariate* ügye. A függetlenségi párttal rokooszen vező paraszti és kispolgárit rétegek is támogatták a sztrájk előkészületeit. J9te" künk is érdekünk, hogy igazságos, becsületes választójog legyen hazánk bon” — írja lapjuk, a Hala« dás február 14-én. A megyei függetlenségi szervezetek vezetői és tagság* felismerte, hogy: a munkapárti reakció kormányának megdöntését csakis közös erővel lehet elérni. Es a helyes felismerés tükröződött a február 16~i jászberényi népgyűlésen, amit #• szocialisták és a függetlenségiek közösen rendeztek. A szónokok hangsúlyozták hogy „a munkásság és a polgárság egységén vám szükség, ha meg akarunk szabadulni Tisza és lakács bandájától* A jelenlévő tömeg elkeseredetten szid- te Tiszát és Lukács saV niszterelnököé, • soraiból gyakran hangzottak fel » „Le a törvénysértőkkel!” és „Éljen az általános válása* tójogi” jelszavak, J ász- Na gyku n -Szolnok megyében is rettegve nézte a reakció a sztrájkra való készülődést Az urak érezték, hogy a rendőri és> csendőri karhatalom nerc lesz elégséges a népmoz- galmak elfojtására. Ezért februárban katonai erősítést kiértek. Horthy főispán nyilatkozatban „a haza érdekében” próbálta „nyugalomra inteni!’ a megye lakosságát. A hazáról beszélt 6, miközben családjának egyik tagja, Horthy Miklós már hosszú ideje az osztrák császári hadseregben szolgált, ekkoriban éppen Ferenc József szárnysegédje volt, és magyarul egy szót sem tudott... Az általános sztrájk kitörésére 1913 tavaszán nem került sor. A szociáldemokrata párt vezetői az utolsó pillanatban leszerelték a mozgalmat. Mégsem voltak teljesen hiábavalók a január—februári hetek nagy előkészületei. Megmutatták ezek, a megnyilvánulások is, milyen erős az ellenzéki hangulat Szolnok megyében is. Merényi lószfe