Szolnok Megyei Néplap, 1963. február (14. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-03 / 28. szám
4 wm hegyes MSPitA* 18S3. február a Viktor Platonovics Nyekrászovs® Vasaja Konakov Vaszilíj Konakov azazhogy egyszerűen Vész, |a, ahogyan az ezredben hívtuk, az ötödik század parancsnoka- volt. Védelmi körlete a várost uraló Ma- majev-kurgán lábánál terült el, amelynek a birtoklásáért a harc öt hónapja alatt elkeseredett küzdelem folyt. Nehéz körlet volt, teljesen lapos, semmi sem védte, a legfontosabb pedig, a megközelítés, hát az meg éppen szemben volt* a lövöldöző ellenséggel. Az ötödik század nappal teljesen el volt vágva a lemaradt ezredtől. Az utánpótlást ás az összeköttetést csak éjjel lehetett biztosítani. Ez így együtt nagyon megnehezítette a körlet védelmét. — Meg kellett volna próbálkozni valamivel. És Konakov elhatározta, hogy kapcsolatot teremt lövészárkaik és a vasúti töltés között. A távolság rövid volt, nem több, mint húsz méter. de a német mesterlövészek annyira tűz alatt tartották ezt a kis darabkát, hogy nappal átfutni rajta teljességgel lehetetlen volt. Ráadásul december volt, a talaj megfagyott, se gyalogsági ásóval, se csákányival nem lehetett semmit sem kezdeni Bobban tani kellett És éppen akkor — abban az időben ezredmémök voltam — ismerkedtem meg Konakowal, később össze äs barátkoztunk. Addig csak nagyritkán akadtunk össze az ezredparancsnoki eligazításokon, meg az éjjeli felderítéseken,. Eey éjjel bejött hozmára a fedezékbe. Kért egy kevés trotilt — „a fene vinné el, minden ásó eltört ebben az átkozott talajban“, »— Rendben van, — feleltem. — Küldj egy katonát adok amennyi kelL — Katonát? — és majdnem fülig szalad a szája. —* Mines olyan sok, hogy letel zavarásszam őket. Add Ide, magam viszem el. — És kihúzott lélekmelegítőiéből egy öblös zacskót Következő éjjel megint eljött, majd a törzsőrmestere, aztán megint csak ő. — Na, hogy vagy? ~ kér= deztem, =— Megvagyok. Egy kicsit dolgozgatunk. Munkaerővel nem valami fényesen állunk, magad is tudod. Munkaerőben, de másmilyenben Is, akkoriban valóban nem bővelkedtünk. A zászlóaljban volt vagy húsz—harminc használható szurony, más ezredekben, mondják, még ennyi sem. Utoljára | mikor ott voltam — es körülbelül másfél héttel ezelőtt volt ” én, lelkemben elég kellemetlen érzéssel futottam át azt az átkozott húsz métert ami elválasztotta m árkot a töltéstől. Most egyenesen a töltéstől, ahol a géppuskák és a negyvenötős álltak, vezetett egy, ötven centisnél nem mélyebb, de a szabályoknak megfelelő árok, egészen az előretolt állásig. Konakovot nem találtuk a fedezékben. Egy rozsdás, isten tudja honnan való ágyon, fejét köpenyével letakarva hortyogott a törzs- őrmester, a sarokban pedig egy fiatal telefonista ült fejére hajló fülhallgatóval. ®A szovjet írók „középső nemzedékéhez” tartozó író Viktor siyekrászov. Elénk ozerepet tölt be a Szovjetunió irodalmi és művészeti életében. — 1911-ben született, Klevben szerezte meg építészmérnöki diplomáját, — ..ionban a Nagy Honvédő Háború ével Írót formáltak beiden Részt vett a volgal — ara- iában. a* ott szerzett éJjné» nyélből irta meg „Vaszja Ko» ®akoV c. novelláját is. Február 3-án ünnepeltük a VOlgai-csata befejezésének M. évfordulóját, lapunk ebből az alkalomba Me* m hg «— Hát a századpercnek «óit hol van? — Ott... — intett a fejével valahová messzire, határozatlanul a telefonista. — Idehívjam? Hívja. — Akkor fogja meg a kagylót Hamarosan visszatért Ko- nakovval együtt — Jó egészséget, mérnök. Vendégségbe jöttek?— Fején keresztülemelte géppisztolyát és lökdösni kezdte a hortyogó törzsőrmestert: — Ébredj, barátot®» kám. Sétálj egy kicsit A törzsőrmester zavarosan pislogott, kezével megtörölte a száját. —- Mi az, már itt az idő? — Itt bizony. Töröld meg a szemed és lépkedj. A törzsőrmester gyorsan bedugta kezét köpenye ujjába, levette a falról a zsákmányolt géppisztolyt és négykézláb kimászott a fedezékből. Mi a kapitánnyal a kályhánál telepedtünk le. — Na, mi van? — kérdezte az, hogy megtörje a csendet valamivel. — Semmi.— Konakov felnevette magát ahogy szokta, füléig szaladt a szája, — Harcolgatunk egy kicsit, —- Aztán, sikeresen? — Hát, hogy is mondjam ... Most lecsendesedett a fricc, de nappal, az ocs>- mány kétszer kt próbálko- sott — fis, visszavertétek? — Amint látja alig észrevehetően zavarba jött — Csak baj van az emberekkel ... — Hát at embereknek mindenhol szűkében vagyunk — válaszolt a kapitány az akkori idők kedvelt frázisával, és elmosolyodott. — A mennyiséget minőséggel kell pótolni. Konakov nem felelt semmit Odanyúlt a géppisztolyáért — N®, kimegyünk. Le» ereszkedünk «* első vonalba. Kimentünk. És ott megvilágosodott előttünk mindaz, amire még álmunkban sem mentünk gondolni. Végig jártuk az egész előretolt állást, a bal szárnytól a jobb szárnyig, láttuk az árkokat a lövészgödröket kis padkákkal, a mellvéden elhelyezett puskákat és géppisztolyokat két géppuskát a szárnyakon, — egyszóval mindent aminek egy előretolt állásban lennie kell Csak egy nem volt — katona. A védelem egész kiterjedésében nem találkoztunk egy katonával sem. Csak a törzsőrmesterrel. —» Nyugodtan, cseppet sem sietve, fülére húzott nagy, füles sapkájában járt puskától — puskáig, géppisztolytól géppisztolyig és lőtte a németet sorozattal, —= vagy egyes lövésekkel, Majd késöbbj jónéhány hónap múlva, mikor a háború Volgográdnál befejeződött és mi, új bevetésre várva, pihentünk és új erőt gyűjtöttünk Ukrajnában, Kupjanszk alatt, Konakov beszélt azokról a napokról mikor a törzsőrmesterrel ketten tartották az egész század védelmi körletét — Nehézecske volt, mit tagadjam. Magam is csodálkozom, honnan volt még idegünk... •— Még akkor, mikor a közlekedő árkokat túrtuk, a században volt vagy. hat harcos. Aztán, egyik a másik után, kidőltek a sorból. A német napjában háromszor—négyszer támad, utánpótlás meg nincs. Tégy, amit akarsz. Hívom a zászlóaljparancsnokot az meg? — ö sem tud katonát szülni. Várj, mondja, megpróbálnak valakit becsempészni Hát mi osztán vártunk is — én, a törzsőrmester és Szíszojev telefonista. Szíszojev a telefonnál mi meg a törzsőrmesterrel az előretolt állásban. Ha aztán rohamoztak— Na, akkor a géppuskások, meg a tüzérek kihúztak bennünket a csávából. A töltésen, a vagonok alatt ▼olt két nehézgéppuska, — meg egy negyvenötön. Azok aztán dolgoztak. Műkor aztáis három nap múlva adtak öt embert, <— már ohb volt semmi izgatom. Miikor arm gondolok, hogy m az ember kettesben a törzsőrmesterrel naponta jónéhány rohamot vert vissza és ezt csak így említette: „nehezecske volt”, akkor válik előttem világossá, hogy az ilyen embereknek és az ilyen emberekkel, mint Konakov, semmiféle ellenség- nem lehet veszélyes. — Hiszen nálunk sok millió Konakov van. Fordította: Molnár Sándor többször olvastunk már tudósításokat arról, hogy Sándor károly, a népszerű válogatott labdarúgó főszerepet játszik Kertész Ákos „Mindennap élünk” című filmjében, — melyet Kényt Tamás rendez. Sándor Károly hamar barátságot kötött a film másik főszereplőjével, Sinkovits Imrével, aki a forgatás szüneteiben nagy lelkesedéssel segíti „Csikart'- a számára «sokai- gjUi SMMlltíUNMttp Jt volnál csata 20. évfordulóid Volgograd: A Lenin-tö, Jjt 2 erdész és az agronó* nvus — fent, a kis hegyi faluban — egész télen birkózott egymással, Ahogy a fiatat tanítónő, Mária megérkezett, apómban elkezdték. A birkózáson persze nem azt kell érteni, hogy időnként ölre mentek, s mzg- dögön,yöztéje egymást... Ajjaj, huncutabbak annál a mi embereink. Mert nem lett volna semmi baj, ha Mária, a tanítónő nem születik olyan fekete hajjal, s azt s fekete hajat hetenként nem fésüli át valami észbontó, áj frizurába. Hói leengedte, s az szétterült vállán, mint egy fekete palást, hot fölrakta kontyba, vagy egy hirielenjött ötlft. tel átcsapta jobbra az égéi sze. De még ez i* bocsánatos bűn, ha egy őszinte pillanatában azt mondja vagy egyik, vagy másik gavallérjának; t — Köszönöm, hogy néha meglátogat, de kénem, ne fáradozzon. De nem mondtál Ha az egyijt jött, ®rra mosolygott., ha a másik, akkor meg az- Mt Az erdésznek — Bodrog Andrásnak — ígérte, hont nyáron megtanul lovagolni, mével Bodrog tóháton fát, 9 mindert reggel vágtázik egyet az erdőben. Ügy hiszi, ettől jobb sport nincs, nem is lehet. Ilyenkor az erdész, ha nem riasztotta volna vissza a lány kétes pafleassága, ölbe kapta volna a tanítónőt, de ehelyett csak jött-ment nagy léplek kel a szobában, O rbán Sándornak* m agronómmnak?... Csakis art, hogy megtanul motorozni, mert attól modernebb, kellemesebb ránca m, mént amikor az ember róham szembe « széllel, s hogy erre az alkalomra direkt nadrágot csináltat majd, mert a szoknya az olyan buta jószág, alácsap egy kis szél » mindjárt késs a kényes helyzet. Az agronómus beletartja fülét a beszéd áradatába, de mivel kevésbé romantikus, mint az erdész. Inkább arra gondol: ez nagyon biztató és szép... Csakhogy egyelőre ■ hárman vagyunk. És ez sok. Mert vetésforgót készíthet három ember, értekezleten ott lehet az egész falu, de tavasszal mo- torozni? Oda nem kell több, esők egy férfi is egy K&, Valamivel le heti járatni est a zöldkalapos erdészt, Khessenterá ebből a fészekből. Mondja is rögtön: — Drága Marika..: mondja... az erdész... ez nem hozott még magának semmi ajándékot? Mert látja, ha én lennék az 6 helyében, már régen itt énekelne, ebben a szobában egy esodn szép madár. Mondjuk... mondjuk— sgy császármadár... A tanítónő ssénte síkon gott az örömtől: •— Jaj, de szeretném, istenkém, de szeretném, ha lenne egy császármadaram — s olyan igézőén nézi as agronómust, hogy ,az majdnem égő végével kapja be a cigarettát, s nem és tud tovább maradni. Megy, mí'h, akit végképp megbabonázták. S korán fekszik, hogy másnap idejében mehessen az erdőre... Megfogni a császármadarat Az erdész, keresztülvágtázott már a falun néhányszor, végre látja, eltűnt a motor a tanítónő kapujából, hát helyette odaállítja a lovat, megköti, s megyen be. Most még frissebbnek és egészségesebbnek látszik az arca. mint máskor. Vág- iázás közben valahonnan messzi nyugat felől langyos áramlatot érzett által úszni a tájon, s ettől olyan furcsa ideges lett, hogy jóformán szólni sem tud Máriához, — A gazd&ss jó fiú ám — csicsergi a tanítónő. -*> ígért nekem valamit. Csuk hogy nem mondom meg, mit. Holnap már hozza is. Az erdész megtorpan A Császármadár gaadáss? Holnap már hoz. za? Ugyan mit? Aztán lassan mosolyra derül. — Mű hozhat? Mi van ilyenkor a 1 tatárban? Bogáncs.. ó? Hirtqlenében elhallgat. Zavartan kalapja után nyúl, pislogat a tanítónőre, majd gyorsan elmegy. El- menőben szól csak vissza: — Egy erdész nem ígér- get... De cselekszik. Máris korán magára ma- vadt. Az ablakhoz lép, hogy a cigarettafüst után kxszsl- Uktessen és ahogy kitartja az arcát a szabadba, meg* érzi, hogy a ház elé lopakodott a tavasz. Sóhajt. — Vajon hová ment az erdész? És mit hoz? — tűnődve csukja be az ablakot, s amikor eszébe jut a császármadár, ledobja magát a sezlOnra és felkacag, hosszan, úgy, hogy rázkódik a kis fekhely és minden zugot betölt a nevetés. Az agronómus már kora reggel az erdőbe érkezik, Előbb alapos terepszemlét tart, mert a császármada rat igen körülményes dolog rabul ejteni. Először is W kell választani egy jókora bokros területet, hogy el lehessen rejtőzni az erdő híres pletykája, árulkodója, a feketerigó étól. Nehogy idő előtt riassza az amúgyés gyanakvó madárseregci: „Csek, csekk... csiribiri Vigyázat, embert látok.* Másodszor: szerezni keB egy sípocskát, amivel az ember jól utánozhatja a császármadár szerelmi üzeneteit. Majd így csapja be az áldozatot. S mindenek fölött nagyon türelmesnek kell lennie. ” Már reggel von. Teljes as erdei zene-bona. Apró széncinegék tisztogatják a fák törzseit, kis felcserek, s időközönként figyelmese» körülhallgatnak: hát a mester dolgozik-e? Igen, a harkály is kopog. A varjak — mint komoly hivatalnokok — időnként tassállnak szAsßoU miiletre, s nagy kifogással térnek haza. És néha megszólal a síp is. Ritkán, de igen szabályos hangos; Tifii-ri-tti, ti* ti. Az agronómus egy bokorban fekszik és vár. De válasz egyelőre nines •*- honnan. Ismét jelez. Semmi. Lehet, már költenek « gondolja, mert ennyi idő után lehetetlen, hogy még választ se kapjon. Néha fogytán a türelem, de mégis kitart. Nem hiszem, hogy kés* tem mélázgat —, most vem a..párzás. Nehéz lesz megt fogni? Annál nagyobb « Sécsőség. És valóban, dSUájon v&= löszt kap. Igen messziről a* irányt sem tudja pontosan, mert visszhangzik az erdő, de fő, hogy válasz jött, Figyeli a hangját: vajas him, vagy tojó leszT Tojót nak véli, mert a hang erőt* len és nagyon lassan közén fedik. Az agronómus egy szünetben óvatosan élőrt kúszik, mart ismén küld üzeneteket. Meg lesz a csá* szármadár. Csak nehogy eb ügyetlenkedje. Kéznél W gyen a kalap, s hirtelen rőt csap majd, erősen rászorítja, meg ne szökjön. Mert legtöbbször úgy von, hog§ az ember becsalogatja, s amijcor már biztosnak véft a fogást, akkor szökik él « madár. Ezért hát elhatározza, hogy ennél a bokornál •makacsul kitart, Jó sűrű* lombú, jól bujtat, itt várj<® be, hadd jöjjön helyébe akkor zsupsz, rá a kalapot. Sipolyát szorgalmasan, aß izgalomtól egyre melegszik mert jön « madár tzapo* rám, tálán mégiscsak hí« lesz, de nagyon fiatal. Nem. baj. Mindegy, csak legyen. Beálcázza magát gallyai, csupán pár méterre lehM más a kis bolond. Ilyenkor keB ®tgyásm ■ a vadásznak, nehogy elragadja az indulat, s meg* gondolatiamé elriassza * küzdelmek árán becsalogatott ritka madarat. Szinte még a lélegzést is visszafojtja, s lassan emelkedő» kezd fektéből, hogy annáS nagyobb erővel csaphassa» zsákmányára. Most! S ekkor hirtelen egy nagy test csapódik mellé. Emberi alak. Gallyal betűzdelve, kezében egy sípocska. Ég egy kalap, lecsapásra készen. Zöld kalap! Az erdész! A két férfi legszívesebben széjjel szaladna, de az ijedelemtől semmire sincs gondolatuk Csak felállnak és nyeldekelve nézik egy* mást. Kézben a kalapot, a madárcsalogató sípot és * szivarzsebbe, tngnyakbü tűzdelt gallyakat, És a tavaszi erdő áthatol* hatatlan sötét lesz... M ária, a tanítónő esténként azóta is leskelő* fűk ablakon, kapun. Nem jönnek. Egyik sem jön. Pedig annyira várja, azt m csodálatos császármadarat — 6, mindegy már ki hozza —de annyira szeretni látni és otthon fogva tart tara, hogy már a kalitkái w elkészítette neki, mtb bm I
