Szolnok Megyei Néplap, 1963. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-21 / 43. szám

1963. február 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ft* ADÓS, FIZESS! De hányszor ? ? fa. Gy. tiszarofíi olvasónk i£- CJ&r Z agaim aiásbao, mégis szükségszerűen bosszú levél­boa panaszolta el szerkesztősé­günknek, 'mennyi bosszúság érte azzal a rizstelep építésre felvett 1.800 forintos kölcsönnel kapcsolatban, melyet 1955-ben folyósított számára az Országos Takarékpénztár kunbegyesi fi­ókja. Olvasónk — a törlesztési feltételeknek megfelelően — az első évben nem fizetett részle­tet, az 1956 őszén esedékes kö­telezettségének azonban eleget tett. Ugyanabban az évben tör­tént, bogy a tiszagyendai köz­ségi tanács vb megvonta tőle a rizstermelési jogot; a beépített területet pedig J. U. tiszagyen­dai lakosnak adta át. J. L. és M. Gy. között perre került sor. Ennek befejezése után — 1959. április 89-én — J. L., kinek ‘ hitelnyilvántartási lapját a kunbegyesi OTP-fiók- ban megtekintettük, befizetett 900 forintot. A fiók — majdnem egy év mulva — cégszerű iga­zolást adott olvasónknak, tanú­sítva, hogy már csak 450 forint­tal és némi kamattal tartozik. Nem sokkal ezután M. Gy. munkáltatója — fizetési letiltás folytán — olvasónk keresetéből 53« forintot megfizetett az OTP javára. Mindezek után olvasónk már- már reménykedett, bogy a ten- gerikigyó hosszúságú ügy befe­jeződik. Ez év február elsején újabb értesítést kapott az OTP- től — ezúttal arról, bogy a pénzintézetnek 1.836 forint tő­kével és annak kamataival tar­tozik. Tehát annak ellenére jó­val többel, mint 1960-ban, hogy Időközben újabb 530 forintot fizetett. Olvasónk megírta még, hogy az évek óta tartó pereskedést öt-batszáz forintja bánja. Kifo­gásolta továbbá, hogy — meg­ítélése szerint — a jogosnál több évre fizettettek vele 15 szá­zalékos késedelmi kamatot. Külön a kamatok kérdésével nem kívánunk foglalkozni, — márcsak helyszűke miatt sem. A megtekintett okmányok is­merete alapján azonban úgy véljük, hogy olvasónk semmi­kép sem lehet már tőkével adósa az OTP-nek. Nézetünk szerint a hosszadalmas história végeredményben korántsem annyira bonyolult, hogy az OTP szakemberei rövid napok alatt ne járhatnának végére. ügyének sikeres elintézésé­ben bízva fejezte be hozzánk intézett levelét olvasónk; — mi ugyanazzal cikkünket. Ki lett az első? Eldöntötték a művelődési otthonok helyiségeinek I uituráltaobá tételére indított versenyt Pártatlan zsüribizottság elé került számos művelő­dési otthon és ház jelen­tése. Ezek a jelentéseik egy év szívós munkáját tükröz­ték a művelődési házak ott­honosabbá, barátságosabbá tételére. A pályázat egy 10 000 forintos díjat írt ki a városi- és járási műve­lődési házaknak, és három (10 000, 6000 és 4000 forin­tos) díjat a községi mű­El VEREK — SZÉLESVÁSZNÚ CSEHSZLOVÁK FILM — A földéhség gonosszá, gyűlölködővé teszi az embere­ket. Erről beszél a komor hangulatú, régi emlékeket ébresztő film. Csak farsangi egy kisfiú uzsonnája? Sokkal több annál! velődési otthonok jutalma­zására. A döntés szerint a váro­sok, járások sorában első helyre került Törökszent- miíclós. Az kapta tehát a 10 000 forintos első díjat. A községi díjazottak közül első helyen áll Kenderes, második díjat kapta Pusz­tamonostor, a harmadikat Szelevény. Több résztvevő oklevelet kapott. A versennyel kapcsolat­ban néhány érdekes követ­keztetés adódik. Mindenek­előtt az, hogy a művelődési házak jórésze nem vette komolyan a versenyfelhí­vást. Voltak olyanok, akik úgy gondolkoztak: úgysem lesz semmi az egészből, miért erőltessem magam? Így történt, hogy a 75 állami kezelésben lévő művelődési ház és otthon köziül csak 34-en neveztek be, de ezek közül is többen lemorzsolódtak. így Karcag, Jászberény, vagy a tisza­füredi járás öt benevezett községe közül négy. Ebben nemcsak — és nem első­sorban — a művelődési házak vezetőit, hanem a járási városi művelődésügyi osztályok a felelősek, ame­lyek nem törődtek eléggé a versennyel. A résztvevők közül is akadtak néhányan, akik nem értették meg világo­san, miről is van szó. Olyan eredményeket is je­lentettek, amelyek nem a községi művelődési házak vezetőinek érdeméül tudha­tok Be, például a megy« tanácstól kapott eszközö­ket bútorokat, stb. Szász­berekén a versenyhez tar­tozó társadalmi munkának könyvelték ei az előadók fuvarral történő kiszállítá­sát, pedig ez nem sokat len­dített az otthon kulturált külsejének kialakításán. Egy művelődési ház mun­kásságát szeretnénk itt részletesebben elemezni, amelyik kétségtelenül meg­érdemelte az első díjat. Kenderesről van szó. Nemrégiben a karcagi ifivezetők „Farsangi fánk’ címmel műsoros estet rendeztek. Amolyan zártkörű, igen hangulatos kis rendezvény volt ez, melyhez a „szellemi” fánkot, a műsort a fiatalok adták, az „anyagi" fánkat meg a szülői munkaközösség. S még hátra van a farsang nagy eseménye, a hagyományos úttörő-karnevál, melyet 24-én rendeznek a város paj­tásainak, s ennek jeüegzetssége. hogy mindegyik gye­rek jelmezben megy a találkozóra. Lajtos Marikától és Váczi Írónkétól hallottam ezt, kikkel ama bizonyos „fánk­készítés” közben ismerked­tem meg. Mindketten gim­nazisták, sőt negyedikesek, s az érettségi előtti nehéz időkben sem hagyják ma­gukra a pajtásokat, kik már úgy a szívükhöz nőt­tek. Mert, hogy ne feled­jem, ifi vezetők ők is (csa­patvezetőhelyettesként mű­ködnek egy-egy úttörőcsa­patnál), s az ifivezetők nagy kollektívájában egy „csa­lád” tagjai. Mikor bemutatkoztunk egymásnak, s megkérdez­tem, barátnők-e, nevetve mondták: testvérek va­gyunk! Látták zavaromat, és elmesélték, hogy ők es még egy harmadik osztály­társuk, fogadott lányai Ka­tona tanár úrnak, a fizika tanárnak. Úgy emlegetik őket úttörőberkekben, sőt már kívül is, mint a „Ka­tona-család". Ha valahol valami probléma adódik és segítségre van szükség, szól­nak a Katona-családnak, s az rendet teremt. ^ — Most is volt egy ér­dekes ügyünk — mesélték. — Úgy kezdődött, hogy az úttörő-állomáson . kéthe­tenként szoktunk össze­jönni - megbeszélésre. s egyik alkalomkor Elemér bácsi a városi úttörő tit­kár figyelmünkbe ajánlott egy családot. A felesége ugyanis tanítónő, s család­látogatás alkalmával egy kis tanítványa otthonában megdöbbentő kép fogadta. — Rettenetes körülmé­nyek között él a család. Egy istállóból átalakított szoba-konyhás lakást tessék elképzelni, a konyhában egy vödrön kívül semmi, a szobában egy rozzant ágy, egy mocskos gyerekágy, va- lószínűtlenül piszkos egyet­len párna, s egy takaró, ami valamikor paplan le­hetett ... Három apró gye­rek a hideg szobában, egyi­ken semmi más, csak egy rövid ingecske ... — Egyik szülő sem dol­gozik, pedig fiatal, életerős emberek, őket nem sajnál­tuk, de ott az a három kis­gyerek... Segíteni kell raj­tuk! Hogyan is kezdjük?... A Katona-család elhatároz­ta, hogy „napközibe adj’ik a gyerekeket, s addig is, míg később, sorsukról nem intézkedhetünk, mi vállal­juk az ellátási díjukat”. Ebbe azonban a többiek is beleszóltak, s mindenki segíteni akart, A két kis­lány jelentette az esetet a tanács gyámügyi előadójá­nak. s Marika jóformán minden nap ment és sür­gette, hogy mielőbb intéz­kedjenek vegyék a gyere­keket állami gondozásba. Amíg ez meg nem történt, szappant vittek a család­nak, hogy legalább tisztál­kodni tudjfnak, a kisfiúnak uzsonnát vittek minden nap az iskolába. — Mikor a két nagyob­bat elvitték Szolnokra, a Gyermekvédő Otthonba — a kicsi még pólyás, azt az j anyjánál hagyták — szik- 1 rát serr. bánkódott az asz- j szony. Talán még örült is. | hogy megszabadult tőlük — fakad ki Marika keserűen. — Az apát elhelyezték Pesten, a fizetése egy ré­szét lefogják a családnak. — S már újabb megbíza­tásunk is akadt... Elvál­laltuk a szociális otthon patronálását... Azzal kezd­jük majd a barátkozást, hogy rendezünk nékik egy kis farsangi műsoros dél­utánt, s azután majd heten­ként, ahogy az időnk enge­di, felkeressük az otthon lakóit Szívesen elbeszélge­tünk, dominózunk, vagy kártyázunk azokkal a né­nikkel, bácsikkal, akik be­tegek és nem tudják a szo­bájukat elhagyni, hogy te­levíziót nézhessenek. Leve­let írunk azok helyett, akik rosszul látnak, s amiben tudjuk, segítjük őket. Nem­csak a Katona-csalód! — túri — Másfél év alatt a község szégyenfoltjának nevezett művelődési otthonból ba­rátságos, kulturált, szívesen látogatott helyet varázsol­tak, amelyben pezseg az élet. A lelkes fiatalok saját erejükből végezték él a kő­műves munkákat, a festést, a padlózat rendbehozását, a romeltakarítást, a parko­sítást. Jórészben a község- béli fiatalok lelkesedésé­nek köszönhető, hogy ma elismerten jó kulturális élet folyik falai között. Példá­jukat igen sokan követhet­nék. A verseny lezárult, s amint a díjazások mutat­ták, érdems volt résztvennd benne. Reméljük, hogy a következő ilyen megmoz­duláson minden művelődé­si ház vezetősége teljes szívvel, lelkesedéssel vesz majd részt. A(EONFÉNVEK FALUN SZÜLŐK NEVELŐK FÓRUMA Gondolatok a bizonyítványról Egy szülői értekezlet mindig sok érdekes gondo­latot sugalmaz. Különösen akkor, ha egy-két nappal bizonyítvány osztás után tartják. Az osztályfőnök rö­vid előadást tart a családi nevelés fontosságáról, az­tán sorban szólalnak meg a szülők. Szépen, csende­sen, szinte félve kérdik; miért, hogyan jutott el az ő Pistikéjük, Editkéjük, Ki se nyitották Janikájuk eddig az ered­ményig, vagy eredmény­telenségig, amelyet az egy­két nappal azelőtt hazaho­zott bizonyítvány tükrö­zött. S amíg beszélgetnek, sok érdekes tapasztalatra tehetnek szert. így volt esz kedden este a Szolnok Új­városi iskola VII ./B osztá­lyának szülői összejövete­lén. két hét alatt Mármint a kedves szü­lők az ellenőrzSkönyvet. Szinte visszatérő refrénje ez az egész esti beszélge­tésnek. A szülők legna­gyobb részit mindketten dolgoznak, fáradtan men­nek haza és sok esetben elfelejtik kérni az ellenőr­zőt, a gyerekben pedig meg van a hajlam rá, hogy ne nagyon mutogassa, kü­lönösen ha rossz osztályzat, vagy a magaviseletére vo­natkozó rossz bejegyzés ke­rült a könyvecskébe. Így történt azután, hogy sokan még a szülői értekezlet időpontjáról sem tudtak, nemhogy olyasmiről, mint a gyermek rendetlenkedése egyes órákon. A bizonyít­ványban azután gyenge jegy szerepelt, s a szülő most csodálkozik, hogy történhetett ez. Bizony, na­gyon fontos az ellenőrző figyelemmel kisérése, mert a szülő a legkisebb rend­ellenesség esetén is tár* gyalhat a pedagógussal és elejét veheti a nagyobb ba­joknak. Ügy ni égsz íj azom A szülői tehetetlenség­gel is sokszor találkozik az ember az ilyen értekezle­teken. „Nem tudok vele mit kezdeni otthon” — mondja az egyik szülő. „Felesel is a gyerek, amit tanult, azt én húsz éve ta­nultam, el is felejtettem, nem tudom ellenőrizni.” Ilyen panasz nem egy akadt és a pedagógus min­dig hasznos tanácsokat tud adni, hogyan segítsék, ho­gyan ellenőrizzék az ilyen gyereket. Különösen a kez­dődő pubertás idején da­coskodnak a gyerekek, itt csak szeretetteljes bánás­mód, a bizalom felkeltése segít. Ha a gyerek bízik a szülőkben, ellenőrzése is könnyebb lesz, irányítása nemkülönben. Az a jó, ha a szülő ilyen­kor megkérdezi, hogy mit tegyen. Mert azt a mamát aki a pedagógust biztatta, hogy írjon csak be nyugod­tan az ellenőrzőbe, meri ő úgy megszíjazza otthon a gyereket, hogy elmegy a kedve a rendetlenségtől és a rossz tanulástól, nem le­het megérteni. Ezzel nem segít a pedagógusnak, mert elvadítja a gyereket és akit otthon szijjal fegyelmez­nek, arra igen nehéz az is­kolában szép szóval hatni. Mit tükröz az osztályzat? Ha reálisan minden kö­rülményt, elsősorban a tényleges tudást mérlegel­ve dönt a pedagógus, ak­kor híven tükrözi a kapott jegy a gyermek tudósát, jártasságainak, készségei­nek elért fokát A szülők természetesen sok szépet, sok jót — elsősorban jó bi­zonyítványt szeretnének lát­ni. Ez azonban nem olyan egyszerű. P. Erzsi mamája arról panaszkodott, hogy a gye­rek nagyon sokat tanul, mégis csak közepes a bi­zonyítványa. Ilyen panasza másoknak is volt. Kiderült hogy Erzsi és a többiek magolnak. Szakaszonként megtanulják a könyvet, és a szó szoros értelmében „felmondják” a leckét Ez Szigorúság vagy Ebben az osztályban olyan pedagógus tanítja a számtant, aki — ahogyan mondani szokták — „szi­gorú”. így történt, hogy negyvenhárom tanuló kö­zül egy sincs olyan, aki jelest kapott volna. Leg­többén éppen ezzel kapcso­latban szólaltak fel. Vol­tak, akik nem tartották igazságosnak gyermekük számtan-osztályzatát, és voltak, akik csak azt pa­naszolták, hogy emiatt romlott a gyerekük átla­gos eredménye. Az osz­tályfőnöknő megnyugtatta a szülőket, a „rendűség” megszűnt. Viszont a szám­tanban ennyi tudás volt a jegyek mögött. Ha valahol, ennél a tantárgynál fontos a figyelés az órán. A szám­tant nem lehet magolni, csak megérteni. S az átla­gos értelmű diák — ha jól figyel — megérti és meg Is tanulja a hallottakat. A vitát egy nagyon vi­lágosan, higgadtan, ember­ségesen gondolkodó szülő Magyar István AKÖV-dol- gozó döntötte el. — Az én kislányom na­gyon jó tanuló. Számtan­ból mégis négyest hozott haza. Beszélgettünk róla és megállapítottam, a ta­nárnak igaza volt. Ennyit tud a lánvom és nem töb­bet. Az osztályzatot reális­a módszer elavult, a peda­gógusok sem szeretik, mert nem alkalmas arra .hogy az események, jelenségek összefüggéseit megértsék a diákok. Sokkal inkább az órán való megértésre he­lyezik a súlyt, a tankönyv csak ennek elmélyítésére szolgál. Ezért tartják rend­kívül fontosnak az órán való figyelést és bírálják el igen szigorúan a rendet­lenkedést, beszélgetést. A gyerekeknek meg kell szok- niok az értelem szerinti ta­nulást. Ezért jó, ha a szülő fog­lalkozik a gyermekkel. Be­szélget vele a lecke anya­gáról és nem „felmondat­ja”. így jobb lesz az osz­tályzat. elnézés ? nak tartom és azt javaso­lom minden szülőnek, mi­előtt elégedetlenkedne, győződjön meg arról, mit tud a gyermeke. Azt a pe­dagógust pedig, áld szakít a hagyományokkal, és min­den más szemponttól füg­getlenül mer tárgyilagosan osztályozni, csak becsülni tudom. Magyar István eltalálta a lényeget. S a bizonyít­ványról szóló gondolatain­kat azzal zárhatnánk, hogy minél több ilyen szülőt kí­vánunk az iskoláknak, és minél több ilyen pedagó­gust a gyerekeknek, mint a VII./B számtantanára. — ht — Kétnapos értekezleten vesznek részt a megye könyvtárosai Március 11-én és 12-én kétnapos értekezletre kerül sor Szolnok megye könyv­tárosai részére. A napiren­den két előadás szerepel. Az egyik a közművelődési könyvtárak helyzetéről és feladatairól, a másik a könyvtárosoknak a szocia­lista tudat kialakításáért, az általános- és szakmai mű­veltség terjesztéséért foly­tatott küzdelméről szól

Next

/
Thumbnails
Contents