Szolnok Megyei Néplap, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-06 / 4. szám

1963. január 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Hűtőgép szerviz A törökszentmiklósi Vas­ipari KTSZ hűtőgép szerviz és töltőállomásán a hazai és szovjet gyártmányú hűtő- szekrények agregátjainak ja­vításával és töltésével fog­lalkoznak. Munkájukat ne­hezíti az a körülmény, hogy egyetlen oldalkocsis motor- kerékpár áll rendelkezésük­re, pedig ők biztosítják Szol­nok, Debrecen, Békéscsaba részére a szerviz-szolgálatot. Ide bizony szükség lenne egy szerviz gépkocsira. Képünkön: A megjavított aggregátorok az elektromos szárítókemencébe kerülnek. Az agregátor töltését a töltő pádon Békési László végzi. Öntöző szakmunkások lesznek A téli szakoktatás kereté­ben a mezőgazdaság külön­böző ágaiban dolgozók szá­mára lehetőség nyílik szak- tanfolyam elvégzésére, illet­ve a szakmunkás bizonyít­vány megszerzésére. Jelen­leg Jászapátiban a szolnoki járás közös gazdaságaiból hetvenen vesznek részt a há­romhetes öntözéses tanfolya­mon. Olyanokat küldtek er­re az Iskolára, akik már gya­korlati tapasztalatot szerez­tek az öntözésben, s az ezüst- kalászos tanfolyamon, vagy rövidebb tartamú képzésben vettek részt. A tanfolyamon öntözéses szakmérnökök tartanak elő­adásokat, s a résztvevők há­rom hét után szakmunkás vizsgát tesznek. Amíg a tételt kihúzzák,,. Évvégi vizsgán a törökszentmiklósi mező­gazdasági technikum öreg diákjainál Szokatlan időszámítás. Hi­szen ilyenkor a kisdiák még a félévi vakációt élvezi és abban reménykedik: ha rossz jegyet kap is, majd kija­vítja. A felnőtt levelező hallgatóknak azonban már év végét ír a naptár. Az első osztály negyvenegy nö­vendéke sétál a folyosókon, vagy ül az asztalok mellett, tétellel a kezében. Peregnek — vagy döcögnek a felele­tek, a vizsgáztató tanár nagy türelemmel és szeretettel foglalkozik a sokszor igen­csak őszbe csavarodott diá­kokkal. A hangulat azért egyálta­lán nem öreges. Az éppen vizsgázottat a várakozók ugyanúgy körülfogják, mint társukat a gyerekek: — Mi volt a tételed? — Tudtál? — Sokat kérdeztek? Szóval hamisíttatlan vizsgadrukk hangulata lengd be az épület folyosóit. De ugyanezt érez­zük, ha benézünk egy-egy vizsgaterembe. Az állattan tanára például a szertárban ütötte fel táborát. Az asztal előtt hatan ülnek. A hosz- szú fehér cédulák titkukat rejtik, mindaddig, míg va­laki fel nem emeli őket. Aztán elkezdődik a felelés. Az alatt az óra alatt, ami alatt az asztal másik oldalán ültünk, vagy kilenc felelet hangzott el. Az eredmény bizony igen vegyes volt. Fe­kete József ízesen, egysze­rűen, nyugodtan beszélt a rovarkártevőkről, L. Gabriel­la, az egyik baromfitelep gondozója viszont igen fel­készületlen, neve mellé rossz jegy kerül. Többen tesznek tanúságot készületlenségük- ről, van a.kj még az emlős állatok legfőbb "igellemzőit sem tudja elmondani, pedig ez még általános iskolai tan­anyag... Igaz, közben-közben olyan feleletek is akadnak, mint Elekes Lajosé a Dózsa Tsz-ből, aki imponáló biz­tonsággal és nyugalommal felel a kihúzott kérdésre. Rövid szünet. Ezalatt röp- interiút kérünk Szendi Ist­vántól, a vizsga elnökétől. Munka és tanulás — Az a tapasztalatom, hogy ha olyan kérdésre kerül sor, amely gyakorlati jellegű, jó, de legalább is elfogadható feleletet kapunk. Nem kielé­gítő viszont az elméleti fel­készültség sok esetben. Egye­seknél az az érzésem, hogy bizony többet tanulhattak volna. Általános probléma a nehézkes kifejezésmód, az ol­vasottság hiánya. Ha véletle­nül nem jut eszükbe a könyv pontos szövege, inkább hall­gatnak, minthogy megpró­bálják magukat a saját sza­vaikkal kifejezni... Azt is tudom, munka mellett nehéz, de hát önként vállalkozókról van szó... — Nehéz? Meghiszem azt — jelenti ki nagyot sóhajtva Beke Sándorné a bartai üsző- kísérleti telep brigádvezető­je. — Háromkor kelek, aztán írásbeli munkák, tejátadás, délután kettőig, délután elő­készületek másnapra, a tech­nikum diákjai is sokszorfor- dulnak meg nálunk. Este nyolc után lenne időm. «le bizony már nem megy úgy, ahogy kéne. Eddig azt tanul­tam meg, hogy mit is kelle­ne tudnom. Engem még csak elengedtek konzultációra, de a férjem nem igen tud még arra sem jönni. Egy másik folyosói beszél­getésből: — Rozsdásak a fogaskere­kek. Be kell járatni azokat. Az első negyedévben, ha a tanár magyarázott valamit, hát csak úgy zsongott körü­löttem a világ. Ma már azért jobban megy. A magyar irodalom es nyelvtan vizsga is ilyen tar­ka képet mutat; bár itt akad egy-két igen szép felelet is. Érdekes, az idősebb hall­gatók jóval felkészültebbek, mint a fiatalok. Bár ez sem merev szabály, éppen egy fiatal kislány, tsz-tag feleletét dicsérte meg Bárdi Imre, a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának vezetője. Hatszázötven munkaegysé­géért keményen meg kellett dolgoznia, amellett tudott időt szakítani a tanulásra is. Zsong a folyosó. — Gyors megbeszélés fizikából, ami különösen gyenge oldala az itteni levelező hallgatóknak. Nehéz a technikum A sarokban valaki lázasan magol: A rovarok kitinpán­célja a célt szolgálja, hogy... A rovarok kitinpáncélja... Nem könnyű a technikum elvégzése. Szilárd akaraterő, nagy szorgalom kell hozzá, sok lemondás kiséri a hall­gató útját négy kemény esz­tendőn keresztül. Az első év­ben pedig nem mindig és nem mindenben mutatkozik siker. Rozsdásak a fogaske­rekek, így mondta az egyik hallgató. De nincs szebb dia­dal, mint amikor járni kezd a gépezet, kopik a rozsda, egyre simábban futnak a fo­gaskerekek ... Az ember pe­dig, akikre ezt a fogaskerék­hasonlatot próbáltuk alkal­mazni, megnő, magabizto­sabb lesz, mert rájön arra, milyen nagyszerű érzés is tudni, más, tájékozottabb szemmel nézni a körülöt­tünk zajló világot. S ahogyan észrevettük ezt a tapasztala­tot szűrték le a törökszent­miklósi felnőtt diákok is. — hernádi — A szocializmus felépítésének fontos követelménye: AZ ÚJTÍPUSÚ EMBER KIALAKÍTÁSA ft most lezajlott VIII. pártkongresszus hatá­rozatai világosan kifejezik mindazokat a követelménye­ket. amelyeket a szocializ­mus teljes felépítése támaszt velünk szemben. Meg kell te­remteni a fejlett szocialista népgazdaságot, a munka ma­gasabb termelékenységét, a dolgozó nép életszínvonalá­nak hatékony növelését. A szocialista társadalom az emberekért van. Minden szép törekvés, erőfeszítés, al­kotás az emberekért történik. De erőnk, szocialista rend­szerünk szilárdsága is rajtuk nyugszik, azokon a százezre­ken, milliókon, akik már másképp élnék, gondolkod­nak, éreznek és cselekednek, mint a régi társadalom em­berei. Termelési viszonyaink átalakítása elválaszthatatla­nul együttjár azzal, hogy gyökeret ver az emberek esz­mei világában új társadal­munk erkölcse. Azok az em­berek akik a gazdasági küz­delmekben, a politikai har­cokban, a termelőszövetkeze­tek szervezésében, megerősí­tésében részt vettek, amikor népünk és hazánk történeté­nek legnagyobb átalakításán fáradoztak, egyben önmaguk is átalakultak. Ez a folyamat bonyolult, ellentmondásos, éppen ezért nem megy gyorsan. Ki ne emlékezne azokra a jóslatokra, amelyek azt ál­lították, hogy a kommunista párt világnézete és erkölcse idegen a magyar nép gon­dolkodásától. lelkivilágától. Az élet azonban alaposan megcáfolta ezeket a nézete­ket. A szocialista forradalom még azokat is átalakította és átalakítja, akik a forradalom kezdetén nem öntudatosan és nem fejlett erkölcsi érzékire] indultak harcba. A tőkések és a földbirtokosok uralmá­nak megdöntése, a fasizmus elleni küzdelem, a felszaba­dulás utáni években a föld­osztás, az újjáépítés és ké­sőbb o szocializmus építése volt érmék az új erkölcsnek a szülője. Mindez elevenen bizonyít­ja, hogy a szocialista eszmék szervesen összekapcsolódnak a szocialista, kommunista tet­tekkel. Az új eszmék hatásá­ra formálódnak azok a tulaj­donságok, amelyek megszab­ják az emberek magatartá­sát, egymáshoz és a társada­lomhoz való viszonyát mind­attól, ami a régi miág szü­lötte. Súlyos helyzetet terem­tett az új erkölcs kialakítása szempontjától is a hatalom­mal való visszaélés, a szemé­lyi kultusz időszaka. De ép­pen a kommunista erkölcs magasabbrendűségét, életre­valóságát igazolja, a mai va­lóság az. hogy e hibák fel­számolása. a helyes marxis­ta—leninista politika kialakí­tása, a marxizmus elméleté­nek alkotó alkalmazása nem­csak az elméletet, a politikát frissítette fel, hanem megűj- hódott, igazi tartalmat ka­pott a kommunistákat jel­lemző erkölcsi magatartás is. Akadnak még ugyan rend­szerünkkel szembeállók, el­lenséges elemek és nézetek, de nincsenek ellenséges osz­tályok és rétegek, s mint ahogy a kongresszus is meg­állapította: az egész társa­dalom közelebb került szo­cialista alapokon egymáshoz. Mind nagyobb az a terület, ahol rendszerünk befolyása növekszik és ennek nyomán az emberek új magatartása alakul ki. A mi erkölcsünk magába foglalja a főbb általános em­beri, erkölcsi szabályokat, amelyeket a népek évezredek alatt, a társadalmi elnyo­mással és az erkölcsi fogya­tékosságokkal vívott harcban kialakítottak. A megválto­zott valóság az alapja és leg­főbb feltétele az új embert jellemző vonások megszüle­tésének. továbbfejlődésének. A társadalom javára vég­zett lelkiismeretes munka milliók vérévé és ügyévé vá­lik. A közösen végzett tevé­kenység az embereknek saját egyéni érdekükön kívül, az összesség javát is szolgálja. Amikor a szocialista brigá­dokban a jó tapasztalatokat átadják egymásnak, amikor törődnek azzal, hogy régeb­ben féltett szakmai' fogások, a technikai és a technológiai ismeretek ne maradjanak ti­tokban, ott már előtérbe lé­pett a közösség érdekének tudatos szolgálata. Amikor a szocialista brigádokban az egymás iránti bizalom, em­berség, a tanulásra és a mű­velődésre való aktív tevé­kenység lép az első helyre, ezek már az új erkölcsi arcú ember megnyilatkozásai. Ookan azt mondják erre. ^ hogy akadnak még éle­tünkben visszataszító voná­sok. van még fúrás, karrie­rizmus, törietés. Ez igaz is. Valahogy ezzel is úgy va­gyunk, hogy a jó, a haladó mellett megfér, helyet talál még a régi, a rossz, a visz- szahúzó. A régi rendszer már eltűnt. De szokásaiban, fel­fogásaiban még sok itt ma­radt és ezek a szokások ma- kacsok. Nem kevés még azok mák a száma, akik a társada­lommal szemben antiszociális magatartást tanúsítanak: sa­ját egyéni érdekeiket a tár­sadalom rovására akarják kielégíteni. E szélsőségek mellett azok között is, aki­ket már a mi eszméink, s társadalmi valóságunk alakí­tott és nevelt, akik magatar­tásukban sok tekintetben szocialisták, még azok gon­dolkodásában, cselekedetei­ben is kísért a múlt. Hiszen a szocialista erkölcsi vonások nem egyszerre, nem automa­tikuson alakulnak ki, hanem mindenekelőtt a rossz tulaj­donságok elleni harcban, A pártszervezeteknek és a tár­sadalmi szervezeteknek eb­ben a küzdelemben elsőren­dű szerepük van. A kommu­nistákban kell elsősorban ki­fejleszteni, érvényre juttatni, azokat a jellembeli, magatar­tásbeli vonásokat, amelyek kifejlesztésén a2 egész társa­dalomban fáradozunk. Az új erkölcs uralkodóvá tételéért folytatott harcban is a kom­munistáknak kell a legtöb­bet tenniök. A szocialista erkölcsi voná­sok egyik legfontosabbika n munkához való új viszony. Mind többen érzik magukat a gyárak, az anyagi javak, az ország gazdájának. A sok- százmillió megtakarított fo­rint. az újítók az ésszerűsí- tők által megoldott sokezer új műszaki feladat fontos mutatója ennek. Az embert sokszor eltakarják a számok, de mögöttük ott vannak azok, akiknek munkája, esz­meisége, öntudata hozza létre mindazt, ami a társadalom­ban érték. És aki erre azt mondja: „Igen, hát nekik is érdekük volt, mert így többet keres­tek’1, annak igaza van. Mi is azt akarjuk, hogy töb­bet keressenek, éljenek job­ban az emberek. De az ilyen takarékosság, az ilyen munka nemcsak a kis, hanem a nagy közösségnek is hasznos. munka termelékenysé­" * gének emelkedése, en­nek érdekében kifejtett erő­feszítése nem öncél. A köz­gazdász adatokat számít, eredményeket összegez, köz- gazdasági fogalmakkal — időegység, termelékenység stb. — dolgozik. A nép szá­mára azonban a termelésnö­vekedésének száraz számai új laikásokká, rövidebb munka­nappá, élelmiszerek bőségé­vé, üdülőkké — egyszóval emberi boldogsággá válnak. A társadalmi tulajdon vé­delméről és gyarapításáról való gondoskodás, a szocia­lista ember erkölcsi arcula­tának egy másik fontos vo­nása. Óvni és gyarapítani a társadalmi tulajdont — ez alapvetően szocialista jellem­vonás. Hisz az anyagi javak tulajdona és felhasználása, csak a mi társadalmunkban van a termelők kezében. Az előző társadalmak, amelyek az idegen munka és tulajdon kisajátítására épültek, nem tanították meg és nem is tet­ték érdekeltté az embereket a köztulajdon kímélésében. Óvni, gyarapítani a társadal­mi tulajdont — ez azt is jelenti, hogy a köz érdekét fölébe helyezni az egyéni, személyes érdekeknek. A munkához és a társadal­mi tulajdonhoz való ilyen vi­szony elképzelhetetlen a kol­lektív szellem és az elvtársi kölcsönös segítség nélkül. A pártkongresszusokon sokan adtak számot arról, hogy a termelésben, a mindennapi életben kialakult a közösségi érzés — az emberi szokások és magatartás elválaszthatat­lan részévé vált. Ennek gyö­kere a szocialista termelési viszonyokban rejlik, s a tu­datos nevelőmunka eredmé­nye. Minden munkásnak lát­nia kell. hogy egyéni tevé­kenysége része a közös mun­kának. A burzsoá politikusok és ideológusok nem egyszer rá­galmazzák a szocialista rend­szert, a kommunistákat, hogy elnyomják az egyéniséget hogy nem engedik fejleszteni az egyént. Szocialista társa­dalmunk eleven tagadása en­nek a felfogásnak. Milliók és milliók képességei bontakoz­nak ki mind erőteljesebben az emberi alkotás nagy me­zején. £% z új erkölcs meghonoso­” dúsának és továbbfej­lődésének elválaszthatatlan része a más népek harca iránti figyelem; a közös ügy iránti odaadás, az internacio­nalista gondolkodás és ma­gatartás. Jellemző példája ennek, amikor az imperialis­ták Kuba függetlenségét ve­szélyeztették és a világhábo­rú kiro'bbantásának szélére sodorták az emberiséget. A mi népünk is — s ezt min­den túlzás nélkül elmondhat­juk — igazunk tudatában foglalt állást a kubai nép szabadságharca mellett. A munkásosztály és a dolgozó nép többsége együtt érez azokkal a népekkel, amelyek felszabadulásukért küzdenek. Mindez együttesen jelzője, mutatója annak, hogy saját problémáin kívül magáénak tartja a moszkvai esztergá­lyos harcát, a bukaresti épí­tők munkasikereit éppúgy, mint az illegálisan dolgozó és harcoló spanyol kommunis­ták küzdelmét Pártunk VIII. kongresszu­sán elfogadott helyes politi­ka, a szocializmus felépítésé­nek^ távlatai további nagy le­hetőségeket teremtett az em­berek közötti új szocialista viszony erősítéséhez, szélesí­téséhez, hogy az egész nép javát szolgáló forradalmi munka emberformáló kohó­jából újtípusú munkások, tsz-tagok, orvosok és tanítók kerüljenek ki. Lajtai Ven

Next

/
Thumbnails
Contents