Szolnok Megyei Néplap, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-06 / 4. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. január •. A% érettségi új rendszeréről A tantervi vitával egyidő- ben a nézetek csatája folyik az érettségi ügyében is. Világos ugyanis, hogy az új tantervek, az összefüggésekre, az egyetemes következtetésekre felépülő új tankönyvek sürgetően követelik az érettségi — lényegében Mária Terézia óta változatlan — rendszerének megreformálását. A minisztérium ezért kidolgozta az új érettségi rendszer tervvázlatát, amelyet megvitatás után az új tantervekkel egyidőbén életbeléptéinek. Megyénkben a középiskolák igazgatói két napos konferencián vitatták meg az érettségi tervezetét, amelyhez máris sok érdekes és hasznos szemponttal járultak hozzá. Az elképzelés szerint — amennyiben a gimnáziumok két tagozata, a természet és a társadalomtudományi tagozat megvalósul, kétféle érettségit vezetnek be. A társadalomtudományi tagozaton két humán és egy reál, a természettudományi tagozaton egy humán és két reál tárgyból kötelező az érettségi. Az újítás: lesznek félig fakultatív és szabadon választható tantárgyak is. Ha valaki például az orvosi egyetemre jelentkezik, akkor a kötelező érettségi tárgyakon kívül — biológiából is érettségiznie kell. Emellett szabadon választhat más, számára szükséges tantárgyat is, például a latint. Az érettségi új rendszerének igen nagy jelentősége lesz az egyetemi felvételeknél. Ugyanis megszüntetik a felvételi vizsgákat. Az egyetemi beiratkozás feltétele, hogy minden tárgyból, — amelyre az illető fakultáson szükség van, leérettségizzék a jelentkező. A probléma egyelőre ott van, hogy egyes tantárgyakból, például a kémiából és a biológiából tud-| nak-e olyan óraszámot biz-; tosítani, amely képessé teszi a diákokat arra, hogy érettségi szinten vizsgázzanak. Nagy a vita az írásbeli körül is. A hivatalos elképzelés szerint írásbeli érettségi csak abból a tantárgyból lenne, amiből szóbeli is van. Igen megszívlelendő az a sokak által hangoztatott álláspont is, hogy szűnjék meg az írásbeli. Aki például matematikából egy nehéz és bonyolult levezetést táblán elkészít, méltánytalan Imié hátránnyal sújtani csak azért, mert esetleg az írásbeli idején eltévesztett egy előjelet A nyelveknél — a latint kivéve — feltétel az, hogy az érettségizők beszéd- készség fokán igmgrjék. Ezt pedig szóbelin lényegesen könnyebb elbírálni. Nem is beszélve arról, hogy igen nagy mértékben csökkenne az érettségi vizsgálatok adminisztrációja Az osztályozásnál megszüntetnék az úgynevezett rend őségét. Helyébe az egyetemi felvételi vizsgán szokásos pontozási rendszer lépne. Egy-egy tantárgyat 20 pontig értékelnének. — Ez módot nyújtana részletesebb és alaposabb osztályzásra. Érdekes újítás lenne, hogy, aki leérettségizett ugyan, de nem érte el az egyetemi felvételhez szükséges pontszámot, az egy év múlva újra érettségizhetne. Csak helyeselni lehet azt a javaslatot, amely szerint Sokan tanúinak a jászapáti Alkotmány Tsz- ben. Ebben a közös gazdaságban éveken át látogatottak voltak az ezüstkalászos tanfolyamok is. Most többen általános iskolában gyarapítják ismereteiket, negyvenhat párttag és nyolcvan párton kívüli gazda az időszerű kérdések tanfolyamán, valamint a gazdaságpolitika mezőgazdasági tagozatán ismeri meg a legfontosabb politikai kérdéseket. A községi szinten szervezett elméleti konferenciára az Alkotmány Tsz-ből tizenkette* járnak, minden érettségin két elnök venne részt. Egyik a humán, másik a reál tárgyak szakterületéről. Az egyik elnök az egyetemtől jönne. így ha egy-egy fiatal különleges képességeket mutatna egy tárgyból, az akkor is bekerülhetne az egyetemre, ha egyéb tárgyakból gyengébb eredményt érne el. A szakközépiskolák érettségije nagyjából hasonló módon bonyolódna le azzal a különbséggel, hogy az írásbeli, a szakmai vizsga és a közismereti tárgyak vizsgái közé egy-egy hosszabb pihenő szünetet iktatnának be. Ez módot adna a fokozottabb felkészülésre, az idegizgalmak kipihenésére. Ami az érettségi tartalmi részét illeti, fokozódik a törekvés, hogy a jelölt ne csak egyes tételeket, hanem nagyobb összefüggéseket is értsen meg és tudjon elmondani az egyes tárgyak vizsgáin. Erre már ma is megvan a törekvés, de igazán csak az új tantervek, új tankönyvek és nem utolsósorban az ehhez járuló új pedagógiai módszerek nyomán tehetjük általános követelménnyé. Cj típusú iskolát teremtettünk és teremtünk most is. A szüntelenül és rohamosan fejlődő élet mind nagyobb követelmények elé állítja az ifjúságot és a nevelőket. Az érettségi vizsgának már ezekhez kell igazodnia. Csak eav megújhódott rendszerű és szellemű vizsga képes arra, hogy reálisan értékelje az érettségire jelentkező diákot. Feltehetően még igen sok vita, hozzászólás nyomán kristályosodik majd ki az érettségi végleges formája. Egy bizonyos, jobb és használhatóbb lesz. — mint bármikor idáig. — bt — Kell-e az a DE? — Hozzászólás a megye irodalmi életéről indult vitához — Boros István HÓ Hókupola. Fekete madárszemékből az ágakra hull a fény, fátyol szitál a meztelen testes földre le, a hó. Sötét alagút a víz. Itt pengő kemény falat hideg kristályt szitál szitál a fagy. Álomba szakadt egy báb, meghalt a nap. Sötéten síró kémények lengették a mezőik csendjét A kirakatban sok ócska vénusz, enyém a házak malterszaga. És enyém ő!... Szólott a fal. karbatett kézzel a szélhez tapadt. Gőzbefult a csatornáik szava, s mellettük fekete kövek repedeztek Enyém csak az árkok jege. a lábodnak örül a hó, a zsíros rögök alatt a csendben motoz a mag. kulturális íorradalmunk szélesedő frontján van<e helye ennek a kérdésnek. S ha őszintén számot vetünk magunkkal, bőven akad pótolnivalónk. Mert semmiképpen sem tudok egyetérteni az eleve lemondással, azzal a d e szócskával, ami ver Varga József fejezte be a véleményét. Ez a könnyebb és kézenfekvőbb. — Hogy úgy mondjam: adott és valóságos ok. S ennél az egyszerű tudomásulvételnél bizony sokkal nehezebb lenne például összegyűjteni a legalább kezdeti sikereket is elért megyei írókat, költőket, rendszeresen figyelemmel kísérni, biztatni, bírálni műveiket, helyet biztosítani próbálkozás saiknak, s azokról alapos kritikát írni stb. Ez sok munkát, lelkesedést kíván, s ennél mindenképpen egyszerűbb az, hogy van kinek írni, de... Vitatnom kell ezt a de szót elvileg is. Véleményem szerint akkor mondhatjuk ki meggyőződéssel, ha mindent megtettünk azért, hogy legyenek, akik írjanak, s ennek ellenére teljesen reménytelen a próbálkozásunk. Én évek óta állandóan csak abba az elfucserált Tisza- part c. antológiába ütközöm, mint mindenütt létező falba. „Elég volt egyszer a leégés... Ki vállalja azt még egyszer?” Hányszor hallottam már! De arról sokkal kevesebbet, hogy ennek az antológiának a szerkesztése s minden munkája eleve elhibázott volt, hogy a kiadása előtt már látni kellett a bukását. S arról meg aligha hallottam, hogy azóta körültekintően, mindent megmozgatva többször is újra próbálkoztak volna egy antológiával. Az igazság az, hogy komoly próbálkozás azóta sem volt, S intjük egymást és magunkat a lassan fél évtizedes múltat megérő kudarccal, mintha azóta szöcske-szökkenésnyit sem haladt volna az idő. Ha megpróbáltuk volna ami lehetséges. akkor joggal használhatnánk — s én sem ellenezném — a de szócskát, Am engedjék most nekem ideírni: tettünk ugyan valamit. de hol állunk még mindettől! S ha kell bizonyíték: a most tervezett antológia kezdeti lénéseit sem mi. hanem egy más megyéből iött. nálunk sokkal mozgékonyabb ember tette meg. Aztán van itt egy-két furcsa szokás. A megyei írókat — kezdőket, megindulókat — valahogyan arra kényszerítik az általunk teremtett körülmények. hogy ne itt hanem más vidéki vagy égvén esen fővárosi folyóiratoknál keressenek megjelentetési lehetőséget S ha ott már valakitől megielenik valami, akkor tesz értéke annak a mi szemünkben is. Akkor aztán nekünk is meg kell szerezni. De kérdem én, mit segítettünk mi ennek a kezdőnek a pályája legnehezebb szakaszában? Mennyiben járultunk hozzá kiforrásához, fejlődéséhez? Csodálkozhatunk-e hát, ha lehetőséget találva az első adandó alkalommal itthagy bennünket? Mi köti őt a megyéhez? A megye irodalmi életéhez? S ilyen elmenő volt már egynéhány! Azt hiszem, többet kellene foglalkoznunk az indulók kibontakoztatásával, mint a befutottak megszervezésével. Mert megyénknek egyik vidék és egyik folyóirat sem neveli ki az írógárdáját, ezt senki el nem végzi helyettünk. Ezzel függ össze lényegében a kritika fontossága is. Mert ha csak a művek megjelentetésére gondolunk, — magunk leszünk okai megyei íróink ellustulásának, cammogva haladásának. Az igazságos, józan, hozzáértő kritikára legalább annyira szükség van, mint magára az alkotásra — különösen kezdőknél. Mert egy kezdő író nemcsak azt várja, hogy adják ki a műveit — ha igen, örök kezdő marad —■, hanem hallja róla mások, kritikusok, olvasók véleményét is. Ez segíti őt a fejlődésben, inspirálja törekvéseit. De a vidéki írók legnagyobb része éppen azért marad csak írogató, mert nem jut hozzá ezekhez a véleményekhez, s lassan elhiteti önmagával — s ebben egy-két ismerős is segít —, hogy kiváló műveket alkot, s eszébe sem jut a jobbakért megszenvedni. Végül a publikálási lehetőségekről. Én a helyi Rádiót csak védelmezhetem, mert a múlt évben például szinte egyetlen megjelentetési fórumommá vált. Persze az öt perc egy novellistánál sokszor egyenlő az öncsonkítással. A Néplap? Novellistának ott is ritkán adódik hely. Néhányszor próbálkoztam, tálán türelmetlen voltam, mert hamar meguntam. Azt azonban világosan kell látnunk, hogy sem a helyi Rádió, sem a Néplap és természetszerűleg a Jászkunság sem lehet a megyei irodalmi élet (ha lesz, s én hiszem) igazi fóruma. Az illetékeseknek gondolkozniok kellene a megoldáson. A tervezett közös antológiát jónak tartom. Lehetne ez időszakos forma, de kínálkozhatna esetleg más megoldás is (pl. a Néplap kialakítandó vasárnapi irodalmi-művészeti melléklete). Most a legfontosabb az, hogy lássuk be végre: az a d e szó sültgalambvárás, eleve lemondás, a próbálkozások számyszegője. Nem várnunk, hanem megtennünk kell mindent, ahhoz — hogy joggal elhagyhassuk. Csegei Nagy József Melyik az „igazi“ Mona Lisa? Raymond Hekking 77 éves műgyűjtő, a francia Riviérán, újságíróknak bemutatta azt a „Mona Lisa” képet, amely véleménye szerint, „az igazi”. Hekking azt állítja, hogy a párizsi Louvre szakértői is megvizsgálták a képet és leszögezték, hogy XVI. századi alkotás. Egy olasz szakértő 1955-ben megállapította, hogy a művet vagy maga Leonardo da Vinci, vagy egyik növendéke alkotta. Hekking viszont amellett kardosltod ik, hogy ez az „igazi”, amely akkor tűnt el, amikor 1911-ben a Louvrebóí ellopták a világhírű képet és csak évek múltán került újból elő. Hekking szerint az előkerült Mona Lisa másolat volt s az ő birtokában van az eredeti. Egyébként a képet 1954-ben egy rivieriai falucskában fedezte fél egy műkeresikedés pincéjében, ahol por és piszok borította. Hekking 10 új-frankért vásárolta meg. A francia művelődésügyi minisztérium az üggyel kapcsolatban kijélenitette: a hivatalos álláspont leszűrhet» abból a körülményből, hogy André Malraux művelődésügyi miniszter január 8-áa Washingtonban ré&ztvesz az USA-ba szállított Mona Lisa kiállításának ünnepélyes megnyitásán. Felvétel szülésznőképző iskolába A Szolnok megyei Szülésa- nőképző Iskola felvételt hirdet. Az iskola 1963. március 1-én kezdődik és teljes 34 hónapig tart. Felvételi fcorhatáu: IS—3a éves korig. Az intézetben a növendékek részére intemátus é* teljes ellátás á0 rendelke zésre. A felvételhez szükséges: 1. Sajátkezűleg írt kérvény. 2. önéletrajz. 3. Születési anyakönyvi kivonat 4. Rendelőintézet által lé» adott orvosi bizonyítvány. 5. Hatásági vagyoni faio»- nyítvány. t. Érettségi vagy VIII. títalános iskola elvégzését igazoló bizonyítvány. (Érettségizettek előnyben részesülnek.) 7. A dolgozó pályázónak a munkahelyről szóló ajánlása A kérvényeket a Szülész- nőképző Iskola igazgatóságának (Szolnok, Beloiannisz o. 61.) kell megküldeni 1963 február 10-ig. Az iskolára való felvételi vizsga előzi meg, mélynek időpontjáról a jelentkezők előzetes értesítést kapnak. AZ ISKOLA VEZETŐSÉGE yeioee Az elnök összehajtotta a táviratot és betette a nagy mappába, amelyben fontos leveleit szokta őrizni. Mosolygott. Arra gondolt, hogy majd azt mondják: megint megfogta az isten lábúi. Eddig sem volt a]ca panaszra, mert mindent el tudott intézni, amit csak a fejébe vett. de azt, hogy a miniszter személyesen jöjjön el hozzá, mégsem remélte, amikor megírta a hidas-traktor ügyében a levelet. Most irigykednek majd igazán rá a többiek! Elégedetten gondolt arra, hogy nála példás a rend, hozzá szívesen hoznak vendégeket, van mit mutogatni a külföldieknek a borok ra- gyogóak, az embereket úgy hajlíthatja, mint a puha, tömör aranyat. Ilyet ugyan még nem látott, csajt olvasott róla, amikor a fémekről tanultak az iskolában, de felhasználta hasonlatnak. A felső vezetés által is méltányolt képességeinek tudta be, hogy barátjának tekinthet olyan egyéneket, áldktől a szövetkezet további megerősödése, tehát a kis község lakosságának emelkedő jóléte függ. Irigyel természetes, hogy vannak, egy elnöktársa meg is mondta, hogy 6 a rendszer hibáit használja ki, abból vegetál ilyen jól a szövetkezet. De mondjanak, amit akarnak, az emberek becsülik. Amióta 6 vezeti a szövetkezetét, biztos kezekben tudják a sorsukat. Az meg különösen tetszik nekik, hogy ő minden embert egyformán ítél meg, nem tesz különbséget magas pártfogók és egyszerű tagok között. Bevezette a fogadónapot, hogy mindenkivel személyesen is beszélni tudjon, ha problémája van az illetőnek. Szerdán fogadta őket, ilyenlcor mindenki felkeresheti, és bármilyen jelentéktelennek látszik is az ügy, igyekszik a saját bajának tekinteni ezért a tagság tűzbe menne érte. A bejelentés sorrendjében feljegyzi a panaszokat csoportosítja, majd átadja az illetékeseknek, akiktől megköveteli, hogy a dolgok után járjanak, s jelentsék, mit végeztek. Az eredményt feljegyzi, és értesítést küldet róla a félnek. Szobájában, az uraság egykori íróasztala mögött szerényen süpped alatta a latice- les dolgozószék. A sötétpiros posztóval bevont értekező asztal, amely kezdetben komornak és idegennek hatott, most már melegen bársonyosan nevet rá. mint ajd jól érzi magát. Itt ülnek majd holnap a brigádvezetők, főhelyen a miniszter, pár széket még behozat, hogy legyem hova ülniük a jutalomból meghívott tagoknak is. Még mielőtt hazaindulnak, eszébe ötlik, mi lenne, ha a szőlészeti brigádvezető említené meg ügyesen, óvatosan azt a hidas-traktort. Már késő volt ahhoz, hogy előkerítse, gondolta, reggel lesz még idő megbeszéli vele. Azzal a jóleső érzéssel bújt ágyba, hogy mindent előkészített. Anyjának meghagyta, hogy pontosan fél hétkor keltse fel, mert még- egyszer végig akarja gondolni, rendben van-e a fogadási előkészület. Az ágyban előszedte az újságokat, de arra már nem futotta idejéből, hogy végig is nézze őket, meri közben elaludt. Észre sem vette, hogy anyja oltotta el a lámpát. Mély, üde álmában az öreg asszony hozzálépett és költö- geti: — Jöttek érted, édes fiam... 0 csak mosolyog milyen nyugtalan ez a szegény asz- szony, mintha legalábbis hozzá jönne vendég, nem a fiához. — Édes fiam, kelj már fel’ — hallja álmában megint, és érzi, hogy rázzák. Fordul egyet, behuny' szemmel, álmosan és nyöszörögje kérdezi: — Hány óra, mama? A mama helyett rekedtes féi-fihang válaszol: — Háromnegyed öt! Csak azt nem tudom, jó helyen járok-e, mivelhogy én a szövetkezet elnökét keresem... összehúzza a szemét, kinyitja rosszul esik neki • fény, pislog, majdnem visszafekszik megint, amikor kezdi felfogni, az előbbi kérdést. Akkor hirtelen felül. — Én vagyok! Tessék! — No, akkor szerencsém van. Már izgultam, hogy mire ideérek, régesrégen hideg lesz az elnök ágya és nem tudom utolérni... Ugyanis nyolcra már Pesten kell len. nem, és képtelen voltam másképpen megoldani a látogatást. mint így... — Ez nem lehet... — motyogta, miközben a szépen összeválogatott fogadóbizottságra gondolt, amely most bizonyosan a mai napról álmodik. — Sajnos... Kapja össze magát, majd kint megvárom — mondta a miniszter. Es magára hagyta az ingben-gl&riábav káválygó elnöm köt. Szemes f-irusl«* Először nem éreztem magam elég illetékesnek — hiszen hatodik évemet kezdem a megyében, — de ha már újra szó került a megye irodalmi életéről (helyesebben esetleg leendő életéről), — hozzátennék néhány dolgot, egy-két ellenérvet az elhangzottakhoz. Megmondom őszintén, eddig még nem éreztem, hogy van a megyében irodalmi élet, s ha lenne, úgy nem éreztem azt a sajátoménak is. S nemcsak azért, mert ami keveset írtam — a helyi Rádió kivételével — máshol jelent meg, hanem inkább mert nem okozott életemben még problémát, nem szült bennem megoldandó gondokat, gyümölcsöztethető gondolatokat, ötleteket ez a kibontakozó vagy fejlődő irodalmi mozgolódás. Egyszóval nem volt „saját gyerekem”, s el sem képzeltem például egy évvel ezelőtt, hogy valami- kőris többet törődöm majd vele. így éreztem! Mert ebben az évben — ha egyelőre mostoha szülő módjára is — megmozdult bennem egy kis lelkiismaret. Többet vitatkoztam, beszélgettem az utóbbi időben erről a problémáról. S ezeknek a beszélgetéseknek a során újra és újra meggyőződtem: a tősgyökeres itteniek is aligha léptek túl a mostoha apa tisztességes törődésén, amikor a megye irodalmi életének kialakításáért tenniök kellett. örülök, hogy ma már kilépett ez a gond a szűkebb baráti körök keretéből, s a Néplap is helyet ad neki. Mert mindez azt bizonyítja: valamennyiünknek okkal támadt lelkiismeretfurdalása. Mert azt vitatni ma már aligha merné valaki, hogy
