Szolnok Megyei Néplap, 1962. december (13. évfolyam, 281-304. szám)
1962-12-16 / 294. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. december 1933.. A fiú ott áll viskójuk ajtajában, s időnként ujjnyi rést nyit, hogy kikémlelhessen, Izgatott; Erdélyi Fóliákat várja, de azok csak nem akarnak felbukkanni a keltésen derengő havon. A szobában tűrhető meleg van; anyának, Isten a megmondhatója, honvét, sikerült mára egy kis tüzelőt kerítenie. Éppen ezért haragszik is az ajtónyitogatás miatt — és amikor ő tán negyedszer pillant ki az utcára, türelmetlenül rákiált; — Hagyd azt az ajtót, kölyök, mert szétaprítalak! Nem azért csináltam a meleget! Holnapra úgyis kihűl magától ez a rothadt lyuk, minek siettetni?! Gyorsan becsukja az ajtót s odahúzódik a tűzhelyhez. Ilonka is itt ül mellette, ő is élvezi a ritka meleget. Margit a sarokban matat elme- rültev•. Nemrégen a kabátja alatt hozott be valamit oda- kintröl; még nem mutatta. Kabátja két szárnyát most is széttárva tartja, hogy véletlenül se leshessen mögéje. A tűzhely sütőjéből izgató illatok szállonganak — anya kalácsot kelesztett kora délután, az sül. Bánhidiéktől kapta hozzá tegnapelőtt a kilónyi lisztet. Milyen boldog volt vele! Apát csak estére várják; mondta, hogy nem tud előbb jönni, kiment a piacra, ott van dolga. Anyu nem is kérdezte, mit keres ott karácsony délutánján, ő meg nem mondta. Ülnek, csendesen; anya edényeket törölget, Ilonka meg tökmagot ropogtat, s köpködi a héját. — Margit, add ide a cipőmet! — szólal meg hirtelen. — Fázik a lábom! Margit kelletlen arccal le- kanyarítja válláról a kabátját óvatosan ráteríti arra a titokzatos valamire, aztán •lőrejön, lerúgja lábáról nénié cipőjét. — Nesze! Aztán fölveszi a maga zsákvászonból eszkábált, rongyos tutyiját és visézárriegy i sarokba. Megint érőt vesz rajta a türelmetlenség; ismét csak ki szeretne lesni az utcára. — Anyuka, kinézhetek'; — Mi a csodát bámulsz te ott folyton, Feri? Minek akarsz kinézni? — Csak — mondja s nyomatékül bólint hozzá. Nem akarja megmondani, mire vár — legyen az anyáéknak is meglepetés! Erdélyi Paliék- nak kell jönniük, most már bármelyik percben. Tulajdonképpen neki magának sem volna szabad tudni az egészről, de Kulka elmesélte, mire készül az osztály. Megbeszélték, hogy a tíz legszegényebb osztálytársukat Icará- csonyra fölsegélyezik. Már hetekkel ezelőtt megindították a gyűjtést. A dolgot Erdélyi Pali kedeményezte; vonalzóval gyűjtőíveket rajzolt, s azokkal körüljárták a környékbeli kereskedőket s a módosabb fiúk szüleit. ö akkor már harmadik hete nem volt iskolában — hogy beálltak a novemberi fagyok, otthon maradt, mert nem volt cipője. „Kapsz cipőt is, ne félj!" — kacsintott Kulka.. — „Az Erdélyi külön is mondta! Csuda klassz srác az az Erdélyi, hufba! Összesen harminc pengőt szedett össze, meg egy csomó használt holmit. Én is kapok valamit, azt mondta.” Ezért várja hát őket ilyen izgatottan. Kulka szerint öt óra körül jönnek, úgy mondták; de most már fél hat körül járhat, és még s^hol semmi... Hirtelen elkedvetlenedik; talán nem is igaz az egész, csak Kulka találta ki, hogy őt bosszantsa... Hai óra felé végre mégiscsak megcsikordul a hó az ajtó mellett. — Itt van apa! — ugrik fel anya. — Feri, nyiss ki! Boldogan szökik fel — tudja ő jól, hogy nem apa, hanem Erdélyi Paliék cipője hersenti odakint a havat. Szélesre tárja az ajtót, a fiúk belépnek. Ketten vannak: Erdélyi és Krenner. Éppen Kreimer! — Szevasztok — mondja csodálkozó pillantással; hi- szen tudja, úgy kell tennie, mént. aki nem sejt semmit. Szevasz — mondja kisMARGITKA KARÁCSONYA sé elfogódottan Erdélyi Pali és ügyetlenül forgatja a kezében tartott csomagot. — Kezicsókolom — jut eszébe a köszönés Krenner- nek. Elmosolyodik. — Megjött a Jézuska, néni kérem. Anya előrejön, elnyilt szemmel nézi a két fiút. Aztán megismeri Palit. — Hozta Isten, aranyoskám. Hát mi járatban itt mi- nálunk? — Jó emberek adományát hozzuk — mondja kínlódva Erdélyi Pali; a nyakáig vörös. — Ha megengedi a néni... — Tessék, gyerekeim, tessék, Csak hálásak lehelünk azoknak a jó embereknek. — A patikus három pengőt adott hozzá — mondja Krenner. — Az én papám kettőt. — Hallgass! — szisszen rá Erdélyi PaM, és bontogatni kezdi a csomagot. Egy kiló kockacukrot tesz az asztalra legelőször. — Ezt a néninek — mondja s már nyúl a következőért; három apróbb zacskóért. Tíz-tíz deka savanyúcukor van bennük. — Ez a tietek, Feri — mondja, s odanyújt neki, aztán Margitnak, végül Ilonkának egy zacskót. Megint benyúl a csomagba. — Ezt az inget « Margitkának gondolta az anyukám, néni kérem. — Ö, az aranyos! — si- koltja anya boldogan. — Ezt az inget meg a Ferinek. neki, fölmegyek! Az Isten is megáldja érte! — Ne tessék — mondja sután a fiú. — Nem ő küldi. A jó emberek küldték... Ja! — szól még hirtelen, s a zsebébe nyúl. — Ezt meg a bácsinak! — És egy szivart tesz le az asztalra. Azzal már búcsúznak is. szaladnak. — Adjatok gyorsan ide mindent! — szólal mea izgatottan Margit. —• Mire apa megjön! A szivart ide előre! — Most végre leveszi kabátját a mosdótál faállványáról — s egy parányi karácsonyfa tűnik elő mögüle. Színes papírdíszek függnek rajta s öt aprócska alma, — Egyelek meg! — silcóltja anya; odaugrik Margitkához, ■magához szorítja a fejét. — Az én lányom vagy! Nemsokára aztán megint léptek zaja csikordul odakint; most már valóban apa jön. — De jó szag! — dörmögi elégedetten már az ajtó előtt. — Ez ám aztán a kalács! Belép; s mintha a jókedv lépett volna be vele a házba. Ragyog az arca — * még a petróleumlámpa is valósággal fénylőb- ben ég a mosolyától. Mindnyájukat megcsókolja, Ilonkát még külön is megsímo- gatja, újabb csókot nyom a homlokára. Ekkor pillant csak a sarokba, a karácsony— No, gyere! Add ide a lábad! Te is mehetsz már iskolába... — Apa! — sikoltja Margitka s odarohan, tépi le lábáról a tvtyi. pést; gyorsan kezdi, aztán lassít. Egy ideig áll, látszik, hogy mozgatja a cipőben a lábát. Apa figyeli. Margitka újra elindul. De egy-két lépés után ismét — No, tessék! — A papír lehull, apa int, és ott táncol kezében egy pár barna, magasszárú leánycipő. Apa kifűzd a szárát, Margit belebújtatja a lábát. — Lépj! Margitka tesz néhány lémegáll. — Nyom — mondja halkan. — Az nem lehet! — Apa rázza a fejét. — Próbáld csak! Margitka megint lépeget. körüljárja az asztalt. At utolsó lépéseknél már sziszeg. — Próbáld föl * másűm* is! — szél sápadtan apa. Mindkét cipő a lábán; így járja körül most a lány az asztalt. Apa le nem veszi róla a tekintetét. — így is szorít? — kérdi végül tanácstalanul. Margitka nem felel; szeméből könny szivárog. Anya merőn nézi, aztán felsóhajt. — Pedig kisebb vagy Fóti ErzsinéL S még neki is jó, emlékszem, múltkor láttam rajta. — Fenét volt jó — mond ja apa —, kinőtte, azért adták. —• Legyint, odalép Margitkához, lehúzza lábáról a cipőt. Megfordítja s a talpát odaméri a lány talpához. Onnét is látpi, ahol ö áll, hopii nénje lábujjai túlnyúlnak n cipőtalp peremén. Apa egy ideig nézi, nézi — majd hirtelen teljes erejével földhözvágja a cipőt. Aztá n rádobja magát ágyára, s fel éjszaka rázza az a mélyről törő, rettenetes férfisírás Bárány Tamás Nyári ing; elég jó még, alig viseltes. — Ó, az a kedves anyukája! — Ezt meg — mondja Erdélyi Pali titokzatos mosoly- lyal, s újra belenyúl a csomagba — ezt meg szintén neked, Feri! — És egy pár Igen jó állapotban lévő, újonnan talpalt magasszárú cipőt vesz elő s emel magasba. — Tessék! Hogy jöhess megint az iskolába.... Anya könnyezik, megöleli Palit. — Holnap fölmegyek, megköszönöm az aranyos anyukájának. Palika! Mondja meg fára, s alatta Erdélyi PaUek ajándékaira. — N of eve! — mondja ör- vendőn. — Hát itt meg miféle Jézuska járt?! Mutatják; lángol a tekintetük. Különösen ő büszke a cipőjére; nyomban él is veszi a fa alól s felhúzza. Mintha csak vajban járna... — No, akkor gyere te is, kislányom!... — Apa mosolygósán rákacsint Margitkára, aztán benyúl a kabátja alá s csomagot húz elő onnét. Leguggol, bontogatni kezdi a barna papirost. Megint hunyorít. Ennyi embert már régen látott a Ságvári Művelődési Ház társalgója. Színészek rendezők, zenészek, díszlet- munkások, szabók, szóval az egész bonyolult színházi társadalom minden rendű és rangú dolgozója itt szorong most a széksorokban. A szorongást persze csak fizikai értelemben kell felfogná. A hangulat ugyanis kitűnő, a jól végzett munka megérdemelt jutalmát veszik át a színház dolgozói. Meghallgatták Gál Gyula beszámolóját a VIII. kongresszusról, majd Fodor Mihály, a megyei tanács vb elnökhelyettese néhány egyszerű szóval mond köszönetét a szülészeknek, akik fárasztó munkát végeznék igen nehéz körülmények között. A színház igazgatójának rövid beszámolója után kiosztották a Művelődésügyi Minisztérium és a megyei tanács jutalmát. Munkája után részesedett a színház minden egyes tagja az évvégi váratlan, de annál jobban eső prémiumban. Kilencen fizetésemelést kaptak. * Főpróba a festékesvödrök között — így jellemezte a helyzetet Berényi Gábor, a színház igazgatója. Az elhúzódott átalakítás körülményei között emberfeletti munkát végzett a színház minden dolgozója. A próbák erre alkalmatlan helyeken, „Főpróba a fest ékes vödrök között Megjutalmazták a Szigligeti Színház tagjait huzatban, hidegben, lehetetlen körülmények között zajlanak, a fáradt színész délután autóbuszra ül, hogy valamelyik község vagy város kultúrházában lépjen fél, majd hajnali két-három óra körül agyonfagyva megérkezzék a megyeszékhelyre. Másnap aztán minden kezdődik élőiről. Az évad megnyitása óta nem múlt él nap anélkül, (hétfőt kivéve), hogy a színház elől ki ne gördült volna a MÁVAUT két külön autóbusza. S a színésziek estéről estére színpadra lépnek és nem is akármilyen művészi élményt nyújtanak a közönségnek. Ezért kapták a jutalmat és erről beszélgetünk a kis rögtönzött társulati ülés után Váradi György főrendezővel. — Nehéz szavaikat találni a színészek munkájára: Csak egyet: a napokban érkeztem haza Párizsból, ahol módom és alkalmam volt megtekinteni a Tartuffet. Az élőadásról csak annyit mondhatok: iskolás volt. Irodalomtörténeti érdekességként adták élő. Nem szeretnék túlzásba esni, de az a sok szín, ötlet, játékosság, amely a mieink Tartuffe előadását jellemezte, becsesebbé tette számomra az itthoni Mölleret, mint a párizsit. Ezt a teljesítményt, ezt a színvonalat tökéletlen technika: körülmények között, tájdíszletek között falusi művelő désd házak színpadán érik el a mieink. Ezért érzem megérdemeltnek azokat a jutalmakat, amelyeket áldozatosan dolgozó színészeink, zenészeink, műszakjaink kwr>Nehezen értem el a Mindennel Kísérletezzünk Tsz főagronómusát, de végülis sikerült megtalálnom. — A mi téeszünk — kezdte nyilatkozatát a főagronómus — megalakulása óta, tehát egy évtizede komoly sikereket ért el a hüvelyesek kutatásában, ön tudja, mi a hüvelyes? — nézett rám kissé gyanakodva. — Hüvelyes például a bab — vágom ki büszkén. Felkészültségem láttán a főagro- nómus elégedetten bólint. — Helyes! Látott már fán termő babot? — Még nem — szégyenkeztem —, úgy tudom, ez olyan bokrosdó vetemény. — A közvélemény szerint igen — kacag kissé lenéző éllel a főagronómus —. sok fáradozással már sikerült ki- nemesíteni a babfát is. Ez a mi érdemünk, sőt egy évtizedes munkánk gyümölcse. Oda nézzen! Kimutatott a kertbe, ahol néhány csenevész fácska búslakodott. Termést egyiken se látok, s ezért megkockáztatom a kérdést: — Bab mikor lesz rajta? — Már ön is? — szomorodott el a főagronómus. — Ilyent kérdezni! A kutatómunkát nem lehet kérem sürgetni. Ahhoz legalább meg A paszulyfa árnyékában egy évtizedre van szükség, sogy e fa babot hozzon. De milyen bab lesz ez?! Izgatottságában kirohant a kertbe, az egyik fa alá. — Látja ezt az ágat? húzott le egyet a koronából. — Ezen egykor majd a hüvely terem. — És a bab? — kérdezerh, arra gondolva, hogy ez sem mellékes. — Az meg a másik ágon terem. Érti már, ember! Kolosszális! Külön terem a hüvely, és külön a babszem. Tehát nincs többé babfejtés. És ez ráadásul szálkanélküii bab lesz, mert a szálka egyenesen a hüvelyben marad. Meghatottan állok a paszulyfa alatt. íme: Az emberi lángelme fel perzsel minden útján álló akadályt. Tegnap még megelégedtünk a pa- szuiykaróval. ma már pa- szulyfánk van. holnap hüvely nélküli babot és bab nélküli hüvelyt állít elő a mezőgazdasági kutatás. így lángolok, mire a főagronómus hűvös mosollyal leint; — No, no, fiatalember! Nem olyan egyszerű a dolog. Feltevésünk szerint ezzel a módszerrel csupán fehér babot állíthatunk elő, de md lesz a tarkababbal? Kihűltén hallgatok. Kísérőm erre megnyugtatott, hogy az elmélet itt sem hagyta cserben a bátor vállalkozókat. Kétféle babtarkításí nézet vív egymással ádáz csatát. Van már, aki azt vallja, hogy permetezőgépekkel festeni kell a fán lévő babot. A másik elmélet hívei pedig levél nélküli babfát akarnak kinemesíteni. Eszerint a nap már az érlelés Időszakában elvégezné a tarkítást. A napenergia felhasználásának hívei is két rétegre szakadtak. Az egyik kutatóréteg már a szakadatlan napsütés hatását Olaszországban szeretné tanulmányozni, ellenlábasaik a beborulás, a felhőzés problémáját az északi államokban óhaitják vizsgálni. De mit ér az elmélet gyakorlat nélkül — gondolom magamban, az iránt kezdek puhatolózni, hogy e roppant agrártudomán: i eredmény iránt érdeklődtek-e már mondjuk más termelőszövetkezetből? — Hogyne — nyugtat meg a főagronómus. — Néhány szövetkezeti elnök már meglátogatott bennünket Ök elsősorban kételkednek abban, hogy teremhet-e valamikor ezen a fán bab. Másodsorban költségesnek tartják a betakarítást, mondván, hogy ezután fára kell mászni bab- szedéskor. Harmadsorban kérdésem, hogy nő vagy férfi másszon-e a fára, mert ez meg erkölcsi tekintetben nem mindegy. De hát kérem! — csuklik el a főagronómus hangja.— A cseresznyéért fel lehet mászni, a babért nem? Ilyen apróságokon bukik el egy évtizedes kísérleti munka? Ennek a kísérletnek senki sem ismeri fél a tudományos és nemzetgazdasági horderejét. Még a felsőbb hatóságaink is azt mondják, kevés a bab és drága, nem kell fásítani. Nemesítsük csak vissza a cserje állapotába. Később szomorú legyintéssel tette hozzá: — A közöny tengerében állunk a vállalkozásunkkal, kérem, pedig itt babra megy - játék! Grill Sándor A szó a jövőre terelődik. — Nagyon helyesnek tar tóm, hogy sem a megyei tanács elnökhelyettese, sem a? igazgató nem nyilatkozott í színház megnyitási határidejéről Mindenesetre olyan tervet készítettünk a jövőre, amelyik rugalmas és figyelembe veszd az esetleg ezután sem komolyan vett határidőiket. — Nem tagadjuk: szeretnénk már idebent játszani, de addig is mindent megteszünk, hogy a vidéki közönség is meg legyem elégedve a színvonallal. Egy jó szokásunkat továbbra is fenntartjuk: minden második bemutatót vidéken tartunk a nagy színház «megnyitása után ia. H. T. Egy millió nyúl vadászzsákmánv A kedvezőtlen tavaszi időjárás miatt az apróvadállo- mány az idén nem fejlődött a kívánt mértékben. A fácn nők és a foglyok szaporulat- közepes, a nyulaké gyeng- volt. Ennék ellenére, az elmúlt évek sikeres tenyésztői munkájának eredményéként szép zsákmányra számíthatnak a puskás és a hálós vadászok. Nyúlból például a tervek szerint csaknem egymillió darabot lőnek ki, illetve fognak el hálóval. Fácánból csak a kakast vadásszák, és ebből körülbelül 160 000-es „terítékre” számítanak. Mind nagyobb a jelentőségük a hálós vadászatoknak, amelyeknek zsákmányát részben Nyugat-Európában — Franciaországban és Olaszországban — értékesítik, részben pedig a hazai vadállományok vérfelfrissítésére használják. A tervek szerint az idén 70 000—80 000 nyulat, 50 000— 60 000 foglyot és körülbelül 30 000 fácánt fognak be hálóval.
