Szolnok Megyei Néplap, 1962. december (13. évfolyam, 281-304. szám)

1962-12-16 / 294. szám

1962. december 16 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Petri György: VonatlépcsŐM az éjszakában Vonatlépcsőn, az éjszakában ülök a súlyos szélzúgásban Az út: végtelen kukoricás, csak néha csap fel valami más fekete lángokkal a földből — pillanat-fák az örök csöndből Elfut a föld. A szelet nézem, s a szél engem néz a sötétben Hány éve futunk, mindig együtt, és egymást el nem engedhetjük. Futva, pörögve, fúlva, fenn s lenn együtt és mindig egymás ellen. — Hullám a vízen, por a földön — utánam fordul, ellenem jön Egymásra törünk — hab a partra, egymáson túl sosem haladva. O lát engem, én hallhatom csak, szörnyű karjai kavarognak. Láthatatlanul fölkap, érzem, forgok áttetsző tenyerében. Itt vagyok — hangzik — itt. Elém ált mindenfelől ő jön felém már. Es akármerre menekülnél: a fa is görcsös, gyökérző szél, a föld elszunnyadt, végtelen szél, a víz tajtékzó tarajos szél, a má mögé bújtál, miben hittél, a fal is zúgó, megkövült szél. Vomatlépcsón, az éjszakában, ülők a súlyos szélzúgásban. Didergek. Fölkászálódom hát. Elfut a fald. Futnak a talpfák. ,. Boros Zoltán: Reggel Tápászkodik a reggel. Nyújtózó kezébe akadt a sötét és elhasadt. Az éj zsebébe nyúlok csillagért, de nincs már rezdülésnyi sem. Ügy ni a város, ahogy megébred a fény. Házakról hull le az éjjel szürkére kopott vakolata. A járdán messzire göngyölődik az éjszaka fekete szőnyege. Kapuk ásítanak csikorogva. Motor barren amott, s a visszhang koppon a tűzfalon és leesik. Léptek üteme harsán; a város szívdobogása hömpölyögteti már utca-erekben az embereket. Donkó László: Nyugati zápor Hull a nyugati zápor rakétakilövőkre, galambokra; megázol te is, kedves, őrökre. Az agyún rozsdafoltok, tollászkodnak a gerlék, kontyod te is kibontod, a szelek hadd legeljék. Keleten csüng a nap már, ott simul kezedben, tavaszt jelez a naptár ■ tavasz len menthetetlen. PILLANATKÉP EGY ASS Erdős Györgynét keresem. — Biztos lent van az osz­tályon — mondják munka­társai Nekik olyan természetes, melyik osztályon, hogy nem U merek rákérdezni. De amint megérkezik, azonnal megtudom. Szóhoz sem haqy jutni, máris mondja, hogy milyen kellemetlenség éne: a megyei tanácsnál admi­nisztrálás közben elkallódott a kongresszusi versenyválla­lás teljesítéséről szóló jelen­tésük. Az értékelés pedig ma van. Azt nem lehet meg­tenni. hogy e nélkül döntsék el a sorrendet. Mit szólnának azok, akik a vállalások telje­sítéséért olyan keményen megdolgoztak. Abádszalóki leánykákén mint tanácsi alkalmazott kezdte, hamarosan a tanácsok megalakulása után. S éppen beszélgetésünk napján volt tizenegy éve annak, hogy já­rási tanácselnök helyettes. A tanácsapparátusban töltött ti pedik évben végezte el a gö­döllői agráreguelemet. Min­dennapi munka, család- és gyermeknevelési gondok mel­lett. És nem is akárhogyan, mert a termelőszövetkezetek üzemszervezéséről ötös dip­lomatervet készített. S ha itt lakna, neki indul­na még egy diploma meg­szerzésének. Meri csak mióta a törökszentmiklósi járásban dolgozik, azóta látja, meny­nyivel több öntözési szak­ember kellene ide. S képze­letben máris feltérképezi a járást, a Kunságot, meghúz­za a csatornákat. Tudja, hol kell legjobban a víz, hogy ne legyen több olyan kegyet­lenül fukar esztendő, mint ez az év is volt. Dehát így nem tud nekivágni. Egy év óta, amióta itt dolgozik, minden nap hazajár Jászberénybe. Nem akar albérletbe menni, hisz van otthona. Csak hát azért utaznia kell naponta hat-hét órát. S mindez csak akkor okoz neki gondot, ha esténként közgyűléssel vagy valami más megbeszéléssel kell ment oldania a irt tv műn kaidőt. B E. i Pécsi levél A túrkevei színjátszók szép sikere Pécsett — Iz­galmas vita a színjátszómozgalom létjogosultságá­ról A Népművelési Intézet Műsorpolitikai Osztá­lya nemrég Pécsett rendezte meg a színjátszó mozgalom­mal kapcsolatos szokásos évi munkaértekezletét. A kétnapos tanácskozáson a minisztérium, a megyei ta­nácsok illetékes művészeti előadói, * a tanácsadók refe­rensei, munkatársai is meg jelentek, Szolnok megyéből több mint harmincán vettek Tészt. köztük a túrkevei színjátszók is. A túrkevei kiváló színjátszó együttes bemutatkozása (Brecht: „Car- rar asszony puskái” előadása) a vártnál nagyobb sikert aratott. Ez a siker nemcsak Brechtnek köszönhető. Csil­lagos jelesre vizsgázott az Együttes (szándékosan nagy E-vel írom) loollektív szel­leme is. A túrkeveiek mellett a debreceni Kis Színpad (Sa­royan: Halló, ki az? című egyfelvonásosával) és a mis­kolci művelődési ház együt­tese (L. Vette: Szenteltvíz és kokain című komédiájával) is fellépett. Mindkét együttes vereséget szenvedett — sportnyelven szólva — a kis túrkevei csapattól, hiszen a debreceniek elvesztek a tech­nikában. a fényhatásokban, a miskolciak viszont a víg­játék eszmei mondanivalóját sikkasztották eL 'ralán a bemutatóknál is * érdekesebb, szenvedé­lyesebb volt az a vita, amely a szín játszómozgalom létjogosultságáról és korsze­rűségéről szólt. A vitára Kiss János debreceni újság­író az „Alföld”-ben megje­lent cikke adott alkalmat. A vitatott cikk a műkedvelő színjátszás felett a halálha­rangot kongatta meg, mond­ván: a TV színházi közve­títései, a színházak tájelő­adásai tökéletesen kielégítik az igényeket — nincs szük­ség a színjátszásra. Kiss János „elmélete” szü­letése pillanatában kudarcot vallott. Számtalan hozzászóló hangoztatta, bizonyította a mozgalom létjogosultságát, eredményeit, feladatait. Hosszú lenne ezeket a fi­gyelemre méltó érmeket mind felsorolni. Egyet-kettőt még­sem árt megkockáztatni: — Ha nem lenne színját szó mozgalom, ki kellene találni, hiszen ebben az or­szágban mintegy hárommil­lió tsz-paraszttal a hivatásos színház még mindig nem találkozik rendszeresen — A mozgalomnak oly korszerű feladatai vannak, mint például az emberneve­lés. A több éve eredménye­sen együtt dolgozó együtte sek — és nem alkalmi cso­portok — példái épp azt mutatják. hogy a kiforrott és színvonalas munka mö­gött nevelés, méghozzá: em­bernevelés rejlik — Az egyre növekvő sza­bad idő helyes felhasználásá­ban is nagy jelentősége van a mozgalomnak. Kiváló szín játszóink például oly sok­irányú érdeklődéssel rendel­keznek, kulturális kincs etn- ket oly szívesen szívják ma­gukba, hogy sohasem unat­koznak. mindig megszervezik szabad idejüket, nem kény szerülnek a kncsmázásra. s/asznos volt a pécsi tíj­*■ konferencia. A moz­galom megyei vezetői tisz­tábban látják a feladatokat s jobb munkával bizonyítják a színjátszás létjogosultsá­gát, korszerűségét. Műked­velő rendezőink pedig az előadások színvonalasabb színrevite lév el készülnek a következő tájkonferenciára, melyet Szolnokon 1963. már­cius végén kíván megrendez­ni a Népművelési Intézet. Dénes Pál Hetvenötezer üzemi dolgozó a munkásakadémiák előadásain A munkásakadémiák szer­vezése országszerte befeje­ződött, az előadássorozatok mindenütt megindultak, s a Szakszervezetek Országos Tanácsában összegezték az eddigi tapasztalatokat. A számszerű fejlődés — bár nem est tartják a leglénye­gesebbnek — ezúttal is fi­gyelemre méltó: amíg az elmúlt oktatási idényben 1.000 munkásakadémiai ta­gozat működött 60.000 részt­vevővel, most 1250 tagoza­ton mintegy 75.000 hallgató fejleszti általános művelt­ségét éS —nlrwia« tudását. PEDAQÓQIAI FELÜLETESSÉQ A karcagi Gábor Áron fiú­kollégiumban 1961-ben a „szocialista tanuló brigád” cím elnyeréséért, az ISZM keretén belül, versenyt indí­tottak. Az akkor még har­madikos tanulókból álló kollégiumi brigád tagjai el­határozták, hogy kollektívá­juk névadójául a mártírha­lált halt kommunista újság­írót: Rózsa Ferencet választ­ják. Egy véletlen elírás követ­keztében ez a brigád Rózsa Sándornak, a XIX. század első évtizedeinek híres be­tyár-alakjainak nevét viseli. A névváltozás története lé­nyegében eddig tart. Látszó­lag mindez érdektelen. Kü­lönösképpen akkor, ha el­mondom még azt is, hogy a kollektív munka gyümöl­cse beérett: elnyerték a szo­cialista brigád kitüntető cí­met, s viselték is még nem is olyan régen. (Ugyanis a közelmúltban visszavonták ezt az elismerést.) A „névváltoztatást” nem tartom szerencsésnek, sőt bizonyos pedagógiai szem­pontok alapján a „káros” szót is használhatom. Vegyük figyelembe az életkori sajá­tosságokat, s akkor ponto­san megjelölhetjük a sze­mélyiség kialakulásában oly fontos eszménykép-választás jelentőségét A postpubertás- korban lévő ifjú vagy leány eszményképeit azoknak az ismert, jó, lenyűgöző köve­tendő tulajdonságai, jelleg­zetességei alapján választja ki, azaz önmagát is szeretné az „eszményiek” birtokosának vallani. Hogy « mennyire igy van, a fenti példa la igazolja. A brigád egyik tagjával beszélgetve megtud­tam, hogy a névcseréiddé* körülményeit a tagok is Is­merik, ám mégis ragaszkod­tak aa áj keresztnévbe*, mert aa a romantikus — igazságos — betyártípus von­zóereje jóval nagyobb a lé­kükben, mint aa általuk ah* ismert Rózsa Ferencé. Kö­vetkezésképpen egy újabb viszontcsere nagy eUenólláa- ba ütközne. Természetei la, hiszen a Rózsa Sándor neve alatt részesültek azámtahm dicséretben, • végül a szo­cialista címet is. mint Ilyen nevűéi kapták meg. Ezek mindazt a merev tartózko­dást, amely e fiú szavain is átérzik. Kérdésem annyi csupán, hogy milyen ismert szocia­lista emberi tulajdonságok jellemezték Rózsa Sándort? Meggyőződésem, hogy ilye­nekre nem fognak akadni. Rózsa Sándor valóban élt, úgy a XIX. század első két- három évtizedében, tettei a népi hagyományok túlzásai következtében váltak közis­mertté, s mindezt csak fo­kozza a köztudatban, Móricz híres regényhősének „élete”. Nem kutatom olyan tulajdonságait, amelyek a szocialista embertípus kiala­kításában, mint eszményiek jelentősek. Nem, mert nin­csenek. A Rózsa Ferenc kommu­nista mártírt, minden ma­gyar újságíró példaképének életét jól ismerem. Tőle meg lehet tanulni szocialista mó­don dolgozni, élni, tanulni. Tudom, hogy a betyár- világ romantikája vonzó. Magam is szerettem volna gyerekkoromban indián törzsfőnök lenni. Aztán« amikor, mint úttörő, Ságvá- riról hallottam azt, ami má­soknak köztudomású volt már, akkor titokban szem­üveget hordtam és olyan akartam lenni, mint & Az­óta felnőttem, tudom mri kell temem. Ezek a tizennyolcadik évü­ket lassan elérő fiatalok még nem felnőtt emberek! A kollégium pedagógusait én meg nem oktathatom ki. Mert azt értem, hogy egy brigád Gagarin nevét veszi fel. Ebben a névben van követendő eszmény, akár • fegyelmezettséget, a haza iránti alázatos odaadást, s száguldani vágyást, s győzni akarást, akár a pártszeretet eszményi tulajdonságait is bontom H. De kérdem: Ró­zsa Sándornak má köze vau a szocialista eszmeiséghez? Nem mondom, hogy árt megismerni egy-két órai előadáson keresztül Rózsa Sándor, alföldi betyárvezér életét De akkor, hat ex Ró- aaa Ferenc «Ívtárs. a ma­gyar munkásmozgalom már­tírjának megismeréséről v*űé gyakorlati lemondást jelenti, akkor ez a pedagógiai felü­letesség bebizonyította ká­rosságát Fábián Főtér A mezőtúri Dózsa György Csendes, nyugodt beszédű férfi Suba István, a mezőtú­ri Vörös Október Tsz elnöke. Ám amikor találkoztam vele, nem az elnöki teendőkről, ha­nem Tőrő Pálról, a mezőtúri Dózsa Györgyről beszélget­tünk. Mert a tsz elnök szűk­re szabott szabadidejében •régóta kutatja a levél és könyvtárakban, — hallgatja, jegyzi az idős mezőtúriak el­beszélései alapján a híres pa­rasztfelkelő portréját. Szen­vedélye, ha nem is szakmája a história tudománya, hiszen nem is olyan rég még Lenin- grádban tanulta Suba István az agrárközgazdaságtant. Mi az igazság? Történelmi méretekben a történelmi igazságot bizony nem egyszerű feladat rekon­struálni. — így van ez Törő Pállal is — mnodja a tsz elnök-tör­ténész. — A róla szóló száj- hagyományok igen ellent­mondók Egy bizonyos, a múltban igyekeztek elhall­gatni és meghamisítani em­lékét. Ma már tudjuk, hogy nem szubjektív okok. hanem a parasztságot sújtó belső és külső elnyomás, kizsákmá­nyolás szörnyűségei adták a felkelők kezébe a fegyvert. De hogyan zajlott le az egyébként csírájában elfoj­tott Törő Pál felkelés? „A vásárhelyiek is tartsanak hát velünk.,,M 1752-ben egy Machdermoth József nevű katolikus német tiszt feljelentette Polgári Mi­hály református túri prédi­kátort felségsértésért. Az ak­kori vármegye székhelyre, Egerbe vitték a papot, meg­kínozták, bebörtönözték, de később megszökött. Ügy gon­dolták, a túriak szabadítot­ták ki, ezért a város több tekintélyes polgárát hasonló­képpen bebörtönözték. Erre felzúdultak a túri parasztok és egy kisnemesben, Törő Pál­ban megérlelődött a nyűt el­lenállás gondolata. Törő gye­rekkori pajtása Hódmezővá­sárhelyen szolgált, aki elúj­ságolta, hogy Vásárhelyen Pető Ferencék foglalkoznak a felkelés gondolatával. Fu­tárok jöttek-mentek Mező­túr és Vásárhely között, Tö­rő levelet is menesztett Pe­tőnek: ^. a mi szándékunk az. hogy mind végig és mind véflg kurucok legyünk. A vásárhelyiek is tartsanak hát velünk, ha van kedvük a ku- ru cságra”. Nem sokkal ké­sőbb Pető Ferenc Mezőtúrra látogatott, s a hóz előtt, ahol megszállt, a titoktartás elle­nért! hatalmas tüntető pa­raszt tömeg gyűlt össze... Rákóczi, vagy Török­ország? Érdekes megjegyezni, hogy bár Rákóczi 1735-ben halt meg, ezt még 1753-ban sem tudták Mezőtúron és Vásár­helyen. Éppen ezért Törő Pá- lék azt akarták, hogy Mun­kács felé menjenek, s az út­közben összegyűlő paraszt- sereg végül Rákóczit kérje fel a felkelés vezetésére. Pe­tő Ferencék Törökország fe­lé kívántak haladni, mert Pe­tőnek törökországi kapcsola­tai voltak. Végül is a túriak akarata jutott túlsúlyra. 1753 pünkösdjének első vasárnap­jára tűzték ki a felkelés idő­pontját. A bukás Mint tudjuk, a Törő Pál- féle felkelés mielőtt kirob­bant volna, elbukott. A me­zőtúri Sinai bereknél lett volna a találkozás, ahol most lakóház van. Vásárhelyről azonban csak tizenhatan jöt­tek el, de közülük is hiány­zott a vezér, Pető Ferenc. Azt mondta: előre siet újabb fel­kelőket szervezni, de az igaz­ság az volt, hogy útközben megtudta: kiderült minden, ■ ezért megszökött Makóra, A kicsi, gyengén felfegyver­zett, szervezetlen csoportot hamar lefegyverezték. A pa­rasztokat örök katonaságra, kényszermunkára, börtönre Ítélték. A menekülő vezére­ket is elfogták. Törőt a ta­nyáján, Petőt Makón, Buj­dosó Györgyöt Debrecen felé menekülve. Mindhármójukat fejvesztésre Ítélték. — Törő négyfelé vágott holttestét Mezőtúron, Petőét pedig Vá­sárhelyen tették ki elrettentő például. Ennyit a Törő felkelésről, habár Suba István kutatásai alapján oldalakat írhatnánk róla. A tsz elnök-történész már több előadást tartott a városban erről a témáról, s a kutatásait jelenleg is foly­tatja. Igyekszik minden ho­mályos részletre fényt derí­teni. mert ahogy mondta: — Mi Törő Pál késői uno­kái tartozunk annyival a me­zőtúri Dózsa Györgynek, — hogy felkutassuk életének minden részletét. Ehhez kívá­nok magam is hozzájárulni szerény munkámmal. v — bubor — A TIT elnökségi ülése A TIT megyei szervezete hétfőn kibővített elnökségi ülést tart a társulat helyiségében. A napirenden beszá­moló szerepel a párt VIII. kongresszusáról, amelyet Lá­zár Mihályné, az SZMT vezető titkára tart. Lévai István megyei titkár az 1962 '63. évi ismeretterjesztő munka ed­digi tapasztalatairól számol be

Next

/
Thumbnails
Contents