Szolnok Megyei Néplap, 1962. december (13. évfolyam, 281-304. szám)
1962-12-24 / 301. szám
10 SZOLNOK MENTEI NÉPLAP 1962. december M. a látványos parádékhoz. A.kár egy mutatványos. Kukorica és kru mpl ikapáláskor kivonul az elnök felesége is. Az elnök személyesen kiséri. hogy lássa az egész falu... De, hogy az a szegény asz- szony hivatás* leljen a munkában. hogy megmutassa többre is képese nemcsak inget vasalná... — Hajnalban kelek, néha csak éjfélkor jutok haza — vágott az öreg szavába Kacsé. Megszoktam a frissen vasalt inget, a rendes otthont, a jó táplálkozást. Csak így tudok... — S ehhez cseléd kell, fgaz-e? Cselédnek ott a feleség. — £n mindent megadok neki — ellenkezett még r mindég szilárdan Kacsó Já- ! nos. ! — Mindent, persze, hogy \ mindent. — Csúfolódott a? \ öreg. — Csak éppen ember i "nem lehet belőTé. Olyan em- i bér, amilyen lenni szeretett I volna. I Kovács Sándor cigarettára í gyújtott. A tsz-elnököt is ■ megkínálta. I — Gondolkozz Kacsó. I Tarts végre önvizsgálatot I — Kacsó magába roskadva ! hallgatott Szó nélkül ültek I néhány percig, végül újra az [ öreg törte meg a csendet. } — Emlékszel még. mit j mondtál két esztendeje, | amikor a kitüntetést kaptad? | Azt mondtad, nem is a [ plecsninek örülsz, hanem a ■ lehetőségnek, hogy emberré | lehettél. Olyan emberré, aki I neki való helyen dolgozhat, í könyvet foghat a kezébe, i nincsen kerítés sem a tettei, I sem a gondolatai előtt K acsó hallgatott, az öreg beszélt továbbra is. I — Te bátran lépkedtél fel- I félé a grádicson, az asz- ! szonyt meg ott hagytad ma- ? gad mögött, hogy a frissen \ vasalt Inget, a rendes ott- ■ hont minden nap megteremt- j se. Ped'g ő is szívesen tar- \ tott volna veled, csakhogy | te ezzel nem törődtél. Most I meg dühöngsz és pofont osz- ■ togatsz, amiért úgy gondol- I kozik, mint 20 évvel ezelőtt. ■ Angyalszárnyakat gyárt, ahe- \ lyett, hogy... I — Az angyalszárnyakat is | tudod? I — Tudom. | — És most? | Az öreg lassan, vontatot- ■ tan morzsolta a szavakat. | — Ha te igazán annyira I mai ember volnál, amilven- | nek magadat tartod, most l fel kellene ugranod és ro- \ hanni haza. hogy valahogy [ elrendezd a két pofont, amit i te jobban megérdemeltél ■ volna. | Kacsó kénvelmetlenül fe- ■ szengett a szalmad'kón. A ’ szigorú öreg feddő és mégis I megértő szavai valósággal | megrendítették. Zavarában a ! kancsó után nyúlt, hogy fel- \ börpintsen egy pohárra va- ! lót. de az öreg szaval egy I pillanatra lefékezte a meg- i kezdett mozdulatot. ; — Töltsél egy pohárral | nekem +e mai ember. KÉKESDI GYULA szaladt, mint még soha éshallotta hogy a bácsik me-2 gint nevetnek. § Azután az egyik bácsi be-| mászott a tankba és a tank= csőre lomhán kereste a dő-r cögó emberpalántát... ...Pistike eltűnt, mint o| buborék. KISS MÁTÉ s \ VI i A' \ közeledett a kapu felé. Dörrenést hallott. Aztán még egyet, kettőt... sokat, aztán egybefolyt és úgy mormogott, mint a templomban szokott a karzaton az'brgona. A falhoz lapult, könnytelen sirdogált... édesmamit hívta. Minden elcsendesedett. Pistike kilépett az utcára... Amikor valaki nagyot rikoltott, Pistike megijedt, de tudta, nem édesmamika volt, mert 6 nem szokott rikoltani, 6 csak nevetni szokott Rettenetes dörrenés rázta meg a házat Pistike tágra nyitott szemekkel bukott ki az előbb még könyörtelenül ellenálló, de most nevetségesen könnyen kibillenő ajtón. Pistike kimászott az előszobába. Minden ajtó nyitva volt és párzott, dübörgőit a ház — Edesmami! — nyöszörögte és amikor kirajzolódtak a szoba körvonalai, botorkálni kezdett a konyhaajtó felé. Egy fazékban megbotlott, s az tompán gurult a konyha kövezetén. Penészes lekvár feketéllett benne, s Pistike utánamászott, lábai közé fogta, belenyúlt kicsi kezével s tömni kezdte magába. Nyelve a szájpadláshoz ragadt, nehezen tudta lenyelni a penésztől, de ette. Ette, már nem is kézzel. hanem csak úgy, beledugta a fejét... úgy ette. Kerek képű kis szerecsen mászott ki a fazékból és a zöld háló térképet rajzolt az arcára. Felmászott az ablakba. Boldogan mászott fel, mert nyitva volt és édesmami nem volt otthon, hogy a fenekére verjen. Csodálkozott, hogy nem látja a piros templomot az ablakuk előtt, pedig nemrég még ott volt. Most egy csomó tégla tetején a hatalmas gömb és a kereszt meredeken nézett a piszkos színű égre. Lenézett a mélységbe és... — Nézd mami egy kis tank — kiáltotta, de hát mamika nem válaszolt és merészen határozta el, hogy lemegy játszani. ...ott van lenn a Jézuska ajándéka. Gyorsan totyogott kövér, görbe kis lábain a folyosó felé. Furcsán bámult rá a folyosó ege nemrég még a fal szokta itt fogadni. Megriadt, de hamar bátorságot gyűjtött és a leszakadozott folvosó botladozva vezette a- Már elmúlt reggel. Elmúlt Tdél is. Este is elmúlt. Minden ielmúlt. A szomszédék pincsi ?kutyájának ugatása is. A ^házmesterék bömbölő rádiója fis. a házmesterék konyhájáénak köménymagleves szaga |is... már ők is elmúltak, ?autóval vitték el őket Sáriikét, az unokájukat nem vit- jjték el, őt az udvarra dobták. tSárika meghalt. Azután el- rvitték a csokoládés bácsit is, halcinek az ablakában a sok -Mikulás bácsi volt egészen “csokoládéból Pedig nem is rvolt egészen óbból, mert • T belseje üres volt és tdes- Zmami mondta is. hogy hun- •"cut zsidó. Édesapika is »ti- Zdó. csak 6 nem huncut, apí- •ka gyógyszerész és haragu- “dott édesmamára, mert azt rmondta a csokoládés bácsiéról, hogy zsidó. s Édesapika már régen nem Zjött haza a patikából, mert fsofc dolga volt, de kará- écsotiyra biztos itthon lesz, -mert a fenyőfát már haza- é küld te — édesmamival küld- Ete haza. Mami azt is mondta, ’.hogy már csak egyet kell éaludni és jön a Jézuska... ÍDe az olyan régen volt már. I Másik hajnal is elmúlt, de ^Pistike éhsége megmaradt és jjfj borzongató hideg, amit iákkor érzett utoljára, amiékor két napig kellett a hideg i ráncé ben takaró nélkül alud- inia. Nem tudta már meg- íkülönböztetni az órát a na- ipoktól. Ajultan álmodott a \j éznskárél, édesmamáról. ímeo a papáról, a házmester Tnérd is megverte néha, és Iköménymagleves szagú kötőíj ével törölte a könnyét. 1 Már csak halványan emlé- “kezett rá, hogy a WC-ben Ivan. Eleinte próbálta kinyit- *ni az ajtót, de nem érte el Za kilincset, hiába ugrált. ’Rugdosta a könyörtelenül éléi ená Hó deszkákat, azután már -ahhoz sem volt ereje. ? Várta édesmamikát, de ‘hiába. Pedig azt mondta, ‘csak a piacra megy... olyan Zhamar elment. Csöngettek -és kiabáltak a bácsik, ma- Zmika akkor megfogta Pisti- -két és betuszkolta a WC-be. IMegcsókolta és azt mondta Imindiárt jön. Azután csak éhangokat hallott mamika Zmondta. hoav ő nem zsidó. PISTIKE lépcsőház felé. Az is tele volt mindenféle törmelékkel. Még karácsonyfát is talált tele szaloncukorral, de ez nem érdekelte most, mert a kistank lenn az utcán őt várta. Büszkén, elégedetten totyogott lefelé. A lépcső szakadékon kerülgette, hol Ülve, hol hátrafelé mászva, mint * rák, lassan haladt. Senki sem szólt rá. Egy bácsival találkozott az els,ő- emeleti ajtóban, de az nem vette észre. mert kezeit elő- renyújtva aludt a küszöbön. Óvatosan léplccdett el mellette, nehogy felébredjen. A földszinten a házmesterék köménymagleves szagáról eszébe jutott a kövér házmester néni, ahogy álmában megverte őt Tégláról téglára mászva Meglátta a tankot, tágraé meresztett szefnmel, pitye-- regve döbbent rá a valóság-7 no. hogy a Jézuska tankjai, megnőtt. De aztán úgy gon-i dolta. hogy ebbe bele is le-í hét bújni. Boldogan szaladtj felé. Akkor lett szomorú, E mikor egy bácsit látott ki-i bújni a tetején. Hát mégsem= lesz egyedül! Vagy talán? meg is fogják verni. Def nem!... A bácsi és egy másik.i aki akkor bújt ki a tanki tetején, nevetni kezdett. Pistike is nevetett és kezét? kitárva szaladt feléjük. Odaért... Fekete ruhában* voltak. A sapkájukon hálál-i fej volt olyan, amilyet api-l kánál látott a patikában. Azé egyikőjük mondott valamit.l de Pistike nem értette. Aj magasabbik bácsi összehúztál a szemöldökét és félelmetest vigyorral mutatott Pistikéi mellére, ahol bújni akart\ épp a sárga csillag. Pistike megijedt és vissza-t i felé kezdett szaladni. Ügy ~ K acsó János mindenért < feleségét okolta Há nem érteden, ostoba jószás az ilyen asszony, aki kép télén megbecsülni a jó módot. a férje rangját? Miótí az Aranykalász elnöke lett a falu kellős közepébe ültette Irént. Nélkülözés, filléres kuporgatások, hol vannak már? Hiszen ő nem akármilyen elnök. Állami dotációs, aki minden elsején 1700 forintot kap a szövetkezetben járó szép summán kívül. S ez a boldogtalan Írón úgy él mellette, mint valami középkori szent, töviskoszorús mártír, aid mos, varr, takarít, a határt is felásna egyedül, csak éppen az idők szavát nem képes megérteni. Karácsony előtt betelt a pohár. Az angyalszárnyak belőtték a kaput az ő közös életüknek Ügy érzi, hogy mindenki órajta nevet. Sosem tiltotta meg Irénnek, hogy a templomba járjon, ►előle imádkozhat, amennyit akar, de angyalszárnyakat gyártanál A plébános karácsonyra valami templomi misztérium-játékot tervezett, •melyben szárnyas angyalok kórcnnntilr a kis Jézust. S Irat* kérte meg. hogy néhány ájtato* asszony segítségévei készítse el az angyalszárnyakat Mikor ő egy este hazatért, valóságos an- gyalgyárat talált a belső Bubában íré« szabott, varrt, aranyozta a különféle égi kellékeket Tamás Julis néni, a fogatlan, bozontos- hajú öregasszony pedig már a vállán billegtetett egy elkészült angyalszárnyat Fiók- •nenyország as elnöki lakásban. Kacsó nagy haragra gerjedt a látványtól fc a legszigorúbban hozzákezdett, hogy a vállalkozást felszámolja. D e ügy Mászik. azon • napon ég és föld ősz- azeesküdöt* ellene. Alighogy lármázni kezdett a szobában sürgölődő asszonyokkal, kivágódott az előszoba ajtaja és Virág Károly, a járási tanácselnök-helyettes köszöntött be rajta Kacsó azt hitte, ráomlik az ég, hogy Virágot h akkor hozza oda az ördög, amikor a legkisebb szükség sincs rá. Hogy mentse a menthetőt, az ajtót hirtelen az asszonyok ra zárta és megpróbálta barátságosan fogadni a járás emberét De az mégis észrevett valamit — Te Kacsé, már megint veszekedtek. — Semmiség — válaszolta 6 leplezetlen izgalommal. — Szemét életet élsz, hallod-e — folytatta a járási vezető. — Vége legyen, vagy más nyelven beszél getünk. Kissé megnyugodott, hogy a pattogó felettes ilyen hamis nyomra tévedt De nyugalma nem tartott sokáig. — Bn most beszélek a feleségeddel — mondta a járási elnök-helyettes és a szoba felé indult Kacsó egy pillanatig szinte küszöbárrá dermedt, majd villámgyorsan elállta Virág Károly útját — írén sír! Úgysem értesz szót vele. Igyunk előbb egy pohár bort Inkább. S tuszkolta kifelé Virágot, mielőtt még a megszeppent asszonyok elárulták volna magukat Áldotta sorsát, hog nem az „öreg”, a járási elnök toppant be hozzá azon az estém. Az kemény, makacs, szívó* ember, nem lehet egyszerűen lerázni, sem egv pohár bor, sem az asszonvi sírás nem téríti el az útiéból Szerencsére Virág hajlékonyabb jellem. Az ö pattogása inkább csak máz, tettetett keménység, s egy pohár borral messzire lehet csalogatni. V égül a pincében kötöttek ki A társaság ki bővült néhány jó ivóval és rVnos kis mulatság kerekedett. Már kivilágosodott az ég. amikor ő is hazaérkezett. Keserű düh foitogatta Nem ivott túl sokat, mert egész éijel fojtogatta a szégyen, rest elite a képmutatást, az alakoskodást. Hazudott meg- S7eppenten és szemrebbenés nélkül. mint egy taknyos kölvök. ö az elnök, azt hazudta: Irén sír. Hogy ne OnUIZSGDLQT derüljön ki, mi folyik a házában, hogy az ő lakásán angyalszárnyakat csinálnak a litániás asszonyok. Irén már talpon volt, mikor Kacsó hazaérkezett. Ki- pihenten, frissen állott a férje elébe. — — Miért mulattál egész éjszaka? — kérdezte haragosan és szemrehányón. — Temiattad — kiáltotta Kacsó valami hirtelen támadt feneketlen gyűlölettel. Maga sem tudja, hogyan történt. Nem volt ura akaratának, érzékeinek. Csak arra emlékszik, hogy két hatalmas pofon csattant az asszony arcín. Tizenhét év alatt soha nem vetemedett Ilyesmire. A pofon elcsattant, azon már nem lehetett segíteni és nyomában elszabadult a pokol Irén JaJveszékelve szaladt ki a konyhába. Lányuk, a hatéves Vilma a mellettük lakó öregasszonyt riasztotta. az pedig óbégatva módi tette össze • saomszédoJcat — Segítség! Az elnök öü a feleségét. Kíváncsi, botrányra éhes asszonynép sereglett a kertté* előtt. Gyerekszemek tapadtak rá. amint feldúltan állt az udvaron. S néhány perc múlva megérkezett Gereblyéz, a községi tanácselnök is. Véglgkacsázott az udvaron, sánta lábával kaszálta a havat Odaállt elébe, kesét csípőre tette, halkan a szavakat hanesúlvosan tagolva azt mondta neki — No Kacsó, most bo. rámykő lettél. Betelt a pohár Kajánságot, alig titkol örömet érzett Gereblyé hangjában, de türtőzteti magát. Minden erejét össze szedte, nehogy újabb meggondolatlansággal tetézze i két pofont — Ez az én dolgom. Ér is hozom rendbe. — válaszolta a tanácselnöknek és kirohant a kapun a tsz- iroda felé. Ügy határozott hogy az éjszakát a présházban tölti a pince fölött Már évekkel élőbb berendezeti ott egy kis szobát, kályha és fekvőalkalma tosság is volt benne. Ügy érezte, hogy a történtek után nem mehet haza. Irén meg 6, két világ. Elvált az útjuk örökre. Ipj tt talált rá az öreg Is a présházban. Kacsó amint meglátta megszeppent, mint egy gyerek. Ha az öreg jön, akkor már igen nagy baj van. Hellyel kínálta a váratlan vendéget, majd a vörös borral teli korsóból tölteni akart neki. A* öreg leintette. — Tedd el a poharat, nem mulatni jöttem! Kovács Sándor a járási tanács elnöke egyáltalán nem volt öreg ember. Alig több negyvennél. Az öreg jelzó, mely a járásban ráragadt. nem a korának, inkább magas, hajlott alakjának, korán őszülő hajának, látszólagos zárkózottságának, szigorú elveinek, lassú, sokszor gúnyoros beszédének szólt. z öree hosszú ideig szótlanul ült, csendben firtatta a kényelmetlenül feszengő Kacsé János arcát — Mos* mit akarsz? — kérdezte végül. — Itt töltőd talán a karcsáonyodat is? — Itt! — felelte Kacsó mogorván. — Mert elnök létedre nem élhetsz együtt egy ilyen asz- szomnyal, igaz-e? Kacsó gondjaiba feledkezve ült. Nem vette észre az öreg szavaiban bújkáló csúfolódást. Azt hitte. Kovács Sándor igazat ad neki. — Nem érti a mai életet. Nem mai ember — válaszolta készségesen, és biztatást várva nézett az öregre. Kovács Sándor most már leplezetlenül élesen kérdezett. — Te vajon érted-e? Mert én úgy látom, hogy a magad portáján sem tudsz rendesen eligazodni. — Én? — kapta fel * fejét Kacsó sértődötten. — Jól tudod elnök elvtárs, hogy mi az idén is 45 forintot osztunk. Nézd csak meg. milyen ünnepre késéül a falu. — Láttam! — felelte Kovács nyugodtan. — Más nyugodt ünnepre készül. De a tiéld otthon gubbasztanak ijedten, összebújva, mint * fázó* verebek. — Onnan jössz? — kérdezte Kacsó ijedten és a feje búbjáig elvörösödött. — Utólagos engedelmed- deL — Beszéltél az asszonnyal Is? — Nem is először, ha nem veszed rossznéven. Már régen meg kellett volna mosnom a fejed, de azt vártam megjön az eszed magadtól is. U allgattak néhány pilla- * ■ netig, amíg Kovács Sándor az emlékei között kutatott. — Már három évvel ezelőtt is panaszkodott a feleséged, amikor a hetedik- nyolcadik osztályt szerette roina elvégezni. Azzal torkoltad le, hogy maradjon nyugodtan. Minek az neki? Ronda önzés volt, hallod-e? 3 évekig télen is a hideg nyárt konyhában mosott, nogy te nyugodtan tanulhass ndabenn. S a tavalyi esetre cmlékszel-e? Amikor a növénytermesztőknél vállalta volna egy munkacsapat veretesét... — Dolgozhat anélkül is, ha engedi az ideje. — felélte Kacsó mogorván. Kovács Sándor felcsattant — A te szájízed szerint Igaz? Mondhatom. Jól értesz
