Szolnok Megyei Néplap, 1962. december (13. évfolyam, 281-304. szám)

1962-12-24 / 301. szám

10 SZOLNOK MENTEI NÉPLAP 1962. december M. a látványos parádékhoz. A.kár egy mutatványos. Ku­korica és kru mpl ikapáláskor kivonul az elnök felesége is. Az elnök személyesen kiséri. hogy lássa az egész falu... De, hogy az a szegény asz- szony hivatás* leljen a mun­kában. hogy megmutassa többre is képese nemcsak in­get vasalná... — Hajnalban kelek, néha csak éjfélkor jutok haza — vágott az öreg szavába Ka­csé. Megszoktam a frissen vasalt inget, a rendes ott­hont, a jó táplálkozást. Csak így tudok... — S ehhez cseléd kell, fgaz-e? Cselédnek ott a fe­leség. — £n mindent megadok neki — ellenkezett még r mindég szilárdan Kacsó Já- ! nos. ! — Mindent, persze, hogy \ mindent. — Csúfolódott a? \ öreg. — Csak éppen ember i "nem lehet belőTé. Olyan em- i bér, amilyen lenni szeretett I volna. I Kovács Sándor cigarettára í gyújtott. A tsz-elnököt is ■ megkínálta. I — Gondolkozz Kacsó. I Tarts végre önvizsgálatot I — Kacsó magába roskadva ! hallgatott Szó nélkül ültek I néhány percig, végül újra az [ öreg törte meg a csendet. } — Emlékszel még. mit j mondtál két esztendeje, | amikor a kitüntetést kaptad? | Azt mondtad, nem is a [ plecsninek örülsz, hanem a ■ lehetőségnek, hogy emberré | lehettél. Olyan emberré, aki I neki való helyen dolgozhat, í könyvet foghat a kezébe, i nincsen kerítés sem a tettei, I sem a gondolatai előtt K acsó hallgatott, az öreg beszélt továbbra is. I — Te bátran lépkedtél fel- I félé a grádicson, az asz- ! szonyt meg ott hagytad ma- ? gad mögött, hogy a frissen \ vasalt Inget, a rendes ott- ■ hont minden nap megteremt- j se. Ped'g ő is szívesen tar- \ tott volna veled, csakhogy | te ezzel nem törődtél. Most I meg dühöngsz és pofont osz- ■ togatsz, amiért úgy gondol- I kozik, mint 20 évvel ezelőtt. ■ Angyalszárnyakat gyárt, ahe- \ lyett, hogy... I — Az angyalszárnyakat is | tudod? I — Tudom. | — És most? | Az öreg lassan, vontatot- ■ tan morzsolta a szavakat. | — Ha te igazán annyira I mai ember volnál, amilven- | nek magadat tartod, most l fel kellene ugranod és ro- \ hanni haza. hogy valahogy [ elrendezd a két pofont, amit i te jobban megérdemeltél ■ volna. | Kacsó kénvelmetlenül fe- ■ szengett a szalmad'kón. A ’ szigorú öreg feddő és mégis I megértő szavai valósággal | megrendítették. Zavarában a ! kancsó után nyúlt, hogy fel- \ börpintsen egy pohárra va- ! lót. de az öreg szaval egy I pillanatra lefékezte a meg- i kezdett mozdulatot. ; — Töltsél egy pohárral | nekem +e mai ember. KÉKESDI GYULA szaladt, mint még soha és­hallotta hogy a bácsik me-2 gint nevetnek. § Azután az egyik bácsi be-| mászott a tankba és a tank= csőre lomhán kereste a dő-r cögó emberpalántát... ...Pistike eltűnt, mint o| buborék. KISS MÁTÉ s \ VI i A' \ közeledett a kapu felé. Dörrenést hallott. Aztán még egyet, kettőt... sokat, aztán egybefolyt és úgy mor­mogott, mint a templomban szokott a karzaton az'brgona. A falhoz lapult, könnytelen sirdogált... édesmamit hívta. Minden elcsendesedett. Pistike kilépett az utcára... Amikor valaki nagyot ri­koltott, Pistike megijedt, de tudta, nem édesmamika volt, mert 6 nem szokott rikol­tani, 6 csak nevetni szokott Rettenetes dörrenés rázta meg a házat Pistike tágra nyitott szemekkel bukott ki az előbb még könyörtelenül ellenálló, de most nevetsé­gesen könnyen kibillenő aj­tón. Pistike kimászott az előszobába. Minden ajtó nyit­va volt és párzott, dübörgőit a ház — Edesmami! — nyöszö­rögte és amikor kirajzolód­tak a szoba körvonalai, bo­torkálni kezdett a konyha­ajtó felé. Egy fazékban meg­botlott, s az tompán gurult a konyha kövezetén. Pené­szes lekvár feketéllett benne, s Pistike utánamászott, lá­bai közé fogta, belenyúlt ki­csi kezével s tömni kezdte magába. Nyelve a szájpad­láshoz ragadt, nehezen tudta lenyelni a penésztől, de ette. Ette, már nem is kézzel. ha­nem csak úgy, beledugta a fejét... úgy ette. Kerek képű kis szerecsen mászott ki a fazékból és a zöld háló tér­képet rajzolt az arcára. Felmászott az ablakba. Boldogan mászott fel, mert nyitva volt és édesmami nem volt otthon, hogy a fenekére verjen. Csodálkozott, hogy nem látja a piros templomot az ablakuk előtt, pedig nem­rég még ott volt. Most egy csomó tégla tetején a hatal­mas gömb és a kereszt me­redeken nézett a piszkos színű égre. Lenézett a mély­ségbe és... — Nézd mami egy kis tank — kiáltotta, de hát mamika nem válaszolt és merészen határozta el, hogy lemegy játszani. ...ott van lenn a Jézuska ajándéka. Gyorsan totyogott kövér, görbe kis lábain a folyosó felé. Furcsán bámult rá a folyosó ege nemrég még a fal szokta itt fogadni. Meg­riadt, de hamar bátorságot gyűjtött és a leszakadozott folvosó botladozva vezette a- Már elmúlt reggel. Elmúlt Tdél is. Este is elmúlt. Minden ielmúlt. A szomszédék pincsi ?kutyájának ugatása is. A ^házmesterék bömbölő rádiója fis. a házmesterék konyhájá­énak köménymagleves szaga |is... már ők is elmúltak, ?autóval vitték el őket Sári­ikét, az unokájukat nem vit- jjték el, őt az udvarra dobták. tSárika meghalt. Azután el- rvitték a csokoládés bácsit is, halcinek az ablakában a sok -Mikulás bácsi volt egészen “csokoládéból Pedig nem is rvolt egészen óbból, mert • T belseje üres volt és tdes- Zmami mondta is. hogy hun- •"cut zsidó. Édesapika is »ti- Zdó. csak 6 nem huncut, apí- •ka gyógyszerész és haragu- “dott édesmamára, mert azt rmondta a csokoládés bácsi­éról, hogy zsidó. s Édesapika már régen nem Zjött haza a patikából, mert fsofc dolga volt, de kará- écsotiyra biztos itthon lesz, -mert a fenyőfát már haza- é küld te — édesmamival küld- Ete haza. Mami azt is mondta, ’.hogy már csak egyet kell éaludni és jön a Jézuska... ÍDe az olyan régen volt már. I Másik hajnal is elmúlt, de ^Pistike éhsége megmaradt és jjfj borzongató hideg, amit iákkor érzett utoljára, ami­ékor két napig kellett a hideg i ráncé ben takaró nélkül alud- inia. Nem tudta már meg- íkülönböztetni az órát a na- ipoktól. Ajultan álmodott a \j éznskárél, édesmamáról. ímeo a papáról, a házmester Tnérd is megverte néha, és Iköménymagleves szagú kötő­íj ével törölte a könnyét. 1 Már csak halványan emlé- “kezett rá, hogy a WC-ben Ivan. Eleinte próbálta kinyit- *ni az ajtót, de nem érte el Za kilincset, hiába ugrált. ’Rugdosta a könyörtelenül él­éi ená Hó deszkákat, azután már -ahhoz sem volt ereje. ? Várta édesmamikát, de ‘hiába. Pedig azt mondta, ‘csak a piacra megy... olyan Zhamar elment. Csöngettek -és kiabáltak a bácsik, ma- Zmika akkor megfogta Pisti- -két és betuszkolta a WC-be. IMegcsókolta és azt mondta Imindiárt jön. Azután csak éhangokat hallott mamika Zmondta. hoav ő nem zsidó. PISTIKE lépcsőház felé. Az is tele volt mindenféle törmelékkel. Még karácsonyfát is talált tele szaloncukorral, de ez nem érdekelte most, mert a kistank lenn az utcán őt várta. Büszkén, elégedetten to­tyogott lefelé. A lépcső sza­kadékon kerülgette, hol Ül­ve, hol hátrafelé mászva, mint * rák, lassan haladt. Senki sem szólt rá. Egy bá­csival találkozott az els,ő- emeleti ajtóban, de az nem vette észre. mert kezeit elő- renyújtva aludt a küszöbön. Óvatosan léplccdett el mel­lette, nehogy felébredjen. A földszinten a házmesterék köménymagleves szagáról eszébe jutott a kövér ház­mester néni, ahogy álmában megverte őt Tégláról téglára mászva Meglátta a tankot, tágraé meresztett szefnmel, pitye-- regve döbbent rá a valóság-7 no. hogy a Jézuska tankjai, megnőtt. De aztán úgy gon-i dolta. hogy ebbe bele is le-í hét bújni. Boldogan szaladtj felé. Akkor lett szomorú, E mikor egy bácsit látott ki-i bújni a tetején. Hát mégsem= lesz egyedül! Vagy talán? meg is fogják verni. Def nem!... A bácsi és egy másik.i aki akkor bújt ki a tanki tetején, nevetni kezdett. Pistike is nevetett és kezét? kitárva szaladt feléjük. Odaért... Fekete ruhában* voltak. A sapkájukon hálál-i fej volt olyan, amilyet api-l kánál látott a patikában. Azé egyikőjük mondott valamit.l de Pistike nem értette. Aj magasabbik bácsi összehúztál a szemöldökét és félelmetest vigyorral mutatott Pistikéi mellére, ahol bújni akart\ épp a sárga csillag. Pistike megijedt és vissza-t i felé kezdett szaladni. Ügy ~ K acsó János mindenért < feleségét okolta Há nem érteden, ostoba jószás az ilyen asszony, aki kép télén megbecsülni a jó mó­dot. a férje rangját? Miótí az Aranykalász elnöke lett a falu kellős közepébe ül­tette Irént. Nélkülözés, fil­léres kuporgatások, hol van­nak már? Hiszen ő nem akármilyen elnök. Állami dotációs, aki minden elsején 1700 forintot kap a szövet­kezetben járó szép summán kívül. S ez a boldogtalan Írón úgy él mellette, mint valami középkori szent, tö­viskoszorús mártír, aid mos, varr, takarít, a határt is felásna egyedül, csak éppen az idők szavát nem képes megérteni. Karácsony előtt betelt a pohár. Az angyalszárnyak belőtték a kaput az ő közös életüknek Ügy érzi, hogy mindenki órajta nevet. So­sem tiltotta meg Irénnek, hogy a templomba járjon, ►előle imádkozhat, amennyit akar, de angyalszárnyakat gyártanál A plébános kará­csonyra valami templomi misztérium-játékot tervezett, •melyben szárnyas angyalok kórcnnntilr a kis Jézust. S Irat* kérte meg. hogy né­hány ájtato* asszony segít­ségévei készítse el az an­gyalszárnyakat Mikor ő egy este hazatért, valóságos an- gyalgyárat talált a belső Bubában íré« szabott, varrt, aranyozta a különféle égi kellékeket Tamás Julis néni, a fogatlan, bozontos- hajú öregasszony pedig már a vállán billegtetett egy el­készült angyalszárnyat Fiók- •nenyország as elnöki lakás­ban. Kacsó nagy haragra gerjedt a látványtól fc a legszigorúbban hozzákezdett, hogy a vállalkozást felszá­molja. D e ügy Mászik. azon • napon ég és föld ősz- azeesküdöt* ellene. Alighogy lármázni kezdett a szobában sürgölődő asszonyokkal, ki­vágódott az előszoba ajtaja és Virág Károly, a járási tanácselnök-helyettes kö­szöntött be rajta Kacsó azt hitte, ráomlik az ég, hogy Virágot h akkor hozza oda az ördög, amikor a legki­sebb szükség sincs rá. Hogy mentse a menthetőt, az aj­tót hirtelen az asszonyok ra zárta és megpróbálta barát­ságosan fogadni a járás emberét De az mégis ész­revett valamit — Te Kacsé, már megint veszekedtek. — Semmiség — válaszolta 6 leplezetlen izgalommal. — Szemét életet élsz, hal­lod-e — folytatta a járási vezető. — Vége legyen, vagy más nyelven beszél getünk. Kissé megnyugodott, hogy a pattogó felettes ilyen ha­mis nyomra tévedt De nyugalma nem tartott so­káig. — Bn most beszélek a fe­leségeddel — mondta a já­rási elnök-helyettes és a szoba felé indult Kacsó egy pillanatig szinte küszöbárrá dermedt, majd villámgyorsan elállta Virág Károly útját — írén sír! Úgysem ér­tesz szót vele. Igyunk előbb egy pohár bort Inkább. S tuszkolta kifelé Virágot, mielőtt még a megszeppent asszonyok elárulták volna magukat Áldotta sorsát, hog nem az „öreg”, a járási elnök toppant be hozzá azon az estém. Az kemény, makacs, szívó* ember, nem lehet egyszerűen lerázni, sem egv pohár bor, sem az asszonvi sírás nem téríti el az út­iéból Szerencsére Virág haj­lékonyabb jellem. Az ö pat­togása inkább csak máz, tet­tetett keménység, s egy po­hár borral messzire lehet csalogatni. V égül a pincében kötöt­tek ki A társaság ki bővült néhány jó ivóval és rVnos kis mulatság kereke­dett. Már kivilágosodott az ég. amikor ő is hazaérkezett. Keserű düh foitogatta Nem ivott túl sokat, mert egész éijel fojtogatta a szégyen, rest elite a képmutatást, az alakoskodást. Hazudott meg- S7eppenten és szemrebbenés nélkül. mint egy taknyos kölvök. ö az elnök, azt hazudta: Irén sír. Hogy ne OnUIZSGDLQT derüljön ki, mi folyik a házában, hogy az ő lakásán angyalszárnyakat csinálnak a litániás asszonyok. Irén már talpon volt, mi­kor Kacsó hazaérkezett. Ki- pihenten, frissen állott a férje elébe. — — Miért mulattál egész éj­szaka? — kérdezte haragosan és szemrehányón. — Temiattad — kiáltotta Kacsó valami hirtelen tá­madt feneketlen gyűlölettel. Maga sem tudja, hogyan történt. Nem volt ura aka­ratának, érzékeinek. Csak arra emlékszik, hogy két hatalmas pofon csattant az asszony arcín. Tizenhét év alatt soha nem vetemedett Ilyesmire. A pofon elcsattant, azon már nem lehetett segíteni és nyomában elszabadult a po­kol Irén JaJveszékelve sza­ladt ki a konyhába. Lányuk, a hatéves Vilma a mellet­tük lakó öregasszonyt riasz­totta. az pedig óbégatva mó­di tette össze • saomszédoJcat — Segítség! Az elnök öü a feleségét. Kíváncsi, botrányra éhes asszonynép sereglett a kert­té* előtt. Gyerekszemek ta­padtak rá. amint feldúltan állt az udvaron. S néhány perc múlva megérkezett Ge­reblyéz, a községi tanács­elnök is. Véglgkacsázott az udvaron, sánta lábával ka­szálta a havat Odaállt elé­be, kesét csípőre tette, hal­kan a szavakat hanesúlvo­san tagolva azt mondta neki — No Kacsó, most bo. rámykő lettél. Betelt a pohár Kajánságot, alig titkol örömet érzett Gereblyé hangjában, de türtőzteti magát. Minden erejét össze szedte, nehogy újabb meg­gondolatlansággal tetézze i két pofont — Ez az én dolgom. Ér is hozom rendbe. — vála­szolta a tanácselnöknek és kirohant a kapun a tsz- iroda felé. Ügy határozott hogy az éjszakát a présház­ban tölti a pince fölött Már évekkel élőbb berendezeti ott egy kis szobát, kályha és fekvőalkalma tosság is volt benne. Ügy érezte, hogy a történtek után nem mehet haza. Irén meg 6, két világ. Elvált az útjuk örökre. Ipj tt talált rá az öreg Is a présházban. Kacsó amint meglátta megszeppent, mint egy gyerek. Ha az öreg jön, akkor már igen nagy baj van. Hellyel kí­nálta a váratlan vendéget, majd a vörös borral teli korsóból tölteni akart neki. A* öreg leintette. — Tedd el a poharat, nem mulatni jöttem! Kovács Sándor a járási tanács elnöke egyáltalán nem volt öreg ember. Alig több negyvennél. Az öreg jelzó, mely a járásban rá­ragadt. nem a korának, in­kább magas, hajlott alak­jának, korán őszülő hajának, látszólagos zárkózottságának, szigorú elveinek, lassú, sok­szor gúnyoros beszédének szólt. z öree hosszú ideig szótlanul ült, csendben firtatta a kényelmetlenül fe­szengő Kacsé János arcát — Mos* mit akarsz? — kérdezte végül. — Itt töltőd talán a karcsáonyodat is? — Itt! — felelte Kacsó mogorván. — Mert elnök létedre nem élhetsz együtt egy ilyen asz- szomnyal, igaz-e? Kacsó gondjaiba feledkez­ve ült. Nem vette észre az öreg szavaiban bújkáló csú­folódást. Azt hitte. Kovács Sándor igazat ad neki. — Nem érti a mai életet. Nem mai ember — vála­szolta készségesen, és bizta­tást várva nézett az öregre. Kovács Sándor most már leplezetlenül élesen kérde­zett. — Te vajon érted-e? Mert én úgy látom, hogy a ma­gad portáján sem tudsz ren­desen eligazodni. — Én? — kapta fel * fe­jét Kacsó sértődötten. — Jól tudod elnök elvtárs, hogy mi az idén is 45 forintot osztunk. Nézd csak meg. milyen ünnepre késéül a falu. — Láttam! — felelte Ko­vács nyugodtan. — Más nyugodt ünnepre készül. De a tiéld otthon gubbasztanak ijedten, összebújva, mint * fázó* verebek. — Onnan jössz? — kér­dezte Kacsó ijedten és a feje búbjáig elvörösödött. — Utólagos engedelmed- deL — Beszéltél az asszonnyal Is? — Nem is először, ha nem veszed rossznéven. Már ré­gen meg kellett volna mos­nom a fejed, de azt vártam megjön az eszed magadtól is. U allgattak néhány pilla- * ■ netig, amíg Kovács Sándor az emlékei között kutatott. — Már három évvel ez­előtt is panaszkodott a fe­leséged, amikor a hetedik- nyolcadik osztályt szerette roina elvégezni. Azzal tor­koltad le, hogy maradjon nyugodtan. Minek az neki? Ronda önzés volt, hallod-e? 3 évekig télen is a hideg nyárt konyhában mosott, nogy te nyugodtan tanulhass ndabenn. S a tavalyi esetre cmlékszel-e? Amikor a nö­vénytermesztőknél vállalta volna egy munkacsapat ve­retesét... — Dolgozhat anélkül is, ha engedi az ideje. — felél­te Kacsó mogorván. Kovács Sándor felcsattant — A te szájízed szerint Igaz? Mondhatom. Jól értesz

Next

/
Thumbnails
Contents