Szolnok Megyei Néplap, 1962. december (13. évfolyam, 281-304. szám)
1962-12-24 / 301. szám
190S, december 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 AeggeJ öt érakor, min- '• den nap, kalapáccsal egy lógó síndarabra Otöget- tekr felkelésre csöngettek. A kétujjnyi vastagon befagyott ablakokon csak nehezen hatolt keresztül és hamarosan elhalt a szaggatott hang. Hideg volt, a felügyelő átallot- ta sokáig csöngetni. A csöngetés megszűnt, as ablak mögött pedig éppen olyan sötét volt, mint az élszaka kellős közepén, amikor Suhov felkelt, hogy a küblire menjen, azzal a kivétellel hogy három sárga fénysáv '■sett az ablakra. Valamilyen oknál fogva nem jöttek elő a barakkból, hogy ajtót nyissanak, nem hallatszott, hogy a naposok udat akasztanak a kübli fűébe és kiviszik. Suhov sohasem aludt az 'bresztőig, mindig valamivel orábban felkelt — a számlásig másfél óra nem távadós. saját ideje maradt es kiismeri a tábori életet,tet- zés szerint felhasználhatta ^zt az időt: régi bélésből kesztyűt varrhatott valakinek, ■ száraz nemezcsizmát vihetett a gazdag brigadéros- nak, egyenesen az ágyáig, hogy ne topogjon mezítláb a nagy halom körül, odalopóz- hatott valakihez, hogy szolgálatára legyen, hogy bármit odavigyen neki. elmeheteit a menzára, hogy összeszedje az asztalokról az edényt és halomija rakva elkészítse az elmosásra — ott ugyan szüntelenül sok a vadász, r-égie ha maradt valami az edényben, nem állhatod meg: kinyalod a maradékot. Suhov jól megjegyezte első tábori brigadérosának, Kuz- iominnak a szavait. Vén tábori farkas volt. 1943-ban már tizenkét évet ült, és a ouszta tisztáson, a tűz mellett ezt mondta a frontról érkezett jövevénynek: — Fiúk, itt a tajga törvénye uralkodik. De az emberek itt is élnek. Halljátok, ki pusztul el a táborban: aki kinyalogatja az edényeket, aki az orvosi rendelőben bizakodik és aid besúgó lesz. Ami a besúgókat illeti, az természetesen túlzás. Azok maguk vigyáznak magukra. Csakhogy ennek a vigyázásnak mások isszák meg a levét Suhov mindennap fölkelt az ébresztő előtt de ma nem. Még az este nem érezte magát a legjobban, a hideg rázta, szaggatta valami és egész éjszaka nem tudott megmelegedni. Álmában hol úgy tűnt, hogy végképp lebetegedett. hol pedig valamivel 'óbban érezte magát. Sehogyan sem akart reggel lenni. A reggel mégis eljött an- oaK rendje és módja szerint. De hol és hogyan melegedőéinél meg? Az ablakot iég oorítja, a falakat is föntről -’gészen léig, a barakk egész mennyezetét — egészséges barakk — fehér pókháló lep- m be. Défiuhov nem kelt fel. Feie búbiáig húzta a .pokrócot és a tengerész köpenvt, ibbonvának egvik ujjába ■ ódig bedugta mindkét, iá- nát. Nem nézett ki a pokróc •dől. a hamgókbői is tudta, mi történik a barakkban és ~ii 3 brigádjának a szögletében. Nehéz léptek Hallat■ róttak a folyosó felől: a na- ■ospk ’ kivitték az egyik száz- deres éjjeli csöbröt. Azt -vsnd.ák. könnyű munka, -•Vita rokkantak- vigyétek, de re csöpogtessétek el a tartalmát. A 75 brigádban a padira dobtak 'égy csomó ne- ■■'fkcsizmÓt a szárítóból. liSjst pedig a mi brigádunkban is csendesen öltözködni vezd á brigadéros és helyet- •es. (ma' rajtunk volt a sor >. nemezcsizmát szárítani). A mlyettes most elmegy felszentelni a kenyeret a brigadé- ros pedig a barakk parancsnokságára indul. Suhovnak eszébe jutott, má dől éli. áthelyezik-e brigádjukat, a 104 műhelyépí- téshéz. a1 „szocváres” új létesítményének építéséhez. Ez 3 ..nzocváros” puszta térség a havas lankákon és mielőtt megkezdődik a munka, dyu- ccaka< kelt ásni. oszlopokat ;ell felállítani é? tírítsövenyt vanni: — önmaguk " rhiai t, hogy meg ne szókiént-1 építkezés csak azután kezdődik. A. SZOLZSENYICIN: Egészen biztos, hogy ott egy álló hónapig nem tudsz megmelegedni — még ól sem lesz. Tüzet sem gyújthatsz — mivel is tüzelnél!? A brigádéra? gondban van. Elindul, elintézni a dolgot, hogy egy másik, ügyefogyot- tabb brigádot helyezzenek át az 6 brigádja helyett Természetesen üres kézzel nem tudja megértetni magát. Fél kiló hájat kell vinni a tő- munkabeosztának. Talán egy kilót is. A próbálkozással nem veszthet semmit, talán mégis megpróbálja az orvosi rendelőben. hátha egy napra felmentik a munka alól? Igazán, egész testét a hideg rázza. Melyik felügyelő is van ma szolgálatban? löszébe jutott: Másfeles *• Iván, a sovány, magas, fekete szemű őrmester a napos. Ha először látod, egyenesen szörnyű, de ha megismered — az összes naposok közül a legengedékenyebb: senkit sem küld egyesbe vagy a parancsnok elé Legalább addig lehet feküdni, amíg a kilencedik barakk a menzába megy. A vagonéit megrázkódott és himbálózni kezdett. Ketten egyszerre felkeltek: fönt Suhov szomszédja, a baptista Akoska, lenn pedig Bujanov- szkij. a volt másodosztályú kapitány. A napos öregek, miután kivittek a két éjjeli csöbröt, összekaptak azon. hogy melyikük menjen forró vízért. Szenvedélyesen veszekedtek, akár az asszonyok. A villany- hegesztő a 20. brigádból rájuk ordított és feléjük hajított egy csizmát: — Csend, az áldóját! Majd kibékítlek benneteket! A nemezesizma tompa ütő- déssel neki vágód ott az oszlopnak. Az öregek elhallgattak. A szomszédos barakkban a helyettes brigádért» zúgolódott: — Vaszdlij Fjodorovics! Azok a gazemberek ott a raktárban rászedtek. 94 darab volt, de csak 83 maradt. Kinek ne adjunk? Halkan mondta, de természetesen az esész brieád hallotta és halkan azon tanakodtak. hogy estére kit fosztanak meg tőle. Suhov csak feküdt fűrész- porral töltött szalmazsákján. Ha legalább az egy'ktöl megszabadulna — vagy a hideglelés szűnne meg vagy a szaggatás. múlna el. így sern- miképpén sem jó Miközben a baptista suttogva imádkozott, Bujanov- szkij visszajött kintről és kárörömmel odaszólt — senkinek: — Jó lesz vigyázni, vö*ős tengerészek. Legalább harminc fők Suhov elhatározta, hogy elmegy az orvosi rendelőbe. Ekkor valakinek a keys, amelyben hatalom volt, lerántotta róla a zubbonyt és a pokrócot. Suhov levette arcáról a köpenyt és felült. Alatta, á sovány tatár állt fejévé egy magasságban a vagonett deszkáival. Szóval soron kivid 6 a napos és nem szólt róla senkinek. Lapított — S. Cl 854! —■ olvasta le a tatár a számot a fekete köpeny hátára varrt fehér rongydarabról. — Háramnaoi egyes, kivonulással! Alighogy elhalt -zárulér* kosán fojt-ti hangja, gyorsan felkeltek és öltözködni kezdtek a többiek, a félhomályos barakkban ahol a bevés égő sem égett ratod, A Novij Mir című szovjet irodalmi folyóirat novemberi számában jelent meg A. Szolzsenyicin: Iván Gyenyiszovics egy napja című kisregénye. A Pravda A párt nevében — az élet nevében címmel közölt ismertetést a kisregényről. Többek között ezeket Írja: irodalmunk olyan íróval gazdagodott, akiben ritka tehetség lakik és aki — mint általában az igazi művészek — olyan Igazságot mondott ki nekünk, amiről nem lehet elfeledkezni és amiről nem szabad elfeledkezni, olyan igazságot, amely egyenesen a szemünkbe kiált. Ivan Gyenyiszovics Suhov, a kisregény hőse, —- kolhozparaszt, a Honvédő Háború katonája, már nem fiatalember, akit tíz évre elkülönítő táborba zártak. Hogy milyen „bűntettet” követett elf A háború elején bekerítették a németek, két napig fogságban volt, azután megszökött, a mocsárban rejtőzött, csodával határos módon jutott el övéihez és — ezért elítélték. Nemcsak a főhőssel történnek ilyen kiáltó törvénytelenségek, hanem a kisregény más szereplőivel is. Túlnyomórészt „melósok”, — amint a táborban mondják, — egyszerű emberek, sokan valóságos ezermesterek, akik igazi alkotó, szabad munkára hivatottak, munkás lelkiismeretű emberek, akik őszintén megvetik a gcrinctelenséget, a látszatmnnkát, megvetik azokat, akik más rovására szeretik megtömni zsebüket. Ivan Gyenyiszovics maga is mnnkásember és Itt a táborban is hű marad önmagához, megmarad igazi munkás!elküsmeretű embernek. De milyen könyörtelenül szembenáll a táborban uralkodó egész rendszer az emberiességgel, a munkával, a mnnkáslelkiisme- retteL A. Szolzsenyicin kisregénye, amely a népi Jellemek ábrázolásánál olykor Tolsztoj alkotásainak művészi erejére emlékeztet — az.ért is kitűnő írás. mert a szerző tel jesen beleolvad a főhős alak iába és a műben történő minden eseményt — Ivan Gyenyiszovics szemével látunk Kétségtelen, hogy a személyi knftnsz következményei ellen vívott harc, melyet a párt és a szovjet nép a XX. és a XXII. kongresszus ntán bontakoztatott ki. a későbbiekben is olyan művek írására fog ösztönözni, amelyeket az egyre magosabb színvonalú művészi érték, a mind lobban eimétvfltő népi esség Jeü emez. s am «Ivek visszatükrözik jelenünket, a nép alkotó mnnkáiát... ... Az olvasót azért Is nem nvomasztia e tragikus mű olvasása mert amiről eyói az az igazség. « ^ eírf és a nén — országunk életénél, egész menete az utóbbi években — megerősítette, hogy el lehet mondani ezt a* Igazságot” Szelzrenvteln: Iván fSvenvtevovles egv nnuta el- mű kisregényét a mai naptól folytatásokban közä'iiik. és ahol 00 Ssisreerczkábáflt va- gonettben 200 ember aludt — Miért főnők polgár? — kérdezte Suhov fájdalmasabb hangon, mint amilyen fájdalmat érzett Kivonulással csak félig olyan súlyos az egyes. Megmelegedhet és nem lesz ideje elmélkedésre. Súlyosabb a teljes egyes zárka — amikor nem kel] munkára kivonulni. — Nem keltél fel idejében! Gyerünk a parancsnokságra! — magyarázta a tatár vontatottan: mert 6, Suhov és a többiek is tisztában yoliajc, hogy máért büntette meg. A tetár gyűrött, szajtóllta- lan arca nem fejezett 'tti semnyt. Megfordult, hogy másik áldozatot keressen, de már mindannyian >— ki a sötétben, ki a villanyégők alatt, a vagonettek első vagy második emeletén — bedug- dosták lábukat a gyapptnad- rágbe, amelynek bál térdén ott költ a számúk, vagy már felöltözve, begombolkoztak és az ajtó felé tülekedtek, hogy az udvaron megvárják a tátárt. A büntetés nem lett volna sértő, ha Suhov olyasvalamiért kap három nap egyest, amiért megérdemli. A büntetés azért sújtotta le, mert mindig' .'az elsők között kelt fpl. De tudta, hogy a tatárt nem lehet megengesztelni. Á rend kedvéért tovább folytatta a mentegetőzést, közben felhúzta gyapotnadrágját (amelynek bal térdére szintén kopott ■ ':Vr rongy volt varrva á mér elhalványult számmal: S. Cs 354). felöltötte a köpenyét (ezen két szám vsát, egyik & lén, egyik a hátán) a halomból kikereste a nemez- csizmáját, feltette sapkáját (ugyanolyan rongy és szám volt rajta) és a tatár után indult jf z egész 104 brigád lát” ta. hogy elvezetik Su- hovot. de senki sem szólt egy szót sem. Ügy sem ért volna semmit és mit is mondhattak volna? A briga- déros közbeléphetett volna, de Ő nem volt ott. Suhov szintén nem szólt senkinek egy szót; sem, nem idegesítette a tatárt. Talán eszükbe jírt a többieknek és félre teszik a reggelijét. így mentek ketten együtt, egymás mellett. Fagyos, ködös idő volt A tá-bpr sarkaiból, a távoli őrtornyokból " "két fényszóró fénypászmákkal keresztezte a tábort Villanyégók ragyogtak. Annyi villanykörte volt, högy fényükké elhomályosították a csillagokat. A csizmák csikorogtak a hóban: a tábor ’foglyai fú+va végezték a dolgukat Az egy-Tc az árnyékszékre sietett, o másik a raktárba, némelyek a csomag-raktárba. mások a konyhába mentek, hogy átadják dara adagjukat Mindannyian válluk közé húzták és köpenyükbe burkolták a fejüket. Abban a pillanatban, nem is annyira a fagytól és a hidegtől fáztak, tnínt inkább attól a gondolattól dideregték, hogy az egész napot a fagyos hidegben kell tőlteniők. A tatár vjszont olyan peckesen lépkedett ócska, zsíros köpenyében. mintha egyáltalán nem fogná a fegy. Elhaladtak a magas deszkakari té* méJSetA azután & drótsövény mellett, amely a tábori pékműhelyt védi a raboktól, a parancsnoki barakk sarka mellett, ahol vastag dróton egy síndarab csüngött, elmentek egy másik oszlop mellett, amelynek szélvédett oldalán — hogy kevesebb fokot mutasson —, dérlepte hőmérő lógott. Suhov reménykedve a hőmérő tejféhér üvegcsövére pillantott. Ha 41 fokot mutat, akkor nem hajtják őket munkára. Csakhogy ma még a 40 fokot sem érte eL £> eléptek a parancsnoki ü barakkba és egyenesen a felügyelői szobába mentek. Ott kiderült és bebizonyosodott, amá Suhovnak már útközben eszébe jutott. Nem egyes zárka vért rá — egyszerűen az volt a helyzet, hogy a felügyelői szobának a padlója nem volt felmosva. És a tatár most közölte vele. hogy megbocsát neki és megparancsolta. hogy mossa föl a padlót. A felügyelői szoba padlójának felmosása egy speciális rabnak, a parancsnoki barakk naposának a munkája volt, akit nem vittek a táboron kívüli munkára. De ő mér régen beilleszkedett a parancsnoki barakk életébe. Bejárt az őrnagy irodájába, a táborfőnök szobájába. kiszolgálta őket és olykor olyasmit Is hallott, amiről még a felügyelők sem szereztek tudomást, úgyhogy egy idő óta túl megalázónak vélte, hogy közönséges felügyelők szobájában felmossa a padlót A felügyelők hívták egyszer, hívták kétszer végű] megértették. miről is van szó. Azóta közönséges munkásokat rán- cigáltak elő a barakkokból a padló felmosására, A felügyelői szobában tűz ógett a vaskályhában. Két felügyelő levette köpenyét és piszkos zubbnmvban malmoztak. a harmadik a keskeny pádon aludt, úgy, ahogy rájött az álom: köpenyben és csizmában. Suhov nagvon örült, hogy megbocsátották a bűnét” és fgy szólt a tatárhoz: — Köszönöm felügvelő polgár Ezentúl nem fogom elbeverni az időt Ttt egyszerű a törvény: végeztél, mehetsz. Fogta a vödröt és kesztyű nélkül — a nagy sietségben a szalmazsák alatt felejtette — a kútra ment vízért A brigadérosok. akik nem tartoztak a PPCS-hez — a terv szerint termelő osztályhoz — csoportba verődtek az oszlop körül és egy ifjú, a Szovletimió volt hőse, felkapaszkodott az osgloora és megtörülte a hőmérőt. Alulról az* tanácsolták neki: — Lehelj jobbra, nem előre, különben íőlszáH a higany. — Fenét száll föl„. Nem is reagál. Suhov brigndérosa, Kjurin nem volt közöttük. Suhov letette a vödröt, zubbonyába dugta a kezét és kíváncsian nézte őket. m fiatalember rekedt ^ hangón leszólt az oszlopról: — Huszonhét és Met mutat a dög. A biztonság kedvéért még egyszer a hőmérőre nézett, azután leugrott az oszlopról. I — Rossz a hőmérő, mindig hazudik — jegyezte meg az egyik. — Tán art hiszed, jót akasztanak ki >‘Je? A brigadérosok szétszéledtek. Suhov felkapta a vödröt és a kúthoz szaladt Leeresztette, de meg nem kötött íüívfcdoje alatt a fagy fájdalmasan csípte a fűiét, A kút peremet vastag jégréteg bontotta, úgy hogy a szűk lyukon keresztül alig tudta leereszteni a vödröt A kötél is olyan merev volt, mint egy bot A hidegtől már nem is érezte a kezét amikor a gőzölgő vödörrel visszatért a felügyelők szobájába. Odaérve, beledugta kezét a kút- vizbe. Azt is melegnek éreztet A tatár már nem volt ott, a felügyelők négyen voltak. Abbahagyták a malmozást és az alvást arról vitatkoztak, hogy mennyi köleskását kapnak. (A faluban rossz volt az élelmiszerellátás és bár a jegyrendszert már megszüntették, a felügyelők mégis vásárolhattak bizonyos élelmiszereket kedvezményes áron.) — Csukd be az ajtót, te dög. Befúj a szél! — kiáltotta az egyik. Semmiképpen sem volt értelme, hogy már reggel átnedvesedjen a nemezposzt o lábbeli, de hiába ugrott volna el a barakkba, nem válthatott lábbelit, mert ott sem volt más. Sok baja volt Suhovnak a lábbelivel az elmúlt nyolc év alatt: megtörtént, hogy nemezcsizmában vészelték át az egész telet, az is megtörtént, hogy nem láttak bakancsot, csak háncs bocskort Hl őst valamiképpen ja™■ vult a helyzet a lábbelivel. Suhov októberben kemény orrú, elég bő bakancsot kapott két pár kapcával és miért kapott? — azért, mert a brigadérosra ragadt, amikor a raktárba ment. Hetekig járt bennük ünnepélyesen és váltig ösz- szeverte a sarkát. Decemberben pedig megjöttek a nemezcsizmák — micsoda élet' Nem kell meghalni! tie a könyvelőségben valamelyik ördögfajzat rábeszélte a parancsnokot: tartsák meg a nemezcsizmát, de adják Visz- sza a bakancsot. M;ntha nem volna rendjén, hogy a rabnak két pár lábbelije var egyszerre. És Suhov kénytelen volt választani: vagy ba kanosban vagy nemezcsizmá ban vészeli át a telet. Mé- ha melegre is fordul az idő a bakancsot vissza kell adni Pedig milyen szépen kifénye sítette! Egészen új bakanc volt — nyolc esztendő alat semmit sem sajnált jobban mint azt a bakancsot. Leve tette, a halomhoz rakta — tavasszal már nem lesz a övé. Mindez, eszébe jutott mos' Gyorsan levetette a csizm' ját, a sarokba rakta, leess varta lábáról a kancát (a k- nál megcsörrent a padomért bármennvire is s-ete' ’ a kanalat nem felejtette e’1 bőven vizet öntött a padié és aműev mezítláb műnkhöz látott — Csendesebben, te dö:> ■— kiáltott rá az egyik fe1 Cevelő és felhúzta a lábát székre. — Rizs! A rizst már no ma szerint ad’ák. No hasr tftsd össze a rizzsel!. — Te marha, m;nek önt annyi vizet?! Ki látott m fgy padlót mosni? — Másképpen nem leb fölmosni, felügyelő polga társ A piszok behúzódott résekbe.., — Láttad-e valaha Is, disznófejű, hogyan mosta i féleséget a padlót? jS uhov felegyenesed! " kezében a ronggyal, amelyből bőven csörgött víz. Együgyűen nevetett, megmutatván, hogy nincs í ga. A skorbuttóí még Üsz: Ismiben kihullott, amik; 1943-ban odavitték. Vérhűtői megkínzott gyomra sen mit sem akart bevenni, Moi már csak selypes beszéde eir lékeztetett arra az időre. — Felügyelő polgárién engem 1941-ben elszakítottak az asszonytól. Már an. sem emlékszem, hogy milyen volt.^ — így mosnak föl... sem mit sem tudnak ezek a dögök és nem is akarnak ren desefí dolgozni. A kenyeresem árdem’ik meg, amit kapnak. Trágyával kei* etetni őket. (Folytatjuk)
