Szolnok Megyei Néplap, 1962. december (13. évfolyam, 281-304. szám)

1962-12-20 / 297. szám

1962. december 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Szinte hihetet­len Ez a kalyiba deszkából és nádpallókból összetákolva, drótokkal megerősítve — ruhatár és öltöző. Használják nap, mint nap a Tiszamenti Vegyiművekben dolgozó épí­tőipari vállalat munkásai. Humorérzéküket bizonyítja a tetőre tűzött „imitált” te­levíziós antenna, ami sajnos a képen csak nehezen is­merhető fel. Talán ezzel je­lezték, hogy ez egyben a kultúrtermük is? Az e ház szomszédságában lévő hatal­mas ládából készült másik „öltözőt” már lebontották, mert egy erősebb szélroham fel akarta dönteni. Ez a kép a „sóhajok híd- ját” ábrázolja. Alant az az árok húzódik, amelyet szep­tember elején be kellett volna már temetnie az építő­iparnak, hogy a föld mé­lyében húzódó vezetékeken a mostani hideg napokra megoldják a távfűtést. Sze­rencse, hogy nem temették be az' árkot, hiszen még a csövek sincsenek benne. — egy — SZAKTANÁCS Mit tettünk a takarmányhiány pótlására TERMELŐSZÖVETKEZE­TÜNK szántóterülete 3216 hald. Ennek 51 százalékán takarmánynövényeket igyek­szünk termelni, az utóbbi két évben kevés sikerrel. Ez év tavaszán a korábbi 8 száza­lékról 18-ra emeltük a pillan­gósok területét, hiszen csak­nem 600 számosállatot kell eltartanunk. Az időjárás nem kedvezett, s így jelentős mennyiségű takarmányhiá­nyunk van. Mindent elkövettünk annak pótlására, s a meglévő kész­letek takarékos felhasználá­sára. Amikor láttuk a szomo­rú kimenetelű nyarat és ősz­kezdetet, minden szabad föl­det másodnövénnyel vetet­tünk be. A szárazság miatt azonban csak mintegy 1,5— 2 mázsa tömegtakarmányt takaríthattunk volna be, s ezt jobbnak láttuk a helyszí­nen feletetni az állatokkal, legeltetéssel hasznosítottuk. A TAKARMÄNYOZASI célra használható szalmát gondosan, idejében bekaziaz- tuk, s arra törekedtünk, hogy a kukoricaszárat is a lehető legkisebb veszteséggel tárol­juk. Szövetkezetünkben a kukoricát résziben művelték meg a gazdák és a szárat ki­tűnő minőségben éjjel vág­ták le. A kora hajnali vagy a késő esti órákban szállí­tottuk a silógödör mellé, s ott úgy raktuk kúpokba, mintha egész télen ott számí­tanánk tárolni. Amikor meg­kezdtük a cukorrépa átadá­sét, a cukorgyártól azonnal kértük a nedves réoaszeletet. s megkezdtük a siló készíté­sét. E munkánál helyi nor­mát állapítottunk meg — amely igen jó kereseti lehe­tőséget biztosított — s ezál­tal megkövetelhettük a siló­zás ütemének meggyorsítását és a jó minőségű munkát. Minden mázsa kukoricaszár­hoz 40 kilogramm nedves ré­paszeletet adtunk, amelyet rétegezve kevertünk bele, meglocsoltuk és kormos trak­torral tapostattuk. Egy nagy­méretű silógödröt 72 őrá alatt töltöttünk, s a követel­ményeknek megfelelően le­zártuk. Ebben a gödörben minden harmadik réteget a cukorrépafej képezte, amely­nek igen nagy a takarmány­értéke. Silókészletünk 500 számosállat takarmányozásá­ra elegendő. NEM FELEDKEZÜNK meg arról sem — s erre máshol is gondoljanak, ahol az adottságok megengedik —, hogy a késő őszi és téli le­geltetés is csökkenti a takar- mánygondokal Nagyon fontos a szakszerű felhasználás és a takarékos­ság is. Mi a szarvasmarhák­kal eddig is pácot etettünk. Most, amikor a kevésbé ízle­tes, kisebb tápértékű takar­mányokat is hasznosítani akarjuk, még nagyobb jelen­tősége’van a pácolásnak, ms- laszos, vagy sós vízzel ízlete­sebbé tehetjük a takarmányt. A szükséges abraktakar­mánynak mintegy 80 százalé­kával rendelkezünk. Ezért a gabpnatisztitásból származó hulladékot is hasznosítjuk. Csaknem 11 vagon naprafor­gónk termett, ennek ocsúját, sőt a szalmarázón átjött magihéjat is a baromfiakkal etetjük. Lueemaliszttel is pó­toljuk az abrakot. A takarmánygazdálkodás­hoz tartozik az is, hogy ne feledkezzünk meg a helyes tárolásról, etetési módról. Ja­vítsuk meg a jászlakat, vá­lyúkat. ne szórjuk sáros föld­re az abrakot, mert ez pocsé­kolást jelent. A nagyobb ta- karmányértékesülés érdeké­ben igyekezzünk az ön etet ős rendszert alkalmazni. Néhány hónapi gyakorlati tapasztalatunk alapján ja­vaslom a tápok etetését. Mi eddig 50 százalékban tértünk át a tápok etetésére s azzal például októberben 45—117 kilogrammos sertéseknél — 350 átlagában — darabon­ként 16,27 kg — napi 52 dkg — súlygyarapodást értünk el. A kilogrammonkénti anyagköltség 11 forint, a ke­ményítőérték 28,4 százalék, a darapercent 20, s a felhasz­nált abrak 1 kg súly előállí­tásához 5 kilogramm. AZ ELMONDOTTAKON kívül még számos lehetősége van a takarmányhiány eny­hítésének, a takarmányozási gondok megoldásának. Min­den gazdaságban a körülmé­nyek, a vezetők és dolgozók ügyessége, szakértelme szab­ja meg. hogy milyen módú-’ biztosítják az állatok áttelo' tetősét, takarmányozását-: Oláh István mezőgazdasági mérnök Gázszolgáltató vállalatra van szükség Szolnok gázellátásáról Szolnok földgázellátásá­nak megvalósításával nép- gazdasági szempontból nagy- jelentőségű megtakarítás biz­tosítható. A jelenlegi szá­mítások szerint hétezer la­kás gáztűzhellyel való ellá­tása, 23 000 tonna szénmeg­takarítást jelent évente. Kétezer fürdőszoba gázfű­tése újabb 2 060 tonna, há­romezer lakás gázfűtése is­mét 11 500 tonna, a na­gyobb ipari üzemek a kom­munális ipar és az intéz­mények gázhasználatával pedig újabb 42 000 tonna szénmegtakarítás jelentke­zik évente. Ez forintban számolva 30 900 000 Ft. És ehhez még hozzá kell számítani orszá­gos viszonylatban a szénbá­nyászat kutatási- , építési,- biztosítási és más egyéb költ­ségeit, amelyek szintén ter­helik ezt a 78 560 tonna sze­net. Mit tett Szolnok város e terv valóra váltása érdeké­ben? Hogyan hasznosította ezeket a lehetőségeket? 1960-ban 2,5 millió, 1961- ben 8,5 millió forintos hitelt biztosított a népgazdasági tartalékkeretből. Ebből az összegből — az I. ütemben — készült el a hét kilométer hosszú vezeték, zömmel a város V. kerületében. A gáz­vezeték építését és a szere­lést a szolnoki Ingatlankeze­lő Vállalat kapta feladatul. Sok problémával kellett meg- küzdeniök, hiszen az Ingat­lankezelő Vállalat — egyál­talán nem profiljába vágó munkát kapott. Nyomásszabályzó hiány, tervezési problémák mellett meg nem értések is akadá­lyozták a munkát. Bizonyítja ezt a következő: ahhoz, hogy egy lakásba egészen a kony­hai tűzhelyig felszereljék a gázt, háromszor kellett fel­vonulnia a vállalatnak. Ugyanis az érvényben lévő rendéletet kétféleképpen ér­telmezték. Egyik szerint az épületeken belül csak az alap és felszálló vezeték építését lehetett az IKV költségére megépíteni. Amikor azt a munkát 440 lakásban elvé­gezték, akkor tisztázódott, hogy leményeket — a lakók ren­delkezésére kell bocsátani. Végre tehát nem fölöslege­sen kidobott, pénz az az 580 000 forint, amely össze­gért az IKV megvette a gáz­tűzhelyet. A gáztűzhelyek felszereléséért kellett tehát harmadszor felvonulni a szerelőknek. (Mennyivel gyorsabb és olcsóbb lett volna azonban mindez, ha egyszerre végezhetik el a munkákat a gázrészleg dol­gozói.) Ebben az évben újabb négymillió forintot fordított a város — részben az Or­szágos Tervhivatal segítsé­gével, részben községfejlesz­tési alapból — a gázvezeté­kek építésére. Ünnepnap lett október 16-a Szolnokon, amikor is a Kos­suth téren kigyulladt a gáz. Mintegy 128 lakásban kez­dődött meg ekkor a gázszol­gáltatás. S ha az előbb em­lített helytelen rendelkezés nem gátolja a munkát, ma már 410 lakásban főz­hetnének az asszonyok gáz­tűzhelyen. Köbméterenként mindössze 1,44 forintot fi­zetve a fűtőanyagért. A gáz felhasználása felett az Országos Energiagazdál­kodási Hivatal rendelkezik. Szolnok városnak a követ­kező mennyiségű gázfelhasz­nálást tették lehetővé: a szandai gázmezőről jelenleg 5—6000 kbm/óra, a későb­biekben pedig — vagyis elő­reláthatólag 1963. végétől — 12 000 köbméter óránként. Ennek alapján a déli fogadó­állomást az OÉGH megálla­pítása szerint 20 000 köbmé­teres óránkénti csúcsfogyasz­tásra kell megtervezni és ki­vitelezni, mert ez a fogadó- állomás. lesz hivatott arra, hogy az ipari üzemek gáz­igényét is kielégítse. S ez lényegében megszabja a városnak a gázellátásban előtte álló feladatokat. Első és legfontosabb, hogy létrejöjjön a gázszolgáltató vállalat, amely hivatott ar­ra, hogy a további gázveze­ték, szerelési munkát elvé­gezze. Az Ingatlankezelő Vállalat minden jóindulata és lelkiismeretessége ellenére rriár nem tudja tovább el­látni ezt a munkát, hiszen a terv 1963 végére 1800 la­kásba eljuttatni a földgázt. Így többek között a Vörös­csillag úti lakótelep és a Ságvári körút lakóházaiba. S a távlati terv 1970 végéig 60 000 háztartás, ipari üzem és létesítmény föld-, illetve propán-bután gáz ellátását ígéri. Ezen kívül ami még indo­kolttá teszi a gázvállalat létrehozását; Szolnok megyében jelenleg öt különböző szerv szol­gáltat gázt. Hajdú-Bihar , megye a kar­cagi üveggyárnak, a Szol­noki Cukorgyár és az olaj­bányászat saját lakótelepé­nek, a propán-bután gáz­ellátást Budapest biztosítja, s nem utolsósorban a szol­noki IKV az új földgázveze­tékkel. Meg kell szüntetni ezt az áldatlan állapotot, s a megyében lévő minden­nemű gázszolgáltatást át kell adni az önálló vállalatnak. S a vállalat létrehozását kívánja az is, hogy a pro­pán-bután gázkészülékek üzemibehlyezése, ellenőrzése, karbantartása, szervice szol­gálata, valamint a palack forgalmazása is e vállalat feladatához tartozna. Ez te­hát azt jelenti, hogy a ter­vet — mely szerint a je­lenlegi nyolcezerrel szemben jövőre tizen két-ti zennégy­ezerre emelkedik a propán­bután gázfogyasztók száma — e vállalatnak kell valóra- váltani. Varga Viktória A zárszámadásra készülnek Nagyréven a bérbeadó — jelen esetben ugyancsak az IKV — fel­adata a vezetékek kiépítése egészen a gáztűzhelyig. Ismét felvonultak tehát a szerelők és folytatták a mun­kát. Azután egy rendelkezés újbóli helytelen értelmezése miatt a megyei tanács építé­si és közlekedési osztálya megszüntette a gáztűzhelyek beszerelését. Az indok:" az Építésügyi Minisztérium uta­sítása értelmében csak ott lehet gáztűzhelyet adni, ahol a vegyestüzelésű tűzhely el­használódott. Ésszerű volt ez? Joggal állíthatjuk, hogy nem! A városban ugyanis az IKV jelenlegi nyilvántartása sze­rint is 700 olyan lakás van, ahová vegyestüzielésű tűzhe­lyet kellene adniok. Ha te­hát a gáztűzhelyek kiadását nem akadályozza ez az intéz­kedés, akkor felszabadult volna 350 vegyestüzelésű tűz­hely és mintegy 100—150 gáz­palack. Tehát a 700 lakásnak felét elláthatták volna tűz­hellyel, több család juthatott volna propán-bután gázhoz és végre az új lakásokban is kigyulladhatott volna a földgáz. Nem utolsó sorban mindez azt is jelentette volna, hogy az amortizációs költség ha­marabb térül meg. Ezen az „üzleten” tehát mindenki nyert volna. Mint ahogy nyert is, mert a ren­delet közel kéthónapos vi­tatása után. amikoris a me­gyei tanács illetékes osztály- vezetője kénytelen volt vál­toztatni állításán, mégis csak megszületett a határozat: a gáztűzhelyeket — mint bér­Hozzáfogtak a zárszámadás előkészítéséhez a nagyrévi Üj Élet Tsz gazdái. Megvizs­gálják, hogyan gazdálkodtak az idén, milyen eredménnyel dolgoztak és hol követtek el hibákat. A mérleg megmutat­ja majd a tsz vagyoni hely­zetét, s azt is, milyen lesz a gazdák jövedelme. Tíz nap óta a leltározó bi­zottság járja a gépszíneket, műhelyeket, raktárakat és az istállókat. Számba veszik a kö_ zös gazdaság valamennyi álló és fogyóeszközét. Az öttagú bizottságban képviselve van­nak az igazgatóság, az ellen­őrző bizottság tagjai, vala­mint az egyszerű szövetkeze­ti gazdák is. Papp Sándor, a leltározó bizottság elnöke egy papír­csomót mutat: — Ezek a leltár felvételi jegyek. Minden darabról kü­lön lapot állítunk ki. — Tavaly még füzetbe Ír­tuk be a leltári tárgyakat —* kapcsolódik a beszélgetésbe Kiss László igazgatósági tag. — Most precízebbén, nyom­tatványokon csináljuk. A bizottság útját a vagyon­tárgyakra ragasztott papír- szeletkék jelzik, az irodában és a műhelyekben. Meg­előzik. hogy egy-egy darabot kétszer is összeírjanak. Nincs nehéz dolguk a bútorok, a gépek és más felszerelések számbavételénél. A takarmányt, terményt és az állatokat azonban mér- niök kell. — A szénát, szalmát kö- bözzük és mennyiségüket súlyba számítjuk át — mond­ja a bizottság vezetője. — A terményt edénybe mérjük és a hektoliter súlyát kilo­grammban állapítjuk meg. Az állatokat mérlegeljük. Végül külön íven összesítjük az álló és a fogyó eszközöket; — Meddig tart a munka- juk? — Terv szerint dolgozunk. December 31-ig kell végez­nünk, de előbb befejezzük... — A szövetkezeti vagyon növekedését csak ezután ál­lapítják meg. Azt azonban már most is tudják, mivel gyarapodtak az idén. — Természetesen — vála­szol Papp Sándor. — Egy DT és egy Belorusz traktort vá­sároltunk. Villamosítottuk a központot, a műhelyeket és az istállókat. Uj artézi kutat fúrattunk és befejezés előtt áll a 3000 férőhelyes tojóház építése; Megérkezik Szűcs Sándor, a szövetkezet párttitkára és a jövedelemelosztásra terelő­dik a szó. — A tervezettnél kevesebb lesz a jövedelmünk — mond­ja. — A 37 forint előrelátha­tólag 9 forinttal csökken. Ár­víz, aszály és pajorkár súj­tott bennünket. Az állatte­nyésztés sokat pótolt. Év vé­géig még 75 hízót, 9 vágó­marhát és 168 tejes báránvt értékesítünk.­A nagyrévi Uj Élet Tsz az idén 840 hízottsertést és 106 vágómarhát szállít az állam­nak. A nagyrévi közös gazdasá­got az átlagosnál is jobban sújtotta az elemi csapás. Emiatt senkit sem tudnak okolni De a mulasztásokért igen. Még most is a földben van 13 hold cukorrépájuk. — m. L —

Next

/
Thumbnails
Contents