Szolnok Megyei Néplap, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-07 / 261. szám

IMI. november 7. SZOLNOK MEGYEI NfiFLAP 3 M Sg egy héttel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 45. évfordulója előtt a világ első szocialista államának bölcs politikája, bátor, határozott lépése ismét visszahozta a világot a nukleáris háború katasz­trófájának széléről Az em­beriség valósággal felléleg­zett a közvetlen veszély el­hárításának pillanatéiban, s még most a szocializmusért, a békéért küzdő erők a nagy évfordulóval együtt köszön­tik az enyhülést, a béke megmentését és remények­kel telve tekintenek a jövőbe. A történelem most ismét bizonyítékkal szolgált arra, hogy a szocializmus és a bé­ke édestestvérek, elválaszt­hatatlanul összetartoznak. Nem az Imperialisták ke­gyéből, hanem a szocialista világrendszer, a szocialista tábor következetes békepoli- tikájából következett az, hogy az emberiség feje felől eddig még sikerült elhárítani a harmadik világháborút A világ burzsoáziája a szo­cializmus eszméjének szüle­tésétől annak megsemmisíté­sére törekedett. Amióta pe­dig állami formát öltött a szocializmus, a diplomáciai cselfogás eszközeitől a blo­kádon keresztül, a katonai intervencióig mindent fel­használtak ellene. Nem a burzsoázián múlott, hogy megsemmisítő tervei soha nem váltak valóra és az sem, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győ­zelmétől eltelt 45 esztendő alatt a szocializmus világ- rendszerré lett, politikai, gazdasági és katonai erejét tekintve egyaránt fölénybe került. A szocializmust az első szocialista állam születésétől, — a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom győzelmé­től —- kíséri a békés törek­vés, a békés szándék, a bé­kéért való küzdelem. A for­radalom győzelmének más­napján megszületett a „Béke dekrétum”, amely harcba hívja a világ népeit a há­ború ellen. A bolsevikok pártja, a szovjet állam ve­zet® a fehérgárdisták és az imperialista hatalmak fe­nyegető gyűrűjében mindent elkövettek azért, hogy el­hallgassanak a fegyverek. Ez a szándék, ez a törekvés vé­gig kísérte a szovjet állam 45 esztendős történetét és kísérni fogja a jövő útjain ta Természetesen óriási a különbség a helyzetben és erőviszonyokban, amikor a felélegzetvételi’ szünetért folyt a küzdelem és napjaink között, amikor a szocialista tábornak a kapitalista tábor­hoz való viszonyát a békés versenyre való törekvés, a békés egymás mellett élés politikája határozza meg. Akkor a kapitalizmus ere­jét tekintve fölényben volt Ma pedig — ahogyan a Kom­munista és Munkáspártok 1960. évi Moszkva-i Nyilat­kozata hangsúlyozza: „Létre­jöttek a szocializmus további döntő győzelmének szilárd előfeltételei. A szocializmus teljes győzelmét nem lehet feltartóztatni.” Akkor a túl­erőben lévő kapitalisták tá­madásának kivédése, az első szocialista állam, a munkás­hatalom megmentése függött a béke megteremtésétől Most más a helyzet. A szo­cializmus, a szocialista tábor rendelkezik mindazokkal az eszközökkel, amelyekkel megsemmisítő csapást mér­het a támadó imperializ­musra. A szocialista tábor azonban végleg el akarja hárítani a háborút az em­beriség feje felől. Ezt fejezi ki a békés egymás mellett élés politikája, amely a had­sereg és fegyverek nélküli világ, a háborútól való féle­lemnélküli élet megteremté­sét célozza és szolgálja. agy küzdelmeken és a szocializmus erőinek sorozatos győzelmén keresz­tül vezetett el az út a mai helyzetig, amikor az impe­rialisták erőlködéséből, há­borúra való törekvéséből ki­A békés fejlődés útja írta: CSÁKI ISTVÁN folyólag feszültséggel terhes ugyan a nemzetközi légkör, de az ebből kivezető út ki­rajzolódott az emberiség előtt A 45 esztendő törté­nelmének eseményei útmu­tatás a szocializmus, a béke erőinek, és intő figyelmez­tetés a háborúra spekuláló imperializmusnak. Ezt fel­idézni most nagyon időszerű, hiszen az imperialisták most is a régi nótáit fújják, a kommunizmus veszélyére hi­vatkozva készülnek a hábo­rúra, teremtenek sorozatosan feszült helyzetet A szovjet állam létezésé­nek első éveiben nemcsak túlélte, de áttörte a 14 kapi­talista ország szorongató gyűrűjét, szétverte a beto­lakodókat. Dacolt a blokád­dal, a sorozatos provokációk­kal. Közben egy pillanatra sem szűnt meg erőfeszítést tenni a béke érdekében. Be­lépett a Népszövetségbe, hogy hirdethesse ott is a békés élet megvalósításának útját Javasolta, hogy hatá­rozzák meg az agresszió fo­galmát, hegy ezzel is távol tartsa az imperialistákat a világháború kirobbantásától. Nem a Szovjetunión múlott, hogy ezt nem sikerült elérni. A szovjet állam képes volt szembe nézni, majd leszá­molni a hitlerista támadók­kal. A hősí küzdelem, a szovjet hadsereg nagy er­kölcsi és technikai ereje, a hátország és a partizánok harca a világ népeinek cso­dálatát és együttérzését vál­totta ki. Amit a háború alatt a szövetséges hatalmaik sem­miképpen sem akartak, az bekövetkezett; megnőtt a Szovjetunió, s vele együtt a szocializmus tekintélye, nem utolsósorban megnőtt, kiszé­lesedett a szocializmus terü­leti bázisa. A háború befe­jezésétől a Szovjetunió már nem egyedüli szocialista or­szág. Ujább százmilliók lép­tek a szocializmus építésé­nek útjára. s* " ' A második világháború befejezésétől napjain­kig eltelt több mint 17 esz­tendő alatt is kemény küz­delem folyt a szocializmus és kapitalizmus erői között. Ebben a küzdelemben nem váltakozó a „szerencse”. A szocializmus erői állandó előnyomulásban vannak, aminek kifejezője a közel milliárdos szocialista tábor, a gyarmati felszabadító moz­galom hatalmas fellendülé­se, a kommunista és mun­káspártok sorainak erősödé­se az egész világon, s nem utolsósorban, hogy az im­perialistáik minden mester­kedése ellenére sikerült a békét megvédelmezni. Az eseményeket alapul véve a következőképpen tagolhatjuk a második világháború be­fejezésétől napjainkig eltelt időt: 1. A háborúból a kapita­lizmus meggyengülve került ugyan ki, de a kapitalista világon belül az Amerikai Egyesült Államok katonai, gazdasági potenciálja növe­kedett. A háború végén az USA magáénak tudhatta a kapitalista világ ipari terme­lésének 60 exportjának 30, aranykészletének 74,5 száza­lékát. Alig hogy befejeződött a háború máris új feszültség bontakozott ki. A régi tá­madó helyébe új, magának világuralmat követelő állam lépett. Az Amerikai Egyesült Államok nyílt világuralmi törekvése már akkor vilá­gossá vált. amit kifejez Csamg- kai Sek és a hozzájuk ha­sonló bábkormányok anyagi, katonai támogatása, a pots­dami egyezmények megsze­gése, Nyugat-Németország- ban a fasizmus erőinek meg­hagyása és újjászervezése, összeesküvés szervezése és pénzelése a népi demokrati­kus országokban, az egész világot átfogó katonai tá- ÄniinuiiiijiiiiiHaiianiiiAitiiiiiiitiiitiKiiiiiiiuiHiiiiiiiititiiiiiiiaiiiiititiiiiui.iiJiiiiiiiiMii, maszpant-rendszer kiépítésé­nek elindítása, támadó szö­vetségek — NATO, SEATO — létrehozása, tehát annak a 17 esztendőnek a törté­nete, ami a hitleri fasizmus szétzúzása óta eltelt. A népi demokratikus or­szágokban a szocializmus erői már az első években sorozatos sikert arattak. A hatalmat a dolgozó paraszt­sággal szövetséges munkás­osztály vette át, megkezdő­dött a szocializmus alapjai­nak lerakása. Az 1947—48-as esztendőkben a népi demok­ratikus országokban ez a tör­ténelmi folyamat be is feje­ződött. 1949-ben Kínában győzött a szocialista forra­dalom, befejeződött az egész kínai szárazföldön a felsza­badító háború, létrejött, megalakult a Kínai Népköz- társaság. Ezzel kialakult a szocialista tábor, s fokozato­san a szocialista világrend- szer. Az imperializmus be­avatkozási kísérletei siker­telenek maradtaik. Távol-Ke­leten Csang-kai Sek-kel az USA imperialistái is vesztes félként kerültek ki a több mint 3 éven keresztül tartó polgárháborúból. Az imperializmus siet, kap­kod érezve a szocializmus gyors és hatalmas előretöré­sét A háború közvetlen fe­nyegető veszedelemmé vált azáltal, hogy az Imperialis­ták 1950 májusában táma­dást szerveztek a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság ellen. A szocializmus erőd előtt egyidőben több feladat is jelentkezett. A tá­madás szocializmust építő országot ért, s azt minden­képpen meg kellett védeni. Ugyanakkor el kellett hárí­tani a világháború veszélyét, lokalizálni kellett a háborút, hogy annak tüzét elolthas­sák 2. A három évig tartó ko­reai háborúban a szocializ­mus erői nagyobbaknak bi­zonyultak. Az imperializmus a nukleáris fegyvereken kí­vül lényegében az ossz« eszközeit harcba vetette és kipróbálta. A remélt sikert azonban nem érte el. A Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaságot nem tudta meg­dömtend, a háború tüzét nem sikerült kiterjesztenie, s ki­derült az is, hogy a katonai agresszió a szocialista tábor ellen már nem hozhat si­kert az imperializmusnak. A szocializmus és béke erőinek hatalmas növekedése követ­kezett be ez idő alatt. Sike­rült a már dúló háborút lo­kalizálná, megszüntetni és ez nagy biztatás volt az em­beriségnek. A forduló az erőviszonyokban gyakorlati­lag bekövetkezett, noha az imperialisták ezt nem is­merték be. Háromévi erő­feszítés után a koreai há­ború területileg ott végző­dött be. ahol kezdődött. 3. A szocialista tábor or­szágai elleni felforgató cse­lekmény az USA kormány- politikájának szintjére emel­kedett. A koreai kudarc után az ezirányú tevékenységüket fokozták azt vallva, hogy a hadsereg támadását a pro­paganda eszközeivel kell elő­készíteni. Kiépült, kibővült Európában az uszító rádió­adó-hálózat. Több száz mil­lió uszító röplapot küldtek léggömbön a szocialista or­szágokba a7”1! a nem is tit­kolt szándékkal, hogy meg­zavarják a fejeket, a közvé­leményben fellazult állapo­tokat teremtsenek, Ideológiai­lag „megdolgozzák” a tere­pet Az imperialisták hittek dbbelá próbálkozásuk erejé­ben. Ennek a magyarországi ellenforradalom volt bizonyí­téka, amit hosszú Időn ke­resztül készítgettek maguk is elő, s nagy diadalként úgy üdvözöltek, amint ami kez­dete a szocialista tábor meg­semmisítésének. Annál na­gyobb volt a keserűségük, amikor a munkásosztály va­lóban forradalmi erői a Szovjetunió segítségével vé­get vetettek az ellenforra- dalmárok kéthetes tobzódá­sénak. A magyarországi el­lenforradalom és a szuezi kaland kudarcával ismét le­zárult egy időszak. A „fel­lazítás” politikája sem hozta meg az imperializmus szá­mára azt, amit a koreai há­ború nem tudott nyújtani. Ismét meggyőződhetett a szocialista tábor erejéről és sérthetetlenségéről. VACSORA 4. A magyarországi ellen- forradalom leverése után a szocializmus és a béke er® ragadták magukhoz végleg a kezdeményezést Ebben nagy lendítő volt a Szovjetunió tu­dományos siker-sorozata a rakétatechnikában és az űr­kutatásban. A nemzetközi forradalmi mozgalomban győ­zedelmeskedett az a politikai vonal, aminek alapjait az SZKP XX. kongresszusa ve­tette meg s ez nagy fellen­dülést hozott. 1957-ben 64, három év múlva pedig már 81 ország kommunista és munkáspártjának küldöttsé­ge vett részt a moszkvai ta­nácskozáson. Az ott lefolyt tárgyalás a helyzet reális ér­tékelése, a szocializmusért, a békéért folyó harc feladatai­nak körvonalazása, útmuta­tás az emberiség számára. A két moszkvai tanács­kozásnak, a nyilatkoza­toknak és a békekiáltvány­nak felbecsülhetetlen jelen­tősége van a szocializmusért, a békéért vívott harcban. Ál­talában tisztábbak lettek a frontok, világosabb lett a helyzetkép. Az imperializmus szándéka és módszerei a ré­giek maradtak, bár pozíciói tovább gyengültek. A nem­zetközi politikai életet soha nem jellemezte és ma sem jellemzi egyhangúság. A bé­kés egymásmell ett élés poli­tikája harcot jelent a hábo­rúra spekuláló imperializmus ellen. A békés egymásmelleit élést harccal kell az impe­rializmussal elfogadtatni, rá­erőltetni. Voltak és valószínű lesznek még a két tábor küz­delmének nagyon kiélezett, veszélyes időszakai. Döntő azonban az, hogy az embe­riség egyre jobban látja: a szocialista tábor minden esz­közzel és minden erejével a béke mellett, az általános és teljes leszerelés mellett áll ki, az imperialisták pedig miközben szemforgatóan bé­káról beszélnek, a közel ezer katonai támaszpontról, atom­bombával cirkáló repülőgé­pekről halállal, pusztulással fenyegetik a világot. A legutóbbi években a két tábor erőviszonyában további eltolódás következett be. A szocialista országúikban gyor­san fejlődik a termelés, ala­kul. formálódik a nép erköl­csi-politikai egysége. Már az egész táboron belül meg­szűntek a kapitalizmus visz- szaállításának lehetőségei. A másik oldalon nő az egye­netlenség, a belső feszültség. Az USA elvesztette a világ­háború alatt a kapitalista *á- boron belül szerzett előnyei­nek nagyrészét. 1960-ban, a kapitalista világ termelésé­nek már csak mintegy 47, exportjának 18. aranykészle­tének pedig mintegy 44 szá­zalékát tudhatta magáénak. Üj partnerek jelentkeznek a piacon. A német imperialis­ták helyet követelnek ma­guknak Európában, de Afri­kában is. Rohamosan növe­kedik a Japán imperializmus. Ez fokozza a kapitalizmus belső nehézségeit. A szocializmus erői siker­rel mérkőztek a kapitaliz­mussal a békés termelés frontján. A legutóbbi évek­ben a szocialista országok ipari termelése évenként át­lagban 17 százalékkal, a ka­pitalista világé 3,6 százalék­kal nőtt. A népi demokrati­kus országok túlnyomó több­ségében befejeződött a me­zőgazdaság szocialista át­szervezése, a népgazdaság minden ágazatában győzött a szocializmus és ez az egész szocialista tábor életében mi­nőségi előrelépéshez vezetett. k' év tavaszán a KGST-or- szágok nagyfontosságú in­tézkedéseket hoztak az egyes szocialista orszá­gok közötti termelés sza­kosítására és specializálásá- ra, a nemzetközi munkameg­osztásra, ami az éDtövefflKBö éveikben a gazdasági élet te­rületén új nagy győzelmeiket fog szülni. A szocialista tá­bor felkészülve vett részt a békés gazdasági versenyben» A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom eszméinek 45 esztendős útja, a szocia­lista világrendszer hatalmas politikai, gazdasági és kato­nai ereje adta az alapot ah­hoz az értékeléshez, hogy „Az emberi társadalom tör“ ténelmi fejlődésének fő tar­talmát, fő irányvonalát és fő sajátosságait korunkban a szocialista világrendszer, azok az erők határozzák meg, amelyek az imperializmus el­len., a társadalom szocialista átalakításáért harcolnák. Az imperializmus semmiféle erőlködése nem állíthatja meg a történelem előrehalad dáLsát”. Ez a 45 esztendő küz­delmének mérlege. Kij ég nem ért teljesen vé­■vS get az amerikai impe­rializmus legutóbbi kubai kalandja. Kitartott ellenfor­radalmárok és más szemé­lyek js keresik a lehetőségét annak, hogy a kubai nép ellen törjenek. A szocializ­mus építése Kubában — eb­ben a mintegy 6 milliós or­szágban — olyan szálka az imperializmus torkában, hogy ellene mindenre képesek. Nem rajtuk múlott, hogy a feszültség vészterhes órái­ban nem cselekedhettek szá­juk íze szerint Az imperia­lizmus propagandistái a Szovjetunió Kuba védelmé­ben tett intézkedéseit, és a feszültség elhárítására tett lépéseit valamiféle saját „győzelemnek” próbálják fel- tüntetm. Folyik a propagan­da ennek eűiitetésére. Van­nak azonban burzsoá újsá­gok, amelyek kimondják a valóságot, az igazságot, s az más, mint a hivatalos pro- pagandaállítás. A Daily Sketch angol lem szerint: „Hruscsov a fontos sikerek sorozatát aratta: a Szovjet­unió katonailag semmivel sem lett gyengébb, mint elő­zőleg, Hruscsov a béke em­berének mutatkozott a sem­legesek és az Egyesült Álla­mok ideges szövetségeseinek szemében, ami nagy haszná­ra f°9 válni a jövendő tár­gyalásokon ...” A Frankfurter Allgemeine Zeitung pedig azt írja, hogy . a Nyugat nem túlságo­san dicsekedhet el győzelem­mel, ha ezt a győzelmet csak az ellenfél józanságának kö­szönheti”. Végsősoron az emberiség tudja, hogy október szelle­me. a szocializmus hatalmas ereje, a Szovjetunió magas színvonalú, az emberiség ér­dekeit szolgáló diplomáciája űzte el a termonukleáris há­ború fenyegető katasztrófá­ját. Az út még hosszú és küzdel­mekkel lesz téli a háború és fegyvemélküli világ megte­remtéséig. Az imperialisták a jövőben sem fognak saját jó­szántukból lemondani a pro­vokációkról, háborús kalan­dokról. Az a mag azonban, amit a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom elhintett, kikelt, hatalmas fává tere­bélyesedett és szelleme ele­ven erőként hat Az emberi­ség jobbik és nagyobbik fele a békés élet mellett áll ki, azt támogatja, azért küzd. 45 esztendővel ezelőtt, ami­kor a szovjet hatalom „Béke dekré‘um”-mal fordult a vi­lág népeihez, a háború erői voltak fölényben. Azóta na­gyot fordult a világ kereke. A béke ma nemcsak gZ igaz­ság talapzatán, hanem a ha­talmas szocialista világtábor erején is nyugszik. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom szabadulást hirdetett a rabságban sínylődőknek, kenyeret az éhezőknek, jobb, szebb életet, békét hirdetett az emberiségnek. A Földegy- harmadán ez már megvaló­sult. Nem lehet kétséges, hogy a jövő fejlődés is azon az úton halad, amit a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom ragyogó fénye világi, tott be

Next

/
Thumbnails
Contents