Szolnok Megyei Néplap, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-04 / 259. szám
1962 november 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nem lehet mindent az aszályra fogni r f Vágó Mihályt három évvel ezelőtt választották meg az akkor gyengén működő szajoli Vörös Csepel Tsz elnökévé. Az eltelt időszak megbízóit igazolta. Vágó Mihály teljes szívvel és odaadással dolgozott a közös gazdaságban. Kellő hozzáértéssel és szaktudással szervezte a munkát, s meghallgatta az emberek véleményét. Erőfeszítéseik rövid idő alatt gyümölcse ződtek. A szajoli közös gazdaság egyre felfelé ívelt, s már tavaly is a legjobbak között emlegették. Az idén Szajolt sem kerülte el az aszály, sőt az árvíz is pusztított náluk. 340 hold búzáinkat vitte el a víz, s ebből 1600 000 forintos káruk lett. Gyakran hivatkozunk az aszályra, a gyengeségek okát csupán ezzel magyarázzuk. — Pedig nem lehet mindent az aszályra fogni — mondja a szajoli tsz elnök. — Mi nem sopánkodtunk az árvíz és az aszály láttán. Igyekeztünk a tényeket befolyásolni. Több helyen a vezetőség a tagságot, a tagság a vezetőséget okolja a hibákért Nálunk a legteljesebb az egymás iránti bizalom. A szövetkezeti gazdák az idén soha nem látott szorgalommal dolgoztak. Kölcsönös erőfeszítéssel leküzdöttük az aszály és az árviz okozta károkat A szajoliak közgyűlése a tavasszal úgy döntött, hogy a 180 mázsán felüli termés után minden mázsa répáért egy kiló crkrot adnak a művelőknek. A legtöbb répát Magyar Gézáné termelte. Holdanként 255 mázsás eredményt ért el. Papp Mihályné 250, idős Csapó István 249, Lajkó Zoltánná 232 mázsa répát takarított be. A tsz tagok 80 százaléka elérte a prémium szintet. így átlagosan 20—30 Kló- gramm, együttesen 40 mázsa cukrot vihetnek haza. A kertészek is kitettek magukért A szárazművélésű kertészet holdanként! bruttó bevétele 10 000, az öntözött pedig — 60 hold — 17 000 forint volt. Az elnök örömmel meséli, hogy Todorov nevű kertészük 200 000 forintot jövedelmezett a tsz- nek holdanként A Vörös Csepel Tsz gazdái az idén 400 holdon termeltek csöves kukoricát s ebből 80 holdat öntöznek. A szárazművélésű 34, az öntözött pedig 54 mázsás csöves terméssel fizetett. Az aszályos időjáráshoz képest a kalászosok is megfelelő termést hoztak. Az őszi árpa átlaga 13,22, a tavaszi árpáé 16,70, a búzáé pedig 9,94 mázsa Volt A szajoli gazdák a lakosság ellátásra is gondoltak. Eddig 940 hízottsertést. 220 hízottmarhát és 70 mázsa baromfit adtak át az államnak. Év végéig további 200 hízott 1 sertést szállítanak. A 3200 holdas közös gazdaság most is túlteljesíti árüértékesítési tervét. A szajoliak az idén sem vettek igénybe állami hitelt beruházásaik kivitelezéséhez. Pedig egy 100 férőhelyes növendékmarha istállót építettek. 2 DT traktort és 2 PK 5—35-ös ekét és 200 000 forintért apróbb cikkeket vásároltak. Tervezett beruházásaikat eddig 150 százalékra teljesítették. — További gépeket szeretnénk vásárolni, — tájékoztat az elnök. — Amennyiben az illetékes szervek hozzájárulnak, még ebben az évben B00 000 forintot fogunk beruházni. Ebből az összegből egy öntözőberendezést, egy Sz—100-as és egy Super- Zetor traktort akarunk venni. Ha igényeinket kielégítjük 4oo százalékra teljesítjük tervezett beruházásunkat. A felsoroltak után kíváncsiak voltunk: vajon mit tudnak osztaná az idén a szajoliak? Az elnök magabiztosan válaszol: A tervezett 34 forintos mun kaegység-részesedéssel szemben 46 forintot osztunk. Ha nem engedélyezik a 800 ezer forint értékű beruházásunkat, munkaegységünk értéke 4 forinttal növekedni fog, vagyis eléri az 50 forintot — Abraktakarmányunkat teljes egészében biztosítottuk. Harminc vagon kiváló minőségű lucemaszénát kaz- laztunk. Az árvíz által kiölt búza helyére silókukoricát vetettünk. Néhány táblát háromszor is pótolni kellett, mert kipusztította a mocskospajor. De megérte. Háromezer köbméter jó minőségű silót vermeltünk el. Ezenkívül 130 vagon nyersszeletet tároltunk. Talán. ebből is látszik, hogy nem lesz takarmánygondunk. A jövő évre 300 sertést és 200 hízó- marhát készítettünk elő. A Vörös Csepel Tsz-ben már befejeződött az ősziek betakarítása. A szorgalmas szövetkezeti gazdák közül több százan dolgoztak az őszi vasárnapokon: törték a kukoricát, szedték és szállították a cukorrépát. A kalászosok magját november 7-ig a földbe teszik, 15-re pedig a mélyszántással is végeznek. A szajoli eredmények természetesen nem kizárólagosan az elnök érdeme. De azt sem lehet letagadni, hogy nélküle jöttek létre. Mérlegelték ezt a szövetkezeti gazdák is, amikor két esztendőre újból bizalmat szavaztak Vágó Mihálynak. Egy hónappal ezelőtt ugyanis lejárt az állami megbízatás, a dotáció. Az elnök is szívesen marad a szajoli tsz-ben, mert összeszokott a gazdákkal, becsüld szorgalmukat és megszerette őket Csupán az fáj neki, hogy a három év elteltével megfeledkeztek róla megbízói. Nem kérdezték meg tőle, hogy érezte magát, akar-e maradni. vagy más területen szeretné-e hasznosítani szaktudását. S ebben igaza van. Elért eredményei alapján megérdemelné. hogy foglalkozzanak vele. Máthé László népi érdekekről VAN SZÓ Elvben mindenki helyesli, gyakolatban is — amíg másról van szó! Mert miért ne lehetne egyetérteni azzal, hogy szüntelenül emeljék a vezetés színvonalát nagyobb hozzáértéssel, szakszerűséggel és eredményességgel dolgozzunk gyárban és hivatalban. Még csak vitát sem kavar föl ez a helyes elv, oly meggyőző és kézenfekvő az igazsága. Olyan célkitűzéseket kell magunkévá tennünk, amelyek már a szocializmus kézzelfogható anyagi fölényét reprezentálják. De bírjuk-e majd a tempót? Igen. bírjuk, ha közben nem csinálunk vargabetűket, ha munkánkban nem kísért a csekélyebb hozzáértésből fakadó bátortalanság, ha megbízható szakszerűség kormányozza lépéseinket. Újra itt vagyunk a vezetés színvonalának problémakörénél. Nem arról van szó, hogy nálunk csapnivaló a vezetés, dilettantizmus uralkodik a gazdasági életben, s el kell kergetni gyárigazgatókat, főmérnököket, művezetőket és szövetkezeti elnököket. Ezeket az embereket a nép biRomok közül új otthonba Szeles időben nem szívesen járok a Sallai utcán. Átellenben a patikával roskatag épület — hajdan műhely, istálló — kuporog; annak tetejéről röppen le olyankor egy-egy táblácska pala. Az ablakok külső szárnyai rég lehullottak, elvesztek. A belsők üveghíjasok; fegyelmezetlen gyerkőcök, duhaj, részeg felnőttek művelték a pusztítást. Az udvarra lépve megállásra késztet a kép, mely még szomorúbb, mint az utca felől tárulkozó. Korhadt gerendák támasztotta vályogrom. Névleg: konyha. Gyakorlatilag: életveszedelem. Sarkában vályog, tégla halom. Amint egy kevés csapadék esik, úgy pusztul tovább az épület.A szoba mennyezete egyenetlen, hepehupásak a falak. Tisztára festett felületük megannyi toldozás, tapasztás nyomát takarja. Majdnem tíz éve él itt a sokgyermekes Nédó-család. Otthona bizonyság arra, hogy a cigány — mint bármely más ember — törekszik a szépre, tisztaságra, kultúrára. Rádió áll a szobában, fehérek a függönyök, tetszetősek a műalkotások színes reprodukciói. Nédó György s legnagyobb leánya nincs otthon. Mindketten a dohánybeváltónál dolgoznák. Az asszony hitetlenkedik hát élőbb egymaga — majd szomszédja is —. mikor mondom a jóhírt: — Költöznek! — Hová? — A Körösi útra. Az előbb örömtől megcsillanó szempár elborul: — Olyanba, mint ez..-.. Csak mesz- szibbre. Hiába, no. Cigánysors. Régi- világbeli. A Nédó-család — ha csak hirtelen be nem köszönt valamely sosem érzett hideg — még ebben az évben tapasztalhatja, hogy más a mai cigánysors, mint az asszony fogalmazta „régi-világbeli". A Szolnok városi tanács vb. a megyei tanács vb. segítőkészsége folytán jelentős summához jutott. így szánhat 175 000 forintot arra, hogy egy, útépítés emlékeként megmaradt felvonulási épületből négy új otthont teremtsen. Megyénk fejlődésének tempójára jellemző, hogy mifelénk nem került szabad építőkapacitás; arra legközelebb csak a Jászkarajenői Építőipari Ktsz-nél bukkantak a szolnokiak. Ok formálják majd ki a padlós, szoba-konyhás-éléstáras lakásokat, ők építik a fásfészereket, ők teszik helyükre a dupla-ablakokat Nédóné kezemunkája nyomán bizonnyal mindig fényes lesz valamennyi. A nagy család pénzügyminisztere Huszonnyolc éves, férjezett, hétéves kislánya van, — ennyit mondott a magánéletéről. Neve Morvái Sán- donné, a zagyvarékasi Béke Tsz főkönyvelője. Es mert az elnök, meg a többi vezető sokszor kint jár a határban. a különböző panaszos, vitás ügyekkel is leg többször hozzá fordulnak a2 emberek. Barátságos szava, gyors intézkedése miatt szeretik és megbecsülik a szövetkezet gazdái ezt a barna- hajú, kedves asszonyt, aki „véletlenül” lett könyvelő. — Amikor a gimnázium első osztályát elvégeztem, abba kellett hagynom a tanulást. Először úgy volt, hogy csak a nyári szünetre ad munkát a Szászbereké Gépállomás, de aztán ottragadtam adminisztrátornak. Aztán eljöttem a tsz-be és levelező tagozaton végeztem el a képesített könyvelői tanfolyamot. Most járok a mérlegképesre. Ha ezzel végeztem, beiratkozom a közgazdasági technikumba. Mindenképpen le akarok érettségizni. — Es utána? — Még nem tudom. Elég nehéz munkakör ez, teljes embert kíván. Ugyanezt várja a család is. így hát nem tudom, lesz-e bennem élig ambíció az egyetemhez. —• Most milyen összeggel gazdálkodik? — Több mint 32 miliő forinttal. De várjon, ne írja, rögtön megmondom pontosan, fillérre, — és már idézi is a főkönyvi kivonat legutóbbi adatait: — 32 millió tízezemégyszázhetvenhat forint kilencven fillér. Jelenleg ennyi a szövetkezet vagyona. — Ejha! Tekintélyes summa. Nehéz lehet ennyi értéket kézben tartani. — Ez attól függ... — feleli diplomatikusan. — Ha a nyilvántartások rendben vannak, akkor nem nehéz. Az ellenőrző szervektől tudom, hogy a zagyvarékasi Béke Tsz-ben mindig naprakész a könyvelés. Az adminisztrátoroknak, könyvelőknek nem kell éjszakázniok, legfeljebb a zárszámadás és a tervkészítés idején. Mindez elsősorban a főkönyvelő érdeme — Mégis mi a legnehezebb? — faggatom tovább. — A pénz megszerzése. Iga2, pontos bevételi tervet készítünk év elején, de mert az időjárás is gyakran beleszól a gazdálkodásba, jöhetnek váratlan kiesések. Most a nyár elején is láttuk előre. hogy a búza nem adja meg a tervezett hozamot. Főtt a fejünk, mire az elnökkel, főagronómussal kisütöttük, mivel tudjuk pótolni. Végül olyan jól sikerült. hogyha valami igazán váratlan kiesés nem jön, akkor harminc helyett 34 forintot tudunk osztani zárszámadáskor. Morvái Sándomé, a zagyvarékasi Béke Tsz nagy családjának 891 tagjáért, anyagi helyzetéért felelős. Szőkébb családjának három tagjával törődni már könnyebb elfoglaltságot jelent. — Valahogy így van. — tűnődik. — A nagy család sorsával törődni, ez a hivatásom. A kis család pedig az életem. — patkós — zalma állította egy-egy posztra, mint olyanokat, akik megbízhatóan képviselik és óvják érdekeit, általában szakértelemmel dolgoznak, őrködnek a kijelölt irány betartása fölött A megbízatás idején, s a későbbi nehéz helyzetekben nem mindig az volt a döntő, hogy akit egy textilgyár élére állítottak, kitűnően értsen a fonás-szövés technikájához, hanem az: következetesen képviseli-e a munkásállamot azon a helyen? Amíg a hatalomért és a hatalom megszilárdításáért izzadtunk-verekedtünk. ennél magasabb szempontot nem ismerhettünk el. De már a munkások is megmosolyogják azt a vezetőt aki csak úgy „elvi általánosságban” ért a termelés, a technika ezerágú problémáihoz, hiszen közben maguk is értőivé váltak a termelés tudományának, tízezrével iratkoztak a szakmai tanfolyamokra, iskolákba. Soraikból ezerszámra kerültek ki a mérnökök, i technikusok. A vezetők is I sokat tanultak, közülük számosán megszerezték a mun- ! kéjükhöz szükséges legmaga- i sabb képesítést — de vannak akik messze-messze el- j maradtak, s nem felelnek ' meg a tnai követelményeknek. Minden korábbi érdemük. eszmei és politikai szilárdságuk. megbízhatóságuk ellenére azt kell mondanunk ezeknek az elvtársaknak: az egész nép érdekében, a szocializmus gyorsabb és biztonságosabb építése érdekében adják át helyüket jól felkészült, energikus, hozzáértő embereknek, akik magasabb színvonalon tudják ellátni a vezetés feladatait. Történt már nem egy ilyen felszólítás, s bizonyosak lehetünk affelől, hogy történik is még. Az is előfordult, hogy adminisztratív módszert alkalmaztak: felmentéssel és kinevezéssel oldottak meg ilyen csomókat, minthogy másképpen nem ment. Ezek az intézkedések egyformán érintettek kommunistákat és pártonkívülieket. Kinek kellene a legnagyobb megértéssel fogadni ezt a természetes és törvényszerű folyamatot? A kommunistáknak, akik a fejlődés törvényei, követelményei iránt mindenki másnál fogékonyabbak. S mégis, hány elvtársunk duzzog, mikor az általa is helyesnek ítélt elv gyakorlati érvényesítésére kerül sor. Vannak, akik azonosítják magukat az ilyen döntésekkel, vannak, akik megsértődnek, de olyanok is akadnak, akik a sértődést „ideológiával” próbálják megalapozni. „Micsoda munkáshatalom, micsoda szocializmus — kérdik amelyben illegális múltú párthareosokat mozdítanak el vezető helyükről?” — „Milyen az a felső vezetés, amely nem becsüli meg azokat, akik i ha kellett, fegyverrel véd- ! ték a gyárat?" — „Hová jut ■ a munkáshatalom, ha kiszór- ; ják a vezetésből a munkás- í ból lett igazgatókat?” Alap- 1 tálán vád van ezekben a I kérdésekben, jóllehet árul- ; kodnak azok a szemlélet helytelenségéről is. Ezek az elvtársak nemigen veszik figyelembe. hogy ki kerül a helyükre. Ugyanabból a vér. bői való. de felkészültségükkel, gyakorlati érzékükkel, szakmai tudásukkal őket messze megelőző emberek, akik nagyobbat tudnak lendíteni a gazdasági építőmunkán. Nem arról van szó, hogy a mai vezetés a kiszolgált, de helyzetük vagy egyéni gyengéik miatt a kor követelményeitől elmaradt vezetőket kiselejtezi, leváltja, eldobja. Ki mire alkalmas, ki hol tud legtöbbet használni — ez a szemlélet a kulcsa ennek az egészséges folyamatnak. S hogy ez nem megy mindig símán, ahhoz nagyon sok köze van a múltnak, s a múltból még ma is kísértő szemléletnek. Az ötve-i nes években az volt a szokás, hogy ha valakit elmozdítottak korábbi helyéről, egyszerűen csak így jellemezték: lebukott. S akit ilyen dolog ért, azt mindenki messziről méregette. Bűn volt vele szóbaállni, vétek volt tálprasegíterű. Senki se higgye, hogy teljesen kikopott a közvéleményből ez a szemlélet. A felmentett vezetők közül is úgy tekintget- nék önmagukra némelyek, bizonyos belső cinizmussal, mint „lebukottakra”. Pedig egészen más egy-egy felmentés valódi és igazi háttere. Miért leime értéktelen ember az, aki másfél évtizeden, vagy akár csak öt-tíz éven keresztül, szinte hősies erőfeszítésekkel dolgozott, kisebb-na- gyobb hibáktól eltekintve vezetett egy gyárat, vagy hivatalt, termelőszövetkezetet, de mától vagy holnaptól kisebb beosztásban fog dolgozni, mert közben kinevelődött egy alkalmasabb vezetőegyéniség? A közvéleményből is ki kell még ölni a beteges, régi szemlélet spóráit Senki sem akarja az ilyen derék, érdemes embereket a társadalmi életből száműzni. Szükség van rájuk, forradalmi akarásukra, bátor és kemény helytállásukra, tapasztalatukra — s bármilyen ellentmondásosan hangzik: tudásukra is. A vezetés színvonalát velük ugyanúgy erősíthetjük más, képességüknek. felkészültségüknek megfelelő funkcióban. Számos vezetésre alkalmas ember nevelődött, mégsem vagyunk oly nagy bőségében a káde- ■ raknék, hogy lemondhatnánk ! róluk. Ez az egykori szerte- ; lenség egyenes folytatása lenne a káderpolitikában. Nem sértett embereket akarunk a vezetés színvonalának emelé- j sét szolgáló, parancsoló igyekezetünkben, hanem olyano. kát, akik magukra találnak, s megfelelő helyen teljes megnyugvást éreznek, a tökéletesen végzett munka tudatában. Aki elmarad a szocializmus építésének új és új követelményétől, annak számolni kell azzal, hogy ahol pár évvel ezelőtt éppen motorja volt a munkának, szándéka ellenére is gátja lehet tehetetlenségi erejévéL Nem elég ugyanis a politikában forradalmárnak lenni. Az igazi forradalmiság, a legnagyobb forradalmi tett ma a gazdasági építőmunka tökéletes és korszerű szolgálata. Az e téren szükséges tennivalókat így sommázza a Központi Bizottság kongresz- szusi irányelvei: „További előrehaladásunk feltétele a gazdasági vezetés megjavítása. A VII. kongresszus óta a vezetés színvonala emelkedett, de elmarad a növekvő követelményektől s a tömegek kezdeményezésétől. A gazdasági vezetés legyen tudományosan megalapozott, előrelátó, döntései vegyék figyelembe a technika és a tudomány állandóan sokasodó vívmányait és épüljenek gondos számvetésre.” A jelenlegi helyzetben — beleértve ebbe hazánk nem- i zetközi és belső helyzetét — | a gazdasági munkán fordul meg minden. Igenis, meg kell tanulnunk a vezetés, a szervezés tudományát a legmagasabb fokon, s biztosítanunk kell aimak gyakorlatát. Mindenki megbizonyosodhatott arról, hogy itt nem valami kampány folyik emberek ellen a vezetés színvonalának javítása ürügyén, hanem végtelenül felelősségteljes készülődés a ma feladatainak maradéktalan elvégzésére és az irányelvekben is vázolt alkotó munka biztosítására. Személyi indítékok nem zavarhatják e természetes és egészséges folyamatot* s nem is gátolhatják meg érvényesülését. Itt népl érdekekről van szó, amelyeknek alá kell rendelnünk személyi kérdéseket. Sz. S. L
