Szolnok Megyei Néplap, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-30 / 254. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3902. október 30. (Folytatás az 1. oldalról) tés után drámai gyorsaság­gal fejlődtek az esemé­nyek. Puerto Rico közeiéi­ben nagyarányú tengeri hadgyakorlatokat jelentettek be az amerikaiak, majd okt. 22-én Kennedy elren­delte a Kuba elleni bloká­dot. Ez az agresszív lépés a tőkés országokban hábo­rús pánikhoz vezetett, — ugyanakkor mindenütt megmozdultak a béke erői is. Bertrand Russel levelet intézett Kennedyhez és Hruscsovhoz, és az egész világon tüntetők jelentek meg az utcákon, s az ame­rikai követségek elé vonul­va követelték a kalandor politika megállítását. — A válság egyre mélyült és csak a Szovjetunió kormá­nyának őszinte, lenini bé­kepolitikája mentette meg a helyzetet. A Kubában kiépített fegyverrendszer védelmi célokat szolgált. Erre a fegyverrendszerre kizá­rólag azért volt szük­ség, mert az amerikai in­vázió hol nyiltan kimon­dott, hol pedig csak bur­koltan bejelentett veszélye egy pillanatig sem szűnt meg. Most a Szovjetunió fellépése után az amerikai kormány arra kényszerült, hogy a világ színe előtt adjon garanciát Kuba ha­tárainak sérthetetlenségé­ről. Ezzel tulajdonképpen szükségtelenekké váltak az inváziós támadás esetére épített kubai fegyverrend­szerek. A Szovjetunió fel­lépése következtében olyan helyzet állt elő, amely már Kuba megalakulása óta óhaja a világ békés közvé­leményének, és amely arra irányult, hogy szűnjék meg a kubai nép katonai fenye­getése A béke erői lénye­gileg elérték céljukat, si­került megvédeniük Kubát. A felelőtlen amerikai ag­resszió és a véíe járó hábo­rús fenyegetés kudarcot val­lott. A szovjet kormány mélységes felelősségtől át­hatott politikája megmen­tette az emberiséget a há­borútól anélkül, hogy a Szovjetunió ezért bármi­féle elvi engedményt tett volna. A francia népszavazás eredménye Párizs, (TASZSZ) Frey belügyminiszter ada­tokat közölt a vasárnap Franciaországban lezajlott népszavazás eredményéről. Eszerint 12,8 millió szava­zó helyeselte De Gaulle el­nök alkotmányreformját, 7,9 millió pedig ellene szavazott. Ez azt jelenti, hogy a sza­vazásban részt vett válasz­tóknak több mint 38 száza­léka elutasította a személyi hatalom növelésére és a de­mokrácia megnyirbálására irányuló reformot Több mint hatmillió vá­lasztó, vagyis a szavazásra jogosultaknak majdnem 23 százaléka nem vett részt a népszavazásban. Megjegyzendő az is, hogy az igen-szavazatok számából kitűnik: a több mint 27 mil­lió lajstromozott választónak csupán 45 százaléka szava­zott De Gaulle tervére. (MTI) Tények és állítások Beihanban csapatokat összpontosítottak a jemeni határ közelében Kairó (TASZSZ, Reuter). A TASZSZ a MEN hírügy­nökség jelentése alapján közli, hogy a jemeni kor­mány értesülése szerint — a Beihan-i szultanátus terüle­tén, Jemen délkeleti határai közelében nagyobb jordá- niai csapategységeket össz­pontosítottak. Ezek a csapa­tok tábori tüzérséggel is ren­delkeznek. Az említett határ­vidékre egy. angol zászlóalj is érkezett az adeni katonai támaszpontról. Dzsaifi honvédelmi minisz­ter vezetésével jemeni kül­döttség érkezett " vasárnap Kairóba. A küldöttség pa­naszt terjeszt az Arab Liga elé Szaud-Arábia és Jordá­nia jemeni beavatkozása miatt E két ország mögött tudvalevőleg az angol impe­rializmus rejtőzik. Az utóbbi évek egyik legfontosabb nyugatnémet belpolitikai eseményének tekintik az NDK-ban a Spiegel-ügyet Az Európai Közös Piac előnyeiről és hátrányairól vitatkoznak Nyugaton. Az ENSZ XVII. ülésszakán Ajub Khan pakisztáni államelnök megbélyegezte a monopolka­pitalistákat, amiért piacaikat elzárják a kis államok ipar­cikkei elől. Sekou Touré guineai államelnök egy cik­kében a ló és a lovas leg­kevésbé sem egyenrangú ál­lapotában jelölte meg az új afrikai államok és a nyugat­európai fejlett tőkésországok viszonyát. S lényegében er­ről a felemás viszonyról be­széltek a brit nemzetközös­ségi értekezlet olyan tenge­rentúli résztvevői, akik elle­nezték Anglia belépését az Európai Közös Piac államai közé. Ezek a tények. Szabad Európáék az ilyen aggodalmak előtt bedugják fülüket és „magyar problé­mákat” keresnek. Képmuta­tóan kiabálnak: „Baj van nálunk, ...termékeinkre nem találúnk vevőt, ...más orszá­gokból ugyanakkor importá­lunk”. Szemérmetlenül állít­ják: „a népi demokráciákban fenntartással fogadják a KGST-t, az üzemek nem hajlandók lemondani bizo­nyos cikkek termeléséről...”. Ezek az állítások. Berlin, (MTI) A Spiegel-ügyet az utóbbi évek egyik legfontosabb nyugatnémet belpolitikai ese­ményének tartják a Német Demokratikus Köztársaság fővárosában. Ez az ügy ugyanis napvilágra hozott sok olyan összefüggést, ame­lyet eddig sokan nem értet­tek, vagy nem vettek észre Nyugat-Németországban. Itt nemcsak arról az ösz- szefüggésről van szó, amely egészen nyilvánvaló, tudni­illik, hogy a Spiegel, szer­kesztősége ellen hozott meg­torló intézkedések egyik for­rása: Strauss egyéni bosszú­ja. A bonni ultrák ezzel az akcióval meg akarják fé­lemlíteni a kormány minden rendű és rangú ellenzékét, amely eddig elég bátor volt ahhoz, hogy többé, vagy ke­vésbé következetesen fellép­jen a klerikális-militarista diktatúra ellen. Sőt, mivel a kormányzópártokon, a koa­líción belül s hallatszottak bíráló hangok a bonni kor­mány csőpolitikája ellen, az Adenauer—Strauss—Brenta- no-vonal a koalíción belüli bírálóinak is éppen a Spiegel- ügyben tanúsított durvaságá­val azt akarja megmutatni, hogy nem ismer tréfát, nem tűr semmiféle ellenzékiséget. A bonni ultrák tehát íze­lítőt adtak, hogy milydn is lenne a politikai légkör a nyugatnémet államban, ha a 'szükségállapotról .szóló törvény életbelépne — hangsúlyozzák Berlinben. Okosabban látó politikai pártja: a kommunista párt már évekkel ezelőtt, a párt betiltásának idején rámuta­tott: először sorra kerülnek a kommunisták, de azután drasztikusan elnyomnak majd mindenféle ellenzéki megmozdulást (MTI) A tényleges helyzet pedig a következő. Külkereskedel­mi forgalmunk értéke jelen­leg a nemzeti jövedelem 58%-a, szemben az 1938-as év 28%-os részesedésével. Hazánk csaknem száz ország­gal tart fenn kereskedelmi kapcsolatot. Nehézipari be­rendezéseket, erőműveket, műszer- és könnyűipari üze­meket egyaránt szállítunk határon túli partnereinknek. Igaz, ugyanakkor vásárolunk is hasonló objektumokat. Az ötéves terv keretén belül csaknem harminc üzem tel­jes áépí berendezését , kül­földről importáljuk, szocia­lista és kapitalista országok­ból. Ezek során kénsavgyár- ral, polietilénüzemmel, hi­deghengerművei és kőolaj­finomítóval gazdagodik a magyar ipar. Horthy-Magyarország kivi­telének 70%-a mezőgazdasági termék volt — a feudálka- pitalista rendszer ugyanis a szó legszorosabb értelmében — 11. — A járási instruktor tűnőd­ve szegte le aZ állát, feszen­gene a térdét. — Csak ennyi lenne?... — kérdezte bizalmatlanul. A jegyző védekezőn behúz­ta a nyakát. — Tessék kontrollálni. Ki­csi falu, szegény falu. A bir­tokok nyolcvan százaléka még az öt holdat sem éri el. Csuka Péter gangos lép­tekkel járkált a szobában. Csizmája kényesen nyöször­gőit. Nem akart butaságot mondani, ezért sokáig kutatta gondolataiban, hogy milyen szavakat használt a járás\ titkár, amikor útjára enged­te. Lassan, bólogatva beszélt, hasonlított a fiatal, fontos­kodó tanítókra. — Azt hiszem, nem szorul hangsúlyozásra, hogy ez az egész ügy szigorúan bizalmas. — lit a jegyzőre nézett, o régi kis úrra, akiről tudta, hogy nem pusztán a hajbó­koló modoráért tűrték meg hivatalában. Tekintetével fi­gyelmeztetni akart, hogy ta­nácsos lesz óvakodni a plety­kától. — A számbavétel egyelőre államtitok. Arról mi gondoskodunk, hogy mikor kell értesíteni az érintett gazdálkodókat. A helyzet magasfokú fegyelmet köve­tel, nem játszhatunk a fele­lőséggel itt az ellenség tő- szomszédságában. Elővette noteszét és a te~ lekkönyvekből kimásolta a három kulák nevét, följe­gyezve az ingatlanokról szóló adatokat is. Pásztor Anti hol leült, hol félállt, hátát görnyedten tar­totta és biztatást remélve te- kintgetett az öreg Kincsesre. Mint amikor fagy pörköli meg a virágzó vetést, érzé­seiben elhervadt valami, amit nem tudott volna megnevez­ni. Gyanútlan jószándékkal, egészséges reményekkel kö­tött barátságot a politikával, szívesen csatázott, de arra nem készült fel, hogy a sza­vak, • zések háborúját egyéb GERENCSÉR MIKLÓS: nek majd egyéb gondot, mint hogy segítsék egymást. A rosszat visszatessékelte a múltba, s büszke volt ma­gára, hogy a jóért ő is tehet valamit, följogosították erre, amikor fölvették a pártba. Komoly veszélyekre egyálta­lán nem gondolt, de főképp arra nem, hogy egy szép na­pon emberi sorsokat nyom­nak a markába. Tessék, cse­ütközetek is követik. Tu­dott a régi kínzásokról, a meggyilkolt elvtársakról, es­kütétel volt minden gondo­lata, melyekkel a kivégzett kommunistákat idézte emlé­kezetébe — és önkéntelenül alakult ki benne olyan fölfo­gás, hogy a háború eldön­tötte a pert, nem lesz többé öldöklés a határokon innen és a határokon túl. Tiszta ember volt, s ha szerette is bírókra hívni ellenfeleit, az ifjúság javíthatatlan jóhisze­műségével úgy tekintett a jövőbe, hogy ott minden szép lesz, megbecsülik a nyugal­mat az emberek, nem ismer­lekedj, nálad a hatalom. Dolgozni szeretett, paran­csolni nem. Pedig máris fel­ismerte, hogy a mai naptól zordonabb lesz a pártmunká­ja. Csuka Péter elmegy — és neki kell hámba fogni a kulákokat. Ezért pillantgatott olyan segélykérőén Kincses Józsefre. Csakhogy az öregnek is el­kelt volna az erősítés. Idős Kustán Dániel nevétől össze­rezzent. A lányáról volt szó Tapasztalt veterán lévén, könnyen kitalálhatta, hogy a kiválasztott nagygazdák fö­lött beborult az ég. Nem saj­nálta őket. A saját meggyő­ződéséből indult ki, bizonyos­ra vette hát, hogy nagy ba­juk nem eshet, legfeljebb a szarvukat törik le, annak meg éppen ideje már. Csak az fájdította meg a fejét, hogy mindebből mennyi üt vissza a lányára. Magamagá ra nem is gondolt. Múltja, helyzete, hite vitán felül állt. —' Mi a szándéka ezekkel az emberekkel? — kérdezte óvatosan. Jogot érzett rá, hogy többet tudjon. Csuka Péter kelletlenül mondta: — A választ hamarosan megkapják. A szürke, parkettr/úntás felöltőért nyúlt. Gyorsan be­lebújt, derekán szorosra húz­ta az övét. Barátságosan ke- zetfogott mindenkivel és el­sietett. A többiek kikisérték az udvarra, ahol a biciklije várakozott, nekitámasztva a kerítés dróthálójának. Mielőtt felült a kerékpár­ra, mégegyszer parolázott. Aztán elkarikázott magabiz­tosan, hátrahagyva a bizony­talanságot. Amióta egybe keltek a fiatalok, Kincses József kint lakott a fazekas műhelyben. Úgyis ott szeretett a legjob­ban. A búboskemencét már begyújtotta, jókedvre derítő melegség járta át a vályog- falakat, a dikót, amelyet cif­ra háziszőttes takart, s a padlóból, lócákból is elsom- polygott a hideg. A szürke agyagliszt finom hamvasság- gal vonta be az egész szo­bát, még a famennyezetet is, amely alatt papírkönnyűsé- gű, évtizedek szárította desz­kapolcok hidaltak. (Folytatás köv.) a népmilliók szájától vonta el a mindennapi kenyeret. Ma. amikor az egy főre eső kalóriafogyas ztásban túlha­ladtuk Ausztria, Franciaor­szág, Hollandia, Svédország lakosságát, már jórészt ipari termékeinket exportáljuk. S nem is akármilyen terméke­ket Kereskedelmi kapcsola­tainkat nemcsak a KGST államaival bővítjük, hanem a Közös Piac országaival és más országok kereskedelmi köreivel is. Prágában és Hamburgban, Belgrádban és Milánóban, az . indiai Hyde­rabadban egyaránt sikert arattak például ez évben a magyar elektronikus műsze­rek, orvosi műtőasztalok, TV-szervízállamások, geodé­ziai felszerelések. Olyan ter­mékek, amelyekben ipar- fejlesztésünknek megfelelően a magyar szakemberek mun­kája már többet nyom, mint a nyersanyag súlya. Emellett gyárakat építünk, nem csupán az izmosodó Kubai Köztársaságnak, ha­nem a fejlett Szovjetunió­nak is, ahol éppen ezekben a napokban adtuk át a sza- ranszki fénycsőgyárat. Ter­mékeink jó híre bejárta Dél- Amerika, Ázsia, Afrika pia­cait. Külkereskedelmünk a KGST-n belül és a tőkés világpiacon egyaránt bizta­tóan erősödik. Jóminőségű termékeink vevőre találnak a világszerte élesedő ver­senyben, ugyanakkor mi is igényt tartunk a nemzetközi ipari munkamegosztáson be­lül más népek munkájának termékeire. Ügy véljük, ez­zel szolgáljuk az egyetemes emberiség érdekeit. Azt szeretnénk, ha a fej­lett országok világszerte egyenrangú félként keresked­nének a fejletlen országok­kal. Ezért terjesztette be ja­vaslatát a szovjet delegáció az ENSZ XVII. ülésszakán: 1963-ban hívjanak össze nemzetközi kereskedelmi ér­tekezletet. A monopóliumoknak ez persze kevéssé tetszik. A megvalósuláshoz is rögös le­het a pálya. Járható és si­ma viszont a szocialista or­szágok útja, a KGST erősí­tése, amely elősegíti minden tagállam népgazdaságának felemelkedését, lehetőséget nyújt még olcsóbb, még magasabb színvonalú termé­kek export-importjára. így készülünk a KGST XVII. ülésszakára, amely újabb lépésekkel hozza közelebb népeink ipari, mezőgazdasá­gi, tudományos erőfeszítéseit. tő- stb.) autógyártást erősíti; Mérnökeink, tervezőink, szakembereink ezt felismer­ve egyre inkább látják, nincs értelme drága normál teher­autókat, kisteljesítményű traktorcsaládokat, sokfajta rádiót, száznál többféle ko­hászati terméket készíteni, amikor — a gyártási profil szűkítésével — néhány fajtát nagyobb mennyiségben, ol­csóbban állíthatunk elő. A szocializmus tág határain belül ez a józan munkameg­osztás, a koncentrált ipar biztosíthat versenyképes ter­mékeket a világpiacon. Ezért hazánkban is a munkaigé­nyes, kevesebb ’ anyagot igénylő gépek, híradástech­nikai berendezések, kis- és középszériában is gazdasá­gos, speciális gyártmányok felé tolódik a magyar ipar termékválasztéka. « Ezt az igazságot tükrözik a párt kongresszusi irány­elvei, amikor kimondják: „Ügv javítjuk iparunk szer­kezetét, hogy növeljük a korszerű műszaki kultúrát képviselő, modern technikán alapuló, hazánk adottságai­nak megfelelő iparágak rész­arányát.” Célunk az, hogy minimális ráfordításokkal maximális eredményt érjünk el. Ezek a gondolatok eliga­zítást adnak a jövőt kutató szemmel néző szakemberek­nek is. Megmagyarázzák né­hány, a közelmúltban tett intézkedés — gyárösszevo­nás, profilváltozás stb. — okát. Azt jelenti ez, hogy nincs gondunk, tennivalónk? Ko­rántsem. A népi demokráciák a tőkés rendszertől számos elmaradott, kis szériára be­állított, kis kapacitású gyárat örököltek. Ezekben a gyá­rakban nehéz világpiaci színvonalon vetsenyké pes árut termelni. Ugyanakkor iparfejlesztési tervgazdálko­dásunk első éveiben párhu­zamosan épültek olyan ob­jektumok, amelyek azonos árut, azonos szovjet nyers­anyagból készítettek — ám hasonlóképpen versenykép­telen kis-szériában. Egyetlen autógyárunkban például tízegynéhány év alatt sem termeltünk száz­ezer tehergépkocsit, de fel­nőtt közben egy olyan mű­szaki-technikai gárda, amely már szívesen átállt volna személykocsi-gyártásra — hasonló kis-szériás körülmé­nyek között. A világméretű verseny azonban mindenek­előtt nemzetközi kooperációt követel, hogy olcsó és jó minőségű termékeket vihes­sünk 50—60 éves autógyárak termékei közé. Ezért teljesen érthető, ha egyetlen autó­gyárunk a kis-szériában. is gazdaságos autóbusz-alváz- készítést, s a különleges cé­lokat kielégítő (tartály-, hű­A nemzetközi kooperáció néha még gyorsabb, mint a belföldi. A Barátság-vezeté­ken az olaj simábban halad* mint egy-egy szállítmány a szomszéd gyárba. De éppen a nemrégen lezárult üzemi pártértekezletek a tanúi; dolgozóink látják a tenni­valókat. A Beloiannisz gyár kommunistáinak taggyűlésén az egyik felszólaló elmon­dotta, egyes üzemeikben ff társvállalatok elmaradása miatt nem tudják exportter­veiket teljesíted. A pártér­tekezlet nyilvánossága előtt felhívták a KGM illetékes vezetőinek figyelmét; csak az együttműködő vállalatok egységes és összefogott mun­kájával teljesíthetik fontos exportfeladataikat. Dolgozóink itt is, másutt is, a lazaságokat, a nemtö­rődömséget, a lemaradások okozóit bírálják, s nem azit az összefogást, azt a perspek­tívát, amelyet népeink szá­mára a KGST nyújt Ezt fogalmazzák meg lényegében a párt kongresszusi irány­elvei is, amikor arról szól­nak; „Mindazok a szervek. amelyeknek szerepük van a nemzetközi szocialista együtt­működésben, tartsák szent előtt az internacionalizmus elveit. Arra van szükség, hogv végleg felszámoljuk: a gazdaságvezetés nacionalista vonásait és az autarchiára való törekvést, növeljük a termelési és kooperációs fe­gyelmet, teljesítsük vállalt kötelezettségeinket.” A müncheni körök sopán­kodnak. Nem, nem azért, hogy fejletlen kis tőkés ál­lamok olcsó nyersanyagért drága készárut kapnak, hogy éhes monopóliumok elnyelik a versenyképtelen kis cége­ket, hogy emiatt modern rabszolgaság formájában megismétlődhet — szabad munkaerővándorlás címén — a valamikor általunk any- nyira ismert munkás-kálvá­ria. Ök a magyar népgazda­ságot „féltik”. Messziről az ember azt mond, amit akar — tartja a közmondás. A SzER mun­katársának is rendelkezésére áll az effajta kiskapu, ami­kor vitatkozunk. De hát a tények makacs jószágok. S ebben a cikkben csak té­nyeket írtuák, válaszképpen az állításokra... Jurmics László mtumoii KlsKtiGÉJNY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents