Szolnok Megyei Néplap, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-26 / 251. szám

1962 október 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Megkezdte tanácskozását a megyei pártértekezlet (Folytatás a 4. oldalról.) telt egészségügyünktől. Az egészségügy dolgozói, orvo­sok, szakkáderek, ápolók, si­kerrel oldották meg a hirte­len nagy létszámban jelent­kező vizsgálatokat, gyógyítá­si feladatokat. A felszabadulás előtt Szol­nok megye az országon belül még az átlagosnál is súlyo­sabb helyzetben volt a TBC fertőzés, TBC megbetegedés szempontjából. Az e területen dolgozók, orvosok egészségügyiek — nem utolsó sorban az őket segítő, irányító tanácsi szervek — munkáját dicsé­ri, hogy 1961-ben megyénk megkapta a Korányi ván­dor-serleget. Rendkívül sok még a jo­gos panasz az egészségügyi ellátást illetően. Ez részben objektív okokból következik. Miközben ezek megszünteté­sére nagy erőfeszítéseket te­szünk, tovább kell javítani az egészségügyi dolgozók munkáját. Senki nem vitathatja, hogy a párt- és a kormány po­litikájának minden mozza­nata, minden cselekedete a dolgozó emberről való mélységes gondoskodást hordja magában. De ennek a politikáinak va- lóraváltása felelősségérzetet gondosságot követel a veze­tőktől, tisztségviselőktől. Az üzemek szociális-, baleset- és munkavédelmi helyzetét vet­jük itt fel. Egyelőire, sajnos, nem csöikken a balesetek szá­ma. Nem elég a mechanikus kioktatás. — Baleset után rokkantság, vagy özvegyek, árvák maradnak. A tőkés társadalom ezt a kérdést másként kezelte. Az üzem vezetői és a munkások egy­mással szemben álló, ellenté­tes érdekű felek voltak. Ha baleset érte a munkást, a tartalék munkanélküli sereg­ből mást állítottak a helyé­be. A tőkést ez kevésbé za­varta. De most, az igazgatók, műszaki emberek és a gé­pen dolgozók egy és ugyan­azon érdekű emberek. Ilyen szempontból következete­sebb, szigorúbb munkát kell az üzemekben megvalósítani. Tanácsaink és tanácsi szer­veink sok és nehéz munká­jában egyik legsikerültebb, egyik legnagyobb eredményt hozó a város- és községpoli­tikai munka. Évenként meg­közelíti a 100 millió forintot a községfejlesztési alap. 1959- ben — a pártértekezlet alkal­mával — hozmunk olyan ha­tározatot, hogy tíz esztendő alatt a háromezernél na­gyobb lélekszámú községe­ket thermálfürdőkkel kell el­látni. Jelenthetjük a pártér- tékezletünkön, hogy jelenleg tizennégy községünkben van thermálfürdő és ebből kilenc helységben a három év le­forgása alatt épült meg Az idén villamosítottuk Jászágó községet és ezzel a megye valamennyi lakott helye vil­lanyt kapott. örvendetes és felemelő érzés látni például Szolnok, Jászberény, Törökszentmik- lós és a többi város, község fejlődését. Ma már kezd a megyeszékhely képe valame­lyest kialakulni A város- és községfejlesztés, a lakóhely, a környezet építése, szépíté­se, otthonosabbá tétele a szocialista építés mindennapi munkájává lett. Ezen a té­ren is előbbre kell jutnunk az elkövetkező években és lényegesen g/orsabban kell előrehaladni. A tanácsok munkájáról 4. A fejlett szocialista tár­sadalom felépítése jelenti azt, hogy a társadalmi és állami élet igazgatásában a dolgo­zóknak mind szélesebb körét vonjuk be, hogy a társadalmi, tömegszervezetek, az állam- igazgatás különböző felada­taiból mind nagyobb részt vesznek át. Jelenti tehát az állami, társadalmi élet de­mokratizmusának szélesedé­sét, terebélyesediését. Megállapította, a tanácsi és tanácsi szervek teljesítették az államhatalmi, állami munkából rájukeső feladato­kat. Eredményesen dolgoztak a mezőgazdaság átszervezé­sében és az ezzel járó gazda­ságszervező munkában. A községi tanácsvezetők neve­lésére, tanulására hívta fel a figyelmet Csáki elvtárs, majd azt kérte: az elkövet­kezendő időben a tanácsi szervek mellett minél na­gyobb számban vonják be az államigazgatás munkájá­ba a dolgozókat. Nagyon megnőtt az admi­nisztráció, a papírmunka, az aktázás^ a levelezés — mon­dotta Csáki élvtárs: — A me­zőgazdasági osztályok tevé­kenysége is sokkal eredmé­nyesebb lenne, ha a sok irat helyett ténylegesen a terme­lés szervezésével foglalkoz­nának. Figyelmeztetők a kö­vetkező számadatok: a szol­noki járási tanács mezőgaz­dasági osztályán 1961-ben 2223, ez év első felében 1449, a kunhegyest járási tanács mezőgazdasági osztályán 1961- ben 2896, idén félévben 1983 ügydarabot intézteik. Mit je­lentett itt a három fős meg­erősítés? Azt, hogy három fővel több személy között oszlik meg az akta. Még mindig nem tudnak kisza­kadná az iratok közül. Pedig az élet a termelőszövetkeze­tek helyzete helyszíni mun­kát követel. Ha a papírmunka, ha az aktázás a levelezés túlteng — márpedig itt túlteng —, akkor ez kiszorítja, való­sággal megöli az élő, ele­ven szervező munkát. Bátrabban kell ez ellen fel­lépni, mindenekelőtt a taná­csi vezetésben dolgozó elv­társainknak, a választott ve­zető szerveknek, de nem utolsó sorban országos szin­ten is. Lehet, és kell is alul­ról felfelé harcolni ez ellen. Azonban úgv látjuk, orszá­gos szinten is van egy sor nagyon komoly rendezni va­ló, mert az igazgatás munká­ját még nem igazítottuk hoz­zá a mezőgazdaság szocialis­ta átszervezésében^ a szocia­lizmus alapjai lerakásában elért eredményekhez. Az elkövetkező években tovább kell fejleszteni ál­lami és társadalmi életűnk demokratizmusát, szélesí­teni kell a dolgozók bevo­nását az ügyek intézésébe;, el kell hárítani azokat az akadályokat, amelyek mindennek útjában állnak. Ez megköveteli a pártszer­vezetektől, hogy még körül­tekintőbben alakítsák ki a helyi politikát együtt a lakos­sággal, a dolgozó emberek­kel. A pártszervezetek tevékenysége pártépítés Küldött Elvtarsa«! Megyénk iparáról, mező­gazdaságáról, a kulturális, az államhatalmi és társadalmi élet különböző területéről szóló beszámolónk lényegé­ben a pártszervezetek, a pártszervék munkájáról is szólt. A pártmumkának azonban mégis vannak olyan részei, amelyek benne vannak ugyan a termelési eredményekben, de maguk a termelési ered­mények mégsem képesek megmutatni azokat. Ezekről külön kívánunk számot adni pártértekezletünk előtt. Megyei pártbizottságunk úgy látja, hogy a három esz­tendő nagy feladatainak vég­rehajtásában mindenkor si­került a kommunisták egy­séges állásfoglalását és cse­lekvését biztosítani, továbbá, hogy a pártszervezetek ebben az időben nagyon komolyan erősödtek. Tevékenységüket a következők jellemzik: 1. Az 1959-es pártértekezlet idején a megyében a párt- szervezetek 18 827 tagot és 2236 tagjelöltet tartottak nyilván. Most 677 alapszer­vezetben 22 311 párttag és 1175 tagjelölt van. A növe­kedés három esztendő alatt 2427 főt tesz ki, ami az 1959- es létszámnak 11,5 százaléka. A három esztendő alatt a pártban az üzemi munkások aránya 20,5 százalékról 24,3 százalékra, a mezőgazdasági munkások aránya 4,6 száza­lékról 6,5 százalékra, a ter­melőszövetkezeti tagok ará­nya 26,5 százalékról 26,9 szá­zalékra nőtt. Az értelmisé­giek százalékos aranya nem változott, növekedésük a pártban megfelelt az általá­nos növekedésnek. Jelenleg párttagságunk 22 százaléka nő. A pártépítő munka — a három esztendő tapaszta­latait figyelembe véve — egészségesnek mondható. Nem volt szükséges és a jövőben sem lesz az, hogy a párt kapuit szélesre tár­juk az oda belépni kívánók előtt. Az egészséges fejlődést azonban biztosítani kell, s így feladatként jelentkezik a dolgozók körében a tuda­tos nevelő munka. Ma még nem lehet egyértelműen ál­lítaná, hogy a pártba való belépés, a pártba való fel­vétel a dolgozó tömegek marxista nevelésének követ­kezménye, tudatos, tervszerű munka eredménye volna. Az is mutatja ezt, hogy sok tag­jelöltet zártak ki pártszer­vezeteink. Valószínű tagje­löltnek való felvételük volt hibás, meggondolatlan leg­több esetben. 2. Az alapszervezeti veze­tőségek stabilizálódtak, ja­vult munkájuk a három esz­tendőben. A pártvezetősé­gekbe általában olyan elv- társat választottak, akik bír­ják a dolgozók bizalmát. Az alapszervezeti titkároknak például 88,5 százaléka már 1959-ben is titkári funkciót töltött be. Az 1961-es veze­tőség-újraválasztás alkalmá­val a titkárok körében mind­össze 11,5 százalékos volt a cserélődés. A mögöttünk lévő három esztendőben a figyelem erő­sen a termelésre összponto­sult és így a taggyűlések napirendjét is azzal össze­függő kérdések képezték. Aránylag még kevés volt társadalmi, politikai életünk más fontos területével ösz- szefüggő napirend a taggyű léseken. Jelentősnek tartjuk hogy a párttagságon belül 3 há­rom esztendő alatt vala­melyest sikerült előbbre jutni a funkciók, a párt­megbízatások jobb meg­osztásában. Párttagságunknak mintegy 50 —60 százaléka visel valami­lyen tisztséget, rendelkezik állandó pártmegbízatással. Ez évben a pártmuftka további társadalmasítása céljából létrehoztuk a pártbizottságok mellett a társadalmi osztá­lyokat. Több mint ötszáz jól képzett elvtárs vesz részt állandó jelleggel, nagy igye­kezettel, szorgalommal ezek munkájában. Még fiatalok a társadalmi osztályok, de sok jó tapasztalat gyűlt máris össze tevékenységükről. Még nem sikerült most sem úgy megosztani a funkciókat, hogy a különböző fontos be­osztásban lévő elvtársak túl­terhelését csökkentsük. A jövőben ebben is következe­tesebbnek kell lenni. A pártfegyelem, a párt erkölcsi normáinak betartá­sa területén — az előrehala­dás ellenére — változatlanul sok hiba van. Sajnos, akad­tak párttagok, akik funkció­ba kerülve egyéni haszon-, szerzésre törekedtek, mér­téktelen italfogyasztók let­tek, nem egyszer botrányt okoztak. Varga Sándort, a Járműjavító Üzemi Vállalat volt igazgatóját is ilyenekért kellett kizárni a pártiból, aki pedig a pártibizottságnak is tagja volt. Az elkövetkező időkben a követelményeket feltétlenül növelni kell ilyen szempontból a párt tagjai, még inkább a tisztségviselők felé A kétfrontos harcról 3. Eredménnyel járt a két­frontos harc. A három év alatt lényegesen csökkentek a párt vonalától eltérő né­zeték és csökkent az ilyen jellegű gyakorlat is. A re- vizionizmus visszaszorult — bár ellene továbbra is küz­deni kell —, pártszerveze­teinkben ma már nem jel­lemző. Több gyakoribb a szektás, a tömegeket bizonyos szempontból lebecsülő né­zet és gyakorlat. Jó azonban, hogy a párt- szervezeteken belül ez ellen is folyik a harc. Párttagsá­gunk jórésze megértette* hogy a szektáskodás az tu­lajdonképpen álforradalmi- ság, ami súlyosan árt a párt­nak, a szocializmus ügyének. összességében úgy látjuk* hogy a kétfrontos harc ered­ményes volt, a pártszerveze­tekben a szervezeti, elméleti és cselekvési egység megvolt, megvan ma is. A három kommunista nemzedék — az 1919-es, az illegális elvtársak, a felszabadulás után felnőtt fiatalabb kommunisták nem­zedéke együtt dolgozik, egy szívvel -lél ekkel egyirányban viszi előre az ügyet. A szövetségi politika útján Az ellenforradalom óta el­telt hat esztendő sikereinek, eredményeinek alapját — más tényezőiekéi együtt — pártunk helyes, marxista- leninista szövetségi politiká­ja vetette meg. A szövetségi politika alatt értjük — .részletezés nél­kül — azt, hogy a párt a célok kitűzésében és való- raváltásában, a szocialista forradalom soronkövetke- ző feladatainak megoldá­sában mindig szem előtt tartja, éberen figyeli a társadalom osztályösszeté­telét osztályszerkezetét, az osztályharc követelményeit és olyan politikát folytat, hogy a munkásosztály mellé a szövetségesek idő­ről időre felsorakozzanak, a szövetség állandóan erő­södjön és végső soron — a szocializmus gazdasági alapjainak lerakásával, annak folyamatában — át­alakuljon, átformálódjon a társadalom osztályösszeté­tele, osztályszerkezete is. A szocializmus alapjainak lerakásával a régi uralkodó osztályt teljes egészében fel­számoltuk. Volt tagjai szét­szóródtak, szétszéledtek, de mint osztály — többé ez már nem létezilr. Most népi de­mokratikus rendünkben két osztály van. Egyik a munkás­osztály. mely számbelileg, politikai erejét, szervezettsé­gét tekintve hatalmasan megnövekedett: a másik a szövetkezeti parasztság, amely a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésével a kapitalizmus volt, differen­ciált, széttagolt parasztságá­ból jött létre, s amely a fejlett szocialista társadalom felépítésének folyamatában egységes szocialista paraszti osztállyá fejlődik. Társadalmunkban megha­tározó a munkásosztály és szövetkezeti parasztság szö­vetsége. Társadalmunk osz­tályszerkezetének, osztály összetételének változása ma­gával hozta a munkásosztály létszámának nagyarányú nö­vekedését, a parasztság so­raiban végbement változást a szövetkezeti parasztság ki­alakulását, s nem utolsósor­ban az alkalmazottak — és ezen belül az értelmiségiek — soraiban végbement vál­tozást. Az alkalmazotti szó új ér­telmet kapott. A felszabadu­lás előtt az alkalmazott a ki- zsákmányolókat szolgálta, szemben a dolgozókkal. Most népköztársaságunkat, dolgo­zó népünket, szocialista ál­lamunkat szolgálja. És ez nagy dolog. Saját helyzetünk ismere­tében jelenthetjük a pártér­tekezletnek, hogy a megye értelmiségi dol­gozói — mérnökök mező­gazdászok, pedagógusok, orvosok — általában min­denütt igyekezettel, lelki- ismeretesen végzik munká­jukat, hűséggel szolgálják a szocialista építés ügyét. Ez a jellemző. És ezen a té­nyen nem változtat, hogy he­lyenként van hiba, egyiknek, vagy másiknak a munkájá­ból hiányzik a lelkesedés, az ügyszeretet. Ahogyan haladunk előre a szocialista építés útján, úgy növek=zik a szakmai tudás, a politikai és általános mű­veltség jelentősége, vele együtt az értelmiségi munka fontossága. Ezt látni kell pártszervezeteinknek, s nem szabad engedni, hogy a párt politikájától eltérő álláspont alakuljon valahol is ki. A jelent is, a jövőt is na­gyon kifejezi az a meghatá­rozás, hogy „Aki nincs elle­nünk, az velünk van”. így vált hazánkban a szocializ­mus építése milliók ügyévé, mindennapi gondjává. így alakul, formálódik majd ki társadalmunk erkölcsi poli­tikai egysége. Itt vetjük fel a pártonkí- vüliek funkcióba állításának tapasztalatait is. Hol tartunk ebben a kér­désben? Van néhány szám a birto­kunkban, amelynek alapján azt hihetnénk, hogy a dol­gok rendben vannak. A szakszervezeti bizottsá­gok tagjainak 61.9, a bizal­miaknak 82.3 százaléka pár- tonkívüli. A nőtanácsoknak 62, a tsz nőbizottságoknak 90 százaléka pártonkívüli. Ez így jó. Testületen belül. De vezető munkakörben más a helyzet. Tanácselnök, állami gazdasági igazgató nincs, de tsz-elnök sem sok van pár­tonkívüli. Ismét fontos, hogy szót értsünk mindenkivel. Nem kell leváltani sehol 3 jól dolgozó elvtársainkat azért, hogy pártonkívüli menjen helyére. Sehol ne csináljanak ilyen kirakat dolgot. Ahol azonban betöltésre ke* rül bizonyos gazdasági, álla­mi funkció, egyenlő eséllyel bírálják el a párttag és pár* tonkívüli alkalmas személye­ket. Az nem megy, hogy há­rom — most már majd négy- évenként a pártértekezleten önbírálatot mondunk ebben a kérdésben. Előbbre is kell jutni valamikor. Szeretnénk* ha sikerülne a pártszerveze­tekben ezt a kérdést is a ma­ga valóságában megértetni. Pártoktatás - ideológiai munka Nézzük meg oktatási, ideo­lógiai munkánk néhány te­rületét. A háröin év alatt nőtt a pártoktatásban résztvevők száma. A most induló okta­tási évben körülbelül húsz­ezren vesznek részt a párt- oktatásban és ugyanennyien a tömegszervezetek oktatá­sában. Párttagságunknak kö­rülbelül fele fog tanulni. Alapvető azonban az, hogy a több mint ezer fős propa­gandista seregünk lelkesen, lelkiismeretesen dolgozott. Érdemüket, munkájuk nagy­ságát a megyei pártbizottság látta, látja és nagyra becsü­li. Nekik abban, hogy párt­tagságunk elméletileg, ideo­lógiailag fejlődött, s hogy a három esztendő során felve­tődött nagy nemzetközi elmé­leti-politikai kérdéseket ál­talában megértéssel fogadta, nagy érdemük van. A párt propaganda mun­kájában néhány területen sürgős feladatokat kell meg­oldani. Ilyenek: Mind több — különösen funkcióban tévő — elvtáns- nak kell képeznie magát ma- gasabbszintű szakosított tan­folyamokon. A marxizmus— lenin izmus alapvető tételei­nek oktatása mellett az el­következendő években foko­zottabb figyelmet kell szen­telni a fflozófiá, politikai gazdaságtan és a nemzetközi munkásmozgalom kérdései­nek magasabbszintű tanul­mányozására. Az eszmei* ideológiai munkából nagy részt vállalt Marxista Leni­nista Esti Egyetemnek ki kell építenie megyei hálóza­tát, a jövő évtől kezdődően fokozatosan kihelyezett osz­tályokat kell létrehoznia a nagyvárosokban és járási székhelyeken. Csökkenteni kell a propa­gandisták megterhelését, hogy napi munkájuk mellett megfelelően láthassák el fon­tos és teljes értékű párt- és társadalmi munkájukat, az oktatást. A vezető pártszer­veknek behatóbban kell fog­lalkozniuk az oktatás és el­méleti munka irányításával. A Vili. kongresszus a ma­gyar társadalom fejlődésé­nek elvi-politikai kérdéseit mélyen fogja majd elemez­ni. Propagandistáinknak, a propaganda munkának fel kell készülni arra, hogy a kongresszus után ezt végig­vigyük a pártszervezetek­ben, a párttagságunk és a dolgozók körében. A párt tömegbefolyása, tömegszervezetek munká'a 4. Pártbizottságunk úgy íté­li meg a helyzetet, hogy a három év alatt erősödött a párt tömegbefolyása, kapcso­lata a dolgozókkal. Pártszer­vezeteink — támaszkodva és építve tömegszervezetekben, társadalmi szervekben dol­gozó kommunistákra — át­fogják társadalmi, gazdasági és kulturális életünk fontos területeit. Ezen belül erő­sebb, hatékonyabb munka a társadalmi és gazdasági élet területén folyik. A kulturá­lis terület — az eredmények ellenére — kevésbé befolyá­solt és ellenőrzött terület. Jelenleg mintegy 75 000 fő különböző szakszervezetek taglétszáma a megyében. A bérből és fizetésből élőknek ez 93,6 százaléka. A szerve­zettség majdnem teljes. A szakszervezetek ered­ményesen dolgoztak a ter­melés szervezésében, a dol­gozók érdekvédelmében, a munkaverseny szervezésé­ben. A szakszervezeti munkában mintegy tizenhatezren ren­delkeznek különböző tiszt­séggel, állandó megbízatás­sal, funkcióval és vesznek részt, fejtenek ki rendszeres tevékenységet. . Ez majdnem négyezerrel több, mint 1959- ben. A szocialista munkaver­seny, a szocialista brigád- mozgalom szervezésében leg­nagyobb munkát a szakszer- (Folytatása a 6. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents