Szolnok Megyei Néplap, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-30 / 229. szám

1962. szeptember 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Több mint 231000 faoldat öntöznek hazánkban Népi ellenőrök vizsgálata az öntözéses gazdálkodás helyzetéről Az ország öntözés szem­pontjából legjelentősebb vi­dékein. Baranya. Bács-Kis- kun, Békés, Fejér, Hajdú- Bihar, Szabolcs-Sziatmár és Szolnok megyében a népi el­lenőrök megvizsgálták az ön­tözéses gazdálkodás helyze­tét. Megállapították, hogy a mezőgazdaság szocialista át­alakulása, a termelőszövet­kezetek megszilárdulása megteremtette a nagyüzemi öntözés társadalmi és poli­tikai alapfeltételeit. Az irá­nyító szervek okultak a ko­rábbi évek hibáiból, megte­remtették a korszerű fejlesz­tés feltételeit. Hazánk öntözött rétjeinek, legelőinek. rizstelepeinek, szántóinak és kertészeteinek területe elérte a 231 600 hol­dat. A népi ellenőrök azon­ban felhívták a figyelmet, hogy szembetűnően nagy, mintegy 97 600 katasztrális hold a berendezett, de nem üzemelő területek nagysága. Az egyenletes fejlődés ered­ményeként megszűnt a rizs­termesztés egyeduralma az öntözésben, s örvendetesen fejlődött a belterjes, szántó­földi és egyéb növények ön­tözése. teret hódítottak a nem árasztásos öntözési mó­dok; A szántóterületek ön­tözése 1958-hoz képest 1961- ben négyszeresére, a rét, le­gelő két és félszeresére, a kertészet csaknem kétszere­sére. az egyéb, köztük az ön­tözött gyümölcs és szőlők területe, több mint hétszere­sére növekedett. Ez a fejlő­dés megfelel a követelmé­nyeknek is — húzták alá zá­rójelentésükben a népi ellen­őrök, de hozzátették, hogy ezzel a fejlődéssel nem tar­tott kellő lépést a takar­mánybázist adó rétek és le­gelők öntözése. Megkülönböztetett figye­lemmel tanulmányozták az esőszerű öntözés helyzetét, mert ennek a módszernek a meghonosítása aránylag ala­csony beruházást igényel, egyszerű az üzemeltetés, ugyanakkor azonban hibás alkalmazása az öntözés ku­darcát idézheti elő. A tapasz­talatokból kiderült, hogy sok még a javítani való az alkal­mazott gépi berendezéseken. A csőhálózat nehéz, s a csö­vek, idomok kapcsoló eleme­inek minősége nem mindig felel meg a követelmények­nek. Az is megesik, hogy a csövek megrepednek a he­gesztés mentén. Nincs meg­oldva a berendezések javítá­sa sem. A népi ellenőrök a továbbiakban megállapítot­ták, hogy a tervező munka általában megfelel az igé­nyeknek, s az esetek nagy részében eredményes az ön­tözés is. Akadnak azonban olyan helyek, ahol nem hasz­nálják ki kellőképpen a fel­szerelt berendezéseket. Ma még kevés hazánkban a jól képzett öntözési szakember, a tanulmányukat befejező fiatalok közül jó néhányan más területen helyezkednek el; A népi ellenőrök a vizs­gálat tapasztalatainak össze­gezése után számos javasla­tot terjesztettek az illetékes főhatóságok elé. Felhívták a figyelmet arra. hogy javíta­ni kell az esőszerű öntözés gépi berendezéseinek és fel­szereléseinek minőségét, s a fejlődés ütemének megfele­lően növelni kell a gyártott mennyiséget. Végül kezde­ményezték: vizsgálják felül a parlagon heverő öntözőte­lepeket, s azokat, amelyek­nek további üzemeltetése két éven belül nem biztosítható, számolják fel. s töröljék a nyilvántartásokból is. Mai műsor MOZI: SZOLNOK Vörös Csillag: Utazás a lég­gömbön. (Hétfőn: Babette hábo­rúba megy.) Tisza: Hófehérke és a hét törpe. Kert: Julius Caesar. (Hétfőn: En és a tábornok.) MÁV kultúrház: Ferrara hosz- szú éjszakája, JÁSZBERÉNY Lehel: , (Hétfőn: Eltűnt egy asszony.) KARCAG Déryné: AM átmegy a falon. (Hétfőn: Pirosbetűs hétköznap.) KISÚJSZÁLLÁS Ady: Pirosbetűs hétköznapok. (Hétfőn: AM átmegy a falon.) Móricz Zsigmond: Iskolatáreak voltunk. MEZŐTŐR Béke: A torpedó visszalő. (Hétfőn: Ugyefogyott Romeo.) Dózsa: utak és gondok. (Hétfőn: Amikor a fák még na­gyok voltak. Szabadság: A mylSdl bosszúja. TÖRÖKSZENTMIKLOS Dózsa: Lázadás. (Hétfőn: Az utolsó vacsora.) Kert: Eltűnt egy asszony. (Hétfőn: Váratlan vendég.) 1ÜEKEVE Nagykun: Kísértetkastély Spessartban. (Hétfőn: Utak és gondok.) SZIGLIGETI SZÍNHÁZ Kengyel: Mindent a mamáért. Jászkisér: A tizenegyedik pa­rancsolat. A Szolnoki Rádió műsora a 222 méteres középhullámon VASARNAP 9.00 órától — 10.00 óráig. Az ecsegi Wsbojtár. Esemény­játék Finta Sándor életéről. >— Vasárnapi muzsika. HÉTFŐ 18.00—19.00-ig. Zenés látogatás Zagyvaréka- son. — Napi krónika. — Népdal- csokor. — Négyszemközött. Nagy Izabella riportja. — A Magyar Rádlő Tánczenekara játszik. — Három könyv a mikrofon előtt. Bemutatja: Párkány László. TELEVÍZIÓ: 9.45: Hétmérföldes kamera. Üt- törőhlradő. — 10.00: Milyen volt a szünidő? Közvetítés Varsóból. — 17.00: A fegyveres erők 1962. évi sportünnepsége. Utána: Bu­dapesti Honvéd—Újpesti Dózsa bajnoM labdarúgó-mérkőzés köz­vetítése a Népstadionból. — 20.00: Megemlékezés a Kínai Népköz- társaság megalakulásának 13. évfordulójáról. — 20.30: TV Hír­adó. — 20.50: Két szoba össz­komfort. Magyarul beszélő szov­jet ftlmvigjátéU. — 22.05; Tele­sport. — 22.20: Hírek. Az év végéig még 3500-4000 importvagon tűzifa érkezik A TÜZÉP-telepeken bősé­gesen található fa és szén, s ebben része van a tüzelő­importnak is. A lakosság za­vartalan tüzelőellátásához ugyanis ezúttal is hozzájárul a külkereskedelem. Az im­portról az MTI munkatársa I a következő tájékoztatást kapta a Lignimpex Külke­reskedelmi Vállalatnál: A központi fűtéses laká­sok számára a tavalyinál 30 000 tonnával több, össze­sen 160 000 tonna borsó- és diónagyságú sziléziai fekete­szenet hozunk be Lengyel- országból. Ugyancsak az ed­diginél nagyobb mennyiség­ben vásároltunk az NDK- ból a háziasszonyok körében kedvelt brikettet. A tavalyi Képesítéssel rendelkező építőipari normást azonnali belépés­sel felvesz a Szolnoki Épületkárban- tartó KTSZ, Ady Endre út 63. 350 000 tonna helyett 420 000 tonna német brikettet ren­deltünk, csaknem valameny- nyi már meg is érkezett, sőt el is fogyott. A baráti or­szágokból tűzifát is szerzünk be. Egyelőre olyan telítettek a fatelepek, hogy újabb szál­lítmányokat alig tudnak fo­gadni. Az év végéig még 3500—4000 vagon tűzifa ér­kezik részben Romániából, Csehszlovákiából, részben Lengyelországból. Az idén olyan jó minőségű száraz tűzifához jutnak a vásárlók, amelynek kalóriaértéke a korábbi 2700 helyett eléri a 3500-at, ily módon a lakos­ság ugyanolyan összegért vi­szonylag több kalóriaórtéket kap. NAPIRENDEN: Mezőtúr kereskedelme A városi tanács szeptember 29-i üléséről Szokás szerint a végre­hajtó bizottságnak a leg­utóbbi tanácsülés óta vég­zett munkájáról szóló jelen­téssel kezdődött szeptember 29-én Mezőtúron a városi tanács soronkövetkező ülése. Az írásbeli jelentés után, — melyet Lévai Zsigmond, a végrehajtó bizottság elnöke terjesztett elő — Bujdosó András kereskedelmi főelő­adó ismertette a város ke­reskedelmi ellátásának vizs­gálatáról, a kereskedelmi szervek tevékenységéről szóló jelentését. Elöljáróban megállapította, hogy Mezőtúr kereskedelmi szervei az elmúlt évhez vi­szonyítva jelentős eredmé­nyeket értek el. A földmű- vesszövetikezeti kiskereskede­lem a tervezettnél majdnem egy millió forinttal teljesí­tett többet. Szép eredményt értek el a felvásárlásban is. Lemaradás a vendéglátóipari tevékenységben mutatkozik. Háromszázezer forintot meg­haladó összeggel maradtak alul előirányzatuknál. Az év második negyedében pártunk VIII. kongresszusá­nak tiszteletére széleskörű munkaverseny indult a föld­művesszövetkezeti egységek­nél. A dolgozók elsősorban tervek túlteljesítésére, ezen belül a takarékosabb gazdálkodásra és egyéb költ­ségek csökkentésére tettek felajánlásokat. A kongresszu­si munkaverseny legjobbjait a terv szerint öt egysé­get — a versenyszakasz le­zárásával a földművesszövet­kezet jutalmazza. A jelentés megállapítja, hogy a városban dolgozó fmsz vendéglátóipari egysé­gek nem teljesítették tervü­ket. A tervezett 4 320 000 fo­rintos bevétellel szemben csak 3 898 000 forintot értek el. Sem mennyiségben, sem választékban nem megfelelő az egységek élelmiszer ellá­tása. Italboltokban sok he­lyen nem is lehet harapni­való kapni. Ez a szám azt mutatja, hogy a vendéglátó­ipari üzemág dolgozóinak sokkal többet kell tenniök az áruforgalmi tervek telje­sítéséért. Tovább kell fokoz- niok a vendégek kiszolgálá­sának kulturáltságát. Nem engedhetők meg, a még je­lenleg is előforduló súly­csonkítások. Bővíteni kell Mezőtúron a vendéglátó egy­ségek hálózatát 'és az igé­nyeknek megfelelően kisven­déglőket kell létrehozni. A földművesszövetkezet felvásárló üzemága tervét globálisan teljesítette. Fel­vásárlásnál 103,4, értékesí­tésnél 107,7 százalékos ered­ményt értek el. A Szolnok és Vidéke Ven­déglátóipari Vállalat helyi kirendeltségének működésé­ről a jelentés megállapítja, hogy a vendéglátóipari ki- rendeltségek itt sem teljesí­tették áruforgalmi tervüket, — 93,4 százalékos eredményt értek el az év első felében. A kirendeltséghálózait fej­lesztésénél elsősorban a cuk­rászműhely korszerűsítése a cél. Erre 250 000 forintot irányoztak elő. Az építkezés már megkezdődött, előrelát­hatólag december hónapban megkezdi munkáját Mezőtú­ron az új cukrászüzem. A boltegységek közül eb­ben az évben többet tataroz­tak. Gond még a cukrász- termékek és büféáruk idő­ben történő szállítása. Fon­tos, hogy a vendéglátóipari vállalat motoros árukihordót biztosítson, mellyel időben és gyorsan tudják rendelte­tési helyre szállítani az áru­kat. A jelentés részletesen fog­lalkozott a Szolnoki Tüzelő­szer és Építőanyagértékesí­tő Vállalat mezőtúri tele­pének munkájával is. Hatá­rozatot hoztak arra vonat­kozóan, hogy a végrehajtó bizottság keresse meg a TÜZÉP telep megyei köz­pontját & kérje, hogy az eddig le nem szállított tüze­lőt sürgősen pótolják a vá­ros lakosságának zavartalan ellátása érdekében. Ugyan­akkor most már szükséges­sé vált a város központjá­ban egy megrendelő iroda létesítése is. A tanácsülés utasította a kereskedelmi és igazgatási osztály vezetőjét, hogy a rövidesen megnyíló új tüzépteleppel egy id oben biztosítsanak a városban he­lyiséget a megrendelő iro­dának is. A tanácsülés ezután több napirendi pontot tárgyalt még, így többek között a mezőgazdasági osztályvezető jelentését hallgatták meg a Béke Termelőszövetkeze; munkájáról. Ugyanakkor az egészségügyi, a művelődés­ügyi állandó bizottságok elő­terjesztéséről is tárgyaltak. Befejeződött a texfi - vegyészek budapesti nemzetközi találkozója Szombaton délben Végh László, a könnyűipari mi­niszterhelyettes a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület elnöke zárszavával végétért a 4. nemzetközi ko- larista kongresszus. A Tech­nika Házában egy héten át tanácskoztak a textilvegyé­szek, 22 előadás hangzott el a szintetikus szálak textil­ipari feldolgozásáról, színe­zéséről, mintázásáról. Az is­mertetett kutatási eredmé­nyek és a legújabb üzemi tapasztalatok hozzájárulnak majd ahhoz, hogy tökélete­sítsék a szintetikus textil- anyagok kikészítését; A kongresszus külföldi résztvevői szombaton dél­után meglátogatták a pápai Kékfestő Múzeumot; (MTI) Teljesítették vállalásukat A Szolnok megyei Élelmi­szer Kiskereskedelmi Válla­lat dolgozói, vezetősége szep­tember 29-én délelőtt táv­iratban jelentette a Magyar Szocialista Munkáspárt Szol­nok megyei Bizottságának, hogy 1962. harmadik ne­gyedévi áruforgalmi tervü­ket szeptember 25-tel telje­sítették. Lámpát gyújtott a párt A központi bizottság kongresszusi irányelvéről folyt a vita, a népfront- bizottság tagjai, párttagok, pártonkívüliek beszélget­tek. Ott hallottam egy na­gyon szép, szinte költői ha­sonlatot. Az egyik felszó­laló mondotta el, hogy úgy érzi messzire világitó lámpást gyújtott a párt, de most nem csavart köré senki ellenzőt. Szabadon világít előre és a múltba is. Mélységesen igaz ez a hasonlat. Milyen sokszor elmondtuk, hogy a párt világító fáklya, amely messzire ragyogva mutatja az utat. Mondtuk ezt ad­dig, amíg üresen kongó frázissá nem kopott ajkun­kon. Aztán később már nem Is a pártról, hanem Sztálin, vagy Rákosi láng­eszéről, zsenijéről mondtuk ütemesen tapsolva, hogy messzire fénylő reflektor, amely beragyogja előttünk a jövő távlatait. Tapsol­tunk és hittünk. Akkor hittünk, de most a központi bizottság irány­elveinek birtokában tud­juk, hogy a párt valóban lámpás volt mindig, csak bűnös kezek eltakarták a fényét. Mert nem szeretik azok a világosságot, akik­nek cselekedetei homályt és sötétséget kívánnak. Miért kellett a marxista— leninista párttól idegen, misztikummal körülvennie magát a Rákosi klikknek? Így kívánta ezt a mérhe­tetlen hatalmi mámor és gőg, de méginkább az a tudat, hogy cselekedeteik nem bírják el a napvilá­got, nem állják ki a tö­megek ellenőrzésének pró­báját. Ez az oka annak, hogy ellenzőt borítottak a párt lámpására, elfojtot­ták annak világát, hogy a homályban még jobban érvényesüljön a személyü­ket övező hamis glória és dicsfény. Miért kell erről újólag és még sokszor beszélni? Hadd idézzek két véle­ményt: Az egyik taggyű­lésen hangzott el a követ­kező megállapítás: Rákosi­nak vannak érdemei a magyar és a nemzetközi munkásmozgalomban. — Ugyancsak egy taggyűlési hozzászólásban pedig a következő hangzott el: Az irányelvekkel nagyon egyetértek. De kérdés, ho­gyan valósulnak meg azok a gyakorlatban. A pártnak a múltban is voltak jó határozatai, de a gyakor­latban egyesek eltorzítot­ták azt. Látszatra a két véle­ménynek nem sok köze van egymáshoz. Pedig a valóságban szoros az ösz- szefüggés. Mert akinek ma még kételyei vannak az irányelvekben foglaltak gyakorlati megvalósítását illetően, aki attól fél, hogy ott helyben az ő üzemé­ben, községében, termelő- szövetkezetében nem jut érvényre maradéktalanul a központi bizottság he­lyes politikája, mindig va­lamilyen konkrét tapaszta­latból indul ki. Rendsze­rint olyan emberek véle­ményéből, magatartásából ítél, mint az említett fel­szólaló, aki Rákosi érde­meiről beszélt. Annak eldöntését, hogy Rákosinak milyen érdemei vannak a munkásmozga­lomban, egyáltalán van­nak-e ilyenek, bízzuk a történészekre. Egyet addig se feledjünk: Ezekről az állítólagos érdemekről mi a sajátmaga által és a tör­ténelemhamisító talpnya- lók által írt tankönyvek­ből szereztük ismereteink nagyrészét. Egyébként is beszéltek és beszéltettek ők a saját érdemeikről tíz­szer, százszor, ezerszer annyit, mint ami igaz volt. Semmi igazságtalanságot nem vétünk, ha mi most úgy beszélünk a személyi kultusz idején elkövetett hibákról és bűnökről, hogy mellőzzük az abban felelős személyek esetleges érde­meinek nagyítóval való keresgélését. Nem is ez a kérdés lé­nyege, hisz elenyészően ke­vés azoknak a száma, akik az idézett módon beszél­nek Rákosi érdemeiről, s így adják tanújelét a le­tűnt idők iránti nosztalgiá­juknak. Akik az irányelvekben foglaltak eltorzításától fél­nek, más példákat is fel­hoznak. Pártonkívüliek és párttagok egyaránt, igen jó érzékkel tudják megkülön­böztetni ma már a helye­set a helytelentől. Éberen felfigyelnek, ha valamely helyi vezető munkastílusá­ban a régi hibákra emlé­keztető vonásokat találnak — és mind sűrűbben szó­vá is teszik ezt. Igaz, az ilyenfajta hibák nyílt fel­tárása még sok helyen bá­torításra szorul, de ezzel a bátorítással nem szabad fukarkodnunk, mert hasz­nos ügyet szolgálunk vele. Az irányelvek gyakorlati megvalósításának útjából hárítjuk el az akadályokat. Az egészséges bíráló lég­kör nélkül nehéz megsza­badulni azoktól a hibáktól, amelyeket a személyi kul­tusz idején szedtünk ma­gunkra, s amely vonások az akkori vezetők szemé­ben a legnagyobb erény­nek számították Ez a fajta egészséges bí­ráló légkör még nincs meg mindenütt. Ilyen következ­tetés levonására késztet a most lezajlott küldöttvá­lasztó taggyűlések néhány tapasztalata, valamint né­hány konkrét példa is. Egy ilyen a sok közül: B. J., a tiszafüredi járás egyik ter­melőszövetkezetének párt­titkára levélben közölte velünk, hogy a jövőben ő maga kívánja lapunkat minden, a tsz életében elő­forduló eseményről tájé­koztatni. Majd így folytat­ta: „Egyben közölni kívá­nom, hogy amennyiben a. szerkesztő bizottsághoz más személy aláírásával levél érkezik, azt közölni csak abban az esetben lehetsé­ges, amennyiben a leirt cikket aláírásommal látta- moztam és a tsz bélyegző­jével is elláttam”, B. J. elvtárs vét a párt­demokrácia ellen, merf a párttagokat korlátozni kí­vánja a bírálat gyakorlá­sában. Elképzelése ellen­kezik a törvényekkel is, amelyek minden magyar állampolgár elidegeníthe­tetlen jogává teszik, hogy levelével, panaszával, be­adványával a felsőbb szer­vekhez, vagy a sajtó nyil­vánosságához forduljon. Ebben őket semmilyen cenzurázási szándék nem akadályozhatja. B. J. elvtárs módszere — vezesse őt ebben bár­milyen jószándék — elíté­lendő. A személyi kultusz idején volt divatos az ilyen eljárás. Helyi kiskirályok éltek ilyen eszközökkel azért, hogy hibáik, takar- gatnivalójuk ne kerüljön napvilágra. Ha feltételez­zük, hogy B. J. elvtárs­nak, a tsz vezetőségének nincs semmi takargatni- valója — akkor is elítél­jük a módszert, s egyet­értünk mindazokkal, akik az ilyen tapasztalatok alapján, a párt iránti sze­rétéiből, a szocializmus ügyét féltve, óva intenek: vigyázzunk nehogy eltor­zuljon a gyakorlati végre­hajtás során a párt jó és a széles tömegek által he­lyeselt, támogatott politi­kája. Vigyázzunk, hogy a párt által gyújtott lámpást ne takarhassa el sehol, senki­nek a keze. Varga József

Next

/
Thumbnails
Contents