Szolnok Megyei Néplap, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-30 / 229. szám

1962. szeptember 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A megye mezőgazdaságának helyzetéről, a termelőszövetkezetek gazdasági és politikai megerősítéséről, a következő év mezőgazdasági feladatairól Kökény István beszámolója a megyei pártbizottság ülésén Tisztelt Pártbizottság! Kedves Elvtársak! A végrehajtó bizottság ar­ról adhat számot a megyei pártbizottságnak, hogy Szol­nok megyében az 1962-es gazdasági esztendőben a me­zőgazdaság helyzete összes­ségében javult. Az állami gazdaságok és a termelőszö­vetkezetek politikailag, gaz­daságilag és szervezetileg tovább erősödtek az eléggé mostoha és kedvezőtlen idő­járás ellenére is. Az állami gazdaságokban és a termelő- szövetkezetekben működő pártszervezetek biztatóan erősödnek és előbbre léptünk a mezőgazdasági termelés koncentrálása, a termelés területi elhelyezésének ren­dezése, a specializálás & a szakosítás tekintetében is. Az előrehaladás alapja és egyik biztosítéka mindenek­előtt az, hogy az 1962-es gazdasági évet olyan körül­mények között készítettük élő, amikor a mezőgazdaság szocialista átszervezése az egész országra kiterjedően befejeződött. Mint ismeretes, nálunk a megyében már 1959-re fokozatosan alakult ki a nagyüzemi gazdálkodási forma és ennélfogva terme­lőszövetkezeteink jelentős hányada rendelkezik több esztendős múlttal és biztató nagyüzemi tapasztalatokkal. Szolnok megye 182 terme­lőszövetkezetének ugyanis egyötöde már több mint nyolc esztendős múltra te­kinthet vissza, s kétötöde pedig 1959-ben növekedett meg számottevően terüle- I tileg és így lényegében a termelőszövetkezeteknek — I mintegy kétötöde tekint­hető teljesen újnak. A megye gazdaságai kellő­képpen tagosított nagyüzemi táblákkal — és többségében elfogadható állattenyésztési épületekkel és más berende­zéssel rendelkeznek. Csupán az Idén több mint 120 mil­lió forint értékű gépet és egyéb felszerelést kaptak a megye termelőszövetkezetei. Szolnok megye gazdasá­gainak jelentős többségében ugyanakkor a vezetés ís megerősödött, s a termelő- szövetkezetekben növekedett a munkakészség, fokozódott a szakmai hozzáértés, javult a társadalmi tulajdonhoz va­ló helyes viszony, erősödött a szövetkezeti tagok ragasz­kodása a közös tulajdonhoz. I. Az említettek ismeretében q megyei pártbizottság és a megyei tanács az 1962-es esztendőre nagy termelési feladatokat irányozott elő. A termelési előirányzatok teljesítésére a megye állami gazdaságai, gépállomásai, termelőszövetkezetei, vízügyi szervei, valamint a mező- gazdasági termelést irányító szervek, továbbá a pénzügyi, felvásárló és más egységek a korábbiaknál gondosabban ^s alaposabban készültek fel. Az előző ős2 rendkívül szá­raz időjárása ellenére az őszi gabonákat időben vetették el. A száraz ősz és a hosszabb, hótakaró nélküli hideg, va­lamint a tavaszi hőingado­zás és a tavaszi árvízkár következtében azonban mintegy hétezer kát. hol­don kipusztultak az őszi kalászosok. Az előző évben szántóte­rületünk abszolút többségét a nyári- és őszi mélyszán­tással jól előkészítettük és így a tavaszi vetésű növé­nyek a késői tavaszodás el­lenére is időben és jó minő­ségű munkával kerültek a földbe. A növénytermesztési tervfeladatokat azonban hiá­nyosan teljesítettük, mert a tavaszi árvíz miatt sok szán­tó, többségében kukoricater­mő területek, kerültek víz alá. Ezeket csak részben le­hetett hasznosítani az árvíz lehúzódása után, s e növé­nyek a nyári szárazságban rosszul fejlődtek, emellett sok kárt okozott a mocskos­pajor fellépése is. A növények tavaszi és nyári ápolása, valamint a növények vegyszeres védel­me a korábbi időkhöz ké­pest jobban és szakszerűb­ben történt Az állami gaz­daságok és a termelőszövet­kezetek dolgozói a kapás­táblákat gondosan művelték, így azok az egész vegetációs időszakban tiszták és gyom- talanok voltak. Ennek elle­nére a tavaszi és nyári aszály miatt a növények nagy ré­sze visszamaradt fejlődésé­ben, mert éppen fejlődésük kritikus időszakaiban nélkü­lözték legjobban a szüksé­ges csapadékot Az 1962-es esztendő első nyolc hónapjában mindössze 193 milliméter csapadék hul­lott a megyében, 40 év átla­gának 338 milliméterévéi szemben. Mint ismeretes, nem bővelkedünk csapadék­ban most szeptemberben sem és a szárazság hátrá­nyosan befolyásolja az őszi szántási és vetési munkák előrehaladását valamint a ráfordítási költségtényezőket is. A párt-,: állami és társa­dalmi szervek meggyőző és nevelő munkája, valamint az említett csapadékhiány ez évben jobban késztette az állami gazdaságok és a ter- melőszövetkezetek vezetőit az öntözés kiterjesztésére. A gazdasági vezetők és szak­emberek is felismerték, hogy a szükséges csapadék hiánya miatt a növények vízleadása lényegesen meg­haladta a talajból felvehető vízmennyiséget és ezért a vízellátásban mutatkozó hiá­nyokat öntözéssel törekedtek pótolni. A tanácsi szektorban az eredetileg öntözésre elő­irányzott 60 000 kát. hold­dal szemben mintegy 65 000 kát. holdon öntöztek. Az állami gazdaságok is túl­teljesítették a 30 000 hol­das öntözés-előirányzatot és így ez évben az öntözött terület a megyében csak­nem 100 000 kát. holdra növekedett. A növénytermesztés 1962. évi eredménye a mezőgaz­daság dolgozóinak fokozott munkakészsége, valamint a párt-, állami és gazdasági vezetés említett erőefszítései ellenére is mérsékeltek és összességében az előző évi gazdasági eredményeknél is lényegesen kisebbek. Az 1962. évi tervelőirányzataink­hoz képest mind az állami gazdasági, mind a tanácsi szektorban 20—22 százalékos terméskieséssel kell számol­nunk és ezek a tények bizo­nyos nehézségekre is kell, hogy figyelmeztessenek ben­nünket. Az 1962-es esztendőben a gabona és a szálastakarmá­nyok betakarítását kellő idő­ben végeztük az egész me­gyében. A korábbiakhoz ké­pest biztatóan csökkentek a betakarítási veszteségek is. Elfogadható ütemben halad a kapásnövények betakarí­tása de törekednünk kell a lehető legjobb minőségű munkára, a takarmányok és az alkalmi takarmányok ma­radéktalan betakarítására, sllózására, hogy ezáltal is csökkentsük a várhatóan je­lentkező téli takarmányozási nehézségeket. Az 1962. évi állattenyész­tési előirányzatok teljesíté­se — a növénytermesztési előirányzatok teljesítésénél — lényegesen kedvezőbb ké­pet mutat Ez bizonyos rész­ben ellensúlyozza a növény- termesztés bevételi kiesését is. Az állatállomány elfogad­hatóan áttelelt és ez évben sokat javult a tenyésztői munka, növekedtek a hoza­mok és jobbak a szaporulati mutatók is. Az állatlétszámtervet ez évben mind az állami gaz­dasági, mind a tanácsi szek­torban teljesítjük. Mintegy 10—12 százalékkal túltelje­sítjük a szarvasmarha és a sertés létszámtervet. A törzs- baromfi kivételével minden állatfajnál elértük, illetve megközelítettük a második ötéves tervben szereplő elő­irányzatokat is. Az állatállomány számsze­rű tervének a teljesítése le­hetővé tette, hogy minden állatfajnál szakszerűen selej­tezzünk és minőségileg is javítsuk az állományt- Meg­változott a megye állatállo- mánvának a szektorális meg­oszlása is. A tanácsi szek­torban a sertésállomány 39 százaléka a szarvasmarha­állomány 55 százaléka és a juhállomány 86 százaléka van a termelőszövetkezetek közös tulajdonában, s a töb­bi háztáji és egyéb tartás­ban. Az említettekből követke­zik, hogy felvásárlási ter­veinket a nehézségek ellené­re is tudjuk teljesíteni) Ez év első nyolc hónapjában telje­sítettük az 1962-es esztendő felvásárlási előirányzatainak mintegy kétharmadát, s a fel­vásárlási tervet részleteiben is teljesítettük. Kenyérgabo­na-felvásárlási kötelezettsé­günknek azonban nem tu­dunk eleget tenni. Előrelát­hatólag sertés- és szarvas- marha-, valamint tej felvá­sárlási tervünket is túltelje­sítjük. Számottevően javul az ál­lategészségügy a megyében, biztatóan fejlődik gazdasá­gaink takarmámyellátása és takarmánygazdálkodása is. Az állategészségügyiek ma már a gyógyító feladat mel­lett a betegségek megelőzé­sével is foglalkoznak és a járványos betegségek koránt­sem okoznak olyan vesztesé­geket, mint a korábbi évek­ben. Napjainkban inkább a felnevelési betegségek okoz­nak veszteségeket az eseten­kénti hiányos takarmányozás és gondozás miatt. Az elhul­lások többsége is ezekből fa­kad. A takarmányellátás és a takarmánygazdálkodás bizta­tóan fejlődik. A takarmány­gabona-termelés mellett nö­vekszik a táptermelés is és a tápok egyik összetevőjeként és abrakpótlóként szélesedik lucemaliszt felhasználása is. A korábbiaknál nagyobb mennyiségben használunk fel silókukoricát, borsó- és cirok- féléket is a takarmányozás céljaira. Valamelyest javul a megyében a rét- és legelőgaz­dálkodás is. A takarmánygaz­dálkodásnál azonban még igen jelentősek a tartalé- kiank és ezekét a jövőben jobban kell kihasználnunk. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek gazda­sági és pénzügyi egyensúlya a mostoha időjárás és az eb­ből származó mérsékeltebb termelési eredmények ellené­re is javult, A körültekintőbb tervező munka, az évközben! terv­elemzés, valamint a gazdasá­gilag gyenge termelőszövet­kezeték megszilárdítása ér­dekében tett intézkedések, a jobb pénzgazdálkodás követ­keztében a megye termelő- szövetkezetei között számot­tevően csökkentek a gazdál­kodási szintkülönbségek. Az előző évekhez vi­szonyítva lényegesen csök­kent a sarbanálló ter­melőszövetkezetek száma és csökkent a sorbanállás ösz- szege is. Növekedett a termelőszövetkezetek fizető- képessége. A termelőszövetke­zetek a korábbiaknál gondo­sabban takarékoskodnak és a tervezett 1072 millió forintos üzemviteli kiadással szemben mintegy 35—40 millió forin­tos megtakarítással számol­nak. A gazdaságilag gyenge ter­melőszövetkezetek a nehéz­ségek ellenére is biztatóan fejlődnek. Gazdálkodásuk erősítése érdekében tett sokoldalú intézkedések — az eddigi tapasztalatok sze­rint reálisak voltak és előnyösen befolyásolják előrehaladásukat. Ismereteink szerint a gazda­ságilag gyenge termelőszö­vetkezetek bevételi és kiadá­si költségvetése az átlagos­nál kisebb eltérést mutat. A tagok jövedelménél, s a jö­vedelem összetételében vár­ható eltérés abból származik, hogy növekszik a nem mun­kaegység alapján jelentkező részesedés, valamint a kész­pénz-prémium. II. Az 1962-es gazdasági évben a mezőgazdasági termelés te­rületi elhelyezésének tökéle­tesítésében is értünk él bizo­nyos eredményeket, A leg­fontosabb növényféleségéket — többek között a kenyérga­bonát, a takarmánygabonát, a lucernát és a vörösherét — minden közigazgatási egység és minden mezőgazdasági üzem kell hogy termelje. A fő növények arányainak a kialakítása azonban egy-egy közigazgatási egységre már a közgazdasági és egyéb adott­ságok figyelembevételével történik) A kenyérgabona aránya alacsonyabb a me­gyei átlagnál a Jászságban, ahol szőlőt, gyümölcsöt és zöldséget jelentős mennyiség­ben termelnék. Továbbá Túr- kevén, ahol az átlagosnál több hús-értékesítést tervez­nek. A kenyérgabona vetés- aránya ugyanakkor magasabb az átlagosnál a tiszafüredi és kunhegyesi járásokban, ahol a gazdaságilag gyenge terme­lőszövetkezetek száma na­gyobb éa a munkaigényes nö­vények termelését nem biz­tosították. Nagy lépést tettünk előre az ipari növények és a zöld­ségfélék területi elhelyezésé­nél is. A rizs termelését Kar­cag, Mezőtúr. Kisújszállás és Túrkeve városokra, valamint a kunhegyesi és szolnoki já­rásokra koncentráljuk. Zöld­ségtermelésre pedig a felső­jászsági és tiszazugi körzete­ket jelöltük ki és mentesí­tettük ezeket a cukorrépater­melés tői. A megyei pártbizottság és a megyei tanács mezőgazda- sági osztálya a járási- és vá­rosi szervekkel egyetértésben kidolgozta a mezőgazdasági fejlesztés és szakosítás távla­ti tervét, elsősorban a szőlő- és gyümölcs-telepítést, a zöld­ségtermelést, valamint a le­gelőgazdálkodást, ami az üze­mi specializálás alapját fog­ja képezni. A termelőszövet­kezetek többségében az idén — a korábbi gyakorlattól el­térően — 10—15 fó növényt termeltefcj Az állami gazdaságok me­gyei igazgatósága a csorbái és szenttamási állami gazda­ságokat már szakosította. E két gazdaságban hét növény­féleséget termelnek. — Más gazdaságokban is beindult a termelés szakosítása, a kerü­letek, az üzemegységek spe- dalizálása. Kialakul az állat- tenyésztés koncentrálása, il­letve szakosítása is. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek szako­sítása, üzemi specializálása csak most kezd kialakulni. Az előbbrehaladást leginkább a gazdasági vezetők konzer­vatívizmusa akadályozza. A gazdasági vezetők jelen­tős hányada nem tekinti biztonságosnak a kevés Gzemágú gazdaságot és ar­ra törekszik, hogy szinte valamennyi növényfélesé­get termelje. A termelő- szövetkezetek tagsága a naturális juttatások szem­pontjából igényli a terme­lés sokirányúságát. Az állattenyésztés spéci aB- zálását a korábbi beruházások és állatférőhelyek ötletszerű építése és szétaprózottsága gátolja. Nem felelnék meg a szakosítás követelményeinek és akadályozzák az állatte­nyésztés koncentrálását A mezőgazdasági termelés jobb területi elhelyezése és az üzemi specializáció széle­sítése indokolja, hogy a mű­velési ágakat bizonyos irány­ban megváltoztassuk, hogy alaposabban kihasználjuk Szolnok megye termelési adottságait Nagyobb gondot fordítunk a megye növény- termelésére. Arra törek­szünk, hogy egy-egy gazda­ságban a termelt növényék száma csökkenjen, s így egy- egy növényféleséget lényege­sen nagyobb területen, nagy­üzemi módszerekkel termel­jünk) A távlati tervnek megfe­lelően szőlőt és gyümölcsöst elsősorban a gyenge minősé­gű homokos szántókon — a felsőjászsági és tiszazugi kör­zetekben telepítünk. Az em­lített két tájegység húsz ter­melőszövetkezetében mint­egy kétezer kát. hold szőlőt és további tizenöt termelő- szövetkezetben kétezerkét­száz kát. hold gyümölcsöst telepítünk. A mezőgazdasági hasznosításra kevésbé alkal­mas és kevésbé biztonságos ártéri területeket fásítani fogjuk. A legutóbbi esztendők gya­korlata alapján 1963-ban to­vább szakosítjuk a mezőgaz­dasági üzemeket. Zöldségter­melésre huszonegy termelő­szövetkezetet specializál­tunk, amelyek 5600 kát. hol­das területükről a megye zöldségtermelésének mintegy 50 százalékát adják. A gabonatermelő — és ezen belül a vetőmagterme­lésre specializált gazdaságok számát is növeljük, különö­sen a búza és árpa, valamint a hibridkukorica, vetőmag termelésére. Húsz termelő­szövetkezeti gazdaságot lu­cerna- és vöröshere-mag ter­melésre szándékszunk speci­alizálni. A növénytermelés tervezé­sénél figyelembe vesszük az állattenyésztés fejlődésének az irányát, hogy a szarvas­marhatenyésztésre speciali­zált gazdaságban a szálasta­karmány, sertéstenyésztésre specializált gazdaságban pe­dig az abraktakarmány ve­tésterülete a lehetőség hatá­ráig növekedjék. Harminc termelőszövetke­zeti gazdaság sertéstenyész­tésre történő szakosítása megkezdődött. Ezek vállal­ták, hogy 127 000 hizottser- tést állítanak elő 1965-re, — mely a tanácsi szektor hi- zottsertés árutermelésének a 44 százalékát teszi ki. Baromfitenyésztésre és árutojás-termelésre huszon­négy tsz specializálódott, — amelyek száma a második ötéves terv végére megkét­szereződik és együttesen mintegy 60 százalékát adják a tanácsi szektor baromfihús termelésének. A megye rendelkezésére álló beruházási eszközöket a szakosítási program fi­gyelembevételével használ­juk feL Arra törekszünk, hogy kel­lően koncentrált szarvasmar­ha-, sertés-, baromfi- és más férőhelyeket létesítünk az adott gazdaságok termelési irányainak megfelelően. Az üzemi specializáció je­lentkező tapasztalatait fel­dolgozzuk és tovább haszno­sítjuk. Különös gondot for­dítunk a szakosítást elősegí­tő szervezési, agrotechnikai és más problémák megoldá­sára. Többek között a talaj- javításra, az öntözés fejlesz­tésére, a legelőgazdálkodás megszervezésére, újabb ta­karmánykeverő üzemek léte­sítésére, az állatállomány mi­nőségi fejlesztésére és a gaz­daságok gépesítésére, villa­mosítására. A szakosítás mellett ugyan­akkor biztosítjuk, hogy a nö­vénytermesztés és az állatte­nyésztés összességében és részleteiben is olyan ütem­ben fejlődjön, hogy a nép­gazdaság által igényelt áru- növényeket, állati- és más termékeket a megyében ma­radéktalanul meg tudjuk ter­melni. III. Ä megye termelőszövetke­zeteinek politikai és gazda­sági előrehaladásához, vala­mint a szakosítási törekvé­sek megvalósításához a ter­melőszövetkezetek további szilárdításához hozzájárult a termelőszövetkezeti pártszer­vezetek politikai befolyásá­nak az erősödése és munká­juk színvonalának emelke­dése. A Politikai Bizottság 1960. április 12-1 határozatának szellemében Szolnok megye valamennyi termelőszövetke­zetében megalakultak és erő­södnek a pártszervezetek. — Közülük a nagyobbakban, — mint például Karcag város öt szövetkezetében, a túrke- vel Vörös Csillagban, a me- zőhéki Táncsicsban és az abádszalóki Leninben párt- bizottságot, illetve egységes vezetőséget hoztak létre, ösz- szesen 201 alapszervezet mű­ködik a megye 182 termelő­szövetkezetében. Jelenleg az ossz termelő­szövetkezeti tagság 11,4 százaléka párttag. A járási és városi pártszer­vek messzemenő erőfeszíté­se eredményeként — új ta­gok és tagjelöltek felvételé­vel — fokozatosan erősödnek (Folytatás a 4. oldalam*

Next

/
Thumbnails
Contents