Szolnok Megyei Néplap, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-12 / 188. szám

1962; augusztus 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A „százlábú teherhordó“ Megoldotta a cementhiányt, jövőre a szajoli felüljáró építésébe kezd a Hídépítő Vállalat Aszfaltút Építő Vállalat meg­kezdi a szajoli 4—44-es cso­mópont aszfaltozását. Ezután sor kerül a töltés és végül a mederhíd úttestének be­fejező munkálataira. — Milyen útburkolat ke­rül a mederhídra? — A járdára, mely vasbe­ton panelekből áll, 2 centi­méter aszfalt, a pályatestre 10 centiméter beton, erre 5 centiméter aszfalt kerül. Ebben a pillanatban be­robog az irodába egy izzadt, kockás Inges, magas férfi. — Sanyikám! Megvan a cement — rikoltja boldogan. Zelei Sándor sem tudja türtőztetni magát. Nevetve mondja: — Jól van gyere­kek, meg vagyunk mentve. Ezután, hogy szorongó ér­zése felengedett, már kér­deznem sem kell tovább. Beszél szüntelen. — Lesz itt munka éppen elég. örülök is neki, mert így legalább itthon vagyok. Vállalatunk október 15-re befejezi a Kelet. Főcsatorna 25-ös hídjának építését. En­nek az az érdekessége, hogy 54 méteres pillértávot hidal­tunk át utófeszített eljárás­sal. Jövőre a TITÁSZ-szal szemben, a Verseghy úton épülő új MÁV kórház alap­jának vasbeton-cölöpözését is mi végezzük. Ezenkívül talán már jövőre elkezdjük a szajoli vasúti felüljáró építését, mely úgy gondolom az autósok nem kis örömére fog szolgálni. A felüljáró terveit az UVATERV még ebben az évben befejezi. — Most pedig egy nagy szívességre kérném. — Tessék. — Ezúton szeretnék kö­szönetét mondani az Alföldi Kőolajfúrási Üzemnek, a Közlekedési Építő Vállalat­nak és a kecskeméti Köz­úti Igazgatóságnak, hogy a munkánkhoz oly elengedhe­tetlenül fontos cementtel ki­segítettek bennünket. Ezzel nagyszerű tanújelét adták a baráti és a közös ügy iránti szeretetüknek. B. J. MUKK AS SZEMMEL Mikor karakán a művezető ? A párt Vll. kongresszusa óta és most a Vili. kongresszusra készülve sokat beszélünk a vezetésről, az újságokban, a rádióban is sok szó esik róla. Mind­ez azért, mert nagy, országépítő munkánk sikere jórészt attól függ, ki-ki a maga posztján hogyan áll helyt, hogyan szervezi meg a munkát. S a vezetés a szervezés melleit attól, hogy a dolgozók mennyire ad­ják szívüket, lelkűket a munkába. Nem könnyű jól vezetni, de nem is lehetetlen. 1961 végén szerkesztőségünk is vitát indított ar­ról, milyen legyen a vezetés. Akkor üzemi igazgató­kat, járási városi párt és gazdasági vezetőket kér­tünk meg, mondják el véleményüket, gondjaikat, módszereiket, adjanak tanácsot egymásnak. Most munkásokat szólaltatunk meg, mondják el ők is: mi­lyennek látják üzemükben, munkahelyükön, szövetke­zetükben a vezetést, s ha ők volnának azon a posz­ton, követnék-e mostani vezetőik példáját. A Budapesti Fűrészek szol­noki telepén találomra kér­dezem meg egyik fiatal mun­kást, Bata Mihályt: Milyenek az üzem vezetői. — Hozzám csuda jók — mondja. — Nagyon is szere­tek itt dolgozni. Most igyek­A Hékl Állami Gazdaság mart­fűi telepén 220 borjút gondoz Hasznos János A fiatal jószágok élvezik a nap fényt Közgyűlés a szolnoki Lenin Tsz-ben Egy mázsás zabtermés — Tíz kilogrammos holdankénti átlagtermés szö- szösbükkönyből — Az állattenyésztéssel „operálnak a Lenin Tsz gazdái Ha/a szolnoki „százlábú” ártéri hídnak valóban száz pillére volna, akkor már ki­lencvennyolc pillér közötti nyílást fednének az előre­gyártott betonelemek. De mivel csak tizetöt „lába” van, így kettő kivételével tizenhármon már főtartók íveinek keresztül. Jól vizs­gázott a Herbert-féle betoló- pad is, mely biztosította az uófeszített betonelemek üte­mes beemelését. A mai napig még nincs határidő-eltolódás a Hídépítő Vállalatnál. Erről az építés- vezető helyettesének, Zelei Sándornak az irodájában győződtem meg. A grafiko­nokon pontosan, naprakészen vezetik az elvégzett munkát. — Eddig nagyobb nehéz­ségeink még nem voltak, de most úgy gondolom, kissé belekóstolunk a fekete le­vesbe, — mondotta Zelei elvtárs. — Miért? — Egyszerre két ellenség­gel küzdünk. Egyik a nagy meleg, a másik meg a ce­menthiány. A nagy hőség miatt megfeszített munkát keli végeznünk a betonele­mek utókezelésénél, locsolá­sánál, hogy ne keletkezzenek az anyagon repedések. — A legnagyobb baj azon­ban az, hogy nincs cement. Most várom az embereket, milyen hírrel jönnek: kise­gít-e bennünket a kecske­méti közúti igazgatóság. — Hány beton úttestei e- met kell még gyártani? — Negyvenhetet. — Kedves Zelei elvtárs; a MÁVAUT nagy panasza az, hogy a Szabadság térig nem tudnak pótkocsis járatokat közlekedtetni azért, mert a hídfeljáró munkálatai ezt lehetetlenné teszik. Így kénytelenek nz utasokat egy kocsiba préselni. — Ígérhetem, hogy szep­tember 15-re befejezzük ezt a munkát. Egyébként na­gyon megnehezítette a hely­zetünket az, hogy 40—50 éves téglaboitozatos szenny­vízlevezető csatornát talál­tunk e helyen, melynek ma­gassága 150 centiméter, szé­lessége 120 centiméter. Egye­seik azt állították, hogy a szolnoki vár földalatti ki­vezető folyosója volt. Sajnos, nem a régészeknek lett iga­zuk. — A további munkák mi­lyen határidőre készülnek? — Szeptember elsején emeljük be az ártéri híd utol­só főtartóját, ugyanekkor az A FÖLDMŰ VESSZÖVET- KEZETEK tavaszi taggyűlé­sein történt. Egymás után szólaltak fel az emberek és kérték: a városi ellátáshoz hasonlóan szervezzék meg vidéken is a lakosság ellátó­szolgálatot. Ma már a falvakban is igényt tartanak az asszonyok =) háztartási gépek és eszkö­zök kölcsönzésére, a szemfel­szedő, s nem egy helyen a képkeretező munkájára is. A kérelmeknek eleget téve eddig 51 földm.űvesszövetke- zet vezette be Szolnok me­dvében az ellátó szolgálatot. Háromszázötven háztartási gép áll rendelkezésre a köl­csönzéshez. Csak az év első felében több mint 4500 eset­ben segítettek háztartási gé­pek kölcsönadásával a falusi asszonyoknak. EDDIG A MEGYE falvai­ban öt helyen vezették be a harisnyaszemfelszedést, két helyen a képkeretezést. Kun­madarason megkezdte mun­káját a töltőtoll javító szol­gálat is. A földművesszövetkezetek nemrégiben megállapodást kötöttek a KISZÖV-vel: ahol nem dolgozik ktsz, ott a 'fóidművesszövetkezeti boi­Milliós károkat okoz a hosszantartó szárazság a szol­noki Lenin Termelőszövet­tok összegyűjtik a javításra váró eszközöket, ruhákat, — aztán a KISZÖV onnan el­szállítja. A javítás elvégzése után természetesen vissza­juttatják a cikkeket. Az első félévben a megyében 14 he­lyen szervezték meg az effajta javító szolgáltatást. Különösen jól . haladt ez a munka a kunszentmártoni járásban. Újabban a Patyolattal is kötöttek megállapodást a földművesszövetkezetek. Ed­dig három helyen. — Cibak­házán, Öcsödön és Tisza- földváron — létesítettek fel­vevő helyet. Kungyalun és Vezsenyben nem volt fodrász. Nos, a vezsenyiekkel közösen segí­tettek a gondon: megnyílt az új fodrászüzlet, s most már nem kell Szolnokra járni az asszonyoknak, ha szépek akarnak lenni. Kungyalun pedig részben társadalmi munkával részben pedig a földművesszövetkezet anyagi­hozzájárulásával építenek úi fodrászüzletet. A FÖLDMŰ VESSZŐ VET­KEZETEK most elhatároz­ták: szeptemberig a megye minden községében meg­szervezik a javító-ellátó szolgáltató tevékenységet. kezet földjein. Az aszály mé­reteiről, s az aszály elleni küzdelemről a közös gazda­ság szombaton tartott köz­gyűlésén adott számot Fried­rich Ferdinánd, a szövetke­zet elnöke. A tavaszi hóolvadás óta becsületes csapadékot nem kapott a város e része, ahol a Lenin Tsz gazdálkodik. Sőt Nagy János traktoros ekéje még a tavaszi szántáskor is száraz földet forgatott fel a Zagyvalaposon, ha 40 centi mélyre eresztette az eke­vasat. A kedvezőtlen tavasz és nyár nem maradt hatás nélkül. A hosszú télen ki­fagyott a szövetkezet 190 hold búzája. A megmaradó kétezer holdról is csak vala­mivel több mint hét mázsás termést takarítottak be. A csekélyke árpatermés — 6,8 mázsa — miatt 41 vagon takarmányárpája hiányzik a szövetkezetnek. Ez azt je­lenti, jövőre 830 sertéssel kevesebbet, hizlalhatnak meg Csak búzából egy millió-hat­százezer forint a kiesett ter­més értéke. Más gabonane- műekből elképesztően ala­csony termést takarítottak be. Zabot száz holdon ter­mesztenek, s bár még nem. csépelték el az idei termést. örülnek, ha holdanként egy mázsa terem, ami a vetőma­got fedezi esetleg. Szöszös- bükkönyből pedig 200 hold átlagában 10 kilogramm ter­mett mindössze. Angolperjé- faől két mázsás termést vár­tak, s helyette 30 kilogram­mot kaptak. A fajta borsó 110 holdján legalább öt mázsás termésre számítottak és lett két má­zsa. A zöldborsó 50 hold te­rületen 8 mázsát adott csak A zöldbab, 20 holdas táblán a tervezett 14 mázsával szemben 50 kilogrammal fi­zetett. S ugyanígy a kertészet. A növénytermesztésben egyedül a rostlen és az olajlen érte el, vagy haladta túl a ter­vezett termésátlagot. A nö­vénytermesztés így több mil­lió forintos hiányt mutat a mérlegegyenlegen. A szövetkezet gazdái ezért az állattenyésztéssel próbál­nak „operálni”. Év elején úgy tervezték, 37 000 barom­fit értékesítenek az idén. Már most a tervszámnál tar­tanak, s év végéig összesen 65 000 csibét nevelnek piac­ra. A szarvasmarha tartás­ból 330 000 forint többlet- bevételt érnek el. Hízőmar- hát a tervezett 220 helyett 268-at adnak el. A sertés­tenyészetből 210 000 forint többletbevétel várható. Minimálisra csökkentették a szövetkezet üzemviteli költségét. 800 000 forinttal kevesebbet költenek el, mint ahogy év elején tervezték. Még mindezzel sem tud­ják másfélmillió forint alá szorítani az aszály okozta kárt. Bár az is igaz. öntö­zési adottságaikat sem hasz­nálták megfelelően. ' Az idei tapasztalatok arra is rávezették a termelőszö­vetkezetet, hogy milyen fon­tos a mélyszántás. Volt bú­zatáblájuk. amelynek vető- ágyát mélyen megforgatták, s ott tudtak is 14 mázsa bú­zát termeszteni. A szövet­kezet közgyűlése élesen ki­kelt Cseh Imre. Dósa István és Gecse traktorosok ellen, akik a nyári mélyszántásban nem eresztik kellő m-sívség- re ekéjüket. E L. szem is, mert jelentkeztem párttagjelöltnek. Nekem elég annyi, hogy rendesen bán­nék velem. Nem akarok az ő munkájukba beleszólni. Ök jobban tudják, mint én. Forgó Mihály gépkezelő már egy kicsit másképpen vélekedik. Az első percnyi beszélgetés után megered a szava. Még akkor sem akar tágítani mellőlem, amikor a munkatársai egyre-másra in­tegetnek neki, hogy rakodni kell már. Cok a mondaniva­lója. — A vezetők munkáját mi, beosztottak csak a magunk szemszögéből tudjuk megítél­ni. Mindenekelőtt aszerint, hogy hozzánk milyenek. Ve­lem nagyon rendesek. Negy­venkétéves ember vagyok, nem is viselném el, ha ve­lem gorombán, vagy nagyké­pűen b^nna bárki is. — Mégis hadd mondjam el — főleg azt, ami nekem nem tetszik itt. — Én nem engedném meg például azt, ami tegnap este történt. Tíz óráig tart a mű­szak és vannak olyanok, akik már kilenc óra után mennek fürödni. Kit csapunk be ez­zel, ha nem magunkat, s egy­mást? Elmondok egy másik esetet is. Az egyik műveze­tőnk kimondottan karakán gyerek — már ne haragud­jon, de mi magunk közt csak így mondjuk. A múlt héten két ember vagonnal összetö­rette a sínbetétet és emiatt nem tudtunk vagy másfél órán át anyagot kihordani. Mikor a művezető szólt ne­kik, még azok hangoskodtak, akik a kárt okozták. Aztán dolgozhattunk, mint az álla­tok, hogy utólérjük magun­kat. • — S ha már a munkásokat szapulom, elmondom azt is, amit nem egy • taggyűlésen szóvátettem már. Az ebéd­lőnk olyan, hogy sok tsz-ben az istálló is tisztább. De miért? Mert sókan egymás­hoz dobálják a hulladékot, az ételt. Ha valaki messziről idejönne, a szoba faláról meg tudná mondani mindig, hogy milyen zöldségszezon van. — Most épül egy új ebéd­lő, meg öltöző. Nagyon kell már. Csak attól tartok, hogy azt se becsülik meg. Az ab­lakokat, meg amik eimozdít- hatók, néhány nap alatt ei- hordják az épületből. Hát mondja! Ahol ilyen dolgokat megtehetnek a dolgozók, ott nem gyenge a vezetés? No, nemcsak magunkat, munká­sokat vágom. Van egy másik művezetőnk is, aki ellentéte annak, akit az előbb említet­tem. Ö nyírja a melósokat. Bizony, hamar megmondja az embernek, hogy ha nem tet­szik, menjen a munkaköny­véért. Ez is rosszul esik. Mert így csak a régi rendszerben beszéltek az emberrel. Ne­kem mindig azt idézi fel. — Nem rám tartozik, de ha a vezetésről van szó, azt hiszem, ezt is megemlíthe­tem. Ebben az üzemben 350 dolgozó van. Soknak találom a függetlenített vezetőt, mű­vezetőt. A 350 emberre leg­alább 25 jut. Ez nem is tűn­ne annyira fel, ha flottul menne a munka. De bizony van úgy, hogy első helyett negyed osztályú anyagot tu­dunk kiadni a kezünkből. Mi főleg úgy számolunk, hogy megint ennyivel, meg ennyi­vel kerestünk kevesebbet. Nekünk is rossz, ha hitvá­nyabb árut tudunk kiadni a kezünkből. Megint, integetnek, de For­gó Mihály belelendült a be­szédbe. Csak legyint, s foly­tatja: — Nem mondanám a te­lepvezetőre. De a művezetők között bizony dívik a sógor, koma, jóbarát elve is, S búcsúzásunk után. mint­ha csak éppen Forgó Mihály utolsó szavait akarná akarat­lanul is igazolni Gerőcs Jó- zsefné, az egyik léckötöző: — Négy hónapja vagyok itt, megmondom őszintén, protekcióval kerültem be' az üzembe. Itt dolgozik egy nagybátyám, meg egy öcsém. Nekem most mindenki na­gyon jó, mert örülök, hogy felvettek. Kis hallgatás után még hozzáteszi: — Inkább talán a városi vezetésről mondanám: sokkal többet kellene törődniük az­zal, hogy a szolnoki asszo­nyok dolgozhassanak. Szerin­tem az egész városban kevés számunkra a munkalehető­ség. Tudom, sok olyan asz- szony is van, aki dolgozna, de nincs szakképzettsége. Ta­lán nem mondok lehetetlent, ha azt javaslom: segítsenek a város vezetői abban, hogy az a sok asszony tanuljon valamit, szerezzen valami szakképzettséget, hogy aztán dolgozhasson. Bizony, sok szolnoki nő gondját foglalta össze Ge- rőcsné, Borsi Eszter (Folytatása következik,) Repül a Sirály I. a Dunán Szerdán tette meg első próbaútját a Dunán a Szovjet­uniótól vásárolt hordszárnyas személyszállító kishajó. A 27 méter hosszú szárnyashajó óránként 70—75 km sebes­séggel is halad. Átlagos utazó sebessége 60 km. Az új hajőtipus forradalmasítja a vízi-kőzlekedésí nemcsak Dunán, hanem a Balatonon is használható, (MTI Fotó — Marosi László feiv > Hetvenezer ember kérésére — a MÉSZÖV intézkedett

Next

/
Thumbnails
Contents