Szolnok Megyei Néplap, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-05 / 182. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. augusztus 5. Serfőző Simon: T AKARMÁNYOS“ (Bokros László képe) összetöredezve lüktetnek a levegő hegyomlásaiban a fények sárga edényei, úsznak a messzeségek áld az érzékeny rétek, az öfcrök nyakán meg-megnyikkan a járom, állnak meredek egekkel a homlokukon, s aztán föllángoírak az öntudatlan pikkelyes rögök, kiabálásba kezdenek a tanyák, fák, színek, s hiszem a szekér mellett elgondolkodó embert, ahogy áll, s kezében elnehezedik a vörös görcs-kiütéses-nyelű villa, messzi záporok futkosnak emlékeiben, kutyavonításos, fulladt falvak felett, és e táj is emlékszik, a hét hold földjére, melybe esténként beleszántotta már az egeket is, járta izzadtan a barázdákat, a felhőknek dalolt, a napba fészkelt madaraknak, most itt áll, s a madarak a forró ragyogás tócsáiba haldokolva belezuhannak, a távoli tsz-tanya: gomolygó, fehér szélbokor-izzás, a szekér alatt üvegszilánk-csend, és kék, puha lábszárcsontos délután. A Lengyel Néphadsereg ének- és tánc- együttese Szolnokon Augusztus 11-én (szombaton) este nyolc órakor a szolnoki közönség is találkozik a szabadtéri színpadon (rossz idő esetén: a Ságvári Endre Művelődési Házban) a Lengyel Néphadsereg művészegyüttesével. Mielőtt azonban létrejönne ez a randevú, már most bemutatjuk röviden a hírneves katonaegyüttes eddigi útját. Első külföldi szereplésük 1949 márciusában volt Csehszlovákiában. Azóta tartja feladatának az együttes minél több külföldi ország népével megismertetni a lengyel táncot és a lengyel dalt. Egy év múlva, 1950 júliusában az együttes megkapta az Állami Művészeti Díj második fokozatát. Második külföldi útjuk Magyarországra vezetett 1951. szeptember és októberében. Ekkor tizennyolc előadásukon 175 000 ember tekintette meg műsorukat. A következő években tovább ívelt felfelé az énekesek és táncosok művészete, de nemcsak a minőségi, hanem a mennyiségi fejlődés is számottevő volt, hiszen az első magyarországi tűméről való visszaérkezés után a balettkar hatvan, az énekkar száma száz főre emelkedett. A mostani vendégszereplésre százhatvan művésszel érkezett hazánkba a lengyel táncos és énekes gárda. Tizenöt előadást tartanak, ezeknek döntő többségét vidéki városainkban, így Szolnokon is.A világ legkisebb könyve A bergamoi levéltárban felfedeztek két példányt a világ legkisebb könyvéből. A könyv 1615-ben jelent meg Páduában és Galilei levelét tartalmazza Lorettoi Krisztinához. A miniatűr könyv 177 oldalon négyezer szót tartalmaz. Mérete: 12x15x7 milliméter, súlya mindössze 1,5 gramm. Hárman körzetbe mennek... Leírtam a címet, de megakadtam. Még mindig a beszélgetés hatása alatt vagyok. A fenti szavakból ugyanazt érzem kicsengeni, mint ezekből: három fiatal orvos bajba került. És ez mégis furcsa dolog. De ha a hivatásomat jól akarom teljesíteni, önmagámmal is vitatkoznom kell. Már másodszor írom ezt a riportot... Persze, nem ezzel kellene kezdenem. Inkább így: A megyei kórház igazgatói irodájában fiatal orvosoikkal találkoztam, akik a kétéves kötelező kórházi gyakorlat után körzetbe mennek. Egyaránt tehetségesek, tőzsgyö- keres pestiek, nem szívesen jöttek vidékre és még ennél is kevesebb kedvvel mennek körzetbe és ..; De hadd adjam át a szót egyiküknek: — Előrebocsátom, megpályáztam Rákóczdfalvát. A szóbeli egyezség létrejött, most már mielőbb a körzetben akarok lenni. Az én ügyem lezárult, tehát nem magamról beszé’ek elsősorban ... Évfolyamunkon summa cum laude végeztünk né- hányan. Tanultunk, dolgoztunk nagyon becsületesen, mert kórházba, vagy tudományos intézetbe akartunk kerülni. Nem sikerült. Egyikünk körzeti orvos lesz, a másik, aki a gyermekgyógyászatot választotta, szemészetre megy..: Van sok példám, sorolhatnám... Az egyetemről kikerülők — azt hiszem — mindannyian „világmegváltó” elképzelésekkel vannak teli. De mi legalább keményen küzdöttünk az ideánkért. Mégis, egyetlen tollvonással keresztülhúzták a számításainkat. Jó ez így?.,. Orvos és orvos... Ez sem ugyanaz. Oly nagyon eltérőek a szakok, hogy jobbára csupán az erkölcsi kötelezettség a közös — és a hivatás- tudat. Tehetségen és kedven is múlik, lehet ezt tagadni? Nem, nem, persze, hogy nem. Természetes, hogy sokminden múlik ezen. Kedv és tehetség ,. i Viszont száz új orvos közül negyven — éppen ilyen alapon — a szülészetre jelentkezik, a másik negyven belosztályra, húsz pedig gyermekgyógyász óhajt lenni. És nemcsak ez a három, vagy négy szakma van. Kellenek szemészek, fülészek, ideggyógyászok, urológusok, szájsebészek és kórboncnokok is. A negyven szülész-jelölt közül legfeljebb , tizet helyeznek oda, a többit szétosztják esetleg éppen a rheu- matológia, a közegészségügy és a röntgen között. Ezek szerint harminc embert sérelem ért... Sérelem éri mindazokat, akiket kívánságuk ellenére irányítanak körzetekbe? Szolnok megyében pillanatnyilag is tíz üres körzeti orvosi hely van. Pedig a nagy körzeteket tovább kell bontani kisebbekre. És ez további üres státuszokat jelent. Ezt ők mondják: — Kevés a körzeti orvos? Nagyon egyszerű a megoldás. — Mennyiben? — kérdezem. — Ne csak minket küldjenek körzetbe. — Hanem? — Mindenki megérti, hogy társadalmi- és egyéni célok állnak egymással szemben és első a köz érdeke. Nekünk sem az ellen van kifogásunk, hogy mi körzetbe megyünk. Az ellen, hogy csak mi. Menjen más is. A kórházi gyakorlat után helyezzenek mindenkit körzetbe, akár öt évre, De mindenkit! Mindannyian szerezzünk gyakorlatot, ismerjük meg a betegeket és a betegségeket. Ha nekünk hasznos lesz, jó az másnak is. És aki továbbra is fenntartja előbbi szándékát, annak tegyék lehetővé az intézményhez való visszakerülést, a szakvizsgázást. Persze, addigra bizonyára sokan lemondanak eredeti tervükről, hiszen már nem csupán a falut hagyják ott, hanem a jóval több jövedelmet is. Már aki megteszi. Ám aki vállalja, abban biztosak lehetünk, azt valóban a tu. náE dásszomj vezeti. Azzal kezdtük a beszélgetésünket, hogy őszinte véleményeket kapok, s nagyon örülök az őszinteségnek. Annál is inkább, hisz magam is sokban egyetértek velüK. Mert teszem fel, ha orvos lennék és a gyógyszervegyé- szetben látnám életem értelmét, talán engem is elkeserítene, hogy körzeti orvost csinálnak belőlem. Persze, magammal is vitatkoznom kell. Legjobb, ha ide, erre a papírra felírom: orvoshiány van a körzetekben. És most magam elé teszem, hogy lássam és ne feledjem, eldugott községekben ezrek és ezrek élnek, akiknek az orvosi ellátottsá guk kevésbé biztosított, akiknek — ha jó ez a kifejezés — háziorvosra van szükségük. Súlyos betegek hosszú utazás után órák hosszat várnak a szomszéd körzet orvosánál sorukra, mert nekik nincs orvosuk. Üres a körzet — Körzeti orvos nem szakvizsgázhat? — kérdezem. — Tíz év alatt kettőnek sikerült — mondják. Elenyészően kevés. Ám a távolabbi perspektíva mégis az, hogy szakorvosok töltik be a körzeti állásokat. Tehát megoldást kell keresni és találni. Talán helyettesítéssel, vagy másként adnak lehetőséget, hogy az a körzeti orvos, aki szakorvosi képesítést akar szerezni, megtehesse; Elvi akadálya most nincs. Gyakorlati persze annál több; Valamelyikőjük ezt mondja: — Már eleve szívesen vállaltam volna körzetet, ha az nem jelentene egyet a „száműzetéssel”, azzal, hogy az egész életem ott kell letölteni. Egész életre szóló száműzetés? Beszéltem egy idős körzeti orvossal. Életkörülményeire nem használta ezt a szót: száműzetés. Még csak olyasmit sem mondott, hogy a kötelességteljesítés áldozata. Nem, nem érezte magát áldozatnak. Örömét fejezte ki, hogy körzetben dolgozhatott És mesélt arról, hány helyet pályázott meg, amíg a mostanit elnyerhette. Persze, akkor sok volt az orvos és kevés az állás. Most fordítva van. Azt mondják, néhány éven belül helyrebillen az egyensúly. Szó sem lesz kényszerítő körülményekről. Legalább is olyan formában nem, mint manapság. Pályázni kell. Pályázni és küzdeni még egy körzeti orvosi állásért is, akár a megye legeldugottabb csücskében is. Most ez van: orvoshiány a körzetekben. Gond, amelyen segíteni kell; És ha ezt nem tévesztjük szem elől, akkor könnyű vitatkozni... Szántó István Shakespeare, Verne, Tolsztoj — A Bestsellerek Az UNESCO adatai szerint 1960-ban sorrendben a következő szerzők műveit adták ki a világon a legnagyobb példányszámban: Shakespeare, Verne. Tolsztoj, Agatha Christie, Dosztojevszkij, Csehov, Balzac, idősebb Dumas, Maupassant, Victor Hugo, Camus. Vándorkönyvtárak Nigériában Nigéria három autonóm artományának egyike, Nyu- ;at-Nigéria költségvetésének elét népművelésre fordítja, badenban nagy könyvtárat ■pitének. A kormány addig s vándorkönyvtárak segít- égével juttatja el a könyveket a falvakba és az is- rolákba. Ötven vándor- :önyvtár működik külön a yermekek számára, IBillltlliaitIHIIIIHItilllliJifilllltllllflitMlltIUlllllllli’ szappannak sem engedett.', Ibi is hozzákezdett a fürdetéshez, de a másik türelmet lenné vált. — Nem piszkos mán. Ho-] zom a pelenkát. Bepólyáz-\ zuk. | A jobb napokat látott vá-i szondarabot, amit törölköző-; nek használtak, undorítóan, vörössé tette a rozsda, ami-j korra a vasbabát pólyába", tették. Ketten fektették lej a kiszolgált sportkocsiba. I — Hogy hívjuk?... tana-? kodtak és felfelé zötyögtettékl a kocsit. Nehezen ment, mert? csak a tolórúd alsó szélét; érték. | — Lacikának — seppegte| o szőke. — Az nem jó, inkább Imi-? nek — kontrázott a másik.í U kkor ért oda a gátőr.Már messziről nevette? a gyerekkocsival küszködő§ lányokat, Rózsit, Kutas koma? lányát, meg a kis feketét, a | másikat. Még három lépés-? nyíre is kuncogott a kéts lánypalánta, de amikor mel-r léjük lépett, nagyot billent? vele a föld. Mondott vala-E mit, a gyerek nevét motyog-r ta, de azok meg sem moz-1 dúltak, csak lesték, hogy§ Károly bácsinak jár a szája,? de nem beszél. A sánta em-i bér mankója ekkor a fűbe? dőlt, utánakapott, és most± már érezte, hogy sikerül: ? — Rózsi, Rózsikám — sut-jj togta —, gyertek, cukrot hoz-? tam... Anyátok cukrot kül-| dött. = A gyerekek otthagyták az| alvó vasbabát és a fűben| térdelő sántához szaladtak.? Magához kapta őket és resz-\ ketni kezdett. A kiszolgált ócska sport-r kocsiban aludt a vasbaba:= — egy apró szárnyas akna. j TISZAI LAJOS: ; IGAZ MESE A VASBABÁRÓL is hagyta a keresést és csüggedten lehuppant a macska mellé. Messziről hallotta Rózsi kiáltását: — Ibi... gyere csak...! A lány a nádas széléről integetett és leguggolt a fűbe. Rozsdabarna valamit piszkált ki a homokból. — Mi ezs — sejpítette a feketehajú, amikor odaért. A szőke hátrabillentette copfját: — Baba. Vasbaba... — Nem is baba — szólt a fekete csalódottan, de azért ő is simogatni kezdte az elnyúlt, körteformájú valamit. — De baba — bizonygatta a szőke. Csak sáros baba. — Ez a lába... tényleg baba. — Fürdessük meg... — Hogyne, hogy fázzon. — Nem fázik, bepólyáljuk. — Tényleg. A babát közben teljesen kihúzták a homokból. Ibi beszaladt a pólyáért és még a babakocsit is maga előtt dö- cögtette, le a vízpartra. — Nehéz — panaszolta a szőke. Ibi erre odaugrott: — Nem is nehéz, majd én viszem — és vitte, de alig tudott lépni a nagy erőlködéstől. Valahogy azért mégis elért a vízig. Letette a vasbabát a mólóra. Rózsi meg mosni kezdte a kis törölközővel. A homok könnyen lemálott a vasbabáról, de a vörhenyes rozsda még a . Milus erre megnyalta a szája szélét, csavarintott egyet csillogó fekete farkán, és kíváncsian figyelte a kislányt. A gyerek feltápászkodott és kacsázva keresztül szaladt az udvaron, megkerült egy nagy vashordót és utána kapott egy libbenő kis köténynek. — Megvagy! Te vagy a hunyó. A másik ijedten bámult rá, majd kényeskedni kezdett: — Nem jár, lestél...! — Nem lestem. Menj oda hunyni — mutatott a fára. A fekete nagyhajú durcásan elindult, a szőke meg fürkészve pislogott a tyúkólra, az eperfára és a szőlőtőkékre. — Mehetek-e mán? — kiabált rögtön a másik. A dé- vánkozó erre nekiiramodott, egyenesen a Tisza-partnak. A hunyó már megsokalta a várást és gyorsan körülnyargalta az udvart. Benézett a tyúkólba, megkerülte az eperfát, széthúzta az orgonabokrot. Semmi. Elment a szőlősorig. Sehol semmi. Odaszaladt a fészerhez, jobbára csak a küszöbig, amin a macska sütkérezett. Üjra bement a baromfiudvarba, szétrebbentette a jércéket, de rögtön ijedten kiszaladt- mert Pista, a nagy, vad csendőr-kakas nekiterpeszkedett. Rózsi sehol. Ez aztán annyira letörte, hogy abba
