Szolnok Megyei Néplap, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-05 / 182. szám
1962. augusztus 5. SZOLNOK MEGVET NÉPLAP 5 Űjabb áldozatot követelt a Tisza A holttestet még nem találták meg Minden nyáron — a fürdési szezonban — megszedi a maga áldozatait a Tisza. A szabálytalan helyen való fürdőzés következtében évről évre sokan fulladnak a folyóba. Legutób csütörtökön történt újabb szerencsétlenség. Balogh János szolnoki 10 esztendős kisfiú tiszaroffi nagyszüleinél üdült. A községbeli gyerekekkel szedret szedni ment a tiszaroffi hajóállomás közelébe. Játék közben bemerészkedett a vízbe és a sebes sodrású folyó nyomban magával ragadta. Elmerült, s többé már nem látták felbukanni. Az újabb tragédia ismét fokozottabb elővigyázatra inti a szülőket, a jövőben még jobban vigyázzanak gyermekeikre. A tiszamenti községek tanácsai a folyó mentén mindenütt kijelölték a fürdőhelyeket: fürödni csak ott szabad, másutt tilos és élet- veszélyes. Mozgalmas élet a Tisza-parton Amerikai vendégek jártak Jászberényben Két nép mezőgazdasági szakemberei az állami gazdaságban Még néhányat rezdül a Diesel-motor mi Gazdaság főagronómusa fogadja az érrázta autóbusz hatalmas teste, s a forró kezüket. A vándorok messzi földről, az ,, , ,,, , oceanon túlról, onnan is az Ot-to kornyenyári szel mar tovaf.ujta a port. A vara- kéröl jötfek Valamennyi az Egyesült kozák sebes léptekkel tartanak a kapu fe- Államok polgára, ki egyhónapos turistáié; élükön Fodor Sándor, a Jászsági Álla- utat tesz Európában. A negyedszáz főnyi csapat minden tagja mezőgazdasági ember. Akad közöttük mezőgazdasági iskolai tanár, igazgató, de farmer is és két — meglepően keresetlen egyszerűséggel öltözött — egyetemista leány. Fodor elvtárs most villámvizsgázik matematikából: fáradhatatlanul felelget, s közben arra kényszerül, hogy a terméseredményeket a nálunk használatos katasztrá- lis holdról hektárra, acre-re számítsa át. Az amerikaiak alapos emberek: sokat jegyeznek. A huszonhárom métermázsás (tavalyi) kukoricáról, az (idei) aszályos időben született tizenhét méter mázsás búzáról készülő feljegyzéseket elismerő főbólogatás kíséri. A vendégek tájékozottabb ja tud arról, hogy a szocialista tábor túl akarja szárnyalni az USA terméseredményeit; s nem kételkedik abban, hogy ez az elhatározás mihamar sikerrel jár majd. Mister Martin — fiatal, kisportolt tanárember — kíméli újjizmait. (Azokra a baseball labda megmarkolásá- ra lesz ismét szüksége, ha hazatér.) A jegyzetkészítés legkényelmesebb módját választja: saját magának diktál hordozható magnetofonjába. Az amerikai szakértők versenyképesen olcsónak találGépeket az iskolákba! Beszélgetés a szolnoki Vasipari Vállalat szakembereivel A Zagyva és a Tisza találkozásánál festői környezetben ^ található a Kinizsi Sportegyesület evezős szakosztályának csónakháza. A kellemes nyári délutánokon benépesedik a csónakkikötő. Nyit-e, nem nyit-e november 7-én a Szigligeti Színház? A szolnoki Táncsics utca végén szorgos munkáskezek bontják a színház homlokzatát. A két nagy torony már téglahalmokba rakva hever a földön és feltűnik az ívelt tetőszer- kezet váza. Mindenütt por, vakolathalmok, amerre nézünk. A színház igazgatója november 7-én ünnepi díszelőadással szeretné megnyitni az évadot. Vajon sikerül-e? Indokoltak-e a színház vezetőinek reményei? Elsőnek Pélyi Ferencet, a városi tanács főmérnökét kérdezzük meg erről. — Naponta figyelemmel kísérem az építkezést. — Nemcsak a tornyokat bontják, hanem a belső átalakításhoz szükséges bontási munkákat is gyors ütemben folytatják, hogy a nézőtér rendbehozását mielőbb meg lehessen kezdeni. Meg kell őszintén mondanom, a különböző építő vállalatoknak nagy erőfeszítést kell tenniök, ha november 7-re „nyitáskész” állapotba akarják helyezni az épületet. Ennek alapján megígérhetem, hogy ha rajtunk múlik, november 7-re megtarthatja a színház a díszelőadást. Csak a földszint és a színpad lesz teljesen kész erre az időpontra, az erkély és a különböző próbatermek, büfé, dohányzó még nem. — Természetesen nem könnyű az alvállalkozók munkáját úgy összeegyeztetni, hogy minden egybevágjon, de igyekszünk őket is szorítani a határidő betartására. Alvállalkozó végzi például a nézőtér műanyag padlóborítását. A széksorokat már megrendelték és remélhetőleg azokat időre leszállítják. — Egyébként a nézőteret restauráljuk, síma, egyszerű megoldás jellemzi majd, különlegesen tartós, élénkszínű festékkel végezzük majd a munkálatokat. — A távfűtés szerelésére nincs kapacitásunk, a tanács intézkedik majd arra, hogy idejében meginduljon a fűtés. A különböző nyílászáró vasszerkezetek háromszázezer forint értékben több lakatosipari vállalatnál készülnek. Nem garantálják, hogy ebben az évben le tudják szállítani azokat. Az építkezés második üteme, azaz az emeleti helyiségek, a homlokzat elkészítése ezért már hosszabb időt vesz majd igénybe. A színházlátogató közönség nevében őszintén örülünk az építőipari vállalat ígéretének. Reméljük, hogy minden nehézséget leküzdve tényleg ott ülhetünk az újjáalakított nézőtéren az októberi forradalom tiszteletére rendezett megnyitó előadáson. — ht — A szolnoki Vasipari Vállalat 1960 óta foglalkozik politechnikai gépek és eszközök gyártásával. Azóta az ország általános és középiskolái számára itt készítik a gyalugépeket, a papírvágókat, a fémlemezollókat. Várhatnak-e Iskoláink ^ a következő tanévben új, még korszerűbb politechnikai gépeket? — Erről beszélgettünk Po- csai Tibor műszaki osztály- vezetővel és Harsányi Ferenccel, a gyártáselőkészítés vezetőjével. — A kombinált gyalugépek, a papírvágók és fémlemezollók gyártását az idén is folytatjuk — kezdte Pocsai Tibor. — Új gépeket is konstruáltunk: a kombinált fa- és fémesztergát, a könyvvágógépet, 1963-ban pedig új maró és fémgyalugépet készítünk. — Mennyi politechnikai gépet és eszközt készítettek az idén? — Az első és második negyedévre száz fémlemezollót terveztünk, de már a harmadik negyedévi előirányzatot is teljesítettük, százötven fémlemezollót gyártottunk június végéig. Programunk szerint a negyedik negyedévben kellene befejezni ötven kombinált eszterga és kétszáz gyalugép elkészítését, de a harmadik negyedévben, ezt a mennyiseget is legyártjuk. így lehetővé válik az utolsó negyedben ötven könyvvágógép elkészítése is — terven felül. — Hogyan váltak be a gépek a gyakorlatban? A kérdésre Harsányi Ferenc adta meg a választ: — Hat hónapig garanciát vállalunk a politechnikai gépekért és eszközökért. Eddig minimális volt a műszaki hibák száma. — Jelenlegi termelési kapacitásunknak még tíz százalékát sem köti le a politechnikai gépek és eszközök gyártása. Nem rajtunk, hanem az Iskolai Felszereléseket Értékesítő Vállalat — ÍIFÉRT) megrendelésein múlik, ha kell, akár a kétszeresét is gyártsunk a jelenleg kiszabott mennyiségnek. * A szolnoki vasipari Vállalat műszaki gárdája Imre Lajos főmérnök vezetésével, állandóan tökéletesíti a politechnikai gépek és eszközök konstrukcióit. A gépek hasznosak, tartósak, szépek, praktikusak. A diákok barátaivá váltak a kombinált gyalugépnek, melyeken a marás mellett gyalulni, fúrni, fűrészelni is lehet. A modern vonalú fémesztergák, a könyvvágó gépek is a legnépszerűbb „tantárgyakká” váltak... Ezért hívjuk fel az Iskolai Felszereléseket Értékesítő Vállalat ftevéimét: a szolnoki Vasipari Vállalat minden nehézség nélkül tudna kétszer annyi politechnikai gépet és eszközt gyártani, mint amennyit az idei terv előír. — bubor — FORGATJÁK AZ „ISTEN ŐSZI CSILLAGA" CÍMŰ FILMET László János, az állami építőipari vállalat igazgatója derűlátóbb. — Éppen tegnap tartottunk egy megbeszélést a megyei tanács és a párt- bizottság egyes vezetőivel. Tizenhatezer kilométert repült, hogy egy gólt lőjön Harold White angol kapitány 16 000 kilométert repült a kanadai Torontóból — saját költségén, — hogy jobbszélsőiként részt vehessen annak a német csapatnak meccsén, amelyben a megszálló csapatok tisztjeként öt évig játszott. Lőtt is egy gólt és másnap elégedetten visszarepült Torontóba. Három évvel ezelőtt Singaporeból utazott vissza Németországba, hogy a csapat mérkőzésén részt vegyen és két gól után Singaporeba tért vissza. Munkában az operatőr Madaras József, Görbe János ják az önköltséget — 142 forintot —, melyből az állami gazdaság egy métermázsa búzát előállít. Ennek kulcsa persze a magas termésátlag. Ma még ők termesztik — főként takarítják be — kevesebb emberi erővel a kukoricát; a jászságiak egy métermázsára 5,7 munkaórát fordítanak. Méhész szíveket megdobog- tatóan egyezik az állami gazdaságiak és Mr. Prosect — hatszáz diákos iskola igazgatója — véleménye arról a haszonról, mely a méhek nyújtotta beporzásból származik. A direktor úr városában a méhészek egy nyárra öt dollárt kapnas méhcsaládonként „bérleti díj" fejében. A méz természetesen a méhészt illeti. A házigazdák — Vitai József kerületvezető és Hamar Jenő agronómus — ebédhez invitálja vendégeit. Magunk Mr. Krahn és Mr. Martin mellett helyezkedünk el. Az utóbbi — az ifjabb — az iránt érdeklődik: csak ünnepi alkalmakon használ- ják-e a ragyogó abroszos, minden sarkában tiszta ebédlőt. — Dehogy! — felel Vékási Kovács István, a gazdaság főkönyvelőjének helyettese. — Napjában háromszor. Dolgozóink itt reggeliznek, ebédelnek, vacsoráznak. — Mennyiért? — A legalacsonyabb kategóriában dolgozó munkás két órai bérének megfelelő ösz- szeget kell fizetni a háromszori étkezésért — így a válasz. Mr. Krahn fülét megütötte a szó: „legalacsonyabb kategóriában”. — Hogyan, hát önöknél nem mindenki keres egyformán? — Egyformán? — ezen álmélkodik el igazában a fő- agronómus. — Nálunk az alapbérhez különféle jutalmak járulnak, az elért termelési eredmények szerint. A tsz-ekben — jön lendületbe — a közösen megtermelt javak bizonyos értékét osztja fel a tagság. A termelőszövetkezet fogalmát — persze — meg kell magyaráznunk. Ez eléggé sikerül; de azt alig sikerül elhitetnünk — pedig úgy igaz —, hogy akad olyan jószággondozó, kinek keresete a legjobban dotált megyei vezetőénél is több. Meglátszik a vendégek arcán, mit gondolnak: „Furcsa ország ez » Magyarország”. Hát igaz, hogy amerikai szemmel nézve valóban furcsa... Az ebédhez édes rizlinggel koccintunk. A Svájcból Amerikába vándorolt állatorvos harsány jódlizással — a hegyilakók sajátos énekprodukciójával — serkenti tapsra útitársait és a háziakat Gyakran hangzik elismerő szó a tiszta istállók, tyúkszállások táján; dicséret szól a tojáshozamnak, mely a sárga magyar tyúkoknál nem jár messzi az évi kétszáztól. Tetszik a gyümölcsválogatő. a szénaszárító — de a borospincének sem keltik maió rossz hírét a Jászföldön jártak... Kevés hiányzik ahhoz hogy cigányért szalajtson valaki egy kíváncsi lurkót, de sajnos, sürget a program... Mr. Krahnon látszik, hogv nagyon mondana valamit, de alig tudja rászánni magát. Gondos torokköszörülés után — az autóbusz vezetője már negyedszer dudál — végre megkérdi: — Lehetséges volna, hogv ha hazaérünk. írjunk önnek’ — Nagyon örülnék neki! — Valóban És... és ön is írhat nekem? — Persze Aki megfizeti a bélyeget, oda ír abnvá akar. — b. z. —
