Szolnok Megyei Néplap, 1962. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-05 / 182. szám
1862. augusztus 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Mire jó ez? Bekerítik a vegyiművek lakótelepét. Gyönyörű téglaalapú drótkerítést húznak. Szép, szép a kerítés, de hosszas morfondírozás után sem tudtam eldönteni, hogy mi célt szolgál? Igaz, hogy régen a városokat fallal vették körül, mely védelmet nyújtott a támadások ellen és lehetővé tette a városba érkező idegen kereskedők megvá- molását. Aztán ott van a kínai nagyfal. Lám-lám, a kínaiak sem sajnálták a költségeket, ha országuk megvédéséről volt szó. De mitől véd a vegyiművek lakótelepét körülzáró fal? Még most is törném tán a fejemet, ha az üzem bejárata elé érve nem ötlik szemembe a jókora kerékpár-garázs, hatalmas vasbeton oszlopaival. Nem kerékpár-garázsnak, hanem szorultság esetén szuper- foszfát-raktárnak is megfelel. Ekkor lopózott tudatomba a kétely: itt nagyon sok pénz lehet. Az viszont rendben is van, hogy pénz van. Ennél nagyobb a hiba. Nincs mire költeni. A vegyiművekben már megoldották a problémát. Elindítottak egy remek pénzköltési mozgalmat, mely megszabadít a hasonló gondoktól és így hangzik: „Kerítsük be lakótelepeinket’’. — bóján —! Gyorsabban cserélik a rossz villanyégőket A Titász szolnoki üzemvezetősége a napokban egy speciális, szerelőkosaras teherautót kapott a közvilágítási égők cseréjéhez. Képünkön Kiss Imre szerelő már az új szerelőkocsiról végzi a Vöröscsillag úton az égőcserét. Máshol sem fonják kolbászból a sövényt Harminchétén tértek vissza az abádszalóki Lenin Tsz-be Alacsony, barna fiatalember a kovácsműhely előtt javítgatja traktorát. Megszokott mozdulatokkal cseréli a DT hibás alkatrészeit. — Simon János több mint tíz évvel ezelőtt ült először gépre az abádszalóki Lenin Tsz- ben. Havi keresete kétezer forint körül mozgott, mégis otthagyta munkahelyét. «*- Az elnök is figyelmeztetett — emlékszik vissza —. hogy máshol se fonják kolbászból a sövényt. Neki lett igaza. — És miért hagyta itt a szövetkezetei? — Próbálkoztam. Huszonnyolc éves vagyok, még nem dolgoztam máshol. Ügy gondoltam, talán jobb lesz... — Szolnokon, a Kossuth téri lakásépítkezésnél kubi- koltam. Ezerötszáz forintot kerestem. Ebből fizettem a szállót, az étkezést, meg az útiköltséget. Egy kis zsebA TAGOK JAVASLATÁRA ■ ■ • KENDERESEN a termelőszövetkezeti gazdák nyitott szemmel járják a határt. Ha olyat látnak, ami nem helyes, azt szóváteszik. A vezetőknek is őszintén megmondják: ebben és ebben hibáztatok, itt vagy ott fogyatékosságot találtunk. A gazdák észrevételei, hasznos javaslatai azt mutatják, hogy mindinkább magukénak érzik a közöst, elítélik a nemtörődömséget és a fegyelmezetlenséget. Figyelemmel kísérik a szövetkezet fejlődését, féltve őrzik a közös vagyont, a vezetés és a gazdálkodás javítására törekednek. Ennek beszédes bizonyítékai vannak mindkét termelőszövetkezetben. Csak bele kell lapozni az utóbbi párt- taggyűlések jegyzőkönyvébe, vagy feleleveníteni, mit mondtak a pártcsóportérte- kezleten és brigádgyűlésen. A Haladás Tsz-ben Ecsedi József figyelmeztette a vezetőséget, hogy a silókukoricát helyenként hanyagul kapálták meg. A vezetőség is meggyőződött erről, s a rossz munkát végző tagokkal munkaegységjóváírás nélkül újra- kapáltatta a kukoricát. Beregszászi Sándor azt tette szóvá, hogy a fogatosok széthordják és pocsékolják a szénát. Ebben is intézkedett a vezetőség. Meggyorsították a szálastakarmány behordását, kazlazását, szérűfelelőst „neveztek ki” és bevezették a takarmány mérlegelését. Azóta csak a keretutalványon előírt takarmánymennyiséget vihetik sl a szérűről, TÖBBEN tanácsolták, hogy a legelőt és a rétet is öntözzék. A javaslattal a tsz vezetői is egyetértettek. Azóta mintegy 80 hold rétet és legelőt megöntöztek. Az első kaszálás után pedig az öntözött területekre műtrágyát szórtak. Az eredmény nem maradt eh A szövetkezeti gazdák eddig kb. 30—35 vagon szálastakarmányt raktak be a szérűre — a tavalyi 20 vagonnal szemben — s még ugyanennyi termést várnak. Németh Gábor s még több párttag azt javasolta, hogy a terméskiesés pótlására terven felül 12 000 árubaromfit neveljenek. S hogy a 150 hold rizst mielőbb tisztítsák meg a gyomoktól, mert csak így értékesíthetik azt tiszta, jó minőségű vetőmagként. Ez előnyös a tsz-nek is, mert mázsánként 140 forint ár- többletet kapnak érte. A kigyomlált riz9 jó termést ígér a közös gazdaságban. A HALADAS Tsz-hez hasonlóan a Vörös Csepelben is adnak a tagok véleményére. Javaslatukra vizsgálták meg, hogyan növelhetnék öntözéses területüket. Kétkilo- méteres új csatornát húztak, s eljuttatták a vizet a siló- kukoricára, a rétre, a legelőre és 60 hold cukorrépára. Elismerést érdemelnek a Vörös Csepel Tsz vezetői, valamint a szövetkezeti gazdák, mert a tervezett 546 hold helyett 596 holdat öntöztek meg. Eddig 40—45 vagon szálastakarmányt takarítottak be, mely 10—15 vagonnal több a tavalyinál. pénz is kellett. Ezer forintnál többet nem tudtam hazaadni. — Eszerint ráfizetett s próbálkozásra? — Bizony, ráfizettem. Untam a különélést, a hetenkénti utazgatást is. Szóltam az elnöknek, hogy szeretnék visszajönni. Mosolyogtak, hogy póruljártam, de visszafogadtak. Júniusban öt nap híján már itt dolgoztam. Ezerhatszáz forintot kerestem erre az időre. Örül az asszony is, hogy itthon vagyok. — Újból van háztáji földem. Azon is megterem 40— 50 zsák kukorica és 15—20 zsák burgonya. Nem kell a „piacról” élni. * Mester Lajost az egyik Bezosztája tábla szélén találom. Ö is hazatérő. Most ebédszünetet tartanak. Pihen a négy kombájn, meg a kiszolgálóik is. Illatos pörkölttel lepte meg az aratókat a szövetkezet konyhája. Leülünk a búzával telt zsákokra és beszélgetünk. A 29 éves, szőke fiatalember öt hónapig volt távol a közöstől. — Én sem dolgoztam még máshol, így megpróbáltam. Gyöngyös-Visonta környékén kubikoltam az útépítőknél. A barátomhoz hasonlóan 1500 forintot kerestem. Négyszáz forint kellett a kosztra, másik száz meg zsebpénzre. Kevesebbet kerestem, mint itthon. — A bérszámfejtők 900 forintos félhavi keresetét említették. Ennyit keresett? — Igen. Június közepén jöttem haza. Szívesen visz- szafogadott a vezetőség. Ismernek, hisz 11 éve dolgozom a szövetkezetben. Mindig a növénytermelőknél voltam, most is ide osztottak be. * Az abádszalóki Lenin Tsz- ben 37 hazatérőt tartanak nyilván. Mindannyian az idén jöttek vissza. Néhányan azelőtt is tsz-tagok voltak, többen csak most léptek be. A közös gazdaság szívesen fogadta őket, mert szükség van munkás kezükre. ' " Mátéé László Az érem másik oldala Milliós értékekkel nem bánhatnak könnyelműen A Tiszafüredi Gépállomáson Nagy Miklós műszaki vezető addig semmit sem szólt, míg elő nem kereste a dokumentumokat, amelyekkel azt bizonyította, hogy az Aranykalász Tsz karbantartásra kötött szerződést a gépállomással, nem pedig javításra. Ez két különböző dolog, de ettől függetlenül a gépállomásiak segítenek a közös gazdaságnak, hogy saját gépeit üzemeltethesse. Az viszont megtörténhet, hogy alkatrészt nem tudnak biztosítani. A levélben említett Szuper Zetor javítása is Rekkenő melegben dolgoznak az Alföldi Állami Áruház „boszorkánykonyhájában”, a dekorációs csoport műhelyében. Szőke Sándor és Szerémi András a nagy nyári, szezonvégi vásár rendezői nyakig ülnek a — ne tessék vízzel telt kádra gondolni! — munkában. Persze a csoport grafikusa, Komjáti Jánosné és Libor István ezermester-asztalos sem jut pihenőhöz ezekben a napokban. — Máskor se nagyon, de most különösen sok a dolgunk — magyarázzák a váratlanul betoppanóknak. — Ez a kéthetes vásár... Nagyot fújnak. Nem csoda. Bent. az áruház raktáraiban már nincs olyan meleg. De ott is feszült munka folyik, hiszen hétfőn már új árral ellátva kerülnek eladásra a nyári cikkek. — Ilyen nagymérvű szezonvégi árleszállításra még emiatt húzódott el. Ilyen alkatrészeket nem tárol a gépállomás, mivel a járásban levő kb. 225 traktor között csupán ez az egyetlen ilyen típusú gép. A levélíró azt is sérelmezte, hogy július 11-én kint járt szövetkezetükben Hoppál elvtárs, a megyei gépesítési előadó, s kontármunkának nevezte a tsz szerelői által végzett gépjavítást. Ez a kijelentés valóban elhangzott. De azt is érdemes megemlíteni, hogy mi volt ennek az előzménye. Hoppál Zsigmond elvtárs, a megyei nem volt példa — hallom. És amint végigmegyünk a hűvös raktárakon, hallom az árakat: 30—40 százalékkal olcsóbbodik hétfőtől valamennyi nyomott nyári ruhaanyag, 30 százalékkal a nyári szandálok, negyvennel a a gyermekszandik, ugyancsak harminccal lesznek olcsóbbak a női, férfi és gyermekzoknik, bakfis és női kartonruhák, férfi habselyem, panama, puplin és nylon ingek, női nylon fehérnemű. Láttam 490 forintról 343 forintra árazott női gyapjú kulit, 180 forintról 126 forintra csökkent áru nylon kombinát, 925 forintról 648 forintra csökkent áru világos, kamgarn férfi öltönyt és ki tudná még elsorolni mi mindent! Csak azt sajnálom, hogy egy hete készülök nyaralásra és tegnap már mindent bevásároltam. Milyen jó lett volna hétfőig várni. tanács mezőgazdasági osztályától korábban már két alkalommal járt a tsz-ben, s azt tapasztalta, hogy a mintegy 3,5 millió forint értékű gépeknek se ura, se gazdája nincs. A gépműhely környéke ócskavastelepnek illett volna be, a szanaszét heverő munkagépeket az idő és a rozsda marta. Szép szóval magyarázta: mit, hogyan csináljanak, miként kíméljék, óvják gépeiket. Az említett napon ismét azt látta, hogy a javításra szoruló DT-t egy fa alatt szedték szét, mitsem törődve azzal, hogy a gép kényesebb alkatrészei a harmattól, vagy netán ha még eső is éri — rozsdát kapnak és ham ír tönkremennek. Joggal mondta tehát Hoppál elvtárs a magát főgépésznek nevező embernek — aki különben a műhelyben a gépjavító csoport vezetője —, hogy ez nem javítás, hanem kontármunka. A tsz vezetőivel, párttitkárával, a pártszervezővel történt beszélgetés során Sóskúti Gábor tsz-elnök maga is úgy vélekedett: sok hiba, mulasztás történt a gépesítésnél. Hoppál elvtárs „kifakadásának” annyi eredménye máris van, hogy a közös gazdaságban megkezdték a rendcsinálást. Amikor ott jártunk, az erőgépek a földeken dolgoztak. A munkagépeket viszont, amelyekre akkor nem volt szükség, kijelölt helyen sorakoztattál! egymás mellé. Egy nyugdíjas szövetkezeti gazda tisztogatta, olajjal kenegette a gépeket. A tsz-elnök, aki most jött haza az egyéves elnökképző iskoláról, azt is említette, hogy milyen furcsa szokás vált divattá a traktorosok között. Munka végeztével sokszor hat-hét kilométer távolságról a hét gumikerekű traktorral „kocogtak” haza lakásukra. Reggel újból ez volt a szállító eszköz. Tudta ezt mindenki, a párttitkár, a kommunisták, a tsz vezetői és gazdái is, mégsem tettek semmit a pazarlás megakadályozásáért. Pedig könnyen kiszámíthatták volna: mibe kerül a közösségnek a traktoristák passziója, mennyi többlet- kiadást okoztak. S akkor talán hamarabb megtörtént volna az, amire csak most került sor, hogy megszűnt a gépekkel való furikázás- A közösség érdeke azt kívánja, hogy a tsz vezetősége a pártszervezet támogatásával a gépesítésnél rendet teremtsen. S ez nemcsak a gépkihasználásra vonatkozik, hanem a javításra, karbantartásra is. A tsz jelenleg gondokkal küzd, amit még csak tetézhet a felelőtlenség, a pazarlás: Minden fillérre vigyázniok kell, s kétszer is meggondolni: mit mire költsenek. Érdemes lenne kiszámítaniuk azt is, mennyibe kerül, ha saját maguk javítják gépeiket, s nem lenne-e előnyösebb, ha a gépállomásra bíznák ezt a munkát. Azt semmiképpen sem felejtsék el a számolgatásnál, hogy a gépálilomás a javítási költségeknél 50 százalékos kedvezményt ad a termelőszövetkezeteknek. Erre nemcsak a tiszaszentimrei Aranykalász Tsz-b^n, hanem minden — saját géppel rendelkező közös gazdaságban érdemes gondolni-, Nagy Katalin A pártkongresszus tiszteletére A 7-es AKÖV szerelői vállalták, hogy a billenős teherautókat, amelyek a szállításoknál a legnagyobb forgalmat bonyolítják le, meghibásodás esetén rekordidő alatt megjavítják. Képünkön: Szabó István és Benedek Fiilőp szerelő munka közben. I Szezonvégi Levelet kaptunk a tiszaszentimrei Aranykalász Tsz- ből. Ennek alapján látogattunk el a közös gazdaságba és a Tiszafüredi Gépállomásra, hogy megtudjuk: jogos-e a levélíró bírálata. A levélben ugyanis ilyen sorokat olvashatunk: „Két DT javítását másfél hónappal az igény bejelentése után sem kezdte el a gépállomás... Szuper Zetor traktorukat június 1-én bevitték javítani a 'gépállomásra, június 20-án a gépállomás vezetői közölték a termelőszövetkezet vezetőségével, hogy nem kapnak alkatrészt a géphez... Június 25-én karbantartásra bevitték az MTZ traktort, ma július 12-e van, de még nem készült el...”
