Szolnok Megyei Néplap, 1962. július (13. évfolyam, 154-177. szám)

1962-07-08 / 158. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. július 8. Július első hete bővelke­dett a nemzetközi politika legizgalmasabb eseményei­ben. Az öt világrész közül talán csak Ausztrália nem szolgáltatott ezen a héten je­lentős eseményt. Ha röviden áttekintjük eze­ket, az első helyre Algéria kínálkozik. Algéria vissza­nyerte függetlenségét. A va­sárnapi népszavazás valósá­gos elsöprő többséggel szava­zott igennel a független Al­gériára. Jogos örömmel és büszkeséggel ünnepelte július 5-ét Algéria népe, a 132 év­vel ezelőtt a francia impe­rialisták által leigázot* Algé­ria nemzeti napját. Koránt­sem Algéria függetlenné vá­lása jelentőségének a lebe­csülése, ha most azokra a je­lenségekre mutatunk rá, amelyek ALGÉRIA ÖRÖMÜNNEPÉT ZAVARJÁK Mindenekelőtt az algériai ideiglenes kormányon belüli ellentétekre kell rámutatni. A világsajtó sokat foglalko­zott és foglalkozik Ben Bel­la miniszterelnökhelyettes ál­lásfoglalásával az algériai ideiglenes kormánynak a nemzeti felszabadító hadse­reg egyes vezető tisztjeit súj­tó határozatai ellen. Ben Bella a hét végén nyilatko­zatot tett közzé, amelyben ál­lásfoglalását megindokolta és egyben leszögezte, hogy az eviani egyezmény végrehaj­tásának alapvető kérdéseiben nincs ellentét közte és a Ben Khedda miniszterelnök vezette miniszterek között. Ben Bella helyteleníti, hogy Ben Khedda eltávolította he­lyéről a nemzeti felszabadító hadsereg vezérkari főnökét és két helyettesét. Ben Bella azon a véleményen van. hogy a nemzet felszabadító hadse­reg vezérkara ellen fogana­tosított intézkedések az egész nemzeti felszabadító hadse­reget érintik. A nemzeti fel­szabadító hadsereg viszont Algéria nemzeti függetlensé­gének legszilárdabb biztosí­téka. Figyelembe véve, hogy az eviani egyezmény értel­mében a francia csapatok még Algéria területén állo­másoznak. hogy ugyanitt erős katonai támaszpontok is van­nak ugyancsak francia kézen, és hogy az OAS nem szűnt meg, sőt — mint az oráni vé­res csütörtök megmutatta — tovább provokál — Ben Bel­la érvelése nagyon elgondol­koztató. A legfrissebb hírek MAROKKÓI CSAPATOK BEHATOLÁSÁRÓL szólnak Algéria területére. Ez új elemet visz az algériai !■ érdesbe. Marokkó szaharai területi igénye külön kérdés, de az igény bejelentése és a .(‘jelentést alátámasztó csa- il-mozdulalok semmi eset- ' (' sem szolgálják a fiatal Al- f áriái Köztársaság megerő- ődésének ügyét. Algéria te­át elnyerte függetlenségét, ■ mindjárt belekerült a bel- i és nemzetközi ellentétek - drába. Miközben a francia íperializmus még távolról m adta fel algériai remé­nyeit. E héten véget ért GORBACH OSZTRÁK KANCELLÁR MOSZKVAI LÁTOGATÁSA Visszaérkezése alkalmából worbach kijelentette, hogy á moszkvai megbeszélések ked­vező légkörben folytak és a szovjet—osztrák államközi kapcsolatok jó irányban fej­lődtek. A megbeszélések kap­csán osztrák részről hangsú­lyozzák. hogy az ország kül­politikája nem módosul és alapja a jövőben is az oszt­rák államszerződés által meghatározott örök semle­gesség lesz. Ausztria előtt most az a feladat áll, hogy úgy rendezze a kereskedel­mét az európai kapitalista országokkal, hogy az ne okozzon politikai zavart ál­lami életének alapvető kér­déseiben, amelyeket éppen az államszerződés határozott meg. Nyugati partnereivel Ausztria csak azon az alapon rendezheti gazdasági kérdé­seit, ha azt az elvet fogjá vallani, hogy kereskedni igen, de közös politikát foly­tatni nem. Ezen a héten egy másik lá­togatás kezdődött: ADENAUER PÁRIZSI LÁTOGATÁSA A tanácskozások érdemi ré­sze lényegében végétért és Adenauer most vidéki kör­úton van, amely közös mour- meloni katonai dísszemlével és a rheimsi székesegyházban végbemenő ünnepi mise kö­zös meghallgatásával fog le­záródni. Adenauer és De Gaulle közös fegyverkezési tervekről tárgyalt, fegyver- gyártásra is kiterjedő széles­körű katonai együttműködés­ről Nyugat-Németország és Franciaország között. Az Adenauer és De Gaulle által szorgalmazott nyugati poli­tikai unió Adenauer értelme­zésében Nyugat-Németorszá- got van hívatva Európa élére állítani, De Gaulle értelmezé­sében pedig Franciaországot. Gazdaságilag ez az unió Angliának a közös piacba való felvétele előtt a hat kö­zös piac országra épülne, te­hát Franciaországra, Nyugat- Németországra, Olaszország­ra, Hollandiára, Belgiumra és Luxemburgra. A két ravasz róka — De Gaulle és Ade­nauer — Anglia belépése előtt akarja az európai poli­tikai uniót nyélbe ütni. Az angol sajtó nem titkolja ér­zelmeit. Még érdekesebb azonban, hogy az Egyesült Államok is gyanakvással né­zi a két ravasz róka mester­kedéseit. Adenauer ugyanis De Gaulle hátán akar az atomfegyver birtokába jutni, De Gaulle viszont Adenauer hátán ülve akarja kivívni az atomnagyhatalmi pozíciót. Eszerint a változatok sze­Szombatan — Moszkvából útban hazafelé — jugoszláv gazdasági küldöttség utazott át Budapesten. A delegáció — amelyet Mijalko Todoro- vics, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács aielnöke Az iparban megindult kez­deményezés példájára az Or­vos Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének elnöksége határozatot hozott: a leg­alább tíz éve egy helyen dol­gozókból törzsgárdát lehet szervezni. A tüdőkórháziakat követő­en a Szolnok megyei tanács Gyógyszertári Központjához tartozó dolgozók is megalakí­tották — ünnepélyes szak- szervezeti taggyűlésen *— törzsgárdá j ukat. A törzsgárdistákat orosz­lánrész illeti abból, hogy az utóbbi tíz évben nagyon so­kat javult megyénkben a gyógyszerészi munka minő­sége. Megyénk gyógyszerész törzsgárdájának tagjai az ün­nepségen vették át a „Hűség­rint De Gaulle hol Rosinan- te, hol Don Quihote és épp­úgy Adenauer. Ez azonban csak a politikai vizualitás szemszögéből nézve, mert ezen túlmenően a két lovag nem Don Quihote, hanem új háborús kombinációk bo­szorkány-mestere. Adenauer látogatása hidegháborús jel­legű. A Nyugat-Berlin kérdé­sében folytatott tárgyalások merev elutasítása részükről egyenes politikai provokáció. Az Egyesült Államok nem nagy örömét lelte az Aden­auer—De Gaulle találkozó­ban, mert mindegyikük pre- tenzióval van Amerika iránt. Az Egyesült Államok egyéb­ként ezen a héten két világ­rész ügyeiben nem volt sze­rencsés. A Genfben újra ösz- szeült Laosszal foglalkozó 14 hatalmi értekezlet, a Laosz- szal kapcsolatos amerikai ter­vek kudarcát van hivatva megpecsételni. Ennyit Ázsiá­ról. Ami az amerikai konti­nenst illeti, Kennedy elnök a hét elején tért vissza Mexi­kóból, ahol Kuba kérdésében kifejezett vereséget szenve­dett. A mexikói elnök és kormánya nem mutattak haj­landóságot a Kennedy által követelt Kuba-elleni megnyi­latkozásra. HOLNAP ÜL ÖSSZE MOSZKVÁBAN A BÉKE VILÁGKONGRESSZUS amely a szó szoros értelmé­ben vett világbéke fórum, mind napirendjét, mind a benne résztvevő népeket te­kintve. Most ismét Moszk­vára figyel az egész világ és azt kívánja, hogy a béke fő­városában most kezdődő bé- ke-manifesztáció a lehető leg­nagyobb szolgálatot tegye a béke ügyének. vezet — fővárosunkban rövid időre megszakította útját. Mijalko Todorovics és a küldöttség tagjai tiszteletére Apró Antal ebédet adott; majd a delegáció kylönvo- nattai folytatta útját Belgrad felé. (MTI) gel a nép egészségéért” jel­vény bronz fokozatát. Ugyan­akkor megfogadták, hogy if­jabb munkatársaikat a szép szakma szeretetére, tudásuk gyarapítására nevelik. Lottótá!ékoztató A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tájékoztatása sze­rint a 27. játékhétre 4 325 566 darab szelvény érkezett be. öt találatos szelvény nem volt. Négy találatot 18 foga­dó ért el, a nyereményösszeg egyenkint 180 231 forint. Há­rom találatot 2278 fogadó ért el, a nyereményösszeg egyen­kint 712 forint. A két talá­latom szelvények száma 80 994, a nyereményösszeg 20 forint. (MTI) Eseménydús napok Komor Imre Í 9 ^ r Macmillan: — az az érzésem, maguk be akarnak en­gem húzni! Jugoszláv gazdasági küldöttség utazott á* Budapesten (iyógysseerész törzsgárda alakult A nagy esemény előestéjén Moszkvai tudósítónk hírmagyarázata Egy óriási kéz hatalmas ujjai gyufaszálként Toppant­ják össze a pusztító fegyvere­ket: tankokat, repülőgépeket, bombákat rakétákat. Mél­tóbb címlapot nein is lehetett volna tervezni John Bernal professzor brossurájához, amelynek címe egyetlen la- konikus, de tömörségében is sokatmondó szó: leszere­lés. A brossura május 9-én megnyíló leszerelési világ­értekezlet alkalmából jelent meg Moszkvában és minden­ki megérti belőle annak a problémának horderejét és mérhetetlenül bonyolult vol­tát, amellyel a több mint száz országból összesereglett kül­döttek, politikusok, tudósok, írók, háziasszonyok, egyszó­val az emberiség minden rendű és rangú képviselői egy héten át birkóznak majd, hogy a megoldás ösvényére segítsék. „Soha még az emberiség előtt nem nyíltak nagysze­rűbb távlatai a fejlődésnek, mint most, de soha ekkora veszélyek se fenyegették a haladó emberiséget, — így exponálja korunk rettenetes ellentmondásait Bemal pro­fesszor. Mindez már jelzi is, hogy kevésbé látható a vész nagysága, hogy nem elég egyetérteni a veszély elhárí­tásának szükségességével — ki kell munkálni az elhárítás módját és azután alkalmazni is kell azt a legnagyobb kö­vetkezetességgel. A cél te­kintetében nem is igen van hiba: egyetlen nagyhatalom sem vonja kétségbe a lesze­relés szükségességét. Szavak­ban még az Egyesült Álla­mok is erre az álláspontra helyezkedett, amikor a lesze­relés alapelveiről a Szovjet­unióval közösen okmányt ter- :esztett az ENSZ elé, amelyet t világszervezet szentesített. ;)e alig indultak meg Genf­ben a tárgyalások, nyomban kiderült, hogy az alapelvek alkalmazását tekintve, tehát a hogyan kérdésekben el­térőek a nézetek. Nyolc héten keresztül folyt a diplomáciai csatározás Genfben a tizen­nyolchatalmi értekezleten. És az eredmény? A világ megint gazdagabb lett egy tapasztalattal. Ismét bebizo­nyosodott, hogy a nyugati hatalmakat ' a tárgyalások csak abból a szempontból ér­deklik, miként lehetne a zöld asztalnál katonai előnyhöz jutni a szocializmussal szem­ben, ha már a haditechniká­ban örökre befellegzett a Nyugat fölényének. S amint abbeli szándékuk megvalósí­tása nehézségekbe ütközött, rögtön áttértek az időhú­zásra. A világ ekében megint el­vesztegetett pár hónapot, el­fecsérelt néhány milliárdot, hogy az elpocsékolt szellemi javakról ne is szóljunk. Hi­vatalos genfi statisztikák so­pánkodnak azon, hogy éven­te 120 milliárd dollárt szó­runk a szélbe, mikor pedig száz és százezrek éheznek, szenvednek gyötrő betegsé­gekben. De élelemre, gyógy­szerekre, orvosra és kórház­ra nem jut, minden áldozat a Mars, a hadisten oltárára kerül. Pedig ha csak 10 szá­zalékát lehetne v egmenteni ennek a 120 miflíárdnak — ahogy azt annak idején N. Sz. Hruscsov javasolta, éven­te 10 asszuáni gátat és 10 buflai kombinátot lehetne építeni. Valóban aranykor vár az emberiségre, ha ké­pes legyűrni a pokoli von­zást, amely elragad pénzt, energiát, tehetséget, bizal­mat és nyugalmat és a nuk­leáris katasztrófa örvényébe sodorja földünket ha hagy­juk. De van-e mód rá, hogy megakadályozzuk a végzet beteljesedését? Mit tehet az emberiség? Tehet-e egyálta­lán valamit? Hiszen a fegy­verkezést hajsza megszünte­tésének feltételeit a diploma­táknak kell kidolgozniuk. Ha a Szovjetunió és a szociálist: tábor a maga anyagi erejéve nem képes a megegyezésbe; hajlítani a nyugatiakat ugyan mit tehetnek az egy szerű emberek? — így a kis- hitűek. Nos, ami a szocialista tábor diplomáciáját illeti, az eddig is megtette a magáé; és megteszi ezután is. Nélkü le már réges-régen elöntött f volna földünket a nukleári katasztrófa vízözöne. A mii liók békeakaratának, a gigá szí békemozgalamnak az : szerepe, hogy a leszerelést ö húzódó politikusok, akiket ,■ szocialista diplomácia a sem legesek segítségével igyelcszi sarokba szorítani, két tű: közé kerüljenek. Hogy a; emberiség békevágya, er­kölcsi kényszerítő erővé has­son, ez a feladata a moszk vai világértekezletnek, min den időik legimpozánsabb bé­kedemonstrációjának. „A moszkvai kongresszus­nak az adja az igazi jelentő­ségét, hogy különböző nézetű és meggyőződésű emberek gyűlnek ott egybe, akiket egyazon törekvés hozott ösz- 6ze: ha törik, ha szakad, meg kell menteni a békét, a ma élő és az utánuk jövő nem­zedékek számára. A kong­resszus megértetheti az em - berekkel, milyen nagy ve­szély fenyegeti őket S mi­nél jobban megértik a nuk­leáris háború veszélyét, an­nál erősebbé válik a háború ellenes mozgalom, annál ha­tékonyabban szállhat síkra a békéért.” A Sun Reporter, a sanfran- ciscói néger lap szerkesztője mondta ezeket a szavakat, midőn a több mint száztagú amerikai delegációval megér­kezett a szovjet fővárosba. A moszkvai kongresszus. köl­csönzi az erőt, a még na­gyobb erőt a kéznek, hogy végülis össze Toppanthassa a halálthozó fegyvereket, mi­ként Bemal könyvecskéjének címlaptervezője megálmodta. Zala Tamás A Hamar-brigád vasutasnapja Tizenkettedszer ünnepeljük vasúti dolgozóinkat. Nem va­lami nagy idő ez a tizenkét év, pláne annak, aki már a hatodik X felé közeledik és ebből több mint négyet a vasút szolgálatában váltott fel napokra. De a Hamar- brigádnak talán egyik tagja sem emlékezik másmilyen jú­lius 8-rn, csak olyanra, mint amilyenben 1950 óta van ré­sze. Fiatalok. Úgy is emlegetik őket, hogy a Hamar Balázs ifjúsági brigádja. Hatan van­nak a brigádvezetővel együtt. Uzemkarbantartók, TMK-sok. Hatalmas munkaterületen dolgoznak. Hozzájuk tartónk a fűtőház, szerszámgépekkel, munkagépekkel együtt, az ál­lomás, a vasúti vízmű és a jó ég tudja, hogy még meny­nyi mindent elsoroltak. — Mi készítjük azokat a gépeket is, amit újításként elfogadtak — sorolja a bri­gádvezető, akinek jó szóte­hetsége is van. — Legutóbb is tűzcsővég összehúzó, tűzcsővég préselő gépeket és egy olajkemencét csináltunk. A legdurvább le­mezmunkától a legfinomabb műszerész munkáig minden­hez kell értenünk. Tavaly egyetlen nemtelje­sített pont miatt nem kap­tak szocialista brigád okleve­let . — Pedig majdnem mind­egyik vállalásunkat túltelje­sítettük — mondja a briga- déros, a többiek élénk he­lyeslése közepette. Mindjob­ban belemelegedik a beszél- be: — Ha törik, ha szakad, az idén már szocialista brigád leszünk. A többiek rábolintanak. — Itt van a brigádnapló, is — mutatja. — Rendben van nálunk minden, megy a munka, teljesítjük a sport, kulturális- és társadalmi munkát, nem beszélve a pél­dás brigádszellemről, csak- hát... — Csak a címet nem sike­rült elérni — fejezem be he­lyettük a mondatot. , Próbálom másra terelni a szót. Beszélgetünk a sport­ról, kultúráról, a fizetésről; egyszóval ami őket a mun­kán kívül érdekli. Megtu­dom, hogy nem a legjobban keresnek. Az egyik társuk, Kovács Imre nem régen van a brigádban. A vízügytől jött a fűtőházhoz. Ott magasabb fizetése volt és kétszeres szocialista brigád oklevéllel dicsekedhet, mégis. A Vas­utasban futballozik és az ed­zésekre itt nagyobb lehető­sége van. Csapó János a Ti­sza táncegyüttesről beszélt nagv lelkesedéssel. Búcsúzáskor megkérdezem hogy találkozunk-e a jármű­javítóban megtartandó ün­nepségen. Nagyon elhallgat­tak, csak krákogás és egy-két mosoly jelzi, hogy valami ti­tok felfedezésére kerül sor nemsokára. Aztán az egyikük kiböki: — Ott lennénk, de a bri­gádvezetőt sem hagyhatjuk cserben. Szombaton nősül. A leendő feleség is a vasútnál dolgozik. Csak még hivatalo­san nem kaptunk meghívást tőlük. _ ? — Ne haragudjatok, hogy még nem szóltam, de amit nem volt együtt a brigáfr addig nem akartam elkezde­ni. De ha már elkezdtétek. akkor én befejezem. Mind- nvájatokat elvárlak az eskü­vőre. Na, ilyen befejezésre sem számítottam. Vasutas féri vasutas feleség. Ezek szerin i Hamar Balázséknál Szájéi­ban már szombaton nagy „vasutas nap” lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents